Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

NÉPÚJSÁG íme „Gábor” a nívódíjas... 1983. április 17., vasárnap Településhálózatról, településfejlesztésről Beszélgetés dr. Tóth József kandidátussal A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének alföldi csoportja tíz esztendeje, 1973 óta működik Békéscsabán. Feladata: az Alföld, el­sősorban gazdaságföldrajzi szempontból történő vizsgá­lata. Jelenleg hét kutató dolgozik a csoportban. A tele­pülésfejlesztésről beszélgettünk dr. Tóth József kandidá­tussal, az alföldi csoport ^vezetőjével. Vajon hogyan ala­kult ki Békés megye településhálózatának jelenlegi, sa­játos arculata? ' Az elnök szobája akár ki­állítóterem is lehetne. A fa­lon szőnyeg, az asztalon, föl­dön ugyancsak ... Az üve­ges szekrényben vázák, pla­kettek, oklevelek. Termékeik helyét fémjelzik... első díj... nívódíj... kiváló termék... Száma sincs talán annak a sok díjnak, kitüntetésnek, el­ismerésnek, amit Németh Éva iparművész jóvoltából is kapott a Csaba Szőnyegszövő Szövetkezet. Az iparművész nem szeret beszélni magáról. Ne a mű­vész nyilatkozzon — vallja —, beszéljenek az alkotások. Az alkotás íme itt van — mutatja a fehér-barna szí­nekkel készült csíkos szőnye­get Gajka Pál, a szövetke­zet" elnöke. — Hadd mutas­sam be. Íme „Gábor”, a ní­vódíjas! — Az az elvem — folytat­ja az elnök —, hogy aki bá­tor, jutalomban is az legyen az első. A bátorság, a kez­deményezés, a mindig újat adni akarás pedig nem hi­ányzik Németh Évából. Amióta az iparművésznő ná­lunk dolgozik — ennek, ha jól számolok, 17 éve, Mun- kácsy-díjat, érdemes művész díjat kapott. Legutóbbi di­csőségünk a nívódíj, amit a „Gábor” nevű szőnyegéért vehetett át. Az országban levő 900 szö­vetkezetből mi lettünk egye­dül nívódíjasok. Persze hoz­záteszem, hogy a 900 szövet­kezetből elképzelhetően nem mindenki adott be pálya­munkát. — Az erkölcsi elismerések tehát nem maradnak el. Köztudott, hogy nagyobb részt exportra dolgoznak. Mely országokban találhatók meg híres termékeik? — Olaszország, NSZK, Anglia, Svédország, Ameri­ka, Franciaország, hogy csak a jelentősebbeket említsem. — Honi üzleteinkben ke­vés látható a Csaba-szőnye- gekből. Véletlen ez, vagy a kereskedelem nem rendeli? — Szó sincs arról, hogy a kereskedelem nem igényli. Egyszerűen nem tudjuk ki­elégíteni a keresletet. A kül­földi szerződéseinknek pe­dig eleget kell tennünk ... — Szép eredmények, nem éppen a legszebb helyen. Enyhén szólva mostoha munkafeltételek mellett dol­goznak. Meddig még? — Csak reménykedni tu­dok abban, hogy a nyáron költözhetünk. Csúszik az át­adási határidő. De talán most már valóság lesz abból, hogy elkerülünk innen, a valóban zsúfolt, elavult épületből. A modern környezetben gyöke­resen változnak munkakö­rülményeink. Botrány, hogy ha be akarjuk mutatni ter­mékeinket, egy 2x3 méte­res ideiglenesen berendezett orvosi rendelő áll rendelke­zésünkre. De ha a szőnyeg nagyobb, mint a rendelő, ki­szorulunk az udvarra, sza­badtéri bemutatóra. Az új helyen ez a gondunk is meg­oldódik. Nagy bemutatóter­münk lesz. Beszélgetésünk folyamán kiderült még, hogy Németh Éva a 17 év alatt 500 sző­nyegtervet készített.... hogy az ipari biennálékon eddig mindig első díjat kapott, hogy terveinek megvalósítói a szövőnők, akikkel szeren­csés volt a találkozása, hi­szen ügyes, fürge ujjaikkal ők valósítják meg a megál­modott termékeket, szeretik kedvességéért, közvetlensé­géért . ■.. , hogy még sok terméket szeretne tervezni a Csaba Szőnyegszövő kollek­tívájának dicsőségére... II Szakma Kiváló Tanulója (Tudósítónktól) Hagyomány már, hogy minden évben megrendezik a III. éves ipari tanulóknak a Szakma Kiváló Tanulója versenyt. A nőiruha-készítő szakmában az országos dön­tő április 6—7-én volt Szek­szárdion. Békés megyéből a FÉKON Ruházati Vállalat orosházi üzemében tanuló Szántó Em­ma — megyei I. helyezett — vett részt ezen a versenyen. Szakmai ismeretekből, szak­számtanból, anyagismeretből, munkavédelemből és szak­rajzból volt az elméleti ver­seny. A gyakorlati feladat összetettebb, komolyabb volt az előző évekhez képest, mert bélelt női blézert kel­lett készíteniük, ami igen nagy szaktudást igénylő munka. Szántó Emma elmé­leti és szakmai felkészültsé­gével az országos döntő III. helyezését vívta ki magának, és egyben szakmunkás-bizo­nyítványt is szerzett. Az iparágon belül elnyerte az ipar legjobb versenyző dí­ját, melyet a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete el­nöksége adományozott. Az öszevont díjkiosztó ün­nepség április 27-én, szerdán a budapesti Vigadóban lesz. Kiss Horváth Sándorné „Parasztreggeli” mélyliütve Oj termékként gyorsan elké­szíthető, mélyhűtött nyersanya­gokból álló ,,parasztreggeli” gyártását kezdték meg a Mis­kolci Hűtőházban. A saját re­ceptura és technológia alapján összeállított készítmény kariká­ra vágott burgonyából, póré­hagymából, kockára vágott füs­tölt szalonnából áll, amit prita- min paprikakonzervvel ízesíte­nek. Lábasban megsütve kiadós és ízletes egytálétel; lehet rá to­jást is ütni, a kirándulók sza­badban is elkészíthetik. — Az Alföld településhá­lózata történelmi okok mi­att sajátos. Már a törökök előtt is ritkábban lakott te­rület volt ez a vidék. A tö­rök uralom után a többi or­szágrésztől teljesen eltérő formában települt újjá. Ez az új településkép eredmé­nyezte például a tanyarend­szer kialakulását. Sok nem­zetiségit is telepítettek be hazánkba a török uralom után. A kapitalista iparosí­tás idején az Alföld hátrá­nyos helyzetbe került. Szá­mottevő ipar elsősorban a vasúthálózat jelentősebb csomópontjain alakult ki. Zömmel élelmiszeripari, tex­tilipari és építőanyag-ipari üzemek, gyárak jöttek létre. A felszabadulás után a szo­cialista iparosítás során hát­rányos helyzetbe kerültek az agrártérségek. Az Alföldről az emberek egy része el­költözött á nagyobb iparvá­rosokba, hiszen ott kellett a munkaerő. A településfej­lesztési koncepciót 1971-ben fogadta el a kormány. Mind­ez az elosztásban preferálta a magasabb lakónépességű területeket. Így újabb hát­rány érte a ritkábban lakott Alföldet. A településfejlesz­tésről szóló kormányrende­let az egymáshoz közel levő települések közül egyet ki­emelt, s az adott térségben annak a fejlődésére fordí­tott nagyobb gondot. Véle­ményem szerint jó lenne, ha az alföldi megyék között lét­|j rejönne egy érdekközösség, amely az országos érdekek­nek is megfelelő, arányo­sabb regionális elosztást szorgalmazna. Békés megyé­ben az élelmiszer-gazdaság fejlesztése az a terület, ami országos jelentőségű feladat lehet a jövőben. Mindehhez még jobban ki kell építeni a feldolgozó üzemek hálóza­tát. Nagy szerepe lehet eb­ben a Békéscsabai Agráripa­ri Egyesülésnek. — A megye középső ré­szén egymáshoz közel he­lyezkedik el a három város, Békés, Békéscsaba, Gyula. Ennek a térségnek a von­záskörzetében több mint 140 ezer ember él. Mi várható a jövőben a közép-békési te­lepülésegyüttesnek nevezett terület fejlesztésében? — Hazánk településháló­zata sajátos radiális-körkö­rös rendszerben alakult ki. A belső körgyűrűben ha­sonló helyzetű Tatabánya, Tata és Oroszlány, mint a megyénkbeli három város. Mi négy esztendeig vizsgál­tuk a három város együtte­sét. Most az a feladat, hogy el kell ismertetni országo­san is ennek a három tele­pülésnek az együttes fejlesz­tését, hiszen itt minden fel­tétel adott ahhoz, hogy az Alföld egyik jelentős köz­pontja alakuljon ki. A kö­zeljövőben ismert szakembe­rek részvételével Budapes­ten ülést tartanak a közép­békési településegyüttes fej­lesztésének lehetőségeiről. Amennyiben országosan is elfogadják és mintaterületté nyilvánítják együttesen a három várost, ezt követően elkészül majd a regionális fejlesztési terv, s akkor — reméljük — a fejlesztés köz­ponti támogatásra is tá­maszkodhat. Ez a mintate­rület a későbbiekben mo­dellként szolgálhat majd az ország más hasonló adottsá­gú területeinek is. Ha a me­gye magva fejlődik, ez ked­vező hatást gyakorol Békés megye többi településének életére is. Az országos üdü­lőfejlesztési tervben nagy szerepe lehet a Körös gyu­lai deltája létrehozásának is, hiszen ez a térség Szana- zuggal közösen jelentős üdü­lőkörzetté válhatna a jövő­ben, s csaknem 150 ezer em­ber kikapcsolódási, pihenési lehetőségét teremtené meg. •Természetesen, hogy ezek a szép elképzelések megvaló­suljanak, jelentős mérték­ben javítani kell az említett települések közötti együtt­működést. Együttes gondol­kodásra, közös cselekvésre van szükség. — Az Alföld fejlődésének sajátossága a tanyarendszer létrejötte. Békés megyében a lakosság csaknem 8 százalé­ka még ma is tanyán él. Hogyan ítéli meg a tanyák szerepét, jövőjét? — A tanyák száma az utóbbi időben csökkent a megyében. Területileg diffe­renciált ez a csökkenés. A Békéscsaba—Orosháza— Szarvas—Gyomaendrőd négyszögben jelentősebb a szerepük. A háztáji terme­lésen belül különösen tojás­ból, baromfiból és sertésből számottevőek az eredménye­ik. Gazdasági súlyuk szerint is eltérő a tanyák szerepe. Egyesek csak lakóhelyül .szolgálnak, másoknak a la­kói saját szükségletre ter­melnek, s vannak olyanok is, amelyek a piacra állítják elő termékeiket. Az utóbbi néhány évben megnőtt a hobbltanyák száma is. Ami a jövőjüket illeti, vélemé­nyem szerint egy részük tar­tósan megmarad, ha az el­látottságuk — villany- és út­hálózat — biztosítva van. — Befejezésül még egy kérdés. Jelenleg milyen ku­tatásokat folytatnak az al­földi csoport munkatársai? Várható-e a közeljövőben új tanulmány megjelenése? —: Jelenleg az MTA köz­ponti kutatási alapjából tá­mogatott, „Az Alföld gazda­ságföldrajzi kutatása” című témát koordináljuk. Ebben a munkában több mint 40 ku­tató vesz részt, Békéscsabán kívül Budapestről, Nyíregy­házáról, Debrecenből, Sze­gedről és Pécsről. A kézirat 1985-re készül el, s a tervek szerint az Akadémiai 'Ki­adó könyv formájában je­lentetné meg a tanulmányt. Mindez az első nagy összeg­zése lesz majd az Alföldön folyó kutatásoknak. Emel­lett még több nemzetközi, KGST-koordinációban meg­valósuló kutatásban veszünk részt. Így például az urba­nizációs fejlődés összeha­sonlító vizsgálataiban va­gyunk érdekeltek NDK-beli és csehszlovák tudósokkal. Az ősszel fennállásunk 10. évfordulója tiszteletére Al­föld-kutatási konferenciát rendezünk Békéscsabán — mondotta befejezésül dr. Tóth József. Verasztó Lajos Fotó: Veress Erzsi Béla Vali A hét elején nyílt meg Eleken, a nagyközségi művelődési házban Kalcsó József festőművész kiállítása. A művész olajképeit nagyon sokan látták eddig, rendszeres vendégek az általá­nos iskolások is. Amikor felvételünk készült, Szikes Pétcrné rajztanár vezetésével a 3. b osztály tanulói jártak ott, és beszélgettek nevelőjükkel a ki állított képekről Fotó: Veress Erzsi A melioráció A szántások délidőben gőzölögtek. Az esti szürkületben a tanyasor előtt pedig fehér pamacsokban úsztak a tejfeles ködök. A me­leg hirtelen köszöntött be. Gazsó András, a tehenészeti telep vezetője azonban nem bí­zott a korai tavaszban. Kucsmában járt. Majd Szent György napján cseréli fel ka­lappal. A vezetőségi ülésről tartott hazafelé. A premizálás miatt felbosszantotta magát. Azért választotta a dűlőutat, hogy lecsilla­podjon. Amióta megépült a köves, mely a telepet kötötte össze a tanyasorral, azóta nem járt erre. A dűlőutat Zetorok szabdal­ták fel. Csak a széle volt füves. Rövidebb- hosszabb szakaszokon fel is ülhetett volna kerékpárjára, de ő csak tolta maga mellett. A szántást nézte, mely végeláthatatlanul húzódott jobbról is, balról is az ég aljáig. Tavaly ősszel itt végezték a talajfelújítást. A régi csatornákat betemették és gépekkel újakat ástak. Ezért kapta a vízügyi techni­kus most a prémiumot. Ö készítette a ter­veket. Ahogy a szántást nézte, egyszerre csak földbe gyökerezett a lába. A dűlőút és az új csatorna között megállt a víz. Messziről nem lehetett látni, mert a szántást nem bo­rította el, csak a barázdák között csillogott. Nézte, csak nézte a vizenyőket, mint aki nem hisz a szemének. Aztán földre fektette kerékpárját, és elindult a csatorna irányá­ba. Néhány lépés után térdig süllyedt a sárban. Alig bírt visszaevickélni. Akkor hal­lotta meg a nevetést. Vicián Péter állt az út közepén. A térdét csapkodta, úgy kacarászott. — Ez aztán a melioráció! Gazsö Andrásnak gyöngyözött a homloka. Levetette kucsmáját, s azzal törölte meg. — Pedig ezen a helyen soha sem állt víz — mondta, szinte csak magának. — Te aztán tudod — tromfolt rá a nagy darab Vicián. — Valahol itt volt apád földje. — Pontosan itt, ahol most a víz áll — bólintott. — De akkoriban a dűlőút mentén volt a csatorna. Kucsmáját visszatette a fejére. Eszébe ju­tott a múlt. Gyermek volt, amikor a dűlőút mentén apja ásta a csatornát, anyjával együtt. Anyjának abba t-okkant bele a dere­ka. A víz azonban sohasem állt meg a föld­jükön. Mondani is akarta, de csak legyin­tett. — No, igen, mert a földnek is megvan a maga természete. Az ember csak akkor bol­dogul vele, ha úgy ismeri a természetét, mint a tenyerét. De mi van nálunk? Vicián Péter csak éppen feldobta a kér­dést. Mintha véletlenül szaladt volna ki a száján, vagy mintha nem is várna választ. — Mi van? — húzta fel a szemöldökét a tehenészeti telep vezetője, mert furdalta a kíváncsiság. És akkor megeredt a nyelve. — Kihoznak a városból egy technikust, íróasztalt adnak neki a központban, és azt mondják, csináljon egy meliorációs tervet. És a pajti csinál. Ott az rodában méricskél jobbra-balra, aztán betemeti a régi csator­nákat és újakat ásat. Közben fütyül a föld természetére. Csak a derékszögek klappol­janak! Én bejártam az egész táblát. Nézd azt a csatornát, de nézd meg jól! Dombnak tart. A dombról akarja lehozatni a vizet a mi technikusunk. És most ő kapja a nagy prémiumot. A vezetőség döntésével Gazsó András sem értett egyet, amikor a technikusnak ítélték a prémiumot. Hiszen még egy éve sincs, hogy a szövetkezethez jött, s így alig* volt ideje, hogy bizonyítson. Szólni azonban nem szólt. Olyasmi járt a fejében, hogy a vezetőség ezzel a prémiummal szeretné vég­képp a szövetkezethez kötni a fiatal szak­embert. A trehány munka azonban felhábo­rította. — Szóvá teszem a közgyűlésen. — Falra hányt borsó. Mást javaslok. — Ugyan mit? Vicián cigarettát húzott elő a zsebéből. Komótosan meggyújtotta. — Az igazat megvallva, nekem régen szö­get ütött a fejembe, hogy az állattenyésztési brigádvezető folyton a növénytermesztést dicséri, aztán meg fordítva, a növényter­mesztés vezetője dicséri az állattenyésztést. Most meg a technikusról zengedeznek. A vezetőségi tagok pedig hallgatnak. Bezzeg senki sem akar rossz fiú lepni. De kérdem én, mikor hozzák szóba a te munkádat, pe­dig a múlt évben a tehenészet érte el a leg­jobb eredményt. Itt nem lehet mást tenni, csak... Tovább nem folytatta. Megszívta a ciga­rettáját. — Csak? — vesztette el türelmét Gazsó András. — Csak amit ők tesznek. Te dicsérsz en­gem, én dicsérlek téged. A dűlőút végére értek. Ott álltak a ta­nyasor előtt. Már besötétedett. Kigyulladtak a villanyok. Gazsó András hátratolta a kucsmáját. Csizmája sarkával a földet kaparta. Fejében nyugtalanul kavarogtak a gondolatok. Va­jon mit akar elérni a csavaros eszével ez a Vicián? Sohase szívlelték egymást. Fáj neki, hogy leváltották az elnökhelyettességről ? ' Hej, akkoriban csak neki, meg a sógorának állt a világ. Lám, most is csak a kacskarin­gókon jár az esze. Hirtelen elhatározással fölült a kerékpárjára. — Én úgy döntöttem, hogy a közgyűlés elé viszem ezt az ügyet — mondta eltökél­ten. — Fafejű — nézett utána Vicián Péter. — Fafejű, mint az apja volt. Serédi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents