Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
o 1983. május 1., vasárnap NÉPÚJSÁG Az árumegállító jogtól a BNV-ig Budapest-vásárváros történetéből A múlt század első harmadában jószerivel járhatatlan, részben mocsaras homoksivatag volt a kőbányai Öhegy és a Városliget közötti terület, amelyről Széchenyi Pesti por és sár című könyvében úgy vélekedik a korabeli utazó, hogy: „ennél kutyább helyet az Űr Isten még haragjában sem alkotott”. Akkor Széchenyi szárnyaló fantáziája sem vetíthette előre, majd itt helyezkedik cl a 300 ezer négyzetméteres Budapesti Nemzetközi Vásárközpont, ahol az évente sorra kerülő. tavaszi és őszi BNV, s egy sor más szakkiállítás joggal számít a nemzetközi kereskedelem fontos eseményének, Budapest pedig méltán foglal helyet a rangos európai vásárvárosok között. E rang kivívásának folyamata szorosan összefonódik a régmúlt századok történetével, a feltörekvő polgárság küzdelmeivel a különféle — elsősorban egyházi — előjogokkal szemben. Ennek első írásos emléke az az 1244-ben kelt kiváltságlevél, amelyet IV. Béla adott a pesti telepeseknek, kimondva, hogy „A le- és felfelé közlekedő hajók áruikkal és a révhajók szekereikkel tartoznak náluk megállni, és mint annak előtte, mindennap vásárt tartani”, azaz portékájukat eladásra felkínálni. Az úgynevezett árumegállító jognak a kinyilvánítása korszakot nyitott az akkori nemzetközi utak metszőpontjában fekvő Pest, Buda és Óbuda a nyugati kereskedelem egyik legfontosabb végállomásává vált, igaz, hogy csak nagy harcok árán. Magyarázata ennek: a mai Margitszigetet birtokló apácarend nagy jövedelmet hozó kiváltsága volt a révhajókon átszállított áruk utáni vámszedés, mint ahogy ez a káptalant illette meg a pesti révnél megálló hajószállítmányok után. Érdekeik tehát az áthaladó áruk meg- vámolásához fűződtek, nem pedig azok piacraviteléhez. Amikor pedig 1287-ben Kun László — a pesti polgárok kérésére — oklevélben engedélyezte a kéthetes Kisasz- szony-napi vásárt (augusztus 15.), amelyre érkező áruk után tilos volt vámot szedni, az egyházi panaszok még a pápát is mozgósították. Igaz, eredménytelenül: a törökök elleni harcok beköszöntéséig a pest-budai vásárokra nemcsak az országból, de Európa távoli részeiből is áramlik az áru (állatok, gabonafélék, só, bor, posztó, lenvászon, bőrök, vas, ólom, viasz, méz és mások), akárcsak a kereskedők serege. denféle portékával teli, 15— 20 000 szekér lepi el Pest utcáit, tereit és kapualjait, míg a Duna mentén, végeláthatatlan sorban 300—350, főleg borral 'és gabonával teli uszály horgonyoz, hiszen Pest akkor Európa legnagyobb malomvárosa. mos vonatkozásban, inkább volt nemzeti — sőt részben nacionalista — demonstráció, gazdasági jellegű bemutatóit tekintve szinte teljes képben összegezte a kapitalista fejlődés eredményeit. A több mint félmillió négyzetméterre kiterjedő kiállításon felsorakozó 21 000 tárgy többsége ipari termék volt. Minden látványosságra törekvése mellett nem lebecsülhető a fél évig nyitva tartó kiállításnak az a hatása, amelyet a gazdasági-ipari fejlődés megismertetésével tett a több mint 5,7 millió látogatóba. Ezek nem kis része egyébként az akkor megnyílt földalattin jutott ki a Városligetbe. A századforduló táján nyilvánvalóvá vált: a termelt áruk mennyiségének és választékának rohamos bővülése mellett nemcsak lehetetlen egy vásáron az egész árutömeget „kirakni”, hanem — már csak a tetemes szállítási költségek miatt is — értelmetlen. Elég mindenből egy kis mennyiség, egy- egy példány, azaz a minta, hogy a kereskedő, a vevő annak alapján adja fel megrendelését, kössön üzletet. Amíg tehát egyfelől megmaradt a lakosságot szűkebb területen kiszolgáló kirakodó vásár, a piac, a vásár- csarnok. kialakultak — különösen a nemzetközi kereskedelemben — az árumintavásárok. Az elsőt, még a múlt században, Lipcsében tartották. Török megszállás A fejlődés a török megszállás alatt hosszú időre megtorpan, Buda romokban hever. Jellemző, hogy még az 1740-es években is városi szabályrendelet kötelezi a lassan újraéledő hetivásárokra árut vivőket: hazaútjuk•ban kötelesek szekerükön romot-törmeléket kiszállítani a városból. Bár I. Lipót 1694- ben újból adott vásártartási jogot Pestnek, csak a múlt század elején kibontakozó gazdasági fellendüléssel párhuzamosan válik Pest-Buda ismét virágzó vásárvárossá: az évente négyszer tartott pesti vásárok mindinkább nemzetközivé is válnak. Egy- egy János-napi vásáron minKossuth azonban helyesen látja, hogy „ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”, s az általa 1842-ben alapított Magyar Iparegyesület még az évben megrendezi az úttörő jelentőségű első magyar iparműkiállítást. Mai mértékkel szerény kezdet az a kereken 300, ott felsorakozó ipari termék, amelyet 16 ezer látogató tekint meg. De a 213 kiállító között már olyan díjnyertesek akadnak, mint a hamarosan világhírűvé váló Herendi porcelángyár, az óbudai Goldberger kékfestő-, gyár, a foszforos gyufát tökéletesítő Irányi János, a királyi udvaroknak szállító Kölber kocsigyáros, s Kimer puskaműves, akinek vadász- fegyverei Erópa-szerte a legkiválóbbak közé számítanak. Az első nagy siker után még két ipari kiállításra kerül sor Pesten: 1843-ban és 1846-ban — ez utóbbin már 560 kiállítóval —, de a fejlődést hosszú időre megakadályozza a vesztes szabadság- harc utáni Habsburg-elnyo- más. Feloszlatják a Magyar Iparegyesületet is, s az csak az 1867-es kiegyezés után alakul újjá. II vidéki városok A kezdeményezést átmenetileg vidéki városok veszik át: Kecskemét (1872), Szeged (1876) és Székesfehérvár (1879) az újabb ipar teljesítő- képességének most már európai színvonalú seregszemléjére, az országos kiállításra, a három testvérvárosból időközben egyetlen fővárossá egyesült Budapesten. 300 ezer négyzetméteren 12 000 kiállító sorakoztatja fel az ipar szinte minden ágának termékeit, amelyeket 1,7 millió hazai és külföldi látogató tekint meg. A kiállítás sok, később világhírűvé váló pályafutás kiindulópontja. A legnagyobb szenzáció a Bláthy—Déri—Ziper- nowsky feltaláló hármasnak a Ganz-gyár által kiállított transzformátora és elosztóberendezése, amelynek’ segítségével fényárba borítják a kiállítás egész területét. E kiállításnak már a Városliget — ott is főleg a második világháborúban el1 pusztult Iparcsarnok — volt a színhelye, akárcsak az 1896-os millenniumi kiállításnak. Bár ez utóbbi, száBudapesti Nemzetközi Vásár Budapest vásárrendező hagyományaihoz tartozik, hogy az első európai főváros volt, amely 1906-ban, Márciusi Vásár néven, árumintavásárnak adott otthont. Igaz, szerény keretek között: a Fővá1 rosi Kereskedők Egyesületének kezdeményezésére 88 kiállító mutatott be a pesti Vigadóban papír- és írószeripari cikkeket. Az üzleti siker nyomán azután — Tavaszi Vásár néven — egyre több árucsoporttal megismételték, 1909-től kezdve már a Városligetben, s 1913-ban már megjelentek az első külföldi kiállítók is. Az első világháború után 1925- ben nyitja meg kapuit — e néven először — a Budapesti Nemzetközi Vásár, s azok közé tartozik, amelyek (például Brüsszel, Frankfurt, Lipcse, Milánó, Zágráb) 1926- ban megalapítják a hivatalos nemzetközi vásárok párizsi székhellyel működő szervezetét, az UFI-t. (Union des Foires Internationales). Emlékezetes marad az 1941. évi BNV: a Szovjetunió pavilonjának tömeges látogatása valóságos szimpátiatüntetést jelentett. A felszabadulás utáni gyors újjáépítésnek egyik szimbóluma a minden korábbit meghaladó méretű 1948. évi BNV, de tíz évnek kell eltelnie, amíg 1958-ban ismét fogad külföldi látogatókat. Az azóta eltelt negyedszázad a töretlen fejlődés időszaka, s a modern kőbányai vásárváros ma már nélkülözhetetlen tényezője külkereskedelmünknek, egész gazdasági életüknek. dr. Follinus János Gazdag képzelet, sokrétű kivitelezés - világszínvonalon Gobelinfesztivál A gobelinszövés elemei már az ókori Egyiptomban és Görögországban is fellelhetők, de igazi virágkora akkor kezdődött, amikor XIV. Lajos 1662-ben megvette a Gobelin család fonalfestő üzemét és ott elhelyezte a kárpitszövők udvari műhelyét. Azóta nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában fellendült a műfaj, virágzása napjainkban is tart, hazánkban is közkedvelt, annak ellenére, hogy drága és igen nagy technikai odaadást igényel. Közkedveltsége abból adódik, hogy a színes textil nagy felületen lágyítja a szürke és egyhangú betontömböket, otthonias légkörrel tölti be az épületek belső csarnokait, elsősorban a nyitó részt, az aulát. Előtérbe került e műfaj a gödöllői magyar szecessziónál. Első klasszikus mestere hazánkban Ferenczy Noémi, aki az Iparművészeti Főiskola tanáraként és művészként meghonosította a gobelint. Szerepe, fontossága nemcsak azért nő, mert egész generációk nevelkedtek fel, akik művelik, hanem azért, mert terebélyesült a társadalom igénye is. Egyik kiváló művelője Hajnal Gabriella, aki 1957-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát — megkapta a Munkácsy-díjat és az Érdemes Művész kitüntetést —, egyéni kiállítása volt Zürichben, Szegeden. Párizsban, Brestben. Sidney- ben.. Brnoban, Winterthur- ban, többször is Budapesten, most a Vigadó Galériában láthatók művei. Első nagy alkotása Assisi Ferenc szellemiségét dolgozta fel, remek értelmezés Babits Jónás könyvének vizuális átültetése is. Mostani bemutatkozása fejlődésének intenzitására utal és a kék-piros színkombinációk hegemón szerepére, melyek emberi szemet analizálnak és ősi szövegeket. Ezen túl, rendelkezik olyan intellektussal és lírai erővel, mely a műfaj megújítására is alkalmassá teszi. A „Lelet" és a Széchenyi-gobe- lin remek teljesítmény és újdonság az ő művészetében' is — utóbbi a folyószabályozás kapcsán érinti az emberi szellem teremtő lendületét, Széchenyi központi szerepét a magyar kultúra kialakulásában. Hajnal Gabriella kiállításával párhuzamosan mutatkoztak be azok a fiatal gobelinművészek a Bartók Galériában, akik a közelmúltban Plesnivy Károly tanítványai voltak a Magyar Ipar- művészeti Főiskolán. Plesnivy és köre erős gondot fordít a figuralitásra, a színek értelmező szerepére — a leíró és asszociatív elemek ötvözésére. Arra is, hogy ki-ki a korszerű követelményeknek megfelelően egyéniséggé váljon. Ebben az irányban halad Pápai Lívia, aki láto- másos erővel tárja fel a gobelin közegében a tájat és gondolatainkat. Plesnivy Károly „Ünnep”-e a mérték, a kiindulás — ahol a figurali- tás kapja a döntő szerepet —, ezen távlat nyomába ered és építi tovább új elemekkel Benkő Marianna, Vajda Mária és Hauser Beáta. Baráth Hajnalka a szerkesztés szigorában ért el komoly eredményt, a felület totális hálózatának kialakításában, Nyerges Éva a képmező ritmusát fejleszti végllajnal Gabriella gobelinje legessé optimális színarányokkal. A gobelin rendszeresen szerepel kiállításainkon epizódként is, ennek jegyében látható hamarosan Martonvásá- ron Tassy Klára több falkárpitja más festők műveinek társaságában. Tassy Klára művészete abban is különleges, hogy a megálmodott és megszerkesztette formák kidolgozása a tökély elérhető minőségében valósul meg kompromisszumok nélkül. Elmondhatjuk, hogy a magyar gobelin világszínvonalon mozog a képzelet gazdagságát. sokrétűségét és kivitelezését illetően. Ezért nagy jelentőségű az a terv, mely szerint 1985-ben a magyar gobelinművészet retrospektív kiállításon mutatja be felkészültségét, kondícióját, történeti fejlődésének művekben érzékelhető fontos állomásait a Műcsarnokban, mely nem egyszerűen a műfaj hazai gobelinfesztiválja lesz, hanem minden bizonynyal megújulásához is hozzájárul. Losonci Miklós Tavaszi saláták Régi és mégis Aj Régi és nagyon szép díszítő technika a zsinórozás, az újszerű benne pedig az, hogy a mai modern ruhadarabokat is igen hatásosan, egyénien lehet vele dekorálni. Otthoni elkészítéséhez lapos, 2—3 mm széles zsinór szükséges, ennek híján azonban magunk is horgolhatunk tetszés szerinti színben, kellő hosszúságú láncszemekből álló díszítő anyagot. Türelemre van szükség, mert aprólékos munka a kacskaringós, hullámvonalas motívumokat kialakítani és felvarrni. Megéri azonban, mert — amint az illusztráció is érzékelteti — felhasználásával egészen különleges, egyedi holmikat készíthetünk. VITAMINSALÁTA Hozzávalók (4 személy részére): 2 db póréhagyma (körülbelül fél kg), 2 db piros paprika (körülbelül 1 4 kg), 2 evőkanál vaj ■ vagy margarin, 25 dkg lunch, 20 dkg eidami sajt (darabokra vágva), 1 csomag kapor. Salátaöntethez: 1,5 dl tejfel, 3 evőkanál hígított ecet (esetleg almaecet), bors, só, cukor, curry por. Először megtisztítjuk a póréhagymát, külső részét lehúzzuk, hegyét és végét levágjuk, hosszában félbevágjuk és folyóvízzel megmossuk, majd karikákra vágjuk. A paprikát megtisztítjuk csutkájától, magházát, erét eltávolítjuk, és alaposan megmossuk. Ezután csíkokra vágjuk. Felforrósítjuk a vajat, a hagyma- és paprikadarabokat lassú tűznél körülbelül 5 percig pároljuk, majd hagyjuk kihűlni. A löncshúst és a sajtot kockákra vágjuk. Ezután a póréhagymát, paprikát, löncshúst és sajtot egy nagy tálba tesszük és jól összekeverjük. A salátaöntethez valókat összekeverjük, és a salátára öntjük. Rövid ideig állni hagyjuk. Tetejét megszórjuk apróra vágott kaporral. TAVASZI SALÁTA Hozzávalók (4 személy részére): 5 dkg karikára vágott uborka, 5 dkg apróra vágott vöröshagyma, 5 dkg feldarabolt paradicsom, 5 dkg fejes saláta (leveleire szedve), 1 kávéskanálnyi őrölt bors, 5 gr ecet, 5 gr citromlé, só, bors. Vágjuk össze a salátaleveleket, keverjük össze az uborkával, hagymával és paradicsommal, öntsünk rá ecetet, citromlét és fűszerezzük sóval és borssal. Jól keverjük össze. SZÁRNYASSALÁTA ANANÁSSZAL Hozzávalók (4 személy részére): 35 dkg főtt csirkehús, 17 dkg ananász (dobozos, karikára vágott), 14 dkg dobozos zöldborsó, 12 dkg dobozos gomba, fejessaláta- levelek. Salátaöntethez: 2 evőkanál majonéz, 1 pohár joghurt, 2 evőkanál ananászlé, 1 citrom leve, 2 kávéskanál cukor, 1 evőkanál petrezselyem (apróra vágott), só, bors, édes porpaprika. A főtt csirkehúst csíkokra vágjuk. Az ananászt és a gombát, valamint a zöldborsót lecsöpögtetjük és a húshoz keverjük. Az öntet hozzávalóit összekeverjük és a húshoz öntjük. Salátalevelekre tálaljuk.
