Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-09 / 135. szám
r NÉPÚJSÁG 1983. június 9., csütörtök Papi békegyűlés Békéscsabán Tanévzárás Isztambul főpolgármestere Budapesten Abdulah Tirtil, Isztambul főpolgármestere Szépvölgyi Zoltánnak, a - Fővárosi Tanács elnökének meghívására — delegáció élén — hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Szépvölgyi Zoltán. Jelen volt Osman Basman, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. Mind több iparvállalat ismeri fel, hogy a versenyképességnek ma már alapvető és elengedhetetlen feltétele a selejt visszaszorítása, a jó minőség garantálása. A piac kényszerítő hatása azonban sajnos még nem mindenhol érvényesül. Pedig a termelőket a gazdasági bizottság két korábbi határozata alapján kidolgozott tárcaintézkedések is kötelezik az új és igényesebb minőség- szabályozásra. A szerszámgépek és a kohászati termékek jó részénél már számottevően javult a gyártmányok minősége. Problémák vannak viszont többféle háztartási készülék és néhány általános gépipari berendezés kidolgozásával. Az érintett tárcák szerint további vállalati intézkedésekre van szükség a minőség javítása érdekében. A technológiai fegyelem betartását, az ellenőrzés szigorítását, sajátos ösztönző eszközeik kialakítását a vállalatok csakis maguk oldhatják meg. A SZIM esztergomi marógépgyárában — ahol a tervezettnél három évvel korábban befejezték a termékszerkezet-váltás fontos szakaszát, és ebben az évben már kizárólag a piacon legkeresettebb NC-, CNC-ve- zérlésű gépeket gyártják — minden üzemrészben ösztönzőbb bérrendszert vezettek be. Az öntödében — amelynek munkája alapvetően kihat a késztermékek minőségére — a bérfejlesztésre szánt összeg hetven százalékát a jó minőség elismeréseként fizetik ki. A forgácsoló csarnokban minden dolgozó havi jövedelme nagyrészt a selejtmentes alBékés megyében is évek óta, immár hagyományosan, megrendezi tavasszal és őszszel a Hazafias Népfront és az Egyházügyi Hivatal a papi békegyűlést. A rendezvényt tegnap, június 8-án, a Békés megyei Tanács nagytermében tartották meg, ahol a résztvevőket Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagja, megyei titkár köszöntötte. A békegyűlés elnökségében helyet foglalt Araczki János, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint Gregor György, katrészek arányától függ. Az is új kezdeményezés Esztergomban, hogy a hosszabb ideje kifogástalan minőséget produkáló szakmunkásokat felhatalmazzák az önellenőrzésre. ök aláírásukkal igazolják munkájuk minőségét. Aki alkalmatlanná válik az önellenőrzésre, attól megvonják ezt a jogot. Az intézkedések hatására a korábbihoz képest lényegesen jobb a termékek minősége, a selejt a megtűrt szint alá esett. Az Egri Finomszerelvény- gyárban, ahol sokféle apró alkatrésszel dolgoznak, jelenleg egy százalék alatt van a termelési selejt aránya. Egyik legfontosabb gyártmányuk a hűtőgépkompresszor. Miközben új típusokat alakítottak ki, amelyek a korábbiaknál tíz százalékkal kevesebb energiát fogyasztanak, és sokkal zajtalanabbul működnek, csökkentették a selejt arányát is. Négy évvel ezelőtt még a 140 ezer kompresz- szor 1,3 százalékát visszakapták megrendelőjüktől, a Jászberényi Hűtőgépgyártól, most az évi 166 ezer kompresszornak 0,37 százaléka bizonyult selejtnek, ami javulást jelent, de egyben arra is figyelmeztet, hogy további intézkedésekre is szükség van. Eddig sok kifogás merült fel például a gyártmányok elszíneződésére. Igaz, ez főleg esztétikailag zavaró csak, új galvanizáló technológia "bevezetésével megoldották a gondot. A téglási Hajdúsági Iparművekben, ahol a legtöbb hazai háztartási gép készül, az év eleje óta a dolgozók bérezését összekapcsolták a Békés megye egyházügyi titkára. Szikszai Ferenc köszöntője után Araczki János a megye társadalmi, gazdasági életéről, az építőmunka feladatairól szólt. Az esemény befejezéseként az Országos Béketanács által adományozott békemozgalmi emléklapot adott át Szikszai Ferenc a békemozgalomban végzett eredményes munkáért: Ormai Zsigmondi, római katolikus lelkésznek, Gyenes Mihály esperesnek és Nagy László református lelkésznek. minőség javításával. Sok volt a panasz a zománcozásra, a tömítésre, a programkapcsolók nehézkes működésére. Az új bérezési formákkal máris sikerült javulást elérni. A Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinátban a termelésbe bekerülő alapanyagok és segédanyagok minőségét is ellenőrzik, majd a feldolgozás és a készre szerelés valamennyi művelete után alapos vizsgálatnak vetik alá a gyártmányokat. Az ott dolgozók keresete az alapbér 25—30 százalékával is növekedhet, ha első osztályú terméket adnak ki kezeik közül. A dolgozók jogosan hangoztatják, hogy nem egy esetben rossz minőségű műgyantát kapnak a forgácsolólap-gyártáshoz,_ így a selejt nem az ő hibájuk. A kombinát ezért szorosabb együttműködést határozott el a Nitrokémiai Vállalattal, ahol ígéretet kaptak korszerűbb műgyanta szállítására. A Kanizsa Bútorgyárban is a jó minőségre ösztönző bérezést alakítottak ki. Ennek alapján minden munka- terület vezetője anyagilag felelős azért, hogy hibás áru ne kerüljön ki az üzemből. A bútorelemek minősége döntően függ a lapmegmunkáló automata gépsoron dolgozók figyelmétől, e gépek pontos beállításától. Az itt dolgozók selejtmentes termelés esetén 25 százalékkal nagyobb fizetést kapnak. A gyárban bebizonyosodott: az ösztönző bérezés a legcélravezetőbb a minőség javításában. Bevezetése óta növekedett az első osztályú áruk aránya. Befejeződött a második oktatási év a SZOT Oktatási Intézetében, Balatonfüreden. Az őszi-téli-tavaszi hónapokban összesen 60 tanfolyamot rendeztek, s ezeken 4200 szakszervezeti tisztségviselő vett részt. Az oktatás hatékonyságának növelése érdekében az intézet 18 vállalattal kötött együttműködési szerződést. A megállapodás alapján a hallgatók ezekben az üzemekben a gyakorlatban tanulmányozzák a gazdasági és szakszervezeti vezetők együttműködését, a szakszervezeti munka módszereit. Miskolcon felavatták Közép-Eu- rópa egyik leghosszabb műanyag borítású sípályáját, amely jelentős társadalmi összefogással épült. A 230 méter hosszú, 10 méter széles, 75 méter szintkü- lönbségü pálya elsősorban a versenysportot szolgálja, de a hétvégeken a nagyközönség is igénybe veheti (Fotó: MT' — Kozma István felvétele — KS) Új gyógyüdülő SZOT-gyógyüdülőt avattak szerdán Zalakaroson. A Hévízen tavaly elkészült gyógyszálló ikertestvérének számító hatszintes épületben 150 háromágyas szoba várta az első beutaltakat. Konyhájában ezer személy részére főzhetnek, éttermében 300-an étkezhetnek egyszerre. Jól felszerelt orvosi rendelő, csaknem kétezer kötetes könyvtár, játékterem, valamint eszpresszó is helyet kapott benne. Vállalati törekvések a minőség javítására A hajósi pinceszeren május 22-én Orbánnak, a szőlősgazdák védőszentjének tiszteletére nagy ünnepséget rendeztek. A néphagyomány szerint Orbán-napon virágzik a szőlő és ennek a napnak az időjárása határozza meg a szőlő- és bortermést. A képen: borral öntözik Orbán szobrát (Fotó: MTI — Fényes Tamás felvétele — KS) Tizrészes, színes videosorozat idegen nyelveket tanulóknak Az Országos Oktatástechnikai Központ tízrészes többnyelvű színes videosorozatot készített, segítve az idegen nyelvek oktatását. A „Készülünk a nyelvvizsgára” című videosorozat az általános nyelvvizsga ajánlott témaköreinek szó- nyagát dolgozza fel színes, humort sem nélkülöző, változatos történetek formájában. Az egyes történeteket és szövegkönyveket az Idegen Nyelvű Továbbképző Központ tanárai, az Állami Nyelvvizsga Bizottság tagjai állították össze és fordították idegen — angol, francia, német, orosz, spanyol és eszperantó — nyelvekre. Az átlagosan 15 perces adásokból álló sorozat az egyes témakörök teljességére természetesen nem törekedhet, de az elhangzó idegen nyelvű információ a sorozat képi gazdagságának köszönhetően — tovább bővíthető. A felvételek magyar színészek, valamint az adott idegen nyelvek anyanyelvű bemondói közreműködésével készültek. A videosorozatot leginkább a haladó nyelvtanfolyamok hallgatói használhatják, de alkalmazása lehetséges a nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamokon, a társalgási nyelvet gyakoroltató tanórákon, az egyetemek és főiskolák nyelvi lektorátusain, a középiskolák szakkörein, a vállalati és egyéb nyelviskolákban is. A videosorozatot az Országos Oktatástechnikai Központ szövegkönyvvel együtt hozza forgalomba. Kozmetikai és háztartási cikkek az NDK-ból Együttműködési szerződést kötött a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat NDK-beli partnerével a Chemie Export-Import Vállalattal, segítve NDK-beli kozmetikai és háztartási vegyi- áruk folyamatos importját * és számos új termék magyarországi bevezetését. A bővülő kínálat megismertetésére a KONSUMEX kiállítótermében a napokban árubemutatót rendeztek, amelyen a legújabb cikkeket is kiállították. Többek között új mosószereket, hajápolási cikkeket, arcápolókrémeket mutattak be. Az együttműködési szerződés alapján az új termékek minőség- vizsgálatát meggyorsítják, s a tervek szerint jövőre már a hazai üzletekben is kaphatók lesznek. Zöld utat a tehetségeknek! G yakran éri vád az iskolát amiatt, hogy nem tud mit kezdeni a tehetséges tanulókkal, rendszerint megfeledkezik róluk; ahelyett, hogy fölkarolná őket, nemegyszer akadályt gördít kibontakozásuk útjába. Vajon jogos az elmarasztalás? Már a kiinduló kérdésre sem könnyű válaszolni, azaz milyen ismertetőjegyek tartoznak a tehetség fogalomkörébe. Voltaképpen kit tekintsünk tehetséges tanulónak, később rendkívüli képességű embernek? Sokan vélekednek úgy, hogy kizárólag sajátos szellemi képességek együttállásából kerekedik ki a tehetség, valahogy így: fejlett gondolkodás, gyors észjárás, nagyszerű emlékezőképesség egyenlő a tehetséggel. Ránézésre is kitetszik, hogy egyoldalú ez a fölsorolás, mert egyebeken kívül a kézügyesség, a hozzákapcsolódó műszaki érzék és tájékozottság hiányzik belőle, aztán hol van még a szívós munka, a kitartás, az akaraterő készsége, amelyek nélkül mindenfajta tehetség előbb-utóbb elsikkad az iskolában és a társadalomban is, soha be nem teljesülő lehetőség marad. Végeredményben több arcéle van a tehetségnek. Divatos kifejezéssel élve: tehát komplex fogalom a tehetség, az egyén hajlamainak és szellemi-testi képességeinek bonyolult együttese, mindenkor kiegészülve a pozitív társadalmi beállítódással. Mindennapos eset, hogy a szülők egy része gyermeke nyiladozó értelmének jeleiből vagy testi ügyességéből rendkívüli tehetségre következtet, és ennek megfelelően készteti-kényszeríti fiát, lányát ismeretszerző tanfolyamokra, különórákra, zenei kurzusokra, sportfoglalkozásokra. Mekkorát csalódnak aztán, amikor évek múlva mégiscsak tucatember válik a félreismert gyerekből. Ez persze még mindig jobb, mint ha rá se hederítenének a gyerek esetleges átlagon felüli teljesítményeire, avagy behunynák szemüket a tehetség villanófényeit látván. Mások azért maradnak közömbösek, főleg szülők, de elvétve pedagógusok is, mert fölöslegesnek tartanak mindenfajta tehetségkutatást és tehetséggondozást, mondván, kár a benzinért, hiszen a tehetség úgyis olyan, mint a mag, mely bekerül a földbe, s tavasszal — a hétköznapi csodák rendje-módja szerint — kicsírázik, bármi történjék is körülötte. Így próbálnak megszabadulni a kétségkívül külön munkával járó törődéstől s talán a felelősségtől is. Nincs olyan pedagógia, amely valaha is kibékülhetne ezzel az alapállással. A hétköznapi teljesítménynél többet és mást nyújtó gyerekekre mind a családban, mind az iskolában nagyon oda kell figyelni, mert a nevelésben és a személyiség- fejlődésben nincsenek csodák. Azért sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a tehetségproblémát, mert az iskolában közepes teljesítményt nyújtó, illetve a későn érő gyerekek között is számos kiváló képességű akad. Ki gondolná például, hogy „iskolaéretlen” gyerek volt Széchenyi István is, akit csak tízéves korában tudtak megtanítani írni, olvasni, s lám, a „legnagyobb magyar” leü belőle. Megriadni persze nem kell a feladat nagyságától, mert egyetlen titka van mindösz- sze a tehetség fölismerésének — otthon és az iskolában egyaránt —, ez pedig a gyermeki személyiség alapos megismerése. Régi nevelési igazság, hogy a szereteten kívül a gyermek ismerete tanít meg a legjobb módszerekre; érvényes ez a megállapítás a tehetséges tanulókkal való foglalkozásra is. A jó pedagógus szinte mindent tud tanítványairól. Nemcsak azt, hogy miben kiválóak, hanem azt is, hogy miben gyengébbek, emiatt hol szorulnak segítségre. Ha netán egy kiemelkedő matematikai képességű kisdiákja hadilábon áll a testneveléssel, és ezért osztálytársai körében félszegen viselkedik, akkor mindent elkövet, jeles növendékét ne érjék lelki inzultusok, vagyis hogy az egyén megtalálja megbecsült helyét a közösségben. Ilyen apró fogásokkal kezdődik a tehetség fölkarolása és nem feltétlenül a heti több órás „elit korrepetálásokkal” — amikre egyébként alkalom- adtán szükség lehet. Az biztos, hogy a tehetség kibontakozásához az első zöld lámpát a családnak és az általános iskolának kell fölvillantania, később pedig a középiskolára és az egyetemre várnak nagy feladatok. Igen ám, hallatszik időnként az ellenvetés, de szocialista iskolarendszerünk mindenekelőtt egységes, vagyis a nevelési-képzési céljai között meghatározott személyiségjegyekkel minden tanulót egyaránt föl kell ruháznia. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy nálunk egységes az oktatás tartalma is, akkor vajon miként egyeztethető össze ez a feladat tehetséges tanulókkal való külön foglalkozással? Kétségtelen, hogy ez a kérdés napjaink iskolájának egyik nagy kihívása. Gondot okoz az is, hogy nálunk a tehetséggondozás az utóbbi időszakban némiképp az iskolai tevékenység és a köz- gondolkodás perifériájára szorult. A szociális és kulturális szempontból hátrányos helyzetű tanulók felkarolásával egy időben nem fordítottunk elegendő figyelmet a tehetségesekre. Ezen sürgősen változtatnunk kell, mégpedig párhuzamos úton haladva, sohasem egymás elé vágva. Hogy milyen módszerekhez folyamodva, ez már persze a szakma belső kérdése. Egy-kettő ezek közül: elkülönüljön-e a kiváló tanulók képzése az iskolában a többi gyerekétől, például speciális osztályokba osztva be őket? Melyik út célravezetőbb: az egyéni vagy a tömeges tehetséggondozás? Külön iskolákat nyissunk-e az egészen kivételes képességű fiataloknak, mint számos országban — a Szovjetunióban is — teszik. Milyen szerepet játszik a gimnáziumi fakultáció a tehetséggondozásban? A pedagógiai irodalomban újabban figyelemreméltó tanulmányok foglalkoznak ezekkel a hallatlanul izgalmas kérdésekkel. Nem az iskola belügye a tehetség megbecsülése: elsőrendű társadalmi érdekünk fűződik ahhoz, hogy egyetlen jó képességű fiatal se kallódjék el, hiszen — ahogy Czeizel Endre, a neves genetikus véli» — „a legnagyobb természeti kincs az emberi agyvelő”. Égetően időszerű a jelszó minden iskolafokon: Zöld utat a tehetségeknek ! Z öld utat, igen, persze nem mindenáron! Valamire ugyanis az elmondottakon kívül nagyon kell ügyelnünk: a tehetséges ifjú nem felsőbbrendű ember — ilyen különben sAn létezik —, személyisége ki- teljesedésének ürügyével nem nyomhatja el a többi tanulót. Reá is vonatkozik az, amire Fényes Imre fizikus a tudomány munkásait intette: „A kutatói tevékenység nem elsősorban a logikai készséggel, az »okossággal« függ össze, hanem erkölcsi tulajdonság”. P. Kovács Imre
