Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-11 / 110. szám

1983. május 11., szerda Szomszédolás 6 J Tervek és panelek. Tizen­két éve, hogy a szegedi ház­gyár elkezdte gyártani a la­káspaneleket. Ez a tizenkét év Szeged páratlan fejlődé­sét hozta "magával. A több tízezer lakás, ugyanennyi családnak és körülbelül há­romszor ennyi embernek adott és ad új otthont. A házgyárban már megkezdő­dött a rekonstrukció, mely meghatározza, hogy néhány év múlva az itt gyártott pa­nelekből milyen és hány la­kás készülhet. A konkrét tervekre sem kell sokáig várni, a DÉLÉP és a DÉL­TERV tervezői már elkészí­tették azokat. A pohár kéznél van. öröm vagy bánat, túlfeszített mun­ka vagy unalom: a pohár mindig kéznél van. Először csak egy-egy korty, aztán már elméleteket sem talá­lunk ki, hisz a szenvedélyek­re nincs magyarázat. S a kö­vetkezmények nemegyszer tragikusak, jobbra érdemes emberek mennek tönkre, csa­ládi életek omlanak össze. Chikán Ágnes e sokat em­legetett témájú írásában a tények mellett szól az alko­holizmus elleni küzdelemről is. Szakmát tanulnak. Ezeröt­száz tanuló 31 féle vas- és fémipari szakma ismereteit sajátíthatja el a 600-as szá­mú Móra Ferenc Szakmun­kásképző Intézetben. Elmé­leti és gyakorlati órákon kí­vül különféle szórakoztató, hasznos foglalkozáson vesz­nek részt és 14 szakkör is működik az iskolában. Készül a BNV-re a Szol­noki Vas- és Faipari Szö­vetkezet. Jó gazdasági ered­ményekkel zárta az elmúlt évet a Szolnoki Vas- és Fa­ipari Szövetkezet. Termékei korszerűek és keresettek. Fo­kozott figyelmet fordítanak a gyártmányfejlesztésre, az energiafelhasználás korsze­rűsítésének jegyében saját konstrukciókat készítenek. A legkülönbözőbb igényeket elégítik ki az AKOR-típusú szénhidrogén-tüzelésű gőzka­zánok, de egy új széntüzelé­sű kazáncsalád terveit is ki­dolgozták, a mintadarabokat pedig a tavaszi BNV-n mu­tatják be. A szövetkezet a lakossági szolgáltatásokról is gondoskodik. Egyebek között bútorokat javítanak, egyedi tervezésű lakberendezési tár­gyakat gyártanak. Rákóczi nyomán a Nyír­ségben. Ha képzeletben Nyíregyházát, Kisvárdát és Nyírbátort egy háromszög csúcsaiként rajzoljuk ma­gunk elé, e területnek csak­nem mértani közepén talál­hatjuk Vaját, a Nyírség egyik legkedveltebb kirándu­lóhelyét. Itt található a Vay- kastély, mely élményt adó- an ötvözi a különböző korok építészeti stílusát és elkép­zeléseit. A kastély -gazdái alapos kutatással helytörté­neti kiállítást, múzeumot hoztak létre itt. S az utóbbi években több nagy sikerű tudományos konferenciát rendeztek a Rákóczi szabad­ságharcról. Meleg víz — napenergiá­val. Máris nagy az érdeklő­dés a Tiszaföldvári Építő-, Vasipari és Szolgáltató Szö­vetkezet saját fejlesztésű napkollektorai iránt, me­lyeknek most kezdték meg a gyártását. A Solarfor—5 tí­pusú berendezéssel összekap­csolt villanybojlerek a nyári átlagos melegben nem hasz­nálnak elektromos energiát, és így is 70—80 Celsius-fokos meleg vizet adnak. — m Mopp«iUMti hírlap Készülnek a borsókombáj­nok. A vásárhelyi Mezőgaz­dasági Gépgyártó Vállalat legújabb gyártmánya az ön­járó, zöldborsó-betakarító kombájn. A tavaly elkészült mintadarab fejlesztési pá­lyázatot, egy idei szakverse­nyen pedig nagydíjat nyert. A vágó- és a cséplőrendszer a szakemberek szerint jól hasznosítja a 125 lóerős mo­tor teljesítményét: képes megküzdeni a különböző domborzati és talajviszo-. nyokal, a kicsépelt zöldborsó pedig konzervipari feldolgo­zásra alkalmas tisztaságú. Sport és honvédelem a sze­gedi Kőrösy Szakközépisko­lában. Már több esztendeje a középfokú iskolák me­gyei honvédelmi versenyé­ben a szegedi Kőrösy József Szakközépiskola tanulói vi­szik el a pálmát. Az iskolá­ban folyó honvédelmi élet, a bevezetett újítás eredményei kapcsán az igazgatóhelyettes elmondta, hogy az új tanterv bevezetése óta eltelt évben a tantestület óriási energiabe­fektetéssel, alkotó módon vett részt a honvédelmi ok­tató-nevelő munkában. S nem utolsósorban a gyerekek is szívügyüknek tekintik a sportot, a mozgást, a honvé­delmet. Vásárhelyi olvasókör Ópusz­taszeren. Az évente újabb létesítményekkel gyarapodó ópusztaszeri nemzeti törté­neti emlékpark most egy Hódmezővásárhely határából áttelepített épületegyüttessel gyarapodott. A hajdani pusz- tafeketehalmi olvasóegylet épületét helyezték ide. Vá­sárhelyen a múlt század vé­gétől egyre nagyobb szám­ban alakuló, több mint hat­van külterületi parasztkör­nek nagy volt a jelentősége, hiszen a várostól távol la­kók számára nyújtott műve­lődési és szórakozási lehető­séget. Nagy Vera írása a most új otthont kapott pusz- tafeketehalmit mutatja be. HAJDÚ- BIHARI Üj kemping nyílik a Ve- keri-tónál. A május 15-én nyíló kemping hat hektáron épül, ezerszemélyes, szép kör­nyezetben 80 lakókocsi be­fogadására lesz alkalmas. Ezenkívül sátraknak is he­lyet biztosítanak. Itt épül egy negyvenszemélyes ifjú­sági ház is. A kemping la­kóinak élelmezéséről az Al­földi Vendéglátóipari Válla­lat Bóbita étterme és egy presszó gondoskodik. Az épí­tés 25 millió forintba ke­rül, ebből 15 millió társa­dalmi munka. Hajdúszoboszlón az ország­ban egyedül. A hajdúszo- boszlói közgazdasági szakkö­zépiskola tantermében — bár még távolabb vannak a vizs­gák — tízegynéhány diák már vizsgázott április 25-én. Amit tanultak, az nem más, mint a marxizmus—leniniz- mus esti középiskola kétéves tagozatának anyaga. Az or­szágban egyedül itt kaphat­nak két év után ilyen bizo­nyítványt a középiskolások. JPelyszín — egy kozmeti­kái szalon. Néhány évvel ez- e^őjt :könnyen megjegyezhet­em kozmetikus vendégeinek nevét, arcát, hiszen kevesen jártak rendszeresen hozzá. Aztán félretették a nők az álszerénységet, rájöttek, van értelme a szépségnek, a gondozottságnak. Az utóbbi 5—10, évben megnőtt a koz­metikai szalonok forgalma. Az újságíró is ide látogatott el Debrecenben a Bethlen utcába, bemutatva egy mű­szak délutánját. összeállította: B. Á. Örül, ha másokon segíthet Ki tudja, hány beteg gyó­gyulását segítette elő, vagy talán hány életet menthetett meg az a vérmennyiség, amelyet Kővári István, a szeghalmi postahivatal főel­lenőre 30 alkalommal — té­rítésmentesen — adott. Ez az embertársai egészségéért vállalt felelősség, s az önzet­len tettrekészség nem spon­tán módon, hanem személyi, jobban mondva családi ese­mény hatására alakult ki benne. Ugyanis felesége csá­szármetszéssel szülte meg egyik gyermekét, s így sok vérre volt szüksége. A férj akkor kezdett el gondolkozni azon, hogyan válhatna ő is egyszer donorrá. Amikor később lehetőség nyílt rá, mindjárt az első adandó alkalommal beállt a rendszeres véradók sorába. Azóta minden évben kétszer szokott vért adni, amiért több ízben is kapott elisme­rést. ' A ma 6. x-ben járó em­ber azonban átélt egy olyan korszakot is, amelyben a bajba jutottak segítése ko­rántsem volt olyan veszély­telen. Magától értetődik, hogy a legkellemetlenebb, legfájóbb emlékeket min­denki igyekszik elfelejteni. Ugyanakkor csak az igazán szerény emberek képesek ar­ra, hogy a ma már bátor­ságnak, sőt dicsőségnek is beillő tettükről — ha csak lehet — nem nyilatkoznak senkinek. így aztán különös módszerrel, „harapófogóval” kellett kihúzni beszélgető- partneremből a szavakat. Megtudtam, hogy Kővári Ist­ván 1944-ben már a postán dolgozott, amikor a nyilas­párt egyik tagjával összeve­szett. Nemtetszését fejezte ki a zsidó családok gettózása miatt, és kifogásolta, hogy sorra elveszik tőlük az élel­miszereket. Ezért őt „kom­munista érzelműnek” és „zsi­dópártolónak” bélyegezték meg. Letartóztatták, majd el­vitték Budapestre és a Mó- sonyi utcai gyűjtőfogházba csukták be. Majd onnan át­szállították Nagykanizsára, az internálótáborba. Néhány hónap után szabadon enged­ték és visszament dolgozni a postára. A több évtizedes hivatali szolgálat alatt igyekezett helytállni a munkában. Pél­dául a negyvenes évek vé­gén mindössze csak tizen­egyen látták el a feladato­kat, ma viszont már 38-an vannak. A több mint negy­venévi odaadó, kitartó helytállásáért 1980-ban vette át a törzsgárda jel vényt, nemrég pedig Kiváló Dolgo­zó lett. Már a kezdet kezde­tén annyira szívéhez nőtt ez a hivatás, hogy a korábban felajánlott, majdnem dupla fizetésért sem hagyta el ré­gi munkahelyét. (Sőt — bár erre már nem kötelezte sen­ki — 1960-ban levelező ta­gozaton letette a gimnáziumi érettségit.) Kővári István egy fűtőhá­zi munkás fiaként Abonyban született. Mindössze másfél éves volt, amikor édesanyját elveszítette, s így az egyik nagynénje nevelte fel. A pol­gári iskola 4. osztályát 1938- ban fejezte be. Egy ideig napszámba járt, majd az abonyi postára került, s 1947-ben tanfolyamra küld­ték Szeghálomra, ahol sike­res morzetávirász-vizsgát tett. Házasságából három gyermek született. A felsza­badulást követő évben lé­pett be a szakszervezetbe, ahol titkári funkciót is be­töltött. Eredményesen tevé­kenykedett a polgárvéde­lemben, s ezért több alka­lommal kapott jutalmat, ki­tüntetést. Még 1948-ban lett a sportkör pénztárosa. Fel­adatát eleinte társadalmi munkában látta el, mostaná­ban pedig szerény tisztelet- díjat is kap. Kép, szöveg: Bukovinszky István Díjbeszedők a pácban Siet-e vagy késik a vízmű órája? Újfajta tapéta sikere A budapesti Domus Áru­házban hat héten keresztül árusították a Budaflax győ­ri gyárának új termékét, a DREF-fonal felhasználásá­val készült textil hatású ta­pétát, amelynek előállításá­nál a gyár a viszkózahulla- dékot hasznosítja. Az érdekes struktúrájú, rusztikus hatású tapétát te­kercsenként 410-től 520 fo­rintért árulták, ezzel mint­egy öt négyzetméter falfelü­let vonható be. A bemutató­val egybekötött árusítás so­rán széles körű felmérést végeztek' milyen a vásár­lók érdeklődése az új ter­mék iránt. Különösen a szél­sőséges mintákat, a teljesen egyszínűt, illetve a nagyon sötét mintásakat keresték. A tapéta hő- és hangszigetelő tulajdonságánál fogva fő­ként a lakótelepi lakásokban előnyös. Annál is inkább, mert a már eredetileg tapé­tázott falra könnyebb az új tapéta felragasztása. A próbaértékesítés ered­ményei alapján a Domus Áruházak Vállalat nagyobb mennyiséget rendelt a Buda- flaxtól, s az év második fe­lében az ország valamennyi Domus Áruházában árusít­ják majd az új tapétát. Kiskörén is lesz meteorológiai jelzöszoigálat Hazánk második legnagyobb tavát, a 127 négyzetkilométer nagyságú — a Velencei-tónál öt­ször nagyobb — kiskörei tározót Is bekapcsolják a meteorológiai és a viharjelző rendszerbe. A nagy kiterjedésű üdülőkörzet fürdőzőinek és vízi sportolói­nak tájékoztatását, életének vé­delmét szolgáló időjárás- és ve­szélyjelző hálózatot az anyagi lehetőségektől függően lépcsőze­tesen építik ki. A Közép-Tisza-vidéki intéző bizottság tervei szerint, az or­szágos meteorológiai szolgálat szakmai közreműködésével fo­lyamatos ügyeletet ellátó meteo­rológiai főállomást hoznak létre, amely a különböző napszakok­ban a körzeti időjárásról is je­lentést ad. Ennek feladata lesz a riasztás. Új rendszer tervezé­sére nincs szükség, mert a ba­latoni viharjelzés folyamatban levő korszerűsítéséhez kifejlesz­tett automatizált fényjelzőrend­szert alkalmazzák majd itt is. A biztonságosabb információszol­gáltatás érdekében a tározó partján automatikus mérőállo­másokat is telepítenek. Erre a célra a Gamma-művek által ki­fejlesztett automatikus meteoro­lógiai állomást használják, ezek az ország más részein is jól be­váltak. A szakember ide-oda ra­kosgatja az aktákat. — Mindig elfog az ideges­ség, ha a vízről van szó — mondja határozottan. — Az ércet, az olajat megbecsül­jük, de a legfontosabb ter­mészeti kincsünket mosto­hán kezeljük. Miért nem né­zünk szembe a tényekkel? A víz előállítása egyre többe kerül. Gazdálkodni kellene vele, azonban napjaink programja legfeljebb a pa­zarlás mérséklésére szorít­kozik. — Olykor az utcát is ivó­vízzel locsoljuk — vetem közbe. — Ez kifejezetten fény­űzés! Ugyanakkor gondoljon arra, hogy a vezetékes víz 10 százaléka elvész, mielőtt eljut a fogyasztóhoz. — Nem lehet ezen segíte­ni? — Óriási erőfeszítést kí­ván. A megyei vízműválla­lat évente mintegy 3 ezer hibát javít ki. Sajnos, a ta­lajvíz rongálja a csöveket, a berendezéseket, az anya­gok, a szerelvények minősé­ge sem a legjobb ezért ál­landóan nő a hálózati vesz­teség. Azt sem hallgathat­juk el: a közműépítők szin­tén nem állnak feladatuk magaslatán. Törnek, zúznak, sokszor képtelenek egy mun­kát időben befejezni, emiatt egy sor utca, terület marad víz nélkül. Tavaly Szeghal­mon és Vésztőn voltak ilyen gondok. — Az igazi nagy veszteség azonban nem ebből szárma­zik. Vagy tévedek? — Igaz, a lakosság, az ipar, a közületek és az in­tézmények szükségleteiken felül fogyasztják az ivóvi­zet. Maradjunk a háztartá­soknál. Nálunk miért csak félcolos vagy annál nagyobb méretű csapon jön a víz? Számoljon: néhány perc kéz­mosás alatt hatszor annyi víz folyik el, mint amennyire valójában szükség lenne. A magyar gyártmányú auto­mata mosógépek egyetlen programjához legalább 500 liter víz kell. — Egy ENSZ-prognózis szerint az ezredfordulón a jó minőségű víz köbmétere ugyanannyiba kerül majd, mint. az azonos mennyiségű benzin. — Magyarország nincs ilyen kedvezőtlen helyzetben, az adat viszont figyelmezte­tő. Ma az államnak egy köb­méter víz előállítása és a fogyasztóhoz vezetése 6-7 forintjába van. A vízdíj még mindig nincs ezzel arány­ban. * * * A díjbeszedő keserves képpel támaszkodik a lép­csőház korlátjának. — Nézze meg — ütögeti tenyeréhez a számlaköteget —, ebben a tömbben szinte senki sem akar fizetni. Az előzőekhez képest sokallják a vízdíjat. Nem tehetek ró­la, én becsületesen jártam el, rendesen leolvastam a fogyasztást. Az lehet a baj, hogy az elődeim felületesen dolgoztak. — Ezt hogy érti? — Magyarán, a hasukra ütöttek. Egyszerűbb, mint zseblámpával, nagyítóval ku­kucskálni a sötét aknában. És ez így ment hosszú éve­kig, ellenőrzés nélkül. Fél éve gazdasági munkaközös­ség alakult a vállalatnál, an­nak vagyok a tagja. Nem megyek tovább — legyint keserűen —, szólok a lakó­bizottság elnökének, hogy csináljon valamit. * * * A szakemberek szerint mi lakók nemtörődömök va­gyunk. A lakásban állandó­an csöpög a csap, a vécé, nyakló nélkül fürdünk, mos­suk a kocsit, ha meg fizetni kell dühöngünk. De közvet­ve vagy közvetlenül érde­keltté vagyunk-e tévé a ta­karékos vízhasználatban? — A megyében évente 16 millió köbméter vizet érté­kesítünk — veszi elő a ki­mutatásokat a vállalati igaz­gató. — Ebből 11 millió köb­méter a lakossági, a többi pedig ipari, illetve közületi fogyasztás. Ez 80 ezer fo­gyasztót, tehát 360 ezer számlát jelent. A közérdekű bejelentések száma 20 körül van, és 600—700 panasz ér­kezik a vállalathoz. Az előb­biek a víz minőségével, hiá­nyával, a bekötésekkel,, a hibák kijavításával kapcso­latosak. Az utóbbiak általá­ban a víz- és csatornadíjak­ra vonatkoznak. Nincs iga­za, amikor azt állítja, hogy nőtt a reklamációk száma. Ellenkezőleg. Tavaly no­vemberben az összes szám­lák 4,8, decemberben 3,17; ez év januárjában 2,97, febru­árban 3,04, márciusban 1,98 százalékát nem fizették ki valamilyen ok miatt. — Szerintem ez a vidéki fogyasztóknak köszönhető, mert Békéscsabán ugyanez az arány jóval nagyobb. De­cemberben például 225-en, januárban 261-en, február­ban 303-an és márciusban is 165-en adták vissza a szám­lát fizetés nélkül. És akkor nem szóltunk azokról, akik­nek átutalási betétszámlájuk van az OTP-nél, nekik ugyanis nehéz lenne nem fi­zetni. — Erre csak azt válaszol­hatom: fegyelmezetlen em­ber mindig akad. Sajnos. Van olyan fogyasztó, aki egysze­rűen nem hajlandó fizetni. A panaszokat minden eset­ben kivizsgáljuk, ha igaza van az illetőnek orvosoljuk a kifogását. Még 1981-ben áttértünk a gépi adatfeldol­gozásra. Ez legalább félszá­zalékos hibaforrást jelent, hiszen elég egy nullát el­hagyni vagy hozzáírni a számlához, máris kész a ga­liba. Ami a régi vízóra-leol­vasókat illeti, a panaszok csökkentésére alakítottuk meg 1982 novemberében a vállalati gazdasági munka- közösséget. — .Mi ennek az előnye? — Mindenekelőtt az, hogy szakemberekre bírtuk ezt a kényes munkát. Leolvassák a vízórát, beszedik a víz- és csatornadíjai, feljegyzik az adatváltozást. Mindent egy­bevetve: közvetlen kapcso­latot alakítanak ki a fo­gyasztókkal. Természetesen időnként utóellenőrzésre is sor kerül. — Azt hiszem, az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne vízórája. Így csak a családi házakban élők fi­gyelik páholyból a vitát. Mi, a tömbházakban lakók pe­dig mérgelődünk, olykor nem is alaptalanul. Ugyanis zsebre megy a játék. — Képtelenség, hogy min­den lakásba vízórát szerel­jünk, nincs is rá szükség. Az általánydíjasok többsége elégedett. Ennél még nem találtak ki jobbat. Gondunk persze van elég. Az órák egy része vízben áll, elfeledkez­nek róla, hogy az. akna tisz­tán tartása a fogyasztó fel­adata. Valóban, a vízórákat kétévenként kellene hitele­síteni. Remélhetőleg 1985-re utolérjük magunkat. Csak­hogy ezt a népgazdaság nem bírja, hiszen egyetlen óra felújítása csaknem 500 fo­rintba kerül. Sokszor a la­kók is hanyagok, nem köz­ük a változásokat, hogy a család fogyott-e vagy gyara­podott, esetleg eladták a gépkocsit. * * * Tény: a civilizáció együtt jár a vízfogyasztás növeke­désével. Ugyanakkor hosszú idő óta megoldásra vár: ho­gyan lehetne a mostaninál hatékonyabban ösztönözni az embereket a takarékosabb vízgazdálkodásra. Ehhez na­gyobb állampolgári fegyelem is szükségeltetik, de az ezért felelős szervek, vállalatok is kidolgozhatnának végre egy olyan optimális díjazási rendszert, amellyel minden­ki elégedett lenne. Mert így lassan nem csupán a víz, hanem a bizalom is elfolyik. Seres Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents