Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-08 / 82. szám
1983. április 8., péntek Számítógépes szolgáltatás Igények és lehetőségek Éppen négy esztendeje, hogy megkezdte működését Békéscsabán a SZÜV, a Számítástechnikai és Ügyvitel- szervező Vállalat. Akkor még sokan vitatták, hogy van-e létjogosultsága itt, Békés megyében egy ilyen nagy teljesítményű számítóközpontnak, ki tudják-e használni kellőképpen a drága, de sokat tudó számítógépet. Hogyan vélekedik erről négy év távlatából a SZÜV igazgatója, Balogh István. — A létjogosultság dilemmája ma már fel sem merülhet. Harminc ügyfelünk van és ez egyértelműen bizonyítja, hogy valóban nagy az igény a számítástechnikai feldolgozás iránt. Árbevételünk a tervek szerint alakult, a tavalyi háromszorosa volt az 1981. évinek. A veszteség viszont csupán kétharmadát tette ki a tervezettnek. Az ötmillió forintos veszteség, tekintve, hogy a számítóközpont összesen 150 millió forint értékű eszközzel dolgozik, vagyis az éves amortizációs költség 13 millió forint — nem is számít olyan rossz eredménynek. Inkább azt lehet mondani, hogy jó úton haladnak a gazdaságosság felé. Aminek azonban alapfeltétele, hogy egyre többen vegyék igénybe szolgáltatásaikat. — Azt ma már minden gazdálkodó tudja, hogy a döntéseket megalapozó szerteágazó ismeretekhez legkönnyebben a számítógépes adatfeldolgozás útján juthat. Ám pénze arra nincs, hogy önállóan üzemeltessen egy számítógépet, de — a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között — még arra se nagyon, hogy velünk dolgoztasson. Sokáig élt a téesz- ekben az a nézet, hogy inkább vesznek egy traktort, mint egy könyvelő automatát. Az ellentmondást, a termelési folyamat viszonylagos gyorsasága és az információszerzés, adatfeldolgozás lassúsága között egyre többen felismerik, és ez egyértelműen nekünk kedvez. Az a harminc vállalat, intézmény, gazdaság, amely a SZÜV-vel dolgoztat, elégedett. Bizonyítja ezt, hogy egyetlen feldolgozási szerződést sem bontottak fel. — A beüzemelés időszakában voltak kisebb problémák, súrlódások, de ez már a múlté. És ebben nagyszerepet játszott a kollektíva hozzáállása. Bár igen sokféle ember verődött itt ösz- sze, egy közös bennük, hogy szeretik ezt a munkát, hogy foglalkozásukat hivatásnak tekintik. Ennek köszönhetően igen jó szakmai színvonalat értünk el. A szakmai utánpótlás biztosítása, illetve a számítógépek iránti rokonszenv növelésére tanítanak számítás- technikai ismereteket a köz- gazdasági szakközépiskolákban, szeptembertől már a MERA programozási terminálrendszer alkalmazásával és a SZÜV segítségével. — Száznyolcvanán dolgozunk a számítóközpontban, s egyelőre nincs szükség sem a létszám, sem a gépi kapacitás bővítésére. Sőt mintegy 25 százalékkal lehetne javítani a kihasználtságot. Jelentős ugyanis a rendszerkialakításra, a programok kikísérletezésére fordított gépidő. Ennek csökkentése, új rendszerek elindítása gazdaságosabbá teszi majd az üzemeltetést. Eszközfejlesztést tehát nem terveznek, ami van, azt kell jobban kihasználni. És e lehetőségek fokozottabb kiaknázása iránt a BAGE tanúsítja a legnagyobb érdeklődést. Saját, kisebb teljesítményű számítógépein alrendszereket alakít ki, elő- feldolgozást és táv-adatfeldolgozási vonal létrehozását tervezi. Hasonló törekvések jellemzik a MEZÖGÉP-et is, ám a megvalósításhoz szükséges pénz itt még nincs együtt. Mindezek alapján megállapítható, hogy noha jelentős az igény a számítógépes szolgáltatások iránt, a rendszer adta lehetőségeket a megye még korántsem használja ki. A SZÜV jelenlegi eszközállományával hosszú távon ki tudja elégíteni megrendelőit előnyös fejlődési lehetőséget kínálva azok és önmaga számára. (szatmári) Az R—35-ös számítógép üzem közben Fot<^: Fazekas Paprikapalánták és díszcserjék között A legkeresettebb növény a paprikapalánta — Egy hektár hidegfólia és ötezer négyzetméter üvegház a birodalmunk. Most azon fáradozunk, hogy ne kelljen ezt a kertészetet megszüntetni, ahogy tették azt egyes téeszek Eleken, Sarkadon, Dobozon és Két- egyházán. Tették, mert veszteségesek voltak! — mondja Péterffy Zoltán, a gyulai Munkácsy Tsz kertészetének vezetője, aki így számol be az eredményekről: — A kiskert, a föld becsületét országos érdekeket szolgáló eredmények hozták vissza. A jó kedv a földműveléshez megvan. A feltételek nagyjából biztosítottak, ehhez mi is igyekeztünk hozzájárulni, méghozzá a palántaneveléssel. Komóditól Mezőhegyesig jönnek szerződéskötésre paprikára, paradicsomra, uborkára. Kétszáz kistermelővel állunk kapcsolatban. Rájöttek persze, a mai energiaárak meglett, hogy sokkal gazdaságosabb a palántát tőlünk vinni. Ha a lehetőségeink nem lennének korlátozottak, ha új beruházásba foghatnánk, akkor háromszorosára emelhetnénk a palántamennyiséget, annyi igény lenne rá. Nyomasztó gondunk a hőtermelés. Azon kell gondolkodnunk, milyen fűtési megoldás lenne a legcélszerűbb? Most éppen a vegyes tüzeléssel próbálkozunk. Háromszázezer paprika- és paradicsompalántát, 15 ezer uborkapalántát adunk ki a kistermelőknek. A környező téeszeknek pedig több milliót nevelünk évek óta. A palánta után jön a paprika. Tízéves kapcsolat fűz az Óbudai KÖZÉRT Vállalathoz paprikaszállításra. Nagy a konkurrencia, és mi áll- juk a versenyt! Az idei tervünk ötmillió 600 ezer forint. Ágazati eredményként 600 ezer forintot kell produkálnunk. Ilyen energiaárak mellett nem lesz könnyű dolgunk. A palántanevelés mellett szólnom kell a virágtermesztésünkről. A frézia, a tavasznak ez a kedves kis virága például másfél millió forintot hoz. Foglalkozunk szegfűvel, a kevés hőt igénylő krizantémmal, aszparágusszal. Díszfaiskolánkban elegendő fenyőt, tuját, díszcserjét, rózsát találhatnak a vevők. A városban több üzem parkosítását látjuk el, anélkül, hogy konkurrálnánk a kertészeti vállalattal, amely- lyel jó a kapcsolatunk. Bármilyen problémánk van, azonnali segítséget kapunk tőlük, s így van ez fordítva is. Sokat füstölgők, többször ingerültebb vagyok a kelleténél. Nem magamért. Az itt dolgozókért. Tizennégy éves munkánk van a kertészeti eredményekben. Én látom, mennyit dolgoznak itt, szívvel-lélekkel, és még annyi lehetőségem sincs, hogy jutalmazzam őket, fizetésemelést adjak ... Döntse el, jogos-e a füstölgésem? Hogy jogos-e, ennek eldöntése nem a mi feladatunk. Egy biztos: a gyulai Munkácsy Tsz kertészetében hozzáértéssel teljesíti feladatát a kollektíva. Kép, szöveg: Béla Vali SfÉlroHRuházati Vállalat V Ví\f Pontosan takarékoskodnak éviit i I i I I A ruházati gyárak munkásai kész szabásminták alapján dolgoznak. Az anyagtakarékosság a tervezőasztalon kezdődik, ahol a lehető legkisebb szabási hulladék keletkezésére törekszenek a rajzolók. A FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyára ilyen szempontból is különleges helyzetben van: a külföldi megrendelőktől kész mintákat kap. Hogy mégis lehet-e náluk takarékoskodni anyaggal, energiával — erre kerestük a választ ... A szabászat hosszú asztalokkal berendezett, világos terem. Asszonyok és férfiak teregetik a kelméket, amelyekből egy másik helyen kivágják a szabásmintában jelzett darabokat. Mindezt Sipiczki János művezetőtől tudom meg. Elmondja azt is, hogy újabban nagyon kis szériákat is szabnak, ez pedig elaprózza a munkájukat. Fontos, hogy vágáskor a gépi szabó pontosan kövesse a sablont, mert néhány milliméter eltérés sem engedhető meg. A szabási hulladék mennyisége attól is függ, mekkorák az egyes részek — minél kisebbek, annál kevesebb a haszontalan kelmedarab. A maradékot segédmunkások szedik össze, s préselés után a MÉH-be adják át. Sipos Mihályné és Lénárt Imréné összehangolt mozdulatokkal teregeti a kelmét. Kérésünkre rövid pihenőt tartanak. — Gyakran beszélünk a brigádtagokkal a takarékosságról — kezdi Siposné —, én a Kuliéh Gyula Szocialista Brigádban vagyok. De nemcsak beszélgetünk, ami rajtunk múlik, azt be is tartjuk. Patronálunk egy általános iskolai első osztályt, nekik varrtunk a lehulló nagyobb darabokból társadalmi munkában törülközőt, szatyrot, egyéb apróságot. Természetesen, előtte engedélyt kérünk az anyag fel- használására. A két fiatalasszony szerint szinte már mindenkinek a vérében van, hogy ha nem használja, kikapcsolja a gépet, eloltja maga után a villanyt. A takarékosság másik forrása a szaktudás: ők is tudnak szabni, ragasztani — akkor sem csinálnak se- lejtet, ha másnak a helyére kell állni. És ez mostanában, a kis szériás gyártások idején gyakran előfordul. Krizsán György mozdulatain látszik, hogy egyike a szakma öregjeinek. Elmé- lyülten figyeli és kezeli a vágógépet, pedig látszik rajta, hogy behunyt szemmel is tudná, mit kell csinálni. Bemutatkozás után azonnal a géphez nyúl, ösztönös mozdulattal kikapcsolja. — El lehet rontani, hát persze — kezdi a beszélgetést —, bár nekem már nem nehéz ez a munka, mert 27 éve itt dolgozom. A jó minőség, a pontosság nálunk követelmény. Az órabérünkébe van beépítve egy mozgó- bérrész, ha valamit rontunk, azt levonják. Könnyű kikeresni, ki hibázott, mert minden tételen szerepel a vágó száma. A mi munkánk eredménye a varrodában érezhető igazán, mert „ott jön ki”, ha nem voltunk pontosak. A 133-as szalagnál járunk, a varrodában. Balaskó La- josné művezető szerint az egész gyárra rányofnja a bélyegét, hogy nagyon komplikált blúzokat, ruhákat varrnak. Ö is a pontosságot hangsúlyozza, amely különösen a nyugati bérmunkánál meghatározó. Remeczki Istvánná, a Sebes György Szocialista Brigád vezetője nehézségeikről beszél. Egy éve váltott a gyár termékszerkezetet, tért át az említett, igényesebb holmik gyártására. Nagyon össze kellett fogni mind a 22 brigádtagnak, hogy helyt tudjanak állni. Büszkék rá, hogy tavaly egyedül teljesítették az előírt normaidőt. Számítottak is a Kiváló Brigád címre, de eddig nem kapták meg. Talán jövőre ... Fodor József né varrónő kolléganőihez hasonlóan fiatal asszony. Máris nagy gyakorlatot szerzett: — Nem volt könnyű a szerkezetváltás, és ma sem az. Alig tanuljuk meg az egyik ruhadarab varrását, már váltani is kell. Pontosan elszámolunk a megmaradt kellékekkel, húzózárakkal, csatokkal, gombokkal, ez is takarékosság. A többi, hogy vigyázunk az áramfelhasználásra és nem gyártunk selejtet, az természetes az egész szalagnak. összeszedni a hulladékot, eloltani a fölöslegesen égő körtéket, precízen dolgozni — ezzel bizony nem sokat lehet megtakarítani... Vagy talán nincs is ennél többre szükség? Pribolyszki And- rásné szb-titkár és Gombkötő László termelési osztály- vezető szavai érdekes ösz- szef üggést világosítanak meg. A FÉKON békéscsabai gyárában a termelés kilencven százaléka tőkés bérmunka — NSZK-beli és holland megrendelőknek dolgoznak. A vevők nemcsak az alapanyagot, segédanyagot szállítják, hanem a kért ruhadarabok pontos tervrajzát is. Előírják, hány blúzt, ruhát hozhatnak ki a csabaiak egy- egv vég kelméből. És ezt be kell tartani, akkor is, ha a magyar rajzolók kevesebb anyagból képesek kiszabni a megrendelt darabokat. Előfordult már ugyanis, hogy jelentős megtakarítást értek el a FÉKON-ban, s az új szabásmintát el kellett küldeni külföldre, amíg megérkezett az engedély az új módszerre, álltak a szalagok. De más okból sem jó túlzottan ügyesnek lenni. A vevő ugyanis kis szériát igényel, s ha ugyanabból a fazonból több készül, azzal leszorítja a korábban megállapított árat, elvész a kis széria előnye. Hogy mégsem csak szólam a költségek csökkentése, azt egyetlen tény bizonyítja: a múlt évi áram- és gázáremelkedés hatásait szinte teljesen sikerült „kivédeniük” a gyári munkáskollektíváknak ... A FÉKON termelési szerkezetét ismerve, ez is szép eredménynek mondható. M. Szabó Zsuzsa Kis szériában dolgoznak Fotó: Fazekas László
