Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-13 / 61. szám
Miről ír a Magyar Hét? KUiM-fite 1983. március 13., vasárnap Tapasztalatok a fiatalok szünidei munkájáról II HNF kezdeményezése Békéscsabán Volán-fórum a Lencsésin Sok mindent bizonyított az a fórum, amelyet a Haza* fias Népfront lakótelepi bizottsága rendezett a közelmúltban Békéscsabán, a Lencsés! úti, Szabó Pál téri általános iskolában. Elsősorban azt, hogy szükség van az ilyen és hasonló alkalmakra, ahol párbeszéd alakulhat ki a szolgáltatásokat teljesítők, és az azt élvezők — alkalmanként szenvedők — között. Aztán, hogy van még mit tanulni a jó és hatékony propaganda elsajátításában. Mindössze negyedszázán jöttek el. Jószerével nem többen tudtak erről a lehetőségről. Tanulság az is, hogy a kézlegyintéssel elintézett „úgy sem érdekli az embereket”-gyakorlat hamis, hiszen csak ezen az estén közel száz (!) kérdés hangzott el. Az emberek érdeklődnek a közélet fórumai iránt, élnek a szólás és vélemény- nyilvánítás jogával, ha azt kellően, hatékonyan szervezik, ha az nem formális, ha nem jellegtelen. A Békés megyei családpolitikai fórum nemrégiben értékelte a fiatalok nyári szünidei munkájának tapasztalatait a megyei munkaügyi osztály adatai, felmérései alapján. A fiatalok első találkozása a munkával általában a szervezett őszi foglalkoztatás idején történik, de egyre többen vállalnak munkát nyári szünidőben is. A nagy munkacsúcsok idején segítségüket várják a vállalatok és a szövetkezetek. A munkavállalás a fiatalok számára is hasznos időtöltés, hiszen ezáltal önálló jövedelemhez is jutnak. A megye gazdálkodó egységei foglalkoztatatási igényeiket a megyei tanács munkaügyi osztályához küldik be. A mezőgazdasági és a művelődésügyi osztállyal közösen bírálják el itt az igényeket, és kijelölik azokat az iskolákat, amelyekkel szerződést köthetnek a munkáltatók. A vállalatok és szövetkezetek egyéni jelentkezés alapján foglalkoztatják a diákokat. A szervezett, csoportos munkaszerződés idején a pedagógusok irányítása és felügyelete alatt dolgoznak a gyerekek. Az elmúlt évben összesen 6023 tanuló dolgozott a nyári szünidőben, s ez a szám 24,7 százalékkal több, mint 1981-ben. A ledolgozott munkanapok száma is nőtt, hiszen egy-egy tanuló 16,8 napot dolgozott. 1982-ben munkabérként több mint 10 millió forintot fizettek ki a tanulóknak, az átlagos órabér 14.4 forint volt. A szervezett foglalkoztatás esetén magasabb órabér jutott a diákoknak; 18,2 forint, míg az egyénileg dolgozók 12,4 forintot kaptak. A foglalkoztatás területi megoszlása egyenlőtlen, a legtöbb diák nyáron Békéscsabán dolgozik. Közel azonos mennyiségű munkát teljesítettek a fiatalok Szarvas város és járás, valamint a mezőkovácsházi járás területén. Feltűnően alacsony a munkaórák száma Orosháza városban és járásban. A legalacsonyabb átlagórabére a szeghalmi járásnak volt. Meglehetősen magas bért fizettek a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban. A mezőgazdaságban dolgozott a tanulók 65.5 százaléka, és az átlagos órabér 16,3 forint volt. Sokan dolgoztak az iparban is, a mutatók szerint a keresVolt idő — s nem mondjuk: a régi szép időkben —, amikor a közművelődési feladatok fogalomköre kimerült abban, hogy lehetőséget biztosítottak a szórakozásra, a művelődésre azoknak, akik igényelték. Tehát — leegyszerűsítve a dolgot —, legyen ilyen-olyan ismeretterjesztő előadás, színház, mozi és ezzel kész... Manapság sokat hallunk arról az erőfeszítésről, melyet népművelőink tesznek azért, hogy intézményeikbe azokat is becsalogassák, akik egyébként csak haza, másodállásba vagy rosszabb esetben a kocsmába szapo- ráznák lépteiket munka után. A nemes célkitűzés komoly erőfeszítéseket követel. Ám a munkahelyek sem nézik tétlenül ez erőfeszítéseket. Sorra-rendre alakulnak a közművelődési bizottságok, nem egy vállalat, szövetkezet függetlenített köz- művelődési előadót foglalkoztat. Ma már vitathatatlan, hogy a dolgozókkal való ilyen irányú törődés valahol a gazdasági eredményekben gyümölcsöződik. Erre gondolhattak Gyulán, mikor egyesítve az erőket, új rendszert alakítottak ki a közművelődési bizottságok tevékenységének jobbítására. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ előbb módszertani kedelemben volt a legalacsonyabb az órabér (9,2 forint). Más területeken is elhelyezkedtek a fiatalok, ahol a legkülönbözőbb fizetséget kapták, például a postán órabérük megközelítette a 16 forintot, a gyulai csecsemő- otthonban pedig csúpán a 8,9 forintot. A munkáltatók jelentései és az ellenőrzések tapasztalatai szerint a diákok feladata megfelelt életkori sajátosságaiknak. Az iparban általában kisegítő munkákat végeztek, például a Szirén Ruházati Szövetkezetben Szarvason, a nyomdában és a raktárban segédkeztek, és gyermekfelügyeletet is elláttak. Az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalatnál aprólékcsomagolási és címkézési munkálatokat végeztek. A mezőgazdaságban a fő munkaterületük a gyümölcsszedés, a kukoricacímerezés, a búzaidegenelés, a kapálás volt. A tanulókat balesetvédelmi oktatásban részesítették a munkaadók, és sok esetben az üzemorvos is megvizsgálta őket. A szükséges esetekben és területeken munka- vagy védőruhát kaptak. A megyei tanács munkaügyi osztálya és a KÖJÁL ifjúsághigiénés csoportvezetője a közegészségügyi feltételek biztosítását is vizsgálta a helyszíni ellenőrzések során. A tisztálkodás feltételei általában adottak voltak, a gyerekek számára biztosították a munkaközi szüneteket és az üzemi étkeztetés lehetőségét. Néhány munkahelyen, ahol a diákokat nagyobb távolságra kellett szállítani, a munkaadók autóbuszt biztosítottak. A bér- kifizetés és a szabadságelszámolás a megfelelő jogszabályok előírása szerint történt. Általános tapasztalat, hogy az üzemek hosszú távon számítanak a diák munkaerőre. Munkájuk jelentőségét érzékelteti az az összehasonlítás, amel-y szerint 1982-ben a fiatalok annyi munkaórát teljesítettek, ami körülbelül 320 ember egész évi munka- időalapjának felel meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyári munkavégzés erkölcsi következményeit sem, amelynek megfelelő alakulásában döntő fontosságú a felnőtt munkatársak példa- mutatása. Bede Zsóka kiadványokkal segítette őket. 1981 januárjától — kísérleti jelleggel — egy patrónusi rendszert dolgoztak ki, melynek keretében egy-egy népművelő az adott munkahelyen folyamatosan segíti a művelődés tartalmának gazdagítását. A kezdeményezés azóta már bizonyította életképességét. Gulyás József, az intézmény igazgatóhelyettese — aki egyben a megyei kórház közművelődési munkájának egyengetője — erről így beszél: „Annak idején a legjobb szándékkal mindenki mindent külön csinált. A második évben már eljutottunk odáig, hogy közös munkaterv készült. Ma már nem csak a dolgozók művelődésére, hanem a betegekére is odafigyelhetünk. S mi ezentúl a népművelő haszna? Hivatkozzam a propaganda lehetőségére? Vagy arra, hogy a hagyományos szervezeti rendszer mellett — adunk jegyet vagy nem egy-egy rendezvényre —, személyes kapcsolatunk is van egy-egy vállalattal? Egy biztos: együtt, az erők egyesítésével könnyebb eredményt elérni. Ám ehhez mindkét félnek a lehető legtöbbet kell tennie.” Igaz, a közművelődési törvény, s az OKT, SZOT 1976A Magyar Hét, az Országos Idegenforgalmi Hiva- .tal több nyelven megjelenő lapja márciusi számának címoldalán a Budapesti tavaszi fesztivál ’83-ra és az Utazás ’83 kiállításra, az azzal kapcsolatos művészeti, közművelődési, sportrendezvényekre hívja fel a figyelmet gazdag képanyaggal. Az orosz nyelvű kiadás a „Találkozás napja” címmel a Szovjetunióban végzett ösztöndíjasok budapesti klubját mutatja be. valamint a KGST-együttműkö- dés néhány kivételes eredményességű területéről számol be. A lengyel nyelvű kiadásban folytatódik a lengyel— magyar történelmi múlttal foglalkozó sorozat, ezúttal a Magyar Tanácsköztársaság védelmében harcolt lengyel forradalmárokra emlékezik. Olvasható továbbá a budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ igazgatójával készült interjú. A csehszlovák számban a BHG vezérigazgatójával folytatott a lap munkatársa beszélgetést a KGST-szako- sodás keretében a csehszlovák és magyar szakemberek közötti együttműködés nagyszerű eredményeiről. A román nyelvű kiadás megemlékezik a 35 éves magyar—román barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményről, hírt ad az új magyar—román áruforgalmi megállapodás részleteiről, a két ország vízügyi együttműködéséről. A szerb-horvát krónika Baja és Zombor testvérváros együttműködését részletezi, és elemző írást ad közre Miroslav Krleza életművéről. A „Magyar Panoráma” címet viselő belpolitikai rovatban kiemelt helyen közli a lap a magyar történelem sorsfordulóira emlékeztető írását „Három tavasz” címmel. Bemutatja a győri ÁFÉSZ tevékenységét, és szó esik a lakosságnak nyújtott hitelekről, azok feltételeiről. A sport- és poprovat köszönti az első éves születésnapját ünneplő Budapest Sportcsarnokot. A lapot a szokásos közérdekű információk rovata zárja. os határozata megjelölte a vállalati művelődési bizottságok feladatát, a helyzet mégsem túl rózsás. A kertészeti vállalat osztályvezetője a közművelődési bizottság titkára, Danszki Károly elégedett : „Patrónusunk, dr. Gál Já- nosné, az Erkel Múzeum munkatársa elsősorban módszertani segítséget ad. A művelődési központba magam is gyakran bejárok, így látom, az ott levőket is érdekli a mi ügyünk. Egyszóval a patrónusi rendszerről én csak jót mondhatok, bizottságunk és valahol a 400 dolgozó nevében is.” És elégedett Fekete Sán- dorné, a KÖVIZIG közművelődési bizottságának titkára is, bár itt a legfőbb gondon a patrónusi rendszer sem igen segíthet. A vállalat ugyanis abban a sajátos helyzetben van, hogy a dolgozók zöme szétszórtan él a megyében. Ráadásul általában nem ott laknak, ahol dolgoznak. így aztán, mint a bizottság társelnöke, Szilágyi Gábor mondja: Sarkad, Szarvas, Szeghalom, Vésztő... népművelőit is csatasorba kellene állítani a cél érdekében. Kisebb-nagyobb gondok tehát vannak, ám ezeket, ha mindkét fél akarja, hisszük, előbb vagy utóbb közösen — Szabó Lajos, a 8. számú Volán Vállalat városi személyforgalommal foglalkozó osztályvezetője és Csaba Márton, a városi tanács műszaki osztályának vezetője derekasan állták a kérdéseket, s kendőzetlen őszinteséggel, úgymond kapásból válaszoltak is. A jelenlevők sok mindent megtudhattak, amelyek egy Részét talán nem érdemtelen most továbbadni. Már csak azért sem, hiszen a megye- székhely minden hatodik lakója a Lencsési úti lakótelepen él, s ma Békéscsaba egyetlen olyan körzete, amely — ha a korábbihoz .képest visszafogottabb mértékben, de — tovább épül, fejlődik. A téma a tömegközlekedés volt. Többen megfogalmazták: a megyeszékhely ellátottsága igen jónak mondható, a lakótelepé különösen. Annak ellenére, hogy megannyi bosszantó apróság is jelen van. Ilyen például az is, hogy a reggeli és a délufáni csúcsidőben egymást szorosan követi 2-3, különböző jelzésű busz is, majd jókora szünet következik. Így a legelöl haladó csuklós tömött, a követő kocsik pedig igencsak szellősek. A megoldás a' folyamatos indítás, az amúgy is tarthatatlan menetrend eltörlése, illetve a menetsűrűséget biztosító forma bevezetése lenne. A felszólalók megemlítették azt is, hogy a korábbi évekhez képest sokat javult a buszvezetők udvariassága, Ugyanakkor a közönség utazási morálja enyhén szólva minősíthetetlen. A jelenlevők megtudhatták azt is, hogy még ebben az évben szeretnék megszüntetni, a bizony többször rossz, mint jó jegykiadó auDanszki Károly elégedett s e szón van a hangsúly — megoldják. De mi történik akkor, ha a felek közül valamelyik nem óhajt partner lenni? Nos, sajnos erre is találtunk példát Gyulán. „Nekem a termelőszövetkezetekkel kellett felvennem a kapcsolatot. A Munkácsy- ban minden rendben, de a Köröstáj ... Ök arra hivatkoznak, hogy szétszórtak, hogy sok a bejáró és így tovább. Hiába keressük őket, azt kell hinnem, nincs igény a segítségünkre. Azt sem tudom, van-e közművelődési tervük.” Hogy Marsi László, a művelődési központ munkatársa kérdésére választ kapjunk, a szövetkezetben a szociális tomatákat. A narancssárga, nagy méretű gépeket a budapesti villamosokról ismert lyukasztók veszik át — a tervek szerint. Ehhez azonban először a Volánnak csaknem kétszáz jegyárusító helyet kell biztosítania, illetve megszerveznie. A két környező megyeszékhelyen — Szegeden és Debrecenben — a közelmúltban vezették be ezt a módszert. A tapasztalatok szerint jelentősen nőtt a jegy nélkül utazók, az úgynevezett bliccelők száma. Vagyis: ha előre lehet majd megváltani a menetjegyet, akkor az ellenőrök számát, az ellenőrzés hatékonyságát is növelni kell. Többen említették, hogy az úgynevezett déli iparvidék (a Kétegyházi út és környéke; 17 üzem és vállalat) nincs bekapcsolva a városi buszforgalomba. ígéretet kaptunk rá, hogy a május végén bevezetett forgalmi rend lényeges előrelépést hoz. Kérdeztek az új távolsági buszállomásról is. A vasútállomás előtti téren felépülő, igen korszerű buszállomás a tervek szerint 1985-re készül el Ezzel összefüggésben is a városi tanács és a közlekedési vállalat részletesen felülvizsgálja a főutca, vagyis a Tanácsköztársaság útja közlekedési, forgalmi helyzetét. Ha már az utaknál tartunk. ígéretet kaptak a fórum résztvevői, hogy még ebben az évben elkészül a Gyulai útba torkolló, a KISZ-iskolánál kezdődő bekötő út újraaszfaltozása. így esetleg lehetőség lesz arra is, hogy a lakótelepet busz- körjárattal is összekapcsolják a városközponttal. Szintén még ebben az évben szeretnének hozzáfogni a lakóÉs elégedett Fekete Sándorné is és kulturális bizottság elnökét, Boros Ferencnét kerestük fel. „Hogy készült-e közművelődési terv? Nem valószínű, nem hiszem. Csinálunk mi több mindent, de valahogy nincs érdeklődés. Vettünk jegyeket a várszínházba, a székek üresen maradtak. Vagy ott volt a közművelődési vetélkedő. Befizettünk, újságokat szereztünk be, végül egy brigádot sem tudtunk indítani. Elmondtuk mi ezt a patrónusnak is, de nem hiszem, hogy tud segíteni. Megmondom őszintén, valahogy nincs ennek rangja nálunk ...” Hogy mindenütt elégedettek legyenek? Hogy a szatelepet a várossal összekötő új út építéséhez, amely a Corvin—Lencsési útból az Építők sportpályáján keresztül vezetne a Bánát és a Szemere utcákon át a Bartók Béla utca és Petőfi utcai kereszteződésnél. A bevezetőben említett apró bosszúságok sorába tartozik az is, hogy a Volán rosz- szul mérte fel az ötnapos munkahét bevezetésekor a hétvégi utazási igényeket. Szombaton délelőtt (Békéscsabán dőreség számításba nem venni a piacot!...) és vasárnap délután (ilyenkor mennek haza az unokát- gyereket látogatók!) nagyon nagy a zsúfoltság az igen ritkán induló buszokon. Ezen mihamarább változtatni akar a vállalat. Jelenleg is hetente mérik a forgalom alakulását, eloszlását. Az új év beköszönte táján eltűntek a lakótelepi, térképszerű tájékoztató táblák, amelyek elsősorban az idegenek, rokonlátogatók tájékozódását voltak hivatottak elősegíteni. Megtudtuk, hogy ezeket — a Lencsési ABC és az úgynevezett „Lila ABC” elől — a városi tanács szerelte le, hogy az újabb beépítések, változások rajzával, néhány közérdekű telefonszámmal kiegészítetten legkésőbb április első napjaira visszahelyezzék. Az itt említett témák csak töredékét képezik annak, amiről szó volt ezen a kiválóan sikerült esten. Említették a személyszállító vonatok mind jobban csökkenő, a helyközi és a távolsági buszok egyre növekvő kulturáltságát, a városi taxiforgalom anarchikusságát (megyénkben 32 Volán- és 38 magántaxi van, jelentős részük Békéscsabán!), az úgynevezett tehertaxik meg- rendelhetőségének bonyolultságát. Amint a Tanács- köztársaság útja és a Petőfi utca sarkán épülő lakóházat átadják az építők, annak földszinti üzletsorában megnyílik a Volán ügyfélszolgálati irodája. Itt lehet majd tehertaxit is — Csabán 25 van belőlük — rendelni. Jó lenne, ha akár a HNF, akár a városi tanács hasonló, közérdeklődésre. számot tartó témákban fórumokat rendezne. Nemcsak a Lencsési lakótelepen, nemcsak a megyeszékhelyen! Hiszen mindkét fél csak tanul belőle... (Nemesi) vak mögött mindig valóban tartalmas, minden területre kiterjedő közművelődési munka legyen? Nos, a beszélgetések végső tanulsága az, hogy addig még jó időnek kell eltelnie. Ám egy másik tanulságot is le kell vonnunk. Annak az időszaknak vége, mikor egy népművelő — hadd használjunk közhelyet — egymaga megválthatja a világot. Közösen menni fog. A közművelődési bizottságok létjogosultságát immár az idő bizonyította. Hogy még biztosabban álljanak a lábukon, ebben segíthetnek — ha engedik, igénylik — a szakemberek Gyulán, s esetleg másutt is ... Nagy Ágnes Egy kísérlet eredményei Gyulán Boros Ferencné, a Köröstáj Tszből Fotó: Gál Edit
