Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-08 / 56. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljelek! N E PUJSAG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. MÁRCIUS 8., KEDD Ára: 1,40 forint XXXVHI. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM A nők megbecsült tagjai társadalmunknak Az ünnepség elnöksége. Balról dr. Ábrahám Béla, a városi pártbizottság első titkára előadói beszédét tartja Fotó: Gál Edit A nemzetközi nőnap alkalmából bensőséges hangulatú városi aktívaértekezletet rendeztek tegnap, hétfőn Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban. A Békéscsabai 2-es számú Általános Iskola úttörői műsorral kedveskedtek a rendezvény résztvevőinek. Az ünnepséget dr. Szemenyei Sándor, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg. Köszöntötte az elnökségben helyet foglaló párt-, állami és társadalmi szervezetek képviselőit. Ezt követően dr. Ábrahám Béta,, a városi pártbizottság első titkára mondott előadói beszédet. Kiemelte: az idén 73. alkalommal köszöntjük ilyenkor, tavasszal a megújhodás évszakában, március 8-án a nőket, akik szervezői, aktív részesei szocialista építőmunkánknak. Majd rövid történelmi visszapillantást adott a nők társadalmi haladásért vívott több évszázados küzdelmeire. Szólt arról is, hogy a dolgos hétköznapokon se feledkezzünk meg a környezetünkben élő lányokról-asszonyokról. Ezután a város általános politikai helyzetéről tájékoztatta a résztvevőket. Megállapította: Békéscsabán a nyugodtság, a párt politikáA nemzetközi nőnap alkalmából tegnap kitüntetési ünnepséget tartottak a Parlamentben. Részt vett az ünnepségen Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Dusche}c Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében köszöntötte a kitüntetetteket, és személyükben hazánk egész nőtársadalmát. — Küzdőtársaink, életünk minden gondjának megosztó- it, családunk éltetőit köszöntjük, akik sok dolguk mellett szebbé és jobbá teszik körülöttünk a világot — mondotta beszédében. Szólt arról, hogy a régi társadalom a nőt nem tekintette a férfi egyenrangú társának, csak szocialista társadalmunk győzelme hozta ja iránti bizalom, a fegyelmezett munka jellemzi a közhangulatot. Mindezt a közelmúltban lezajlott különböző beszámolók, az elmúlt évi munkát összegző rendezvények is alátámasztják. A mezőgazdaság kiemelkedő évet zárt 1982-ben. Az eredmények jóval az országos átlag felettiek a városban. Kiegyensúlyozott a kereskedelmi ellátás is az alapvető cikkekből. Ezután arról beszélt: jelentős eredménynek könyvelhető el — mindez a dolgozó anyákat segíti —, hogy a városban élő valamennyi bölcsődés és óvodás korú gyermek elhelyezése ezekben az intézményekben megoldott. Tavaly a megyeszékhely lakói mintegy 47—50 millió forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. A közrend és köz- biztonság helyzete megnyugtató a városban — mondotta dr. Ábrahám Béla. Ezt követően a gondokról szólt az előadó. A tömegközlekedésben, különösen a reggeli munkakezdésnél jelentkeznek még ma is feszültségek. Nem sikerült megoldani a lépcsőzetes munkakezdésre kidolgozott elképzeléseket. Nagyobb társadalmi összefomeg az Alkotmányban is rögzített teljes egyenrangúságot a nők számára. Ma már asszonyaink, lányaink az élet minden területén, a termelő és a társadalmi munkában, a közéletben és a politikában a férfiakkal együtt dolgoznak boldogulásunkért, osztoznak a felelősségben és a jól végzett munka örömeiben. Egész társadalmunk nagy felelőssége és érdeke, hogy a vezetésben, a közéletben és a családban is olyan egyenrangú szerep jusson a nőknek, amely az évtizedeken át bizonyított képességeik, rátermettségük és szorgalmuk alapján megilleti őket. A hazai nőmozgalom, asz- szonyaink és leányaink nemes emberi törekvései nagy figyelmet, elismerést és támogatást érdemelnek. Ez a megkülönböztetett figyelem is kifejezésre jut abban, hogy szép hagyományainkhoz illően az Elnöki Tanács ezen a napon a sok százezer arra érdemes asszony és leány közül kitünteti a legjobbakat, a legáldozatkégásra van szükség a megye- székhely tisztaságának megóvása érdekében is. Beszéde további részében az elmúlt év gazdasági eredményeit, és az idei feladatokat vázolta, összességében megállapítható, a nehezedő feltételek közepette is teljesíteni tudták az ipari üzemek múlt évi tervüket. Veszteséges vállalat 1982-ben nem volt Békéscsabán. Sajnos, tavaly az értékesítési lehetőségek tovább romlottak. A mezőgazdasági nagyüzemek kedvezően zárták az elmúlt esztendőt, és munkájukkal megalapozták az idei eredményeket. Az 1983. évi igények között a fő figyelmet továbbra is az egyensúly javítására és az életszínvonal megőrzésére kell fordítani. összegezve: az 1982-ben nyújtott teljesítmény megfelelő alap az idei jelentős feladatok megoldásához — mondotta dr. Ábrahám Béla. Befejezésül a városban és város környéken élő nőknek sok sikert, erőt, egészséget kívánt munkájukhoz. A városi nőnapi aktívaértekezlet az alkalomra összeállított ünnepi műsorral zárult. szebbeket — mondotta Trautmann Rezső, majd átadta azokat a kitüntetéseket, amelyeket a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa adományozott hazánk szocialista társadalmi rendjének építésében, a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek megjavításában kifejtett kimagasló munkásság elismeréseként. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta megyénkből: Balogh Jánosné, a Volán 8. számú Vállalat osztályvezetője; Lapusnyik Lajosné, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát személyzeti vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát negyvenen, bronz fokozatát ötvennégyen vehették át. Munka Érdemrend bronz fokozatot kapott: Balázs Györgyné, a Szarvasi Állami Tangazdaság borjúgondozója; Dévényi Ildikó, a Békés megyei Tanács V. B. főelőadója; Tóth Imréné, a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz nyugalmazott könyvelője. Kádár János találkozója az olasz nagykövettel Alessandro Cortese de Bo- sis, az Olasz Köztársaság magyarországi nagykövete, aki a közeljövőben végleg elutazik Magyarországról, tegnap búcsúlátogatást tett az MSZMP KB székházában, s ez alkalommal találkozott vele Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Púja Frigyes elhalasztotta utazását Púja Frigyes külügyminiszter influenzás megbetegedése miatt elhalasztotta március 7-re tervezett belgiumi hivatalos utazását. Népfrontvita az olvasótáborokról Március 7-én, tegnap ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnökségének „Olvasó népért” csoportja Békéscsabán. A tanácskozáson részt vett Maróti István, a HNF Országos Tanácsának munkatársa is. Elsőként Varga Zoltán titkár számolt be az orosházi Alkotó kör munkájának tapasztalatairól. A helyi szellemi értékek megmentése és a hasznos eszmecserék céljából létrejött közösség havonta egy alkalommal tartja ösz- szejövetelét, amelyen képzőművészek, írók, költők, műszaki szakemberek ismertetik életútjukat és tevékenységüket. Ezek a bemutatkozó jellegű estek egyébként nem zártkörű rendezvények. A következő napirendi pont előadója Krasznahorkai Géza, a csoport elnöke volt, ki vitaindítónak szánt tájékoztatójában az 1982. évi olvasótáborok tanulságairól és gyakorlati alkalmazásuk továbbfejlesztéséről beszélt. A tapasztalatok is igazolták, hogy az olvasótáborok a társadalmi gyakorlótér szerepét is betöltik, és olyan közösségi érzetet adnak, amely pozitív hatást fejt ki a résztvevők személyiségfejlődésére. Az a fontos: nyitott és érdeklődő gyermekeket, illetve fiatalokat hívjanak meg ezekre a helyekre. A programok összeállításával, az évközi kapcsolattartás lehetőségeivel és egyéb fontos témákkal összefüggő kérdések ismertetése után hozzászólások következtek. Például volt, aki azt kifogásolta, hogy jó néhány munkahely nem szívesen engedi el a fiatalokat az ifjúmunkásoknak szervezett olvasótáborba. Javaslatként elhangzott, ebben az ügyben országos szinten kellene állást foglalni, hogy ne okozzon gondot a szervezés a jövőben. —y —n V. L. Nőnapi kitüntetési ünnepség a Parlamentben „Nővirág” Néhány évvel ezelőtt pöttömnyi lánytól hallottam a dicsekvést: „én is kaptam nővirágot”. Mint kiderült, a nemzetközi nőnap alkalmából neki is vitt csokrot a családfő. A megnevezés tehát találó, a nőnapi virág, nővirág. Természetesen a kislánynak fogalma sem volt róla, hogy miről is nevezetes e nap. Aligha hallott még női egyenjogúságról, még kevésbé arról, hogy ezért bárhol, bármikor küzdeni kellett. Pontosabban szólva a világ számos táján ma igazán élénk a csatározás, míg másutt, példának okáért nálunk, újabban már arról is vitáznak, hogy vajon nem a férfiak váltak-e kiszolgáltatottá, kerültek hátrányos helyzetbe. Kétségkívül sok minden történt, változott az első nőnap óta. Elfogultság nélkül annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy férfi és nő társadalmi helyzete közeledett egymáshoz az elmúlt évtizedekben. Aki netán visszasírja a régi szép időket, számítsa ki, hogy hány napig működne például gazdasági életünk, ha csak any- nyi lány-asszony dolgozna, mint mondjuk az ezredfordulón. Vélhetőleg a legmegrögzöttebb „férfipártiak” sem gondolják komolyan ma már, hogy az asszonynak a főzőkanál mellett a helye. Már csak önzésből sem. Jó néhány nemzedék növekedett óvónők, tanárnők okí- tását-nevelését jól-rosszul megértve. Kevés szakmától eltekintve a nők munkájával találkozunk nap nap után. Sőt, némely szakmák olyannyira elnőiesedtek, hogy a „gyengébb nem” — nyilván elképzelhetetlen — munkamegtagadásával egyszerűen megszűnnének. A nők már- már teljes körű foglalkoztatottságának is megvan persze az árnyoldala. Lassacskán felismerjük, hogy a tanintézetek, az iskolák, ha mégoly jól működnek is, nem vehetik át teljes egészében a család szerepét, hogy semmi mással nem pótolható anya és gyerek kapcsolata. Valamint hogy nemigen tudjuk elviselni — a nők többsége sem —, ha valaki női mivoltát akarja megtagadni. Kívánjuk az egyenjogúságot és a különbségek megtartását. Minderről a fentebb említett kislány nem tudhat még. Mint ahogy arról sem, hogy nálunk ugyan a nők egyenjogúságát alaptörvényünk, az Alkotmány szabatosan leírja, s ez mindenkire nézve kötelező, ám az egyenlőséghez szükséges feltételek nem teremtődtek meg máról holnapra. Egyebek között azért sem, mert a szemléletünk valamivel lassabban változott, változik, mint az kívánatos volna. Milyen hosszú időt vett igénybe, míg a továbbtanulás lehetőségével a fiúkkal azonos arányban éltek a lányok. És kerültek felnőttként hátrányba a náluknál képzettebb férfiakkal. És ha képzettségben elérték is a férfiakat, még mindig kérdés lehetett — helyenként ma is —, hogy vajon vezetésre alkalmasak-e? És miután ebbéli rátermettségüket bizonyították, maradhatott vitatémaként — netán családi perpatvar ürügyeként —, hogy mennyit vállaljon az asz- szony társadalmi tisztségből, közéleti elfoglaltságból. Egyszóval van még mit igazítani, ha nem is az elveken, a gyakorlaton. De érdemes-e ily komolysággal, bár felületesen, túlontúl vázlatosan, a nőnap alkalmából a nők társadalmi helyzetét feszegetni? Illendő volna akkor a világ más tájairól is szót ejteni, már csak azért is, hogy bemutassuk, mennyire időszerű napjainkban is a nemzetközi nőnap alapgondolata. Mindinkább az a meggyőződésem, hogy erre alig-alig alkalmas maga a nőnap. Ami megoldásra vár, ami vitára érdemes, legyen az év többi napjának leckéje. Ezen az egyetlen napon aligha tudnánk fölszámolni a visszahúzó szokásokat, avagy lenyesni az egyenjogúság félreértéséből származó vadhajtásokat. Érjük be a köszöntéssel, a csokor virággal. És mondjuk azt a néhány köszöntő szót őszintén, nyújtsuk a csokrot jó szívvel. Még ezt sem csináljuk jól. Nem is az ilyenkor szokásos jópofáskodás („férfinap nem lesz?”) lehet bántó, hanem a „na, ezen is essünk túl” formális ünnepség, a kényszeredettség, „ha már kitalálták a nőnapot, mondjunk valamit, mert illik”. Nem, nem csupán illik. Ha a nőnap történelmi körülményeire, fontosságára emlékezni nem is akaródzik minden évben, és kiváltképp nem családi avagy szü- kebb baráti, munkatársi körben, annyiban ragaszkodjunk a tradíciókhoz, hogy tiszteletünket, megbecsülésünket és — ne féljünk az érzelmeinktől sem — szere- tetünket fejezzük ki e napon. Ami ettől válhat ünnepivé, vagy legalább jó emlékezetűvé. Maros Dénes
