Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 13., szerda Mezőberényi Aranykalász Tsz: Földművelés — mindenek felett A módosított termelőszövetkezeti jogszabályok immár nem tesznek különbséget alap- és melléktevékenység között, s bár szóhasználatunkból az ipari melléküzemág valószínűleg csak évek múltán kopik ki, a paragrafusok szerint a termelés és gyártás bármely ága 'szerves része lehet a szövetkezeti gazdálkodásnak, ha az adott profil nem ütközik a tsz alapszabályával. A közös gazdaságok túlnyomó többségére azonban ezzel együtt is igaz marad, hogy alapvető rendeltetésük a föld megművelése, a növénytermesztés és az állat- tenyésztés, még összevon- tabban: az élelmiszertermelés. Más kérdés, hogy ezt a tételt eddig sem hangoztattuk szemellenzősen, hiszen — egy rövidebb időszaktól eltekintve — mindig .is beláttuk a termelőszövetkezeti ipari üzemek meghonosításának, célszerű szaporításának szükségességét. Ez utóbbi abból a felismerésből fakadt, hogy a közös gazdaságokban jól szervezett ipari melléktevékenységgel három helyen is növelhető a gazdálkodás hatékonysága. Egyszer a szerencsésen megválasztott melléküzem gyarapítja a szövetkezet bevételeit és nyereséget, másodszor foglalkoztatja a tsz kampánymunkákban nélkülözhetetlen „tartalék” munkaerejét, s végül: hozzájárul a hiánycikkek számának, mennyiségének csökkentéséhez. Éppen ezért hiba lenne az ipari tevékenységet bővítő mezőgazdasági üzemeket elmarasztalnunk, ha a kedvezőtlen természeti adottságaik közepette a növénytermesztésben és állattartásban nem érnek el akkora sikereket, mint mondjuk a faház- gyártásban. Ugyanakkor — a másik oldalról — az sem igaz feltétlenül, hogy hibát követ el a termelőszövetkezet, ha nem rendezkedik be a földművelés és állattartás mellett villanymotor-tekercselésre is, vagy ruhavarrásra. Ebből a szempontból a gazdálkodókat csak sajátosságaik, egyedi helyzetük elemzésével lehet megítélni. A mezőberényi Aranykalász Termelőszövetkezetben például a kiugró eredmény reménye nélkül erőltethetnék csak bármiféle ipari üzem megszervezését, miután környezetükben a megyei átlagot is jóval meghaladó az ipari üzemek, tevékenység- fajták sűrűsége. A mezőberényi közösnek egyébként nincs is szüksége ezekre az erőfeszítésekre, miután a 6 ezer 700 hektár szántóját mindössze négy- száznyolcvanan művelik meg, s így egy dolgozó tagra 14 hektár jut, szemben az átlagos megyei helyzettel, miszerint Békésben egy aktív tsz-tagnak 9 hektár közös szántón kell élelmiszert, takarmányt és ipari növényeket termelnie. Megteheti az Aranykalász Termelőszövetkezet, hogy nem bővíti a termelésszerkezetét a korábbi meghatározás szerinti alaptevékenységen kívül eső egyéb árutermeléssel, tudniillik, ennek a mezőgazdasági üzemnek a növénytermesztés meg az állattenyésztés is átlagon felüli hasznot hajt. Amíg 1980-ban 49 és fél millió forint nyereséggel zárták az évet, addig egy évvel később már 53 millióval, az elmúlt esztendőt pedig több mint 55 millió forinttal. Történt pedig mindez az átlagosnál semmivel nem kedvezőbb természeti és közgazdasági adottságok között a központi elvonások növekedésének időszakában. Titokról szó sincs, két adat összetevéséből is világossá válik a lényeg: tervezett árbevételeiket a tényleges csaknem 16 százalékkal haladta meg, míg a kiadásaik a tervszinten vagy az alatt maradtak. Most már csak egy kérdés van hátra: miképp tudták a herényiek költségnövekedés nélkül bővíteni a termelést? Nos, a magyarázat erre is megvan: javítani tudták a felhasznált eszközök és a munka értékesülését. Hogy példát is mondjunk rá: a kukorica csaknem 1800 hektáron az előirányzott 7 ezer 300 kilogrammal szemben 8 ezer 600-at termett egy-egy hektáron átlagban, ezzel 100 kilogramm kukorica önköltsége 20 forinttal csökkent az 1980-ashoz képest. Vagyis a többlettermelést nem a ráfordítások növelésével, hanem többek között jó vetőmagpolitikával, a termesztés technológiájának szigorú betartásával, a célirányos tápanyaggazdálkodással sikerült elérni. De ebben a sorban említhetnénk a háromszáz hektár rizst, a 700 hektár szóját meg a 400 hektár cukorrépát is, melyeknek száz-száz kilogrammját rendre 60, 240, illetve 3 forinttal olcsóbban tudták tavaly előállítani az egy évvel korábbinál a kukoricához hasonló módon. Akinek van kedve számolgatni, annak eláruljuk azt is, hogy rizsből 1281 tonnát, szójából 1885 tonnát, cukorrépából pedig 19 ezer 106 tonnát értékesítettek a herényiek. Ha már az „eredeti” alap- tevékenységről szóltunk, ne maradjon ki a példák sorából az Aranykalász Tsz állattartása sem. Ezen főágazat eredményeinek sorából elegendő az abrakfelhasználás alakulását megnéznünk ahhoz, hogy a sikerekhez vezető út még világosabbá váljon. A mezőberényi közös gazdaság úgy termelt meg az elmúlt esztendőben csaknem hárommillió liter tejet, hogy a fejősállatokkal mindössze 0.35 kilogramm abrakot etetett fel a tervezett 0,39 kilogrammal szemben egy liter tej előállításához. A marhahizlalásban egy kilogramm húshoz az előirányzott 4,36 kilogramm helyett csak 3,17-ot használtak fel, s közben nem 110 hízómarhát értékesítettek, mint ahogy a tervben szerepelt, hanem 263-at. Lehetne természetesen olyan adatokat is itt felvonultatni, amelyekből az derül ki, hogy néhány, más dologban meg nem sikerült a megcélzott szintet elérniük (például a sertéshizlalás abrakfelhasználásának alakításában), de ez a lényegen nem változtat. A mezőberényi Aranykalász Termelő- szövetkezetben ugyanis a közös és a háztáji mezőgazdasági termelés a forrása az árbevételek 93-94 százalékának. Amit a szövetkezet építői, szállítói ehhez még körön kívül hozzátesznek az elsősorban a meglevő kapacitások jobb kihasználását segíti. Ez a termelőszövetkezet az elkövetkező időszakban is az itt jellemzett módon kíván továbbhaladni: a hozamok ésszerű fokozásával, a szigorú költséggazdálkodással, a fajlagos ráfordítások lehetőség szerinti csökkentésével igyekszenek megteremteni az alapokat ahhoz az anyagi érdekeltségi rendszerhez, amely a dolgozó tagokat arra ösztönzi, hogy képességeik, tudásuk és erejük legjavát adják a növénytermesztés és állattenyésztés közös és háztáji munkáiba! Kőváry E. Péter Érzékelhető-e a piaci hatás? Pontosan, gondosan kell dolgozni Fotó: Fazekas László Gyorsan alkalmazkodni, mihamarabb válaszolni a világpiac kihívásaira, beépíteni a gazdálkodásba a különféle változtatásokat, új termékeket és új eljárásokat kidolgozni, és még hosszasan lehetne sorolni mi mindent kell tennie egy vállalatnak ahhoz, hogy versenyben maradjon, hogy termékeit el tudja adni itthon és külföldön. Azt, hogy gazdaságunk mennyire kitett a külpiaci hatásoknak, valamennyi önállóan gazdálkodó egység érzi, éreznie is kell ahhoz, hagy reagálhasson rá. De vajon mennyire érzékelhető a piaci hatás a telephelyeken, a munkapadok mellett? R minőség más A HÓDIKÖT, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttáru- gyár csorvási üzemében öt éve dolgozik Sélleiné Orosz Ágnes. — Nemigen tapasztaltam én semmiféle változást. Munkánk van bőven, keresünk is vele, legfeljebb, ha a boltba megyünk, akkor érezzük a „világpiaci” hatást. Ennél azonban Szkaliczki Jánosné, az üzem vezetője szerint többről van szó. Megnövekedett a minőségi követelmény, és jóval munkaigényesebb termékeket kell készíteni. — Csak konfekcionálást csinál az üzemünk, varrást, javítást. Naponta érkeznek a gyártól a kiszabott idomlapok, és ugyancsak naponta szállítják a kész pulóvereket, mellényeket vissza a gyárba. Már két esztendeje kijelölték a csorvási telepet magas minőségű áruk termelésére, és mi igyekszünk is eleget tenni a követelményeknek. Most egy nyugatnémet megrendelőnek varrnak mellényeket, és e cég képviselője havonta a helyszínen ellenőrzi a munkafolyamatot, hogy minden elképzelései szerint történik-e. Igen pontos munkát követel. — Minden szemet a tűkoszorúra kell felszednünk — mutat gépére Tóth Ferencné láncoló —, szemnek, szemmel szemben kell lennie. Csak így varrhatjuk össze a pulóvereket. Nem túl nehéz művelet ez, de nagyon kell figyelni. Selejt nincs Láncolásnak hívják ezt a szemet szemhez illesztő munkafolyamatot, amelyet természetesen eddig is alkal- jnaztak, csak kisebb mértékben. Most, hogy ily igényes vevőre találtak, megnőtt a láncolok munkája, olyannyira, hogy alig győzik. Hat, nagy finomságú gépen három műszakban kell dolgozni, de még így sem oldódik meg minden gondjuk. — Azt tervezzük — mondja az üzem vezetője —, hogy kisebb finomságú gépeket helyezünk ki gyesen levő kismamákhoz, olyanokhoz, akik értik ezt a munkát. A hatvannyolc gyesen levő kismama között biztos akad néhány, aki szívesen bedolgozna. Az üzem 160 munkása közül 130 teljesítménybérben dolgozik, v Így érzékenyen érinti őket, ha selejtet, vagy hibás árut gyártanak. Hiszen, ha a hiba helyrehozhatatlan, a termék árát levonják a fizetésükből, ha helyrehozható, a kijavítására fordított időben nem keresnek. Nem véletlen, hogy ilyesmire ritkán kerül sor. Mindenki kellőképpen érdekelt abban, hogy hibátlan árut adjon ki a kezéből. Lombikban? A csorvási üzem a HÓDIKÖT hét telepének egyike. A központ, úgy tűnik, megvédi őket a külső hatásoktól. Nem gond az anyagbeszerzés, és az értékesítés sem, mivel mindez nem a csorvásiak feladata. Azt sem tudják, hogy könnyen vagy nehezen adható-e el az itt varrott termék, és azt sem, vajon termelékenyek, vagy kevésbé termelékenyek a versenytársakhoz viszonyítva. Elegendő-e az, hogy a telephelyeken, mint védett lombikban, becsülettel elvégzik a dolgozók a rájuk bízott feladatokat? Lehet-e, kell-e érzékeltetni velük, a „külső hatásokat”? Feltétlenül, hiszen maga a vállalat sem mentes ettől. Nem véletlen tehát, hogy egyre több telephely válik önelszámoló egységgé, és az a jövő vár a csorvási üzemre is. Köny- nyebb nem lesz ettől a munkájuk, de közvetlenül mérhetik annak eredményességét. És ez mindenképpen jó, az üzem vezetője szerint is. — Ha megvalósul az önelszámolás, az üzem számolja el a béreket, teljesiti a különféle munkaügyi feladatokat, folyamatosan figyelemmel kísérheti a költségek és a nyereség alakulását. Ez pedig igen hatásosan ösztönöz a hatékony gazdálkodásra, amelynek egyik alapfeltétele, hogy valamennyi üzem és dolgozó tudja, mit nyerhet, vagy veszthet a „bolton”. —szatmári— Kísérlet, amelyre érdemes figyelni Böviilt a Rábatext gépparkja Napjainkban az egyéni teljesítmények elismeréséről nem csak a gazdálkodó szervezetekben esik egyre több szó. Egész társadalmunk ügye az átlagosnál többet adók megfelelő elismerése, a középszerűnél nagyobb teljesítményre ösztönzés. Így tehát az a kísérlet, amely most néhány mező- gazdasági üzemben folyik, sem kizárólag a gazdaság ügye. A keresetszabályozás új formáinak bevezetése, előbb-utóbb maga után vonhatja az egész társadalom figyelmét. Annál is inkább, mert az ösztönzésnek olyan sajátos, áz eddigitől eltérő módszerei alakulhatnak ki, amelyek általános gyakorlattá válhatnak a későbbiek folyamán. Ennek ellenére is igái, hogy ma még inkább csak a szakemberek, a gazdasági vezetők és az adott üzemek dolgozói figyelnek igazán az új módszerekre. Miről is van szó tulajdonképpen? A bérszínvonal-szabályozás helyett az országban nyolcvan, Békés megyében hat mező- gazdasági üzem kapott lehetőséget új keresetszabályozás bevezetésére. A fejlesztés-fogyasztás arányához kötött keresetszabályozás és a nagyüzemi keresetadóztatás az eddigitől eltérő lehetőségeket kínál a munkaerő- és bérgazdálkodásban. De vajon miért vált szükségessé egyáltalán a változtatás, a kísérlet? Talán a pénzügyi szakemberek nem ismerik a mondást; ne hagyd el a járt utat a járatlanért!? Alighanem egészen másról van szó, arról, hogy a kitaposott ösvényen maradni változtatások nélkül már a lemaradás veszélyét rejti magában. Különösen, ha a vállalati, ezen belül az egyéni teljesítményeket a világban végbemenő folyamatokkal hasonlítjuk össze. A termelékenység, a munka intenzitása, minősége, a termelés kulcsszavaivá váltak. A kérdés lényegében az, hogy már „begyakorlott” szabályozás elegendő mozgásteret ad-e az eredményes gazdálkodáshoz? Erre az üzemek többségében nemmel felölnek. Különösen azokban az üzemekben, amelyekben a könnyen mozgósítható tartalékok kimerülése után az ésszerűbb munka, és bér- gazdálkodás már csak ösztönzőbb keresetszabályozás alkalmazásával képzelhető el. Az sem írható persze a véletlen számlájára, hogy a változtatás igénye elsősorban azokban a kiemelkedően gazdálkodó egységekben fogalmazódott meg, amelyekben a bérszínvonal tartása és a nagyobb adóztatás elkerülése miatt felvett alacsony keresetűek már feleslegessé váltak, de elbocsátásuk újabb adókkal járt volna. Hogy pontosan hány, csak a bérszínvonal tartása és nem a valóságos szükséglet miatt alkalmazott ember dolgozik az üzemekben, intézményekben, nem lehet pontosan tudni. Az viszont tény, hogy a keresetszabályozás új formáit pályázat útján alkalmazó üzemekben nemcsak a munkerő belső átcsoportosítására kell felkészülni. „Ember csak ott maradjon, ahol munka is van, a látszatfoglalkoztatások ideje lejárt” — fogalmazta meg az egyik gazdaság vezetője. S hogy ez így legyen, hozzáláttak a belső ösztönzési rendszer átalakításához. A változtatások alapelve kiindulópontja: több bérhez, jövedelemhez csak ott juthatnak, ahol nő a gazdaság nye- resége. Az eredményesség azután az eddiginél nagyobb lehetőséget biztosít a jövedelmek növekedéséhez. Ha ugyanazt a munkát kevesebben végzik el, a „feleslegessé” vált dolgozók - bérét is feloszthatják. Ahány mezőgazdasági üzem, annyiféle elképzelés megvalósításán dolgoznak. Valamennyi közös vonása azonban, hogy azok átlagon felüli teljesítményekre ösztönöznek. A jobban, a többet dolgozók sokkal többet is kereshetnek. Ám a sokféle módszer közül is az vezethet nagyobb sikerre, amelyikben az üzem, az ágazat, a vállalat eredménye áz egyéni teljesítmények, képességek kibontakozásával nő. Nem utolsósorban azért, mert az emberi alkotókedv pótolhatatlan termelőerő. S ha ezt a kedvet az új keresetszabályozásra épülő belső reformoknak az eddiginél jobban sikerült felszabadítaniuk, arra minden bizonnyal az egész társadalom felfigyel majd. Kepenyes János Több mint 50, megkímélt, jó állapotban levő, használt szövőgépet állítottak munkába a Rábatext Győri Textilipari Vállalatnál. A szövőautomatákat a Magyar Kereskedelmi Bankkal közös vállalkozásban vásárolták meg. Tíz évre szóló gazdasági társulási szerződést kötöttek, amelynek keretében a pénzintézet biztosította a beruházáshoz szükséges öszszeget, a gyártmányok eladásából keletkező hasznon pedig 50—50 százalékos arányban osztoznak. _ A gépeket svéd és NSZK- beli cégek | kedvező áron ajánlották megvételre. Az új, korszerű berendezések évente 1 millió 100 ezer négyzet- méter színes és egyszínű ing-, illetve zsebkendőkelme szövésére alkalmasak. A. békéscsabai FEKON-nal kötött szerződés alapján az elmúlt év augusztusában kezdték el a munkát a dombegyházi Petőfi Tsz varrodájában. Jelenleg ingeket varr 'a varrodában dolgozó hatvan nő Fbtóí Fazekas László
