Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
1983, március 16., szerda JJUaUVTiTcl fl kaktusz virága lila ernyő alatt „Az a jamaicai trombitás...” Vajda Márta és Gálfy László ' Fotó: Gál Edit Amikor nevetünk, eszünkbe sem jut, honnan jött ez a darab, ki írta, ki csinálta a zenét, amikor nevetünk, akkor az a fontos, hogy nevetünk. És miért ne nevetnénk? Miért ne lenne kellemes időtöltés egy olyan színházi este, amikor a szellemesség a művészet, az enyhén pikáns hangvétel a humor egyik éltető forrása, amikor a már nem létező rivaldán is átsüt: az a kis társaság, ott, fent a színpadon önfeledten komédiázik, s jókedvében nekünk is ad abból, ami kedvre derít, megmosolyogtat, hahotára ingerel. De jó is! De jó is alkalmanként átadni magunkat egy jópofa történetnek, vigyen csak, vigyen valahová, ahol (két órára) elhitethetjük magunkkal: mindaz, ami a színpadon zajlik, az élet legfontosabb dolgai közül való. Aztán meghökljenüftk, mert nem is találtunk túlságosan mellé, hiszen az élet legfontosabb dolgai közül való a szerelem, két ember egymásra találása, és hogy az út odáig sokféle lehet, íme, bizonyítja Pierre Barillet és Jean Pierre Grédy zenés vígjátéka, A kaktusz virága is. Nincs szándékomban feltalálni a spanyolviaszt, és azt mondani, hogy ami A kaktusz virágában történik, az az élet teljessége. Korántsem az! De, hogy fontos oldala, az kétségtelen. Amit elő lehet vezetni Shakespeare Rómeó és Júliájában, de elő lehet Barillet—Grédy bolon-' dós komédiájában is; utólagos elnézést a merész párhuzamért. Köznapi dolgok történnek a színen. Adva van egy fogorvos, aki nőtlen ugyan, de nősnek mondja magát, ez szerfelett tetszik egy aranyos kis nőcskének, és szerfelett nem tetszik az asszisztensnőjének, akit kaktusznak titulálnak a gyerekek, és olyan is: szúr. Hogy mindebből hogyan kerekedik fergeteges komédia, ettől lettek világhírűek a hatvanas években Barillet és Grédy, ettől hódította meg a világ színpadait A kaktusz virága, és főként a két csodálatosan megírt, igazi színészszerep: Julien és Stéphanie, kínálva a szinte határtalanná oldható könnyedséget, a színészi bravúr lehetőségét és sikert, tapsokat. Gondolom, ha csak ennyi erényét soroljuk Barillet és Grédy színpadi játékának, már nem is csodálkozunk (és miért is csodálkoznánk?) azon, hogy a Jókai Színház vezetői mellétté szavaztak, és elhatározták: a tizenhat évvel ezelőtti sikerre illik és lehet ráduplázni. Hogy ez sikerült-e, és mennyire sikerült. még annak is nehéz megmondani, aki látta azt a tizenhat év előtti előadást; mindenesetre elgondolkozni az idő múlásán és az örök témán, a szerelmen, szintúgy kellemes és csábító. Amikor két bemutató között ennyi év a számolni való, lehet-e másképp? Lehet-e kikapcsolni az emlékezést, meg nem hallani az akkori tapsokat, és nem megidézni az akkori Stéphanie-t, Stefanik Irént, aki már csak volt, és milyen múlandó is a színész művészete: a régi fotográfiák sem adnak vissza többet az egészből, mint amire így lehet visszagondolni. Sokan, akik ott ültek a pénteki premieren a piros plüss színházi zsöllyékben, nem is tudják, kiről és kikről beszéltem. Azt sem, hogy tizenhat éve is volt egy előadás, és vastaps, akárcsak most. Mert ez a mostani, az 1983-as színházi est újra igazolt valamit: invenciózus rendező és tehetséges színészek a zenés komédiák gyorsan változó divatjában is képesek azt az illúziót kelteni, mintha most indult volna világhódító útjára A kaktusz virága, mintha most dübörögnének fel az első tapsok, hömpölyögnének a nevetőhullámok a Bouffes-Parisiens színpadán. Elérkeztünk tehát a péntek esti bemutatóhoz, amiről a már eddig felsoroltakon kívül még el kell mondani valamit: apróbb hibái ellenére megújította azt a bizonyos „zenés vígjátéki” előadásmódot, mely időközben olyan langyos vízzé vált, amelyben még lubickolni sem érdemes. A rendező, Giricz Mátyás érdemes művész alapgondolata — láthatóan — ez a stílusmegújítás, hozzáadta mindenféle és fajta tapasztalatát, tudását és rutinját is, mellyel mint kiváló prózai rendező bír. Ezek nélkül, azt hiszem, könnyen megrekedt volna a péntek esti bemutató a „közepes sikerű felújítások” színvonalán. Mi ez a több? A karakterek árnyaltabb kidolgozása, valami belülről induló színészi átváltozásmegjelenítés, és ha harsányabbra rajzol is néhány vonást, az egész gépezet éppen ettől indul be, pörög fel a hangsúlyos pontokon, jelenetekben. (És, hogy Nádas Gábor zenéje most is sláger, csak plusz a jóhoz.) Ami azonban a lendület ívét megtörte: a díszletek és a jelmezek egyenetlen színvonala. (Fábián Gabriella munkája.) Vitathatatlan, hogy Antónia szobája a nagy, lila esernyő alatt, ha eperfagyi-hangulatú is, azért elképzelhető a lány egyéniségéhez, habár sok a tüli, a darpéria (manapság mintha csak függönyökben és aláhulló-omló tüll-micso- dákban tudnának gondolkozni a díszlettervezők?!). Kitűnő a rendelő aranyos- fekete-barna szecessziója, játéktérnek sem megvetendő. Üres viszont és rikító a hanglemezbolt (mitől bolt ez: se hanglemez, se hangszórók, se vevők?), a szövegkönyv szerinti „kis mulató a Szajna partján” pedig a maga pódiumrendszerével, és összesen (!) kettő darab asztalával hangulattalan, és nincs benne semmi „Szajna-parti”. A jelmezek is szélsőségesek, akad kitűnő, karakterizáló és olyan, ami egyetlen szóval: előnytelen. (Különösen Antóniát öltözteti elkeserítően ér- zéktelenül.) Ami jó, végül is az a több. Hiszen remek, kidolgozott színészi alakítások, fergeteges és ugyancsak karakteres táncok (Felkai Eszter koreográfiája), dalok, jól hangzó zenekar (zenei vezető Holpert János, a zongoránál Meskó Sándor) kovácsolják a sikert, a vastapsot most is, mint tizenhat éve. Kétség nem fér hozzá: ez a színházi est Vajda Mártáé és Gálfy Lászlóé. Vajda Stéphanie-ja művészi érzékenységét, építkezőkészségét és temperamentumát egyaránt hordozza; szemüvege, hajviselete, tartása- mozgása nemcsak külsőség, hanem a figura plasztikus felépítésének fontos eszközei. Persze, ziccer-szerep, mondják, de hozzá kellene tenni: el is kell tudni játszani, énekelni, táncolni úgy, ahogyan Vajda Márta eljátssza, énekli és táncolja. Gálfy László mint mindig: elegáns, kitűnő partner, kivételes színész, és, hogy némi rezignáltsággal is megtoldja Julient, ezzel lesz igazán hiteles. A csibike-cica- baba Antónia Szabó Zsuzsa által kel életre: bájos, időnként igencsak belevaló, néha elfogódott, de mindenképpen tehetséges. Jancsik Ferenc (Norbert) mulatságos, Tímár Zoltán (Igor) megfelelően fanyar és unott, Gyurcsek Sándor (Cochet úr) kellően kétbalkezes és esendő, Petrozsényi Eszter (Durandné) kellően komikus. Meglepetésként hatott Pusztaszeri Emília (Énekesnő), jó volt hallgatni dalait és dekorativitása is hiányzott volna abból a szürkére sikerült „Szajna-parti kis mulatóból”. Boticelli „Tavasza” — sajnos — még cset- leni-botlani is alig tudott, igazolva, hogy kis szerep valóban nincs, le a legkisebbre is oda kell figyelni. A kaktusz virága újra kinyílt, a sikerszéria biztosított. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világok meséi. 8.57: Bevallom magának. 9.12: Nótamuzsika. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Rádiószínház. Vonat a balszárnyon, avagy a figin- csek röptűkben halnak. 11.17: Händel: Három concerto grosso. 12.45: Magvetők. 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsesszmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Magyar fúvószene. 15.28: MR 10—14. 16.04: Kritikusok fóruma. 16.14: Orosz Júlia operettfelvételeiből. 16.44: Van új a Nap alatt. 17.05: A pénz világa. 17.30: Pátria — népzenei hangle- mezsorózat. 17.47: Lemezmúzeum. 19.15: Világirodalmi Dekameron. 19.58: Szigeti József felvételei. 21.05: Népdalok, néptáncok. 21.30: Külpolitikai klub. 22.30: Madrigálok. 22.45: Politikai nevelés. 23.00: Operarészletek. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÖ 8.05: Fúvósindulók. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.45: A hongkongi grófnő. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05: Népdalok. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 15.36: Déki Lakatos Sándor népi zenekara Lakatos Tibor szerzeményeiből játszik. 16.00: Mindenki iskolája. 16.35: Néhány perc tudomány. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Moszkvából érkezett. 19.05: Zenei Tükör. 19.35: Cigánydalok. 19.45: Elkie Brooks felvételeiből. 20.35: Rádiószínház. A hozomány. 21.35: Nosztalgiahullám. 22.15: Zenés játékokból. 23.20: Szórakoztató zene Lengyelországból. III. MtJSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: A Rádiózénekar fúvósötöse játszik. 9.57: Pablo Casals vezényel. 10.42: A Stúdió 11 felvételeiből. 11.05: A bagdadi borbély. 12.00: Nyolc évszázad muzsikájából. 14.00: Képtelen természetrajz. 14.22: A Pittsburgi szimfonikus zenekar hangversenye. 15.46: Kamarazene. 16.50: öt földrész zenéje. Szíria. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Kb. 18.20: Magyar dzsesszfelvételek- ből. 19.05: Iskolarádió. Kb. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. Falstaff. Kb. 22.05: Itzhak Perlman hegedül. 22.55: Zenei panoráma. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Énekegyüttesek műsorából. 17.15: Napjaink. Palatinus István jegyzete. 17.20: Stúdiópódium. A ceglédi zeneiskola tanárai játszanak. 17.30: Zenés autóstop. Közlekedési magazin. Szerkesztő: Tamási László. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Orosz nyelv. (Ált. isk. 6. oszt.) 8.25: Magyar nyelv. (Alt. isk. 2. oszt.) 9.00: Magyar irodalom. (Ált. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 9.40: Stop! Közlekedj okosan! 9.50: Bélyegvilág, (ism.) 10.00: Delta, (ism.) 10.25: A Hamr család, (f.-f.) 11.25: Cleo Laine. Angol zenés film. (ism.) 12.15: Képújság, (f.-f.) 14.50: Iskolatévé. Orosz nyelv, (ism.) 15.10: Magyar nyelv, (ism.) 15.20: Pedagógus-továbbképzés. (f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Diszkóvarázs, (ism.) 16.30: Álmodozások kora. Magyar film. (f.-f.) 18.05: Egészségünkért, (f.-f.) 18.15: Képújság, (f.-f.) 18.20: Ez az a munkásság... Zászlóbontás, (f.-f.) 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kék fény. (f.-f.) 21.10: Unokáink, sem fogják látni. 21.40: Gary Moore és együttese. 22.10: Tv-híradó 3.. 22.20: Tv-tükör. (f.-f.) II. MŰSOR 20.00: Szóljatok. B. Brecht: Svejk a 2. világháborúban, (f.-f.) Szépen magyarul - szépen emberül Idegenül vagy magyarul? Hálás téma napjainkban arról vitatkozni, hogy melyik szó a legjobb a fogalom megjelölésére: az idegen vagy a magyar. Felesleges dolog lenne azonnal dönteni. Mindig a helyzet határozza meg! S azt is kijelenthetjük, hogy több esetben az idegen szó árnyaltabb, mint a magyar (matematika, stá- tuszimbólum =tb.), sőt, egyeseket egyáltalán nem sikerült megmagyarítani (rádió, televízió, vagy nézzük az újabbakat: kemping, hot dog stb.). Előfordul az is. hogy az idegen, illetve a magyar szó egymás mellett él. Ilyenkor felvetődik a kérdés: melyiket használjuk? Ezek a szavak „küzdenek” egymással, és csak idő kérdése, hogy e harcból melyik kerül ki győztesen. Szókincsünk tehát állandóan mozgásban van. Kiszűri magából a nem megfelelő szavakat, s bizonyos idő múlva eldől, hogy a két szó közül melyik a jó. Gondoljunk csak arra, hogy nem sokkal ezelőtt, a cigarettát hivatalosan szivarkának nevezték A szivarka kiszorult, megmaradt a cigaretta; illetőleg a szivarka szó más jelentést kapott. Akik az idegen szavakat pártolják, rendszerint arra hivatkoznak, hogy bizonyos fogalmakat csak hosszadal- masan lehet megnevezni. Ez több esetben valóban így van, de a szó terjedelme nem akadályozhatja meg egy-egy magyar kifejezés meghonosodását. Ma már magától értetődően használunk a gramofon helyett lemezjátszót, a fridzsider helyett hűtőszekrényt, a nacht- kaszli helyett éjjeliszekrényt. És nem érezzük megterhelő- nek a szó hosszúságát. Olykor legfeljebb a humoros hatás kedvéért használunk idegen szót: például rósejb- ni, cvekedli, flepni stb. Sajnos, néháhy szót a bizalmaskodó) nyelvhasználat a becézéssel konzervált, tartósított: fridzsi (hűtőszekrény), röki (ez a rekamié franciának vélt ejtéséből keletkezett). A szimpátia helyett egyre inkább használjuk a rokon- szenv szót, az antipátiát pedig teljesen kiszorította az ellenszenv. Persze, vannak tudálékoskodó emberek is; a fenti szót a németből eredeztették, és létrejött egy ilyen szörnyszülött: unszim- pátia. A furcsa az egészben az, hogy ezt a kifejezést a németek nem használják. Vegyük azonban szemügyre néhány újabb szót is! Publicisztikánk hol egyiket, hol másikat használja. A computer (és nem kompjú- ter, kompjutör) már számítógéppé vált, a kooperáció együttműködéssé, a neoko- lonializmus újgyarmatosítássá. Kár volna azonban megelégedni ennyivel. Vannak olyan emberek, akikben az idegen szó a tudományosság érzetét kelti (valljuk be, hogy tulajdonképpen csak tudálékosságról van szó). Nem lesz az orvos, aki a fertőzés helyett infekciót, a hörghurut helyett bronchi- tist, a tüdőgyulladás helyett pneumoniát mond beszélgetés közben. S nem nevezhetjük az angol nyelv tudorának azt a tudósítót sem, aki kornelt (szöglet), centert (középcsatár), sőt mi több, elánt (lendületet) ír (mond). És az sem feltétlen spanyol nyelvértő, aki mundiált mond a világbajnokság helyett. Legfeljebb nagyképű. Ha megkérdeznénk ezeket az embereket, hogy miért használnak idegen szót, kielégítő választ aligha tudnának adni. Kétségtelen, hogy a választásban a szó hangulata szerepet játszik. Ezt is figyelembe véve döntsünk. Ne feledjük: a kimondott szó ítélet is. „Szólj, s megmondom, ki vagy” — ahogy Kazinczy írta. Mizser Lajos Hangversenyek Békés megyében Gazdag hangversenyprogramot kínál a békésieknek a jövő hét: március 21-én, hétfőn Gyulán az Erkel Művelődési Központban Antal Mátyás vezényletével lép fel a Békéscsabai szimfonikus zenekar, á műsorban Mozart- és Haydn-műveket szólaltatnak meg a csabai muzsikusok. A szlovákiai Brez- nó város és Békéscsaba évek óta tartó kapcsolatának keretében a jövő héten a békési megyeszékhely vendége lesz a szlovák kisváros pedagógus énekkara: 22-én, kedden este a Megyei Művelődési Központban ad önálló hangversenyt a kórus, 20.30: Bemutatjuk Jorge L,uis Prats fiatal zongorafiití- vészt. 20.50: Tv-hlradó 2. 21.10: Macbeth. 22.25: Képújság, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Pedagógusok fóruma. 16.30: Kulturális híradó. 17.00: Nők világa. 17.45: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.15: Politikai fórum. 20.30: Dallamok. 20.45: A gyémántpiae. Spanyol játékfilm. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 15.55: Videooldalak. 16.05: Hírek. 16.10: Arabella. 16.40: Kosárlabda. 17.20: Reklám. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Sportszerda: labdarúgás — az Európa-kupák negyeddöntőjének visszavágó mérkőzései. 22.05: Tv-napló. majd bemutatkozik az országos énekkari találkozón is. Kedden még egy hangverseny lesz Békéscsabán: az ifjúsági házban Pege Aladár és együttese lép a csabai dzsesszkedvelők elé. A pedagóguskórusok nyolcadik országos találkozóját ebben az évben négy helyen, Debrecenben, Kaposvárott, Sopronban, valamint Békés- csabáh tartják meg. A békéscsabai kórusfesztivál-ta- lálkozón, március 26-án a Heves, Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés és Baranya megyei énekkarok mutatkoznak be a Szabó Pál téri általános iskolában. II. MŰSOR 18.15: Művelődési adás. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Album. SZÍNHÁZ 1983. .március 16-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: VÁLLALKOZNI TUDNI KELL 611. sz. SZMKI ea. 1983. március 17-én, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: VÁLLALKOZNI TUDNI KELL Bérletszünet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A kőszívű ember fiai I., II. rész, 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság: de. 10-kor: Feltámadott a tenger, 4 órakor: Kla- bus a világűrben, 6 és 8 órakor: Üldözők. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Szenvedünk a kamaszkortól, ,íél 8-kor: Megbocsátás. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Hófehérke és a hét törpe, fél 8-kor: Az ifjúkor forró évei. Gyulai Petőfi: 3-kor: Evezz egyedül, 5 ésl’ 7-kor: A kolónia. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Két pont között a legrövidebb görbe, fél 6 és fél 8-kor: Kabaré.
