Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-02 / 78. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 2., szombat Szocialista brigádok az egészségügyben a rossz szó is árthat Néhányan a Kun Pál Szocialista Brigádból Fotó: Veress Erzsi A betegnek A nővérek az egészségügy közkatonái. Részesei, nélkülözhetetlen segítői az orvos munkájának, a gyógyításnak. Tőlük vár vigaszt, egy-egy kedves mosolyt az ágyhoz kényszerített idős és fiatal, türelmes és sorsát nehezen viselő, vagy éppen szeszélyes beteg. ♦ — Soha nem felejtem tanítóm, Major Mária szavait: „A beteggel úgy kell foglalkozni, hogy ha az ágyához lépünk, a lepedőjét igazítjuk, gyógyszert vagy injekciót adunk neki, érezze, most csak az ő bajával törődünk, az ő szavára figyelünk.” Schall Ádámné, a gyulai kórház 1-es belosztályának főnővére és szocialista brigádjának vezetője emlékeztetett a megszívlelendő gondolatokra. Szocialista brigádjukat kerestük fel a minap, hogy meséljenek életükről, munkájukról. A Kun Pál Szocialista Brigádnak huszonegyen tagjai, orvosok, nővérek és takarítónők. A főnővér 21 éve dolgozik az osztályon. Ez idő alatt már gyakran cserélődött a gárda, dr. Iványi János főorvossal együtt átéltek nehéz és sikeres napokat is. Brigádban csak 1980-tól dolgoznak. — A betegellátás színvonalának javítása mindnyájunk kötelessége — mondja a brigádvezető —, de sokféleképpen lehet jól és még jobban dolgozni. Az átalakítás előtt nagyon nehéz helyzetben volt az osztályunk. Korszerűtlen körülmények között, hatalmas kórtermekben tevékenykedtünk. Az új rendelőintézet átadásakor többen el is mentek tőlünk. Nem csodálom, hiszen jóval magasabb fizetést és modern munkahelyet kaptak cserébe. Most már nálunk is szebbek a termek, tágasak, világosak a folyosók. Időnként egykét ember fejében így is megfordul a távozás gondolata. Tudom, hogy a jó kollektíva miatt maradnak itt. Az orvosok, nővérek közül valaki mindig hiányzik; továbbképzés, gyes, beteg gyerek, katonai szolgálat esetén sem szünetelhet a gyógyítás, a gondozás. Beszélgetésünk idején sincs nyugalom, hol az egyik, hol a másik kórteremből szólal meg a csengő. A nővérek szaladnak a segélykérő betegekhez. A folyosón nagy a forgalom, a kórtermekben telt ház van, s a tilalom ellenére még egy-két látogató is be-beszökik. A hozzátartozókkal a legnehezebb boldogulni, pedig a betegnek a gyógyuláshoz, az ittenieknek a gyógyításhoz nyugalomra van szüksége. ♦ Burda Ferencné, Ani nővér januártól négyórás munkaidőben gyesről jár be dolgozni. Ezzel az új lehetőség(Tu dósít ónktól) Zsúfolásig megtelt az oká- nyi művelődési ház színház- terme a napokban megtartott falugyűlésen, amelyen Kincses Imre tanácselnök számolt be a községi tanács tavalyi munkájáról, valamint ez évi fejlesztési tervéről. A tanács fejlesztési alapjának nagyobb részét az idén járdafelújításokra, szélesítésekre, átjárók készítésére ki-* vánja fordítani. Társadalmi összefogásra e munkák elvégzéséhez — az elmúlt évekhez hasonlóan — a közeljövőben is nagy szükség lesz. A községben végzett társadalmi munka összértéke tavaly megközelítette az egymillió forintot, az egy lakosgel itt éltek először. Igen nagy segítség ez a nővérínséges időkben, s Burdáné sem zökken ki a munkájából. Kevés a nővér, de még kevesebb a takarítónő. „Aki már két évet dolgozik ebben a munkakörben, veteránnak számít” — mondja a főnővér. „Két állandó takarítónőnk van, megbecsüljük őket, de a sok munkát nem győzik egyedül. Így aztán az a megoldás, hogy a nővérek is sűrűn kézbe fogják a lapátot, a seprűt és a felmosóruhát.” — Nem érezhetik a betegeink, ha rossz a kedvünk — mosolyog Árgyelán Petemé —, pedig de sokszor elfáradunk mi is! Ilyenkor egymást nyugtatjuk, sóhajtunk egyet és indulás tovább ... Az 1-es belosztály sajátos feladatköre a cukorbetegek gyógyítása, gondozása. Orvosok, nővérek végtelen türelemmel magyaráznak, hogyan kell élnie a diabetikusnak, tanítják a betegeket az inzulin injekció beadására. Számtalan tudományos publikációt, pályázatot készítettek, jelentettek meg, előadást tartottak a megye- és az országhatárokon kívül is. — Pártfogoljuk a fiatalokat — mondja Schallné —, tudom, mennyire fontos, hogy az első időkben valaki fogja, irányítsa a kezüket. Rendszeresen részt veszünk a szakmai továbbképzéseken, az ideológiai tanfolyamokon, még ha nehéz is egyeztetni a munkaidőt. A beosztást rugalmasan kell alakítanunk, hiszen igazodnunk kell még a gépkocsivezető és vonatvezető, a vendéglátós és sok más foglalkozású férjhez, a családhoz is. ♦ — Eleinte el sem tudtuk képzelni, hogyan lehet az egészségügyben szocialista brigádot alapítani — mosolyog Hartmann Lászlóné, a gyulai 2-es ideg-elme női osztályon dolgozók szocialista brigádjának vezetője. — Most már ez a kérdés senkiben nem merül fel, hiszen harmadik éve élünk, dolgozunk ilyenformán. ra jutó átlag alapján azonban még mindig messze elmarad a község a járási, megyei átlagtól. A község 1982- ben megyei támogatásként pótelőirányzatokat kapott 1 millió 180 ezer forint összegben az általános iskola padozatának cseréjére, járdafelújításra, belvíz-, csapadékvíz-elvezetésre, iskolai olaj- kályha-ki váltásra, ivóvízvezeték-bővítéshez, s más feladatokra. A tanács 1983. évi tervei közül kiemelten kívánja kezelni az ivóvízhálózat további bővítését, csapadékvíz-elvezető árok felújítását, tisztítását. Megjegyzendő, hogy az elmúlt esztendőben 370 kedvezményesen biztosí— Persze, a brigádnaplóban csak a tények olvashatók — szól dr. Pálfy Éva adjunktus. — A lényeget, hogy mit nyújtunk a betegeknek és egymásnak emberi kapcsolatokban, érzelmekben, azt leírni nem lehet. Gondoljon arra, hogy mit jelent, ha valaki elveszíti a talajt a lába alól. Nekünk elsősorban ilyen emberekért kell minden lehetségesei megtennünk. Amikor megérik az első gyümölcs, ha télen valaki disznót vág, hozzák a finom falatokat egy-egy betegnek. A másik rászorulónál a szép szó, a foglalkozás, a közös kézimunkázás minden ennivalónál többet ér. — A fő, hogy egymással őszinték legyünk — mondja Hartmann-né. — Az osztály dolgozói között nincs hátmögötti susmus. A szó gyógyító értelmében dolgoznak nyitott ajtók mellett a 2-es ideg-elmén. Jobb, eredményesebb így a gyógyítás, színesebb, gazdagabb a mégis kényszerű élete az ideszorulóknak. Beszélgetések, munkaterápia, klubfoglalkozás, kirándulások élénkítik az itt töltött napokat. Munkaidőben mérni azt már nem lehet, amennyivel többet foglalkozik az előírtnál betegeivel a szocialista brigád. A brigádnaplót lapozgatva látjuk, hogy részt vesznek az itteniek más osztályok takarításában, parkszépítésben, a kórház gazdasági, tervezési munkájában is. 1981-ben kiváló munkabrigád, 1982-ben szocialista brigád lettek. Patronálják a kórházi bölcsődét, tevékenykednek a Vöröskeresztben, vért adnak, állandóan fejlesztik szakmai ismereteiket. A főorvos, dr. Gyuris Jenő és munkatársai, valamint az egészségügyi szakdolgozók tudományos munkássága megérdemelt elismerést vívott ki magának a szakmában. Mondják, hogy náluk erkölcsi értéke van a fogalomnak, hogy mi lehet méltó a brigádhoz. Ez a fokmérője tetteiknek, munkájuknak és emberi magatartásuknak. Tudják, hogy a betegnek még a rossz szó is árthat. Bede Zsóka tott gyümölcsfacsemetét ültettek el közterületeken. Nagyon sok segítséget nyújt a helyi termelőszövetkezet azzal, hogy az utakat időnként elegyengeti, a vízelvezető árkokat kitisztíttatja, felújítja, rendszeresen karbantartja a szeméttelepet. Állami beruházásból a Gyógyszertár Vállalat megkezdte az új gyógyszertár építését, amely körülbelül 3,5 millió forintba fog kerülni. Ez évben elkészül két szolgálati (iker) lakás is, melynek költsége 1 millió 600 ezer forint. A lakások célja az elavult, lebontásra vagy eladásra szánt szolgálati (egészségügyi, pedagógus) lakások pótlása. A beszámoló után sok hasznos bejelentés, javaslat ha#g_ zott el. Oláh Ferenc Falugyűlés Okányban Jelen lenni a megyében Beszélgetés dr. Szabó Ferenccel, a múzeumi szervezet tudományos tevékenységéről Békésben Az intézményes keretek között folyó tudományos tevékenység — hagyományokkal is bíró — helyszínei megyénkben a múzeumok. Szellemi életünk gazdagodása nem kis mértékben múlik a múzeumi szervezeteken belül folyó kutatótevékenység színvonalától. Kulturális és természeti kincseink, múltunk feltárása, feltérképezése és megóvása mellett módjuk van a megszerzett ismeretek széles körű átadására is. Dr. Szabó Ferenccel, a Békés megyei múzeumi szervezet igazgatójával éppen e fontos kérdésről, a tudományos tevékenység jelenlegi helyzetéről, terveiről beszélgettünk. — Elöljáróban szeretném hangsúlyozni: a múzeum mindenekelőtt közgyűjtemény. Azért emelem ki, mert ez az alapvető tény időnként feledésbe megy. Munkánknak több összetevője van, mely összetevőknek egyenlő erővel kellene érvényesülnie. Kifelé irányuló közművelődési tevékenységünk viszont akkor lehet színvonalas, ha a tudományosság egész munkánkat áthatja. — A ma feladataiban milyen hagyományokra tudnak támaszkodni? — Múzeumi szervezetünkben komoly múltja van a tudományos tevékenységnek, ez különösen az utóbbi három évtizedre jellemző. Viszont, míg gyűjtési programunkban sikerült messzemenően érvényesíteni a sajátos megyei viszonyaink szerinti tudományosságot, addig a tudományos munka beteljesülését jelentő feldolgozó tevékenységre ez már nem egészen jellemző. Feltétlenül ki kell azonban emelnem a korábbi eredmények közül, hogy a tudós múzeumigazgató típus Békés megyében legerőteljesebben Gyulán és Orosházán jelentkezett. A békéscsabai múzeumban a 60-as évektől bontakozott ki igazán a tudományos munka. Jelen körülményeink között pedig e tevékenység személyi lehetőségei immár — legalábbis néhány tudományágban — adottak. A jelenlegi múzeumi kutatógárdának van egy sajátos vonása. Az, hogy zömmel a pályájuk első szakaszában tartó fiatalokból áll, akiknek még nincs elegendő tapasztalatuk. De a lehetőség adott, hogy jó kutatókká neveljük őket. Másfelől azonban érezzük a hiányát a nagy tapasztalaid, tudományos szervezésre is képes szakembereknek. — Mi a helyzet az egyes tudományágakon belül? — A néprajzban, mint a leghagyományosabb ágazatunkban, jó az arány a fiatal és a tapasztalt szakemberek között. Ez elsősorban a nemzetiségi néprajzkutatásra érvényes. A magyar- országi néprajz kutatásával foglalkozók körében viszont feltétlenül ki kell nevelnünk az utánpótlást. Másik hagyományos ágazatunk a helytörténet vagy történet. A megyei múzeumi szervezet ebben a vonatkozásban nem futotta ki a lehetőségeit. Ennek egyik oka: hogy a múzeumokban folyó kutatások szétszórtak voltak, mert egyéni témákból álltak. A jövő tennivalója az átfogó koncepció kialakítása és megvalósítása. — Lehetne a tervekből néhány konkrét kutatási területet is hallani? — A megyei munkásmozgalmi kiállítást úgy szeretnénk megvalósítani, hogy azt alapos, szerteágazó kutatások előzzék meg. De nemcsak a szocialista mozgalomra vonatkozóan, hanem Békés megye bármikor is volt, minden haladó mozgalmára érvényesen. Ide kapcsolódik, hogy a felszabadulás utáni megyefejlődés történetét is erősebben kellene kutatni, különösen a társadalmi fejlődés, a településfejlődés ügyeit és kiemelten az életmódváltozások folyamatát. — Egy korábbi találkozásunkkor már említette, hogy a művelődéstörténeti kutatások — amelyek mostoha gyermekei voltak a múzeumi kutató tevékenységnek —, a jövőben végre teret kapnak. — Az irodalomtörténet Békés megyei művelése az utóbbi időkben visszaesett. Pedig Békés megye irodalmi hagyományai országosan is rangosak. A főhatóságok által is megerősített elképzelések szerint — a Darvas József emlékházra építve —, szeretnénk az irodalomtörténeti kutatás bázisát megteremteni. A kutatások nagy könyvtári bázis nélkül nem valósíthatók meg. Ezért tervünket a szegedi könyvbázisra építve tartom elképzelhetőnek. — Természetesen a könyvtárak használatához kutatókra is szükség lenne. Korábban pedig említette, hogy e téren is gondokkal küszködnek ... — A kutatási lendület ki- szélesítése érdekében — a Békés megyei Tanács Tudományos Koordinációs Szak- bizottsága támogatásával — arra törekszünk, hogy megteremtsük a szellemi utánpótlást. Szeretnénk bevonni a kutató vénájú értelmiséget külső munkatársként a múzeum által irányított tudományos munkába. Biztosítva természetesen továbbképzésüket, feladataikat, és ehhez a publikációs lehetőséget. — Gondolom, ehhez a legnagyobb bázist a pedagógus társadalomban találnák meg. — Ügy van. De hogy meg tudjuk terveinket valósítani, ahhoz komoly szemléletváltozásra van szükség az oktatásügyben, konkrétan az iskolákban. Ugyanis él még az a helytelen szemlélet, hogy azok a pedagógusok, akik vállalják munkájuk mellett a kutatótevékenységet, hamarosan el akarják hagyni a pályát. Ez a félelem az igazgatók részéről viszont alaptalan. Amit sikerült a művésztanárok esetében megoldani, reméljük, a kutatómunkára vállalkozó pedagógusok esetében is elérhetjük. — Van-e a kutatási eredmények publikálására lehetőség? — Visszatérve még any- nyit szeretnék elmondani, hogy a múzeumok tudományszervező tevékenységét — a megyei tudományos tervek részeként — szeretnénk erősíteni a Szegedi Akadémiai Bizottság terveihez is kapcsolódva. Tervezett kiadványainkról szólva; hamarosan megjelenik Nagy Gyula szerkesztésében a Múzeumi Közlemények 7. kötete. Ebből az idén több tudományágat magába ölelő újabb kötetet is szeretnénk nyomdába adni. Hiányzik viszont megyénkben a kisebb terjedelmű, a tudományos tevékenységet népszerűsítő műfaj. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni az Alföldi füzetek megindításával. Ebben a sorozatban szeretnénk kiadni Elek László Békés megye művelődéstörténetét korszakonként feldolgozó munkáit. Gádorosi Vass István Kulich Gyuláról szóló életrajza, valamint Gálos Magda Justh Zsigmond művelődéspolitikáját feldolgozó munkája is ebben az évente két-három alkalommal megjelenő füzetben olvasható majd. Természetesen a múzeum ezt a sorozatot nem szeretné monopolizálni. Viszont az irodalom és a művelődéstörténeti indítással régi, súlyos adósságot szeretnénk leróni. — No, és kapható is lesz? — Igen, széles körű forgalmazásra gondoltunk. Tervezünk egy olyan tudományos ülésszakot is, amelyen a muzeológusok beszámolnának legfontosabb kutatási eredményeikről. Ez is egyfajta publikálási lehetőség. Magunk is érezzük, hogy a régebbi gyakorlatnak megfelelően túltengenék a képzőművészeti kiállítások. Ezért a múzeumokban művelt tudományágak mindegyikének szeretnénk e kiállítások keretében bemutatkozási lehetőséget teremteni. Szeretnénk növelni vándor- kiállításaink számát is. Ezek a legolcsóbb módszerei annak, hogy jelen legyünk a megyében. B. Sajti Emese A dombegyházi Petőfi Tsz egyik ipari ágazatában elektromos motorok álló- és forgórészeit tekercselik a budapesti EVIG-gel kötött szerződés alapján, bérmunkában Fotó: Fazekas László
