Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám

A pálya kezdetén 1983. március 10-, csütörtök NÉPÚJSÁG Fiatal gyógyszerészek Dévaványán Rokonszenves fiatal há­zaspár dr. Szilágyi István, a dévaványai patika vezetője és felesége, Éva. Néhány esztendeje azonos pályát, kö­zös sorsot választottak ma­guknak. öt éve végeztek ugyanazon az évfolyamon, s azóta bejárták már a pálya­kezdők útjának több állo­mását. — A feleségem békéscsa­bai, én szegedi vagyok. Kö­zös megegyezéssel » ide tele­pedtünk — kezdi a bemu­tatkozást a kerek arcú fia­talember. — Dolgoztunk Do­bozon, Vésztőn, megjártam a honvédséget is, majd ki­neveztek erre a határ men­ti vidékre változó munka­helyű vezetőnek. Az első esztendő mindenképpen a tanulásé, az elmélet és gya­korlat összhangjának meg­teremtéséé volt. Minden gyógyszerész rejtett vágya, hogy doktoráljon a szakterü­letén, így éreztem én is. A szakterület sajátossága­it olyan élvezettel magya­rázza, sorolja, hogy a téma fontossága magával ragadja a laikust is. A disszertáció­ját is e témkörből választot­ta: a' gyermekgyógyászati kenőcskészítmények fertő­ződésének tényezőit elemez­te. — Gyakran szabad időnk­ben is a gyógyszerek hatás- mechanizmusát kutatjuk, kísérletezünk a feleségem­mel és az orvos barátaink­kal — folytatja. — Ebben az időnként gyógyszerhiányos világban nem értékelik még kellőképpen a magisztrális gyógyszerei ést. Pedig sok hiánygyógyszert helyette­síthetünk a patikában ké­szített szerekkel. Nekünk, fiataloknak ritkán adatik meg a régi patikusok örö­mei a klasszikus gyógyszer­készítés tudásra alapozott felelőssége. Talán ezért is kedvelem az állatgyógyásza­tot, mert ott még több lehe­tőség adódik a készítmények összeállítására. Az állator­vosok kihasználják a szak­tudásunkat. A pálya megbecsüléséről beszélgetünk. A gyógysze­részkaron nincs nagy túlje­lentkezés, akit ugyanis anya­gi szempontok vezérelnek a pályaválasztásban, az nem ide igyekszik. Az oktatás célja mégis a magas szín­vonalon képzett, nagy kö­vetelmények elé állított szakemberek kibocsátása. Munkába állásukat követő­en az első gondolataik, ta­pasztalataik nemegyszer ki­csit keserűek. Többen mond­ják: ahogyan a gyógyszeré­szek megbecsülése csökken, úgy találja meg egyre nehe­zebben helyét a gyógysze­rész az egészségügy szerve­zetében, a hétköznapok ér­tékítéletében. Szerencsére, az átmeneti lehangoltságot hamarosan felváltja a mun­ka öröme, az emberek, a gyógyítás szeretete, ha meg­felelő környezetbe kerülnek. Szilágyiék úgy érzik, Déva­ványán otthonra leltek. — A gyógyszertárunk kol­lektívája szakmailag és em­berileg is nagyszerű — me­séli a fiatalasszony. — A gyógyszertár mellett szép szolgálati lakást kaptunk. Szeretjük a ványaiakat, úgy látjuk, ők is befogadtak. A KÖJÁL egészségnevelőitől kapott filmekkel, oktató­anyagokkal gyakran láto­gatunk az öregek napközijé­be, az óvodába, a szociális otthonba. A szabad időnk kevés, ha van, kirándulunk. I zenét hallgatunk. A nyitva I tartásunk ugyan meghatáro- I zott, az esti ügyeleti for­galmunk mégis magas. Saj­nos, a pihenésre ezért is ke­vés idő jut. — Nehezen szokják meg I az emberek, hogy hét végén I a sürgős gyógyszereket az I orvosok kézi gyógyszertáré- I ból kaphatják meg — I mondja a gyógyszertárveze- I tő. — Ezt pedig nem mi ta­láltuk ki, a rendelkezés az egész megyére vonatkozik. A hiányzó gyógyszerekről annyit mondhatok, -a beteget lehetőleg nem járkáltatjuk patikáról patikára. A helyi orvosokkal megbeszéljük, hogy a hiányzók helyett mi­lyen gyógyító szert adha­tunk. A fiatal pár büszkén be­szél ötéves kisfiáról. Igazi patikusgyerek — mondják, legalább 50-féle gyógyszer nevét sorolja percek alatt, s engedély nélkül semmilyen szerhez nem nyúl. Amikor Szilágyi Istvánt terveikről kérdezzük, ismét a szakma világában vagyunk. — Toxikológiával szeret­nénk foglalkozni. A kör­nyezetszennyeződés gondja mindenkit érint, s nekünk, gyógyszerészeknek is jócs­kán vannak feladataink e területen. A feleségemmel rendszeresen készítünk pá­lyázatokat a Rozsnyai Má­tyás emlékversenyre. Hall- ' gatókként és előadóként tu­dományos konferenciákon eddig is részt vettünk, s ez- | után is szeretnénk. Ha más í megyékben dolgozó kollé- i gákkal találkozunk, büszkén j valljuk, hogy Békés megyei gyógyszerészek vagyunk. Ez ugyanis már rangot jelent [ az országban .. . Bede Zsóka i Sárréti ikebana (Tudósítónktól) A virágkötészet egyedi megvalósítása, sárréti ikeba­na címmel nyílt kiállítás Szeghalmon. Az ikebanákat Homoki Lajosné Nagy Jolán állította össze. így vall az újszerű virágkötészetről: „Megpróbáltam a természet­ben vadon élő növényeket be­ültetni a lakáskultúrába. A természetben nagyon sok nö- _vény, virág él, ezeket díszí­tőelemként használtam fel a kompozíciókban. A Sárrét- ,hez kapcsolódó elemek fel­dolgozásával sikerült megva­lósítani a múlt, a jelen és a jövő egységét a virágköté­szetben. A természet szoro­san kapcsolódik életemhez, sárréti embernek vallom ma­gam, s most a lakáskultúrá­ban lehetőségem adódott megteremteni és becsülni a szépségét, értékét.” A nagy érdeklődést kivál­tott kiállítás valóban az új erejével hatott. A vadon élő virágok és különböző növé­nyek szárazon, ízlésesen ösz- szeválogatva, köcsögbe vagy gvékény szakajtóba helyezve a sárréti múlt hangulatát idézik. A kiállítást Békés megyé­ben több helyen bemutatják. Kép, szöveg: Oravszki Ferenc Száraz és zöld virágok kompozíciója. A paprikatörő edény­ben jól láthatók a sárréti táj jellegzetes száraz növényei Tavaszi Kertbarát Magazin Sokszínű csokrot, rengeteg idő­szerű, hasznos tanácsot nyújt át olvasóinak a • tavaszi Kertbarát Magazin most megjelent száma. A témaválasztékból: hogyan kell a fiatal gyümölcsfákat metsze­ni? Miért a virágok királya a liliom? A szakállvirágok gondo­zása, az ősgyep védelme, fajta- választék vörös borszőlőből, ön­tözés nélkül is lehet jó minő­ségű zöldséget termeszteni stb. Tanácsot ad a lap egyebek kö­zött a fűszernövények termesz­téséhez, a kert kialakításához, a sziklakért építéséhez. Közreadja annak a szerzőnek, kistermelőnek a. tapasztalatát, aki a tájára sem ment a zöld­ségboltoknak, hiszen húsz négy­zetméteres fekete fóliás talajta­karás segítségével, csöpögtető öntözéssel megtermelte családjá­nak az egész évi friss zöldséget. j \ A csabai oroszlán Békéscsaba nem akármi­lyen város. Már azért sem, mert van egy oroszlánja. Mégpedig a címerében. Ilyes­mivel ftem dicsekedhet sem a fürdőjéről messze földön híres Gyula, sem az üveg­iparára büszke Orosháza, de még a megye legszebb fek­vésű városa sem, melynek csak egy szelíd szarvasra fu­totta. Ám bárki bármit mond, ez nem hencegés. Csabának jo­ga van az oroszlánhoz. Tűnt idők emlékei bizonyítják, va­laha volt a városban egy oroszlán. így hívták az egyik bírót. Nem ez volt a neve, csak rajta ragadt. Akkoriban Csaba még nem volt város, csak álmodozott, hogy egy­szer majd az lesz. Tavasszal és ősszel elárasztotta a víz, nyáron a por verte fel, meg a szúnyoghad. S mindezt te­tézte a szemét. Akkoriban döntöttek úgy a csabaiak, Hogy egy erélyes embert vá­lasztanak maguknak. Nagy növésű, malomkővállú ember lett a bíró. Kovács volt a mestersége. Érces hangja és roppant ereje miatt nevezték el oroszlánnak. A szájhagyo­mány szerint a főtéren elki­áltotta magát: legyen rend és tisztaság. Ha por van, a ke­reskedők csináljanak vizes­nyolcasokat és seperjen ki-ki a maga portája előtt. A vi­zeket elvezette és rendben tartotta az árkokat. Ügy szól a fáma, jaj volt annak, aki szemetelt. Ha a szekérről potyogott a szalma meg a széna, nem volt rest felsze­detni az illetővel. Ám a csa­baiak nem sokáig tűrték a kemény leckét. Ugyan milyen jogon szégyeníti meg őket, ha szemetelnek. Szemébe nem merték mondani, mert féltek tőle. Végül egy éj­szaka álmában gúzsba kö­tötték, kivitték a kereki ná­dasokba. Aztán többé soha senki sem hallotta hírét, de időtlen-időkig tartottak tőle, hogy ismét megjelenik, s kel­lemetlenkedni fog a szemét miatt, a csatornák miatt, meg a járdák miatt. Voltak olya­nok, akik azt állították, hogy az oroszlán csak alszik. Azóta sok minden megvál­tozott. Békéscsaba évről évre gyarapodik. Nagy várossá nőtte ki magát, felsőfokú központtá. A lecke azonban most is fel van adva. Az ut­cákon akad szemét, sőt, itt- ott szemétkupacok éktelen­kednek. A felszíni vízelve­zető rendszer 220 kilométe­res hálózatából 60 kilométer" a zárt csatorna, 160 kilomé­ter pedig nyitott árok. Az összegyűlt felszíni víz túl­nyomó részét nagy kiterjedé­sű záportározók fogadják. A zárt csatornák karbantartása azonban döcög. 1981-ben a 60 kilométeres hálózatból csupán 11,3 kilométeres sza­kaszt tettek rendbe. A nyílt árokrendszer tisztítása is kí­vánni valót hagy maga után. A legérzékenyebb pontjai, az átereszek feliszapolódnak. Ezt állapították meg a népi el­lenőrök. Ám a város épül. Ha az előző nemzedék feltámad­na, rá se ismerne. Talán el se hinné, hogy Csabán jár. Az építkezés azonban gond­dal párosul, sőt bontással. Olykor a járdák, olykor az utak kerülnek sorra. Hol * azért mert új vezeték kerül a földbe, hol azért, mert a ré­git kell kicserélni. Ezt a fel­adatot a közműveket üzemel­tető vállalatok végzik. A munkák után a tanács által kiadott engedélynek megfe­lelően azonban csak a föld visszatöltésére és tömörítésé­re kötelezettek. A burkolat helyreállítása már a kerté­szeti és köztisztasági vállalat feladata. A helyreállítás vi­szont sokszor várat magára, s gyakran a munka minősége sem megfelelő. Nem csoda, ha a járdákon megáll a víz. A városi tanácsnak rendsze­resen ellenőriznie kellett vol­na a munka minőségét. De kit ellenőrizzen, a saját vál­lalatát? Esetleg csak egy kis ejnye-bejnyére futotta, váll­veregető megértésre, vagy még arra sem. Január elsejétől azonban fordult a kocka. A járda és az útburkolatok felbontásá­nak feltételei szigorúbbak lettek Békéscsabán. Az eddi­giekkel ellentétben, a kivi­telező vállalatoknak kell gon­doskodniuk a helyreállítás­ról. Az engedély előírásainak betartását számon kéri a ta­nács. Wgy bizony, számon kéri! Az illegális szemétlerakó he­lyeket sorra felszámolják, s a szemetelőket szigorúan büntetik. Vajon mi történt? Meg­mozdult a város címerében az oroszlán? Vagy csak az álmot törölte ki a szeméből? Serédi János A következmény tragikus Kerékpárosok és az alkohol Nem olyan szándékkal ment a pálinkafőzdébe, hogy igyon. Csak azért, hogy megkérdezze, mikor kerül rá a sor. Szerencséjére, vagy inkább szerencsétlenségére, éppen egy régi ismerőse főzte a pálinkát. Természe­tesen megkínálta egy pohár pálinkával. Mert mi az az egy pohár?! Aztán jött a következő. Azzal az érvvel tukmálta rá az ismerőse, hogy „hiszen csak kerékpár­ral vagy, haver”. Mikor a harmadik poharat tartotta a kezében, már ő is ezzel az érvvel nyugtatta korábban tiltakozó lelkiismeretét. Jó kedvvel pattant fel a kerék­párjára és visszakarikázott a városba. Még fütyürészett is útközben. Könnyűnek, lé­giesnek érezte magát. Azt hitte, övé az egész út szél­iében, hosszában. Már sötét volt. Kihaltnak tűnt az ut­ca. Az autó hirtelen buk­kant elő. ö csak a fényt látta, ahogy táncol előtte. Aztán hallotta a fékcsikor­gást, amint a gépkocsi kí- perdül az út szélére. Ö pe­dig hamarjában azt se tud­ta, merre fordítsa a kerék­pár kormányát. Hajszálon múlott a baleset. Később a rendőrök igazoltatták. Mél­tatlankodva tiltakozott, mi­kor szemébe mondták, hogy részeg. — Hiszen, éppen csak megnyaltam a poharat. Kórházba vitték. Vért vettek tőle. El kellett ismer­nie a tényt, a súlyos alko­holos állapotot. Szabálysér­tés címén, „vastagon” meg­bírságolták. A pénztárcája bánta. Nagyon sokba került az a három pohár pálinka. Megfogadta, nem nyúl töb­bé könnyelműen az italhoz. Vajon tartani fogja-e a fo­gadalmát? A rendőrség ezekkel a szigorú intézkedésekkel a súlyosabb bajt akarja elke­rülni. A halálos közlekedési statisztika szomorú tükröt mutat. Okulásul is szolgál­hat az a két halálos közle­kedési baleset, amelyik azon a napon történt, amikor M. P.-t ittas kerékpározásért megbírságolták. Még arra is, hogy fogadalmát betart­sa. Február 12-ét mutatott, a naptár. Tövisháti Zsolt, Gyula, Kenyérsütő utca 25. szám alatti lakos sem gondolt ar­ra, hogy ezen a napon egy súlyos balesetet okoz, ami­kor beült édesapja kocsijá­ba. Már sötétedett. Békés­csabáról Gyulára ment, a 44-es számú főközlekedési úton. Amikor a 125-ös kilo­méterkövet megközelítette, egy szembejövő gépjármű miatt személygépkocsijának lámpáit tompítottra kap­csolta. A sebességet azonban nem csökkentette. A helyte­lenül megválasztott sebesség következtében a 19 éves fia­talember későn vette észre, hogy előtte és vele azonos irányban az úttest szélétől mintegy 2 méterre kivilágí- tatlan kerékpárod* egy fér­fi közlekedik. A baleset egy szemvillanásnyi idő alatt következett be. A kerékpá­ros, Susánszki Mihály bé­késcsabai lakos olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. Ugyanezen a napon, éj­féltájban egy másik kerék­páros is meghalt az ország­úton. Hajdú Lajos, Gyula, Vasút utca 5. A szám alatti lakos Békéscsabáról Békés­re ment Wartburg típusú gépkocsijával a 47-es számú főútvonalon. Amikor a 122- es számú kilométerkövet megközelítette, a tompított világítás mellett későn vette észre, hogy előtte, s vele azonos irányban az úttest szélétől csaknem két méter­re kivilágítatlanul közleke­dik egy kerékpáros. A gá­zolást már nem tudta elke­rülni. A kerékpáros, Szűcs Gábor a helyszínen meghalt. Mind a két baleset bekö­vetkezésénél közrehatottak a kerékpárosok. Ittasak vol­tak. A vizsgálat Szűcs Gá­bornál 3,01, Susánszki Mi- hálynál pedig 2,25 ezrelék véralkoholt talált. Könnyel­műen, a következményekre nem gondolva ültek a kerék­párra, hogy hazahajtsanak. A családjuk hiába várt rá­juk. Szívszorító döbbenettel értesültek halálukról. De hibásak voltak a gépkocsi- vezetők is. Mindkét ügyet a Gyulai Járásbíróság tárgyalta. Meg­állapította, hogy mind a két vádlott elkövette a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségét. Ugyan­is megszegték a KRESZ-nek azt a rendelkezését, mely szerint a jármű sebességét úgy kell megválasztani, hogy a vezető a járművét meg tudja állítani az általa be­látott távolságon belül, és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmé­nyek között számítani kell. Hajdú Lajost 8 hónap sza­badságvesztésre ítélte a bí­róság, melynek végrehajtá­sát egyévi próbaidőre fel­függesztette, ugyanakkor egy évre eltiltotta a sze­mélygépkocsi-vezetéstől. Mellékbüntetésként 6 ezer forint pénzbírsággal sújtot­ta. Tövisháti Zsolt egy év szabadságvesztést kapott, két évre felfüggesztve. Ugyancsak két évre minden gépjármű vezetésétől eltil­tották, és 5 ezer forint pénzbüntetés kifizetésére kötelezték. A két ítélet jog­erős. Még csak az év elején va­gyunk. Ám megyénkben ja­nuárban és februárban hét halálos kimenetelű közle­kedési baleset történt. Min­den második balesetet ittas kerékpáros okozta. Többség­ben ők voltak az áldozatok is. A közlekedési szakembe­rek úgy mondják, a kerék­párosok az országutak leg­védtelenebb járművezetői, őket nem védi sem karosz- széria, sem bukósisak. A szabályok megszegése, s az alkoholos befolyásoltság csak tetézi a veszélyhelyzetüket. A következmény tragikus. Az adatok figyelmeztet­nek. S. J. Filmvetítés a terhesgondozóban A Békés megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya fon­tos feladatának tartja a ter­hes kismamák egészségneve­lését is. A megfelelő isme­retek elősegítik, hogy a ter­hesek egészséges módon él­jenek és egészséges kisgyer­mekeket hozzanak a világ­ra. A jó tájékoztatást segíti az egészségnevelési osztály újabb akciója, amelyet Bé­késcsabán a terhesgondozó­ban indítottak. A vezető vé­dőnő tanácsa alapján vá­lasztják ki négyhetenként a terheseknek vetítendő fil­meket. Az asszonyok áltálá­ban havonta egyszer mennek el a gondozóba, így nagy va­lószínűséggel folyamatosan látják a filmeket. Ezek fő­ként a terhesség alatti vál­tozásokról és a helyes élet­módról szólnak. A terhesgondozóban min­den kedden és szerdán dél­előtt fél 10-től vetítenek. Az élet első napjai című fran­cia filmet március 8-án, 9-én vetítették, illetve 15-én és 16- án vetítik. A további négy hét keddjén és szerdáján a Mama, hallod című film ke­rül műsorra, majd a követ­kezőkben a Mama, itt va­gyok című filmet láthatják a kismamák. B. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents