Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
— 1983. április 23., szombat o A fogyasztói érdekvédelem szolgálatában Interjú a fogyasztók megyei tanácsa elnökével Nekem elszáll a jókedvem, ha a megszokott boltomban zárás előtt már csak száraz kenyeret kapok, ha kánikulában egy üveg sör se jut ott részemre, holott a száz méterre levő szerződéses vendégfogadóban roskadozik a raktár a sörösrekeszektől, ha a rádiómat recsegő hanggal kapom vissza a szervizből, ha a szolidabb áru helyett csak különlegesen extrát kapok, fölöttébb extra áron, ha az önkiszolgáló polcon üresen áll a nescafé helye, amikor mindenütt másutt bőven van. * A bósszankodásra okot szolgáltató alkalmakat még lehetne sorolni, ilyen uggy olyan mindenkivel előfordult már. Az a legidegesítőbb az egészben, hogy az emberi hanyagság, a flegma nemtörődömség, a hozzá nem értés, vagy a jogtalan haszonszerzés reménye az oka mindennek, mert hazánkban a lakosság ellátása még ellenségeink szerint is megfelelő. Nehéz gazdasági körülményeink között, amikór az életszínvonal emelkedése lassúbb ütemű és jelentősen differenciált, akkor alapvető kérdés, hogy megdolgozott pénzünkért megfelelő árucikket kapjunk, amikor arra éppen szükségünk van. Talán egyetlen szférának sincs olyan közvetlen hatása a társadalmi közérzetre, mint a kereskedelemnek, a szolgáltatásnak. Adottságaink és feltételeink megvannak ahhoz, hogy a nyugodt, kiegyensúlyozott, a jövőben bizakodó társadalmi közérzet szilárdan fenmparadjon. Ahhoz, hogy a kereskedelemben, a szolgáltatásban ma még meglevő bosszantó dolgok mind szükebb területre szoruljanak vissza/fokozottabban kell a fogyasztói érdekvédelmét érvényesíteni. Lényegében ilyen megfontolások alapján hozott határozatot a Minisztertanács az elmúlt esztendőben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a kezdeményezésére és tette ezzel lehetővé a Fogyasztók Országos Tanácsának a megalakulását, majd a területi és helyi fogyasztói tanácsok létrejöttét. Az elmúlt esztendő derekán megyénkben is megalakult a Hazafias Népfront közreműködésével a Fogyasztók Békés megyei Tanácsa. Elnöke Steigerwald György, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának nyugalmazott vezetője lett. Szerkesztőségünkbe azzal jött, hogy lapunk közreműködését kérje a fogyasztók érdekeinek hatékonyabb védelmében. Ezt az alkalmat használtuk fel, hogy a fogyasztók tanácsa munkájáról, terveiről kifaggassuk, s tájékoztassuk olvasóinkat erről az újonnan létrejött társadalmi szervezetről. — A fogyasztók tanácsaival kapcsolatban hallottam olyan véleményeket, hogy ezek csak arra lesznek jók, hogy még lassúbbá tegyék a dolgok intézését, sőt, olyat is, amely egyenesen feleslegesnek ítélte, hiszen van elég ellenőrző szervünk, csak azok végezzék el munkájukat. A közel egyesztendős megyei tapasztalat ezeket a feltevéseket igazolja? — Eleinte bennem is volt olyan érzés, hogy nem leszünk-e feleslegesek, vagy nem teremtünk-e többlet- munkát. A vállalatok — úgy érzem őszintén nyilatkoztak — nem tekintenek bennünket felesleges szervezetnek, többletmunkát sem adunk számukra, amivel gondot okoznánk. Látják, hogy végső soron a vállalati érdekük egybeesik azzal, amit mi. a fogyasztók érdekében képviselünk. Aztán sok gondot is meg tudunk közösen előzni, mielőtt azok konfliktussá éleződnének. Feladatul tűztük magunk elé, hogy minden jogos problémával foglalkozzunk, semmit se kerüljünk meg, akkor se, ha az netalántán kényelmetlen valamely vállalat számára. Őszintén mondjuk meg a fogyasztóknak, amit nem tudunk elintézni, s ennek okát is; ne csak a sikereinkről szóljunk. Vall-» juk. az őszinte szónak van igazán ereje. Az emberek megértik a gondokat is, ha arról őszintén szólnak nekik. — Annak idején olvasóinkat tájékoztattuk a fogyasztók megyei tanácsának megalakulásáról. Tudunk az öt városi szervezetről is. Ámde a fogyasztók több mint fele falun él. Ott miért nincsenek fogyasztói tanácsok? — Tervünk, hogy ez év első felében létrehívjuk a fogyasztók tanácsát Gyoma- endrődön, Mezőkovácsházán, aztán majd Szeghalmon. Úgy szeretnénk, hogy csak működőképes tanácsok alakuljanak, és csak ott, ahol ehhez a személyi feltételek is adottak. Célszerűnek azt a gyakorlatot tartjuk, hogy a fogyasztók városi tanácsai ne csak a város területén lakó fogyasztók problémáival, panaszaival foglalkozzanak, hanem a vonzáskörzetükbe tartozó város környéki települések fogyasztóival is. Hégi igazság, és ránk is illik: nem a szervezetek száma, hanem munkájuk hatékonysága a tényleges erő. S mi semmiképpen nem szeretnénk formális szervezetté válni. — Szó esett az előbb a panaszokról. A fogyasztók tanácsa panaszbejelentések kivizsgálásával is foglalkozik? — Mindenképpen foglalkozunk ezekkel is, hiszen akinek panasza van valamire vagy valakire a kereskedelem, a szolgáltatás területéről, és ezt szóvá is teszi, akkor az számára fontos, még ha megyei, városi mércével nem is tűnik annak. A lakosság közérzetét ezek a panaszra okot adó körülmények alapvetően képesek kedvezőtlen irányba befolyásolni. — És ha a panaszt jogosnak ítélik, akkor a fogyasztók tanácsa intézkedik is? — Nem. Mi csak jelzéssel élünk a panasz témája szerint illetékes vállalat, szervezet vezetőihez a kedvező megoldás érdekében. Tehát a fogyasztók tanácsa nem intézkedik, mert ilyen joga nincs is. Intézkedési joga legtöbbször a fogyasztói tanács valamelyik tagjának van. — Egy pillanatra! A tanácsnak nincs intézkedési joga, de a tanács tagjainak igen? Nem ellentmondás ez? — Azért tűnik annak, mert nem beszéltünk még a tanács összetételéről. A fogyasztók megyei tanácsa harminc főből áll. Közöttük vannak a kereskedelmi, a szolgáltató vállalatok vezetői, mellettük természetesen a háziasszonyok is. így áll elő az a helyzet, hogy ha a fogyasztók részéről valamilyen gond, probléma eljut a tanácshoz, akkor maga a tanács ugyan nem intézkedhet az ügyben, de a tanács valamelyik tagja, mint az adott vállalat vezetője, igen. Nem állítom én azt, hogy társadalmi szervezetünk minden gond megoldására képes. Kereskedelmi osztály- vezetői múltamból ismerem, hogy ezernyi oka lehet annak, miért nincs itt vagy ott egy-egy keresett cikk. A nagykereskedelmi vagy a gyártó vállalatok egy része monopolhelyzetben van, *és ezt bizony ma még nemegyszer ki is használják. Ezen a kiskereskedelmi vállalatok több csatornás beszerzései, a párhuzamos szolgáltatások terjedése és a szerződéses, szállítási fegyelem jelentős javulása segíthet. Csodákra a fogyasztók tanácsai sem képesek, de azzal, hogy a fogyasztók érdekeinek védelmében szót emelnek, és szorgalmazzák az intézkedést, már ezzel is sokat tehetnek. — Az eddig elmondottak feltételezik a fogyasztók tanácsai és a fogyasztók közötti szoros kapcsolatot. Ki- alakultak-e már e kapcsolattartás formái? — A tömegkapcsolat kiépítésében elsősorban a helyi fogyasztói tanácsoknak van nagyobb lehetősége. Az ■ ■ Az Auguszt cukrászda díszes berendezési tár- Cukrászműhely a századfordulón gyai (Hauer Lajos felvételei — KS) Rokokó berendezések, mu- ranói tükrök, biedermeier cukrászdái enteriőrök, korabeli műhelyek, munkaeszközök között sétálhat a látogató a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új állandó kiállítását!, amely a hazai cukrászipar történetével ismertet meg. A középkorból származnak- az első magyarországi cukrászipari emlékek, amikor is a „gyógyszeresek”, készítették a cukorkákat, gyümölcsből való italokat, édességeket. Mátyás király és Beatrix itáliai kapcsolatai kedvezően hatottak a cukros ételek elterjesztésére — édes italokat, gyümölcspárlatokat, bonbonokat, cukrozott gyümölcsöket készítettek az udvarba hívott mesterek. A keleti édességekkel a törökök ismertették meg a magyarokat, később a bevándorolt svájci, francia és olasz cukrászok készítményei lettek kedveltek. A XVIII. században már ■ismerték a fagylaltot, és 1700-ban Svájcból kerültek hozzánk a mandulás sütemények. E korból az édesség- készítők, a „tsemege-tsi- nálók” receptjeit, munkaeszközeit, árukínálatát sorakoztatja fel a kiállítás. Cukor és tragant felhasználásával készített plasztikus kompozíciókat, asztaldíszeket — az ipar művészi termékeit — láthatjuk a vitrinekben. A „chocolat macher” csokoládét készített, figurákat, táblás árüt. A céhen kívüli kézművesiparként gyakorolt tevékenység a XIX. század közepétől gyáriparrá lett. A pesti és budai cukrászati tevékenységhez városi eddig alkalmazott formák közül kettőt említek. Az egyik: konkrét témában, konkrét fogyasztói körben kérdőíveken keresztül szerzünk információkat. A másik módszer az, hogy negyedévenként vagy gyakrabban fogyasztói fórumokat tartunk, szintén konkrét témakörben. Ezen a’z adott terület felelős vezetője is jelen van. Ez a direkt kapcsolat a legtermékenyebb. Közvetlen ellenőrzéseket a kiskereskedelmi egységekben, vagy másutt általában nem végzünk. Az ellenőrzésekre több működő szervezet is van a megyében. Mi nem ezek számát akarjuk ^gyarapítani, hanem a fogyasztók érdekvédelmében emelni szót, ahol csak szükséges. — Milyen feladatokkal szándékozik foglalkozni a közeljövőben a Fogyasztók Békés megyei Tanácsa? — Eddig jól kapcsolódtunk a Fogyasztók Országos Tanácsa témáihoz. Terveink között szerepel a fogyasztói érdekvédelem helyzetének elemzése az élelmiszer-kiskereskedelemben, -kiszolgálásban. Általános megállapítás, hogy az ellátás jó, de gondok vannak a kiszolgálás, a tisztaság színvonalában. Megvizsgáljuk továbbá a tartós fogyasztási cikkek minőségének alakulását is. Ugyanis bajok vannak a garanciális javításokkal. Ebben sok sérelem éri a fogyasztókat. Az ellátás színvonala nem függetleníthető a szállítási magatartásoktól. Így ennek vizsgálata is szükséges. Van olyan tapasztalatunk, hogy más megyékben zöldségben, gyümölcsben, cukrásztermékekben, húskészítményekben több a félkész és konyhakész termékek aránya, mint nálunk. • Szeretnénk ennek is a végére járni. Foglalkoztat bennünket, hogy van-e egyáltalán kapcsolat a kiadott építési engedélyek és a megye építőanyag-ellátása között. Azt is mérlegre szeretnénk tenni, hogy a szolgáltatásban bekövetkezett szervezeti változás meghozta-e azt a javulást, amit ettől várunk. Egyelőre nincsenek jó tapasztalataink erről. Törekvésünk lényege, hogy javítsuk a fogyasztók pozícióját a kiskereskedőknél, a kiskereskedők pozícióját a nagykereskedelemnél, a termelőnél. Nagy feladat számunkra a vásárlókkal megismertetni jogaikat. Ebben szeretnénk a sajtó közreműködését is igénybe venni. — Ezt ígérjük, és köszönjük a tájékoztatást. Enyedi G. Sándor hatósági engedély kellett, -a- szakmai jártasság igazolására nem volt szükség. Mézeskalács formák, figurák ismertetnek meg a középkori eredetű bábsütő és viaszöntő iparral. „Szabályok, melyekhez magát a Vándorló érdemlendő büntetés alatt alkalmaztatni tartozik — olvashatjuk az egyik korabeli iratot — köteles a 3 esztendőre megengedett vándorlásnak idejét hasznos munkával tölteni..., s magát a koldulástól megtartani”. 1842-ben töltötték ki Heinrich József mézeskalá- csos vándorlókönyvét. Érdekes adat, hogy a cukorműves és cukorsüteményes kifejezés helyett Széchenyi István használta először 1830-ban a cukrász szót. Újsághirdetések, hagyatéki leltárak tudósítanak a XVIII. század utolsó évtizedéből a cukrászműhélyek berendezéséről. Ekkor még mindig befőttek, gyümölcs- készítmények voltak a cukrászat fő termékei. Ezeket követte a tragant áruk (Asztali díszek), „sütemények”, cukorkák, a likőr- és a fagylaltkészítés. A cukrászok bálok, ünnepi lakomák édességeit szállították, asztaldíszeket és felszereléseket is kölcsönöztek. A korábban csak elvitelre termelő cukrászat a XIX. században a helyben fogyasztásra is felkészült. Az első ilyen cukrászdát 1814- ben nyitotta meg Heger Frigyes, a Német Színház Deák Ferenc utcai szárnyának Duna felé eső végén. A múlt század fontosabb üzletalapításait táblázat ismerteti: 1823-ban nyílt a Fischer, 1827-ben a Schwabel — a későbbi Ruszwurm —, 1848-ban a Kugler — a későbbi Gerbeaud —, 1870- ben az Auguszt, 1892-ben a Lukács, 1896-ban a Hauer cukrászda. 1818-ban a debreceni Caderas Wiolande, 1828-ban a miskolci Jóst — a későbbi Rorarius —, 1865- ben Pécsett a Caflisch. E cukrászdák berendezési tárgyai, egy-egy díszes enteriőr, tányérok, tálak, a készítmények fényképei, cu- korkásdobozok, számlák, árjegyzékek idézik a korhű hangulatot. És oklevelek. „Érdemrend az 1876-os Magyar Országos Ipar-Termény és Állat Kiállításról Reinhardt József úrnak. Gyulán jó ízlést tanúsító cukrászati készítményeiért”. Az 1884-es ipartörvény a cukrászatot képesítéshez — tanonevizsga és 2 év szakmai gyakorlat — kötötte. Láthatók a kiállításon a különböző ipartestületek emlékei. 1858 a Budapesti Cukrászsegédek Betegsegélyző Egylete, 1903 a Magyarországi Cukrászifjak Szakegylete és Önképzőköre, 1907 az első cukrász- és mézeskalácsos kongresszus — 1921 az Országos Cukrász Szövetség megalakulásának dátuma. A magyarországi cukrászipar néhány száz évét tények, tárgyak és hangulatok által idézi fel a Vendéglátóipari Múzeum tanulságos, és szemet gyönyörködtető kiállítása. A téma első látványos összefoglalása ez a kiállítás, amely a szakemberekhez a dokumentumok és tényék felsorolásával szól, a nagyközönséghez pedig látványosságával és népszerű írott tájékoztató anyagával kerül közel. Kádár Márta
