Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
o IJUdUVfitö ígS^jnájus^^^szombat^ Napirenden a vízellátás, az öntözés és az árvízvédelem Beszélgetés Varga Miklóssal, az OVH elnökhelyettesével Az elmúlt héten megyén): vezetőivel tárgyalt Békéscsabán Varga Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese. Tizenöt évvel ezelőtt szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán. Tizenkét esztendőt a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál dolgozott. Ezt követően a Győri Vízügyi igazgatóságot vezette három esztendőn át, majd 1982 augusztus elsejétől tölti be az OVH-nái a jelenlegi beosztását. — Az OVH elnökhelyetteseként először tárgyalt Békés megyében. Igaz, csupán 10 hónapja, hogy elnökhelyettesként dolgozik. Az ágazatot, gondolom ez időszak alatt megismerte. Kérem, foglalja össze, hogy a vízügyi ágazat hogyan teljesítette a VI. ötéves terv időarányos részét? — A vízügyi ágazat legfontosabb feladata ebben a tervciklusban a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása, ehhez kapcsolódnak a szennyvíztisztítási feladatok. Különös tekintettel ügyelünk a vízminőség védelmére, s természetesen a lakosság, a települések, vagyis a népgazdaság vagyonának védelmére, a vizek kártétele elleni védekezésre. Most, a tervidőszak félidejéhez érkezve, mondhatjuk, hogy teljesítésünk időarányos. A lakosság ivóvízellátásának fejlesztése eljutott odáig, hogy ma az ország lakosságának 78—79 százaléka jó ivóvízzel ellátottnak tekinthető, mintegy 4 millió 830 ezer köbméter napi víztermelő kapacitás alakult ki. Sajnos, ugyanez a szennyvíztisztításról már közel sem mondható el, hiszen 31 százalékos településeink csatornázottsága, a szennyvíz- tisztító kapacitásunk csaknem egyötöde az ivóvíztermelő kapacitásnak, vagyis naponta 900 ezer köbméterre tehető. Az ár- és belvízvédelmi munkáink időarányosnak tekinthetők, az ország árvízvédelmi fővonalainak mintegy 62 százaléka teljes kiépített- ségű. Ez azt jelenti, hogy a 100 évenként egyszer előforduló árvizeket kellő biztonsággal ki tudjuk védeni. Természetesen a Békés megyei problémák alapján nemcsak a védőművek kiépítésére, hanem azoknak a folyamatos fenntartására, üzemeltetésére és rekonstrukciójára is jelentős összegeket kell fordítani. Csak itt, ebben a megyében mintegy 400 olyan holtágkereszteződés van, aminek a rekonstrukcióját feltétlenül el kell végeznünk. — A vízzel kapcsolatban két gond a leggyakoribb: mégpedig, ha kevés, vagy ha sok van belőle. Maradjunk az ivóvíznél, ebből kevés van. Békés megye északi községeiben még ugyancsak gondot okoz az ott élők egészséges ivóvízzel való ellátása. Ezt a kérdést az OVH hogyan ítéli meg, ebben mit tud segíteni a megyének? — A megye ivóvízellátásának fejlesztését, mint minden egyéb vízgazdálkodási tevékenységet, tervszerűen kell végeznünk. A megye ivóvízminőségének javítására jelentős erőfeszítéseket teszünk, hiszen egyrészt az ivóvíztisztítás nyomelemeinek technológiai megoldására keressük a módot. Ennek érdekében már laboratóriumi kísérleteket folytattunk, ami most már kivitelezés alatt van. Az üzemi méretű kísérleteken kívül a vízellátás minőségének javítása érdekében fejlesztési munkát tervezünk. Jelentős beruházással regionális vízműrendszer kialakítására lesz szükség a következő tervidőszakban. — Ez utóbbi mit jelent? — Ez a regionális vízmű tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Maros-hordalékkúp jó minőségű vizét Békés megye sűrűn lakott területeire, főként Gyula. Békéscsaba térségébe kell eljuttatnunk. Ehhez természetesen bizonyos vízkezelési technológiákat szükséges bevezetni, elsősorban vas-mangántala- nítást kell megvalósítani. Ezután megfelelő távvezetékeken ezt a vizet a fogyasztókhoz kell juttatnunk. Ennek a beruházási igénye teljes kiépítettségében, valamennyi települést figye- lembevéve 3,2 milliárd forintra tehető. — A községekben is egyre nagyobb ütemben épülnek olyan lakások, amelyekben fürdőszoba van. Megnőtt a vízigény, viszont a szennyvízelvezetés nem valósult meg. A legegyszerűbb formában működpek ezek a házi rendszerek, a szikkasztók, vagyis a víz a talajban marad. — A legelőnyösebb megoldás az lenne, ha a községek teljes csatornázása után a megfelelő helyre eljuttatott, összegyűjtött szennyvizet tisztítás után a befogadókba vezetnék. Ez lenne a leginkább vízminőségvédő, és a település céljait is szolgáló megoldás. Erre ma van már lehetőség: szintén a lakossági erőforrásokat figyelembe véve, társulati úton. Békés megyéből néhány példát is tudok mondani, csak a legnagyobbat említem, Mezőko- vácsházát. Ott, ahol a lakossági erőforrások az állami támogatásokkal nem elegendők arra, hogy teljes közigazgatási határon belül a csatornázás megoldható legyen, célszerűnek látszik az újabban kialakult műszaki megoldás, mely szerint: a község leginkább tömbszerű- en, magas építményekkel beépített részét csatornázzák, s olyan kis szennyvíztisztító berendezésekkel látják el, amelyek a talajvíz szempontjából a legnagyobb terhelést ki tudják váltani. Így talán a vízminőség védelmét is tudják szolgálni. Ilyen szennyvíztisztító kisberendezések már típusterv és gyártmányszinten kialakultak. Ezek ma már kaphatók. Megjegyzem ismét: valahogy az lenne célszerű, hogy ezekre a víztisztító berendezésekre is a lakosság, a lakásépítéssel egy időben OTP-hitelt kapjon, s akkor ebből tudja ezt megvalósítani. — Vagyis a tulajdonos já-' ruljon hozzá a csatornázáshoz? — Igen. Ez ugyanolyan, mint a társulat, csak nem egy teljes községre kiterjedő társulat lenne, hanem annak a lakótömbnek a- társulata, ez lehet egy utcatársulat is, amely közigazgatási egységet jelent. — Ennek a kialakítása milyen stádiumban van? — Ügy fogalmazhatok: a műszaki feltételek adottak, az ország néhány területén erre már van jó példa. Több KISZ-lakótelep létrehozta a maga kis társulatát, és megvalósította a szennyvíz tisztítását. De hangsúlyozom, ez még nem elterjedt forma. — Az OTP ezt finanszírozza? — Az OTP minden társulati szinten megvalósuló műhöz a hitelfeltételeket biztosítja. Az eddigi időszakhoz képest változás, hogy korábban közüzemi vízműtársulatnál 10 év volt a hiteltörlesztési határidő a lakosság részére. Ebben az ötéves tervben, illetve ettől az évtől az OTP vezérigazgatója ezt a törlesztési időt, ahol a 25 ezer forintot a csatorna és vízmű együttes beruházásánál a 30 ezer forintot meghaladja, ott lehetőséget adott arra, hogy 15 év legyen a visszatérítési határidő. Ez a lakossági teherviselés szempontjából jelentős előny. — Váltsunk témát! A mező- gazdaságban, a meliorációval összefüggő témában az öntözésre milyen lehetőséget lát? Fejlesztésének mik a gátjai? — A mezőgazdasági víz- gazdálkodásnak ma a legnagyobb tétele a melioráció. Mi, akik a vízgazdálkodással foglalkozunk, a teljes körű melioráció alatt nemcsak a talaj előkészítését, a talaj vízszabályozását értjük, hanem ide soroljuk az öntözést is. Meliorációban a VI. ötéves tervben a mezőgazdasági minisztériummal együtt arra törekedtünk, hogy azokon a területeken valósuljon meg, ahol egyrészt a földek a legjobbak, tehát legjobban meghálálják a meliorációt. Másrészt olyan kiemelt területek, ahol valamilyen szempontból, elsősorban vízgazdálkodási szempontból be kellett avatkoznunk a talajvízháztartásba. Hazánknak 15 ilyen területe van, ahol kiemelt meliorációs programot hajtunk végre, s ez 10 milliárd forint beruházást jelent. Ezek közé tartozik Békés megye is. Itt a meliorációs program 1,7 milliárd forint nagyságú. A melioráció fő célját abban látjuk, hogy a lehullott csapadék helyben hasznosuljon, ha ez nagyon sok, akkor ennek elvezetését biztosítsuk. Ehhez az szükséges, hogy az üzemi, tehát a mezőgazdasági üzemek, művek, a közcélú vízgazdálkodási társulatok által kezelt művek és az állami főművek, amelyeket a vízügyi igazgatóságok kezelnek, azonos szinten legyenek kiépítve. A víz elvezetését csak így lehet folyamatosan és mindenhová biztosítani. — Az öntözés összefüggésben van a termelési költségekkel. A mezőgazdasági üzemben panaszkodnak : drága az öntözővíz . .. — Az öntözés költségei, amelyek az üzemi költségeket illetik, kétségtelen, hogy 1978 óta jelentősen megnövekedtek. Akkor egy hektár öntözési díj 1800 forint volt. Ma ez az összeg 6-7 ezer forint. Ebben a növekedésben, s ezt külön hangsúlyozom, az öntözővízdíj növekedése csak 4—10 százalék volt. A többi a gép-, az energia-, az amortizációs költség növekedéséből adódik. Kétségtelen tény: az öntözés jelenleg Magyarországon nem tartozik a gazdaságos tevékenységek közé, elsősorban azért, mert az egyben termőhelyi feltételek, a megfelelő növényfajta, a tőszám, a tápanyagpótlás nem párosult a több- letvíz-odaadással. így természetes módon nincs is olyan terméstöbblet, amely ezeket a megnövekedett költségeket elbírná. Ezzel kapcsolatban az az elképzelésünk, hogy az egész közgazdasági háttér felülvizsgálatával át kell tekintenünk, melyek azok a területek, ahol valami módosítás szükséges annak érdekében, hogy az öntözés gazdaságos legyen. De talán a legfontosabb az, hogy az öntözési technológia beépüljön a mezőgazdasági üzemek termelésszerkezetébe, s ilyen formában a ráfordított költségeket meghálálják. — Maradjunk a felszíni vizeknél! Békés megye élővizei, fo- lyói szeszélyesek. A *80-as árvizet követően nagyarányú árvíz- védelmi program kezdődött. Hogyan ítéli meg ezt a munkát? — Az árvízvédelmi fejlesztés országosan, így Békés megyében is tervszerű, előkészítő és fejlesztő koncepció alapján halad. Nyilvánvaló, hogy ez olyan fejlesztési program, amelynek bekerülési költsége több száz millió vagy milliárd forint. Nem várható, hogy egyik évről a másikra megvalósul. Ma az országban az elsőrendű védvonalak kiépítettsége jónak mondható. Ezt folytatjuk, folytatják Békés megyében is a vízügyi szervek. Ennek az időarányos voltát tekintve az előrehaladást jónak ítélem meg, jobb az országos átlagnál, hiszen úgy gondolom, hogy ez a megye az eddigi események tapasztalata alapján a többi árvizes területnél kiemeltebb támogatást kapott és kap. így az idén is plusz 7 millió fo- rintal egy új beruházás indítását tettük lehetővé. A mostani árvízvédelmi program már kettős: egyrészt a fejlesztési munkát, másrészt a védvonalak rekonstrukcióját öleli fel. A kettőnek együtt kell olyan ütemben haladnia, hogy a lehetséges árvizeket megfelelő módon felkészülve tudjuk fogadni és elhárítani. — Távlati célok? — Ha Békés megyében befejeződik az árvízvédelmi fejlesztési munka, akkor természetesen a védekezés feltételeinek fejlesztésével kell foglalkoznunk. Elsősorban a műszaki védekezés végrehajtása kerül előtérbe. Ez nemcsak az elsőrendű, hanem a másod- és alacsonyabb rendű védvonalaknak a fejlesztését, illetve fenntartását is magába kell hogy foglalja. Ma, ahogy 1980-ban is láttuk, a településeket védő körtöltések egy katasztrófa, töltésszakadás esetén, jelentős szerepet játszanak abban, hogy nagyobb problémát ezen a területen ne okozzon az árvíz. Vagyis itt is, ahogy a meliorációnál említettem, a művek összhangját kell biztosítanunk — mondotta befejezésül Varga Miklós az OVH elnökhelyettese. Szekeres András Száz éve született Waller Gropius Az elemző építész-forradalmár Back Bay Center terve. Modell-fénykép „Túltechnicizált társadalmunkban szükségesnek tartjuk szenvedélyesen hangsúlyozni, hogy világunk még mindig az emberek világa, és hogy minden tervezés és alkotás középpontjában a természetes környezetben élő embernek kell állnia. Mostanáig annyira imádtuk új bálványainkat, a gépeket, hogy közben kicsúsztak kezünkből szellemi értékfogalmaink. Ezért először újra az ember és az ember, illetve az ember és a természet közötti alapösszefüggéseket kell vizsgálnunk ahelyett, hogy engednénk speciális érdekeknek vagy szenTellenzős lelkesedőknek, akik a tech- nicizálásban látják a végcélt”. Walter Gropius, a XX. századi egyetemes építészet egyik legnagyobb alakja fogalmazta meg így hitvallását pályájának vége felé, hangsúlyozva a munkássága idején létrejött új problémákat, a felmerült új veszélyeket: a technicizmus eluralkodását az emberi értékek felett. Az újonnan épült és sokunk által ridegnek és embertelennek érzett lakótelepek láttán talán nem kell külön hangsúlyoznunk Gropius figyelmeztetésének érvényességét. A sors fintora, hogy Gropius nevét a szakkörök és az építészet iránt érdeklődők mégis inkább a lakótelepgondolat megfogalmazójaként emlegetik. Pedig ő sokkal több volt ennél. Walter Gropius azáltal vált századunk első felének egyik legjelentősebb építészévé, hogy korán felismerte. az építészet és az építész szerepe is megváltozott a korábbiakhoz képest. A XX. század demokratikus és szocialista eszméihez kapcsolódva a művészet demokratizálásának igényét fogalmazta meg már közvetlenül az első világháború után, és valóra váltása érdekében hozta létre 1919-ben Wei- marban a század legjelentősebb, legnagyobb hatású művészeti iskoláját, a Bau- haust. A Bauhausban a német fiatalok mellett nagy számban voltak a világ közeli és távoli országaiból odasereg- lett növendékek is. Magyarokat a tanárok és a diákok között is v lehetett találni. (Moholy-Nagy László, Molnár Farkas, Breuer Marcel, Papp Gyula stb.), s közülük néhányan Gropius legközelebbi munkatársai közé tartoztak. A Bauhaus 1925-ben átköltözött Dessauba, ekkor építette meg Gropius munkatársaival az iskola számára a műhelyeket, műtermeket, tantermeket és diákszállót is tartalmazó épület- együttest, amelyhez a tanárok műtermes villái csatlakoztak. A dessaui Bauhaus a Gropius-életmű egyik csúcsa, és egyben a két háború közötti német építészet legjelentősebb épületegyüttese. A Gropius-iroda kevéssel később kislakásos lakótelepet is tervezett Dessau számára, amelyben a Bauhaus szociális és esztétikai elképzeléseit egyaránt igyekeztek megvalósítani. A sorozatgyártásra alkalmas épületekkel az új kor új esztétikáját fogalmazták meg. Évtizedeken keresztül hirdette az építészeti egységesítés fontosságát — igaz, hogy ő nem az épületeket, hanem csak az épületelemeket kívánta tipizálni — és már gyakorlatilag semmit sem tehetett, amikor az egységesítésből uniformizálás lett. Gropius lakótelepein még váltakoztak a különböző lakóháztípusok — bár több épült egy-egy típusból —, rövidesen aztán már ez a minimális változatosság is eltűnt, és sokszor a lakótelep kialakításában nagyobb szerep jut a kedvező daruállásnak, mint a házakban lakó emberek életforma-igényének. Ezért olyan aktuális mindmáig Gropius figyelmeztetése, hogy „világunk az emberek világa”, és a tervezés középpontjában „a természetes környezetben élő embernek kell állnia”. Gábor Eszter
