Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-25 / 71. szám

NÉPÚJSÁG 1983. március 25., péntek /a Szabók számadása Gyulán Még importanyaggal dolgoznak Fotó: Fazekas László Üveggyári tervek — üveggyár! bizalmiak „Az utóbbi esztendő leg­nehezebb gazdasági évét zár­tuk”. Sok mérlegbeszámoló jellemezte így 1982-t, például a Gyulai Szabók Ipari Szö­vetkezetének elemzése is. Tények, számok sorozata tá­masztja alá vélekedésüket. A tervezett nyereségnek mind­össze 40 százalékát sikerült elérniük, a várt 39 millió fo­rint értékű tőkés export csak 33 millió forintot tett ki. Va­jon miért volt ilyen keser­ves a tavalyi esztendő? o — Alapvetően két tényező sújtott bennünket — mond­ja Török László, a szövetke­zet elnöke. — Az árfolyam- változás és a termelői lét­szám csökkenése, összes ter­melésünknek mintegy 84 szá­zalékát tőkés piacokon érté­kesítjük. Ezen üzletek döntő többségét nyugatnémet már­kában kötjük. A márka esé­se több, mint négy és fél millió forinttal csökkentette forint árbevételünket. Devi­zabevételünk nem csökkent, továbbra is 2,2 millió nyu­gatnémet márka. A létszám- csökkenésből eredő termelé­si értékkiesés meghaladja a kétmillió forintot. Emellett a közgazdasági szabályozók módosítása a bér járulék, az energiakölt­ség növekedése, a hitelka­mat-változások, a munkába járás, a közlekedés megdrá­gulása jelentősen megemel­te a szövetkezet költségeit, amit nem tudott érvényesí­teni áraiban, így ezek is a nyereségszint csökkenését eredményezték. o — Árat emelni, szinte le­hetetlen. A pangás a ruha­piacon nem annyira a ter­melés visszafogásában, in­kább az árak nyomottságá- ban nyilvánul meg. Mun­kánk az idén van bőven, annyi, hogy néhány üzletet le kellett mondanunk, ám nyereségünk — hatmillió fo­rint — így is várhatóan csak harmada lesz a két évvel ez­előttinek. Igaz, az kiugróan jó esztendő volt. A helyzet azonban nem ki­látástalan. Nagy lehetőségek rejlenek az „anyagos” ex­portban, amely jóval jöve­delmezőbb, mint a szövetke­zet hagyományos tevékeny­sége, a bérmunka. Tavaly még csak hatmillió forintot tett ki az anyagos export^ az idén már harminchat millió forint értékben szállítanak az osztrákoknak. Még jobb lenne, ha nem import alap­anyagból kellene varrniuk a ruhákat (bár még így is na­gyobb a haszon — népgaz­dasági szinten is — mint a bérmunkánál) hanem ma­gyar anyagból. Megpróbál­ták, de ez egyelőre nem vált be. A másik gond, a lét­számcsökkenés, a munkaerő- hiány. Megállításán már munkálkodnak. © — Áprilistól egy műszak­ra állítjuk át a termelést. Vonzóbb lesz a munkarend dolgozóink részére, akik többségükben nők és anyák. Növeljük a gépi bedolgozók arányát is, vagyis több gé­pet helyezünk ki gyesen le­vő kimamákhoz, így vonva be őket a termelő munká­ba. Lehetőséget adunk arra is, hogy munkásaink szak­csoportokba szerveződve többletjövedelemhez juthas­sanak. Bár őszintén szólva ez igen nagy megterhelést jelent az erre vállalkozók­nak, tekintve, hogy a fő­munkaidővel együtt napi 10 —12 óra varrást jelent, amit nem lehet hosszú távon tel­jesíteni. A gyulai szabók igen jó hírnévre tettek szert külföl­di partnereik körében az el­múlt években pontos szállí­tásaikkal és minőségi mun­kájukkal. Ez olyan elkölcsi tőke, amely jó irányítással, szervezéssel, no és a textil­piac lassú élénkülésével elő­segítheti, hogy az 1983-as esztendőt ne mint újabb mélypontot kelljen elköny­velniük. —szatmári— Az Orosházi Üveggyárban március 18-án, reggel 7 óra­kor azért gyűlt össze a bi­zalmi testület, hogy megtár­gyalja, véleményezze és jó­váhagyja az üveggyár idei tervét. Természetesen a bizalmi­ak nem akkor reggel ismer­kedtek meg a számokkal, el­képzelésekkel, azokat jó előre írásban megkapták. Megtudhatták belőle, hogy a gyár termelési értéktervét 2 százalékkal túlteljesítette, és 2 milliárd 450 millió forin­tos teljesítéssel zárta az évet. Az üveggyár adta a múlt évben az Üvegipari Művek eredményének 50 százalékát, innen került ki a tőkés ex­port harminc százaléka. Si­keres évet zártak tehát, s erről az alapról kezdhették meg az idei feladatok telje-' sítését. Hatmillió dolláros export Nem kevés tennivaló vár az idén az üveggyár kollek­tívájára. Megkezdődik az I-es kemence felújítása és tek nőszerkezetének cseréje. Két keverőben is felújítási munkák folynak, tovább folytatják a pneumatikus szódaszállítás kiépítését. A síkhúzó üzemben kétoldali rakodást vezetnek be. Meg kell oldani jó néhány kuta­tási-fejlesztési feladatot is. Olyan témák ezek, melyek­kel komolyabb beruházás nélkül lehet fokozni a ter­melékenységet és az expor­tot. A szervezési intézkedé­si tervben olyan feladatok kerültek meghatározásra, melyek a gazdaságosság, a hatékonyság, valamint a munkakörülmények javítá­sát célozzák. A fentiek figyelembevéte­lével az Orosházi Üveggyár kétmilliárd 545 millió forint termelési érték elérését ter­vezi az idei évben. A terme­lés 9,4 százalékát tőkés ex­portra szánják, ennek érté­ke 240 millió forint, azaz hatmillió dollár. Az összes exportárbevétel 272 millió forint, a termelési érték 10,7 százaléka lesz. Nagy feladatot jelent a tavalyi energiaár-változá­sok eredménycsökkentő ha­tásának kivédése. Ez nem lesz könnyű, mert a gáz 7,2 százalékkal, a villamos ener­gia 4,4 százalékkal lett drá­gább, és az üveggyárban a termelési költségek nagyobb részét már eddig is az ener­giaszámla tette ki. Többlet- termeléssel, és a hatékony­ság fokozásával kívánják el­érni, hogy az eredmény az idén is 410 millió forint le­gyen, azaz egy kicsivel még több is, mint a múlt évben. Komoly bérfejlesztés Nem mondanánk igazat, ha elhallgatnánk, a legna­gyobb érdeklődéssel azt a részt olvasták a bizalmiak, mely a jövedelempolitikai ' tervvel foglalkozott. Tavaly a bérszínvonal 4 és fél szá­zalékkal nőtt, és 54 ezer fo­rint fölé emelkedett. Az idén sokáig bizonytalan volt, hogy mekkora lehet a bér­emelés mértéke. Hudák Ist­ván igazgató ki is tért erre szóbeli kiegészítésében. Elmondta, hogy az év első napjaiban két százalék kö­rüli béremeléssel számoltak, ez bizony alig lett volna több a semminél. Azóta vál­tozott a helyzet, az Üvegipa­ri Művek egy úgynevezett, kísérleti bérszabályozási ka­tegóriába került, és ez nö­velte a lehetőségeket. Most az üveggyár a nyereség és a tőkés export alapján emel­het bért, és így az idei évre 5,2 százalékos bérszínvonal­emelést terveznek. A bérfej­lesztést április 1-vel hajtják végre, de hatálya visszame­nőleges egészen az év kezde­téig. Szóba került néhány prob­léma is az igazgató szóbeli kiegészítésében. A múlt év­ben a konzervgyáriak ala­posan túlbiztosították ma­gukat. Óriási konzerves- üveg-készleteket gyűjtöttek be, emiatt 30 millióval ke­vesebb konzerves üveg kell az idén a hagyományos lap- kás üvegből. Körülbelül ugyanennyivel nőtt viszont az igény a csavaros zárású, Hungarocap-es üvegekből, ennek gyártására nincs elég kapacitása a gyárnak. Át kell tehát alakítani a gépe­ket. Hasonló gondokat okoz, hogy fehér palackból keve­sebb az igény mint eddig, a zöldből viszont több, de ez utóbbira jelenleg nincs még kapacitás. 3 ezer dolgozó nevében Az írásos beszámoló ki­egészítése után sorban kér­tek szót a bizalmiak. Érthe­tő módon nem az egész terv- koncepcióval foglalkoztak, hanem saját részterületük gondjait tették szóvá. Azt például, hogy a faipari üzemben megoldatlan a fű­tés, az öblösüveg-meóban hiányos a létszám, nagyon túlterheltek a dolgozók, nem mindig jó a húzott síküveg­gyártó gépek programozása. Többen szóvátették, hogy nem jó a műszakpótlék je­lenlegi rendszere. Szerintük jobb lenne, ha nem az alap­bér százalékában kapnák a kiegészítést, hanem inkább egy fix összeget, mert most az alacsonyabb fizetésűek, bár ugyanúgy , végigdolgoz­zák az éjszakát, de keveseb­bet kapnak érte. Szót kért dr. Molnár Ba­lázs, az Üvegipari Művek szakszervezeti bizottságá­nak titkára is. Elismerte, hogy komoly munkát vég­zett a gyár kollektívája a múlt évben, de nem értett egyet az idei elképzelések­kel. Ügy vélte, hogy a gyári elképzelések nem támasztják alá a vállalati terveket. Pél­daként felhozta, hogy az Üvegipari Művek 50 millió forinttal kívánja növelni tő­kés exportját, az Orosházi Üveggyár csak szinten tar­tást tervezett. Hasonló a helyzet az eredménytervvel is. Ezekre, az első hallásra indokoltnak tűnő kifogások­ra az.igazgató adott választ, amiből kiderült, hogy a múlt évben felsőbb utasításra a hazai öblösüveg-ellátást kel­lett előtérbe helyezniük, emiatt biztos nyugatnémet piacokat adtak fel. Azóta kiderült, hogy ez egy elhi­bázott döntés volt, amit az idei 30 millió darabos ren­deléscsökkenés is bizonyít. De ez már nem segít rajtuk az egyszer elvesztett export­piacokat nem lehet vissza­szerezni, ott más állt a he­lyükre. Üj partnereknek kell, új termékeket szállítani, rosszabb áron, és magasabb minőségi követelrpények mellett. Ilyen körülmények között a szinten tartás is eredmény, és nem igazságos, hogy egy hibás — felülről jött döntés — következmé­nyeit utólag rajtuk kérik számon. A válasszal egyetértett a bizalmi testület, s elfogad­ták a tervjavaslatot is. Ezt az egyetértést a gyár 3 ezer 100 dolgozójának a nevében tolmácsolhatták, mert hete­ken keresztül minden rész­letében megvitatták az el­képzeléseket, az egyes szak- szervezeti csoportok, és az indokolt módosító vélemé­nyek is belekerültek az elő­terjesztésbe. Lónyai László Kisiparos a város szélén Mezőmegyernek, Békés­csaba VII. kerületének az északi szegélyén, a Mezőbe- rény felé vezető főútból ki­ágazva egy keskeny, kissé hepe-hupás, de télen, nyáron használható szilárd burko­latú út vezet a Rajk László utcába. Az alapja cserép- és aszfalttörmelék. Készítették Gubis Pál tanácstag közre­működésével a környéken lakó gépkocsi-tulajdonosok társadalmi munkában. Az útelágazásnál levő cég­táblán olvasható: Galbács József autószerelő és gépla­katos mester. * * * Éppen tíz éve kisiparos Galbács József. Élettörténete röviden összefoglalva: 1949- ben lett segéd, majd válla­latnál dolgozott. Még 1972- ben két szakmából mester- vizsgát tett, 1973-ban pedig kiváltotta az iparengedélyt. Ezután már nem történt kü­lönösebb. Dolgozott és fej­lesztette a műhelyét, hogy eleget tudjon tenni a foko­zódó követelményeknek. Ter­mészetesen azért is, hogy több keresethez jusson. Közben felnőtt a fia, _ aki autószerelő és karosszéria- lakatosként vele együtt dol­gozik. A mester a műhelyt megnagyobbította, és két éve már ott javítják a tehergép­kocsikat, nem pedig a sza­bad ég alatt, mint régeb­ben. Most éppen egy Skoda mikrobusz áll a műhelyben, amelynek a sebességváltója és a tengelykapcsolója vár javításra. A mikrobusz egy könyvkötő kisiparos tulajdo­na. Tehergépkocsit rendsze­rint az ÁFÉSZ és a TÜZÉP javíttat. Ez közületi munka, aminek az árát hivatalból az adóközösségnek fizetik be. Ott levonják az adót, s a fennmaradó részt átutalják Galbács József OTP-számlá- jára. — Miért nem építette meg előbb ezt a nagy műhelyt? — kérdezem a mestertől. — Nem volt pénzem. — Honnan lett? — Évekig takarékoskod­tunk, amíg összejött majd­nem 200 ezer forint. Hátra van még a betonozás, de ahhoz újra pénz kell. — Csak pénzen múlik a fejlesztés? — Bevallom, kedvet is kaptam hozzá. Ügy érzem, az utóbbi években megnőtt a bizalom a kisiparosok iránt. Számít a mi mun­kánkra a társadalom, és nem kell attól tartanom, hogy a fejlesztésre fordított összeg kidobott pénz lesz. Munkája bőven van, csak győzze idővel és erővel. A fiának is jócskán jut belőle. Némi segítséget jelent R. Szabó Mihály másodéves szakmunkástanuló, akit a mester igen ügyes és szor­galmas fiatalembernek tart. Meg is jegyzi: — Jó kisiparos lehet majd belőle. Persze az sem ki­zárt, hogy továbbtanuláshoz fog kedvet érezni. — Attól még lehet kisipa­ros — vélekedem. — Igen, nem egy mérnök és technikus kisiparosként dolgozik. Hogy mit hoz a jö­vő? Talán majd legalább középfokú képesítésre lesz szüksége az autószerelőnek, annyira fejlődik a technika. — Milyen műszerei van­nak? — Van egy autóminiteszt, ami gyújtásbeállításra, zár­latkeresésre, feszültségvizs­gálatra, volt- és ampermé­résre alkalmas. Van porlasz­tóbeállító és néhány más is, amit naponta használok. De amint lesz pénzem, beszer- zek még egy-két fontos mű­szert. — Meg tudja tartani a megrendelőit? — Igyekszem garantáltan jó munkával kiérdemelni a bizalmukat. — Árban? — A kisipari iránydíjjegy­zék szerinti áron dolgozom. A falra kifüggesztett jegyzé­ket a vendégek megtekint­hetik. — őszintén: mennyit ke­res? — A fiammal együtt ha­vonta 18—20 ezer forintot, amiből lejön a fűtés ára és a villanydíj. — Mennyi adót fizet? — Tavaly 60 ezer forint volt az adóm. Egyébként nincs sem nyaralóm, sem víkendházam. Van azonban egy 1200-as Volkswagenem, ami 22 éves, és már 225 ezer kilométert futott. — Mostanában is használ­ja? — Évenként egyszer te­szek hosszabb utat. Decem­berben Hévízre utazom két hétre KlOSZ-beutalóval. Reumás vagyok. Sokat fe­küdtem a betonon a kocsik alatt. *** Elismerésre méltó, hogy Galbács József sok társadal­mi munkát is vállal. A KI- OSZ-alapszervezet vezetősé­gi tagja, fegyelmi bizottsági tag, a géplakatosok mester­vizsga-bizottságának az el­nöke. az autószerelő vizsga- bizottság tagja és még né­hány más megbízatása is van. Mindezekben való lel­kiismeretes közreműködésé­ért kétszer részesült juta­lomüdülésben és Kiváló Szervezeti Munkáért kitün­tetést is kapott. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents