Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

1983. június 4., szombat NÉPÚJSÁG Templomok Beregben A régi építőművészet ha­zai és külföldi rajongói mind céltudatosabban szervezik útjukat Beregbe. Tákos, Csa- roda. Lónya, Vámasutya, Márokpapi, Tarpa templo­mai. melyeket az utóbbi években a műemlékvédelem nagyszerű munkával állított helyre, élményt ígérnek. Az egyik legérdekesebb köztük a csarodai. Erről a templomról írja Entz Géza művészettörténész : • „ .. .nem­csak egyike a legrégebbiek­nek, hanem egyszersmind legjellegzetesebb és leggaz­dagabban kialakított képvi­selője a falu késő Árpád-ko­ri építkezéseinek.” A „feke­te vízről” Csarodának neve­zett patak partján található épület sok évszázados fenn­állása alatt alig változott valamit. Szakrális feladatai mellett egykor az erőd sze­repét is betöltötte. Négy- szögletes szentélyét kívül két saroktámpillér támaszt­ja meg. A szentély csúcsos diadalívvel nyílik a hajó fe­lé. déli oldalán három kes­keny résablak világítja meg. A templom földszintjén két oszlopon nyugvó, három fél­köríves árkáddal ellátott karzat található, amely fö­lött emelkedik a torony. A falakat az 1200-as évek vége felé kezdték díszíteni. A nemrég feltárt freskókon Kozma, Damján, Pál és Pé­ter apostolok láthatók, ezen­kívül Szent Anna harmad­magával. A feltárt freskó teljesen ép. A XVII. század­ban a középkori falképeket az egész templomban leme­szelték, s 1642-ben egy hely­beli festő stilizált növény­motívumokkal szórta teli a felületeket. A levelekből és virágokból álló, kék és piros színben pompázó díszítmény kedvesen naiv, falusias han­gulatot áraszt. E hímzésre emlékeztető kifestéshez har­monikusan illeszkedik az ISOOms években készült ka­zettás mennyezet és a kar­zat korlátja. Ez a szószék koronájával együtt annak -a kiváló mesternek a műve, aki a közelben. Vámasatyán is dolgozott. Csarodától pár perces az út Tákosra. Az itt látható paticsfalú templom, melyet ..mezítlábas Notre Dame”- nak is neveznek, 1766-ban épült* Ekkor készült a szó­szék, a kazettás mennyezet, majd a díszes pávafejes pad. A művész Lándor Fe­renc volt, aki a környék minden templomában ott­hagyta a keze nyomát. Mo­tívumai dús levelű ágak, csokrok, kunkorodó kacsok. Rózsa és levél, tulipán és szív — ez a fő díszítőkész­lete. Meleg színei ma is megkapóak. Ez a templom lényegében a népi vagy más szóval a parasztbarokk re­meke. Hozzá hasonló alko­tások láthatók Márokpapi- ban, Vámosatyán, Tarpán is. Bei'eg e tenyérnyi része te­hát joggal csábítja az érdek­lődőket. E vidéken a faépítészet egészen különleges műveivel találkozhatunk. A fatornyok Vámasatyán, Lónyán, Gem- zsében különleges hangula­tot árasztanak. Vámasatya egykoron ácsfalu volt, s csupán érdekességként em- • lítjük, Kós Károly a szilágy­sági művészetről írott köny­vében utal arra, hogy az idevalósi ácsok Szilágyban is építettek tornyokat. A legszebb harangtornyok egyike Lónyán van. Kakuk Imre készítette Bán Péter nevű legényével 1781-ben. Stílusa szász hatást mutat, négy kis torony díszíti a konzolos keringőt. Különös látványosság a kötések, a gerendák illesztésének mű­vészi volta. Szeg nélkül épült, mesterük művészi szaktudását dicsérve. Történelmi levegőt áraszt a lónyai templom is, főleg ha tudjuk, hogy a falu és környéke egykor Bánk bán tulajdona volt. Egy régi ok­levél erről így ír: „...a két Lónyának nevezett falu, me­lyeket Bánk bán pénzen vett meg, és lányával vejének, Simonnak adott, mely Si­mon hűtlenségben és utódok vigasza nélkül halt meg . .. ” A legenda szerint itt fulladt a Tiszába Melinda is, ami­kor fiával, Somával mene­kült. A templom építője fel­tehetően Simon ispán volt. Mai formája valamikor a tatárjárás után alakult ki. Kár, hogy freskóit még nem tárták fel. A szószék koro­nája a legszebbek közé tar­tozik. Magas a hangvetője, díszítése a parasztbarokk csúcsát jelenti. Az említett épületek alig néhány kilométernyire fek­szenek egymástól, Vásáros- namény közelében. Az itte­ni Bereg Múzeum szakszerű tájékoztatást ad az útnak indulóknak. Különlegesség, hogy a múzeum kerékpárt is kölcsönöz, ami a vidék fel­derítésének rendkívüli han­gulatát biztosítja. Az itt fel­sorolt templomok és műem­lékek egyben pecsételőhe­lyei a Tájak, korok, múzeu­mok mozgalomnak, s a kul­csok a helyi lelkészektől kaphatók meg, akik idegen- vezetők is egy személyben. Bürget Lajos Csarodai tcmplombclső A „mezítlábas” Notre Dame (Császár Csaba felvételei fl Gobbi-jelenség Réges-rég nem Gobbi Hil­da. A Gobbi. (Olykor: Hil- duska.) A publikum nyíltan és egyezményesen intézmé­nyesítette. Persze ennek sok oka lehet — nyilvánvaló népszerűségén túl. Gobbi ugyanis színésznő,' előadó, versmondó, mozgalmi ember, szervező, emlékező, író egy személyben. Az egészben az a legérdekesebb, hogy egyik tevékenysége sem megy a másik kárára. Hogy hogyan csinálja? Örök titok. És ez a csupa energia, so­hasem siránkozó, mindig ak­tív, folyton nyitva tartó in­tézmény •— most éppen het­ven éves. Az egészben ez a leghihetetlenebb. Létezik, hogy már kerek hét évtizedet hagyott maga mögött? A könyve szerint — legalábbis a megélt élmé­nyek alapján — ebben ben­ne lenne akár hétszáz esz­tendő is .. . Emlékszem, volt kétsoros napi hír a réges- régi Színházi Életben, amelyben műsorának betil­tásáról tudósítottak, és utá­na kolumnákat írtak róla. Méltatták hangosan, és bán­tották csendben. Őszintén és nyíltan élt — és'játszott —, megalkuvások, becstelen kompromisszumok nélkül. Most meg a születésnapját üljük. Kétkedve nyúlunk a lexikon után: vajon csak­ugyan stimmel ez az év­szám? Gobbi ugyanis már az indulásnál rendelkezett azzal a fantasztikus képes­séggel, hogy egyszerűen kor­talan volt. Sem a szakma, sem a publikum nem sejtet­te, milyen idős is lehet. Ta­lán mert sohasem volt csivi- telő, csipogó naiva, bugyuta bakfis — öregasszonyokkal kezdte és folytatta pályáját. Megszámlálhatatlan jó és rossz anyókát, nénit, asz- szonyságot, kendős paraszt- mámit, szenilis grófnőt, kí­váncsiskodó szomszédasz- szonyt formált eddig — Shakespeare, Csokonai, Mo- liére, Ibsen, Osztrovszkij, Gi- raudoux, Gorkij drámáiban, komédiáiban. Mindig a leg­kézenfekvőbb, legőszintébb megoldásokat választotta, s csodálatos beszédtechnikájá­val úgy sipította, süvítette, préselte ki a hangokat,- hogy egyetlen szava, hangsúlya sem illant el a színpadi zaj­ban nyomtalanul. A filmmel — megszámlálhatatlanul sok szereplése ellenére — nagy szerencséje nem volt, de mi­vel az idő neki dolgozik, még kár lenne elhamarko­dott ítéletet hozni. A sors furcsa fintora, hogy óriási népszerűségét egy foly­tatásos rádiójáték szerezte meg. Az ország Szabó nénije lett — talán azért, mert ezt is úgy oldotta meg, mint Gertrudist vagy Murzavec- kaját a színpadon. Őszinte volt. önmagát adta. Eszköz- telenül. N. Gy. Praktikum a divatban Sokan azt gondolják, ez a két fogalom — praktikum és divat — nem fér össze. Hiszen ami praktikus, az nem divatos, és ami divatos az új, bolondos, de nem praktikus. Pedig az utóbbi években igencsak előtérbe kerültek a hordható, variálható, több évig divatos holmik — vagyis a praktikus öltözködés elemei. Ügy választunk ruhát, kosztü­möt. kabátot, hogy némi kiegé­szítéssel, divatos apróságokkal évekig kedvelt, darabjaink ma­radjanak. A divattervezők is gyakran ajánlanak a ruhatár felújításá­hoz való kellékeket — csipke- gallért, virágkitűzőt, fényes arany-, ezüstövet, fémszálas sá­lat, kendőt, gyöngyhímzést, szí­nes aplikációt — hogy csak a legújabb ötleteket említsük. Most, hogy a ruhahosszak igen széles skálája hordható — a minitől a bokát takaróig — igazán elővehetjük tavalyi szok­nyánkat, ruhánkat. Amelyiket meguntuk hosszan, vágassuk le — korunknak megfelelően térd feletti vagy térdet takaró hosz- szúságúra. A rövid aljára pedig illesszünk fodrot. elütő színű anyagból, amelyből blúzt vagy mellényt is szabhatunk, hogy teljes legyen az összhang. A toldás készülhet tűzéssel, csipke vagy madéra közbeiktatásával, hangsúlyozhatjuk fémszállal — csak az a fontos, ne akarjuk elrejteni az alakítás nyomait. Blúzainkat felfrissíthetjük fémgombokkal, strasszal. fém­szálas tűzésekkel, csipke ráté­tekkel, horgolt gallérral. Persze, nemcsak az alakítás­ban rejlik a praktikum. Már a vásárlásnál, ruhatárunk össze­állításánál gondoljunk a va­riálási lehetőségekre. Amikor szoknyát varratunk. vegyünk egy kicsivel több anyagot — és csináltassunk hozzá egy sálat, vállkendőt, ha telik, mellényt — és mindjárt jobban ki tud­juk használni, mint a szóló darabot. Az új holmik vásárlá­sánál mindig gondoljunk már meglevő ruhatárunkra — mihez illik majd az új szoknya, blúz, de akár sáj vagy cipő. Ne a meglátni és megvenni elv érvé­nyesüljön vásárlásainkban, ha­nem az átgondolt, tervezett el-, képzelés. Nem az követi a divatot, aki minden héten más és más öl­tözékben pompázik, hanem aki apró trükkökkel, filléres költ­séggel újként tudja hordani a meglevőt. A párizsi nők tele vannak ilyen felfrissítő ötletekkel. S noha a divatot Párizsból irá­nyítják, a nők saját egyénisé­gükhöz alakítják, szelídítik vagy vadítják a divat kreátorok elképzeléseit. Télen szoknyát vettek a hosszú nadrág fölé, nyáron még a fürdőruha felső részét is leveszik. Láttam ken­dőkből rafinálton összetekert blúzt és sálból csavart bukjel- szoknyát a párizsi utcán, a métróban, és persze méregdrá­ga modelleket — többnyire a kirakatokban. Mert a nők még Párizsban is inkább praktiku­sak, mint gazdagok. E> Hz első pedagógus A gyermek életében a 6—7 éves korban új szakasz kezdődik: a játszó gyermekből tanuló gyermek, az óvo­dásból iskolás lesz. De nem csak az iskolakezdet — az új társadalmi helyzet elfoglalása — jellemzi az új élet­szakaszt. Az iskolába lépés, mint életváltozás döntő módon megváltoztatja a gyermek családi helyzetét és tevékenységi körét. A szülőkről, a családról való leválá­sát meggyorsítja, hogy értelme és érdeklődése olyan nyi­tott a világra, mint még soha azelőtt. Egyre jobban le­köti az őt körülvevő világ, annak dolgai, jelenségei, ese­ményei, tárgyai, a családon kívüli tágabb közösség élete. önállósulásának első jele, hogy szüleivel szemben gyakran türelmetlennek tű­nik, kevesebbet igényli je­lenlétüket, és tiltakozik az ellen, hogy beleszóljanak a dolgaiba, mindig meghatá­rozzák tevékenységeit. Ez a függetlenedés az egyik fel­tétele annak, hogy a család zártabb közösségéből kike­rülve jobban beleilleszked- hessék az iskola nyitottabb, szélesebb társadalmi közös­séget jelentő világába. Míg a korábbi életévek­ben minden érdeklődése, fi­gyelme, csodálata és szerete- te a szülőkre irányult, most kiemelt jelentőségű személy lesz a tanító vagy a tanítónő, érzelmi azonosulásának ő válik új tárgyává. Természe­tesen az iskolába kerülő gyermek még sokat és soká­ig megőriz kisgyermeki sajá­tosságaiból. Szeretni és nem szeretni — pusztán ezek irá­nyítják az emberekkel való kapcsolataiban. Ha kisgyer­mekkorában nem veszítette el az.emberekbe vetett alap­vető bizalmát, szeretni fogja első tanítóját, és vágyik ar­ra, hogy ő is viszonozza sze- retetét. Akármilyen kis­gyermekesnek is tűnjék ez a viszonyulás, mégis ez egyen­geti útját az egykorúak kö­zösségében is. Az első és a második isko­laévben a tanár képez hidat minden egyes gyermek szá­mára a még szerkezetében kialakulatlan csoporthoz. Ő a legfontosabb személy a társas szerkezetben, hiszen ő a rend megtestesítője, amelyre a gyermekeknek nagy szükségük van, mivel ez segíti őket alkalmazkodá­sukban, amely az együttélés elengedhetetlen feltétele. Ö az, akitől a gyermek — az azonosulás útján — átveszi az értékeknek és a szabá­lyoknak azt a rendszerét, amely az iskolai együttélést kormányozza. Néhány év­nek még el kell telnie, hogy a fokozatosan megszervező­dő osztályközösség önmagá­ból is ki tudjon fejleszteni értékeket és szabályokat. A tanító tekintélye gyak­ran a szülői tekintély fölé is nőhet. Amit a tanító mond, olykor sokkal többet nyom a latban a hatéves számára. mint amit a szülők monda­nak. Ez érthető is, hiszen a tanítótól sok érdekes, új dol­got hall a gyermek, amit ad­dig a család tagjaitól soha nem hallott, s ezért csodá­lata egyre nő iránta. Baj csak akkor van, ha a gyer­mek úgynevezett tekintély­konfliktusba sodródik azál­tal, hogy nem tud választa­ni a szülők és a tanító kö­zött. Ez általában akkor for­dul elő, ha utasításaik, kí­vánságaik, követelményeik ellentmondanak. Nehezíti a gyermek helyzetét, ha a szü­lei elvárásai már korábban sem fedték egymást,' ha a két szülő között is ellenté­tek feszültek, vágy ha sze­szélyesen nevelték. A" csalá­di ellentétek ilyen esetekben megszaporodnak az iskola és a szülői ház elvárásrendsze­rének ellentmondásaival, ez pedig a gyermek személyi­ségfejlődésére kedvezőtle­nül hat, sőt, súlyos lelkiis­mereti válságba kergetheti a gyermeket. Ha a gyermek korábban a családban a szüleivel és a testvéreivel harmonikus kap­csolatot épített ki, s ha aú iskolába lépést követően a szülőknek és a tanítónak együttes erővel sikerült el­kerülniük azt, hogy a gyer­mekben érzelmi kettősség alakuljon ki, úgy a tanárok­kal és az osztálytársakkal is könnyebben tud kiegyensú­lyozott kapcsolatot kialakí­tani; A társas viszonyokat, így a gyermek-tanító viszonyt is döntően a családban.elsa­játított minták határozzák meg. Ismeretes, hogy a visel­kedést szabályozó tilalma­kat és szabályokat a gyer­mek a felnőttekkel — első­sorban a szülőkkel — való azonosítás útján veszi át. Éppen így történik ez a ta­nító esefében is, aki akár tu­datosan törekszik erre, akár nem, mégis a gyermek pél­daképévé válik, a társadal­mi értékek és szabályok köz­vetítőjévé. Ezért oly felelős­ségteljes az első osztályoso­kat oktató-nevelő pedagógu­sok munkája, hiszen rajtuk is múlik, hogy a kisgyermek a későbbi életkorban is meg tudjon felelni a közösség normáinak. ,, Flamm Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents