Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott: — Számomra ez a budapesti, május elseje nagy él­mény. Ügy gondolom, hogy mindenki érzi ezt, aki részt vesz ezen a felvonuláson, vagy a televízió képernyőjén nézi. Ez egy politikus, népi és — hozzátehetem — csa­ládi jellegű fölvonulás, hiszen láthatják: itt vannak a felnőtt dolgozók; közöttük nagyon idős asszonyokat és férfiakat is lehet látni; alig tipegő gyerekeket hoztak el a családfők és karonülőket is. Ez nagyszerű dolog. Azt gondolom, hogy az elmúlt két-három hét fontos politi­kai eseményeinek ez egy rendkívül szép és megfelelő tetőzése. Élve az alkalommal és lehetőséggel: innen kö­szöntőm a budapesti fölvonulás résztvevőit, az ország­ban másutt fölvonulókat, a május elsejét ünneplő mun­kásosztályunkat, szövetkezeti parasztságunkat, értel­miségünket, egész dolgozó népünket. Külön üdvözlöm a megérdemelten kitüntetett vállalatok dolgozóit, az or­szág minden termelő egységében példát mutató, kiváló dolgozókat, és mindazon honfitársunkat, akik becsület­tel eleget tesznek vállalt kötelezettségüknek, és így ré­szesei az országépítésnek. Azért is örülök ennek a láthatóan és érezhetően na­gyon jól sikerült május elsejei felvonulásnak, mert ebből szövetségeseink, barátaink, vagy akár kritikusa­ink is láthatják és érezhetik: amit mondunk, az nem­csak szó, hanem a valóság. Szocializmust építő népünk egységes, összeforrott és eltökélt arra, hogy minden ne­hézséggel szembeszáll, és eredményesen folytatja a szo­cialista társadalom építését, népünk boldogulásának egyetlen igazi útját. Megragadva az alkalmat, honfitársaim nevében is üdvözletemet küldöm szövetségeseinknek, a szovjet népnek, a Varsói Szerződés, a KGST keretében velünk együttműködőknek, minden szocialista ország dolgozó népének, és a kapitalista világban élő és harcoló haladó embereknek. Mindazoknak, akik a társadalmi haladás útját kívánják járni, akik a népek, a nemzetek önálló, szabad fejlődésének hívei, és végül mindazoknak — ide sorolva a kapitalista társadalom politikai tényezőinek józan elemeit is —, akik megértik azt, hogy az emberi­ségnek csak egyetlen útja van: a béke és a különböző társadalmi 'rendszerű országok békés egymás mellett élésének útja. Azzal szeretném ezt az országhatárainkon túlra is szóló üdvözletét befejezni: láthatják, érzékelhetik, hogy pártunk, kormányunk, a Magyar Népköztársaság szo­cializmust építő népe mindenkor tisztességes küzdőtár­sa mindazoknak, akik a világon bárhol az emberiség haladásáért, és napjaink legfontosabb ügyéért, a béke megtartásáért, a tartós békéért küzdenek. Azt kíván­juk, hogy a társadalmi rendszerek harcát a történelem döntse el. Azt kívánjuk, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok találják meg azt az utat, ame­lyen együttműködhetnek az emberiség érdekében, pél­dául a kölcsönös haszonnal járó, gyümölcsöző kereske­delemben, a kulturális és személyes kapcsolatok építé­sében. Más út nincs, mert a fokozott .fegyverkezés — ha nem állítjuk meg — a világ valamennyi népére el­viselhetetlen terheket ró, és súlyos veszélybe sodorhatja az emberiséget. Én, a szocializmust építő magyar nép fia, aki meg­győződésem szerint kommunista vagyok, bízom abban, hogy felülkerekedik a becsületes szándék. Az emberiség egy békés perspektíváért harcol, és ez a biztosíték ar­ra, hogy nyugodtan nézhet a jövőbe. A Központi Bizottság és a magam nevében szívből köszöntőm május elsejét ünneplő népünket, helytállást, sikert kívánok mindannyiuknak — fejezte be nyilatko­zatát Kádár János. (MTI) BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesiíljetekf NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TflNflCS LAPJH 1983. MÁJUS 3., KEDD Ara: 1,40 forint XXXVUl. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM Színpompás felvonulás Budapesten A szocialista építőmun­kánk 38 esztendőnyi ered­ményével megalapozottan, vidáman, bizakodóan ünne­peltek a budapesti dolgozók május elsején, a nemzetkö­zi proletariátus, a munkás­szolidaritás napján. A zászlódíszt öltött városré­szekből már a kora reggeli órákban elindultak a felvo­nulás színhelyére, a mun­kás seregszemlére készülők tömegei. A Városliget kör­nyéki utcákban gyülekezők kezében a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös, hazánk piros-fehér-zöld, és a béke kék zászlói lengtek. A Fel- szabadulási térhez közeled­ve, mind ünnepibbé vált a kép: fellobogózott házak, majd, a téren, hatalmas má­jusfákká változtak a vil­lanyoszlopok. Az épületek homlokzata szinte nem is látszott a vörös és a nem­zetiszínű drapériáktól, és mindenütt transzparensek hirdették: szocialista társa­dalmunk létének alapját, a munkát ünnepük e napon. A Népköztársaság címeré­vel ékített, márványburko­latú díszemelvényen 10 óra előtt néhány perccel jelen­tek meg a párt • és a kor­mány vezetői: Kádár János, a. Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke; Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke; Aczél György, Gáspár Sándor, Ha­vasi Ferenc, Korom Mihály, Méhes Lajos, Németh Ká­roly és Óvári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, valamint Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára. Ott voltak a főváros párt- és állami vezetői, a társadal­mi és tömegszervezetek kép­viselői, a munkásmozgalom veteránjai, a termelésben élen járó szocialista brigá­dok, munkakollektívák tag­jai. Őket, a neves közéleti sze­mélyiségeket és a tribünö­kön helyet foglaló, a május­ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti dele­gációk tagjait száz úttörő köszöntötte virágcsokrokkal és kedves szavakkal. Ponto­san 10 órakor fanfár har- sant, és megelevenedett a tér. Sok száz zászlós fiatal formálta az ötágú piros csillagot, amelynek közepén hatalmas vörös lobogó ün­nepélyes méltósággal kúszott a magasba, miközben a Gor­kij fasor torkolatából nép- köztársaságunk címere buk­kant elő, kiegészítve és tel­jessé téve a képet és a szimbólumot: a nemzetközi ünnepen hazánk ünnepel. A „Világ proletárjai, egye­süljetek!” másfél évszáza­dos jelszó egyetemességét fe­jezte ki a betűsort követő tömör tömb, a nemzeteké, amelyben ezer fiatal vitte földünk majd másfél száz államának zászlóit. Húsz üde Jó hangulatban ünnepelte megyénk lakossága május elsejét BÉKÉSCSABA Igazi nyári meleget adó, gyönyörű napsütés fogadta a több tízezer felvonulót és nézőt május első napjának reggelén Békéscsabán. Ki­lenc óra előtt néhány perc­cel foglalta el helyét a pos­ta előtt felállított emelvé­nyen a dísztribün közönsé­ge, amelynek soraiban ott volt: Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára; Gyulavári Pál, a megyei ta­nács elnöke; továbbá megje­lentek a vezető párt-, álla­mi, gazdasági, társadalmi szervek, tömegszervezetek, intézmények, valamint a fegyveres erők és testületek képviselői mellett a kom­munista veteránok és a nemrég magas kitüntetésben részesült személyek is. Az elnökséget, valamint a város és a városkörnyék dolgozóiból, fiataljaiból, sportolóiból álló felvonuló­kat és a város lakosságát Szeljak György, az SZMT titkára köszöntötte. Ezután ünnepi beszédben méltatta a munkásosztály nagy nemzet­közi seregszemléjének jelen­tőségét, s a jelenlegi világ- politikai helyzetre vonatko­zólag hangsúlyozta a béke és a békés alkotó tevékeny­ség szükségességét. Ugyan­akkor — mint mondotta — nélkülözhetetlen az is, hogy a társadalmi demokratizmus szocialista tartalmának erő­sítésével, szélesítésével; a munkahelyi demokrácia ki- teljesedésével a dolgozók széles tömegei, rétegei ösz­(F oly tatás a 4. oldalon) A budapesti május 1-i felvonulás dísztribünje: Losonczi Pál, Kádár János és Lázár György köszönti az emelvény előtt elvonuló fővárosi dolgozókat (Telefotó) májusfát, és nyolc jókora, hat méter átmérőjű virágot 700, a tribünök elé érve szí­nes kendőket lobogtató ifjú vett körül, vidám majális hangulatát idézve. A kék szín percei következtek: másfél ezernyi fiú, lány jött, kék zászlókkal, kendőkkel, és az annyira létmeghatáro­zó szándékot kifejező sza­vakkal: „Békét, biztonságot a világnak!” A nyitókép kö­vetkező tömbjének élén tisz­ta, nemes vonalú zászlós ko­csi haladt, rajta a feürat or­szágunk vezető erejét, a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártot éltette. A kocsit jobb- ról-balról 200-200 fiatal vet­te körül, kezükben Marx, Engels és Lenin nagyméretű portréival díszített vörös lo­bogókkal. Az őket követő tábla a nyitókép lezárását csakúgy jelezte, mint a tömegde­monstráció újabb részének kezdetét. Az „Előre a XII. pártkongresszus határoza­tainak végrehajtásáért!” fel­irat mögött ugyanis a bu­dapesti dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biz­tosíték a jelszóban kifejezett eltökélt szándék maradékta­lan megvalósítására. Az ezer­nyi zászlóval, színes vi­rággal, kendővel, transzpa­renssel kilenc oszlopban vonulók élén a városrészek vezetői meneteltek. Egy­inás mellett, egymás mun­káját, tevékenységét ezzel az egybefonódással is megbe­csülve, értékelve haladtak Angyalföld és Kőbánya, a Józsefváros és Csepel, a Bel­város és Zugló dolgozói, la­kói. Felirataik, jelszavaik, a kerületük legjellemzőbb vo­násait bemutató modelljeik, üzemeik, termékeik makett­jei — mind-mind kifejezte: a főváros dolgozói cselekvő részt kémek és vállalnak a párt XII. kongresszusa, a VI. ötéves és az idei nép- gazdasági terv céljainak valóra váltásából. A felvonuló, majdnem ne­gyedmillió budapesti által vitt feliratok, transzparensek többsége — a munka ered­ményeinek bemutatása mel­lett — hazánk polgárainak békevágyát fejezte ki. E kettős demonstráció termé­szetszerűleg nem véletlen. Arra hívta fel a világ fi- _ gyeimét, hogy hazánk szo­cialista társadalma épül, fej­lődik, és a jövőben is épül­ni, fejlődni akar. Ehhez pe­dig békére, tartós biztonság­ra van szüksége Magyaror- szágnák csakúgy, mint az egész világnak. A budapesti tömegdemonstráció — csak­úgy, mint sok társa a föld különböző pontján — ezt a vágyat sugallta, szinte ele­mentáris erővel. A kerületek felvonulói után az idén megalakulásá­nak 35. évfordulóját ün­neplő Magyar Honvédelmi Szövetség tagjai haladtak. Motorkerékpárok és sár­kányrepülők, kibontott ejtő­ernyők és könnyed vitorlá­zógépek demonstrálták: min; ként ötvözi egybe a sportot, a technikát és a honvédői­met az MHSZ. Közvetlenül mögöttük ér­keztek a térre a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal által szervezett sportbemu­tató fiataljai. Előbb 1200 fiú látványos botgyakorlata, majd 1600 lány színes-kecses szalagbemutatója váltott ki elismerő tapsot a tribünökön, ülő, a Dózsa György úti há­zak ablakain kihajoló né­zőkből. Az ifjak a zárókép­ben vörös csillagot és „Bé­két!” feliratot formáltak a tér betonjára, s miközben befejezésül felhangzott az Intemacionálé, a fény meg­villant a dísztribünnel szem­ben magasodó Marx-, En­gels- és Lenin-dombormű- veken, azon korszakos gon­dolkodók portréin, akiknek gyakorlattá váló eszme- rendszere segítségével épít­jük szocialista társadalmun­kat. Levonták az állami zászlót Tegnap reggel Budapesten, a Kossuth Lajos téren ka­tonai tiszteletadás közepette levonták az állami zászlót, amely május elseje, a nem­zetközi munkásmozgalom ünnepe tiszteletére lengett a Parlament előtt. Ugyancsak katonai tiszte­letadással vonták le a ma­gyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Fel- szabadulási emlékműnél. A békéscsabaiak felvonulása

Next

/
Thumbnails
Contents