Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
NÉPÚJSÁG fl divat diktál Első nekifutásra nívódíj 1983. április 26., kedd Haszon a melléktermékből? Kockáztatnak a részvényesek Hárman a díjnyertes kollektívából. Balról jobbra: Óré Ta- másné, Wimmer Éva, Hornya Józsefné Fotó: veress Erzsi Kezdjük megtanulni a leckét. Annyira, hogy már közhelynek számít bárhol leírni : termékváltás. Persze azért továbbra is sláger a szó és a fogalom, amely hosszadalmasabban kifejezve azt jelgnti, gyártsunk azt, ami kell, sőt, kapós a piacon. Mit ér a termelés, ha a készárut nem lehet eladni?! Olyan kell, amivel kereskedni lehet itthon és másutt. A tőkés és szocialista piacon. Különösen vonatkozik ez az elemi rugalmasság az olyan üzemekre, ahol divatcikk készül. Mert a divat, ez a szeszélyes valami diktál ma is, sőt, egyre jobban. Követői — leginkább és leghamarabb — főleg a fiatalok. A Gyulai Kötőipari Vállalat hamar, már évekkel ezelőtt felismerte, hogy a kátyúból csak a divattal haladva kerülhet ki. S mint annyiszor, újból révbe jutott. Tavaly pedig különösen szép eredményt ért el: a 83,6 milliós árbevételből 11,8 millió lett a nyereség, ami az előző évinél 35,6 százalékkal nagyobb. Ugyanakkor a dolgozók létszáma a gyárban csökkent. S habár a nyugati exportjukat a tőkés piac Már a gépeket, berendezéseket szerelik a sárvári gyógyvíz hasznosítására épülő sólepárló üzemben, s elkészült a kristályosító torony is. A tervek szerint az új üzem májusban megkezdi a próbatermelést. Sárvár-rábasömjénben olajkutató fúrás közben 1964- ben 83 fokos jódos, brómos, sós hévízre bukkantak. Széles körű kísérletek során bebizonyosodott, hogy az itteni víz igen alkalmas nőgyógyászati, légúti, mozgásszervi betegségek gyógyítására, sebészeti beavatkozások utókezelésére. Ennek alapján az Egészségügyi Minisztérium gyógyvízzé nyilvánította. Megállapították, hogy a víz köbméterenként 45 kiló ásványi sót tartalmaz, s a hosszú távon rendelkezésre álló vízkészlet naponta több ezer beteg kezeléséhez^ elenehézségei miatt emelni nem tudták, de szinten tartani képesek voltak. Az idén — jórészt a saját törekvésük folytán — a növelésre van kilátás. És hosz- szú évek után újból lesz jelentős, közel 10 millió forintos szocialista exportjuk is. A megújulási folyamat vállalati motorja — mint mindenütt — a gyártmányfejlesztési osztály, ahol mindig új gondolatok születnek a divat ismeretében. — A divat ismerete? Tág fogalom — mondja dr. Mar- kovics Ferenc igazgató. — Jó előre kellenek az információk, megtudni már most, mi lesz egy-másfél év múlva. Ezért is tartottuk szükségesnek, hogy tervezőt szerződtessünk még tavaly augusztusban Pestről, a Magyar Divat Intézettől. — Eddig is kapcsolatban volt a vállalat intézetünkkel — folytatja Wimmer Éva divattervező —, csak most szorosabb lett az együttműködés. Lerövidült a divat- irányjelzés ideje, ami divatról lévén szó, nagyon fontos. Hamarabb és többet tudok együtt dolgozni az itteni gyártmányfejlesztéssel. gendő. Több fejlesztési elképzelés született, ezeknek azonban gátat szabott az anyagiak hiánya. így született az az elképzelés, hogy párolják le a sárvári vízből a sót, s végezzenek kísérletet annak megállapítására, hogy a csapvízben feloldott sóval is elérhető-e a gyógyító hatás. A több egészségügyi intézményben folytatott kísérletek eredményesnek bizonyultak. Ezek után láttak hozzá a sólepárló üzem létesítéséhez. A sárvári gyógysó iránt itthon és a külföldi országokban is nagy az érdeklődés. Vásárlók jelentkeztek már többek között Ausztriából, Hollandiából, az NSZK- ból, Norvégiából és Finnországból is. Az üzem egyelőre évente 1200 tonna só lepárlására lesz képes. Az együttműködés gyorsan gyümölcsözött. Első nekifutásra megnyerték az Ipari Minisztérium formatervezési nívódíját. A tervezői kollektíva — Wimmer Éva és itteni munkatársai, Radnai János mintakötő,' Óré Ta- másné modellező és Hornya I Józsefné mintavarrónő — április 4-én kétszeresen ünnepelt. Átvették a plaketteket és a 20 ezer forintos pályadíjat, munkájuk, a 22 darabos, összefüggő, de variálható kötöttáru termékcsalád után. Az egészet bohókás és merész újdonságok jellemzik, hiszen fiataloknak készültek, és ők kedvelik ezt a stílust. Meg a fanyar hangulatú színeket, mint ez a kék-zöld- barna összeállítás. A kekizöld pelerinftez való nadrág térdben összeszűkül, hogy a csíkos lábszárvédőt fel lehessen tenni. A pulóver fodros garbónyaka hasonló csíkozású, ilyen a hajpánt is, és a keskeny, I hosszú sál pomponja. A má- I sik „család” pelerinje pon- I csőszerű, az elején csíkba I ágyazott színes, geometrikus mintával. A mintázat bükiéből készült, s ugyanilyen díszíti a kámzsanyakú puló- verruhát. Cicanadrág, lábszárvédő és sapka egészíti ki. Hosszú lenne a többit is ismertetni. talán még a kekizöld. rakott nadrágszoknyát muszái. és az együtteséhez tartozó sötétzöld Delerint. mert az sokféleképp viselhető. Gyönyörű és elegáns mind. Együtt és külön-külön is. De nem csak ezért lett nívódíjas. A szakmai zsűri még sok más szempontot is figyelembe vett a szín és forma összhatásán kívül. Például azt, hogy az alapanyag 90 százaléka hazai, és az importanyag — a bükié — alkalmazása a technikai lehetőségek kihasználása folytán az esztétikai hatás gazdagítása mellett értéknövelő is. Szerepet játszott még a praktikusság: a variáció sokfélesége, és az, hogy da- I rabonként is teljes értékű minden termék. Akinek csak egy vagy kettő kell belőle, azt külön is megveheti. És az értékes elismerés, a nívódíj elnyerésének még I egy — s nagyon fontos — tényezője: a meglepően ol- I csó . fogyasztói ár. Mert az I akkor is, ha a skála az ol- I csőtől a drágábbig terjed, I hiszen az utóbbi' sem elérhetetlen. Ezt legjobban a pe- lerin érzékelteti, mivel ez a legnagyobb darab, s 340— 1380 forintos áron kerül az ősszel az üzletekbe. Vass Márta Interker-börze Az Országos Piackutató Intézet rendezésében, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat bemutatóházában hétfőn megkezdődött a XIX. Interker-börze, amelyen immár hagyományosan gazdát cserélnek a vállalatok feleslegessé vált, felhalmozódott készletei. Ezúttal 103 vállalat és szövetkezet kínál eladásra vaskohászati anyagokat, gépeket, műszereket, járműalkatrészeket, építési és szerelési anyagokat, villamos gépeket és erős áramú anyagokat, szerszámokat, festék-, vegyi és műanyagokat, kötőelemeket. A mintegy kétmilliárd forint értékű eladásra szánt termékek nagyobb részét az Egyesült Izzó, a Ganz-MÁ- VAG, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Kohászati Gyár- ém'tő Vállalat, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat és. a MEZŐGÉP vitte a börzére. A szervezők 2500 példányban börzekatalógust is megjelentettek, ez több mint ezer oldalon tartalmazza 17 termékcsoport több százezer cikkét., A börze péntekig tart nyitva, naponta 9—15 óráig. Gvógvsólepárló üzem és kristályosító torony Sárváron Két évvel ezelőtt egyedülálló jelzővel illethettük volna a sarkadi Lenin, a kon- dorosi Egyesült Tsz és a Sarkadi Cukorgyár közös vállalkozását. Azóta sok minden változott ugyan a gazdasági együttműködés területén, de a sarkadi kísérlet még má is ritkaságszámba megy. A két közös gazdaság és a feldolgozóipari üzem állami támogatás nélkül 17 és fél millió forintos beruházásba kezdett. A cukorgyári melléktermékek, elsősorban répaszelet hasznosítására, szarvasmarha-hizlaló telep építését határozták el. Tegyük hozzá azonban, hogy az építkezésben részt vevők nem kis kockázatot vállaltak, hiszen hasonló együttműködésre korábban még nem volt példa az országban. Legfeljebb az előzetes számításokból lehetett következtetni arra, hogy ebben az esetben egyik gazdálkodó szervezet sem járhat rosszul. A telep építésének is ez volt az egyik indító oka. Különösen a sarkadi Lenin Tsz és a cukorgyár szorult rá a nyereséges tevékenységek megalapozására. A termelő- szövetkezet hosszú évekig veszteségesen gazdálkodott (tavaly már nyereséggel zárták az évet). A kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a veszteséges növénytermesztés ellensúlyozására hasznot hozó fejlesztésekre lett volna szükség, ám ehhez kevés tőkével rendelkeztek. A fejlesztésekre fordítható pénz egyébként is kellett az időközben megkezdett meliorációra. A cukorgyár a tröszt megszűnése után nehéz helyzetbe került. A rekonstrukciós beruházás nemcsak a fejlesztési alapokat, de a vállalati nyereség túlnyomó részét is felemésztette. Ráadásul évtizedek óta gondot okozott a nyersszelet értékesítése, elszállítása a gyár területéről. A nyereséges vállalkozás lehetősége, s a melléktermékhasznosítás közeli reménye ösztönözte a gyár vezetőit az együttműködésben való részvételre. A kondorosi Egyesült Tsz részvétele sem írható csak a véletlen számlájára. A kondo- rosiak és a sarkadiak együttműködése jó néhány éves múltra tekint vissza, s ’ az utóbbi években a gazdálkodás egyre több területére terjedt ki. Miután a beruházás megkezdése előtt a sarkadi Lenin Tsz-nek csak 7, a cukorgyárnak 3 és fél millió forintja volt az építkezésekhez, az Egyesült Tsz, hogy a sokat ígérő vállalkozásból legyen valami, 7 millió forinttal járult a költségekhez. A várható haszonból azután majd a befektetések arányában részesedhetnek a gazdaságok. A három üzem már korábban is példamutató együttműködése így két évvel ezelőtt közös érdekeltségen alapuló újabb fejezettel gazdagodott. A vállalkozók megalapították az országos szarvasmarha-hústermelő gazdasági társaság sarkadi csoportját. Ehhez csatlakozott a közelmúltban a Gyulai Húskombinát, így ma már az együttműködésnek négy tagja van. Az ezer férőhelyes hizlalda üzemeltetése, benépesítése egyébként a Lenin Tsz vezetőinek, dolgozóinak feladata lesz, ám az ott végzett munkát minden bizonnyal „a részvényesek” is nagy figyelemmel kísérik, s ez utóbbi a szakszerű munka biztosítéka is lehet. A telepet 1983 második felében adják át rendeltetésének, és fokozatosan „töltik” fel az állománnyal. Az ezzel kapcsolatos előkészületek már korábban megkezdődtek. Lényegében ennek tulajdonítható, hogy a szövetkezet a tavalyihoz viszonyítva az év végére háromszorosára — 3 ezerre — növeli szarvasmarha-állományát. Talán szokatlan, hogy annak idején a „hármak” állami támogatás nélkül kezdtek a mezőgazdaságnak sok gondot okozó szarvaSmarha- ágazat fejlesztésébe. A kockázat nem áll arányban a várható haszonnal, tartották sokan, és véleményük mellett ma is kitartanak. A beruházásban részt vevő üzemekben azonban alaposan mérlegeltek valamennyi tényt. A takarmányozás költségeinek jelentős csökkentésében látják a legnagyobb lehetőséget: az állatok etetése nedvesszeletre alapozódna. A későbbiekben a melléktermék akár 70 százalékos arányban is helyettesíthetné a megszokott tömegtakarmányokat. Figyelembe véve a gyár közelségét, s emiatt a szállítás viszonylag alacsony költségeit, az új módszer már önmagában is jelentős költségmegtakarítással járhat. A kézzelfogható eredményekre természetesen még várni kell. * * * A Sarkadi Cukorgyárban évente mintegy 150 ezer tonna nedvesszelet képződik. E hatalmas mennyiség nagyobb részének értékesítését eddig sikerült ugyan megoldani, de csaknem 50 ezer tonna sorsa bizonytalan. Az új szarvasmarha-hizlaló . telepen évente 20 ezer tonna melléktermék hasznosítását tervezik. A rendelkezésre álló és csak óriási nehézségek árán értékesíthető felesleg tehát akár egy újabb vállalkozás indítását tenné lehetővé. Kepenyes János A szarvasmarha-hizlaló telep még ebben az évben elkészül ... Évente 20 ezer tonna cukorgyári melléktermék hasznosítását tervezik Fotó: Fazekas László Hz állami Fejlesztési Bank a gazdaságos anyagfelhasználásért Az Állami Fejlesztési Bank pályázati felhívást tett közzé a gazdaságos anyagfelhasználást és a technológiák korszerűsítését szolgáló fejlesztések támogatására, elősegítve ezzel a múlt évben jóváhagyott kormányprogram végrehajtását. A Magyar Nemzeti Bank már korábban közzétette a hasonló célú hitelnyújtási feltételeket. Az MNB az erre elkülönített hitelkontingensből elsősorban a kisebb méretű és a megtakarításból rövid idő alatt megtérülő fejlesztésekhez biztosít beruházási forrásokat. Ehhez kapcsolódik az Állami Fejlesztési Bank új pályázata. Az ÁFB olyan fejlesztések finanszírozására is vállalkozik, amelyeknél a tervezett anyagmegtakarítás eredménye nemcsak a beruházónál, hanem a végterméket előállító vagy felhasználó gazdálkodó szervezetnél is jelentkezik. A kedvezményes források elnyeréséért állami vállalatok, ipari szövetkezetek, mezőgazdasági nagyüzemek, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, valamint ezek önálló jogi személyiséggel rendelkező társulásai pályázhatnak. Lényeges feltétel, hogy a fejlesztési elképzelések viszonylag rövid idő alatt megvalósuljanak, és a devizáért beszerzett anyagoknál tegyék lehetővé a fajlagos felhasználás csökkentését, a takarékosabb, gazdálkodást. Ilyen beruházások megvalósítását támogatja az Állami Fejlesztési Bank a vállalatok saját fejlesztési forrásait kiegészítve állami kölcsönnel, illetve kivételes esetekben közvetlen költség- vetési- juttatással is. Ha egy vállalat azért nem hitelképes, mert fejlesztési forrásait más hatékony beruházásokra korábban lekötötte, jövedelmező fejlesztési elképzelésének megvalósítását az ÁFB járadékfizetési kötelezettséggel járó állami alapjuttatással támogatja. A bank a vállalati pályázatokat versenyezteti és a legjobb elképzeléseket benyújtókkal köt finanszírozási szerződést.
