Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
NÉPÚJSÁG 1983. március 16., szerda Hatodik érzékszervünk A battonyai Petőfi Tsz egyik ipari ágazatában házias jellegű száraztésztát gyártanak. Évente 200 tonna kerül a különböző, elismerten jó minőségű termékekből a fogyasztók asztalára Fotó: Fazekas László Iskolaszövetkezeti „mérleg” Brigádvezetők között Szeghalmon Egymást követik az ÁFÉSZ-eknél is a szocialista brigádvezetők tanácskozásai. A napokban Szeghalmon, a „Sárréti” étteremben lehettünk részesei ilyen tanácskozásnak, ahol Szebe- lédi János elnök értékelte azt a szocialista brigádmozgalmat, mely a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ működési területén több, mint 20 évre tekint vissza. Az elsőként alakult, és azóta is kiemelkedő eredményekkel dicsekedhet a füzesgyarmati Bocskai vendéglő brigádja, mely létrejötte óta 16 esetben érdemelt ki különböző kitüntető címet. A szeghalmi „Sárréti” véndéglő brigádja 12 esetben kapott kitüntetést, és tulajdonosa az Országos Béketanács emlékplakettjének is. Majd a szeghalmi 2. sz. önkiszolgáló bolt, a „Delta” ruházati áruház, a cukrászüzem, a szeghalmi ABC, a füzesgyarmati ABC és vas-műszaki bolt, a bucsai iparcikkbolt kollektíváját említette. A legjobb kollektívákat megillető elismerő szavak után azokról a negatív jelenségekről szólt az ÁFÉSZ elnöke, melyek némely brigádnál tapasztalhatók voltak. Így például egyes kollektívák könnyen teljesíthető vállalásokat tettek, hogy ezáltal szerezzenek előnyt másokkal szemben. Némely kollektíva pedig a teljesítés realitását meghaladó vállalást tett. Majd azzal folytatta Szebelédi János, hogy 1982-ben a szocialista brigádversenyben 23 nagyobb létszámú kollektíva 237 dolgozója, a Kiváló Bolt cím elnyeréséért 43 kiskereskedelmi és vendéglátói üzlet 108 dolgozója vett részt. A megkésett kemény tél aggodalommal töltötte el a mátraaljai történelmi borvidék szőlősgazdáit, mivel a hosszúra nyúlt enyhe időt hirtelen erős lehűlés követte, amikor a Mátra vidékén mínusz 15, mínusz 18 fokra szállt le a hőmérséklet. A Borsod—Heves megyei állami gazdaságok szakszolgálati állomásának gyöngyösi laboratóriumában most elvégzett vizsgálatok azonban egyértelműen azt bizonyítket az ilyen mértékű csökkenés nehéz helyzetbe hozza, szükséges tehát, hogy a jövedelemelosztásban is változások következzenek be. Az 1983. évre tervezett életszínvonal-politikai intézkedések a magasabb jövedelműek helyzetét érintik érzékenyebben. Ez a törekvés azonban ellentmond annak a szándéknak, hogy a magasabb teljesítményeket, a nehéz fizikai munkát, a kimagasló szellemi alkotásokat jobban el kell ismerni. A javak munka szerinti elosztását a pénzben megszerzett jövedelem csak közvetíti. Az elosztás tényleges sen csak akkor történik meg, amikor vásárolunk vagy különböző anyagi és kulturális szolgáltatásokat veszünk igénybe. Bármely jövedelmi kategóriába tartozó dolgozó vagy bármely társadalmi réteghez tartozó lakos számára biztosítani kell, hogy hozzájusson az életmódjának megfelelően megválasztott áruhoz vagy szolgáltatáshoz. A nominálbérek folytonos növekedésével keltett „pénzillúzió” általában nagyobb társadalmi problémák forrása lehet, főként akkor, ha valamely termék vagy cikkcsoport hiányával párosul, és emiatt a fogyasztást egyes rétegek korlátozni kényszerülnek. Gazdaságpolitikai szempontból jobb megoldásnak ígérkezik a nomináljövedelmek lassúbb növekedése mellett az áruellátás-színA beszámoló azt sem hallgatta el, hogy az évek során a szocialista brigádok nagyon sokat tettek a bolthálózat fejlesztéséért, s az áruforgalom, illetve a nyereség évről évre nagyobb volumenű növeléséért. De részt kértek minden esetben a kollektívák a tagszervezés, a részjegy és célrészjegy szervezéséből, a társadalmi munkából, a közművelődésből. Végezetül a szövetkezet múlt évi eredményeit értékelte Szebelédi János, majd felvázolta az idei esztendő áruforgalmi és szövetkezetpolitikai tennivalóit. Ezután a brigádvezetők élénk vitájának lehettünk részesei. Ugyanis akik ezen a tanácskozáson szót kértek, nemcsak az elmúlt évek brigádmunkájának sikereiről, szépségeiről beszéltek. Szinte valamennyien kritikusan és önkritikusan tették szóvá mindazt, ami objektív, vagy szubjektív tényezőként hatott a brigádmozgalomra. A hosszan tartó vita után állásfoglalást fogadott el a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ szocialista brigádvezetők tanácskozása. Az említett állásfoglalás azokat az alapvető célokat rögzíti, melyek a szövetkezet munkaverseny- és a szocialista brigádmozgalom számára jelöli meg az elkövetkező évek tennivalóit. így többek között a szövetkezeti célok hatékonyabb segítését, a brigád tagjainak továbbképzését, magasabb szakmai felkészültségük gyarapítását. A Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ brigádvezetőinek tanácskozása baráti beszélgetéssel ért véget. ják, hogy a változó hőmérsékletet jól elviselték a venyigék. A legfrissebb adatok szerint bő termést ígér a muskotály, a leányka, a saszla és a rizlingszilváni. A laboratóriumban azt is észlelték, hogy a tavalyi nagy szőlőtermés nemcsak a talajból vont ki sok tápanyagot, hanem a növények fás részeiből is, ami arra sarkallja a gazdaságokat, hogy a tápanyagot idejekorán pótolják. vonalának, a választék ösz- szetételének a fenntartása, esetleg bővítése. Kormányzatunk is hasonló megfontolásokból kiindulva szigorítja meg 1983-ban a jövedelemkiáramlást, ezzel kívánja elkerülni a lehetőségeinket meghaladó túlfogyasztást, valamint a túlfogyasztással törvényszerűen velejáró áremeléseket. Mindezekből következik, hogy az életszínvonal megőrzése csak társadalmi átlagban megvalósítható cél. Tehát vannak és lesznek olyan rétegek, melyek élet- színvonala nő, de olyanok is, melyeké csökken. Ilyen körülmények között a szocialista életmód problematikája is sajátos, a mai gazdasági helyzetből, lehetőségekből fakadó szempontokkal bővül. Nyilvánvaló, hogy az egyén érdekével nem egyeztethető össze saját élet- színvonalának csökkentése, megszokott életmódjának föladása. Az egyén és a tár- sádalom számára gazdasági szempontból biztosan az a jobb reagálás ilyen helyzetben, ha aktivizálódással, a lehetőségek kihasználásával, vállalkozással elkerülik a helyzet rosszabbodását. A szocialista életmód kialakulását tekintve azonban több negatív reakció is bekövetkezik. Az életszínvonalcsökkenést nem egy esetben törvénytelen pénzszerzéssel, a jogszabályok kijátszásával, a vezetői státusszal való A sarkad! Ady Endre Gimnázium, Postaforgalmi Szakközép- iskola és Arany János Kollégium „ÁFÉSZ iskolaszövetkezete” megtartotta „első évet záró közgyűlését”. Elvi bizonygatás helyett az eredmények és további tervek bizonyítsák, hogy ez nem játék, hanem komoly munka, nevelési-közösségi bázis, a jó közérzet egyik feltétele, és felelősséggel megfogalmazott tervezés. A tanulók 57 százaléka (210 fő) tagja a szövetkezetnek. „Üzemeltetnek” egy vegyesboltot, melyben az üdítő italtól a füzetig minden kapható. Napi forgalma ezer forint, havi 22 ezer forint, az első év forgalma (1982 májusától) eléri a 100 ezer forintot, az egy tanulóra eső vásárlási átlag 67 forint. A nevelést és oktatást, általános műveltséget segíti a könyvesbolt. Havi átlagforgalma 5000 —5500 forint, a decemberi forgar lom 9900 forint volt. A bolt kielégít minden személyes kérést, biztosítja az ajánlott és kötelező olvasmányokat, könyvérdekességeket. Közbevetőlegesen kell visszaéléssel, a kisvállalkozások esetén időnként önkizsákmányolással próbálják kiegyenlíteni. A tömegtájékoztatás eszközeivel számtalan ilyen esetet ismertetnek, és ezek ellen neri} lehet csak jótanácsokkal, „követelményrendszerekkel”, de talán még a jogi „elrettentés” eszközeivel sem elég eredményesen harcolni. A szócialista életmód alakításához biztosítani kell a termelésben és a társadalmi élet más területein végzett munka olyan fokú elismerését, hogy az a szocialista életmód kialakítását mindenki számára lehetővé tegye, arra ösztönözzön. Lehetővé kell tenni, hogy a munkás és az értelmiségi is, elvégzett munkájának megfelelően, kialakíthassa munkás-, illetve értelmiségi életmódját. Általában igaz — mint az eddigiekből is kitűnik —, hogy az életmód alakulásában meghatározó szerepe van az anyagi termelésnek, és az ennek során kialakuló társadalmi viszonyoknak. Nem szabad azonban ezen alapok hatását a szocialista életmódra abszolút értelemben fölfogni. A mai Magyar- országon megfigyelhető sokszor egymásnak ellentmondó életmódtípusok nem mindegyike vezethető le a jelenlegi politikai-társadalmi és gazdasági intézményrendszerből, de a szocialista tulajdonviszonyokból sem. A megjegyezni, hogy az „Egy tanuló — egy könyv” Kossuth kiadói könyvvásárlás! mozgalomban eddig az évben még külön 28 ezer 576 forint értékű könyvet vettek meg a tanulók. Árusítanak levélpapírt, bélyeget ... és szerveznek már egy „szórakozási kölcsönzőt”, egy sütő-főző tanfolyami felszerelést, varrótanfolyamot, fakultatív gyakorlati munkát segítő „eszközakciót”. Ezek a tények. Nincs könnyű dolga az intéző bizottságnak, az önfeláldozó munkát végző „kereskedőknek” ... , de jó dolga van a vásárlóknak, az iskola tanulóinak. Gondos és figyelmes a sarka-. di ÁFÉSZ segítése, munkája, de megéri: a tanulók maguk teremtik meg életük-munkájuk jó, jobb feltételeit. Ehhez nem kell nevelési következtetéseket fűzni, a társadalmi, termelési, közösségi és személyi felelősség egyszerre gazdagodik saját munkájukkal, saját terveik kidolgozásával és megvalósításával. Az iskolaszövetkezet ifjúsági elnöke szocializmus építésének jelenlegi magyarországi sajátosságai között az életmód formálását célzó társadalmi ráhatásnak sokrétű feladatot kell megoldania mind az oktatás, mind a nevelés területén. A legfőbb életmódformáló azonban az a társadalmi közeg, amelyben az emberek mindennapi élete zajlik. Elsődleges tehát a gazdasági fejlettségnek megfelelő munkakörülményeknek, az elosztási és jövedelmi viszonyoknak, az életszínvonal-politikának olyan céltudatos alakítása, amely bizonyos fokig automatikusan váltja ki az életmód átalakulását. Az eddigi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az objektív társadalmi és gazdasági feltételek változása nem hozza magával mechanikusan az életmódelemek kívánt megváltozását. Éppen ezért a szocialista életmóddal kapcsolatban is hangsúlyozott szerepet kell kapnia a tudatformálásnak. A szocialista életmód és a szocialista módon élni természetesen nem ugyanazt jelentik. Szocialista módon, élni lehet a gazdasági fejlettség vagy az életszínvonal alacsonyabb fokán is. Szocialista módon él az, aki egy közösségért, mégpedig minél nagyobb közösségért végez felelős munkát a társadalmi munkamegosztásból neki jutó területen. Dr. Simon Imre Faggatom a hunyai tsz traktorosainak munkahelyi vezetőjét: gyűléseiken mi a fő téma, melyek az örökösen visszatérő kérdések? Titkolni igyekszik a mosolyt, amikor elárulja, hogy „természetesen a háztáji”. Mennyiért adják a kocát, mennyiért veszik a malacot, lesz-e közös szénaszérű, tápbolt a faluban, és így tovább. „Zsebből jövő gondolkodás ez, de érthető” — teszi még hozzá a tsz-tagokat mentve. Gondolom attól tart, elmarasztalom majd a kollektívát, amiért a közös dolgai helyett csak önös érdekeikkel foglalkoznak. De miért tenném? Miért tenném, amikor éppen a Hunyadi Tsz-ben a legkézzelfoghatóbb a közös és a háztáji integrációja: a szövetkézét kocáit a tagok gondozzák portáikon, a malacokat a tsz visszavásárolja, felhizlalja és így értékesít egy évben 13 ezer sertést 2 és fél ezer hektár szántóról. Miközben a gazdák saját zsebükre gondolnak, s úgy tervezgetnek, egyben a közös céljainak megoldásán törik fejüket — akkor is, ha ez nem tudatosul bennük azonnal. Nem más a helyzet akkor sem, amikor a belső ellenőrzés szigorítását követelik, vagy visszaélésektől tartva a szövetkezet nagyszénási háztáji baromfielosztó telepének felszámolását javasolják, mondván: túl messze van, nem lehet nyomon követni a -tevékenységet. Más kérdés, hogy a tsz éppen az orosházi járásban áll kapcsolatban a legtöbb baromfitartóval, s ezt a telepet ezentú.1 nyereségességére tekintettel sem volna érdemes megszüntetni. Azt kell látnunk mégis ebből a példából, hogy az egyéni és a csoportérdekek között a legtöbb esetben sincs merev választófal: esetünkben is, mikor a tsz-gazda a közös vagyon védésére szólított fel, aggódásában — s azt kár is lenne tagadni — egymás mellett kapott helyet a tsz, illetve a saját forintjának féltése. Arról van szó tudniillik, hogy az érdekek világossá té- ■ telével, szisztematikus egybehangolásával — amit ma a közgazdászok Után érdekeltségi rendszernek nevezünk — olyan erőket mozgósíthatunk, amelyek az emberek személyes boldogulását a közösség gyarapodásának függvényében oldják meg. Ha a termelés irányítói — a gazdálkodás minden szintjén — jó érzékkel tapintják ki azokat a találkozási pontokat, amelyekben a közös és egyéni érdek egybeesik, vagy egybe eshet, akkor nyert ügyük van. S hogy mindez nem merő okoskodás, azt bizonyítsa a szarvasi Dózsa Tsz anyagi ösztönzési rendszere. Maradjunk ez esetben is a traktorosoknál, akiknek az elvégzendő munkák alapján meghatározzák a tervben az éves teljesítménykövetelményt, s azt is, hogy feladataik végrehajtásához mennyi üzem- és kenőanyagot, alkatAz Interinvest Külkereskedelmi Fejlesztési Betéti Társulás tavaly mintegy fél- milliárd forintot bocsátott hazai gazdálkodó egységek rendelkezésére, hozzájárulva exportfejlesztő törekvéseik finanszírozásához. A betéti társulás a megalakulása óta eltelt két év alatt több mint egymilliárd forintot fektetett be — ideiglenes fejlesztési alapátadással, saját tőkével megvalósított vállalkozásokkal — exportfejlesztő beruházásokba. Mindezek eredményeként az Interinrészt használhatnak fel. A túlteljesítésért járó prémium ' mellett az esetleges anyagmegtakarítás 20—40 százalékát is zsebre tehetik, így nem ritka az olyan erőgépvezető, aki év végén 10 ezer forinton felüli külön- pénzt vihet haza. Pedig a feltételeknek igazán nem könnyű a szarvasi Dózsában megfelelni, miután elegendő a felsorolt négy tényező közül egyben „elcsúszni”, máris ugrik a prémium. A lényeg mégiscsak az, hogy miközben a szarvasi tsz traktorosa úgy vigyázza gépét, mint a szeme világát, nem szaladgál vele ar műhelybe ha kell, ha nem, amennyiben a traktor mégis szervizre szorul, csak azt az alkatrészt engedi meg a szerelőnek kicserélni, amely teljesen indokolt — nos ilyenkor valóban a saját zsebére gondol, ám a közös kasszát is gyarapítja. Mondják, hogy lassan mindannyian a zsebünkben hordjuk az eszünket, s ha így haladunk, oda kerül lassan a szívünk is az eszünk mellé. Képletesség nélkül egész egyszerűen az azt jelenti, hogy elanyagiasodunk. Szerintem másról van szó. Arról, hogy az élet ismét alkalmazkodásra kényszerít bennünket. A természet embert fenyegető csapdáit öt érzékszervünk segít elkerülni: a látás, a hallás, az ízlelés, a szaglás és a tapintás. Most kialakulóban van hatodik érzékszervünk, s ez a zsebünk, amely a gazdasági élet útvesztőiben igazíthat el bennünket, ha kellően „kifinomul”. Mert ez az „érzékszervünk” is becsaphat bennünket, akár a másik öt, szükségünk van tehát továbbra is arra, hogy az érzékszerveinkkel felfogott üzeneteket rendszerezzük, értékeljük, és ennek alapján belássuk: egyéni érdekünk az, hogy hosszú távon vállaljunk részt a közös célok megvalósításából. Ahogy többek között a gyomaendrődi Béke Tsz tagjai tették. Gyomaendrőd közismerten jó néhány munkaalkalmat kínál polgárainak, a Béke Tsz gazdái — mikor a közös hajója léket kapott — mégsem vették kalapjukat, holott abban a pillanatban zsebük erre ösztökélte őket. Döntésüket az élet rövid idő alatt igazolta, szövetkezetük három év alatt egyenesbe jíflott. Ehhez kellett egy kis támogatás, jó néhány új gép, szakemberek, s még több szorgalom, erőfeszítés. A kitartáshoz viszont szív kellett, még akkor is, ha szívüket a hit erősítette, hogy nemsokára a zsebük is megcsörren. Minél hamarabb megtanuljuk tehát . természetesnek venni, hogy az embert igenis hat érzékszerv jellemzi, annál könnyebb lesz — a jól megválasztott érdekeltségi rendszer közvetítésével — egyén és közösség érzelmi kötődését mindany- nyiunk javára kamatoztatni. Kőváry E. Péter vest a múlt esztendőt jelentős nyereséggel zárta, s a tagvállalatoknak a nyereségből osztalékot is fizetnek. Az Interinvest szakemberei az idén kiemelten kezelik a kis volumenű exportot elősegítő fejlesztéseket. Arra törekednek, hogy széles körben megismertessék a termelőkkel, szövetkezetekkel, kisebb vidéki vállalatokkal a finanszírozási lehetőségeiket, és felkutassák azokat a termékeket, amelyeket a. jövőben gazdaságosan lehet exportálni. Balkus Imre Nincs fagykár a mátraaljai szőlőkben Az alacsony jövedelműeTöbb mint egymilliárii exportfejlesztésre
