Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
NÉPÚJSÁG Jubileumi néptáncfesztivál Gyulán Jelentős esemény volt 1948 tavaszán Gyulán az az országos néptáncfesztivál és verseny, mely a felszabadulás után a néptáncmozgalom kibontakozását fémjelezte. Résztvevői — szakítva az álnépies próbálkozásokkal — a néptáncot a népzenéhez igazítva, Bartók és Kodály nyomdokain haladtak. Munkájuk alapja az eredeti táncok gyűjtése, feldolgozása volt. Sok, ma is dolgozó együttes — a budapesti Vasas, a békéscsabai Batsányi, a mai Balassi, a pécsi Vasutas, mely ma a Mecsek nevet viseli —* mutatkozott "be akkor Gyulán, hogy csak néhány képviselőjüket említsük: Rábai Miklós, Vitányi István, Born Miklós, Vásárhelyi László, Manninger György, Poór Anna. A város most a jubileum méltó megünneplésére készül. Rendezvényeiben, melyeket június 24. és 26. között láthat a közönség, keresztmetszetét kívánja adni a mozgalom 35 évének.A Népművelési Intézet, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a gyulai Városi Tanács, az Erkel Ferenc Művelődési Központ, valamint az úttörő és ifjúsági ház rendezésében, június 24-én, 8 órai kezdettel a szabadtéri színpadon megyénk együttesei — az egykori táncosok békéscsabai, gyulai és gyomaendrődi követői — mutatkoznak be. A műsor szerkesztője és rendezője Born Miklós koreográfus. Másnap, szombaton dr. Marsi Gyuláné, a városi tanács művelődésügyi osztálya vezetője ünnepi köszöntőjét követően, nagyszabású gálaelőadásnak lehetnek részesei az érdeklődök. Fellép a békéscsabai Balassi, a szombathelyi Ungaresca, a debreceni Hajdú, a gyulai Körös, valamint a budapesti Bartók, a Bihari, az Erkel, a Vasas, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola táncegyüttese. Az Állami Népi Együttes szólistái közül Z suráfszky Zoltán, Farkas Zoltán, valamint Brieber János mutatkozik be. Az 1948-as fesztivál szólótáncgyőztese, a gencs- apáti Vincze Ferenc ugyancsak a fesztivál résztvevői között lesz. A gála szerkesztője és rendezője — melyet ugyancsak 8 órától a szabadtéri színpadon tartanak — Vásárhelyi László koreográfus lesz. Vasárnap délelőtt a jubileumi néptáncfesztivál keretében délelőtt 10 órától néptánctanácskozást tartanak a művelődési központban. Délután 6 órától a Városház és a Kossuth utca útvonalon a várig látványos menettánccal búcsúznak a vendéglátó várostól a résztvevők. N. A. Népfront-értekezlet a hulladékgyűjtési akció tapasztalatairól A Hazafias Népfront a hulladék- és másodnyersanyaghasznosítási kormányprogram végrehajtásának támo- ' gatására az . idén országos akciót hirdetett. A hulladék- gyűjtési kampány sikerének előmozdítására a HNF és a MÉH áprilisban együttműködési megállapodást kötött. Az akció első félévi tapasztalatait értékelték, s a közös munka időszerű feladatait tekintették át a HNF OT székhazában hétfőn megtartott értekezleten. Eddig az ország mintegy 350 településén szervezték meg az akciót, amelynek eredményeként csaknem 5500 tonna hasznosítható hulladékot vettek át a MÉH-válla- latok. A munkában a települések lakói nem egyénileg, hanem közösen vettek részt, így az összegyűjtött hulladékokért járó összeget a MÉH-vállalatok a helyi tanácsoknak utalták át. A pénzt — helyi elhatározás szerint — településfejlesztésre használják fel: elsősorban szociális létesítmények építésére, felújítására fordítják a tavaszi akciók bevételéből származó, több mint 6.5 millió forintot. A tanácskozás részvevői az eddigi tapasztalatokat értékelve hangsúlyozták, hogy a kezdeményezés sikere megfelelt az előzetes várakozásoknak: a Népfront mozgósító erejére támaszkodva, az együttműködés lehetőségeivel élve a településekről egyre több, még hasznosítható fém-, papír-, rongy- és üveghulladék kerül a begyűjtő vállalatokhoz, s onnan újrafelhasználásra. A gyűjtési akciók eredményességét viszont csökkentette, hogy a propaganda néhol hiányos volt: nem tudták kellőképpen érzékeltetni a települési és a népgazdasági érdek egybeesését — mutattak rá többen a felszólalók közül. Hangoztatták azt is, hogy a jövőben a különböző hulladékgyűjtési akciókat jobban össze kell hangolni, ne legyen ütközés a HNF és mások — például az ifjúsági szervezetek — által meghirdetett kampányok között. Az elkövetkezendő időszakban nagyobb figyelmet kell fordítani az akciók ütemezésére is. Ügyelve arra, hogy a MÉH-vállalatok szállító járművei idejében eljuthassanak minden helyre. A tapasztalatok birtokában a szervezés hiányosságait kijavítva az ősszel tovább folytatódik a HNF hulladék- gyűjtési akciója. Szerdától csillagászati nyár Szerdán, június 22-én éjjel 1 óra 9 perckor beköszönt a csillagászati nyár. ezen a napon delel — amennyiben egyáltalán kisüt — a horizont lelett a legmagasabban a nap; s deleléskor 66 fokos szögben záporoznak a sugarai Budapestre. Ezen a napon a leghosz- szabb a nappal — 16 óra —, s csupán 8 órás az éjszakai sötétség. Ettől kezdve szeptember 23-ig — az őszi napéjegyenlőség idejéig — csökken a nap delelési magassága. s rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák. Az időjárás mindenesetre egyelőre kevésbé alkalmazkodik a csillagok járásához, legalábbis így volt ez vasárnap. amikor az országban *mi ndenütt esett az eső. s a felmelegedés elmaradt a sokévi átlagtól. Budapesten például alig 17 fokig emelkedett a hőmérő higanyszála, ami 8 fokkal jelent hűvösebbet. mint amennyit-általában június 19-én mérnek. Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése szerint a hét elején még marad az esős, napsütést nélkülöző idő, ám lassan az összefüggő felhőzet oszladozni kezd, s a tartós esők helyett mindinkább a záporok, zivatarok lesznek a jellemzők. A hőmérséklet valamelyest emelkedik majd, a 20 fokot is meghaladja, s végül így a csillagászati nyár a ..papírformát” megközelítő idővel indulhat. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Gyulai Várszínházban szombaton cs vasárnap mutatják be a Cyranot, a Békés megyei Jókai Színház művészeinek előadásában. Ám az időjárás közbeszólt, így csak a szombat esti előadást tudták színre vinni Fotó: Béla Otló Sugárzástechnikai módszerek alkalmazása a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban Kétnapos országos szim- pózion kezdődött tegnap Debrecenben, az Akadémiai Bizottság székházában sugárzástechnikai módszerek alkalmazásáról a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Az agrár jellegű sugárzástechnikai tevékenység hazai helyzetének felmérésére legutóbb 1979-ben került sor; a debreceni szimpózion az azóta eltelt időben elért eredményeket kívánja ösz- szegezni és a fejlődési lehetőségeket áttekinteni. A tanácskozás helyszínéül azért választották az alföldi várost, mert az országban egyedül a Debreceni Akadémiai Bizottság keretében működik olyan munkabizottság, amelynek célkitűzései között az atomtechnikai módszerek és ismeretek feltárása, s mezőgazdasági, valamint élelmiszeripari alkalmazhatósága szerepel, másfelől Debrecenben épül és 1985-ben működni kezd az U—103 ciklotron, amely egyéb kutatásokon kívül az atomtechnika mezőgazdasági és élelmiszeripari alkalmazásának kutatására is lehetőséget nyújt. A kétnapos szimpózionon két szekcióban, öt témacsoportban csaknem ötven előadás hangzik el. Egyebek között beszámolnak a radioaktív izotópoknak, a nyomjelző technikának a mező- gazdaságban történő alkalmazásáról, a vetés előtti magbesugárzásnak a termésösszetevőkre gyakorolt hatásáról, a rádiómutációs vizsgálatok eredményeiről. * Ez utóbbiaknak különös jelentőséget ad, hogy napja- inkbifri a génelszegényedés, génerózió következtében a megfelelő nemesítési alapanyagokban hiány mutatkozik. Az ilyen jellegű kutatások eredménye hazánkban a nucleoryza rizsfajta, vagy az MV—8-as őszibúza-fajta. amelyek előállításában mutáns szülők is szerepelnek. A mutánsok felhasználása biztató eredményekkel kecsegtet a kukorica-, a napraforgó- és a szójanemesítésben is. Szoboravatás a MflFILM-központban A MAFILM Lumumba utcai központjában tegnap felavatták Keleti Márton háromszoros Kos- suth-díjas filmrendező szobrát. A MAFILM ezzel újabb állomásához érkezett annak a sorozatnak, amellyel emléket állít a filmgyártásban jelentős szerepet játszott művészeknek. Balázs Béla, Bán József, Bán Frigyes, Máriássy Félix emlékműve után Keleti Márton mellszobra került a filmgyári panteonba. A mű Morell Mihály munkája. Foton Keleti Mártonról nevezték el az új filmvároshoz vezető utcát. Magyarországon ez az első utca, amely filmművész nevét őrzi. Tisza cipők a Szovjelunióba Egyetemre készülők figyelmébe A közelmúltban Moszkvában tartott cipőipari kiállításon sikerrel szerepelt legnagyobb hazai cipőipari üzemünk, a martfűi Tisza Cipőgyár, a Szovjetunió régi szállító partnere. Jövőre ajánlott 200 modelljéből 33-at választottak ki a különböző szocialista köztársaságok kereskedői. A gyár most egymillió 300 ezer lábbeli 1984. évi exportjára kötött megállapodást a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat útján. A Szovjetunióban különösen a nők viselik szívesen a Tisza márkával ellátott lábbeliket. így az export nagyobb hányadát a valódi, illetve a műbőrből és textil felső részből készült női divatszandálok teszik ki. Az idén szállítottak először a gyár új termékéből, a pvc gyermekcsizmákból, mintegy harmincezret. A siker nem maradt el, s a jövő évre már százezer pár meleg bélésű gyermekcsizmára érkezett megrendelés. A Tisza Cipőgyár nemcsak a jó minőséggel, hanem a szállítási határidők pontos betartásával is elismerést vált ki a Szovjetunióban. ötvenhét oktatótábort szerveznek nyáron, mintegy 5600 középiskolás fiatal számára az egyetemi, a főiskolai felvételeket előkészítő bizottságok. Az agrár-, az egészségügyi, a jogi, a köz- gazdasági, a műszaki, a bölcsész-, a tanári, a tanítói, valamint óvónői pályára vonzódó fiatalokat társadalmi munkában több száz egyetemi és főiskolai oktató és hallgató készíti fel, ismerteti meg a felsőfokú oktatási intézmény követelmény- rendszerével, az ottani képző-nevelő munkával. A felvételizni szándékozó diákok segítésére az idén második alkalommal hirdették meg az egyetemek és főiskolák „nyílt nap” akcióját. A felvételeket előkészítő bizottságok irodája a napokban valamennyi középiskola második és harmadik osztályos tanulóinak jelezte 60 felsőoktatási intézmény „nyílt napjának” helyét és időpontját. A „nyílt napokra” minden másodikos, harmadikos középiskolás levélben jelentkezhet az érdeklődésének megfelelő oktatási intézménynél, legkésőbb a rendezvényt megelőzően két héttel. 1983, június 21., kedd Film a művelődésben a film születésének első évtizedeiben mindazok, akik nem csak olcsó vásári mutatványt láttak benne, elsősorban nem a művészet új kifejezési lehetőségeit remélték a mozgó képektől, hanem az oktatás, a nevelés minden korábbinál hatásosabb kiegészítőjét. S erre nemcsak a technikai újdonságok iránt lelkesedő álmodozók gondoltak, hanem az álmodozással oly ritkán gyanúsítható állami tisztségviselők is. Ma is imponálók azok a listák, amelyek már a húszas években a főváros közoktatásügyének tulajdonában levő kikölcsönözhető filmekről készültek. Szabad legyen itt egy személyes emlékről is szólni. Olyan falusi polgári iskolába jártam az 1940-es évek elején, amelyben a szemléltetőeszközök maximuma (a térképeken és néhány illusztrációs táblán kívül) a lakmuszpapír volt, amit éppen ezért csak felsős korában láthatott a kíváncsi kisdiák. Ugyanebben az iskolában már havi rendszerességgel láthattuk a VKM oktatófilmjeit. Mindez persze a film és az oktatás kapcsolatát bizonyíthatja, de hát ezeknek a filmeknek jelentős része nem a szorosan vett tananyaghoz kapcsolódott, hanem nevelési, ha úgy tetszik, ideológiai funkciókat szolgált. (Például akkoriban a nagyon erőteljes irredenta propagandát.) S persze az is közhely már, hogy a húszas években egy külföldi érdekeltségű magyar bankház kultúrfil- meket gyártó vállalatot hozott létre (mellesleg a propagandáját szolgáló újságot is), így korábbi búvárkodásom során olyan nyomra bukkantam, hogy ők a húszas évek elején már a relativitás elméletéről kívántak filmeket készíteni. Természetesen nem szakemberek számára, s a kor adottságai szerint némán, illetve csak feliratokkal. (Gondoljuk meg, hogy milyen újdonság volt ez az akkor még szakemberek körében sem mindenütt elfogadott elmélet.) ra a filmnél? (S a film alatt persze már a holnap videokazettáját is értem.) Mégis milyen nehézkes, bonyolult, fáradságos a TIT- előadások filmes illusztrációja. Nem csoda, hogy kimutathatóan kevés a filmmel kiegészített előadások száma. S a szervezés bonyolultsága mellett ma már fel kell tenni azt a kérdést is: vannak-e megfelelő filmek erre a célra? Aki végigböngészi a filmtárak címlistáját, látszólag mindent megtalál, amit csak akar. Látszólag, mert az elmúlt 25—30 év termése szám szerint ugyan igen gazdag, köztük remekművek is találhatók, valójában ha nemcsak a címeket nézzük, hanem a filmeket is lepergetjük, akkor hamar kiderül, hogy sok közöttük a részben vagy egészen elavult munka. Természetes ez; a tudomány fejlődésének velejárója, hogy az új ismeretek megszüntetik vagy még inkább leszűkítik a korábbiak érvényességét. Különösen igaz ez a természettudományok területén, de azt hiszem, az elmúlt öt—tíz esztendő nagy nemzeti történelmi lázában kiderült: azok a filmek sem mind használhatók, amelyek a társadalomtudományok valamelyikéhez kapcsolódnak. A nagy kérdés, ha úgy tetszik, a kérdések kérdése: nem lehetne-e a filmet (videót) a korábbinál jobban a közművelődés más területein felhasználni? A válasz azért nehéz, mert maga a közművelődés egésze, ha nem is válságban, de válaszúton van: megtartva vagy odaadva a művelődési házak intézményhálózatát, hogyan tud a hétköznapi közösségi élet információs rendszerébe integrálódni ? Minthogy erre a kérdésre magam sem tudom a választ, legfeljebb sejtéseimről számolhatok be, arról, hogy a jövő — még nem is létező — formáit felesleges szembeállítani a jól vagy rosszul dolgozó, de mindenképpen létező művelődési intézmény- rendszerrel. Ezért a jövő filmes közművelődéséről is csak olyan sejtéseim lehetnek, hogy már most szá-' molni kell a művelődési házakban (öt—tíz éven belül) a videó elterjedésével, tehát biztosítani kell a meglevő legjobb, legidőtállóbb filmanyagok átmásolását videoszalagra. A másik, még bizonytalanabb sejtésem, hogy ha azt nem is tudjuk, milyen lesz holnap a „házon kívüli”, azaz művelődési házon kívüli közművelődés, de azt tudjuk, hogy vezetni, inspirálni a munkát akkor is szakemberek fogják, ha ez a munka kikerül a hagyományos keretek közül. Olyan szakemberek fogják ezt a munkát végezni, akiket most képeznek ki, , vagy éppen most végeznek az egyetemeken. J ó lenne hát, ha legalább ők ismernék, s nemcsak cím szerint, hanem személyes élményeik alapján, milyen műveltség- vágyon sorakozik a filmtárak kerek pléhdobozaiban. S ha Mohammed nem megy a hegyhez, a filmgyártás, forgalmazás, az állami filmirányítás menjen a népművelők közé. Szervezzen a számukra bemutató sorozatokat, esetleg mintafoglalkozásokat, állítson össze számukra ajánló jegyzékeket. Nem kell nagy jósnak lenni, hogy kitaláljuk: hálásak lesznek érte. A harmadik terület a direkt politikai agitáció, az ideológiai nevelés, ahol minden korábbinál jobban lehetne használni a meglevő filmanyagot. Némi történelmi nosztalgiák nyomán eny- nyit tud javasolni az, aki sejti, hogy ez nem sok. Viszont végrehajtható. Bernáth László Nincsenek pontos információim arról, hogy a kultúr- filmeket hol és hogyan forgalmazták, de fel kell tételeznem, hogy léteztek, legalább valamilyen minimális mértékben a megfelelő csatornák, mert különben egy tőkés cég még a feltételezett adókedvezmények esetében sem vállalkozott volna, viszonylag hosszú ideig, olyan sok rövidfilm gyártására. A történelminek nevezhető okok miatt érzem már- mar illetlenségnek, hogy rossz lelkiismeretünk ösztönzésére 5—10 évenként ismét és ismét felfedezzük, hogy a rövidfilmeket — amelyek már rég nem olyan rövidek — fel kellene, vagy az eddigieknél sokkal jobban fel kellene használni a közművelődésben. Bizonyos lehetőségek pedig már régen adottak. Például az ismeretterjesztés hagyományos formái. S szent meggyőződésem — sokak véleményével szemben —, hogy az -élő, beszélő ember soha nem megy ki az ismeretterjesztés divatjából. Az élő szó, a hallgató előtt született gondolat, a kifejezést árnyaló, módosító metakommunikációs gesztusok, az előadó rugalmas és spontán alkalmazkodó képessége, s ami mindezzel együtt jár: a kérdésekre adott azonnali válaszok lehetősége legyőzhe- tetlenné teszi az embertől emberhez szóló ismeretterjesztést. Ami persze nem azt jelenti, hogy az illusztráció felesleges. Ellenkezőleg: minél sokoldalúbb az előadó, annál inkább igényt tart a demonstrációra. S van-e, lehet-e jobb eszköz ilyen cél
