Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 24., vasárnap Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! Örökös kiváló együttes a „Körösmenti” Tizenöt évés fennállása alkalmából rendezett jubileumi ünnepséget április 22-én, pénteken a gyomaendrődi Körösmenti szövetkezeti néptáncegyüttes. A rendezvény első programjaként délután 3 órai kezdettel az együttes fenntartóinak képviselői találkoztak a Katonai József Művelődési Házban. A Kisipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetsége, a fogyasztási szö- . vetkezetek megyei szövetsége, a Békés megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége, a gyomaendrődi Nagyközségi Tanács, a háziipari szövetkezet, a fa- és építőipari kisipari szövetkezet, a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ, az Alkotmány Mgtsz, a Győzelem Mgtsz, a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetsége, a Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet, a Körösi Állami Gazdaság, a Békés megyei Tanács 2. számú Sütőipari Vállalata, az ENCI Cipőipari Szövetkezet, a szabóipari szövetkezet, valamint a nagyközségi művelődési központ — a fenntartók — büszkeséggel hallgatták Kovács Károly- nak, az együttes vezetőjének beszámolóját az eddigi eredményekről, s az együttes terveiről. A rendezvények sora ezt követően az ENCI Cipőipari Szövetkezetben folytatódott, ahol Born Miklós, a Balassi táncegyüttes koreográfusa nyitotta meg azt a kiállítást, amely az együttes 15 éves fennállásának eredményeit reprezentálja. A jubileumi ünnepség a Körösmenti szövetkezeti néptáncegyüttes műsorával zárult. A műsoron az együttes tagjai mellett a régi táncosok is felléptek. A rendezvény zárásaként emléktárgyakat adtak át mindazoknak, akik hozzájárultak a szép eredmények eléréséhez. Végül Orosz Sándor, a fogyasztási szövetkezetek Békés megyei titkára átnyújtotta Kovács Károlynak az örökös kiváló együttes címet. N. Á. Fotó: Gál Edit Tűzoltóversenyek Kommunista műszakok országszerte Szabad szombatjukat sok ezren töltötték munkával, kommunista műszakokat tartottak délelőtt az ország több vállalatánál, gyárában és lakóterületén. A dolgozók a kommunista műszakon szerzett munkabérüket a vállalati szociális alapok és a lakásépítkezések támogatására, a város, illetve a kerület fejlesztésére ajánlották fel. Kőbányán a Phylaxia dolgozóinak 80 százaléka, több mint hétszáz ember állt munkába kora reggel, és a műszak alatt másfél millió forintnyi termelési értéket állított elő. Az állategészségügy és az állattenyésztés számára készítettek fontos, nélkülözhetetlen termékeket, oltóanyagokat, gyógyszereket stb. A Szegedi Textilművekben is kommunista műszak volt. A fonodában és a szövődében 700 dolgozó állt a gépek mellé. Összesen egymillió forint értékű pamutfonalat és női ruhaszövetet készítettek. A mintegy százezer forintnyi munkabért a vállalati üdülők építésére és a leendő szegedi műjégpályához ajánlották fel. Kommunista műszakot szerveztek Salgótarján és a város környéki üzemekben is. A Szécsényi Zár- és Lakatgyárban, a bútorgyárban, az építőipari szövetkezetnél napi munkát végeztek, míg a hivatalok, iskolák dolgozói, illetve diákjai, összesen vagy 3000-en a város szépítésén munkálkodtak. Salgótarjánban az élelmiszer- és vegyi- áru-nagykereskedelmi vállalat telepéről több száz má- zsányi árut szállítottak a város üzleteibe. A kőolajkutató vállalat munkahelyein, Szegeden, Orosházán és Hajdúszoboszlón 2400-an tartottak kommunista műszakot. Sokan szorgoskodtak a parkosításban, a munkásszállások és üdülőtelepek festésében. Megyénk területén ez évben is megtartják az úttörő tűzoltók járási-városi szakmai versenyét. Az összetett versenyben elméleti tesztet oldanak meg, valamint tűzoltóváltót és 800 1/perc kismotorfecskendő-szerelést hajtanak végre a résztvevők. Elsőként az úttörőgárda tűzoltó szakalegységeinek I. fokozatú versenyét bonyolítják le. Így már április 15-én megtartották a szeghalmi járási versenyt, ahol mind a fiúknál, mind a lányoknál a füzesgyarmati rajok nyertek kiváló összesített eredménnyel. Április 21- és az eleki sporttelepen versenyeztek a gyulai járás úttörő tűzoltó fiú rajai. Az első helyezést a lökösházi- aknak sikerült megszerezniük, akik korábban hosszú ideig másodikok voltak. Április 23-án, szombaton Békéscsabán, a KISZ-tábori sporttelepen rendezték meg az úttörő tűzoltók versenyét, ahol 10 órától 260 úttörőgárdista mutatta be, hogyan készült fel a technikai számokból. A békéscsabai, a békési és a két város környéki iskola úttörői először a 800 liter/ perces kismotorfecskendőt szerelték össze, majd eloltották a „tüzet”. Eközben a rajversenyek második fordulójaként 6x80 méteres tűzoltó váltófutást mutattak be. Az első fokozatú úttörő- tűzoltó-versenyben a fiúknál első helyezett a békéscsabai 1—4. sz. iskola, lányoknál a békéscsabai 12. mezőmegyeri iskola. A győztesek szerepelhetnek majd a megyei versenyen. Gyöngyösig elkészült az M3-as autópálya A jól előkészített, megszerezett és összehangolt munka eredményeként az eredeti határidőt jó néhány hónappal megelőzve, április 29-én átadják az M3-as autópálya Hatvan—Gyöngyös közötti szakaszát. Az építkezés generálkivitelezője, a Betonútépítő Vállalat 1973-ban fogott hozzá az M3-as autópálya Budapest—Gödöllő közötti első szakaszának építéséhez: a 23,5 kilométer útszakaszt 1978-ban adták át a forgalomnak. A második, 21,4 kilométer hosszú szakasz Gödöllő és Hatvan között 1980- ban készült el. Az autópálya most befejezett része a 70-es kilométerkőig húzódik, innen Gyöngyösig a régi utat 8 kilométeren keresztül kétszer két forgalmi sávra szélesítették. Az autópályát a legkorszerűbb módszerekkel építették. Minősége megfelel a legjobb európai sztrádákénak. Az útfelületet teljes hosszában érdesített homokaszfalttal burkolták, amelynek igen jó a teherbíróképessége, hosszú az élettartama, és rendkívül jól ellenáll az időjárás viszontagságainak, Kedvező tulajdonságai közé tartozik, hogy esőben, fagyban is megfelelő az érdessége, tehát nem csúszik. Az új útszakaszt 14 híd, aluljáró, felüljáró keresztezi, mellé leálló- sávokat, pihenőhelyeket építettek, a három százaléknál nagyobb lejtésű részeken pedig kapaszkodósávokat képeztek ki a lassúbb járműveknek. Az eddig megépített 60 kilométer összesen 4,5 milliárd forintba került, ebből a legújabb, most elkészült szakasz 670 millió forintba. Az egy kilométerre jutó építési költségben azért mutatkoznak eltérések, mert a dombos vidékeken az ösz- szeg elérheti a 80 millió forintot is, míg a sík területeken alig haladja meg ennek « a felét. Gyakorlott mozdulatokkal szerelik a lányok a kismotorfecskendőt Fotó: Kovács Erzsébet Kinek írjuk? T udniillik a művészetkritikát. A válasz elég egyértelmű: természetesen nem az alkotónak, nem a műalkotás létrehozójának, hanem csakis az olvasónak, a nézőnek, a befogadónak, a műalkotásban élményt kereső embernek. De hát annak szüksége van művészetkritikai írásokra? Olvassa ezeket? A napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban megjelent információ- orientáló, értékelő írások eljutnak az olvasóhoz? Kellenek neki ezek a kommentárok? Látszólag, hétköznapi kérdések, melyekre könnyű igenlő választ adni, ugyanakkor a kritikai írások valóságos hatásáról, értékteremtő, értéktudat-formáló erejéről messzemenő bizonytalanságban leledzünk. Az bizonyos, hogy a művészeti alkotás a társadalmi tudatról kialakult ismeretek e^yik legjelentősebb szférája, amely az emberi megismerés fontos forrása, hiszen nemcsak hordozzák annak a kornak tudatállapotát, melyben születtek, hanem hozzájárultak és hozzájárulnak a jelenben is annak megalkotásához. A művészet a maga sajátos eszközeivel mindig föltárja egy korszak valóságos társadalmi létét, megmutatja eszményeit vagy kiábrándultságát. Megmutatja, milyen irányban mozog. A társadalmi fejlődés felszálló vagy aláhulló ágában él-e, milyen új erők munkálkodnak benne. Képet ad értékrendszerérői, arról, hogy az a társadalom éppen milyen feladatokkal küzd, és ebben a küzdelemben részt vevő erők milyen értékeket képviselnek. Tehát a művészi alkotásban, és talán legpregnánsabban az irodalmi alkotásban egy adott társadalmi korszak megismerésénél a legfontosabbal találkozhatunk, azzal, amivel sem a történelem, sem annak társtudományai nem tudhatnak eredményesen, lényegbe hatolóan foglalkozni, és ez: a műalkotásban megjelenő emberi tényező. Minden társadalomtudomány, más-más igen fontos ösz- szetevőit vizsgálja a társadalom mozgásának, egyedül a művészet az, amely a történelem — akár a jelen történelem — sodrásában csetlő-botló-vergődő embert kísérli meg felmutatni. Ábrázolni gondolkodásmódját, vizsgálni cselekedeteit, annak okait. Csak a művészet képes érzékeltetni ki nem mondott, be nem vallott belső indítékokat, csak a művészet képes a szörnyűséget a maga igazi aljasságában undorítóvá tenni, és a nagyszerűséget a ma^a szemérmességében bemutatni. Mindaz, amit a művészet, irodalom nyújt, nemcsak társadalomismeretünk, de önismeretünk egyik forrása is. És ezért mindazoknak az írásoknak, amelyek a művészeti alkotásban objektiválódott társadalmi tudatot segítenek az értékhierarchiában elhelyezni — tanulmányoknak, esszéknek, kritikáknak, recenzióknak —, fontos szerepe kell hogy legyen szellemi életünkben. A művészetkritika elsősorban informál. Beszámol a műalkotás helyéről, természetéről általában a világban. Megjelöli annak legfontosabb forrásvidékeit, valamint elmond a benne létrejött művészi világ természetéről. Mert minden alkotó saját, önmagára jellemző világot teremt, melynek földrajza, mitológiája, szereplői vannak, és azoknak sajátos szociológiája, pszichológiája. Egy nagy alkotó — legyen az festő, szobrász, író — világa éppen ezért a különböző művekben is felismerhető, mert a megjelenítés esztétikai törvényei közös jegyeket mutatnak. Ugyanakkor ezekben a művekben, az életmű ösz- szességében meghúzódik egy olyan erkölcsiség is, amely a társadalom jobbítására törekszik, amely az olvasónak, a befogadónak olyan értékrendet sugall, amitől annak értéktudata mindenképpen változik. Különösen akkor, ha a befogadót informáló művészetkritika világos, elemző munkával nyomatékosítani képes az alkotónak ezt a szándékát. . A motívumok feltárásának, bemutatásának, elemzésének igénye így rádöbbentheti az olvasót olyan művek élményvilágának a befogadására is, amelyek egyébként a megjelenítés eszközei miatt még idegenek a befogadó előtt. Természetesen a művészetkritikának az alkotó és a műalkotás genezisének, születésének bemutatásán túl többet is nyújtania kell. Be kell számolnia a műalkotás keltette élmény természetéről, sajátosságáról, erejéről, annak értékéről. Orientálnia kell, és meg kell ítélnie, el kell helyeznie a művet az alkotó életútján, ha van ilyen — ez különösen első mű esetében nagy felelősség —, de ez a fontosabb: el kell helyeznie a művet a befogadó tudatában is, meg kell határozni annak művészettörténeti-irodalomtörténeti helyét, s mindezt anélkül, hogy ne csökkentse a műalkotásban létrejött élmény erejét, hatását, hanem azt megemelje. Mert minden olyan írásnak, amely műalkotással foglalkozik, első és legfontosabb dolga az élmény, az olvasóra gyakorolt művészi hatás felismerése, befogadása és ennek továbbadása. Minden más csak az ehhez vezető mellékes körülménynek tekinthető. A művész élete, pályája, művei lexikális ismertetése, stílusvilága, témáinak sajátossága — mindezek kulcsai lehetnek a műben jelentkező élménynek, de mint ilyenek: eszközök, amelyekkel nyitni kell a csodát zárva tartó ajtót. És a jó műelemzésnek ki kell tudnia nyitni ezt a zárat, ki kell tárni az ajtót, és fel kell villantania az olvasó, a befogadó segítségére a műben rejlő csodát, hogy azt éppúgy elvarázsolja, mint ahogy elvarázsolta a kritikust, a recenzenst. Ha van ilyen! S ha nincs, pontosan és elemzően, világosan és tárgyilagosan meg kell mutatni, hogy miért nem jöhetett létre a művészet csodája, hogy hol gyengült a hatás. Legtöbbször azért, mert az alkotó az önmaga által felállított törvényszerűségeket megtörte. Hiszen nem minden műalkotás remekmű, és nem minden alkotás az, ami annak látszik. Vannak kísérletek, vannak torzók a teljességhez vezető úton, vannak félkész életművek, vannak olyan próbálkozások, amelyek csak ígéretek maradnak. És az életművekről .is el kell mondani az igazat. Szalontay Mihály
