Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-30 / 153. szám
1983. június 30., csütörtök o A kamuti Béke Tsz lakossági ipari szolgáltató egységének asztalos műhelyében készült felvételünk, egy ajtó összeállítása közben. A telephelyen bognárműhely és vasipari részleg áll a lakosság rendelkezésére Fotó: Fazekas László Megvalósulnak a lakásfelújítás és -korszerűsítés tervei A hatodik ötéves terv első félidejében a tanácsok — az előzetes adatok szerint — felújítással több mint ötvenezer, korszerűsítéssel, komfortosítással pedig mintegy 34 ezer bérlakást fiatalitottak meg az országban. Ezzel teljesítették az időarányos felújítási előirányzatot, mintegy tízezer lakás komfortosításával pedig jelentősen megtetézték a korszerűsítés félidei programját. Ezekről az erőfeszítésekről, eredményekről számolnak be az MTI munkatársai. Az ország tanácsi bérlakásainak túlnyomó részéről, csaknem hatvan százalékáról a fővárosi ingatlankezelő vállalatok gondoskodnak. A tervidőszak első felében a tanácsi építő vállalatokkal, a szövetkezetekkel és a kisiparosokkal karöltve csaknem 23 ezer bérlakás felújítását fejezték be, az öt évre előirányzottnak 49,8 százalékát. Jóval gyorsabb az előrehaladás a lakások korszerűsítésében, az eredmény meghaladta a várakozást. Az utóbbi két és fél évben Budapesten 27 517 lakást kom- fortosítottak, vagy emelték komfortfokozatát a korszerűsítéssel. Így a félidei előirányzatnál mintegy tízezerrel több lakás kényelmét, használati értékét növelték. Miskolcon több mint harminc százalékkal túlteljesítették a lakáskorszerűsítési előirányzatot, a felújításokban azonban némi elmaradás mutatkozik. Összességében több bérlakást fiatalítottak meg, mint amennyit az utóbbi két és fél évre terveztek. Az épületfelújítással együtt — ahol a feltételek megvannak — tetőtér-beépítéssel növelik a lakások számát. Eddig több mint húsz épület tetőterének beépítési munkálatait kezdték meg. Szegeden hatvannégy lakás felújításával teljesítették túl a tervidőszak első felére előirányzott feladatokat. Különösen nagy erőfeszítéseket tesznek a múlt századi nagy árvíz után épült házakban most már tömegesen meggyengült fafödémek felújításáért. Üj és gazdaságos módszereket alkalmaznak, amelyekkel a hosszadalmas csere helyett új szerkezetet építenek a falba a régi födém megtartására. Ezzel megtakarítják a bontás és a padló- burkolat cseréjének költségeit, és jelentősen gyorsítják a felújítást. Ám így is nehezen győzik a tömeges födémerősítési feladatok teljesítését, ezért további intézkedésekkel gyorsítják meg ezeket a munkálatokat. A műemlékekben gazdag nagyvárosokban különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy a lakásfelújításokkal összhangban megszépüljenek a régi építészeti alkotások, történelmi értékek. Győrben — ahol a tervciklus időarányos előirányzatának megfelelően több mint ezer lakást fiatalítottak meg — a lakásfelújítási költségek kétharmadát a műemlékházakkal ékes belvárosban használják fel. Helyreállítják a történelmi értékeket őrző régi épületek díszes homlokzatát, az árkádos belső udvarokat, a míves kapubejárókat, ám a régi lakásokat a mai kor követelményeihez igazítják, komforto- sítják. A belvárosban a tervidőszakra előirányzott 900- ból mintegy hatszáz lakást öltöztetnek új köntösbe ez év végéig. Pécsett is kiemelt program a középkori városmag rekonstrukciója. Ennek első eredménye, hogy megszépültek a régi épületek a Széchenyi téren és az odavezető Bem utcában, s egységes műemléki utcaképet alakítottak ki a Sallai utcában. Ebben az egységes, ösz- szehangolt felújítás érdekében a tanács adókedvezménnyel támogatja a védett városnegyedben felújítást, korszerűsítést végző magánkisiparosokat. A tervidőszak első felében a lakóházfenntartás és -felújítás javára változott az építőipari szervezetek összetétele. Az eddig megalakult csaknem hatszáz kisvállalkozás túlnyomó része is főként fenntartási, felújítási munkát és építőipari szolgáltatást végez. Kedvezőek tehát a feltételek ahhoz, hogy az ingatlankezelő és az építőipari vállalatok, szövetkezetek, valamint a kisvállalkozások közötti munkamegosztás fejlesztésével jól megalapozzák a tervidőszak második felére kitűzött felújítási és korszerűsítési feladatok teljesítését. Az előzetes számítások szerint várható, hogy az öt évre előirányzott 95— 100 ezernél valamivel több bérlakást újítanak fel, s a tervezett 45—50 ezernél 25— 30 százalékkal több régi lakást komfortosítanak, illetve korszerűsítenek. MéhészmAzeum Gödöllőn Méhlakások, kasok, lép- és viaszprések, a méhészet megannyi múltbeli emléke, eszköze látható majd a leendő méhészeti múzeumban, amelyet az ősszel nyitnak meg Gödöllőn. A Budapest melléki városban csaknem száz esztendeje működik méhészeti állami telep, a negyvenes évektől méhbiológiai állomás. A második világháborúban szinte teljesen elpusztult az a gazdag méhészeti gyűjtemény, melynek örökébe lép a múzeum. Az állattenyésztési és takarmányozási kutató központ ad helyet az új gyűjteménynek. A múzeumot társadalmi összefogással hozták létre, költségei mintegy 2 millió forintot tesznek ki, amelyből eddig több mint egymillió százezer forintot az ország különböző vidékein élő méhészek gyűjtöttek össze. A szervezők — s közülük is az intézmény létrehozásában igen nagy munkát vállaló Nikovitz Antal — csaknem háromezer levelet írtak, amelyben a méhészek támogatását és összefogását kérték. Az épület kétszintes, alaprajza a méhsejthez hasonló, tetőzete a kas kiképzését utánozza. A terveket Veress Kálmánná építészmérnök készítette, kivitelezője az ÁTK építőbrigádja. A múzeumban számos történeti emlék lesz látható, végigkísérhetik az érdeklődők a kaptár kialakulását és fejlődését. A vendégek az egykori mézpörge- tők, kasok, viaszprések mellett megtekinthetik a mai méhészkedés modern eszközeit is. A tervek szerint az épület a későbbiekben oktatási célokat is szolgál. Csempegyártás Jugoszláviában A jugoszláv gyárak tavaly 35 millió négyzetméternyi padló- és falburkoló anyagot állítottak elő. E mennyiség nagy részét exportálták. Szívesen vásárolják a jó minőségű, tetszetős, és bő választékban kapható csempéket Magyarországon ugyanúgy, mint Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Nagy- Britanniában, Olaszországban és a Szovjetunióban. 1983-ban a gyárak iraki és szaúd-arábiai megrendeléseknek is eleget tesznek. A jugoszláv csempét a belgrádi Keramikaunipn külkereskedelmi vállalat exportálja. Ez a vállalat gondoskodik az ország 25 csempegyára közül 23 termékeinek az eladásáról. Jugoszlávia legrégibb csempegyára az 1815-ben alapított szlovéniai nagyüzem, a celjei kombinát. Félszáz kilépő Gyorsan elterjedt a hír: valami biztos nincs rendben a szövetkezetben, nagy a mozgás. Hatvan embert felvettek, 48 elment. Legrosz- szabb az arány az adminisztrátoroknál, tizennyolcból csak hatan maradtak, de az öntödében is nagy a vándorlás, harmincnyolcán jöttek és közben huszonnégyen letették a szerszámokat. Mi lehet ennek az oka? A vezetés, a munka, a bér, vagy talán a munkás? Többet fizetni — Nagy gondunk ez nekünk — az elnök a kicsi szoba falát borító diagrammokra mutat. — Az utóbbi néhány év eredményei: a bér- színvonal alig 47 ezer forint, ez a vasasszakmában bizony kevés. Tavaly áprilisban került új elnök, Dudás István a Gyulai Vasipari Szövetkezet élére. Jöttével sok minden megváltozott itt és nem titok, hogy volt, aki miatta ment el. Súrlódások, nézet- eltérések minden kollektívában akadnak, úgy tűnik azonban, ezúttal többről volt szó. — Klikkek alakultak, a vezetés megoszlott és sütögette mindenki a maga pecsenyéjét. Ellenséges viszony fejlődött ki a fizikai állomány, a műszaki gárda és a könyvelés között. A hármas ellentét széthúzó ereje persze rányomta bélyegét a termelésre. A nyereség nem nőtt kellőképpen, a bérfejlesztési lehetőségek így szűkösek maradtak. A munkások zúgolódtak, hogy az íróasztalok mellett nem dolgoznak és ebben volt egy kis igazság. Két alapvető dolgot kellett megtenni : megkövetelni a szakszerű, alapos munkát és azt kellően megfizetni. A kulcs- fontosságú embereknek kiemelt bért adtam, de a feladat, amit meg kell oldaniuk, szintén kiemelt. A vezető gárda részben lecserélődött, de a fizikai állomány is. — A dolgozók egy része, sajnos olyan, hogy „jön is, megy is”, főleg a szakképzet- lenek. De tavasszal — és ezt nagyon fájlaljuk —, régi jó szakemberek is vándorbotot fogtak. A személyzeti vezető, Fazekas Géza papírlapot vesz elő: — Megvizsgáltunk 54 kilépést. Csak tizenhármán mondták, hogy a bér miatt változtatnak munkahelyet. Hivatkoztak a munkakörülményekre, lakásproblémákra (sok a bejáró), volt, akit mi tanácsoltunk el, és akadtak, akik „büntetés-végrehajtásra bevonultak”. Igaz, az okok sokfélék, de a törvénysértőktől eltekintve, valamennyi megváltható kedvező bérrel. A bérfejlesztéshez viszont nyereség kell, a nyereséghez színvonalas termelés, ehhez pedig jó termelés. és piacpolitika, vagyis szakszerű irányítás. Együtt van-e mindez? „Nem rajtunk múlik” — Ránk, fizikaiakra, nem lehet alapozni a termelésnövelést a jelenlegi felszereltség mellett. Mi jelképesen szólva, sofőrök vagyunk ebben a gépkocsiban, melynek sebességét lehetett növelni, 80—100—160 kilométer/órára, de ezen a ponton túl nem megy. Üj „kocsi” kell, vagyis új ötletek, új technológia, vagy új termék, szóval a műszaki, a szellemi gárdáé a terep. Török Sándor fémnyomó mondja ezt, a többszörösen kitüntetett Október 6. Szocialista Brigád vezetője. Brigádjából az idén három jó, 10 év körüli munkaviszonynyal rendelkező szakmunkás vált ki, s ment más munkahelyre. — Hogy miért? Ugyan, miből éljen az, akinek a fizetése annyi, mint a törlesztése miközben két gyereket nevel? Muszáj különmunkát vállalnia, de lehetetlen hosz- szú távon, napi 10—14 órát dolgozni. Az a baj, hogy a vezetők nem voltak elégelő- relátóak: sok-sok évvel ezelőtt kellett volna a nyereségrészesedés helyett a bér- fejlesztést választani ... — Mégis sokan maradnak ... — Tizenöt évet nem cserél el az ember 4—500 forintért. De nézzen szét nálunk, a lakatosműhelyben! Valamikor itt egy brigádban huszonnégyen voltak, most a háromban vagyunk tizenhármán. — És maradnak? — A dolgozók többsége bízik a vezetésben, hogy sikerül nagyobb nyereséget elérni, jobb munkakörülményeket teremteni, növelni a munkások érdekeltségét is. Persze akadnak, akik ezt nem tudják kivárni. 11 selejt a múlté Leginkább az öntödében dolgozók .türelmetlenek. A munka nehéz, a műhely levegője, bár működnek a nagy teljesítményű elszívók, meleg és füstös. Ötvenen dolgoznak itt, a munkások fele cigány. Nem vitás, nagy türelem kell a betanításukhoz. — A szemléletet kellett alakítani, megértetni az emberekkel, hogy a jó munka a megélhetés kulcsa, a technológiai fegyelmet be kell „A munkásember mit lát? Hogy a vezetők érdekeltsége sokkal nagyobb a nyereségnövelésben, negyedévenként premizálják őket.. tartani — mondja a művezető, Gyepes Jakab. Kisiparosból lett munkás, ez fordítva sokkal gyakoribb. — Kényelmesebb volt otthon, két hét munka, aztán horgászás, de hiányzott a kollektíva, a „veszekedések”, meg hívtak is. Egy év megszakítással, most 25 éve, hogy itt dolgozom. Tavaly négymillió forint veszteséget „termelt” az öntöde, volt olyan nap, hogy 100 százalékos selejtet gyártottak, ez önmagában 300 ezer forintos kár. Üj munkánál előfordul még, hogy „elcsúsznak”, de már nem veszteséges az öntöde. Ahhoz viszont kevés egy esztendő, hogy számottevő nyereséget érjenek el. Tokaji András esztergályos itt tanulta ki a szakmát a szövetkezetben. Két éve, ahogy leszerelt, gondolta, vált. — Öt helyet megnéztem, sehol nem tudtak többet fizetni az esztergályosoknak, maradtam itt, a forgácsolóműhelyben. Ebben a munkakörben nemigen kap többet máshol sem az ember. Tőlünk is mennek el dolgozók, de nem a szakmájukba! Fejőnek, növénytermesztőnek, sofőrnek, vagy nagyobb bérért, vagy könnyebb munkáért. Most egyébként mindenki kapott minimum kétszáz forint béremelést. Igen, a szövetkezet megelőlegezett egy nagyobb arányú bérfejlesztést, hogy megállítsa az elvándorlást. De ennek nagy ára van. A jövedelmezőségi mutatónak csaknem a duplájára, 10,6 százalékról 20 százalékra 'kellene növekednie az év végéig, a termelési értéknek 60-ról hetvenmillió forintra, a nyereségnek pedig ötről nyolcmillió forintra. Vagyis dolgozni kell, keményen és mindenkinek, minden szinten. Szatmári Ilona „Durva, nehéz munka a mienk, megkeményíti az ember lelkét is” Fotó: Fazekas László
