Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-20 / 118. szám

NÉPÚJSÁG 1983. május 28., péntek Emlékezés Zöld Sándorra Béketalálkozó Békéscsabán Zöld Sándor orvos, a ma­gyar kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő sze­mélyisége születésének 70. évfordulója alkalmából ko­szorúzás! ünnepséget rendez­tek tegnap a Mező Imre úti temetőben. Sírjára a meg­emlékezés, a kegyelet virá­gait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében Borbándi János, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Rácz Sán­dor, az MSZMP KB osztály- vezetője helyezte el. A Bel­ügyminisztérium képvisele­tében Kamara János rendőr altábornagy, államtitkár és Kotvász István rendőr ezre­des, a pártbizottság titkára, az Egészségügyi Minisztéri­um részéről Schultheisz Emil miniszter és Hegedűs Béla, a partbizottság titkára, az Or­vos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete nevében Ba- bics Antal elnök és Fűzi Ist­ván főtitkár koszorúzott. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Választmányi ülés a lakásszövetkezeteknél Tegnap, május 19-én dél­előtt, Bakos János elnökleté­vel tartotta soron következő ülését Békéscsabán a MÉ­SZÖV lakásszövetkezeti vá­lasztmánya. A napirendnek megfelelően először dr. Ba­logh Mihály, a MÉSZÖV el­lenőrzési irodájának vezető­je tett jelentést a megye la­kásszövetkezeteinél az utób­bi két évben folytatott revi­zori vizsgálatok tapasztala­tairól. Többek között el­mondotta: az említett idő­szak alatt 10 lakás- és 2 ga­rázsszövetkezetnél tartott el­lenőrzést az iroda. A vizs­gálatok átfogóan elemezték az adott szövetkezetek alap­szabály szerinti tevékenysé­gét, ezen belül is a válasz­tott testületek munkáját. Tá­jékoztatásából kitűnt, hogy az ellenőrzött szövetkezetek mintegy felénél még mindig ném kielégítő az alapsza­bály szerinti tevékenység. Az ellenőrzés olyan hibákkal is találkozott, hogy a sorházak, társasházak telekkönyvez- tetése hosszú időre elmarad. Megítélése szerint minden eddiginél jobban meg kel­lene tölteni szövetkezeti tar­talommal azokat a lakásszö­vetkezeteket, melyek szerve­zeti és működési életükben még mindig a kezdeti lépé­seknél tartanak. Ezután dr. Salka László, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának vezetője a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa által ki­dolgozott és közreadott la­káspolitikai irányelvét, il­letve az ebből következő megyei feladatokat ismertet­te a testület tagjaival. A vita után bejelentések hangzottak el. A lakásszö­vetkezetek Békés megyei választmányának ülése Ba­kos János elnök zárszavával fejezte be munkáját. — Balkus — Új növényfajták és hibridek Az Országos Mezőgazdasá­gi Talaj minősítő Tanács teg­napi ülésén, amelyen Ma­gyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes elnökölt, 42 nö­vényfajta állami minősítését hagyták jóvá. Ezzel egy idő­ben 19-nek az engedélyét visszavonták, mert elavultak, és helyettük korszerűbbek állnak rendelkezésre. A jóváhagyott növénylista igen változatos. Egyebek kö­zött jó termőképességű hol­land zabfajta, magyar ne- mesítésű, korai érésű, és biztonsággal termé rizs, va­lamint az amerikai kukori­cahibridek termesztésére adtak engedélyt. Az „új” ku­koricák egy része gyors víz­leadó képességével tűnik ki, ennélfogva várhatóan nagy sikere lesz a termelők kö­rében. Az új magyar szója- hibrid, két, szintén hazai napraforgóhibrid, a magyar —NDK nemesítésű új cu­korrépa, továbbá húsz év óta az első magyar nemesítésű, Róna névre keresztelt zöld­bab — a Zöldségtermesztési Kutató Intézet „munkája” — egészíti ki a választékot, amelyben a Táltos néven en­gedélyezett étkezési paprika és a Kertészeti Egyetem, va­lamint a kecskeméti kutatók laskagombája is szerepel. Két új szőlő került fel a hi­vatalos listára, az egyik a Zefír nevű fehér szőlő, a másik a piros. telt fürtű oportó, mind a kettő a bor­termelőket segíti majd a jó eredmények elérésében. Most kapott engedélyt az első ha­zai cseresznyehibfid, a hangzatos nevű Fekete za­matos, továbbá az amerikai eredetű Pedró-dió, és még néhány gyümölcs- és dísznö­vény, továbbá egy sor takar­mányfajta. Védekezzünk az amerikai fehér szövőlepke ellen! A Békés megyei Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás bio­lógiai laboratóriumának előre­jelzőjétől, Tatár Józseftől kap­tuk a következő információkat. A megyében megkezdődött az amerikai fehér szövőlepke lár­váinak kelése, amely a hónap végén válik tömegessé. A káro­sító az enyhe tél miatt sajnos jól telelt, nemcsak a kifejlett lepkék, hanem a már lerakott tojásaik száma is rendkívül nagy. Az amerikai fehér szö­vőlepke veszélyes károsítónak minősül, így az ellene való vé­dekezés minden földhasználó számára hatóságilag kötelező. Ennek módozatairól néhány mondat. Jó, ha a kiskertekben leszedjük a hernyófészkeket és elégetjük azokat. Ha nem alkal­mazhatjuk ezt a módszert, a következő készítményekkel per­metezhetünk: Ditrifon 50 WP 0,2 százalékos,» vagy Fiiból E 0,2 százalékos, illetve Uniíosz 50 EC 0,1 százalékos oldatával. Közter­mesztésnél ügyeljünk arra, hogy az egyes készítményekre előírt munkaegészségügyi és élelme­zésügyi várakozási időket tart­suk be! Amennyiben szükséges, a vegyszeres kezeléseket ismé­teljük meg. m. sz. zs. Fiatal lelkészek részvételé­vel május I9-én, tegnap dél­után béketalálkozót rende­zett a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Ezen Szikszai Ferenc, a HNF Or­szágos Tanácsának tagja, megyei titkár rövid tájékoz­tatóban ismertette a magyar békemozgalom célját, jelen­legi feladatait. Hangsúlyoz­ta továbbá, hogy a tapaszta­latok szerint az embereket egyre jobban érdekli az or­szág és világ sorsa. Ez tük­röződik a népfront megyei béke-, barátsági munkabi­zottságának programjában és gyakorlati tevékenységé­ben is^ Ezután a HNF megyei tit­kára a prágai béke-világ­konferencia előkészítéséről beszélt, majd felolvasta a HNF OT által megfogalma­zott békeüzenetet, amelynek mottója: „A békéért, az éle­tért, a nukleáris háború el­len!” A tájékoztató elhangzása után őszinte hangvételű esz­mecsere következett, s ezen a fiatal lelkészek többek kö­zött elmondták, kinek, mi­lyen lehetőségei vannak ar­ra, hogy minél aktívabban, minél meggyőzőbben szolgál­ják a béke ügyét. A tegnapi rendezvényen részt vett és hozzászólt Gre­gor György, a megyei tanács egyházügyi titkára is. —y—n Hz első szakmai nap a BNV-n Szerződéskötések, sajtótájékoztatók Tegnap megkezdődött a szakmai napok rendezvény- sorozata a tavaszi BNV-n. Hazai és külföldi kereskedők látogatták meg kiállító part­nereiket, ismerkedtek a gyártmányújdonságokkal, s üzleti tárgyalásokat kezdtek. Az első szerződéskötésekre is sor került; a NIKEX pél­dául NDK-beli partnerével tízmillió rubeles megállapo­dást írt alá vasúti kocsikhoz szükséges szerelvények szál­lítására. A gyártó: a Kismo­tor- és Gépgyár. A Techno- impex és a bolgár Balkántar- impex üzletkötése alapján Bulgáriából 70 elektromos és 205 Diesel-targonca érkezik hazánkba. Együttműködési szerződést kötött és közös vállalatot hívott létre a Du­nai Kőolajipari Vállalat, a Péti Nitrogén Művek és a Magyar Szénhidrogén-ipari Kutató Fejlesztő Intézet. A társulás célja a szellemi ka­pacitások jobb kihasználása, az erőforrások közös haszno­sítása és a kutatási eredmé­nyek gyakorlati megvalósítá­sa. Ezek az üzemek és inté­zetek eddig külön-külön, sok esetben párhuzamos fejlesz­tésekkel igyekeztek elképze­léseiket megvalósítani, ám a továbbiakban közös érdekük lesz az együttes kutatómun­ka és fejlesztés. A közös szellemi alkotások külpiaci értékesítésére a Chemo- komplex piackutatást kezd. Immár hagyományosan a BNV első szakmai napján tartották sajtótájékoztatóju­kat a járműipari kiállítók. Az Ikarus, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, a Cse­pel Autó, a MOGÜRT és a járműipari termékeket is előállító vállalatok vezetői azt hangsúlyozták, hogy a nehéz piaci helyzetben csakis a választék bővítésével tud­ják megőrizni versenyképes­ségüket, és azzal, hogy több piacon jelentkeznek termé­keikkel — például Ázsiában és az amerikai kontinensen — és bővítik szolgáltatásai­kat. Kiváló Szövetkezet a gerendás! Munkácsy Tsz A gerendási közös gazda­ság 1979-ben, 1981-ben és 1982-ben érdemelte ki a MÉM és a TOT Kiváló Szö­vetkezete címet. Az oklevél­átadási ünnepségen tegnap, csütörtökön a csorvási álta­lános iskolások köszöntötték a közgyűlés résztvevőit. Ezt követően a tsz elnöke, Kiss László azzal kezdte be­számolóját: ezt a címet a tagság egyre nehezedő gaz­dasági körülmények között érte el. A dolgozók hozzájá­rultak ehhez becsületes, szor­galmas munkájukkal. Az alacsonyabb kereseteket a háztáji gazdaságokban pó­tolják a gerendási közös gaz­daság tagjai. Egy-egy tsz-tag a háztáji megművelése mel­lett a közös föld megmunká­lásában is részt vesz. A köl­csönös előnyök ilyen módon is segítik a háztáji szervezését és járultak hozzá az elmúlt évi 54 millió forint forgalom eléréséhez. Évek óta kedve­zőek a növénytermesztés és az állattenyésztés adatai. — Szépek ezek a számok, de vannak még további fel­adatok — tette hozzá beszé­dében Kiss László, majd fel­sorolta a teendőket: a minő­ségi munkáról, az idő jobb kihasználásáról, a takarékos gazdálkodásról... Ezt követte az ünnepi pil­lanat. Dr. Dénes Lajos, a MÉM miniszterhelyettese át­adta Kiss Lászlónak a Ki­váló Szövetkezet kitüntető oklevelet, Kovács János, a Békés megyei Tsz-ek Szövet­ségének elnöke a szövetség és a DÉTE nevében az ered­mények elismeréseként járó serleget. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Fedor Béláné sertésgondozó Timka József traktoros és Szán Já­nos főkönyvelő, TOT-emlék- plakettet id. Sass János bor­júgondozó vehetett át. — sz. j. — Hangverseny Orosházán Hangverseny lesz május 20-án, ma este fél 7-től Orosházán, a Petőfi Művelő­dési Központ koncerttermé­ben, amelyen a 3. számú ál­talános iskola énekkara és a Liszt Ferenc Zeneiskola nö­vendék vonószenekara lép fel. Az esten közreműködik Sin Katalin gordonkaművész. A hangversenyen a 3. és 4. osztályosok kórusát Szalay Józsefné, a 6. és 8.-osok kó­rusát Német Katalin és Pechan Zoltán, az 5. és 7. osztályosokat Dinnyés István vezényli. Homokozók Fotó: Gál Edit Békésen évről évre növekszik a Békés és Vidéke ÁFÉSZ keretében te­vékenykedő díszítőművészeti szakkör tagjainak a száma. A jó hírben álló szakkört — mely megyénk határain túl is sok sikert aratott — a szövetkezet erkölcsileg és anyagilag egy­aránt támogatja. Tegnap, május 19-én kedves eseményre került sor Békésen. Ugyanis az ÁFÉSZ díszítőművé­szeti szakköre vendégül látta a megyében levő hasonló Szakkö­rök vezetőit. A Békés és Vidé­ke ÁFÉSZ nőbizottságának tit­kára — a díszítőművészeti szak­kör patronánsa — e szakköri találkozón köszöntötte a mint­egy 100 résztvevőt. Az eseményen részt vett és „Tájegységek népviselete” cím­mel előadást tartott Borbély Jolán, a Népművelési Intézet munkatársa. B. I. Merre tart a falusi színjátszás? ó tíz éve a Népmű­velési Intézet pályá­zatot hirdetett a fa­lusi színjátszás hagyomá­nyainak felkutatására. A pá­lyamunkák általában az 1920-as évekig tudtak vissza­nyúlni. Az emlékezésekből kiderült, hogy a háború előt­ti évtizedekben falvainkban rendszeresen tartottak mű­kedvelő színielőadásokat. A bemutatók ünnepi eseményt jelentettek a falu népének, dicsőséget és ismerkedési al­kalmat a szereplő lányok­nak, legényeknek, büszkesé­get a szülőknek, rokonság­nak. Annyira fontosnak tar­tották a falusiak az előadá­sokat, hogy sok helyen eze­ken mérték le egy-egy új tanító rátermettségét, tudá­sát. (Mert ki más is tanít­hatta volna be a színdara­bokat?) Többféle érdek fűződött akkoriban a színjátszáshoz. Például kiváló bevételi for­rás volt. Az önkéntes tűzol- t óegyesület, a sportkör, az iskola, a vallásos leány- és legényegyletek rendszeresen a belépti díjakból egészítet­ték ki és újították föl kü­lönféle fölszereléseiket. Né­hol pontosan kialakult an­nak a rendje, hogy mikor melyik szervezet rendezhet előadást, másutt valóságos versengés folyt a jobb ün­nepnapokért. A betanító­rendező természetesen csak­nem mindig a tanító volt. Az állam és az egyházak is föl­ismerték a színjátszásban rejlő nevelő erőt, és igye­keztek irányítani a műsor­politikát. Ez nem vált falusi színjátszásunk minőségének a javára, de legalább élet­ben tartotta a játékkedvet. A háború és az infláció okozta megtorpanás után a politikai küzdelmek idősza­ka következett, amikor a pártok próbálkoztak csoport­alakításokkal. A fordulat éve utáni művelődéspolitika seb- ’ében kiképzett kultúrmun- k ásókkal szerette volna he­lyettesíteni a saját hibájuk­ból vagy csupán az általáno­sító szellem miatt megbíz­hatatlannak ítélt régi taní- lókat. Általában azt tartot­ták alkalmasnak, aki sikerre tudta vinni a falu színját­szóit egy-egy seregszemlén, vagy kultúrversenyen. Idő­közben egyre szaporodtak a falvakban az új, nyolcosztá­lyos iskolarendszerben fel­nőtt fiatalok és a középisko­lába járó paraszt gyerekek. A hatvanas években már ők határozták meg a falusi szín­játszás arculatát — no meg az általános iskolában taní­tó, főiskolát, olykor egyete­met végzett szaktanárok se­rege. Ez az idő mégsem a felvirágzás, hanem a fokoza­tos sorvadás kora. A televí­zió megjelenése (1958—59- ben) eleinte serkentőleg ha­tott, elsősorban minőségi te­kintetben, a színészi játék, a díszletek, a kosztümök iránt megnövekedett igények azonban hamarosan elbi- zonytalanították és elcsüg­gesztették a falusi színját­szókat. Az ő körülményeik­hez képest a sok helyre el­jutó Déryné Színház lehető­ségei is túlzottan magas mércét jelentettek. Az iro­dalmi színpadi, oratorikus, intellektuális stílus életké­pességének pedig határt sza­bott éppen a magasabban képzett fiatalok elvándorlá­sa, városhoz kötődése. El kell hát siratnunk a falusi színjátszást? Éppen­séggel nem, hiszen épp a legutóbbi években mintha új korszak csírái mutatkozná­nak. A termelőszövetkezet iparosodása — netán a lakás és a közlekedés drágulása — visszafordítja a falvakba a képzettebb és műveltebb fia­talság számottevő részét. S a felnőttek is jobban meggon­dolják, útra keljenek-e sza­bad idejükben. Színházi elő­adások is alig kerülnek már a falusi művelődési házak­ba, a haknik hitele sem egy­értelmű. A televízió sem hat már az izgalmas újdonság varázsával. Egyre több falu­ban alakulnak ismét amatőr színjátszó együttesek. O Győr-Sopron megyei Tanács és Művelődé­si Központ, a Nép- mm elesi Intézet, a TOT és a SZÖVOSZ Kimle község­ben éppen ezért rendezi meg 1983. május 20—22-ig a fa­lusi színjátszók országos ta­lálkozóját. A válogató zsűri tíz megyében tizenegy olyan együttest — és produkciót — talált,, amelyek képvisel­hetik a mai falusi színjátszás formáit, műfajait, színvona- ált az ország színe előtt. Más társadalmi rétegekkel ellen­tétben a falusi csoportok be­láthatatlan idők óta nem ta­lálkoztak országos szemlén. Remélhetőleg a mostani ta­lálkozó rájuk irányítja az ország — és közvetlen kör­nyezetük — figyelmét. Trencsényi Imre Ilyen is van Az ember hallja, látja és nem érti. Vagy éppen hogy nagyon is érti. És kesereg, és dühös, és a legtöbbször tehetetlen. Vagy elgondolkozik: hát ilyen is van? Van. Csoda? Nem az. Jellemző? Nem jellemző, talán. Tenni kel­lene valamit, hogy ne legyen? Tenni. De mit? * * * A neves popénekes (néha sely­pít kissé, de lemeze is van, több), nyilatkozik a rádióban. Nem is tudom már miről, any- nyira érdektelen. Nem az, hogy popénekes, hanem amiről szó esik. Aztán megcsapja a fülem egy újmódi szóösszetétel, az énekes azt fejtegeti, hogy ezt vagy azt nem „poén-szinten” csinálta vagy csinálták. Mi az, hogy „poén-szinten”? Értem én, hogy mire gondol, de azért nem vagyok biztos a dolgomban. De hát miért nem fogalmaz úgy, ahogy tanulta (tanították?!): tisztán és világos stílusban? * * * Más: azt mondja szintén a rá­dióban az általam is tisztelt és elismert szegedi operaénekes, Gregor József: „Nem szeretem Budapestet, mert ott lelkileg is nagy a tolongás.” Élő beszéd, könnyű, még azt is mondhat­nám: lezser, de milyen tökéle­tes telitalálat! * * * 'telefonálok. A crossbár is té­vedhet. Mondom: — Moziüzem? A válasz: — Nem kérem, üdítő va­gyok ... Nyilván, nagy Ü-vel kellene írnom, hiszen az üdítőital-ipari vállalat központjával kapcsolód­tam össze. A kellemes, szőke női hang valóban „üdítő” volt. Ebben a nagy kánikulában két­szeresen is. * * * Ami most következik, nagyon csúnya. Le sem írhatom úgy, ahogy a minap Pesten, a Keleti pályaudvaron, a Csaba expressz előtt elhangzott. Jött két meg­termett, kissé bozontos fiatal­ember. Ez még korántsem baj. Sem a megtermettség, sem a bozont. Aztán ott sétált a vago­nok előtt egy láthatóan alig fészekhagyott szürke kis ga­lamb. Csipegetett, és mint aki megszokta az embereket, meg sem rebbent tőlük. Jön a két megtermett és az egyik rámordul a másikra: — Rúgd fel azt a galambot, mint a ló ... t! A galamb felröppent, az ak­ció nem sikerülhetett. Iszonyú volt hallani is, látni is. Kitől tanulták? Kit utánoz­nak? Mitől ilyen durvalelkűek? Csak viccből? * * * Pedagógus barátom meséli: — Képzeld, a srác, a nyolca­dikos odaállt a tanárnő elé, aki fiatal, szép és huszonéves, és megkérdezte tőle: a tanár néni még szűz? . . . Megdöbbentő szituáció. Hozzá kell szokni? A következő lépés — a galambfelrúgás? Persze, nem jellemző. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents