Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

1983. május 3., kedd „Bármikor jelentkezünk, szívesen fogadnak” Ma kezdődik a televízióban n skarlát betű Nyugalmat sugároz a kör­nyezet, s maga az 1895-ben, klasszicizáló stílusban emelt épület is, mely ma a Mogyo- róssy János járási és városi könyvtárnak ad otthont. Ebben a könyvtárban gyak­ran találkozhatunk gyerekek­kel, az egészen kicsiktől a középiskolásokig. Sokszor megfordulok itt, s az utóbbi években egyre többször lá­tok diákokat — csoportosan —, akik figyelmesen hallgat­ják a magyarázó, foglalko­zást vezető könyvtárosokat. „A jó iskola ma: bevezetés a könyvtárba” — írta Né­meth László. A gondolatot továbbyíve: a jó könyvtár pedig az, amelyik segíti az iskolákat ebben a munkában. — Mit tesznek ez ügyben Gyulán, milyen az iskolák és a könyvtár kapcsolata? — kérdezem Havasi Istvánnét, a' könyvtár igazgatóját. — 1962-ben volt könyvtá­runkban az első rendhagyó irodalomóra. Hosszú és fo­lyamatos munkára volt szük­ség ahhoz, hogy ezek az órák rendszeressé váljanak. A könyvtárosoknak, de a taná­roknak is kevés tapasztala­tuk volt az ilyen jellegű órák tartásában, szervezésében. Lassú volt a fejlődés, sok is­meretet kellett szerezni ah­hoz, hogy az 1975. évi beszá­molónkban már 51 ilyen fog­lalkozást említhessünk. A tantervi követelmények is változtak, egyre több ön­állóságot követelnek a diá­koktól, s ehhez a feldolgozó munka, a könyvtárhasználat elengedhetetlenül szüksé­ges. Ez is segítségünkre volt abbán, hogy az iskolák és a könyvtár partnerekké válja­nak. A hatvanas évek közepétől, végétől vált szorosabbá a kapcsolat. Felismerték az is­kolák vezetői, hogy a rende­zett, jól feldolgozott iskolai könyvtárak az ő munkáju­kat is megkönnyítik, s egyre gyakrabban igényelték szak­mai segítségünket. Mi a ké­réseknek szívesen tettünk eleget, s az iskolai könyvtá­rak anyagának rendszerezé­sében — a selejtezéstől a fel­dolgozásig — részt vettünk. A közös munka, a jelenlét is fontos szerepet játszott a kölcsönös bizalom légkörének kialakulásában. A középiskolákkal csak az utóbbi négy-öt évben vált szorosabbá a munkakapcso­lat, számítanak ránk. Jelen­leg éppen a kertészeti szak- középiskola könyvtárának rendezésén dolgozik két munkatársunk. Három középiskolával együttműködési szerződésünk is van. Mégis azt tartom a legnagyobb eredménynek, hosszú évek alatt, de elér­tük: ma már Gyula minden iskolájában legalább félfüg­getlenített könyvtáros foglal­kozik a tanulók olvasmány­igényeinek kielégítésével. Még talán ide tartozik: 1979-ben létrehoztuk a váro­si könyvtárosok — beletar­toznak a vállalatok, intézmé­nyek szakszervezeti könyv­tárosai is! — munkaközössé­gét, melynek tevékenységét — a szakmai megbeszélése­ken, továbbképzéseken túl — egy nemrég kiadott munka is fémjelzi: a Gyulán, különbö­ző könyvtárakban fellelhető folyóiratok, s.egyéb periodi­kák jól használható jegyzé­ke. * * * Itt megszakadt beszélgeté­sünk: visszaérkezett Joó Ka­talin gyermekíró Lökösházá- ról. A könyvtár szervezésé­ben látogatott megyénkbe, találkozni fiatal olvasóival. Előző nap Gyulán volt két író-olvasó találkozó vele, most még Elekre készülő­dött. Hogy ne zavarjam a házi­gazdát és vendégét, elmen­tem a 3-as számú általános iskolába. — Milyen a kapcsolatuk a könyvtárral? — kérdeztem Simon Györgyné igazgatót. — Nem tudok mást mon­dani; nagyon jó! Nem lehet szinte olyan kérésünk, amit ne igyekeznének teljesíteni. Bármikor jelentkezünk,^ szí­vesen fogadnak, nyitva tar­tási időn kívül is. Megköny- nyíti tervező munkánkat is az, hogy az iskolai tanmene­teket figyelembe véve több óra témáját feldolgozták, melyek megbeszélése a könyvtárban hasznosabb, s ezeket ajánlásképpen elküld­ték az iskoláknak. A lehető­séggel élünk, megyünk hoz­zájuk, akár a többi iskola. Iskolánk osztályai, napkö­zis csoportjai ebben az év­ben — szervezett formában — már 27 alkalommal vet­ték igénybe a könyvtár szol­gáltatásait. * * * Havasi Istvánná éppen gé­pel, amikor visszaérkezem: az 1975-ben elkészített 15 éves távlati terv módosítá­sán dolgozik. A könyvtár előreláthatólag két év múlva költözik, a volt városháza kétszintes, nagy épületébe. Ott több mint négyszer na­gyobb hasznos alapterülettel rendelkezik majd a könyv­tár. — Mit várnak új helyük­től, mit jelent majd munká­jukban a lényegesen na­gyobb alapterület? — Várjuk már nagyon a költözést, bár kétségtelenül fáj mindnyájunk szíve itt­hagyni ezt a szép, csendes környezetet, de ott lényege­sen jobb munkakörülménye­ket tudunk teremteni dolgo­zóinknak, s munkánkat, szol­gáltatásainkat minőségileg jóval magasabb szjnten lát­hatjuk majd el a korszerűbb feltételek mellett. Ha csak az ifjúsági rész­legre gondolok, ott öt helyi­ségünk lesz, többek között egy olyan is, ahol majd az iskolások részére tartott könyvtárhasználati, -ismere­ti foglalkozásokat, a rendha­gyó irodalomórákat bonyo­lítjuk le. Nagy szükség lesz e helyiségre, hiszen ma már egyre nehezebben tudjuk az iskolák igényeit úgy kielégí­teni, hogy ezek a foglalkozá­sok ne zavarják a többi ol­vasót. 1982-ben már 247 (!) rendhagyó órát tartottunk az általános és középiskolás diákoknak. * ♦ + Sok mindenről nem szól­hattunk e beszélgetés kap­csán, hiszen most csak az is­kolákkal való kapcsolatra koncentráltunk. így — töb­bek között — a könyvtár kü­lönböző klubjairól, az ifjúsá­gi házban működő fiók- könyvtáruk szombatonkénti játszóházi programjáról, a román és német nyelvű bá­ziskönyvtári tevékenységük­ről. De egy dologról még fel­tétlenül meg kell emlékezni. 1975-ben — kísérletképpen — óvodásoknak tartottak né­hány könyvtárismereti játé­kos foglalkozást. Azóta odáig jutottak, hogy évente a vá­ros minden óvodájának nagycsoportosai legalább egyszer felkeresik a' könyv­tárat, s ismerkednek a hely- lyel, tanulják, hogyan kell bánni a könyvekkel. Szeren­csés és- hasznos kezdeménye­zésből így lett rendszer, ha­gyomány. A könyvet szeretni, tisztel­ni, óvni kell — tanulják itt már a legkisebbek is. S az olvasóvá nevelést nem lehet elég korán meg­kezdeni — hacsak nem így, ahogy Gyulán csinálják. Pénzes Ferenc Fotó: Gál Edit Nathaniel Hawthorne 19. századi amerikai író világhí­rű regényéből készült az az amerikai tv-sorozat, amely­nek adaptációját mától négy kedd este láthatják az I. program nézői. Nemcsak hazája, hanem az egész világirodalom egyik legkülönösebb egyénisége Hawthorne. Talán egy irány­zathoz sem sorolható egyér­telműen ; legalább annyira romantikus, mint amennyire realista. De az sem jár mesz- sze az igazságtól, aki azt ál­lítja róla, hogy nem nevez­hető sem romantikusnak, sem realistának. Az ameri­kai regény és elbeszélés egyik atyja, klasszikus író, akinek művei mélyen titok­zatos szenvedélyekről szól­nak — mélyen titokzatosan. Igényes lélek- és társadalom- elepazéseket tartalmaznak, őszinte pszichológiai és ön­vizsgálatok. Legismertebbek A skarlát betű, A hétormú ház, A lelkipásztor fekete fátyla. Hawthorne jelentőségét — nem véletlen, hiszen sok a lehetséges párhuzam, a roko­nítható vonás alkotásaikban, életükben — először Edgar Allan Poe fedezte fel. Közeli ismerősei (ha egyáltalán akadtak ilyenek!), s kortár­sai egyáltalán nem értették sem írásait, sem zárkózott, különc modorát. A salemi születésű író új­angliai puritánok utódja, vagy inkább leszármazottja, akinek egész lényét, mun­kássága lényegét meghatá­rozta ez az örökség. Dédapja a hírhedt salemi boszorkány- per egyik bírája volt, s ezt a terhet, bélyeget fájdalmasan viselte Hawthorne. Szenve­dett tőle, bűnrészesnek érez­te magát. írásaival vezekelt: a puritánok szűklátókörűsé­gét, korlátoltságát, önzését, embertelenségét ábrázolja. Tabutémákról rántja le a leplet. Elítéli ezt a kegyetlen világot; helyette az igazság, az emberszeretet filozófiáját hirdeti: „Én, az író, aki őket ezen a földön képviselem, ma­gamra vállalom bűneiket...” Ilyen jóvátétel, bűntudat alóli felszabadulás, katarzis A skarlát betű is. Főhőse, Hester Prynne, a világiroda­lom egyik legkedvesebb, leg­nagyobb rokonszenvvel ábrá­zolt asszonya. Akárcsak An­na Karenina. A házasságtörő asszony története nagyon szomorú; jelleme árnyalt, gazdag, felemelő. A sivár, képmutató puritán erkölcs világában erkölcstelen, de saját énjéhez mindvégig hű, következetes hősnő a 17. századi Bostont tárja elénk, s még inkább feltárja Haw­thorne hitét, bizonyítja, hogy az író szerint „a szerelem szent és boldogító”, s nem győzheti le a túlerő sem. Hawthornet modern néze­tei, társadalom- és jellemta­nulmányai teszik különösen népszerűvé, a „ma írójává”. Niedzielsky Katalin KÉPERNYŐ Nemcsak nőknek! A műsorvezető-szerkesztő, Berkes Zsuzsa ötlete kimon­dottan jónak ígérkezett. Mű­sor, mely elsősorban a nők munkáján könnyít. Leg­alábbis az első és a második műsorban — mert eddig ket­tő volt —, egyaránt így fo­galmazták meg a születő so­rozat célkitűzését. Aztán jött a nagy csalódás ... Először is a címről any- nyit, hogy a kozmetika és a varrás igenis, elsősorban a nők felségterülete. De ez még csak a kisebb baj! Vegyük sorra hát, hogy a legutóbbi — kedd délutáni — műsor milyen tanácsokat adott, teszem azt egy dol­gozó, több gyermekes, köze­pes jövedelemmel bíró nő­nek. A vendégek segítségé­vel — egy kozmetikus, egy ruhaipari üzemmérnök, no és a „Fürge ujjak” mun­katársa —, megtudtuk, mit kenhetünk az arcunkra, ha érzékeny a bőrünk. Remé­lem, pontosan sikerül felír­nom, tessék figyelni! Először is lemosni nem vízzel, ha­nem Fabulon tejjel kell. Aztán kenjük be bőrünket kék tonikkal, s ne feledjük el a lila-arany Fabulont sem. Ha van még egy csepp­nyi türelmünk, kevés szem­ránckrémet is dolgozzunk el a bőrön. Remélhetően ma­rad kevéske pénzünk fizeté­sünkből, mert ezek — éppen a nők a megmondhatói — nem filléres cikkek, nos, ha fut­ja, a családról sem feled­kezzünk meg. Vegyünk Fa­bulon családi krémet szá­mukra is. A dolog végül is azon áll vagy bukik, hogy a reggeli ilyen-olyan kréme­zés után beérünk-e időben munkahelyünkre. Mert ha nem, hó végén megnézhetjük a borítékot, s akkor miből veszünk Velmetina sam­pont, Velmetina hajfikszálót, s persze Velmetina lakkot. (Nem reklám ez, tessék mondani?) S amire tényleg szükség lenne? A praktikus és olcsó háziszerek hol ma­radnak? Nos, erre csupán egyetlen példa volt. . . ötleteket vártunk ettől a műsortól, s úgy tűnik, a ké­szítőknek van inkább ötlet­re szükségük. Már csak azért is, mert a további mozzanatok is szegényesre sikerültek. A pelenkaöltés helyett inkább adtak volna hasznos tanácsokat arra, mivel újíthatjuk fel ruha­tárainkat, s mit tegyünk, ha a gyerek kinőtte a nad­rágját, s nincs pénzünk újat venni... Egyvalamit, a közvetlen hangulatot, mégis méltatnom kell. Ha a műsor a jövőben tartalmasabb lenne, egész jól érezném magam a képernyő előtt. Nagy Ágnes Profi-hakni Sas-módra Ha valaki azt a szót hallja, hogy „hakni”, a kabarészá­mokból ismert történetek jutnak mindjárt az eszébe. Egy vonzó név, plusz a sokadrangúak serege; a művészek és a „művészek” számaik előadása közben az órájukra pillant- gatnak, hiszen néhány perc múlva már a szomszéd falu­ban kell elsütni az ócska anyósvicceket; a művházigazgató szobájában felmarkolják a sumák kilométerpénzekkel sú­lyosított borítékokat; s eleve: másokat lát-hall a közön­ség, mint akiket a plakát hirdetett. . . De hát mit is nevezünk hakninak? Az úgynevezett fő­városi művészek vidékjárását, egy-két napos turnéját. Szólóestet vagy szerkesztett, de zömében szórakoztató jel­legű műsort. Vagyis nem csak a silányt, a rosszat, az ócskát, a. szellemiekben értéktelent. Az megint más kér­dés, hogy ehhez a szóhoz csak negatív jelzők társultak, így került a köztudatba. Az elmúlt kedden a tévéből, a rádiókabarékból ismert énekes-humorista, a Mikroszkóp Színpad tagja, Sas Jó­zsef és kis társulata vendégszerepeit egyetlen este négy he­lyen is megyénkben. Már most szögezzük le: osztatlan si­kerrel. A „békéscsabai születésű” Sas József volt a nyitó­szám egy elektromos orgona és egy dob kíséretével, pon­tosan harminc percen át. Utána Sasvári Annamária érces hangú táncdalelőadásait, majd Harsányi Frigyes operett- és musical-dalait, valamint Markos Zoltán rajzolóművész il­lusztrált történeteit hallgathattuk, láthattuk. Vagyis amo­lyan vegyesvágottat tálaltak. Távol állna az igazságtól, ha azt állítanánk: nem volt kellemes ízű, nem esett jól. Mert a hakni szóhoz most, ebben az esetben egy jelzőt kell ragasztani. Azt, hogy profi, professzionista volt. Jó ér­telmében véve! Nem titok talán, hogy — a napi közművelődési árviszo­nyokat figyelembe véve — nem volt drága műsor. Az sem, hogy négy személygépkocsival érkeztek, s forgószínpadsze- rűen szervezték a fellépést, melyeknek kezdési időpontjai között kevesebb idő volt, mint a teljes műsoridő. De ezt nem érezte a közönség! Volt ráadás. Nem volt órára kacsin­tás. Voltak anyósviccek. De voltak friss humorok is, ak­tuális poénok is. Nem volt ízléstelenség, olcsó sikerre tö­rekvés. Sas József és kis — alkalmi — társulata nem égette fel maga mögött a „vidéket”. Ügy búcsúztunk, hogy viszont­látásra. Aki ennyit és ilyet nyújt, azokra a művészekre (idézőjel nélkül) szükség van. Várjuk őket! Bár . . . Egy kicsivel ezért jobb is lehet! . . . (nemesi) Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Világablak. 8.57: A Népzenei Hangos Üjság melléklete. 9.44: Csengő cseng, harang zeng. 10.05: MR 10—14. 10.35: Zenekari muzsika. 11.10: Lendvai Csócsi József né­pi zenekara játszik. 11.39: Tavaszi szél. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza. 14.41: Arcképek a cseh iroda­lomból. 15.05: Csapó Anna és Lente La­jos népdalokat énekel, Bi­ge József dudán játszik. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Sztefka Jevsztatyijeva ope­raáriákat énekel. 16.29: Zengjen a muzsika! 17.05: Arcélek. 17,30: Filmzene. 19.15: Barokk muzsika. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Kb. 21.25: Csárdások. 21.40—21.59: Az emberlakta tér: A Bodrogköz sorsa. 22.30: A Szlovák Filharmónia énekkara ' Bartók-műveket énekel. 22.50: Késő este. 23.00: A kamarazene kedvelői­nek. 0.10: Neményi Tamás táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Hernádi Judit énekel. 8.35: Társalgó. 10.00— 12.25: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Martin Frey zongoramu­zsikájából. 14.00— 16.35: A Petőfi rádió zenés délutánja. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Tini-tonik. 18.47: Kukely Júlia operettdalo­kat énekel. 19.05: Közvetítés a Duna Inter- continentál Szálló . Csárda étterméből. 19.25: Darja és társai. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: A pajzán griff madár. 21.00: Könnyűzene — hangszer­szólók. 21.14: Gershwin: Porgy és Bess. 23.51: Vujicsics Tihamér: Pusztai képek. III. MŰSOR 9.00—9.30: Iskolarádió. 9.30: Szimfonikus zene. 10.30: Dzsesszarchívum. 11.05: Magyarország 1983. 11.40: Kamarazene. 12.40: Alekszandr Zsukovszki éle­te és költészete. 13.07: Messiaen: Turangalila — szimfónia. 14.26: Simonelli: Mise Buda fel­mentésére. 15.00: Szereted az operát? 15.30: Alfred Brendel (zongora) szonátafelvételeiből. 16.30: Teljesítmények nyomában. 17.00: Delibes: Coppélia — ba­lett. 18.30: Kósa György dalaiból. 19.05: Jog-tanács. 19.35: Operaest. 20.30: Dizzy Gillespie dzsessz- kvartettje játszik. 21.00: Kilátó. 21.45: Brahms szonátaestje a sioni Valéré Színházban. 22.55: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Dru- pi énekel. 17.15: A kiskertek kedvelőinek. Szerkesztő: Zentai Zoltán. 17.25: Új felvételeinkből. A szol­noki Kilián—Verseghy ka­marakórus énekel. 17.30: Tervek, célok, eszközök. Riporter: Tamási László. 17.40: Edit Piaf sanzonjaiból. (Közben: Noteszlap.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az LGT új lemezéről. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Iskolatévé. Magyar nyelv. 8.25: Környezetismeret. 9.00: Orosz nyelv, (f.-f.) 9.20: Környezetismeret. 10.00: Történelem. 10.20: Osztályfőnöki óra. 10.30: Deltácska. (f.-f.) 10.50: Aki mer, az nyer — ma­tematika. (f.-f.) 11.20: Idesüss! (ism., f.-f.) II. 45: Képújság, (f.-f.) 13.50: Deltácska. (ism., f.-f.) 14.00: Környezetismeret, (ism.) 14.25: Magyar nyelv, (ism.) 14.45: Orosz nyelv, (ism.) 15.00: Környezetismeret. 15.20: Történelem, (ism.) 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: A rövidfilmstúdiók műhe­lyéből. 1. Magyar rapszó­dia. 2. Ex libris. 3. Palóc­földön. 16.45: Sakk-matt. (f.-f.) 17.05: Képújság, (f.-f.) 17.10: Tavaszi körkép, (f.-f.) 17.40: Reklám, (f.-f.) 17.45: A Magyar Televízió 4. nemzetközi karmesterver­senye. 1. rész. 18.15: Dél-alföldi Krónika, (f.-f.) 18.45: Tv-tükör. (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A skarlát betű. 4/1. rész: Boston, 1642. 20.55: Stúdió ’83. 21.55: Kockázat. 22.25: Tv-híradó 3. IJ. MŰSOR 20.00: Mozart: Koronázási mise. 20.45: Tv-híradó 2. * 21.05: Egy falu Baranyából. 3/1. rész. 22.25: Képújság, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Román tájakon. 16.25: Fiatalok klubja. 17.00: Diákpódium. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.15: Gazdasági figyelő. 20.30: Nemzetközi tv-hírek. 21.00: A nap eseményei. 21.10: Nyugtalan idők. Tévéjáték. 22.25: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 10.00: Hírek. 10.10: Úttörők. 11.50: János vitéz. 13.00: Komoly zene. 14.15: Rock- és popkoncert. 15.10: A tokiói olimpia. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Tv-napló. 17.45: A kaland. 18.15: A könyv ideje. 18.45: Rockkoncert. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Casertai találkozás — drá­ma. 21.00: Kiválasztott pillanat. 21.05: Reklám. 21.10: M. Logar: A pastrovói lo­vag. 22.10: Tv-napló. II. MŰSOR 13.30: A dzsesszénekes. 15.00: Művelődési műsor. 18.00: 35 év a jugoszláv néphad­sereg művészeti együttesé­vel. 19.00: Vad-opera. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.45: Hőstettek ideje. 21.30: Reklám. 21.35: Hírek. 21.40: Fédra. SZÍNHÁZ 1983. május 3-án, kedden 19 órakor Békéscsabán: ESTI MÜSOfc „G”, „H” bérlet 1983. május i-én, csütörtökön 15 órakor 'Békéscsabán: GYALOGCSILLAG Mici Mackó-bérlet 19 órakor Békéscsabán: PROFESSZOR AZ ALVILÁGBAN Szakmai bemutató 19 órakor Békéscsabán: VÁLLALKOZNI TUDNI KELL Bérletszünet MOZI Békési Bástya: Ezüstnyereg. Bé­késcsabai Szabadság: Vérszerző­dés. Békéscsabai Terv: Hová tűnt Agatha Christie? Gyulai Erkel: Fokhagyma és ananász. Gyulai Petőfi: 3-kor: Újra szól a hatlövetű, 5 és 7-kor: A va­dászat. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Lány tengeri kagylóval, fél 6 és fél 8-kor: Feketeszakáll szelleme. Szarvasi Táncsics: 22 órakor: Szabadlábon Velencében.

Next

/
Thumbnails
Contents