Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

& 1983. június 4., szombat NAGYVILÁG Kölcsönös előnyökkel A szovjet—magyar gazdasági és műszaki együttműködés sikeres állomásai Választás Hagy-Britanniában Lefutott verseny? A szovjet—magyar gazda­sági kapcsolatok rendszeré­ben fontos helyet foglal el a gazdasági és műszaki együttműködés. Ez nemcsak kereskedelmet jelent, hanem a két ország szakembereinek egyre erősödő érdemi kap­csolatait, teljes berendezésék kölcsönös szállításait, közös tervezést, tapasztalatátadást, szerelő- és beszabályozó munkákat. Közös erőfeszí­téssel olyan nagy ipari ob­jektumok létesítéséről vagy rekonstrukciójáról van szó, amelyek nemcsak a két or­szág, hanem az egész szocia­lista közösség gazdasági po­tenciáljának erősítésére irá­nyulnak. Százféle területen Az elmúlt évek folyamán a szovjet szervezetek ma­gyarországi közreműködésé­vel száznál több különféle népgazdasági objektumot, műhelyeket és berendezése­ket építettek és rekonstruál­tak. A szovjet—magyar gaz­dasági és műszaki együttmű­ködés legnagyobb elsőszülöt­te a Dunai Vasmű. Terme­lési programjába eleinte meleg- és hideghengerlésű lemezek gyártása tartozott, a hatvanas években pedig már elsajátították a haj­lított acélidomok .gyártását. A kombinát — mint isme­retes — előállít hegesztett spirálcsöveket, könnyű fém- szerkezeteket, idomdárabo- kat, • radiátorokat. Termékeit felhasználták a Barátság-kő­olajvezeték és a Szövetség­gázvezeték magyarországi szakaszának, a Vinnyica— Albertirsa közti 750 kw-os elektromos távvezetéknek az építésénél. A vállalat henge­relt lemezárui biztosítják a szükséges alapanyagokat a magyar gépipar számára, ezen belül az Ikarus-autó- buszok gyártásához. A vál­lalat termékei megbízható valutaforrássá váltak. Ta­valy a vasműben egymillió 300 ezer tonna acélt gyártot­tak. Az országban minden harmadik tonna acélt a Du­nai Vasműben olvasztanak, amely egyre növeli termelé­si kapacitásait. Egy eszten­deje lesz, hogy júniusban üzembe helyezték a második 130 tonnás konverterművet, s ezzel befejeződött az évi több mint egymillió tonna acél olvasztására alkalmas oxigénkonverteres üzem épí­tése. Megkezdődött az évi egymillió tonna koksz elő­állítására alkalmas kokszoló­mű létesítése. A magyar alumíniumipar fejlesztése szempontjából igen jelentős a Szovjetunió műszaki segítsége. Az ága­zat nagyarányú fejlesztése elsősorban a timföld- és alu­míniumgyártás területén való együttműködésről 1962- ben megkötött szovjet—ma­gyar megállapodásnak kö­szönhető. Ennek értelmében Magyarország timföldet ex­portál feldolgozásra a Szov­jetunióba, a szovjet szerve­zetek pedig alumíniumönte­cseket szállítanak Magyaror­szágnak. Jelenleg az alumí­niumgyártmányok előállítá­sa csaknem teljes mértékben a szovjet szervezetek közre­működésével épített székes- fehérvári alumíniumherger- műben összpontosul. A vál­lalat lemezszalagot, sajtolt és húzott, kovácsolt készítmé­nyeket bocsát ki. Termékeit a legkülönbözőbb ágazatok­ban használják fel. Az ajkai timföldgyár is szovjet mű­szaki segítséggel létesült. Villamos és hőenergia A szovjet szervezetek mű­szaki segítséget nyújtottak a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű építéséhez, három 150 megawatt teljesítményű energiablokkot szállítva az erőmű számára. A legfontosabb együttmű­ködési terület az 1760 me­gawattos Paksi Atomerőmű. Az első áramfejlesztő blokk tavaly decemberben kezdett működni, és folynak a má­sodik energiablokk építési­szerelési munkálatai. Az atomerőmű négy blokkjának építését az előirányzat sze­rint 1986-ban fejezik be. A WER—440 típusú reaktor­berendezésekkel ellátott energiablokkok üzembe he­lyezésével a Paksi Atomerő­mű teljesítőképessége körül­belül egyharmada lesz az or­szágban jelenleg beépített villamos energetikai kapaci­tásoknak. Magyarország az ötödik KGST-tagállam, amely atomerőművi energiát termel. A Vinnyica—Albert­irsa közti 750 kw feszültsé­gű elektromos távvezeték 1979 novemberi üzembe ál­lítása óta szerves része a KGST-tagállamok 1976—1980 évekre előirányzott sokoldalú integrációs intézkedései ösz- szehangolt tervének. Ez az áramvezeték a Szovjetunió energiarendszerét összekap­csolta az európai KGST- tagállamok energetikai rend­szereivel. Üzembe helyezésé­vel a Szovjetunióból a Ma­gyar Népköztársaságba szál­lított villamos energia 750 megawattról 1350 megawatt­ra növekedett. Szén és olaj Folytatódik a szovjet és a magyar szervezetek együtt­működése a szénbányák épí­tésében. Nemrég helyeztek üzembe -két új bányát Tata­bánya körzetében. További két bánya építése van folya­matban. Létesítésük befeje­zése után ez a négy bánya évente több mint nyolcmillió tonna szenet termel ki. Lényeges fejlődésnek in­dult a szovjet—magyar együttműködés a kőolaj-fel­dolgozó ipar területén, amelynek a Szovjetunióból a Barátság-vezetéken szállí­tott kőolaj szolgál nyers­anyagul. A dunai és a tiszai kőolaj-feldolgozó üzemek­ben évente körülbelül 7,5 millió tonna olajat dolgoz­nak fel; a százhalombattai dunai kőolaj-feldolgozó üzemben pedig eredménye­sen alkalmaznak szovjet be­rendezéseket. Ezek biztosít­ják a kőolaj teljesebb fel­dolgozását, kibővítik az olaj­termékek gyártmánylistáját. A tiszai olajfeldolgozó üzemben, Leninvárosban az évi hárommillió tonna kő­olaj feldolgozására alkalmas atmoszféra-vákuumos be­rendezés, a dízelüzemanyag tisztítására és a kén nyeré­sére szolgáló berendezések üzembe helyezése lehetővé tette, hogy az ugyancsak le- ninvárosi vegyi kombinátot egyes kőolaj-feldolgozási ter­mékekkel lássák el. A magyarországi műtrá­gyagyártás, s következéskép­pen a mezőgazdasági termés­hozamok növelésében megha­tározott szerepet játszott az évi 290 ezer tonna ammónia előállítására alkalmas mű­trágyagyár, a szuperfoszfát- gyár, a gyenge salétromsavat előállító műhely megépítése, szovjet szervezetekkel együttműködve. A Borsodi Vegyi Kombinátban új be­rendezést helyeztek üzembe gyenge salétromsav előállí­tására. Két gázfeldolgozó üzemet építettek Szeged körzetében. Teljesítfnényük külön-külön évi egymilliárd köbméter. Szovjet szervezetek fővállal­kozóként 235 kilométer hosz- szúságban gázfővezetéket építettek Magyarországon, hogy a földgázt a Szovjet­unióból ideszállítsák, to­vábbi évi kétmillió tonna világos olajszármazék átbo- csátására képes olajvezetéket 60 kilométer hosszúságban a szovjet határtól Nyírbogdá­nig. A magyar gépgyártás szempontjából nagy jelentő­ségű a lengőcsapágygyár re­konstrukciója szovjet közre­működéssel. Ennek révén az évente gyártott csapágyad mennyiségét 15 millióról 25 millióra lehetett növelni. Hz élet számos területén Jelentős helyet foglal el a, szovjet—magyar gazdasági és műszaki együttműködés Ma­gyarország egyes szociális problémáinak megoldásában is. Kilenc házgyárat építettek szovjet szervezetekkel együtt­működve, s ezek együttvéve évi egymillió négyzetméter alapterületű lakás számára gyártanak épületelemeket. A házgyárak révén Magyaror­szágon sikeresen teljesítet­ték az első hosszú távú la­kásépítési programot. A Szovjetunió műszaki se­gítséget nyújtott az Oroshá­zi Üveggyár építéséhez, amelynek termelése nagy­részt kielégíti a hazai sík­üvegszükségleteket. A gyár tőkés piacokon is értékesíti termékeit, köztük Spanyolor­szágban, Olaszországban, az NSZK-ban. A légi közlekedés megszer­vezése és biztonsága szem­pontjából nagy jelentőségű volt annak az automatizált rendszernek az üzembe he­lyezése 1980-ban, amely Ma­gyarország fölött irányítja a légi forgalmat. A mezőgazdaság területén is a szovjet és a magyar szervezetek eredményes együttműködést folytattak. Gyöngyösön 1980-ban 20 ezer tonna befogadóképességű ele­vátort adtak át rendeltetésé­nek, 1982-ben Szeged körze­tében 12 hektárnyi területen üzembe helyeztek két meleg- •ágyi blokkot szovjet szerve­zetek műszaki segítségével. Magyarországról teljes be­rendezést szállítanak szovjet baromfigyáraknak. Kedvező kilátások mutatkoznak arra is, hogy a Szovjetunióban sertéstenyésztő üzemek léte­sítésében felhasználják a sertéstartásban szerzett ma­gyar tapasztalatot. A Szovjetunióval együtt­működve Magyarországon épített és épülő üzemek lé­nyegesen növelik az ország ipari potenciálját, és hozzá­járulnak a gazdaság külön­böző cikkekben jelentkező szükségleteinek teljesebb ki­elégítéséhez. K. R. Csaknem egy esztendővel a jelenlegi parlament mandá­tumának lejárta előtt járul­nak az urnákhoz a brit pol­gárok. Az 1979-ben hatalom­ra került konzervatív kor­mányfő, Margaret Thatcher — véget vetve a sok hetes találgatásnak és taktikázás­nak — feloszlatta a törvény- hozást, és június 9-re íratta ki az idő előtti általános vá­lasztásokat. NÉGY ÉV MÉRLEGE A megfigyelők szerint a tory miniszterelnök időzíté­sét több tényező indokolta. Mindenekelőtt ki akarja használni, hogy népszerűsé­ge még mindig határozottan meghaladja az ellenzéki Munkáspárt vezetőjéét, Michael Footét. Minden jel arra vall, hogy a gazdasági fellendülés hivatalos opti­mizmussal hirdetett jeleit maga a kormányfő sem tartja egészen meggyőzőnek, s tartott tőle, hogy őszre vagy jövő tavaszra pozíciója meginoghat. Biztosabbnak látszott hát a voksolás elő­rehozása. A toryk négyesztendős kormányzásának mérlege vegyes képet mutat. A gaz­dasági fejlődés stagnált, sőt visszaesett, az ipari termelés és a beruházás csökkent. Si­került viszont növelni a ter­melékenységet és lenyomni az inflációt, amely napjaink­ban már csak öt százalék kö­rül jár. A konzervatív kor­mány megkezdte egyes álla­mi vállalatok magánkézbe adását, és — a fegyverkezési költségekkel ellentétben — a legkeményebben a szociális kiadásokat nyirbálta meg. „Bizonyítványuk” legrosz- szabb osztályzatát mégis egyértelműen foglalkoztatás­politikából kaphatják. A munkanélküliek száma az 1979-es_ szint többszörösére ugrott, s napjainkban meg­haladja a hárommilliót! Thatcher asszony ráadásul — ragaszkodva a piacpoliti­ka szigorú elveihez — még a felelősséget sem vállalja Amint az várható volt, azon a napon, amikor a francia parlament elé beter­jesztették az új felsőoktatási reformot, - újra fellángoltak Párizsban a diáktüntetések. A reformtervvel nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali diákszervezetek sem értenek egyet több pontban. Legfőképpen a fel­vételi rendszer reformját sé­relmezik. Az elmúlt hetek­ben azonban a tiltakozás tartalma megváltozott: maga a törvénytervezet úgy tűnik, háttérbe szorult, a megmoz­dulások lényegesen túlnőttek azon, hogy csupán a diákok elégedetlenségének levezeté­sét lássuk bennük. Ennek okát jórészt a diákmozgal­mak összetételében kell ke­resni. ezért a romlásért. Amint a konzervatívok választási kiáltványa megfogalmazta, „új munkahelyek teremtése nem a kormány dolga, ez a szerep a magántőkére vár”. ÜTKÖZŐPONTOK SORA Az ellenzék fő erejét alko­tó Munkáspárt éppen ezt, a munkanélküliség „nemzeti szégyennek” kikiáltott tényét igyekszik a toryk ellen for­dítani.’ A Labour párt Ígére­te szerint a ✓ költségvetési eszközök mozgósításával, nagyarányú beruházásokkal, s égy úgynevezett „sürgős­ségi program” végrehajtásá­val öt év alatt egymillió alá szorítanák az állástalanok számát. Az előirányzat reali­tását a nagytőkés orgánu­mok természetesen kétségbe vonják. A Munkáspárt kampányá­nak másik fontos eleme a szociális vívmányok védelme. Figyelmeztetésük szerint egy újabb kormányzási időszakot szerezve Thatcher asszony várhatóan még határozottab­ban igyekezne szakszervezet­ellenes terveit véghezvinni, és továbMépne a jóléti ál­lam más területei. így a köz­oktatás és a közegészségügy „megreformálásának” eddig óvatosan kezelt ügyében. Alapvető nézetkülönbsé­gek állnak fenn a külpolitika terén is. Thatcher asszony — bár nem téveszti szem elől Anglia kereskedelmi érdeke­it — általában az USA hű szövetségeseként szerepel. Vonzereje tagadhatatlan ha­zájában a tavalyi falklandi háború után, most pedig a Munkáspárt katonapolitikai elveinek bírálatával igyek­szik helyzetét erősíteni. A Labour ugyanis ellenzi az amerikai rakétatelepí.tést, a brit nukleáris haderő kor­szerűsítését, s hajlandó egy­oldalú leszerelési lépésre. Ugyancsak ellentétek fe­szülnek köztük a Közös Piac kérdésében. A_politikai porond har­madik főszereplője — az A francia diákmozgalom rendkívül szövevényes. Mű­ködnek politikai, kifejezetten pártokhoz kötött ifjúsági szervezetek, léteznek magu­kat politikamentesnek neve­ző, de valójában politikailag ugyanúgy behatárolható ar­culatú diáktömörülések, s ugyancsak aktívak az olyan szakmai szervezetek, ame­lyekben tanárok, diákok és a szülői munkaközösségek kép­viselői egyaránt megtalálha­tóak. Az egyetemeken, a főisko­lákon a diákszervezetek kü­lön választásokat tartanak. Az elmúlt évtizedben a fran­cia egyetemeken hagyomá­nyossá váltak a baloldali (és a szélsőbaloldali) szerveze­tek. Ellensúlyozásukra hozta létre 1978-ban a Giscard- kormány a liberális francia Thatcher asszony a konzer-' vatívok választási kiáltvá­nyával. A széles mosoly ha­tározott győzelmi reménye­ket sugall Michael Foot, a Munkáspárt vezetője egyéb kisebb pártoktól elte­kintve — a szociáldemokra­ták és a liberálisok pártszö­vetsége. Ök, középutas elvek­kel fellépve, abban remény­kednek, hogy a némileg jobb- és baloldali irányba el­csúszott két nagy párt he­lyett — és között — befutva megtörhetik, de legalábbis megingathatják az eddigi to­ry—Labour váltógazdálko­dást. ESÉLYEK ÉS JÖSLATOK Az előzetes felmérések egyelőre egybehangzóan a konzervatívok győzelmét jó­solják. Tíz—húsz százalékos toryelőnyt mutatnak ki, s a különbség még nagyobb, ha a két pártvezető személyes népszerűségét vizsgáljuk. Thatcher asszonynak tehát határozott, nemegyszer har­cias fellépésével sikerült be­folyását megőrizni, s ami a fő: a gazdasági gondok jó részét a közvéleménnyel úgy elfogadtatni, mint a világgaz-. dasági nehézségek elkerülhe­tetlen következményét — amelyről kormánya kevéssé tehet. A Labour párt belső torzsalkodása szintén a toryk malmára hajtja a vizet. Rá­adásul az ő esélyeiket növeli a választási körzethatárok nemrég történt átrajzolása is. A versenyt persze eleve le­futottnak nyilvánítani elha­markodott lenne. De a foga­dási kedvükről híres britek­ről lévén szó, mindenesetre árulkodó jel, hogy a londoni fogadóirodákban 5:1 arány­ban Thatcher asszonyt tart­ják favoritnak. diákok szövetségét, a Celf-et, és jelentős anyagi és erköl­csi támogatást nyújtott neki induláskor. Azóta a Giscard-kormány megbukott, a Celf viszont elég jelentős befolyásra tett szert, főleg a jogi és az or­vosi egyetemeken, tehát az olyan szakokon, amelyek Franciaországban - is „elit­nek” számítanak. A Celf mellett két jobbol­dali diákszervezet képvisel komoly erőt a francia egye­temeken. Az egyik az UNI, az egyetemközi szervezet, amelynek tanárok is tagjai, a másik pedig a Gud, az egység- és védelemcsoport. Ez, a szélsőjobboldali új erők pártja által irányított szer­vezet számszerűleg nem nagy, szavazói tábora is aránylag kicsi, agresszivitása viszont rendkívüli mértékű. Az egység- és védelemcso­port szinte minden olyan tüntetésben benne van, amely valamilyen módon a baloldali kormány ellen irá­nyul. Módszerei pedig a nemzetközileg ismert neofa­Roy Jenkins (balra), a szociáldemokraták és David Steel, a liberálisok vezetője egy sajtókonferencián — pártszövetségük sorsa most dől el (Fotó: ap — mti — KS) Kik állnak a francia diákmozgalmak mögött? Szegő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents