Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-24 / 148. szám
lEUiiUl-fíTd 1983. június 24., péntek Békéscsabán rendezik a nemzetközi szövetkezeti nap megyei ünnepségét Gyomaendröd és Vidéke ÁFÉSZ A három szövetkezeti szektor tevékenységét összehangoló koordinációs bizottság a napokban tartotta soron következő megbeszélését Győr- ji Károlynak, a TESZÖV titkárának elnökletével. Az ülésen részt vett, s a vitában felszólalt Kis Sándor, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője is. Napirendjükön az ipari szövetkezetek lakossági szolgáltatásának helyzete, fejlesztésének lehetősége szerepelt, amelyről László Antal, a KISZÖV elnökhelyettese adott tájékoztatót. A téma elemzése kapcsán a koordinációs bizottság arra irányította a figyelmet, hogy a három szövetkezeti szektor az együttműködés fokozásával tegyen meg minden lehetőt a szolgáltatásban észlelhető jelenlegi „fehér foltok” eltüntetésében, vagy legalábbis csökkentésében. Ennek különféle módjairól is szó esett, amelyeknek megvalósulását ki-ki a maga területén szorgalmazni fogja. A továbbiakban a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán szerzett tapasztalatokat vitatták meg, majd a nemzetközi szövetkezeti nap idén rendezendő megyei központi ünnepségének helyét és idejét határozták el. E döntés szerint július 8-án a békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezetben rendezik a megyei ünnepséget, amelyen Kis Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője mond ünnepi beszédet. Elnökségi ülés a tszszövetségben Szeghalmon tartotta soros ülését a Békés megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége. Elsőként Csukás Gyula, titkárhelyettes előterjesztésében a termelőszövetkezetek energiagazdálkodásának helyzetéről esett szó. A téma fontosságát bizonyítja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek egyre nagyobb arányban részesednek az ország energiafelhasználásából. Ugyanakkor a takarékosságra való törekvést jelzi, hogy 1981-hez képest több mint nyolc százalék energiát sikerült megtakarítani a múlt évben. Csökkent a gázolaj-,' tüzelőolaj- és benzinfelhasználás. Az energiaracionalizálási célkitűzésekkel összhangban nőtt a szilárd tüzelő, illetve a földgáz aránya. Másik napirendi pontként dr. Drágán Iván, titkáhe- lyettes adott tájékoztatót a nyugdíjasok és járadékosok helyzetéről. Jelenleg 30 ezer 500 nyugdíjas, illetve járadékos tsz-tag él a megyében, a velük való törődés nemcsak anyagi, hanem erkölcsi szempontból is fontos. A szövetkezetek kialakították a nyugdíjasok és járadékosok támogatási rendszerét, és a helyi adottságoknak megfelelően pénzbeni, illetve természetbeni juttatásban részesítik őket. L. L. Miről ír a Kertészet és Szőlészet? Hogyan lehet védekezni az idén nagyon elszaporodott meztelen csigák ellen, mi a jó minőségű alma ára, és milyen legyen a tüskétlen szeder támberendezése. Ezekre a kérdésekre ad választ egyebek között a Kertészet és Szőlészet most megjelenő 25. száma, amely foglalkozik a geotermikus energia mezőgazdasági hasznosításával is. A lap bemutatja a Voli- gopot, az Észak-magyarországi Vegyiművek új lombtrágyázó szerét. A platán- kérgű jegenyefenyőről, a pa- tiszon ápolásáról és védelméről, a meggyből készíthető csemegékről is olvasható a lap legújabb számában. Alapellátás — felsőfokon Napjaink gazdasági helyzetében hovatovább ritkaságnak számít, ha egy-egy mezőgazdasági vagy fogyasztási szövetkezet csak alaptevékenységét folytatva emelkedik környezete legjövedelmezőbb gazdasági egységei közé. Elfogadott tény és gyakorlat ugyanis, hogy eme szövetkezetek nyereségüket jól megválasztott ipari és melléküzemek működtetésével gyarapítják. Nos, amiként nemrégiben a mezőberényi Aranykalász Tsz szerepelt lapunk hasábjain, mint olyan mezőgazda- sági üzem, amely növény- termesztéssel és állattenyésztéssel ért el kiugró hasznot, akként kerülhet ugyanitt szóba a Gyomaendröd és Vidéke ÁFÉSZ is a fogyasztási szövetkezetek köréből. A mintegy húszezer embert — Gyomaendrődöt és Hunyát — ellátó szövetkezet életében az ipar igazán nem számottevő, s hogy mégis második lett a megye ÁFÉSZ-einek jövedelmezőség szerinti rangsorában, az már magában is elégséges alap a kiváló cím elnyeréséhez. Arról van ugyanis szó, hogy a Gyomaendröd és Vidéke ÁFÉSZ éppen azt a feladatot — a körzetében élőkről való gondoskodást — oldotta meg átlagon felüli eredményekkel, amelynek ellátására eredetileg jogosítványt kapott. Nézzük most kicsit részletesebben ezeket az eredményeket: a kiskereskedelmi forgalom 416 millió forintos 1982-es végösszege 5,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ezen belül az élelmiszerforgalom 12,3 százalékkal, a vegyes iparcikké 1,7 százalékkal, a táp- és takarmányforgalom pedig 10,1 százalékkal emelkedett. A vendéglátóipari forgalom 16,4 százalékos növekedéssel 87 és fél millió forintot tett ki. Csak az érdekesség kedvéért engedjünk meg annyi kitérőt, hogy ezek az adatok is jól tükrözik azt a népgazdasági helyzetet, amelyben legfontosabb az elért élet- színvonal megvédése, s az egyensúlyi helyzet szilárdítása. Az iparcikkforgalom nem számottevő emelkedése tulajdonképpen szinten tartást jelent a háztartások ösz- szességét tekintve, a jelentősen megemelkedett élelmiszereladás arról tanúskodik, hogy a nehezedő helyzetben is megfelelően bő — választékban is — az igényekhez igazodó kínálat. A táp- és takarmányforgalmazás dinamikájából viszont az olvasható ki, hogy a kisgazdaságok fokozottabban veszik ki részüket a szükséges árualapok megteremtéséből. Ezt igazolja az is, hogy az ÁFÉSZ nyolc mezőgazdasági szakcsoportja kilenc és fél millió forint értékű mezőgazdasági terméket értékesített 1982-ben, s ennek nagy része exportra került. Végül is, ami a lényeg — s ezzel vissza is kanyarodunk mondanivalónkhoz —, a szövetkezet 1982. évi nyeresége több, mint 17 millió forint volt, ami 1981-hez képest 7,1 százalékos növekedésnek felel meg. Bármily furcsa, de azt kell megállapítanunk, hogy a nyereség gyarapodása is a két község lakosságát szolgálja végső soron, hiszen a fejlesztésekre szánt összegeknek nincs itt más forrása, mint az a haszon, amely a kiskereskedelem és a vendéglátás jó, jobb szervezésével előteremthető. Ez utóbbi nem is olyan könnyű feladat, s ez ad aztán külön jelentőséget annak a ténynek, hogy az ÁFÉSZ működési területén mindenütt új ABC-áruház fogadja a helybelieket a napi cikkek gazdag választékával. Emellett igaz az is, hogy az említett húszezer ember régóta várja már egy nagyáruház felépülését Gyo- maendrődön, de egyelőre csak egy 720 négyzetméter alapterületű ruházati bolt létesítésére futja a szövetkezet erőiből. Tudni kell egyébként, hogy az ÁFÉSZ a körzet lakóinak színvonalas ellátása mellett még egy kiemelt feladatnak is eleget tesz: horgászok, pihenni, üdülni, kikapcsolódni vágyók ezrei lepik el tavasztól őszig a hétvégeken a Hármas-Körös meg a Holt-Körös partjait, és egyre többen vannak, akik a Liget fürdő kempingjét választják nyaralásuk színhelyéül. Növekvő idegenforgalmat bonyolít a termálfürdő, a tájház, a Kner Múzeum — egyszóval, nem szűkölködnek tennivalóban a szövetkezeti vendéglátók és kereskedők. A nagylaposi csárda, a fürdőbüfé, a szálló, a ligeti turistaszálló és a Hídfő étterem egyaránt felújítva szolgálja ki vendégeit. Amiként a kiváló cím is tanúsítja: az új egységekben és a korszerűsített körülmények között jól képzett, rátermett dolgozó kollektívák valósítják meg a szövetkezet üzletpolitikáját, amelynek középpontjában Gyomaendröd és Hunya lakóinak igény szerinti kiszolgálása áll. Még egy dolog, ami az elért eredményeket hitelesíti, bizonyítva, hogy a sikerek mögött nem „ügyes árpolitikát” kell keresnünk: az ÁFÉSZ már a jelen tervidőszakot megelőző öt évben jelentős fejlődést tudott felmutatni. A kiemelkedőnek számító 1975-ös összárbevételt az 1980-as — erősen megnehezedett — körülmények közepette is meg tudták haladni 43 és fél százalékkal, miközben eszközeik együttes értéke 75 millió forintról 105-re gyarapodott. A növekedés, a fejlődés a gyomaendrődi ÁFÉSZ tevékenységében tehát nem egyszeri és véletlen jelenség, hanem — eleddig legalábbis — állandó és meghatározó jellemző. A Kiváló Szövetkezet cím minden bizonnyal ezt is magában foglalja. Kőváry E. Péter a. o. Békéscsaba város Tanácsa V. B. Költségvetési Építőipari Üzeme munkásai dolgoznak a Békéscsabai Szlovák Általános Iskola és Gimnázium felújításán, amelyet a tervek szerint augusztus 20-ra befejeznek. Képünkön a ráépített emelet tetőszigetelésén dolgoznak a szakemberek Fotó: Fazekas László II vállalkozás belső feltételei ® Túl magas gyárkerítések A gazdaság fejlesztésének talán legnagyobb akadálya jelenleg az anyagi ösztönzés hiánya, közelebbről a munkateljesítménytől részben vagy egészben független jövedelemelosztás. Tűrhetetlen és tarthatatlan ez az egyen- lősdi minden időben, de különösen a kiélezett versenyhelyzetben, a mostani teljesítménycentrikus világban. Amikor a tét nem kisebb, mint az ország fizetőképességének fenntartása, a törések, a megrázkódtatások elkerülése a gazdaságban, az életszínvonal alakulásában. Az egyenlősdi nem más, mint jövedelemátcsoportosítás a szorgalmas, a tehetséges, a kezdeményező rovására, a lemaradó, s hátul kullogó javára. A kiugró jövedelemszerzési lehetőségek hiánya a perspektíva nélküliség nemcsak az alkotóképességnek a kibontakozását fékezi, hanem a szorgalmat is lankasztja, a’ fegyelmet is lazítja. Ahogyan Berzeviczy Gergely még a feudális viszonyokat ostorozta: „Az ostoba ember lusta is, mert jobb sorsra, melyet nem ismer, nem vágyik. Az eszes pedig akkor lesz lustává, ha azt a szomorú meggyőződést szerzi, hogy megfeszített szorgalommal sem képes végre felemelkedni.” Minden szinten szinte valamennyi jövedelmi skála összenyomott: a vállalatoké, az üzemeké, a gyáraké, a dolgozóké. Az ösztönzés láncolatában az egymáshoz kapcsolódó szintek függnek egymástól, kölcsönösen hatnak egymásra. Ám a függőség nem mechanikus és nem automatikus. Eddig is voltak hatásosan ösztönzött gyárak, üzemek, dolgozók, s a vállalati teljesítmények és jövedelmek újabban tapasztalható határozottabb differenciálása sem feltétlenül és automatikusan párosul a belső kollektív és egyéni ösztönzés fokozásával. Az ösztönzés legelmaradottabb területe a vállalat belső irányítási és érdekeltségi rendszere. Aligha szükséges bizonyítani, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás méreteivel együtt nő a kis kollektívák szerepe. Ez az ösz- szefüggés jól megfigyelhető a termelőszövetkezeti mozgalomban. Amíg a 100—200 fős téesz-kollektíva a gazdálkodás egészét képes volt áttekinteni, a fejlesztés irányairól, a jövedelemelosztás mértékéről, módjairól dönteni, addig az 1500—2000 fős közgyűlés már legfeljebb csak olyan átfogó kérdésekben határozhat közvetlenül és érdemben, amilyen az elnökválasztás vagy az egyesülés, szétválasztás ügye. A kis kollektíváknak — az üzemeknek, részlegeknek — nem csupán önelszámolásra, hanem önálló gazdálkodási, vállalkozási jogra és felelősségre van szükségük ahhoz, hogy a gondjaikra bízott eszközöket a legjobban hasznosíthassák. A termelés, a forgalom, a szolgáltatás, az áruszállítás gyors növekedésének, a vállalatok összevonásának időszakában mégis jó esetben csak olyan formális önelszámolásra terjedt ki a figyelem, amelyben a belső elszámoló árakat tetszés szerint mindig a vállalati terv, a vezetés által megszabott jövedelemelosztáshoz igazíthatták. A belső irányítási és érdekeltségi rendszer sem az 1968. évi gazdasági reform nyomán, sem pedig később, az 1973—74-el kezdődő világgazdasági kihívás hatására nem változott. Legalábbis érdemben nem. Az esetleges elmozdulások inkább a centralizálás, mint a decentralizálás irányába hatottak. A gyárak, az üzemek, a telephelyek nem érzékelik kellően sem a közgazdasági szabályozók, sem a kül- és belpiacok hatásait. Túl magasak a gyárkerítések. A jó községi tanácselnök épít például az összevont települések egykori rivalizálására a társadalmi munkában, a falusi öntevékenységben. A vállalati vezetők többsége viszont mindenáron „integrálta” a központtól távol eső telephelyeket, gazdasági, pénzügyi, egzisztenciális függőséggel, olykor a belső kooperációs kapcsolat tok összekuszálásával védekezett az önállósodási törekvésekkel szemben. Következésképpen az üzem, a gyár, a telephely státusza, jövedelmi helyzete, fejlődési lehetősége nem saját teljesítményétől, hanem a vállalat jóindulatától függött és függ jelenleg is. A vállalaton belüli centralizálási törekvéseknek csupán egyik oka a széthúzástól, a részlegek kiválásától való félelem. Szerepe a negatív hatású szubjektív tényezők közt sem kizárólagos. A kialakult helyzethez bizonyára hozzájárult, a jelenlegi vezetőkiválasztás is, az a körülmény, hogy kevés a „manager” típusú irányító szakember. Szubjektív tényezőnek tekinthetjük továbbá, hogy mind az elméleti ismeretek, mind a gyakorlati tapasztalatok meglehetősen hiányosak a korszerű belső irányítás és érdekeltség témakörében. A vállalati mechanizmus korszerűsítése a szakember- és vezetőképzésben sem kapott súlyának megfelelő helyet. A szubjektív akadályok eltávolítása, az ismeretek gyarapítása, a jó tapasztalatok terjesztése, a szemlélet fejlesztése nélkülözhetetlen, mégis kevés. Fontos, hogy minden vállalat kellően érdekelt legyen, és elkerülhetetlen kényszert érezzen a hatékony gazdálkodásban, a belső tartalékok feltárásában, mozgósításában. Közismert, hogy ez még jelenleg sincs teljesen így. A veszély- érzetet és a veszélyhelyzetet kifejezetten rossz gazdálkodás esetén sem ismerik a vállalatok, mert a bajban is könnyebb árat emelni, preferenciához, különpénzhez jutni, mint csődbe kerülni, anyagilag és egzisztenciálisan tönkremenni. A lehetséges választási, cselekvési változatok közül a legnagyobb erőfeszítést a tartalékok mozgósításához elengedhetetlen belső irányítási rendszer korszerűsítése és az új módszerek következetes érvényesítése igényli. A mélyreható változások elérése ugyanis nemcsak munkaigényes, fárasztó, hanem többnyire kellemetlen és népszerűtlen. A belső munkamegosztás, az érdekeltségi és hatalmi viszonyok átrendezése — legalábbis rövid távon — érdekeket sért, konfliktusok forrása. A munkaigényes és hálátlan tennivalók vállalásához nélkülözhetetlen a lehetőségek felismerése, a határozott cselekvés igénye és kényszere. Kovács József, az MSZMP KB munkatársa (Folytatjuk)
