Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

NÉPÚJSÁG

1983. március 22., kedd

Az energiafelhasználás ésszerűsítése

Alig érzékelhető vibrálás, egy pillanatig pislákoló fények, az orosháziak közül sokan talán észre sem veszik az egészet. Ez jelzi egyelőre, hogy az Alföldi Kőolaj- és Gépgyár új acélöntödéjében bekapcsolták a kemencéket, vagyis egy csapásra jelentősen megnőtt a helység áram- fogyasztása. A gyáré pedig többszörösére emelkedett.

— Amióta működik az új acélöntöde — mondja Benkő Judit energetikus — 5 ezer 807 megawattóra a villamos- energia-felhasználásunk, ötszöröse a hagyományosnak. Az évi energiaköltség meghaladja a 29 millió forintot, aminek kétharmadát a villamos energia teszi ki.

Az arányokból látható, hogy számottevő energiamegtakarításról csak az öntödével kapcsolatban lehet szó. Mivel azonban ott még a próbaüzemelés folyik, nem tudható, hogy lehetséges-e és szükséges-e effajta módosítás, tekintve, hogy a Kohászati Gépgyártó Vállalat által készített elektromos ívkemencék világszínvonalon állnak.

— Egy biztos — szólal meg Fodor Attila, a műszaki igazgatóhelyettes —, hogy a selejt csökkenésével afc energiafelhasználás is csökkeni fog. Az elsődleges cél az öntödéknél a jó minőségű termékkibocsátás elérése. Az, hogy a technológia változtatásával lehet-e majd energiát megtakarítani, később derül ki.

Az öntöde kapcsán tehát még korai energiaracionalizálásról beszélni. Egyéb területeken azonban jó néhány, szélesebb körben is hasznosítható energiatakarékos intézkedést vezettek be.

— Mintegy 90 ezer foriftt megtakarítást jelent évente — mondja Benkő Judit —, hogy szerszámainkat olyan elemekből- raktuk össze, amit később szétszedhetünk, és újabb, más célra felhasználható szerszámot készíthetünk belőle. Tehát úgyszólván kiküszöböltük a meglehetősen energiaigényes szerszámgyártást.

Más előnyük is van az elemenként összerakható készülékeknek: nem kell évekig készletezni, mint a hagyományos szerszámokat. Nem kell nyilvántartást vezetni már az IFA teherautók üzemanyag-felhasználásáról sem, mert azokat átadták a Volánnak, ahol gazdaságosabban meg tudják szervezni üzemeltetésüket. Olcsóbb szállíttatni, mint járműveket tartani, gépkocsivezetőket foglalkoztatni.

— A legnagyobb mérvű megtakarítás — mutatja számításait az energetikus — az egyes energiahordozók — koksz, fűtőolaj — földgázra cseréléséből származott. Ez jó néhány berendezés újítását, módosítását igényelte, amelyre pályázatot is kiírtunk. Ennek keretében dolgozták ki például az üstelőmelegítés és a héj-, illetve magkészítő kemencék gázzal történő üzemeltetésének terveit.

Az energiamegtakarítás azonban nem öncél. .Akkor van igazán értelme, ha olyan munkaszervezési, technológiai változtatásokkal páro- ,sul, amely a termékek minőségének és a termelés hatékonyságának növelését is szolgálja. Nemcsak' az acélöntődére érvényes, hogy akkor a legracionálisabb az energiafelhasználás, ha nincs selejt.

—szatmári—

Az elemenként összerakható készülék a szerszámgyártást helyetteiíti Fotó: Fazekas László

Több építőanyag Kazincbarcikáról

Jelentős teljesítmény növelő beruházás munkálatai fejeződtek be a Kazincbarcikai Könnyűbeton- és Szigetelőipari Vállalatnál: korszerűsítették a könnyűbeton előállításához szükséges pernye szállítását, s nagy befogadóképességű pernyetároló

bunkert és két, óránként tizennyolc tonnás mészpernye őrleményt előállító korszerű malmot építettek. A Borsodi Hőerőműből a pernyét ezután egy pneumatikus berendezés továbbítja a betongyárba. Ezzel nemcsak a szállítást gyorsították meg, hanem a szállító tehergépjárművek

kikapcsolásával nagy mennyiségű üzemanyagot is megtakarítanak.

A kazincbarcikai gázszilikát falazóblokk gyakran hiánycikk, országszerte keresett építőanyag, elsősorban a kislakásépítők körében. A kazincbarcikai könnyűbetongyárban a kétszázhatvanmillió forint költségű beruházás eredményeként évente nyolcvanezer köbméterrel több blokkot készítenek — a többlet ezerhatszáz lakás építéséhez elegendő —, s a gyár éves teljesítménye elérte az évi négyszázezer köbmétert.

Melioráció 1982—83

Javuló összhang

Megyénk legnagyobb beruházása a VI. ötéves terv folyamán a komplex, térségi melioráció. A munkák két helyen folynak: északon, a Körösök völgyének mély-ártéri területén és délen a száraz-éri részen. A két térség talajainak rendbe hozására a tervciklus alatt több mint másfél milliárd forintot költhet a megye mezőgazdasága.

Ez azt jelenti, hogy egymással párhuzamosan megjavítják hatvanezer hektár föld vízgazdálkodását, talajfizikai és kémiai tulajdonságát, a fölös vizek elvezetésére alkalmassá teszik a vízgazdálkodási társulatok és vízügyi igazgatóságok által kezelt csatornákat, vízfolyásokat.

Az ötödik ötéves tervből eddig két évet hagytunk magunk mögött. Hogy milyen eredmények születtek ez alatt a meliorációban, arról tájékoztatott Szilágyi Gézáné és Seres László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelője.

Kezdjük tálán a legfontosabb megállapítással: a nagyszabású program első két éve eredményesen zárult, a terv időarányos részét teljesítették a tervezők, kivitelezők és lebonyolítók. A múlt év tanulságait érdemes részletesebben is elemezni.

összesen 16 üzemben majdnem 11 ezer hektáron dolgoztak a „talajgyógyászok”. Az üzemi ráfordításokkal, társulati és állami hozzájárulásokkal együtt több mint 221 millió forintra rúgott munkájuk értéke. Hogy csak néhányat említsünk a legjelentősebb, befejezett beruházásokról: elkészült a mezőberényi Aranykalász Tsz meliorációjának első üteme, a körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz Sebes-Körös bal

partján húzódó területének rendezése, a dobozi Petőfi Tsz több mint kétezer hektáros és a sarkadi Lenin Tsz összesen hatezer hektáros meliorációja.

A számoknál valamivel többet mond a két szakfelügyelő megállapítása: jelentősen javult a munkák minősége, annak ellenére, hogy a múlt évben is előfordultak akadályozó tényezők. Ilyen volt a dréncsőhiány, amely az év végére szerencsésen megoldódott, sikerült beszerezni a hiányzó csöveket.

A melioráció nagy, megyei „csapatjátékában” három vízgazdálkodási társulat és egy meliorációs főmérnökség, valamint három vízügyi igazgatóság vette ki részét. Tegyük hozzá: mind nagyobb összhangban. Ezt jelzi, hogy közel azonos időben készültek el az egy-egy üzem vizét levezető csatornák, az üzemek fölös vizeit összegyűjtő társulati művek és az ezek tartalmát befogadó állami főművek. Mindez azért is örvendetes, mert korábban előfordultak gondok, amelyek az összhang hiányából származtak. A múlt év tapasztalatai azt példázzák,

hogy tervezők, kivitelezők és beruházók egyre inkább „belerázódnak” a munkába, jelentőségének megfelelően vesznek részt a meliorációban.

ÉS máris 1983-nál tartunk. Az idén 19 téesz és egy állami' gazdaság területén vonulnak fel a meliorációs gépek és működtetőik. Az állami támogatásokat már felosztották. Kiderült, hogy a saját erővel kiegészített MÉM- és OVH-források együttes ösz- szege 270 millió forint, amely 14 ezer hektár rendbe hozására elegendő. Mivel a tervek időben elkészültek, és az időjárás kedvezett, több helyen már az év elején hozzáfogtak a meliorációhoz. A legjelentősebb munkák helyszínei : a sarkadi Lenin Tsz, a dobozi Petőfi Tsz, a vésztői Körösmenti Tsz, az orosházi Üj Élet Tsz és két tót- komlósi szövetkezet.

Említést érdemel még négy, a térségi melioráció ütemébe nem sorolt szövetkezet. A mezőgyáni Magyar—Bolgár, a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz, a biharugrai Felszabadult Föld és a sar- kadkeresztúri Egyetértés Tsz egyedi pénzügyi rendezési terve tartalmazott egy utasítást, miszerint mind a négy üzemben rendbe kell hozni a földeket. Az idén erre 12 millió forintot kaptak a MÉM által juttatott megyei keretből. Szerencsés döntés, hiszen ezekben az üzemekben eddig jelentős károkat okozott a belvíz.

Nem szóltunk még a főlebonyolítóról, a megyei AG- ROBER Vállalatról. A megyei tanács szakfelügyelői általában elégedettek munkájukkal, de szükségét érzik'a bonyolítói tevékenység kiszélesítésének. A tapasztalatok szerint ugyanis a műszaki át- adások-átvételek után magukra maradnak a beruházó szövetkezetek, nyakukba szakad az üzembe helyezési eljárás meglehetősen bonyolult munkája. Ezért jó volna, ha ennek során is segítenének az AGROBER dolgozói — hangzott a tanácsiak kérése.

A múlt évben először versenytárgyalást írtak ki két üzemi melioráció kivitelezésének elnyerésére a megye szakmai irányítói. A versenytárgyalás hasznosnak bizonyult, ezért az idén is számíthatunk hasonlóra. Formáján még akad csiszolni- való, de remélhető, hogy a minőségben és a határidők betartásában is javulást hoz.

A meliorációs munkákat is utolérte az áremelkedés. Ennek tudható be, hogy a négy kivitelező és a három vízügyi igazgatóság képtelen kihasználni magas szintre fejlesztett gépparkját. A '270 millió forintos beruházási keretnél 70—80 millió forinttal tudnának többet teljesíteni. Sajnos, csak tudnának, mert hiába érdeklődtek más megyékben munka után, ott is hasonló a helyzet. Olyan gond ez, melyre a megyében és a megyék között egyelőre hiába keresik a megoldást. S mert minden rosszban akad egy kis jó, tegyük hozzá: a beruházók látják ennek hasznát, hiszen a verseny még jobb minőségre sarkallja a kivitelezőket.

M. Sz. Zs.

Egy brigád a TCSV-töl

fiz is számít, ami nem kerül pénzbe

Amikor a nemzetközi nőnap előestjén tréfásan „aranyos kislányoknak” szólítottam a Március 8. brigád tagjait, még nem gondoltam, hogy ezt szó szerint is lehet majd érteni. Másnap megszületett a bíráló bizottság tárgyilagos véleménye: a

Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat központjának Március 8. Szocialista Brigádja a legmagasabb pontszámot érte el a brigádok közötti versenyben, és ezzel érdemessé vált az arany fokozat megtisztelő címre.

Az örömtől még csillognak a szemek, mosolyognak a .máskor is vidám hölgyko- szoru tagjai. A brigádválla- lások teljesítései kedves emlékként, együttesen átélt eseményeként még élénken élnek. Könnyű visszaemlékeznie Kutiné dr. Stefanovits Katalinnak is, aki évek óta vezetője ennek a szocialista brigádnak. Ő is, a többiek is szívesen válaszolnak kérdéseimre.

— Mikor alakult a brigád?

— Ezerkilencszázhetvenhárom márciusában a nőnapkor, nyolc fővel, innen a brigád elnevezése is.

— Milyen munkakörökben dolgoznak?

— Valamennyien a vállalat irányító központjában dolgozunk. Én a jogi és igazgatási osztályon, a többiek a számviteli osztály dolgozói. Beosztás szerint könyvelők, kalkulátorok, ellenőrök és számítógépes adat-előkészítők.

— Ezt a születésnapi ajándékot milyen más címek előzték meg?

— A tizedik születésnapra kapott aranykoszorú előtt hat ízben érdemeltünk ki brigádcímeket: két esetben bronz, egyszer ezüst és háromszor arany fokozatot. Szívesen vállaltunk és vállalunk társadalmi megbízatásokat. [gy sorainkban népi ellenőr, népi ülnök, szakszervezeti megyebizottsági tag, munkaügyi döntőbizottsági tag, pártbizalmi, vöröskeresztes aktíva, könyvtáros, sport- bizottsági tag és munkás dalköri tag egyaránt megtalálható.

— Ezek után jutott-e idő a tanulásra?

— Igen, mindannyian részt veszünk a politikai oktatásban, egyikünk közgazdasági végzettségért tanul és a vezetőképzésből sem maradunk ki. Emellett „tanítottunk” is: dolgozók általános iskolájába járó 16 munkatársunknak (valamennyien a békéscsabai téglagyárak fizikai dolgozói), több tantárgyból is vizsgatételeket szerkesztettünk, és sokszorosítva átadtuk nekik.

— Hogyan sikerült lépést tartani a műszaki fejlődéssel?

— A számítógépes adatfeldolgozásban újabb analitikus nyilvántartást kapcsoltunk be. A vállalathoz beérkező újítási javaslatok egy részének kalkulációi nálunk készülnek. De mi is adtunk be újítást, amit a vállalat egyszemélyi elbírálója megvalósításra elfogadott és be is vezetett.

— Hogyan összegezhetjük az 1982-es brigádmunkát?

— Nem történtek nálunk nagy dolgok, csak gyorsan reagáltunk az új követelményekre, a ma embertípusának megfelelően akartunk tenni a vállalatért, a társadalomért, egymásért valamit, lehetőleg jót. Bemutatom a brigád alapító tagjait: Balaton Lászlóné, Dér Antalné, Grábner Antalné, Kovács Jánosné, Körösi Andrásáé, Mochnács Andrásné, Molnár Lajosné, Kutiné dr. Üj tagok: Csécsei Györgyné, Kelemen Jánmné.

— Miben látják a brigádmozgalom jövőjét?

— A hármas jelszó jegyében kívánunk dolgozni a jövőben is, de új minőségben. A brigádmozgalom jövőjét abban látjuk, ha a résztvevők belső igénynek érzik a minőségi munkavégzés mellett a társadalmi, közéleti tevékenységet. Ez azért is fontos, mert népgazdaságunk mostani helyzete jobban megkívánja a munkaverseny korszerű célkitűzéseinek teljesítését: a belső tartalékok feltárását és a takarékosságot épp úgy, mint a gondoskodó emberszeretetet és az előrelátó gazdálkodást.

Krizsán András

Lépni kellett. Átszervezés. Pályázatok elnyerése. Bérszínvonal-módosítás. Nyílt vita. Címszavak a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalatnál, melyek mögött eredményt meghatározó tartalom rejlik és sok munka. A tetteket kényszerhelyzet sarkalta: a hetvenes évek végének megtorpanása.

Adatok, csak egy párat említve: az 1982-es vállalati terv évközi megemelése, s annak olyan végrehajtása, hogy az ötéves tervben az 1985-re tervezettet is meghaladta. Az eddig ráfizetéses kertészet nyereséges lett, és 600 ezer forintos anyag- és energiamegtakarítást produkált.

Verseny- és ifjúsági mozgalom: évekig 10 szocialista brigád versenyzett 100 taggal; 1981-ben 21 198 fővel és 1982-ben 22 brigád 210 résztvevővel. Nemcsak számban, tartalmában is fejlődött a mozgalom, mert konkrét feladatokat tartalmazott a versenyfelhívás. S míg 1981- ben egyetlen, 22 tagú KISZ- aíapszervezet működött a vállalatnál, tavaly már négy 76 taggal.

Mindezt valahol el kellett kezdeni.

Az első intézkedés 1981- ben történt, s szerkezetében is érintette a vállalatot. Előtte előtanulmányok, viták, s csak aztán a döntés, melyben a fő szempont a praktikusság volt, vagyis, hogy a rokon dolgok egy helyre kerüljenek. így lett az addigi 10 egység. helyett 8, és már abban az évben 10 százalékkal nőttek az eredmények. Persze, egy átszervezés végrehajtása felkavarja a kedélyeket és feszültségeket is okoz.

A kertészetet például 8 fővel csökkentették, s többségük nem fogadta el a parkgondozási munkát, másutt próbált szerencsét. Ekkor még a pénz is kevesebb volt; a tavalyi, az ÉVM által engedélyezett bérmódosítás hatására később jöttek új dolgozók, kellettek is, de nem a kertészetbe. Ott megmaradt az átszervezés utáni 26-os létszám. És jobban,

szervezettebben dolgoznak az emberek, mint azelőtt, mert akár a többi részlegnél, itt is követelményeket támasztottak, és a teljesítményeket a tavaly augusztus óta felhasználható, közel 48 ezer forintos évi átlagbérből riyilván jobban meg tudják fizetni. Kinek-kinek az elvégzett munkája szerint.

Anyagilag előrelépni, akár gép, akár bér legyen is az, nagy lehetőség egy vállalat számára. Még ha szerény mértékű is a segítség. De van olyan lendítőerő is, ami nem kerül pénzbe: a vélemények nyilvánítása nyomán kialakult munkakedv, a jó munkahelyi légkör. S ez legalább úgy meghozta a gyümölcsét, mint az előbbiek. A nyílt viták, a döntések nemcsak vezetői, de munkásszinten való előkészítése. A termelési tanácskozások, a bizalmi testületi ülések, a szocialista brigádvezetők fóruma és a szocialista brigádok megbeszélései. Ahol mindegyiken valós problé- jnákat tártak fel őszintén, és valóban számítva a beleszólásra.

A demokratikus fórumok útját következetesen végigjárni, a véleményeket ütköztetni: nem könnyű, s csak ott képesek rá, ahol nem tartják csalhatatlannak magukat a vezetők. Gazdaságiak, mozgalmiak. De megéri. Még-olyan esetben is, ha sürgősen kell cselekedni, mint itt a tavaly augusztusi tervmódosítás idején, amikor addig semmit le nem fektettek, míg előbb minden üzemrész meg nem tárgyalta a tervezetet, és jóvá nem hagyta. Az elért eredmény igazolja, hogy befektetésnek is jó volt a ráfordított idő és figyelem, mert magukénak tekintették a tervet a dolgozók, és a célok eléréséért munkálkodtak.

Mert megérteni valamit, mi több, egyetérteni azzal, csak kellő informálás és több alternatíva közti választás után lehet. Akkor tudja az ember, hogy mit miért tesz. És ez nem kerül külön pénzbe.

? Vass Márta