Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-21 / 93. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 21., csütörtök Orosházi Új Élet Tsz Nemcsak termelnek — kereskednek is Közös célunk: az egyensúly A MOM többek között horgászorsóit mutatta be Az orosházi Űj Élet Tsz-t nem kell biztatni arra, hogy vállalkozzon. Szerteágazó tevékenysége a bizonyíték rá, hogy megteszi ezt anélkül is. Kis híján ötvenmillió forintos nyereségének 24 százaléka, 12 millió forint nem az alaptevékenység jövedelméből származott, hanem a mellék- és segédüzemek, a takarmánykeverő és a kereskedelem árbevételéből adódott. Az, hogy a tsz-ek a mezőgazdasági termékek mellett, szép számmal állítanak elő iparcikkeket, korántsem számít ritkaságnak. De azt, hogy saját boltjaikban árulják is termékeiket, azaz kereskedjenek, az már igen. Az Űj Élet Tsz ezzel is megpróbálkozott,- mégpedig sikerrel. Erről beszélgettünk Malya Jánossal, a tsz köz- gazdasági elnökhelyettesével. — Tizenhét takarmányboltunk működik a megyében, és számuk hamarosan húszra emelkedik. Pedig a takarmánypiacra nem könnyű betörni. Saját keverőüzemünkben állítjuk elő az értékesítésre szánt tápokat, méghozzá nagy gonddal. Közismert, hogy a centrál- szójatáppal régebben sok probléma volt. Mi helyreállítottuk a renoméját. Azt valljuk, hogy az olyan munka, amit csak a pénzért végeznek, nem sokat ér, ahhoz képest, amit a hivatástudat, a munka szeretete inspirál. A mi boltjaink egyébként szombaton—vasárnap. sőt ünnepnapokon is nyitva tartanak. ha kell... — Ez tekinthető a „hivatásos" kereskedelem kritikájának is? — Nézze, szerintem a bolt akkor legyen nyitva, amikor a munkahely zárva van. Csak kevesen tudnak egyszerre dolgozni és bevásárolni. Jómagam épp eleget bosszankodom szombatonként, amikor a város túlsó felében kell sorban állnom a gyógyszerért, mert a lakásunk közelében levő gyógyszertár szabadnapos. — Gondolom, mégsem ez ösztönzi a tsz-t a kereskedelemre ... — Itt ez a kimutatás. Figyelje meg, hogyan növekedtek az adók a két év előtti 19 millióról 32 millió forintra. Kell ennél hatásosabb ösztönzés? Hogy minden lehetőséget megragadjunk, ami növelheti jövedelmünket. — Igaz, hogy az adó abszolút mértékben növekedett, de az árbevételhez viszonyított aránya mindössze néhány tized százalékkal változott. — Az adókulcsok módosításának „kártékony” hatása elsősorban a bérfejlesztési lehetőségek kedvezőtlen alakulásában érződött. Ezer- egyszázhatvan dolgozónk joggal várja el tőlünk, hogy fizetését rendszeresen emeljük. És ennek többek között az is feltétele, hogy megfelelő munkával lássuk el őket. — Ez a tsz híres a melléküzemágairól. Készítenek itt szilvásgombócot, gyümölcstortát, ételhordót, van öntödéjük, varrodájuk. Okozhat még gondot a foglalkoztatás? — A munka, amit érdemes elvállalni, egyre kevesebb. A munkát kereső pedig egyre több, és egymás alá ígérnek ... Annak a legnehezebb, aki most jelenik meg a munkapiacon, nekünk szerencsére már bőséges tapasztalataink vannak. És ötleteink is, hogy hol, mivel lehetne megjelenni. — Például? — Minden tsz-nek vannak elfekvő készletei. De ez nem jelent egyben népgazdasági szinten is elfekvő készletet, lehetnek közte szép számmal kurrens cikkek is. Ezeknek az értékesítését kellene megszervezni, próbálkoztunk, de nem kaptunk engedélyt üzlet nyitására. Annak nincs akadálya, hogy raktáron értékesítsük saját, elfekvő készleteinket. Ám sokkal hatékonyabb lehetne ez a tevékenység, ha a négy orosházi tsz összefogva működtethetne egy üzletet, ahonnan bárki egyszerűen vásárolhatna. A nagyobb haszon mindig azé, aki elsőként talál ki valamit. Űj termékkel is meg fogunk majd jelenni, de hogy mivel, egyelőre titok. Csak annyit róla, hogy édesipari termék, és nincs benne semmi különlegesség, az iparnak is eszébe juthatott volna. De nem jutott. —szatmári— Ez a jelmondat szerepel annak a kiállításnak a meghívóján, mely néhány napig várta Budapesten a látogatókat. Volt egy másik szlogen is a falakra írva, ez így hangzott: „ .. . a magyar ipar már gyártja!’’ Mint ebből könnyen kitalálható, importhelyettesítő termékekből rendezett 50 vállalat részvételével bemutatót az Ipari Reklám- és Propaganda Vállalat Partner vevőszolgálata. A magyar ipari termelés meglehetősen importigényes és az is természetes, hogy ha el akarunk adni, akkor vásárolnunk is kell, de egyáltalán nem mindegy, hogy mit veszünk és mennyiért. Elhangzott a kiállításon, hogy csak az általános gépgyártás és a fémtömegcikkipar kétmilliárd forintnyi importhelyettesítő terméket tudott egy év ^latt előállítani, minden különösebb erőfeszítés nélkül. Ezek a gyártmányok eddig tőkés importból érkeztek hazánkba, és a helyettesítő termék kifejlesztése során több esetben kiderült, hogy nemcsak importpótlásra, hanem gyakran exportra is alkalmasak. Ilyen volt például a Magyar Optikai Művek horgászorsója, mely a battonyai gyáregységben készült. Bár valamennyi típus még nem is került az üzletekbe, máris láthattuk a kiállításon a továbbfejlesztett változatokat, melyek már exportképes termékek. Az Egyesült Villamos Gépgyár, az ÉVIG gyorsan kifejlesztette barkácsszerszám- családját. A kezdeti, egy se- bességes fúrógépek azóta alaposan átalakultak, most már a fokozatmentes elektronikus fordulatszám-sza- bályzóval ellátott típusok kaphatók. Az ÉVIG kiállításán szerepelt az úgynevezett KR relécsalád is, melynek elemeit eddig dollárért kellett beszerezni. Most már a mezőkovácsházi gyáregység gyártja sorozatban. Persze nemcsak ilyen, viszonylag kis tételek keltették fel a figyelmet. A Ganz ipari hajtóművei önmagukban is milliós értéket képviselnek, és ugyanez mondható el több ipari termelési rendszerről is a hozzá szükséges gépekkel együtt. E nagyok mellett sem kellett szégyenkeznie az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetnek korszerű mágneses szelepeivel. Ezeket a működtető-szabályozó szerveket eddig csak konvertibilis valutáért lehetett megvásárolni. Helyhiány miatt csak tablón tudta bemutatni importpótló termékeit a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat. A különféle adapterek nemcsak devizamegtakarítást tettek lehetővé a népgazdaságnak, hanem a múlt évben 5 millió dolláros bevételt is hoztak. A kiállítás bár sokoldalúan igyekezett bemutatni az importhelyettesítő termékek széles választékát, mégis hiányos volt egy kicsit. Csak a megyéből is jó néhány olyan példát lehet hozni, melyeknek ott lett volna a helyük a bemutatón. A Szarvasi Vasipari Szövetkezet gőzölős vasalói és húsgépei, a Körös Kazángyártó Vállalat és az orosházi KAZÉP kazánjai, vagy a békéscsabai FORCON NC megmunkálószerszámai is tetemes mennyiségű importot pótolnak, és még sorolhatnánk a további gyártókat és gyártmányokat. A lényeg persze nem az, ami kimaradt, hanem inkább a kiállításban megtestesülő szemlélet. Az, hogy amiért nem szükséges, ne adjunk feleslegesen konvertibilis valutát. Az egyensúly csak így, a gyártók és felhasználók ösz- szefogásával érhető el minél hamarabb, és az érdeklődés felkeltésére, a kapcsolatkeresésre jó alkalom volt ez a bemutató. Reméljük, hogy hasonló hamarosan követi. Lónyai László Tavaly 2 ezer 700 vagon takarmányt igényeltek a keverőüzemtől, az idén négyezret Fotó: Fazekas László Orosházán készülnek ezek a mágneses szelepek Onyagtakarékos csomagolástechnika Négyezer lakás épült az első negyedévben A hazai konzervipar, amely évente több mint egymillió tonna nyersanyagot dolgoz fel, és termékeit közel 70 országba exportálja, csomagolóeszköz-gyártási gondokkal küzd. Az iparág versenyképességét- nagymértékben rontja, hogy itthon a fém csomagolóeszközöket drágábban gyártják, mint külföldön. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság közelmúltban elkészült tanulmánya megállapítja, a költségek elsősorban szervezési intézkedésekkel és kisebb fejlesztésekkel — jelentősebb beruházások nélkül — lényegesen csökkenthetők. lyiagyarországon a konzervdobozok, a konzervüve- gek záró elemeit nem külön iparág - mint más hasonló fejlettségű országokban —, hanem a konzervipar állítja elő. Évente több mint 400 millió doboz és 300 millió üvegfedő készül hazai és részben külföldi alapanyagból. A gyártáshoz több tízmillió dollár értékben használnak fel ónozott lemezt, forrasztóónt, lakkokat és festékeket. A gyártás meglehetősen széttagolt — a 15 konzervgyárból 9-ben készítenek konzervdobozokat —, a hazai és az import anyagokat pazarlóan használják fel. Egyes konzervgyárak azonos termékekhez eltérő méretű ónbevonatú és lakkozásé acéllemezeket rendelnek, illetve alkalmaznak. Egy-egy vállalaton belül ugyanazon terméknél sem következetes az anyagfelhasználás. Például azonos típusú automatánál és ugyanolyan mértékű dobozok gyártásánál is esetenként eltérő összetételű forrasztóónt alkalmaznak. Mindez lényegesen megnöveli a beszerzési és a készletezési költségeket. Gond az is, hogy a vállalatok esetenként eltérő mérettel, más-más űrtartalommal készítenek azonos konzerve- ket, emiatt az egyik gyárban készülő fedő nem alkalmas a' másik üzem dobozainak zárására. A széttagoltság miatt az automata palástgyártó berendezések, lakokzó és litografáló gépek kihasználása alig haladja meg az 50 százalékot. A berendezések karbantartása, a szerszám- és alkatrészutánpótlás is a szükségesnél .nagyobb költséggel jár, ráadásul a minőség sem kielégítő. Az OMFB-tanulmány készítői megállapítják: zömében szervezési, és műszakifejlesztési intézkedésekkel töEb mint 100 millió forinttal csökkenteni lehet a csomagolóanyag-gyártás költségeit. Például lehetőség van arra, hogy a konzervdobozok gyártásához nagyobb táblaméretű lemezeket használjanak fel, így termelékenyebbé válhat a feldolgozás, és csökkenthetik az egységnyi, bér- és energiaköltségeket. A tanulmány készítői megállapították azt is, hogy a technológiai fegyelem maradéktalan betartásával, magasabb színvonalú munkával csökkenteni lehet a konzervdobozoknál az ónbevonat vastagságát. Ha sikerül megoldani, hogy a lemezek feldolgozásánál, tárolásánál nagyobb gondossággal járjanak el — csökkentve az áru sérülésének veszélyét —, vékonyabb ónbevonat is elegendő. Kisebb, néhány millió forintos beruházással biztosítani lehet a feltételeket ahhoz is, hogy a konzerv- gyártásnál az eddiginél vékonyabb lemezt használjanak fel. A legjelentősebb megtakarítást azonban azzal érhetnék el, ha az eddigiekkel ellentétben az azonos típusú fém csomagolóeszközök gyártásánál egységesítenék az alap- és segédanyag fel- használását. A tanulmány készítői szerint a vállalatok összehangoltabb tevékenységével csak ezen a téren több tízmillió forintot takaríthatnának meg. A minisztériumi és a tanácsi vállalatok, valamint az építőipari szövetkezetek — az ÉVM előzetes adatai szerint — négyezer-négy új lakást adtak át az év első negyedében. 232-vel többet, mint a múlt év azonos időszakában. A növekvő felújítási feladatokat ellátó tanácsi vállalatok ezúttal kevesebb új lakást építettek, ám a csökkenést bőven pótolta, hogy az ÉVM-vállalatok dolgozói az egy évvel ezelőttinél csaknem háromszázzal többet, összesen 3600, a szövetkezetek pedig a 87 többlettel együtt 265 új lakás építését fejezték be. A fővárosban a 43. számú és a Budapesti Lakásépítő Vállalat dolgozói együttvéve 681 új otthont adtak át. Budapest idei lakásépítési programjának teljesítését ezúttal is tíz megyei ÉVM-vállalat dolgozói segítik, együttvéve az idén 3200 lakás átadását vállalták, ám a munkálatok nemrégiben kezdődtek, és így a befejezés az év közepén és második felében várható. A vidéki településeken, városokban az egy évvel ezelőttinél jóval több új otthon építését fejezte be az év első három hónapjában a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Győr, a Hajdú és a Veszprém me- megyei ÉVM-vállalat. Fontos követelmény ugyanis, hogy a lakásátadások ütemességének javításával az első félév végéig az éves lakásépítési feladatnak országosan 40—45 százaléka, Budapesten pedig — a viszonylag késői kezdések miatt — legalább harminc százaléka megvalósuljon. A jobban szervezett, egyenletesebb építési munka egyúttal alapvető feltétele a minőség javításának, az utólagos javítások csökkentésének, megelőzésének. Ezt a körültekintő munkát szorgalmazzák most a fővárosban és vidéken is újabb intézkedésekkel, és a kifogástalan munka iránti érdekeltség növelésével. A népgazdasági terv azzal számolt, hogy a beruházások mérséklődésével az idei építés-szerelési feladatok két-három százalékkal csökkennek. Az első negyedévben elvégzett építési munka azonban mindössze egy százalékkal kevesebb az egy évvel ezelőttinél. Ennél meredekebben, 4,3 százalékkal apadt viszont a kivitelező építőiparban foglalkoztatottak száma, ezért a vállalatuknál és szövetkezetüknél maradt építőmunkások átlagosan 3,6 százalékkal termelékenyebben dolgoztak, eny- nyivel több munkát végeztek el, mint múlt év első negyedévében. Az építőanyagipar a számítottnál nagyobb kereslethez, elsősorban a lakossági igényekhez igazodva — bár a foglalkoztatottak száma két százalékkal csökkent — 3,8 százalékkal növelte termelését. Padlóburkoló kerámialap- bői 18 százalékkal bővítették a termelést, s ezen belül a mázzal bevont, keresett termékekét 65 százalékkal. Az ablak- és ajtónyílásokat áthidaló vasbeton gerenda termelése 45 százalékkal növekedett, feszített vasbeton födémgerendából 9, födémpallóból és panelból pedig 13 százalékkal többet szállítottak az építőknek, mint egy évvel ezelőtt. Az építési munkák dandárja azonban most kezdődik, s így további erőfeszítésekre van szükség az élénkülő kereslet kielégítéséhez.
