Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
NÉPÚJSÁG o 1983. június 25., szombat Száz éve született Fjodor Gladkov, a Cement írója A hónap elején elhunyt német írónő, Anna Seghers 1927-ben így vélekedett Fjodor Gladkov Cementjéről: „Olyan témát választott magának a szerző, amely dimenzióit tekintve egy egész eposzt kiszolgálna, sőt epikusok egész generációjának elég lenne nyersanyagként. Olyan realizmussal próbálkozik műve megírásakor, amely leginkább a túl élesre állított tűhöz hasonlítható, mégis gyakran átcsap a romantikába. Égetően fontos és veszélyes korszakról ír olyan ceruzával, amely tegnapról maradt íróasztalán, s olyan nyelvet szólaltat meg, amelynek segítségével a jövő majd a jelenre emlékezik. Egyébként még túl sok szó esik ebben a könyvben a szerelemről, és túl kevés a cementről.” A hozzáértő kritikus — s Anna Seghers már a húszas években elfogadható ilyennek — hamar meglátta az orosz író regényének hiányosságait, korlátáit. Azt; ez az új korszakot új hangon megszólaltató, minden bizonnyal történelmi jelentőségű alkotás egyre inkább dokumentumértékéért, s egyre kevésbé művészeti erényeiért érdekes és fontos ma, és lesz azzá az utókor számára. Hiszen az elpusztult gyárat újjáépítő munkások legendája, amely világtörténelmi korszakot, a szocializmusét köszönti szenvedélyesen, nem mentes (talán érthető módon, mivel annyira képlékeny talajból és olyan hévvel pattant ki) a forradalmi frázisoktól, a sémáktól. Gyakran erőltetett, kicsinyesen célratörő, didaktikus, nem eléggé átgondolt, megkomponált, kiforratlan. Fjodor Gladkov 1883-ban — száz éve — született a Volga vidékén, orosz, szegényparaszti családban. Fiatalon állt be dolgozni a Volgái és Kaszpi-tengeri halászok közé, hamar megismerte a mezőgazdasági munkások sorsát is a Kaukázusban, volt nyomdai és gyógyszertári inas. Nagy szorgalommal és lelkesedéssel tanult. 18 évesen lett tanító Szibériában. írói pályáját elbeszéléssel kezdte. Gorkij vette szárnyai alá, biztatta. 1905-ben már Lenin pártjának tagjaként harcol az orosz nép felszabadításáért. A cári kormány bebörtönzi, száműzi, rendőri felügyelet alá helyezik. Világnézetét és művészetét az egyszerű emberek élete, nyomora, az orosz nép szabadságvágya és a szocializmus eszméi határozzák meg. Döntő élményei az új társadalom, új élet születéséhez kapcsolódnak. Gladkov a megváltozott valóság ábrázolásához új formákat keres. írásain nyomon követhető Gorkij hatása, tanítása és az iránta érzett tisztelet. Ismertek korai elbeszélései, a Zöldek és a Tüzes ló. Világhírűvé főműve, a Cement tette, äz a szocialista regény, amelyet egyébként dideregve írt, egy fűtetlen szobában. Ebben óriási szenvedéllyel, elfogultan ábrázolja, amint a munkásosztály a cár elűzése után hatalomra kerül, s erőfeszítéseket tesz, hogy a korábban elérhetetlen technikát és kultúrát saját élete gazdagítására használhassa fel. Az új társadalmi rend merőben új konfliktusokat is hoz egyén és közösség, férfi és nő, vezető és beosztott között. Gladkov emléket állít könyvével az alkotás, a közösségi munka értelmének, tisztelegve az embert, szolgáló valóság előtt. Gleb, a főhős több csatatéren is harcol. Egyrészt a gyár felépítéséért, s ugyanakkor feleségéért, Dásáért, gyerekéért, otthonáért. A nő társadalmi helye és szerepe is egészen új fényben jelenik meg: „— Te nem is látod bennem az embert, Gleb. Miért nem érzed, hogy elvtársad vagyok? Azóta tanultam egyet-mást, ami új, ami jó. Én már nem csak asszony vagyok... értsd meg! Mikor egyedül maradtam, megtaláltam magamban az embert, megtanultam becsülni önmagam . .. Nehéz volt. .. sok szenvedésbe került... de most már senki sem törheti meg ezt a büszkeséget... Még te sem, Glebuska... A férfiban felforrt az epe. Durván letorkolta feleségét: — Nekem most jobban kell az asszony, mint az ember. Hát van Dáskám, vagy nincs? Van-e jogom a feleségemhez, vagy nincs?! Azt hiszed, meghülyültem? Mit érek én a te elmélkedéseddel? Az asszony ellökte magától Glebet, és szemöldökét összevonva konokul mondta: — Miféle szerelem ez, Gleb, ha nem értesz meg? így nem tudlak szeretni... Nem akarok olyan együgyű- en élni, mint azelőtt.. A cselekmény második szálát Gleb és Bagyin ellentéte adja, mivel a forradalmár Bagyinból bürokrata és hatalomvágyó vb-elnök lett. Gladkov alakjai külsőre erősek, sziklatermetűek, lelkűkben viszont árnyalt, finom rezgések futnak. A húszas évek közepén szatirikus trilógiát ír Gladkov, a bürokrácia, az intrikák és a személyi kultusz ellen (Az ártatlan ördög, A lelkes gúnár, A polip). A Cement témáját folytatja az Energiában, amely befejezetlen regény marad, az első ötéves tervek koráról szól. A második világháború alatti elbeszélései a hátország hősiességét dicsőítik, míg a háború utáni önéletrajzi munkája — Gyermekkorom regénye, Szabad élet, Nehéz esztendők címmel — egyetlen fejlődésregénynek tekinthető. A Lázadó ifjúság írásakor érte a halál 1958- ban. Fjodor Gladkov a szocialista irodalom kezdetének egyik jelentős lépcsőfoka. Érdekes olvasmány, annak ellenére, hogy a mai olvasó még inkább sematikusnak, közepes színvonalú alkotásnak tarthatja. Hiszen a mostani évek irodalomkedvelő emberének történelmi és művészi tájékozottsága, elvárásai szinte a húszas—harmincas évek kritikusaiét is túlszárnyalják. Niedzielsky Katalin Csizmadia Imre■ Disznók és sertések Az első világháború előtt, az én gyerekkoromban itt Orosházán sem parasztok, sem iparosok szájából nem lehetett hallani a „sertés” kifejezést. Ismeretlen fogalom volt e* a meghatározás még a század húszas, harmincas éveiben is. Egyszerűen csak „disznó” volt a karimás orrú állat neve. Még az anyakoca sem anyakoca volt, hanem „öregdisznó”. A fiatal bebúgott és hasas süldőt „előhasi kocának” hívták, de attól fogva, hogy kiszoptatta malacait, már neki is az öregdisznó név dukált. A sovány disznó „magló” volt, a hizlalásba fogott meg „hízó”. Ha már meghízott, akkor „kövér_disznó” volt a neve. Némely pocakos embert is ezzel a névvel tiszteltek meg. A piac sem sertéspiac volt, hanem disznópiac. Sohasem hallottam paraszti szájból azt, hogy sertéskereskedő, ellenben disznókereskedőket név szerint is ismertem. A mészárszékben sem kért az egyszerű ember sertéshúst soha, csak disznóhúst vagy disznósajtot. A sonka is disznóláb volt. Csak ha az újságban megnéztük a budapesti fel- vásárlási árakat, ott olvashattuk, hogy „Budapesti Ferencvárosi sertésvásár”, vagy „sertéskaraj” stb. Ha járlatot váltott valaki a passzusíróházban, sohase sertésre kért passzust, hanem malacokra, süldőre vagy öregdisznóra. A passzuson az állt, hogy „Marhalevél”. Ha egy disznóra váltottam passzust, arra már az volt ráírva: Csizmadia Imre, egy sertés. Én ott találkoztam először a „sertés” szóval. Nem túlságosan örültem neki, de volt annál rosszabb is: ha üszőre vagy tehénre váltottam passzust, arra meg azt írták: Csizmadia Imre, egy szarvasmarha. Gyerekkorom négy esztendeje — 11 éves koromtól 15- ig — kanászkodással telt el, de soha egyetlenegy sertésre sem vigyáztam, mindig csak malacokra, süldőkre, disznókra. A mostani piactéren volt a múlt század végén -és a századelőn az orosházi disznópiac, azt a helyet a hetvenen felüli emberek most is „régi disznópiactér”-nek nevezzük, mert a mi gyerekkorunkban csak úgy hallottuk szüléinktől. Ha a század tízes, húszas éveiben cirkusz érkezett a faluba, az a „régi disznópiactéren” ütött sátrat, nem nagy örömére a környékbeli lakosoknak, mert a cirkuszi állatseregletnek rossz szaga volt. Hús- vétkor, pünkösdkor ott volt a komédia. Ott forgott a bolondmalom kintorna hangjának ütemére. Iskolás koromban, 1912-ben az első mozgó kép vetítését is ott láttam egy cirkuszi sátor alatt. Első fényképem is ott készült rólam pünkösd másnapján, a komédiában. Igaz, hogy csak egy gyorsfénykép volt. Késő ősszel meg garmadákba rakva ott árulták a fe- ^ jes káposztát a „régi disznó- piactér”-en. Hogy meg ne fagyjon, leveles szárat vettek az eladók, és azzal takarták le. Emlékszem, én is adtam el nekik egy kocsi- __ val, kb. 100—120 kévét. Akkor még csaknem minden parasztházban vagy tanyában hordóban savanyították a káposztát, és annak, aki nem termelt, venni kellett annyi formát, amennyi a birtokában levő káposztáshordóba belefért, vagy egy kicsivel többet is. A kovácsműhelyek ajtajába ki volt függesztve a fölirat, hogy káposztagyalu kölcsön kapható. Mikor a káposzta már az oldalközt volt, kifelé menetben a kovácsnál föltettük a gyalut is, amit aztán másnap a kamaszgyerek gyalog vitt vissza a kovácshoz a kölcsöndíjjal együtt. így aztán télen, disznóölés után jó savanyúkáposzta levest ehettünk friss hússal, regge- lenkint kemencében, tepsiben pörkölődött a káposzta és töpörtővel fejedelmi früs- tök lett belőle. Hasábokat is tettek a hordóba a gyalult káposzta közé, hogy annak a leveleibe szármahúst takarjon a gazdasszony, amit úgy hívtak, hogy gölödiny. De most veszem észre, hogy nagyon elkanyarodtam a tárgytól. Ennek a nosztalgia az oka. Visszaálmodtam a régi időket, és elkalandoztak a gondolataim. Orbán Balázs öröksége Gazdag örökség, amit Orbán Balázs ránk hagyott, s most a Helikon Kiadó és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kiadásában kézbe vehetjük a könyvvásár e szenzációját, a Székelyföld leírása hasonmás kiadását. Gazdag örökség az a szellemiség, amelyet hirdet, amely örök érvényű, amely az együttélő népek közös élésének útját hirdeti: „Lelkemből óhajtom, hogy e testvéresülés, e szent szövetség tartós legyen, s terjedjen szét a hazában mindenfelé, mert e hazának jövője csak fiai egyetértő sze- retetében van biztosítva ... Óhajtom, hogy Brassó román, magyar és német lakói közt eme szent szövetség örökké felbonthatatlanul fennmaradjon, hogy az kieszközölje a politikai, társadalmi és vallási egyenjogúság megvalósulását...” Intő szavak ezek, több mint egy évszázaddal ezelőtt fogalmazódtak meg, melyek igazságát csak erősítenünk kell. Erősítenünk kell, hogy minél jobban ismerjük önnön múltunkat, s a körülöttünk élő népek múltját, hogy abból a kölcsönös megbecsülés tiszta vizű forrása fakadjon, az oltsa szomjun- kat, mert önmagunk becsülésével és nem túlbecsülésével, ami kölcsönösen igaz kell legyen, úgy másokat is becsülünk, s ha úgy igaz, akkor a közös szülőföld szépítésén fáradozunk. Orbán Balázs, akit joggal nevezhetünk a XIX. század nagy romantikus egyéniségének, éppen a romantikát minden jegyében átélve, alkotja meg páratlan munkáját, „A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi, s nép isméi szempontból”. Az I. kötete (Udvarhelyszék) 1868-ban jelent meg, 1869-ben a II. és a III. kötet (Csik-szék, Háromszék), a IV. kötet (Marosszék) 1870-ben, az V. kötet (Aranyosszék) 1871-ben, míg 1873-ban hagyta el a nyomdát a Barczaságot leíró VI. kötet is. A hat kötet olyan enciklopédikus mű, amely Még talán annyit a sertésekről, hogy én hosszú életem folyamán sohasem hallottam, hogy a berúgott emberre azt mondták volna, hogy „részeg sertés”, annak minden időben „részeg disznó” volt a becsületes neve. És ma is az, ellentétben az igazi disznóval, mert az ma már elő van léptetve sertésnek. Istenben boldogult öregatyámnak az volt az egyik komoly káromkodása: „Disz- nó-kutya-teremtötte-fa- szekere”. Nekem iskolás koromban sokszor mondta, de azt egyszer se hallottam tőle, hogy „sertés-kutya-te- remtette!” Vagy ha valamiért kifakadt, haragjában fejcsóválva mondta: Disznóság! — de sohase úgy, hogy — Sertésség! Ha valaki úgy berúgott, hogy hempergett a földön vagy a sárban, arra azt mondták: „láttolak tén- nap, égyén mög a fene, úgy hempörögté a pocsétábo, mind égy ríszég disznó”! Ha gyerekkoromban elengedtek bundázni, és a megbeszélt időben nem voltam otthon, azzal fogadott jóapám vagy jóanyám: „Megállj disznófülű, máskor nem engedlek el.” Százszor is hallottam valamilyen vonatkozásban a disznó szót, de a „sertést” az egyik kezem ujjain is könnyen megszámolhatnám. Ha később legénykoromban valamiért megorroltam valamelyik barátomra, vagy éppen valamelyik lánypartneremre, nem azt mondta, hogy talán megsértődtél, hanem azt: „úgy látom, sertésnek érzi magát!” Csak ebben az egy vonatkozásban nem a disznó kifejezést használták ... értékeit — hibái ellenére, amelyek a korabeli történet- írás szemléletéből is fakadnak — elismerte, és jelenleg is nagyra tartja a hazai és a nemzetközi tudományos élet. Beke György, a jeles erdélyi publicista írja egyik méltatásában: „Műveit nélkülözhetetlen forrásnak tartja ma a történelem, a földrajz és a néprajz tudománya, nemkülönben az irodalom ... Egyetlen ötvözetbe fogta össze a szaktudományt és a valóságot, miként az életben is együtt él a földrajz és a történelem, a néprajz és a szellemi kultúra, hatnak egymásra, kiegészítik egymást. A Székelyföld leírása éppen ezért messze kimagasló teljesítmény, egy vidék igazi enciklopédiája." Korabeli irodalmi hatására jellemző, hogy Jókai Mórnak ihlető forrása volt ez a munka a Bálványosvár témáját feldolgozó műve megírásához, de egyébként is olyan dokumentum, amely rögzített egy állapotot, olyan emlékeket, amelyekről ma már csak e munka alapján tudunk. „Helytörténeti adatközlésével olyan nagy szolgálatot tett történeti néprajzkutatásunknak, mint azóta senki más.” így vélekedik róla dr. Kós Károly, a mai tudós-kutató. Orbán Balázs összegezte a maga idejének földrajzi ismereteit, pedig valójában nem is volt képzett földrajzkutató. Beke György állapítja meg róla: „Leírásai során ő, a gyakorlati céllal kutató és gyalogló újra meg újra alkalmat kerített arra, hogy a Székelyföld természeti kincseit tudatosítsa, és a vidék ipari- fejlődéséért, haladásáért szót emeljen.” A Székelyföld leírása műfajilag inkább útleírás. A XIX. század jellegzetes romantikus műfaja. E munka megszületésének inspiráló hitvallása, történelemszemléletének sajátos vonása az általa megfogalmazott vallomás: „Az én vallásom az, amelyet Platon, Pythagoras, Socrates, Krisztus hirdettek, s melynek apostolai Savona- rola, Dante, Petrarca, Thököly, Rákóczi, Washington, Robespierre, Foscari, Petőfi és mások. Az én szenteim azok, akik elhaltak a szabadság hirdetésében, a nép jogainak védelmében.” Munkájában jórészt önmagára támaszkodik. 1859- ben tér haza Magyarországra, miután kegyelmet kapott, hiszen a szabadságharc bukását követően a Habsburg kormány kiadatását követelte Törökországtól, ahol éppen a szabadságharc megsegítésére szervezett szabad- csapatot, majd a bukás után az emigráns Kossuth környezetében élt, megakadályozta azt a merényletet, amelyet Kossuth ellen szerveztek. Aztán a kiadatás elől Angliába megy, majd Victor Hugo társaságában él egy ideig a Jersey szigetén. Megtanul fényképezni, így a hazai fotográfia egyik úttörője, s egy jó évtizeddel ezelőtt hírül adták azt is, hogy a marosvásárhelyi Teleki tékában rábukkantak e fotók jelentős részére, amelyből, válogatást Erdélyi Lajos tett közzé. A fotográfia mindvégig szenvedélye maradt, hiszen hazatérve, Székelyföld vidékét járva fényképező masinája állandó társa volt, amiről azonban azt is tudnunk kell, hogy közel negyed mázsás volt, s mellette még állandóan vele volt, mert a fényképezés azonnali kellékei voltak a sátorlapok, az állvány, a fotografáláshoz szükséges üveglapok és a vegyszeres üvegcsék sokasága. Ennek tudatában is kell mérlegelnünk e vállalkozás jelentőségét. A technikai megvalósítás mellett maga a fotografálás sem volt annyira egyszerű dolog, hiszen az ágyúcsőszerű alkotmánytól megijedtek, nemegyszer rettegtek az emberek. Orbán Balázs munkamódszere a személyes megismerésen alapszik. Bejárta a vidéket, egy-egy központi településből kiindulva megismerkedett a legeldugottabb faluval is, a földrajzi, néprajzi adatokat feljegyezte, valamint rögzítette a mondákat, legendákat is, s közben lerajzolta, lefényképezte a tájat és az embereket. Felkutatta a családi levelesládákat, kiírta a bibliák feljegyzéseit, megvizsgálta a templomok, várak, kastélyok falait, árkait, vallattá a temetők fejfáit, feljegyezte a határok és a dűlők neveit. Így gyűlt össze az a hatalmas anyag, amelyet aztán hat kötetben rendezett el, s tett közzé. Orbán Balázs a romantika hatásában élve, a szülőföld iránti rajongó szeretet jegyében alkotta meg művét, és teremtett olyan literatú- rát, amelyet a dokumentáris szépirodalom megnevezéssel illethetünk. Csehi Gyula, a jeles esztéta megállapítása igaz erre is adaptálva: „alapvető sajátossága az egyéni élmény, a megismerés és a kifejezés egysége... Az ábrázoló nemcsak személyesen, hanem közvetlenül is jelen van művében.” Fülöp Béla Lajos Ferenc: Csoport
