Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-24 / 148. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA \983. JÚNIUS 24., PÉNTEK Ára: 1,40 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Tegnap délelőtt 10 órakor, a Parlamentben megkezdő­dött az országgyűlés nyári ülésszaka. Törvényhozó tes­tületünk fórumán megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Apró Antal, az országgyűlés elnöke a napirend előtt — egész népünk érzéseit kifejezve — megemléke­zett a Márkus-hegyi bányaszerencsétlenség áldozatairól. Az országgyűlés egyperces néma felállással adózott a hősi halált halt bányászok emlékének. Az országgyűlés elnöke megemlékezett a legutóbbi ülésszak óta elhunyt három képviselőről, Klaukó Mátyásról, Békés megye Ta­nácsának nyugalmazott elnökéről, Cseterki Lajosról, az Elnöki Tanács nyugalmazott titkáráról és dr. Várkonyi Imre prépost kanonokról, az Actio Catholica országos igazgatójáról. Emléküket az országgyűlés jegyzőkönyv­ben örökítette meg, s az ülésszak részvevői egyperces néma felállással rótták le kegyeletüket. Elfogadták a nyári ülésszak napirendjét: O A Minisztertanács elnökének beszámolója a kor­mány munkájáról és további feladatairól. O A Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. Ezután Lázár György, a Minisztertanács elnöke szá­molt be a kormány munkájáról. Lázár György beszéde — Alkotmányos kötelessé­günknek teszek eleget, ami­kor a kormány nevében szá­mot adok az országgyűlés­nek arról, hogy miként él­tünk a bizalommal, amit 1980-ban munkaprogramunk elfogadásakor kaptunk — mondotta bevezetőben Lázár György. — Központi Bizottság' ez év áprilisi állásfoglalásával egyezően mi is úgy . látjuk, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk a XII. kongresz- szuson meghatározott irány­ban halad, belpolitikai hely­zetünk kiegyensúlyozott, a népi hatalom, a törvényes rend szilárd. Az állam intéz­ményei rendeltetésszerűen működnek, népgazdaságunk kiállta az elmúlt évek nehéz próbatételeit. A Magyar Nép- köztársaságnak tekintélye, szavunknak hitele van a vi­lágban, megbecsült tagja va­gyunk a szocialista országok közösségének. Közvéleményünk előtt is­mert, hogy munkánkat más nemzetközi körülmények kö­zött folytatjuk, mint aho­gyan programunk elfogadá­sakor azt feltételeztük. Az­óta megnövekedtek az Euró­pa és az egész világ béké­jét fenyegető veszélyek. Fo­kozódott a fegyverkezési ver­seny, éleződött a társadalmi rendszerek közötti harc, az imperializmus . szélsőségesen reakciós körei meg-megújuló támadást indítanak a szocia­lista országok, a társadalmi felemelkedésért és a nemze­ti függetlenségért küzdő né­pek ellen. Romlott és inga­tagabb lett a világgazdaság állapota. A kapitalista vilá­got sújtó társadalmi, gazda­sági válság tükrében még szembetűnőbb szocialista rendünk életereje. Az el­múlt nehéz években is sike­rült megőrizni vívmányain­kat, s ha a korábban meg­szokottnál szerényebb ütem­ben is, de tovább haladtunk a szocialista építés útján. A kormány elnöke hang­súlyozta: — A megbecsülést érdemlő eredmények sem fe­ledtethetik gyengéinket, tisz­tában vagyunk vele, hogy a következő években jobban és másként kell dolgoznunk. Társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Mun­káspárt mindenkor, a legne­hezebb helyzetben is képes volt megmutatni a kivezető utat és választ adni nemzeti létünk kérdéseire. — Amint azt programunk­ban terveztük, folytattuk az állami irányítás munkamód­szereinek korszerűsítését. Szándékainkkal egyezően nö­veltük a törvények és a fon­tosabb jogszabályok előkészí­tésének demokratizmusát, teljesítettük a jogalkotás idő­arányos feladatait. Sor ke­rült az államigazgatási eljá­rás új törvényi szabályozásá­ra, meggyorsítottuk az igaz­gatási munka tárgyi feltéte­leinek kiépítését, folytattuk az ügymenet egyszerűsítését. Az előrelépés mérhető, de még nem elégséges. Lázár György hangsúlyoz­ta: — Újra és újra vissza­térő feladat, hogy az irányí­tás módszereit és intézmény- rendszerét időről időre hoz­záigazítsuk a társadalmi­gazdasági fejlődés történel­mileg meghatározott szükség­leteihez. Munkaprogramunk­ban szerepel, hogy az állami élet és a gazdaságirányítás rendszerének továbbfejlesz­tésében összehangoltan a jö­vő évben tervet dolgozzunk ki a központi és a helyi irá­nyítás hatásfokának egyidejű javítására. Az állami funk­ciók jobb ellátása a szocia­lista demokrácia fejlesztése is nélkülözhetetlen eleme. E téren is van előrehaladás. Most azonban a korábbinál is nagyobb szükség van a demokratikus fórumok tar­talmas működésére, a taná­csi önkormányzat erősítésére, a cselekvő közéletiség telje­sebb kibontakoztatására. A VI. ötéves terv minden korábbinál nagyobb hang­súllyal állítja előtérbe a ha­tékonyság növelését, az egyensúly javítását — mon­dotta Lázár György. — 1980 óta tervünk végrehajtásának feltételei nehezebbek lettek. Ennek legfőbb oka a külgaz­dasági feltételek további romlása. Helyzetünket ese­tenként nehezítik a szocia­lista országokkal szemben al­kalmazott, főleg az Egyesült Államok részéről erőltetett politikai megfontolásokból fakadó kereskedelmi és pénz­ügyi korlátozások. A világ- gazdasági válság hátrányos következményei mellett sa­ját munkánk fogyatékosságai is hozzájárultak gondjaink növekedéséhez. Ezért is meg­becsülést érdemlő eredmény, hogy nemzeti vagyonunk az elmúlt két évben is növeke­dett. A nemzeti jövedelem az 1980. évi csökkenés után évi átlagban mintegy 2,5 száza­lékkal nőtt, és 1982-ben — hosszú idő óta először — meghaladta a belföldi fel- használást. Csökkent a költ­ségvetés hiánya, az ipar ter­melése csaknem 5 százalék­kal, a mezőgazdasági termé­kek termelése 6 százalékkal haladta meg az 1981. évit. Az anyagi ágak termelékenysé­ge több mint 6 százalékkal nőtt, tehát nagyobb mérték­ben, mint a nemzeti jövede­lem. A kivitel értéke kevés híján 16 százalékkal emelke­dett, lényegesen gyorsabban, mint a behozatal. Minden vi­szonylatban eleget tettünk nemzetközi fizetési kötele­zettségeinknek. Mégis jogos a kritika, hogy az irányító és gazdálkodó te­rületek részéről nem elegen­dő. de legalábbis egyenetlen az új viszonyokhoz való al­kalmazkodási készség; lassan javul a versenyképesség, ma­gasak a ráfordítások, olykor gyenge a piaci munka; még mindig sok a veszteséges, vagy alacsony hatékonyságú vállalat és szövetkezet. Nem­zetközi fizetőképességünk fenntartása csak úgy volt el­érhető, hogy a kivitel növe­lésére és az új piacok fel­tárására tett erőfeszítések mellett átmeneti importkor­látozást léptettünk élfetbe, csökkentettük a beruházáso­kat, a költségvetési kiadások egyes tételeit, és 1982-ben a tervezettnél nagyobb fo­gyasztói áremelést hajtottunk végre. Ezek az intézkedések a gazdálkodó szervezetek, a lakosság és főleg annak egyes rétegei számára gondot okoz­nak. Mégis cselekednünk kellett! A legfőbb célt elér­tük: a belső egyensúlyt és a nemzeti fizetőképességet egy­aránt sikerült megőrizni. A gazdasági teljesítmény növelését most és a követ­kező években a tartalékok feltárásával, műszaki fej­lesztéssel, gyorsan megtérülő szellemi és anyagi befekteté­sekkel, a szervezettség, a munkakultúra növelésével kell elérni. Még erőteljeseb­ben be kell kapcsolódnunk a nemzetközi munkamegosz­tásba, mindenekelőtt a szo­cialista gazdasági integráció­ba. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban növekvő szerepe van a fejlődő or­szágokkal mind jobban ki­épülő együttműködésnek. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján készek va­gyunk a fejlett tőkés álla­mokkal folytatott kereskede­lem és kooperáció bővítésére is. Irányítási rendszerünk va­lamennyi fő elemének: a népgazdasági tervezésnek, a közgazdasági szabályozó esz­közöknek — ezen belül az ár-, bér- és adórendszernek —, a piaci felügyeleti tevé­kenységnek, az intézményi és szervezeti rendszernek ösz- szehangolt és egyidejű to­vábbfejlesztésére van szük­ség. Még inkább olyan fel­tételeket kell teremteni, amelyek a központi állami gazdaságirányítás és a gaz­daságszervező munka haté­konyságának fokozásával együtt növelik a vállalati ön­állóságot, az eredményekhez fűződő kollektív és egyéni érdekeltség érvényesülését. Tovább akarunk lépni azon az úton, amely lehetővé tet­te, hogy a vállalati kollek­tívák részt vehessenek a gaz­dasági tervek kialakításában, a gazdasági vezetők kiválasz­tásában, és véleményt mond­hassanak munkájukról. A be­vált alapelvekre építve in­tenzíven folynak, és a befe­jezéshez közelednek azok az előkészítő munkálatok, ame­lyek az 1968-ban bevezetett gazdasági mechanizmus to­vábbfejlesztését szolgálják. Az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva Lá­zár György kifejtette: meg­felelő volt a felkészülés, és a munka szervezetten indult. A nehéz külpiaci viszonyok ellenére a dollárelszámolású forgalomban kiviteli többle­tet értünk el. Kedvezőtlen, hogy az ipari termelés az el­ső öt hónapban a tervezett­nél alacsonyabb volt. Az exportárak tovább csökken­tek, s a számítottnál na­gyobb a belföldi, különösen a beruházási kereslet. A so­kat ígérő kezdet után sajnos a mezőgazdaságban is van­nak kedvezőtlen jelek. Az időjárás, mint eddig is sok alkalommal, az idén sem pártolt mellénk. A Minisztertanács elnöke az életszínvonal-politikáról szólva elmondotta: a vállalt kötelezettségek eddig telje­sültek. Megőriztük olyan fon­tos vívmányainkat, mint a létbiztonságot szavatoló tel­jes foglalkoztatottság, vagy az egész lakosságra kiterje­dő szociális gondoskodás. Ha szerény mértékben is, javul­tak az élet- és munkakörül­mények. Általános az ötna­pos munkahét, és növekedett az alapszabadság. 1982-ben a lakosság fogyasztása 4 szá­zalékkal, reáljövedelme mintegy 3 százalékkal volt magasabb az 1980. évinél. — Tudjuk —, mondotta—, hogy az átlagok elfedik azo­kat a különbségeket, ame­lyek az egyes családok hely­zetét elemzik, s hogy nem kevesen vannak, akiknek jobban be kell osztani a jö­vedelmüket, akiknek keve­(Folytatás a 3. oldalon) Kiállítás a hétköznapok környezet- és életkultúrájárél A hétköznapok környezet­és életmódkultúrájának ter­jesztését szolgálja az a soro­zat, amelynek első rendez­vénye tegnap délben nyílt meg Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központ nagy­termében. Az érdeklődők ma és holnap délelőtt 10 órától este fél 9 óráig a városi ker­tészeti vállalat, a Herbária Vállalat és az Univerzál Kis­kereskedelmi Vállalat 53. számú boltja által közösen létrehozott — Szilágyiné Kaplony Éva és Szilágyi La­jos által régen nem látott kitűnő ízléssel rendezett — kiállításon és vásáron töb­bek között nyári hazai és külföldi gyártmányú finom kozmetikumok, a forgalom­ba először most kerülő eg­zotikus szobanövények, ker­ti és erkélyörökzöldek, a legkülönfélébb herbáriumok — köztük a keresett gin- zeng-tinktúrák — láthatók, illetve megvásárolhatók. A legközelebbi, az augusztusi alkalmon bútorok és lakás- textíliák seregszemléjét ren­dezik meg. Természetesen a rendezők szaktanácsadással is a közönség rendelkezésé­re állnak. (ni) Fotó: Gál Edit A KISZ és a munkásifjúság Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Két fontos témával foglal­kozott június 23-án, tegnap délelőtt Békéscsabán a KISZ Békés megyei bizottsága. A testület Pataki Istvánnak, a KISZ megyei bizottsága első titkárának vezetésével első­ként a munkásifjúság köré­ben végzett mozgalmi mun­ka orosházi tapasztalatairól tárgyalt. A jelentést Kiss Pál, a KISZ orosházi városi bizottságának titkára ter­jesztette a testület elé. A város iparában megha­tározó az üveggyártás, a szénhidrogán-termelés és az ehhez kapcsolódó alkatrész- gyártás, a mezőgazdasági gépgyártás, az élelmiszer­feldolgozás. Az iparban fog­lalkoztatottaknak igen je­lentős hányada a fiatal, a munkásifjúság szerepe te­hát meghatározó. A város­ban a KISZ-tagok száma megközelíti a háromezret, közülük több mint 1300 a fizikai munkás. A legelter­jedtebb munkaversenyforma a szocialista brigádmozga­lom: a város üzemeiben 585 szocialista brigád és 62 ifjú­sági brigád működik. A KISZ-esek a brigádmunkát KISZ-megbízatásként vég­zik, s az alapszervezetek e szerint is értékelik. Igen eredményes a város­ban a munkásfiatalok társa­dalmi munkában való rész­vétele, kezdeményezőkészsé­ge. Többek között így bő­vült négy tanteremmel a 4-es számú általános iskola, itt különösen az üvegegyár kollektívája dolgozott sokat. A HNF városi bizottságával együttműködve Gyopároson hét hektár erdő telepítésé­re került sor: e munkában zömmel a város KISZ-esei vettek részt. Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Taná­csa két helyen, az üveg­gyárban és a kőolajipari gépgyárban tevékenykedik, összefogva és irányítva a fia­tal műszakiak, közgazdászok munkáját, kezdeményező­készségét, szakmai tovább­képzéseket szerveznek. Kö­vetendő példa a kőolajipari gépgyári FMKT és a városi Gépipari Tudományos Egye­sület együttműködése. Ugyanakkor a lehetőségek­kel nem mindenütt élnek, nem készülnek kiírások az Alkotó Ifjúság pályázatra, és visszaesés tapasztalható az újítómozgalomban is. A városban is sorra ala­kulnak a gazdasági munka- közösségek, amelyekben igen magas a fiatalok aránya, így ezek a fiatalok nehezen vonhatók be a mozgalmi munkába. A vitában felszólalók kö­zül többen kritikával illet­ték a beszámolót, megálla­pítva — miként azt össze­foglalójában Pataki István elmondta —, hogy nem ad kielégítő elemzést, értékelést Orosháza munkásifjúságá­nak helyzetéről. Javítani szükséges egyebek között a KISZ szervezettségén, a párttaggá nevelő, ajánló te­vékenységen. A napirendnek megfelelő­en ezután a tizenéves diák­ifjúság mozgalmi munkájá­nak továbbfejlesztésére ho­zott KISZ KB-határozat végrehajtásában az első tan-: év tapasztalatairól tárgyalt a testület. A napirendet Ko­zák Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára ter­jesztette elő. T. I. Aratják a búzát Miközben javában folyik megyénk szántóföldjein az őszi árpa és a repce betaka­rítása, több termelőszövet­kezetben elkezdték a ke­nyérgabona betakarítását is. Aratja a búzát a szarvasi Dózsa Tsz, a nagyszénási Október 6. Tsz, de máshol is elindultak a kombájnok begyűjteni a több mint százezer hektár termését. Az enyhe tél, a korai tavasz és nem utolsósorban a hosszan tartó szárazság következté­ben az idei az utóbbi évek egyik legkorábbi aratása. Ennek ellenére a terméski­látások sok helyütt biztató­ak. A szövetkezetek felké­szültek az aratásra, felújítot­ták a kombájnokat és a szállítóeszközöket. Megfele­lően gondoskodnak a nehéz munkát teljesítő emberekről is, az ebédet és a védőitalt általában az aratás helyszí­nére szállítják. — szí —

Next

/
Thumbnails
Contents