Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-12 / 85. szám
NÉPÚJSÁG 1983, április 12., kedd Két csillag a homlokzaton Amikor 1980-ban elsőként nyerte cl a HAFE békéscsabai gyára a kiváló címet, bölcs előrelátással úgy helyezték el a homlokzaton az elismerést jelző vörös csillagot, hogy több is férjen mellé. Az optimizmus indokolt volt, múlt évi munkája alapján a békéscsabai gyár kollektívája ismét kiérdemelte ezt a kitüntetést. így már két csillag díszíti a csabai gyár falát. Nem volt könnyű az út eddig. A vállalat, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára az 1963-as ipari átszervezés során gyarapodott a nyíregyházi és a békéscsabai gyárakkal. Többszöri termékszerkezet-átalakítás és korszerűsítés után alakult ki a vállalat profilja, melyet neve is jelez. Emellett egyre jelentősebb a különböző ipari szállítórendszerek, a konvejorok gyártása is. A piaci igényeknek megfelelő fejlesztő tevékenység alaposan felgyorsult az 1974- ben aláírt szovjet—magyar kormányközi megállapodás nyomán, fnely biztos piacot jelent azóta is a házai gyártmányú felületvédelmi és festőberendezéseknek. A nagy feladatokból tekintélyes rész jutott már eddig is a 3-as számú békéscsabai gyárra. Itt készül több hajtóműtípus, végeznek forgácsolási munkákat a társgyárak részére és egyre jobban fejlődik a modern elektronika eredményeit hasznosító vezérlőrendszerek gyártása. Ma már sehol sem vásárolnak úgy konvejórt, hogy az ne legyen alkalmas automatikus üzemeltetésre. Az ehhez szükséges vezérlőberendezések Békéscsabán készülnek. Régebben több ezer relét és más elektromechanikus eszközt tartalmazott egy-egy rendszer, újabban ezeket egyre jobban kiváltják a korszerű félvezetők. Kialakult egy olyan fiatal tervezőgárda a csabai gyárban, melynek tagjai felkészültek a legmodernebb eszközök alkalmazására is. Már készen vannak a tervek a kisméretű mikroprocesszoros vezérlésű rendszerek gyártására, a nagy sorozatú bevezetés csak azon múlik, hogy biztonságosan beszerezhetők legyenek a szükséges alkatrészek. Az új feladatra való felkészülés közben a 3-as számú gyár alaposan túlteljesítette múlt évi tervét. Az árbevétel 311 millió forint helyett 316 millió forint volt, ebből 212 millió forint az export ellenértékeként jött be. A nyereség meghaladta a 82 millió forintot, és ezt az eredményt kevesebb, mint ötszázan érték el. Ehhez azonban jó szervezés és újfajta ösztönzési rendszer kellett. A közvetlen termelésirányítók a múlt évben már csak az általuk irányított terület eredményei alapján kaptak prémiumot, és ez meglátszott a termelés ütemességén és a termelékenység alakulásában. A nagyobb érdekeltség lehetővé tette, hogy kivédjék a létszámhiány káros hatásait, és sikerült csökkenteni az anyaghiány okozta gondokat is. Kiderült, hogy a munkaszervezésben még további nagy tartalékok rejlenek. Elsősorban a nagy termelékenységű CNC-gépek folyamatos ellátása jelent nagy feladatot. Sikeresen élt az önállósággal is a múlt évben a csabai gyár. A HAFE ugyanis egyre többet bíz a vidéki gyáregységekre. Az elmúlt évben már 15 millió forint bevétel származott saját vállalásból. Természetesen ez a szokatlan tevékenység bőven okozott gondot, meg kellett küzdeniük a vállalkozás, az árképzés és a kalkuláció számos nehézségével. Az itt szerzett tapasztalatok sokat segítenek majd a további tervek kialakításában. Az eredmények elérésében döntő érdemük volt a gyár szocialista brigádjainak. Most 37 brigád ért el valamilyen fokozatot, a József Attila Szocialista Brigád a vállalat kiváló brigádja. A Kulich Gyula ifjúsági brigád a KISZ KB Dicsérő Oklevelét nyerte el, a gyár KISZ-szervezete pedig a megyei KISZ-bizottság oklevelét kapta meg a munkaverseny szervezésében kifejtett tevékenységért. Nem csak a gyáré a dicsőség, a dolgozók sem jártak rosszul, hogy mindent megtettek a kiváló cím elnyeréséért. Jakab Katalin főkönyvelő pontos számokkal is bizonyítja ezt. A gyár bérszínvonala 1981-ben 9,3, tavaly 5,4 százalékkal nőtt. ' Ehhez persze még jobban kell dolgozni, mint tavaly. Az államközi szerződésnek köszönhetően a gyár munkaellátottsága hosszú távon biztosított. Ez azonban nem szülhet kényelmességet, mert nagy a konkurrencia. A szovjet ipar fejlesztésében nagynevű tőkés cégek is közreműködnek, és hasonló berendezéseket szállítanak, mint a HAFE. Ezekkel is állni kell a versenyt, mert csak így lehet megtartani az eddig kivívott pozíciókat. A műszaki haladás technikai feltételei részben adottak: több korszerű számjegyvezérlésű megmunkáló gép működik már jelenleg is a HAFE 3-as számú gyárában. Az idei évben további modern termelőberendezések érkezését várják. Elkészült az ipartelepi gyáregység bővítése, most már jobb körülmények között végezhetik az elektronikai szerelést. Rövidesen több olyan szakember kap diplomát, akikkel már szerződést kötött a gyár, így tovább erősödik a tervező-, fejlesztő- gárda. Az ösztönzési rendszert is finomítják, és bíznak benne, hogy az intézkedéseknek meglesz az eredménye is. A békéscsabai gyár homlokzatán ugyanis további csillagok is elférnek. Lónyai László Fotó: Fazekas László Békéscsabán, az Autójavító Vállalat (a régi AFIT) a napokban fűtőolaj-elárusító kutat nyitott, segítve ezzel a környék lakóinak tüzelőolaj-ellátását Vita a Volán 8. számú Vállalatánál Vélemények az üzemi demokráciáról A beszélgetés résztvevői: dr. Szabó Bé- lyettes, a gyulái főnökség autóbusz-vezető- láné, a vállalati szakszervezeti bizottság je, Varga József, a műszaki üzem főműve- titkára, Szabados Kristóf, a vállalat gyulai zetője, Bangó János bizalmi, szerelési cso- autóbusz-állomásának állomásfőnöke, Ta- portvezető és Polacsek Mihály, a VSZB kács Tibor, szakszervezeti főbizalmi-he- politikai munkatársa. A vállalati szakszervezeti bizottság irodájában heten üljük körül az asztalt; nehezen induló beszélgetésre számítottam, hiszen az üzemi demokráciáról a sajtó nyilvánossága előtt szólni mégiscsak más, mint a műhelyben, cigarettaszünetben megvitatni, hogy milyen ember is a főnök. Mégsem kell még egy percet sem várnom, amikor arról kérdezem partnereimet: mérhető, érzékelhető-e a vállalatnál az üzemi demokrácia szélesítésére hozott eddigi határozatok hatása? A szerelők csoportvezetője máris szót kér. Bangó János: — Én 1957 óta vagyok a cégnél, és 1962- ben lettem szakszervezeti bizalmi, tudok összehasonlítást tenni, és csak annyit mondhatok, hogy azelőtt én nagyon nehéz helyzetben voltam. Miért? Mert tenni semmit nem tehettem, ha jogos panasszal jöttek hozzám, legfeljebb széttettem a kezem, hogy „nézd, öregem, igazad van, de mit csináljak?”. Ez nagyon rossz hatással volt a dolgozókra, ugye az üzemvezető egymaga döntött mindenben, magyarázat nem volt a döntés mellé, nem csoda, hogy az emberek morogtak állandóan. Nem azt mondom, hogy most rőzsásabb a helyzet, mert most még bérfejlesztés sem lesz, és ezt nagyon nehéz megmagyarázni, elfogadtatni, de azt mindenki látja, hogy nem döntenek nélkülünk, s úgy már mindjárt könnyebb elviselni a nehezebbjét is. Szabados Kristóf: — Erre a mi területünkön egy konkrét példát is tudok mondani. Azelőtt a közlekedési jegyzéket, vagyis azt a menetrendet, ami szerint a buszvezetőink éven át dolgoznak, készen kaptuk a vállalati központtól, tavaly óta ez ránk van bízva, mi meg úgy oldottuk meg a dolgot, hogy bevontuk a bizalmiakat is a jegyzék összeállításába. Ezt ,én nagyon fontos dolognak tartom. Takács Tibor: — Főnököm a legkényesebb kérdésről szólt, tudniillik a menetrend vagyis a FORDA, ahogy mi hívjuk, eleve megszabja, hogy ki, milyen vonalon dolgozik majd, s ezzel tulajdonképpen egész évre „be is lövik”, hogy mennyit kereshet. Zsebre megy tehát a iáték, és ez nem is képzelhető el vita nélkül. De én azt mondom, jobb, a döntés előtt akár egy hónapig is vitatkozni, hogy utána 11 hónapig jó hangulatban dolgozhassunk, mint kiadni egy előkészítetlen utasítást, ami azután tizenegy hónapra borzolja föl a kedélyeket. Varga József: — Az volt a kérdés, hogy fejlődött-e az üzemi demkorácia nálunk? Nos, én erre az tudom mondani, hogy igen. A bizalmi jogait a törvény 1976-ban szélesítette ki, de kezdetben a jogaikkal általában csak formálisan éltek. Ez következett abból is, hogy a vezetők sem fogták még föl pontosan, hogy az emberek bevonása a döntésekbe, a döntések előkészítésébe, végeredményben az ő munkájukat könnyíti, segíti, más- Jelől pedig a bizalmiak sem értették pontosan, mi a teendőjük. Szóval a kibontakozás egy hosszabb folyamat volt, és azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az utóbbi néhány évben nálunk a demokratikus fórumok betöltötték szerepüket. Ezért azután a tavaly decemberi új határozat igazából nem is adja föl nekünk a leckét. Dr. Szabó Béláné: — Ezt annyiban módosítanám, hogy bennünket sajátos helyzetünk is a téma állandó napirenden tartására kényszerí- tett. Tudniillik a Volán-vállalatok irányításának folyamatos korszerűsítése, az önállósodás erősödő folyamata döntésre jogosult fórumaink jog- és hatáskörének párhuzamos átrendezését is megkövetelte. Ebben eljutottunk, hogy úgymondjam, a frontok tisztázásáig. Kialakult a fórumok olyan rendszere, amelynek egyik felét a vállalat működteti, alapvetően a termelő munka irányításában, a fórumok azon részének működtetéséért, pedig ahol elsősorban a dolgozók munka- és életkörülményeinek kérdései dőlnek el, a szákszervezet a felelős. Ez természetesen nem jelenti a „különválást”, csak a felelősség dolgában tesz rendet. Most hátra van még a fórumok hatáskörének pontos körülhatárolása, hogy a fölösleges átfedéseket és párhuzamokat el tudjuk kerülni. Szabados Kristóf: — Hadd kapaszkodjam bele a felelősség szóba, és jó, hogy e2 így került terítékre. Látni kell ugyanis nekünk, munkahelyi vezetőknek, hogy ha támaszkodunk a dolgozók véleményére, ha együtt döntünk minden kérdésben a szakszervezettel, az valamennyit le is vesz abból a felelősségből, ami a vállalatunkat nyomja. Szerintem baklövést követ el, aki ezt figyelmen kívül hagyja. Takács Tibor: — Szabados elvtárs ezt úgy érti, hogy korábban csak őt szidta az, aki fegyelmit kapott, most már mellette a bizalminak is jut az átkokból, mert mindenki tudja, hogy a bizalmi nélkül nincs fegyelmi. Szabados Kristóf: — Ez is igaz, de én arra gondoltam, hogy akiket bevonunk a döntésekbe, azok egyúttal propagandistái is lesznek az adott ügynek, és ez egy olyan erő, amiről akkor sem volna szabad lemondanunk, ha nem lenne rá külön törvény. Polacsek Mihály: — Ha szabad nekem is bekapcsolódnom ezen a ponton: az a véleményem, hogy az üzemi demokrácia fejlődése egyébként sem múlhat csak a törvényeken. Én úgy fogom fel az üzemi demokráciát, mint egy olyan folyamatot, amelyben egyre többen kapcsolódnak be a közös ügyek in- tézébe. őszinte vélemény- nyilvánítás, a nyíltság kiteljesedése ez, ami nem köthető végül is egyedül a demokratikus • folyamatok működtetéséhez, mert az azt jelentené, hogy a két fórum között szünetelne az üzemi demokrácia, átadva a terepet a „folyosó-pletykáknak”. Bangó János: — Nagyon sok olyan apróbb kérdés támad menet közben, aminek megválaszolásával nem várhatunk a soros tanácskozásig, ezeket is meg kell vitatnunk, el kell döntenünk, ha kell a műhelyben, ha kell az ebédlőben, vagy a folyosón, ez még nem pletyka. A lényeg, hogy őszinte és megalapozott legyen a véleménynyilvánítás, mert a torz híresztelésekkel nagyon sokat lehet ártani, éppen ezért minden információt, származzon az akárkitől, ellenőrizni kell. Takács Tibor: — Mi járjuk a megye útjait, a buszállomáson találkozunk, itt tudja csak nekem is ki-ki elmondani a maga búját-baját, tehát ezeket a „folyosói beszélgetéseket” a fórumok előkészítésének is fölfoghatjuk. Szerintem is a lényeg, hogy végire kell járni az észrevételeknek, akárhol is hangzanak el, és minden kérdésben tiszta vizet kell önteni a pohárba, másképp nagyon nehéz az embereket a tervteljesítésre mozgósítani. Dr. Szabó Béláné: — Ügy érzem, ezzel el is jutottunk a lényeghez — ha összefoglalhatom én a vitát —, ami úgy fogalmazható meg, hogy csak abban várható el igazán egy- egy közösség felelősségvállalása, amiben maga a közösség dönthetett. Ha elvárjuk, hogy a dolgozók szív- vel-lélekkel vegyenek részt a tervek teljesítésében, akkor részesei kell, hogy legyenek a tervek, célok, döntések kialakításának is. Kőváry E. Péter Fotó: Fazekas László
