Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
1983, május 21., szombat NÉPÚJSÁG Beteljesedő jóslatok Jobb a jót meglátni Tavaly a Körös-parton egy fiatal anya és óvodás kislánya mentek előttem. A gyermek, akár egy kis csikó, hol előre-, hol hátra szaladt, szedegette a vadgesztenyét, közben csacsogott, kérdezgetett állandóan. A válasz — ha volt — kurta és ridegen koppanó: rossz vagy. — Tegnap már másodszor voltam tanúja, hogy a fiatal apa megállítja 3-4 éves gyermekét az utcán, és jó hangosan többször leszidja. Szégyeld magad ismétli és olyan hangsúllyal, mintha a legnagyobb aljasságot követte volna cl. De erre semmi sem utalt a megrovó szavakon kívül. Tél vége felé egy hatvan körüli nagyapa vidéki disznóölés után utazott Pestre 10 éves — illedelmes — unokájával. A szép és értelmes arcú kislány meg sem moccanhatott, mukkanhatott. Ha kinézett az ablakon az volt a baj, ha nem, akkor meg az. Ha szólni próbált, az öreg durván rákiáltott és veréssel fenyegette. Később már csak egy „kuss” jutott neki és egy rúgás a sípcsontjába. Mivel ezt már szó nélkül nem állhattam, kemény kioktatást kaptam a gyermek- nevelésből, amelynek alfája és ómegája: ütni kell ezeket! De hiszen semmit sem csinált. Akkor is, tanulja meg a tisztességet. Hogy lenne különben kitűnő tanuló, amikor valójába'n hülye. Egyébként is ez az ő dolguk, ők nevelik. Lenne még mit felsorolni az itt-ott tapasztaltakból, de ennyi is elég a tűnődéshez: mi lesz ezekkel a gyerekekkel? A semmiségekért szüntelen megszégyenítettből — nyilván — állandó bűntudatot hurcoló gátlásos ember. Aki már most tényleg elkezdi szégyelni magát, ha kell, ha nem, és ilyen is marad, vagv egy idő után a felgyűlt indulat nyomán olyat csinál, amiért aztán a szülő szégyelheti magát. Csak az már késő. A rossznak mondott kislány is — ha ezt beszélik be neki — mit tehet mást? Valóban az lesz. A kisunoka meg? ízelítőt adott belőle, míg nagyapja többször a büfékocsiban járt. Summázva: túlélés és felnőtt környezetének alázatba burkolt lenézése. Látszott, hogy ez a nagyon értelmes — és kulturális háttér nélküli — gyermek 'nem a félelem miatt tanul jól. Okos, vág az esze, nem'tud más lenni. De meddig? Mikor fárad bele a tűrő képmutatásba — és főleg —, mikor kezdi majd elhinni, hogy ő tényleg hülye. Ilyen a világ, ilyen is volt mindig — mondhatnánk —: vannak jó és rossz sorsú gyermekek. Kiket dédelgetnek, kiket meg figyelembe sem vesznek. Az egyikben nem létező képességeket találnak, s a vélt adottságot addig forszírozzák, míg valami tényleg lesz belőle. A másiknál viszont a meglevőt sem veszik észre,, vagy már csírájában kiirtják. Az önmagukat megvalósító jóslatokról címmel nemrég írt e témáról dr. Ranschburg Jenő. Két vizsgálatot ismertet. Az egyikben egyhónapos csecsemők szüleit kérdezték meg többek között_ arról, hogy véleményük szerint vannak-e olyan tulajdonságai gyermeküknek, amelyek „ ... az óvodában és iskolában akadályozni fogják, őt a harmonikus beilleszkedésben”? Négy év után, amikor megvizsgálták a gyermekeket, látták a szülői jóslat beteljesedését. A nem elég értelmesnek tartott csecsemő valóban. elmaradt az átlagos értelmi színvonaltól, s a gyávának tartott az is lett. És tovább, pedig alig valószínű, hogy ezt és a többi vélt tulajdonságot egyhónapos korban fel lehetett ismerni bennük. Az a hihetőbb,' hogy az előfeltevés szellemében nevelték őket. Egy másik példa is ezt erősíti, egy általános iskolai osztályban tartott intelligenciavizsgálat, úgymond a tehetséges gyermekek kiválogatására. Az egyik közepes intelligenciájú tanulóról azonban úgy számoltak be a pedagógusoknak, hogy különleges tehetségűnek találják. Azok csodálkoztak, de azt a választ kapták, hogy a serdüléssel hamarosan megnyilvánul, van ilyen. És hat hónap múlva ugyanezen tanárok kiugró teljesítményűnek látták. Ez eddig hagyján lenne, hisz a pedagógus is befolyásolható. Az igazi meglepetés az volt, hogy a gyerek .......ért elmességének foka valóban hasonlíthatatlanul jobb lett, mint amilyen az előbbi méréskor volt. A megváltozott teljesítmény tehát nem egyszerűen a pedagógus megváltozott véleményét tükrözte (például azt, hogy a jóslat óta a tanulónak azonos teljesítményért jobb osztályzatot ad), hanem azt, hogy a gyermek valódi képességei egyértelműen és világosan javultak.” Nagy tanulsága van ennek az esetnek is. A bizalmas közlés után a tanár más szemmel nézte a tanulót, feltételezte a tehetséget és ezt kereste benne, „ ... s a gyer- fnek öntudatlanul is mindent elkövetett, hogy megfeleljen az új várakozásnak. Senki sem mondta neki, hogy a felmérések alapján tehetségesnek tartják, mégis környezetének viselkedéséből és jelzéseiből megérezte ezt, s fokozatosan olyanná vált, amilyennek — egy hamis jóslat alapján — minősítették őt.” Bár ezek tudományos kísérletek voltak, de mégiscsak olyat bizonyítottak be, amit nagyon sok szülő maga is tud, vagy ösztönösen megyez. Tudja, hogy nincs olyan ember, akiben valami érték ne lenne, s mért az övé volna a kivétel? Tudja, hogy bizalmat kell előlegezni ahhoz hogy az önbizalom kifejlődjék. Tudja, hogy senki sem sajátított el semmit egyszerre, csak tanulás és gyakorlás által és ehhez türelem kell, s a legnagyobb hiba azonnal azt mondani valakire. hogy ügyetlen, vagy buta. Vagy rossz. Az, amit most ő álmában is tud, vagy becsukott szemmel is fél kézzel megcsinál, nem mindig volt így. Öt is tanította vagy rávezette valaki. S ha felnőtt fejjel újba fog, most sem sokkal különb egy gyermeknél, csak a tapasztalata több és ezért könnyebb. S ha nem a jót tételezték volna fel róla annak idején otthon, .iskolában és munkahelyen, az élete kisiklott volna. Szárnyakat kap az az ember — lett légyen gyermek vagy felnőtt —, akitől várnak valamit, akinek a teljesítményét elismerik és mindig újabb lehetőséget kap. Akit meg elgáncsolnak, vagy elzárják előle a produkálás alkalmait, annak a szárnyait törik darabokra. A gyermekét úgy, hogy ki se nő többet. V. M. Szergej Voronyin: Csalogányok és verebek Volt egyszer egy gyönyörű ligetecske, csalogányok laktak, csalogányok énekeltek benne. Egy napon váratlanul verébcsapat költözött a ligetbe. A verebek fülsértőén csiripeltek, mindenhova odatolakodtak, és elkapkodták a legszebb szúnyogokat és kukacokat a csalogányok orra elől. — Micsoda dolog ez? Csinálj már valamit! — fordult férjéhez a gyermekeiért aggódó csalogánymama. — Ugyan, ugyan, fölöslegesen nyugtalankodsz. Nem lesz semmi baj. Hadd maradjanak csak. Mindenki számára van hely a Nap alatt — nyugtatgatta feleségét a csalogánypapa, majd elgondolkozva hozzátette: — Lehet, hogy énekelni és megtanulnak tőlünk, s nagy, közös kórust alkothatunk majd ... Maradjanak csak. És a verebek maradtak. Felforgatták az egész ligetet, lármáztak, civakodtak, tolakodtak, elfoglalták a legjobb helyeket. És persze, csiripeltek. — Figyeljetek csak! Mintha már kezdenének énekelni! — mondta reménykedve a csalogánypapa. Meghallván ezt a legfiatalabb veréb, odapattant a csalogány elé, és harsányan a fülébe csiripelt. — Derék, derék! Szép, erős hang! Alakul már! — biztatta a verebet a csalogánypapa. — Hallottátok?! Hallottátok?! — visította lelkesedve a veréb. Éppen csak hogy egyet csiripeltem, máris elismerte! Ihol a művészet! — döngette a mellét, majd a többiekhez fordult: — Na most, ti is, mind, egyszerre! És a ligetet betöltötte az éles veréb- csiripelés, teljesen elnyomva a csalogányéneket. Éppen akkor bújt ki a tojásból a kis csalogányfióka. Hallgatta, hallgatta, majd énekre nyitotta a száját — és elkezdett csiripelni. Fordította: Mátrai Veronika II pálya sokoldalúan érdekel Beszélgetés Miké Istvánnal Mikó István a Miss Arizonában (MTi-iotó — ks> — Hatodik esztendeje már, hogy hivatásos színész lettem, és a Thália Színház társulatának tagja vagyok, öt éven át próbáltam bekerülni a főiskolára, öt alkalommal felvételiztem, amíg végre sikerült. A szüleim azt akarták, hogy muzsikus legyek, zenegimánziumba járattak, ének- és zenetagozaton tanultam, hegedültem. Később pedig gitározni kezdtem. Nálunk családi hagyomány volt a zene és az irodalom szeretete. Akkoriban rendkívül aktív voltam, játszottam, írtam, zenéltem, énekeltem, minden műfajt végigpróbáltam. — És a zene? — A színészet iránti érdeklődésem nem zárta ki a zenét az életemből. Érettségi után, mivel nem vettek fel a főiskolára, elmentem dolgozni a MALÉV jegyirodájába, de voltam még fényképész is. A napi befogott- ságom mellett lettem alapító tagja a Kaláka együttesnek, és négy éven át rendszeresen felléptem velük. — Zeneszerzéssel is foglalkozik? Tanulta valahol? — Hol és hogyan kezdte pályáját? — A főiskolai tanulmányok után a Thália Színházba hívott volt osztályfőnököm, Kazimir Károly. Kezdetben kis epizódszerepeket játszottam, amelyek talán azért fontosak számomra, mert kerek figurákat kellett alakítanom. Mindig is tudatában voltam, hogy karakterszínész vagyok. Ennek ma — Egy-két karakterszerep igen. Például Lázár Ervin mesejátékában nagyon kedves színészi feladatot kaptam. Aztán a Miss Arizona című darabban egy énekes szerepet. Tavaly tető alá hoztam az első önálló estemet is: Heltai—Krúdy szerelmi levelezéséből Post restant címmel. — Zenét is komponál. — Igen. A saját színházamban is rendszeresen kapok szerzői feladatokat. Eddig három darabban: a Reményhez, a Ganghoz és az Égszínkék lovakhoz írtam betétszámodat. Az önálló estemhez is magam szereztem a zenét. — Most pedig az eddigi legjelentősebb megbízatásnak. tett eleget. — A Thália Színház Békés Pál Egy kis térzene című zenés darabjához én szolgáltatom a zenét. Eredetileg nem én lettem volna a zeneszerző. Beugrottam! Néhány nap alatt kellett leszállítanom a dalokat, és elv ben nagy segítséget kaptam barátaimtól, az alig egy éve alakult Pastorale zenei együttestől, amelynek tagja vagyok. Emellett prózai szerepben is jelen vagyok a darabban, egy kisfiút játszom, aki egy egy öreg.zenekari trombitás mellett segédkezik, hogy megkeressék a múlt daliamait. .. — Hogyan értékeli eddigi színészi sikereit? — Pályám elején tartok. Nem vagyok sem elkeseredett, sem elbizakodott, sokféle munkát kapok. Különösen a televíziónak köszönhetek sokat. A színházban viszont el tudnék képzelni magamnak néhány jó szerepet. — Mire jut még a színészet mellett ideje, energiája? — A családom — a feleségem és a kisfiam — szerint nincs szabad időm. Szeretnék többet olvasni. A pálya sokoldalúan érdekel, ezért a zenélést nem is tartom hobbinak, hanem a színészet velejárójának. Szémann Béla Jani Ildikóval Tahi László: Pardon, egy percre című kabaréjában — Nem tanultam, de az iskolában megkaptam azt a zenei alapműveltséget, amelyre már építkezni lehet. Eleinte Csokonai- és Radnóti- verseket zenésítettem meg. Akkoriban úgy éreztem, hogy dalban könnyebb előadnom a verseket, közelebb kerülnek hozzám. Később a főiskolán sok mindent tanultunk, és ma már egyre inkább felszínre igyekeznek a bennem levő ismeretek. A dalok után színdarab kísérőzenék következtek. Kisvárdán Halassy Imre rendező barátom hozott tető alá egy nyári zenés játékot, amelyhez én komponáltam a muzsikát. már rendkívül örülök, mert figurámmal, karakteremmel rendkívül sok mindent kezdhetek a színpadon. Amikor a színházban nem jutott megfelelő és kielégítő szerep, játszhattam a televízióban, a rádióban, vagy éppen a szinkronstúdióban, nem is szólva a nyári játékokról. Egyik legemlékezetesebb szerepem mindmáig, hogy Debrecenben Andorrai Péter mellett eljátszhattam a La Mancha lovagjában a fegyverhordozó szerepét. Meghívtak a játékszínbe is a Gőz egyik remek figurájának életrekeltésére. — Más szerepek is a szivéhez nőttek? Kalocsai sorminták Sokan kedvelik, és szívesen hímezik a szép kalocsai virágmotívumokat. A színpompás minták valóban hatásosan érvényesülnek lakásdíszítő kézimunkákon, és felnőtt- vagy gyermekruhákon egyaránt. * A bemutatott sorminták jól felhasználhatók térítők, szettek, függönyök, blúzok, ruhák és gyermekholmik díszítéséhez. A laposöltéssel, száröltéssel készült motívumokat gyöngyperié hímzővel, napvászonra célszerű kivarrni. B. K.
