Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-29 / 100. szám

1983. április 29., péntek NÉPÚJSÁG D tanácsnak címezték Beszámoló a 28-as körzetben Társadalmi munka és településfejlesztés Kétsopronyban „Rendhagyó” volt a tanácstagi beszámoló, rendhagyó- an adjuk is vissza a történéseket. Legtöbb helyen ugyan­is, amikor az előadó befejezi beszédét, utána síri csend borul a teremre, s valósággal harapófogóval kell kihúzni az emberekből — sok helyen, mondom, még ma is — a véleményeket. Itt, a megyeszékhely 28-as választóke­rületében nem így történt. Amikor XJrbán András vég­zett a tájékoztatójával, kedélyesen azt mondta: — Azért fogtam össze dióhéjban tájékoztatómat, hogy inkább hozzászólásokra jusson több idő. Az 1982. évi településfej­lesztésben elért eredményei alapján — községeink cso­portjában — Csárdaszállás és Ecsegfalva mögött Kétsop- rony szerezte meg a harma­dik helyet. E kiemelkedő teljesítményt elismerve, 40 ezer forint jutalmat adott a megyei tanács. Hamarosan dönteniük kell az érdekelt szerveknek és testületeknek abban, mire használják fel az összeget. Mindenekelőtt az érde­kelt bennünket: vajon mi­lyen feladatok megoldására vállalkoztak abban az 1600 lélekszámú helységben, ahol az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke 1981- ben még csak 196 forint volt, tavaly viszont már megközelítette az 1250 fo­rintot? A több mint hatszo­ros növekedés főként annak tudható be, hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet szocialis­ta brigádjai a korábbinál nagyobb erőfeszítést fejtet­tek ki településük fejlesztése érdekében. A legfőbb ten­nivalók közé tartozott a be­kötő út szélesítése, valamint az üzemegységekhez vezető, tanácsi kezelésű földutak rendbe tétele. E munkálatok együttes értéke meghaladta az egymillió 400 ezer forin­tot a múlt évben. Matuska János fiatal üzemgazdász ar­ról is tájékoztatott, hogy a 14 kollektíva rendszeresen részt vesz járdaépítésben, a közterületek szépítésében, tor. vábbá alkalomadtán javító­karbantartó teendőket lát el a gyermekintézményekben. Sőt, néhány munkahelyi kö­zösség célul tűzte a falutól távol élő emberek megsegí­tését. A brigádtagok igyekez­nek rendbe hozni a tanyasi épületeket, és tisztán tarta­ni az ottani környezetet. Ugyanakkor minden hónap­ban szerveznek nyugdíjasok részére valamilyen rendez­vényt a művelődési ház­ban. A téesz, azon felül, hogy autóbuszát díjtalanul bo­csátja a tanulóifjúság ren­delkezésére, közreműködik majd a korszerűbb tanter­mek, s egyéb járulékos he­lyiségek létesítésében. De erről már Majernyik István­ná pedagógus, a népfrontbi­zottság titkára beszélt, aki egyébként több éven át a sopronyi tanyasi iskolában volt nevelő, s ezután hosz- szabb időn keresztül ő irá­nyította a helyi művelődési ház munkáját. Mint mondot­ta: az egyik honvédségi ala­kulat Kerekes Árpád KISZ- alapszervezete is felajánlot­ta segítségét az iskolaépítés­hez. A katonák nemcsak szakköröket vezetnek, ha­nem részt vesznek különbö­ző iskolai rendezvényeken is, és találkozót szerveznek az úttörőkkel közösen. Fel­sorolni is sok lenne, milyen egyéb támogatást kap az in­tézmény a község KISZ-fia- taljaitól, a szülői munkakö­zösségektől, a helyi párt-, állami, gazdasági, társadal­mi szervektől. Például a Bé­késcsaba . és Vidéke ÁFÉSZ minden évben 20 ezer forin­tot ajánl fel az úttörőcsapat táborozási, kirándulási költ­ségeinek fedezésére. Cseré­ben a tanulók műsort ad­nak a munkahelyek rendez­vényein. Mint már jeleztük, a köz­ségben a téesz az egyetlen termelőüzem, amely mozga­tórugója, s egyben közvet­len végrehajtója is a tele­pülésfejlesztéssel kapcsola­tos nagyobb terveknek. A szövetkezet vezetősége elő­irányozta, hogy a húsboltot még ebben az évben felépí­ti. A lakosság magasabb szintű ellátását szolgálja majd az új iparcikkbolt lé­tesítése is. Ebből a célból a helybeliek úgynevezett C-részjegyeket vásároltak fel összesen 800 ezer forint ér­tékben. Nem csekély szervezést igényel a gázprogram való­ra váltása a jövőben. A nem­rég tartott részfalugyűlésen a jelenlevők többsége a be­kötés mellett szavazott, s ennek megvalósítása végett utca társulásokat hoznak lét­re. Eszerint ismét több le­hetőség kínálkozik a társa­dalmi munkák szervezésére az elkövetkezendő időben. Ami pedig a környezet szépítését illeti, a falu köz­pontjában, a buszfordulónál, parkot alakítanak ki, s mint­egy 10 ezer forint értékű díszfával és cserjével ültetik be a területet. Kép, szöveg: Bukovinszky István A családias hangulatú ösz- szejövetelen azzal kezdték, hogy a tájékoztató zömében érthető részein túl mintha idegenül hangzott volna el. Ezzel az ilyen részekre utal­tak többek között, mint: a tanács foglalkozott' „a ható­sági munka helyzetével, kü­lönös tekintettel az állam- igazgatási jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek ér­vényesülésére.” Vagy: „Ata­nács munkaterve, az általa megtárgyalt napirendi pon­tok igazodtak a tanács , 1981. márciusi ülésén elfogadott ciklusprogram által megha­tározott irányvonalhoz, az abban meghatározott felada­tokhoz, fő célkitűzésekhez.” * * * — Különben jó volt a be­számoló, de mi szerettünk volna többet hallani a saját dolgainkról — vélte Dina Jó- zsefné (pedig hát a beszá­molóban a saját dolgainkról esett szó!), s szavai után a konkrétebb, személyesebb gondok-bajok is „esőstől” ke­rültek a tanácstag jegyzeté­be. hogy azokat továbbítsa majd a tanács vezetőségéhez. — Határozatot hozott a tanács a piaci rendről is — ' vetették fel sokan. (Jellem­ző az összejövetelre, hogy egyesek többször is felszó­laltak. s a csaknem negyven résztvevőből tizenhárom csa­lád képviselője mondta el vé­leményét.) Ám arról is kel­lett volna intézkedni, hogy a piaci napokon, de máskor is (!) legyen nyitva nyilvános WC a piac közelében, mert ezrek és ezrek topogják ösz- sze enélkül a Trefort utcai művelődési - otthon, meg az intézet nem nyilvános il­lemhelyeit! Milyen rend az, ahol nem gondoskodnak er­ről az alapvető higiéniai szükségletről?! Ugyanígy nincs megoldva a piac és környékének tisztán tartása sem. Sok észrevétel hangzott el a szemétszállítások hanyag­ságáról, hogy a vállalat dol­gozói az amúgy is zsúfolt forgalmú 30-as áruház mö­elegendő. Ilyen körülmé­nyek között nem csoda, hogy a termelők csatáznak egy­mással a vevőkért. Ez nem is lenne baj. Az már elgon­dolkoztató: a faiskolák emi­att a mennyiség állandó nö­velését tartják szem előtt, hiszen a tervet teljesíteniük kell, amely ki tudja miért, a bázishoz igazodik. Vajon nézi-e valaki, hogy évente hány ezer facsemetét éget­nek el emiatt? Ami Békés megyét illeti, nem tartozunk a nagy gyü­mölcstermesztő vidékek kö­zé. Ezzel szemben az oltvá­nyok 12-—15 százaléka in­nen kerül ki. A talaj és az éghajlati adottságok kedvez­nek a telepítésnek. Kézzel­fogható bizonyítéka ennek, hogy az oltványok minősége jobb az országos átlagnál. Olyan telepeink vannak, mint az 1920-ban, illetve az 1939-ben létesített orosházi és békéscsabai, valamint az 1970-től működő kondorosi faiskola. Ezekből 12 hónap alatt több mint félmillió olt­vány került ki, amelynek a termelési értéke meghaladja a 15 millió forintot. A me­gyei főkertész szerint, ha szükség lenne rá, évente egymillió oltványt tudnának előállítani. Békéscsabán és Kondoroson meghonosodott a gépi oltás és szemvágás, a vegyszeres gyomirtás. Ugyan­csak gépesítették a talajmű­gött a keskeny úttestre te­szik a kukát, pedig annak kijelölt helye van; kifogásol­ták, hogy nem intézkedik a tanács az újságban is több­ször megírt Kulich téri park ügyében, ahonnan lelkiisme­retlen emberek elhordják a padokat, letapossák a pázsi­tot. Az ételbár elé két padot is vittek, nyilván azért, hogy az onnan kitámolygó ittasok tudjanak hol lepihenni, de a park sétányain nem tudnak leülni a gyereküket sétáltató mamák. Milyen park az, ahol nincsenek padok a sé­tányokon?! A legkeményebb vélemé­nyek a kisajátítások ügyében hangzottak el, bírálva mind a tanács, mind az Ingatlan- kezelő Vállalat „érzéketlen­ségét” ez irányban. A Jókai utcai, a Sallai utcai érintett lakók szinte „vesztegzár” alatt érzik magukat. Liker lakótárs utalt a helyzetükre. — Húsz év óta építési ti­lalom alatt áll ez a terület. Az épületek omladoznak, szi­getelésük megkopott, hónap­ról hónapra romlik az álla­guk. Szanálásra ítéltek va­gyunk, s ezért sem az in­gatlankezelő nem törődik az­zal, hogy fejünkre dőlnek e falak, sem a tanács... Őszintébben kell ezzel fog­lalkozni. Nemcsak azért, mert végeredményben a város központjában levő, s az össz­képet nagyon rontó épületek­ről van szó, hanem azért, mert emberek laknak ezek­ben és igen mostoha körül­mények között, már lassan két évtized óta. Vagy költöz­tessenek ki onnan minden­kit, vagy engedélyezzék — ha az előbbire nincs még anyagi lehetőség —, hogy valamelyest rendbe hozzák, tatarozzák az épületeket! Mi­ért kellene a mostani ismert gazdasági nehézségek miatt még 15 évig így élni a város központjában?! Erre jobban oda kellene figyelnie a ta­nácsnak. A bátor, szókimondó véle­mények mellett hasznos, környezetvédő, s közlekedés­velést, a növényápolást. A termesztés szerkezete is vál­tozott. Sokáig az alma vitte el a pálmát, most a csonthé­jas gyümölcsöket kedvelik. Hz Olcsó megoldást keresik De nem elég termeszteni, a csemetéket el is kell adni. És az sem mindegy, hogy hol. Az 500—600 ezer olt­vány 15 százaléka talál gaz­dára szűkebb hazánkban, a többit máshol értékesítik. Ha tudják! Alapos piackutatás­ra van szükség. Meg kell tudni, hogy melyik fajtákat veszik leginkább, mit ültet­nének szívesen a házi ker­tekbe. Az eddigieknél na­gyobb hangsúlyt szükséges helyezni a saját értékesítés­re. Hogyan? Megmutatni, el­vinni az árut a vevőhöz és jobban ügyelni a csomago­lásra, a kiszerelésre, a pro­pagandára. Ami a legfonto­sabb: a minőség! Olykor csak évek múlva derül ki, hogy amit vettünk nem azt a 'fajtát termi, aminek elad­ták. Mi ennek az oka? El­sősorban az, hogy egyes le- rakatokban olyan embert bíznak meg az árusítással, aki enyhén szólva keveset ért ' a gyümölcsfákhoz. A szakemberek is egyétértenek azzal: jó lenne, ha a jövő­biztonsági javaslatok is el­hangzottak az aktív tanács­tagi beszámolón. Tavaly 740 lakást adtak át a városban, s ez évben a terv 642. Magánberuházású pedig 395. Erre a célra 1985- ig 450 házhelyet ad ki a ta­nács, közművesítéssel, s más kedvezménnyel. Folytatódik a belvíz-elvezetési rendszer, s a központi biológiai derítő építése. A gázhálózat bőví­tése is, társulásos alapon. 1980-tól 20 utcába került, ez évben pedig 23 utcába veze­tik be a gázt, önköltségesen. A fő közlekedési útvonalak korszerűsítése a Széchenyi és Gyulai út szakaszán folyta­tódik, s ez évben megépül az új Szarvasi úti felüljáró. Több helyen, az illegális szemétlerakók megszünteté­sére konténereket helyeznek el. Elkezdték a központi autóbusz-állomás építését, ez évben 40 milliós ráfordítás­sal folytatják ezt. Az idén adják át a központi 200 fé­rőhelyes belvárosi óvodát, s a szükségletek enyhítésére 100—100 férőhelyes lakásóvo­dát és 370 személyes lakás­napközit terveznek. Befejeződött a 9. számú is­kolában a tornaterem építé­se is, indítás előtt áll a Vá­sárhelyi szakközépiskolai tornaterem-építés, valamint a zeneművészeti szakiskola kialakítása. Jövőre átadják a 400 ezer kötetes új könyvtá­rat, s folyamatban van a sportcsarnok építése. Terve­zés alatt áll az új művelődé­si központ megvalósítása a Gyóni Géza utca és a Lu­ther utca térségében, építé­sét jövőre kezdik el. Ugyan­csak megkezdik, de az idén, a kórház régi épületeinek a felújítását. A kereskedelmi hálózat bővítésére az idén összesen 2 ezer 400 négyzetméter te­rületű szaküzletek kerülnek átadásra, de a tervezett ÁFÉSZ-áruház építése késik. A Tanácsköztársaság útján új cukrászdát nyitnak, s tervbe vették egy ezer négy­zetméter nagyságú mezőgaz­dasági szakbolt építését. Végül is a Jókai utcai ki­segítő iskola egyik tantermét megtöltő választópolgárok megelégedéssel vették tudo­másul, hogy a meglevő gon­dok-bajok mellett épül-szé- pül városunk. Felvetéseikre — amire tudott — válaszolt Urbán András, amire pedig nem tudott, arra a résztve­vők várják a választ a ta­nács illetékeseitől. Varga Dezső ben nagyobb gondot fordíta­nának az oktatásra, a to­vábbképzésre. Igaz, nem mindennap szü­letnek Zatykó Imrék és Sán­dorok, akik megalapozták megyénk gyümölcsfa-ter­mesztését. Nyugodt szívvel állíthatjuk: az utódok sem vallottak szégyent: Az oros­házi Új Élet Tsz kifejezetten a kiskerttulajdonosok álmát igyekszik kielégíteni. Aligha véletlen, hogy még határa­inkon túlról is érkeznek megrendelések és elismerő levelek. A békéscsabai Le­nin Tsz faiskc'ája 5 hektár vírusmentes anyateleppel rendelkezik. Az évek során megtanultak gazdálkodni, önálló rangot kapott az érté­kesítés. Nem titkolják: az olcsó megoldásokat keresik, hiszen a 30 százalékos kis­kereskedelmi árrés nem fe­dezi a költségeket. A szov­jet, a koreai export meg­szűnt, de szállítanak facse­metét Csehszlovákiába, az NDK-ba és az NSZK-ba. A verseny erősödését jelzi, hogy az utóbbi időben ma­gánfaiskolákat nyitnak. A szövetkezetiek azt mondják: ezek nem jelentenek kon- kurrenciát. Lehet. Mégis jó lesz rájuk figyelni, mert az emberek ott vásárolnak, ahol biztonságos, előzékeny és szakszerű a kiszolgálás. Seres Sándor Kivágni vagy telepíteni? Csemetecsata Különösen az utóbbi tíz esztendőben hazánkban is egyre többen , foglalkoznak gyümölcstermesztéssel. Eh­hez azonban megfelelő, min­denekelőtt vírusmentes fák kellenek. Van-e elegendő szaporítóanyag a kiskerttu- laí donosoknak, milyen gon­dokkal küszködnek a fais­kolák? Sok az ellentmondás Ha komolyan akarunk vá­laszolni erre a kérdésre, nem szabad figyelmen kí­vül hagyni a hagyományo­kat, az úttörők szerepét. A régi „ojtogatók” még a sa­ját tapasztalataikra hagyat­kozva dolgoztak. Nagyon sok idő telt el, míg meg­kezdődött a szervezett sza­porítóanyag-termesztés. A múlt század közepén, 1860- ban alkottak először tör­vényt faiskolák létesítésére. Mezőkovácsháza, Orosháza környékén jó minőségű, el­lenőrzött fajtákkal kísérle­teztek, sikerrel. A század­fordulón 18 állami faiskola működött az országban, kö­zöttük híres volt a mezőhe- gyesi és az orosházi. Ezek a telepek bőségesen ellátták alapanyaggal a községi fa­iskolákat és a gombamódra szaporodó gazdasági egyle­teket, Az ellenőrzés a mi­nisztériumra hárult. A fel- szabadulás után, a hetvenes évek elején gyors minőségi növekedés. kezdődött. Erre az időre esik a termesztés gépesítése, új alanyok — elsősorban az alma, a csont­héjasok — úgynevezett ve­getatív szaporításának el­terjesztése, az export bőví­tése. Napjainkban viszont sok az ellentmondás. Nemrégen még a gyümölcsfa telepíté­séért fizettek a gazdaságok­nak, most az kap pénzt, aki például kivágja az almafá­ját. Alapvető gond, hogy jelentősen szűkült a hazai és a külföldi gyümölcspiac, az export 1979-től fokoza­tosan csökken. Ezért a VI. ötéves terv kevesebb gyü­mölcsfa eladásával számol. Előtérbe került a lakossági ellátás. A faiskolában dolgo­zók természetesen nem örül­nek ennek. Ugyanis ez több munkával, nagyobb költség­gel jár, és szerényebb nye­reséget ad. Ráadásul né­hány éve megszűntek az ál­lami faiskolák, ma már csu­pán . szövetkezetek foglal­koznak á csemeték nevelésé­vel, árusításával. A tapasz­talatok azt mutatják: ezek a szervezetek kevésbé ké­pesek megbirkózni e fel­adattal, mint az ültetvény­termesztő vállalatok. Csak néhány jellemző adat. . Az ültetvények beruházásigé­nyesek, tehát sok pénzt emészt fel. A megtérülési idő ‘ pedig meglehetősen hosszú, öt-hat esztendő. A termés viszont ciklikus, ál­talában 3 év múlva hoz gyü­mölcsöt az elültetett cseme­te. 0 tervet teljesíteni kell Itt is követelmény a pi­achoz való alkalmazkodás. Csakhogy ez nagyon nehe­zen mérhető, ember legyen a talpán, aki követni tudja. Bármennyire furcsa: a di­vatirányzatok is befolyásol­ják a termesztést. Az ala­nyok, a szemzés évente vál­tozik. Az idén vadkörtét nem lehetett kapni, saj- meggyből most már van

Next

/
Thumbnails
Contents