Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

Miről ír a Magyar Hét? KUiM-fite 1983. március 13., vasárnap Tapasztalatok a fiatalok szünidei munkájáról II HNF kezdeményezése Békéscsabán Volán-fórum a Lencsésin Sok mindent bizonyított az a fórum, amelyet a Haza* fias Népfront lakótelepi bizottsága rendezett a közel­múltban Békéscsabán, a Lencsés! úti, Szabó Pál téri ál­talános iskolában. Elsősorban azt, hogy szükség van az ilyen és hasonló alkalmakra, ahol párbeszéd alakulhat ki a szolgáltatásokat teljesítők, és az azt élvezők — al­kalmanként szenvedők — között. Aztán, hogy van még mit tanulni a jó és hatékony propaganda elsajátításá­ban. Mindössze negyedszázán jöttek el. Jószerével nem többen tudtak erről a lehetőségről. Tanulság az is, hogy a kézlegyintéssel elintézett „úgy sem érdekli az embereket”-gyakorlat hamis, hiszen csak ezen az estén közel száz (!) kérdés hangzott el. Az emberek érdeklőd­nek a közélet fórumai iránt, élnek a szólás és vélemény- nyilvánítás jogával, ha azt kellően, hatékonyan szerve­zik, ha az nem formális, ha nem jellegtelen. A Békés megyei családpo­litikai fórum nemrégiben ér­tékelte a fiatalok nyári szün­idei munkájának tapasztala­tait a megyei munkaügyi osztály adatai, felmérései alapján. A fiatalok első ta­lálkozása a munkával álta­lában a szervezett őszi fog­lalkoztatás idején történik, de egyre többen vállalnak munkát nyári szünidőben is. A nagy munkacsúcsok ide­jén segítségüket várják a vállalatok és a szövetkeze­tek. A munkavállalás a fia­talok számára is hasznos időtöltés, hiszen ezáltal ön­álló jövedelemhez is jut­nak. A megye gazdálkodó egy­ségei foglalkoztatatási igé­nyeiket a megyei tanács munkaügyi osztályához kül­dik be. A mezőgazdasági és a művelődésügyi osztállyal közösen bírálják el itt az igényeket, és kijelölik azo­kat az iskolákat, amelyekkel szerződést köthetnek a mun­káltatók. A vállalatok és szövetkezetek egyéni jelent­kezés alapján foglalkoztatják a diákokat. A szervezett, csoportos munkaszerződés idején a pedagógusok irá­nyítása és felügyelete alatt dolgoznak a gyerekek. Az elmúlt évben összesen 6023 tanuló dolgozott a nyá­ri szünidőben, s ez a szám 24,7 százalékkal több, mint 1981-ben. A ledolgozott mun­kanapok száma is nőtt, hi­szen egy-egy tanuló 16,8 na­pot dolgozott. 1982-ben mun­kabérként több mint 10 mil­lió forintot fizettek ki a ta­nulóknak, az átlagos órabér 14.4 forint volt. A szervezett foglalkoztatás esetén maga­sabb órabér jutott a diákok­nak; 18,2 forint, míg az egyénileg dolgozók 12,4 fo­rintot kaptak. A foglalkoz­tatás területi megoszlása egyenlőtlen, a legtöbb diák nyáron Békéscsabán dolgo­zik. Közel azonos mennyisé­gű munkát teljesítettek a fia­talok Szarvas város és járás, valamint a mezőkovácsházi járás területén. Feltűnően alacsony a munkaórák szá­ma Orosháza városban és járásban. A legalacsonyabb átlagórabére a szeghalmi já­rásnak volt. Meglehetősen magas bért fizettek a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban. A mezőgazda­ságban dolgozott a tanulók 65.5 százaléka, és az átlagos órabér 16,3 forint volt. So­kan dolgoztak az iparban is, a mutatók szerint a keres­Volt idő — s nem mond­juk: a régi szép időkben —, amikor a közművelődési fel­adatok fogalomköre kimerült abban, hogy lehetőséget biz­tosítottak a szórakozásra, a művelődésre azoknak, akik igényelték. Tehát — leegy­szerűsítve a dolgot —, le­gyen ilyen-olyan ismeretter­jesztő előadás, színház, mozi és ezzel kész... Manapság sokat hallunk arról az erőfeszítésről, me­lyet népművelőink tesznek azért, hogy intézményeikbe azokat is becsalogassák, akik egyébként csak haza, má­sodállásba vagy rosszabb esetben a kocsmába szapo- ráznák lépteiket munka után. A nemes célkitűzés komoly erőfeszítéseket követel. Ám a munkahelyek sem nézik tétlenül ez erőfeszíté­seket. Sorra-rendre alakul­nak a közművelődési bizott­ságok, nem egy vállalat, szö­vetkezet függetlenített köz- művelődési előadót foglal­koztat. Ma már vitathatatlan, hogy a dolgozókkal való ilyen irányú törődés valahol a gazdasági eredményekben gyümölcsöződik. Erre gondolhattak Gyulán, mikor egyesítve az erőket, új rendszert alakítottak ki a közművelődési bizottságok tevékenységének jobbítására. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ előbb módszertani kedelemben volt a legalacso­nyabb az órabér (9,2 forint). Más területeken is elhelyez­kedtek a fiatalok, ahol a legkülönbözőbb fizetséget kapták, például a postán órabérük megközelítette a 16 forintot, a gyulai csecsemő- otthonban pedig csúpán a 8,9 forintot. A munkáltatók jelentései és az ellenőrzések tapaszta­latai szerint a diákok fel­adata megfelelt életkori sa­játosságaiknak. Az iparban általában kisegítő munkákat végeztek, például a Szirén Ruházati Szövetkezetben Szarvason, a nyomdában és a raktárban segédkeztek, és gyermekfelügyeletet is ellát­tak. Az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalatnál apró­lékcsomagolási és címkézési munkálatokat végeztek. A mezőgazdaságban a fő mun­katerületük a gyümölcssze­dés, a kukoricacímerezés, a búzaidegenelés, a kapálás volt. A tanulókat balesetvé­delmi oktatásban részesítet­ték a munkaadók, és sok esetben az üzemorvos is megvizsgálta őket. A szük­séges esetekben és területe­ken munka- vagy védőruhát kaptak. A megyei tanács munka­ügyi osztálya és a KÖJÁL ifjúsághigiénés csoportveze­tője a közegészségügyi felté­telek biztosítását is vizsgál­ta a helyszíni ellenőrzések során. A tisztálkodás feltéte­lei általában adottak voltak, a gyerekek számára biztosí­tották a munkaközi szünete­ket és az üzemi étkeztetés lehetőségét. Néhány munka­helyen, ahol a diákokat na­gyobb távolságra kellett szállítani, a munkaadók au­tóbuszt biztosítottak. A bér- kifizetés és a szabadságelszá­molás a megfelelő jogsza­bályok előírása szerint tör­tént. Általános tapasztalat, hogy az üzemek hosszú távon szá­mítanak a diák munkaerőre. Munkájuk jelentőségét ér­zékelteti az az összehasonlí­tás, amel-y szerint 1982-ben a fiatalok annyi munkaórát teljesítettek, ami körülbelül 320 ember egész évi munka- időalapjának felel meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyári munkavégzés erköl­csi következményeit sem, amelynek megfelelő alaku­lásában döntő fontosságú a felnőtt munkatársak példa- mutatása. Bede Zsóka kiadványokkal segítette őket. 1981 januárjától — kísérleti jelleggel — egy patrónusi rendszert dolgoztak ki, mely­nek keretében egy-egy nép­művelő az adott munkahe­lyen folyamatosan segíti a művelődés tartalmának gaz­dagítását. A kezdeményezés azóta már bizonyította életképessé­gét. Gulyás József, az in­tézmény igazgatóhelyettese — aki egyben a megyei kór­ház közművelődési munká­jának egyengetője — erről így beszél: „Annak idején a legjobb szándékkal mindenki min­dent külön csinált. A máso­dik évben már eljutottunk odáig, hogy közös munkaterv készült. Ma már nem csak a dolgozók művelődésére, hanem a betegekére is oda­figyelhetünk. S mi ezentúl a népművelő haszna? Hivatkozzam a pro­paganda lehetőségére? Vagy arra, hogy a hagyományos szervezeti rendszer mellett — adunk jegyet vagy nem egy-egy rendezvényre —, sze­mélyes kapcsolatunk is van egy-egy vállalattal? Egy biz­tos: együtt, az erők egyesí­tésével könnyebb eredményt elérni. Ám ehhez mindkét félnek a lehető legtöbbet kell tennie.” Igaz, a közművelődési tör­vény, s az OKT, SZOT 1976­A Magyar Hét, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hiva- .tal több nyelven megjelenő lapja márciusi számának címoldalán a Budapesti ta­vaszi fesztivál ’83-ra és az Utazás ’83 kiállításra, az az­zal kapcsolatos művészeti, közművelődési, sportren­dezvényekre hívja fel a fi­gyelmet gazdag képanyaggal. Az orosz nyelvű kiadás a „Találkozás napja” címmel a Szovjetunióban végzett ösztöndíjasok budapesti klubját mutatja be. vala­mint a KGST-együttműkö- dés néhány kivételes ered­ményességű területéről szá­mol be. A lengyel nyelvű kiadás­ban folytatódik a lengyel— magyar történelmi múlttal foglalkozó sorozat, ezúttal a Magyar Tanácsköztársaság védelmében harcolt lengyel forradalmárokra emlékezik. Olvasható továbbá a buda­pesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ igazgató­jával készült interjú. A csehszlovák számban a BHG vezérigazgatójával folytatott a lap munkatársa beszélgetést a KGST-szako- sodás keretében a csehszlo­vák és magyar szakemberek közötti együttműködés nagy­szerű eredményeiről. A román nyelvű kiadás megemlékezik a 35 éves ma­gyar—román barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményről, hírt ad az új magyar—román áruforgal­mi megállapodás részleteiről, a két ország vízügyi együtt­működéséről. A szerb-horvát krónika Baja és Zombor testvérváros együttműködését részletezi, és elemző írást ad közre Miroslav Krleza életművéről. A „Magyar Panoráma” cí­met viselő belpolitikai ro­vatban kiemelt helyen közli a lap a magyar történelem sorsfordulóira emlékeztető írását „Három tavasz” cím­mel. Bemutatja a győri ÁFÉSZ tevékenységét, és szó esik a lakosságnak nyújtott hitelekről, azok feltételeiről. A sport- és poprovat kö­szönti az első éves születés­napját ünneplő Budapest Sportcsarnokot. A lapot a szokásos közérdekű infor­mációk rovata zárja. os határozata megjelölte a vállalati művelődési bizott­ságok feladatát, a helyzet mégsem túl rózsás. A kerté­szeti vállalat osztályvezető­je a közművelődési bizottság titkára, Danszki Károly elé­gedett : „Patrónusunk, dr. Gál Já- nosné, az Erkel Múzeum munkatársa elsősorban mód­szertani segítséget ad. A művelődési központba ma­gam is gyakran bejárok, így látom, az ott levőket is ér­dekli a mi ügyünk. Egyszó­val a patrónusi rendszerről én csak jót mondhatok, bi­zottságunk és valahol a 400 dolgozó nevében is.” És elégedett Fekete Sán- dorné, a KÖVIZIG közmű­velődési bizottságának titká­ra is, bár itt a legfőbb gon­don a patrónusi rendszer sem igen segíthet. A vállalat ugyanis abban a sajátos helyzetben van, hogy a dol­gozók zöme szétszórtan él a megyében. Ráadásul általá­ban nem ott laknak, ahol dolgoznak. így aztán, mint a bizottság társelnöke, Szilá­gyi Gábor mondja: Sarkad, Szarvas, Szeghalom, Vésztő... népművelőit is csatasorba kellene állítani a cél érde­kében. Kisebb-nagyobb gondok tehát vannak, ám ezeket, ha mindkét fél akarja, hisszük, előbb vagy utóbb közösen — Szabó Lajos, a 8. számú Volán Vállalat városi sze­mélyforgalommal foglalkozó osztályvezetője és Csaba Márton, a városi tanács mű­szaki osztályának vezetője derekasan állták a kérdése­ket, s kendőzetlen őszinte­séggel, úgymond kapásból válaszoltak is. A jelenlevők sok mindent megtudhattak, amelyek egy Részét talán nem érdemtelen most továbbadni. Már csak azért sem, hiszen a megye- székhely minden hatodik la­kója a Lencsési úti lakótele­pen él, s ma Békéscsaba egyetlen olyan körzete, amely — ha a korábbihoz .képest visszafogottabb mér­tékben, de — tovább épül, fejlődik. A téma a tömegközleke­dés volt. Többen megfogal­mazták: a megyeszékhely ellátottsága igen jónak mondható, a lakótelepé kü­lönösen. Annak ellenére, hogy megannyi bosszantó apróság is jelen van. Ilyen például az is, hogy a reg­geli és a délufáni csúcsidő­ben egymást szorosan követi 2-3, különböző jelzésű busz is, majd jókora szünet kö­vetkezik. Így a legelöl ha­ladó csuklós tömött, a kö­vető kocsik pedig igencsak szellősek. A megoldás a' fo­lyamatos indítás, az amúgy is tarthatatlan menetrend eltörlése, illetve a menetsű­rűséget biztosító forma be­vezetése lenne. A felszólalók megemlítették azt is, hogy a korábbi évekhez képest so­kat javult a buszvezetők ud­variassága, Ugyanakkor a közönség utazási morálja enyhén szólva minősíthetet­len. A jelenlevők megtudhat­ták azt is, hogy még ebben az évben szeretnék meg­szüntetni, a bizony többször rossz, mint jó jegykiadó au­Danszki Károly elégedett s e szón van a hangsúly — megoldják. De mi történik akkor, ha a felek közül va­lamelyik nem óhajt partner lenni? Nos, sajnos erre is találtunk példát Gyulán. „Nekem a termelőszövet­kezetekkel kellett felvennem a kapcsolatot. A Munkácsy- ban minden rendben, de a Köröstáj ... Ök arra hivat­koznak, hogy szétszórtak, hogy sok a bejáró és így to­vább. Hiába keressük őket, azt kell hinnem, nincs igény a segítségünkre. Azt sem tudom, van-e közművelődési tervük.” Hogy Marsi László, a mű­velődési központ munkatár­sa kérdésére választ kapjunk, a szövetkezetben a szociális tomatákat. A narancssárga, nagy méretű gépeket a bu­dapesti villamosokról ismert lyukasztók veszik át — a tervek szerint. Ehhez azon­ban először a Volánnak csaknem kétszáz jegyárusító helyet kell biztosítania, il­letve megszerveznie. A két környező megyeszékhelyen — Szegeden és Debrecenben — a közelmúltban vezették be ezt a módszert. A ta­pasztalatok szerint jelentő­sen nőtt a jegy nélkül uta­zók, az úgynevezett bliccelők száma. Vagyis: ha előre le­het majd megváltani a me­netjegyet, akkor az ellen­őrök számát, az ellenőrzés hatékonyságát is növelni kell. Többen említették, hogy az úgynevezett déli iparvi­dék (a Kétegyházi út és kör­nyéke; 17 üzem és vállalat) nincs bekapcsolva a városi buszforgalomba. ígéretet kaptunk rá, hogy a május végén bevezetett forgalmi rend lényeges előrelépést hoz. Kérdeztek az új távolsági buszállomásról is. A vasút­állomás előtti téren felépülő, igen korszerű buszállomás a tervek szerint 1985-re ké­szül el Ezzel összefüggés­ben is a városi tanács és a közlekedési vállalat részle­tesen felülvizsgálja a főutca, vagyis a Tanácsköztársaság útja közlekedési, forgalmi helyzetét. Ha már az utaknál tar­tunk. ígéretet kaptak a fó­rum résztvevői, hogy még ebben az évben elkészül a Gyulai útba torkolló, a KISZ-iskolánál kezdődő be­kötő út újraaszfaltozása. így esetleg lehetőség lesz arra is, hogy a lakótelepet busz- körjárattal is összekapcsol­ják a városközponttal. Szin­tén még ebben az évben sze­retnének hozzáfogni a lakó­És elégedett Fekete Sándorné is és kulturális bizottság elnö­két, Boros Ferencnét keres­tük fel. „Hogy készült-e közműve­lődési terv? Nem valószínű, nem hiszem. Csinálunk mi több mindent, de valahogy nincs érdeklődés. Vettünk je­gyeket a várszínházba, a szé­kek üresen maradtak. Vagy ott volt a közművelődési ve­télkedő. Befizettünk, újságo­kat szereztünk be, végül egy brigádot sem tudtunk indí­tani. Elmondtuk mi ezt a patrónusnak is, de nem hi­szem, hogy tud segíteni. Megmondom őszintén, vala­hogy nincs ennek rangja ná­lunk ...” Hogy mindenütt elégedet­tek legyenek? Hogy a sza­telepet a várossal összekötő új út építéséhez, amely a Corvin—Lencsési útból az Építők sportpályáján keresz­tül vezetne a Bánát és a Szemere utcákon át a Bartók Béla utca és Petőfi utcai ke­reszteződésnél. A bevezetőben említett ap­ró bosszúságok sorába tarto­zik az is, hogy a Volán rosz- szul mérte fel az ötnapos munkahét bevezetésekor a hétvégi utazási igényeket. Szombaton délelőtt (Békés­csabán dőreség számításba nem venni a piacot!...) és vasárnap délután (ilyenkor mennek haza az unokát- gyereket látogatók!) nagyon nagy a zsúfoltság az igen ritkán induló buszokon. Ezen mihamarább változtat­ni akar a vállalat. Jelenleg is hetente mérik a forgalom alakulását, eloszlását. Az új év beköszönte táján eltűntek a lakótelepi, tér­képszerű tájékoztató táblák, amelyek elsősorban az ide­genek, rokonlátogatók tájé­kozódását voltak hivatottak elősegíteni. Megtudtuk, hogy ezeket — a Lencsési ABC és az úgynevezett „Lila ABC” elől — a városi tanács sze­relte le, hogy az újabb be­építések, változások rajzá­val, néhány közérdekű tele­fonszámmal kiegészítetten legkésőbb április első nap­jaira visszahelyezzék. Az itt említett témák csak töredékét képezik annak, amiről szó volt ezen a ki­válóan sikerült esten. Emlí­tették a személyszállító vo­natok mind jobban csökke­nő, a helyközi és a távolsá­gi buszok egyre növekvő kulturáltságát, a városi taxi­forgalom anarchikusságát (megyénkben 32 Volán- és 38 magántaxi van, jelentős részük Békéscsabán!), az úgynevezett tehertaxik meg- rendelhetőségének bonyo­lultságát. Amint a Tanács- köztársaság útja és a Petőfi utca sarkán épülő lakóházat átadják az építők, annak földszinti üzletsorában meg­nyílik a Volán ügyfélszolgá­lati irodája. Itt lehet majd tehertaxit is — Csabán 25 van belőlük — rendelni. Jó lenne, ha akár a HNF, akár a városi tanács ha­sonló, közérdeklődésre. szá­mot tartó témákban fórumo­kat rendezne. Nemcsak a Lencsési lakótelepen, nem­csak a megyeszékhelyen! Hi­szen mindkét fél csak tanul belőle... (Nemesi) vak mögött mindig valóban tartalmas, minden területre kiterjedő közművelődési munka legyen? Nos, a be­szélgetések végső tanulsága az, hogy addig még jó idő­nek kell eltelnie. Ám egy másik tanulságot is le kell vonnunk. Annak az időszak­nak vége, mikor egy népmű­velő — hadd használjunk közhelyet — egymaga meg­válthatja a világot. Közösen menni fog. A közművelődési bizottságok létjogosultságát immár az idő bizonyította. Hogy még biztosabban állja­nak a lábukon, ebben segít­hetnek — ha engedik, igény­lik — a szakemberek Gyu­lán, s esetleg másutt is ... Nagy Ágnes Egy kísérlet eredményei Gyulán Boros Ferencné, a Köröstáj Tsz­ből Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents