Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-22 / 146. szám

1983, június 22., szerda o Ülést tartott a HVDSZ elnöksége Fejlődő szövetkezeti szolgáltatások A lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítéséből je­lentős részt vállalnak az ipari szövetkezetek; a csaknem ezer szövetkezetből 640 foglalkozik valamilyen szolgál­tatással. Évente több mint 5 milliárd forint értékű mun­kát végeznek, s ez csaknem egynegyede a lakosság ré­szére nyújtott összes szolgáltatás értékének. Vajon ho­gyan képesek lépést tartani a változó igényekkel? Erről kérdezte Mészáros Vilmost, az OKISZ elnökhelyettesét Osváth Sarolta, az MTI munkatársa. A szakszervezet termelést segítő tevékenységéről, a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom és az újító­munka tapasztalatairól ta­nácskozott tegnap a Helyi­ipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Megállapították, hogy a helyiipari és a kommunális szolgáltatást végző vállala­toknál kedvező változások tapasztalhatók a szocialista munkaverseny-mozgalom- ban, az utóbbi esztendőkben előtérbe kerültek a terme­lés és a szolgáltatás minősé­gének javítására, az export fokozására , valamint az anyag- és energiatakarékos­ságra vonatkozó vállalások. A vállalatok nagy része számít a szocialista brigádok több­letteljesítményére, a kollek­tív és egyéni vállalásokra, előfordul azonban az is, hogy esetenként csak kam­pányfeladatok elvégzésével bízzák meg őket, vagy egész évre szóló, általános célo­kat jelölnek meg számuk­ra. így a brigádoknak keve­sebb lehetőségük adódik az év közben változó gazdasági feladatokhoz igazítani mun- kaversenyprogramjukat. En­nek oka elsősorban az, hogy a vállalatok egy részénél a gazdasági vezetők nem te­kintik folyamatos feladatuk­nak a munkayerseny szer­vezését és irányítását. A szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása — amelyen a HVDSZ tagságát 42 küldött képviselte — már­is érezhető új lendületet adott a mozgalomnak, meg­élénkült a szocialista brigá­dok tevékenysége, mind a gazdasági, mind a kulturális munkában. Javulás tapasztalható — bár még elég lassú ütemű — az újítások terén is. Az el­múlt két esztendőben lénye­gesen nem változott az újí­tó dolgozók aránya — 4 szá­zalék —, a benyújtott újítá­sok száma viszont 1,4 száza­lékkal nőtt, az elfogadotta­ké a korábbiakhoz képest 6,5 százalékkal, a bevezetett újítások aránya pedig 8,2 százalékkal emelkedett. Az újítómozgalom a legeredmé­nyesebb a vízügyi ágazat­ban, az ÉVM és az Ipari Mi­nisztérium irányítása alá tartozó vállalatok jó részé­nél azonban a kívánatosnál és a lehetségesnél alacso­nyabb színvonalú. Kedve­ző viszont — mutatott rá az elnökség —, hogy egyre több újítás kapcsolódik a kom­munális és közüzemi szol­gáltatásokban különösen fon­tos energiatakarékossági fel­adatok teljesítéséhez. A táv- hőszolgáltató, a kéménysep­rő és tüzeléstechnikai vál­lalatok jelentős eredménye­ket értek el az energiataka­rékosságban, egyebek közt a hőtermelő berendezések, a hőszabályozás, a vezetékhá­lózat korszerűsítésében. Szá­mos új energiatakarékos módszert, eljárást vezettek be. A Szombathelyi Városgaz­dálkodási Vállalatnál példá­ul a szennyvíznél keletkező, korábban nem hasznosított biogázok elégetésére dolgoz-- tak ki módszert, amellyel fűtésre alkalmas energiát nyernek. A módszert azóta több vállalat is átvette és sikeresen alkalmazza. Környezetkímélő műtrágyázás A Veszprémi Nehézvegyipa­ri Kutató Intézet Keszthelyi Kemizálási Szolgálatának közreműködésével a Bala- ton-parti területeken foko­zatosan megvalósítják a mindenfajta kemizálási szennyezéstől mentes mező- gazdasági termelést. A ho­zamokat növelő, a kultúrnö­vények védelmét szolgáló vegyipari termékek nélkü­lözhetetlen eszközei a kor­szerű mezőgazdasági terme­lésnek, ám a talajba, illetve a növényzetre juttatásuk ká­ros lehet a környezetre, el­sősorban is az élővizekre. A Keszthelyi Kemizálási Szolgálat munkatársai első­sorban a Balaton védelmét tartották szem előtt, amikor hozzáfogtak a környezetet védő és kímélő folyékony műtrágyázás kísérleteihez. A keverékek előállítására mo- dellüzemet építettek, készít­ményeik alkalmazásához pe­dig a helyi egyetemi tangaz­daságban és a szomszédos cserszegtomaji termelőszö­vetkezetben láttak hozzá. A folyékony műtrágya különö­sen alkalmas a Balaton-fel- vidéki szőlő- és gyümölcsül­tetvények talajerőpótlására, mert a megfelelő berende­zéssel a kívánt mélységbe, a gyökérzóna közelébe jutta­tott oldat nem mosódhat le a talajfelszínről. A Balaton-felvidéken a kővágóörsi termelőszövetke­zetben már üzemi méretek­ben alkalmazzák a keszthe­lyi módszert, és a sikeres kí­sérletek után az eljárás be­vezetésére készülnek a Ba­dacsonyi Szőlőtermelési Rendszer taggazdaságai is. A folyékony műtrágya alkal­mazásának haszna még a je­lentős termésnövelő hatás, s hogy a szer kijuttatásához kevesebb idő és munkaerő szükséges, mint más eljárá­sokhoz. — A szövetkezetek a szol­gáltatóhálózat fejlesztésére tíz év alatt több mint 2 mil­liárd forintot fordítottak, en­nek eredményeként alakult ki a főleg mennyiségi igé­nyeket kielégítő országos há­lózat — mondotta. — Idő­közben azonban bizonyos szolgáltatások iránt csökkent, mások iránt viszont fokozó­dott az érdeklődés, s egy sor újfajta szolgáltató tevékeny­ségre is szükség van. Előtér­be kerültek a minőségi kö­vetelmények, s ez alapvető­en új helyzetet teremtett a szolgáltatásban. A változá­sokkal a kiépített szolgálta­tóhálózat kevésbé tudott lé­pést tartani. Ezért új szer­vezeti formákra is szükség van, így folyamatban van a nagy egységek decentralizá­lása, az egyszerűbb szerve­zeti forma elterjesztése. Az utóbbiak közül elsősorban az általányelszámolást részesí­tették előnyben az ipari szö­vetkezetek. Az ilyen részle­gek száma meghaladja a 3 ezret. Szövetkezeti szakcso­portokból 227 alakult, ezek csaknem mindegyike végez valamilyen szolgáltatást. Erősségük elsősorban az, hogy a közvetlen anyagi ér­dekeltség miatt javult a munka minősége, s jobban igazodnak a megrendelői igényekhez. Figyelmeztető jel viszont, hogy a kisszövet­kezeti forma lassan terjed, a múlt év végéig megalakult 156 kisszövetkezetből csak 7 kérte azt, hogy a fogyasztá­si szolgáltató kategóriába so­rolják. A tartózkodás azzal magyarázható, hogy a vállal­kozók még az egyszer vég­rehajtott csökkentés után is magasnak tartják a jövede­lemszabályozás adókulcsait. Az OKISZ indokoltnak tart­ja ennek újbóli felülvizsgá­latát. Az új szervezeti for­mák működésének tapaszta­latai általában kedvezőek: javult a munka hatékonysá­ga, csökkentek a költségek. Az egyszerűbb formában dolgozó szervezetek rugal­masabbak : például szombat, vasárnap, valamint az esti órákban is rendelkezésére állnak a szolgáltatásokat igénybe vevőknek. Bár az új formákkal ja­vult a helyzet, mégis to­vábbra is ellentmondásosak a szolgáltatások jövedelme­zőségi viszonyai. Tavaly né­hány szolgáltató szövetkezet veszteséggel zárta az évet. A fő profilú szolgáltatók közé tartozó 88 szövetkezet — ezen belül 28 fodrászszövet­kezet — is csak nagyon ne­hezen tudja ellensúlyozni a költségek növekedését. A fodrászok nyeresége ta­valy 5 százalékkal csökkent. A jövedelmezőség biztosítá­sára többen a régi módon változtatják termelési szer­kezetüket. Párosítják a szol­gáltatást valamilyen gazda­ságosabb tevékenységgel, például árutermeléssel. Kez­deményezéseik azonban egyelőre még nem változtat­tak lényegesen a jövedelme­zőségen — de nem is biztos, hogy ez mindig a helyes megoldás —, ezért további elemzésekre van szükség ah­hoz, hogy kialakuljanak a valóban életképes szerveze­tek. Ezt a folyamatot vizs­gálja az OKISZ Országos Tanácsának szolgáltatási szakbizottsága, amely széles körű társadalmi vita alapján a fejlesztés irányainak meg­határozásán dolgozik. Nap­jainkban játszódik le egy másik folyamat is: a vegyes profilú szövetkezetek úgy alakítják át szervezetüket, hogy egyes részlegeiket át­adják más szolgáltatóknak, illetve lehetővé teszik, hogy a továbbiakban önállóan te­vékenykedjenek. A szövet­kezetektől „levált” részlegek számára megvan a lehetőség, hogy az új környezetben, il­letve önállóan nyereségesen dolgozzanak. A szolgáltatások színvona­la a háttériparon is múlik. Ezen a téren továbbra is gondjaink vannak, amit a megrendelők szintén tapasz­talhatnak. Kevés az alkat­rész, akadozik az anyagellá­tás. A helyzeten szövetkeze­teink is igyekeznek változ- toztatni; berendezkednek a leggyakrabban szükséges al­katrészek, hiánycikkek gyár­tására, illetve a használtak felújítására. Az anyag- és alkatrész- ellátás területén, sajnos, csak lassú javulás várható, mert az anyagi lehetőségek korlá­tozottak. A szövetkezeti szol­gáltatásban — az új szerve­zeti formák, a korszerűsödő érdekeltségi viszonyok nyo­mán — javulás várható, s az, hogy a lakosság egyre ru­galmasabban alkalmazkodó, s rövid határidőre, jó minő­ségben dolgozó szövetkezeti szolgáltatókkal találkozik. Útépítők tizenhármán A Hódmezővásárhelyi Köz­úti Építő Vállalatnak Békés megyében egy fő- és három építésvezetősége, valamint aszfaltgyártó és bedolgozó üzeme van. Felkészültségé­vel évente mintegy 30 kilo­méter útszakaszt képes fel­újítani, ezenkívül üzemi uta­kat épít, javít és kisebb mű­tárgyakat készít. — Javarészt a KPM bé­késcsabai Közúti Igazgatóság bíz meg bennünket munká­val, de megrendeléseket ka­punk a tanácsoktól, válla­latoktól, gazdaságoktól is — tájékoztat Sziklai György főépítés-vezető. — Augusztus 15-re kész lesz — mondja Puskás Sán­dor építésvezető, aki most Békéscsabán, a Szarvasi úton, a vasúti felüljáró asz­faltszőnyegének a „terítését” irányítja. A kijelentését azonban megtoldja: — Ha a régi felüljáró felújításánál nem jönnek_ közbe akadá­lyok. Elmondja, hogy a régi és az új híd között jelentős szintkülönbség lesz, mert a régit, amely vasbetonból ké­szült, meghagyják. Még sok évig jól fogja szolgálni a közúti közlekedést. A kicse­rélése igen költséges lenne. A forgalmat egyelőre az új felüljáróra terelték, ame­lyen az aszfaltszőnyeg teríté­se néhány nappal ezelőtt be­fejeződött. A közlekedés így is folyamatos. Amint látom, akadályt csak az útépítő gé­pek és bitumenszállító jár­művek okoznak néha-néha. A felüljáró Szarvas felőli lejtőjének a végén mély árokban a vízelvezetésen dolgozik a tizenhárom tagú Előre brigád, amely kiemel­kedő munkájával az évek során igen jó hírnevet szer­zett magának. Az aranyko­szorús jelvény többszöri el­nyerése után, 'az 1981. évi eredménye alapján kiérde­melte a Szakma Kiváló Bri­gádja címet, az 1982. évi eredménye alapján pedig a Vállalat Kiváló Brigádja lett. Hárman a tizenháromból (balról): Nyilasi József, Iiyés Ká­roly és Ilyés Sándor Az útépítők nem beszédes emberek, de azt ígérik, hogy augusztus 15-re elkészül ez a mintegy 700 méteres út­szakasz Ilyés Károly, a bri­gád vezetője azonban ehhez hozzáfűz még egy mondatot. — Ha lesz anyag, gép, a mi szómtmkra pedig pénz. — Jó, hogy a pénzt is em­líti — mondom. — Nem kell azt szégyellni! — Nem, nem. De mi csi­nálunk pénz nélküli munkát is. Vállalunk kommunista műszakot, és díjmentesen szoktunk részt venni az is­kola karbantartásában, szé­pítésében. A brigád 1970-ben Okány- ban verbuválódott össze. Az emberek egyszerre kerültek a vállalathoz. Az idősebbek közül néhányan nyugdíjba vonultak, helyükre fiatalabb okányiak jöttek. Az azóta el­telt 13 év alatt sok tapaszta­latra tettek szert. Egyebek közt arra is, hogy a boldo­gulásuk, létfenntartásuk fel­tételeit leginkább a vállalat biztosítja. — Itt — jelenti ki Nyilasi József — elég jól keresünk, naponta meleg ételt ebéde­lünk, és buszon utazunk reg­gel a munkahelyre, este pe­dig haza. Tennivaló meg van annyi, hogy ember le­gyen a talpán, aki győzi. — Jó az is, hogy sok a munka? — Akkor lehet keresni. Nálunk teljesítménybér van. — No, akkor biztosan ösz- szejött már egy autó ára. — Nincs autóm, abból nem is lesz, amit itt keresek. Az igaz, hogy néhány éve csa­ládi házat építettem, aminek az ára négy-öt autóéval is felér. Persze, OTP-kölcsönt is felvettem, amit — kiszá­mítottam — nyugdíjba vo­nulásom után még négy évig törleszteni fogok. — Segített az építkezésen a brigád? — Természetesen. Nálunk az így szokás. Zádori Lajos szintén csa­ládi házat épített. Most ő is törleszti az OTP-kölcsönt. Amikor azt kérdezem tőle, hogy miből fizet, így vála­szol: — A keresetemből, és ab­ból, amit esténként és mun­kaszüneti napokon otthon összegürcölök. Van néhány disznóm, apró jószágom. Elmondja még, hogy csak akkor kezdhetett az építke­zésbe, amikor már a négy gyermekét felnevelte. Az egyik kőműves, a másik asz­talos, a harmadik szövőnő, a negyedik elektroműszerész lett. Szakmát adott nekik, hogy könnyebben indulhas­sanak az életben, mint neki erre annak idején lehetősége volt. Fazekas Sándor, a brigád legfiatalabbja mindössze 25 éves. Bevallja, hogy nem szeretett tanulni, azért lett kubikos, pontosabban útépítő munkás. Bírja és szívesen is csinálja. Emellett otthon jó­szágot tart. — Van tíz süldőm és ti­zenhat hízóm — büszkélke­dik. Tréfásan megjegyzem: — Ha a falubeli lányok megtudják, hogy fiatal, nőt­len, és ráadásul jómódú is ... Derűsen mosolyog. — Egyszer majd megnősü­lök. Már ki is szemeltem magamnak, hogy kit veszek el. A szegénységet bizonyá­Mély árokban, a vízelvezeté­sen dolgoznak Fotó: Veress Erzsi ra sem ő, sem más nem sze­reti. Puskás Sándor röviden így jellemzi a brjgádot: — Egy faluból valók, ba­rátok, nem eszik egymás idegeit. Minőségi munkát vé­geznek. Megkapják a fel­adatukat, több' gondom nincs velük. Ügy is van sok más tennivalóm. Pásztor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents