Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

Hazai tájakon A gyöngyösi Orczy-kastély Utcák, nevek, számok Minden nagyobb városnak — érthetően — kötelessége eligazítani lakosait, vendégeit, valamilyen módon tájé­koztatni őket, hogy megtalálhassák a keresett házat, benne az üzletet vagy a rég látott ismerőst. Lassan ala­kult ki egy-egy városban az évszázadok folyamán a te­rek, főutak és az azokat összekötő kis utcák hálózata. Egy szebb, jellegzetes ház, az egyik cégér vagy mester­ség ragadt névként az utcára, s maradt meg akkor is, amikor az elnevezés alapja már régen múltba tűnt. Ki tudná már, hogy volt Tómalom, Csordakút, Gázló, Szarvascsárda, ha nevében utca, tér nem őrizné em­léküket. Az Orczy-kastély Gyön­gyös . városának illusztris pontján fekszik, s mindazok, akik a Mátrába igyekeznek, óhatatlanul elhaladnak mel­lette, és megcsodálják ba­rokk-klasszicista szépségeit. A kastély mai formáját a XVIII. században épült ba­rokk palota átépítése után nyerte el. A klasszicista épü­let négyszögletes alaprajzú. Bekerített park veszi körül, a Kossuth utcai homlokzat­hoz csatlakoznak a falazott mellvédek vaskerítései, mindkét oldalon egy-egy oroszlános kapuval. A kastély tervező-építője minden valószínűség szerint Zofahl Lőrinc lehetett, Or­czy Lőrincnek, a költőnek az unokája. A barokk kastély első tu­lajdonosa, Orczy István He­ves megye főispánja volt. A krónikák szerint 1708-ban házcsereügyletet bonyolított le II. Rákóczi Ferenc feje­delemmel, 1717-ben pedig Thököly Imre gyöngyösi bir­tokainak egy részét is meg­szerezte 2000 forintért. Azt a telket, amelyen ma a kastély áll, tisztelete je­léül a gyöngyösi tanács aján­dékozta Orczynak. Ez a „fér­fiispotály templomon túli, or­szágút mentén fekvő terű­Szélmalmok A szélmalomról minden­kinek Don Quijote, Spa­nyolország vagy a holland táj jut eszébe. Pedig a szél­malmok — országonként változó, speciális formákkal — szinte egész Európát, Kö­zel- és Távol-Keletet behá­lózzák. A legenda szerint, mint a virágokat, úgy ültette el a szélmalmokat görög földön egy óriás. S a görög szige­teken és a szárazföldön ma is 15 ezer szélmalmot tarta­nak nyilván. A Mikonos-szi- get fehér szélmalmai — többnyire mulatók, művész­házak — és Jos-, Kimolos- Párosz-sziget öreg malmai a legszebbek. Ma már turista­látványosság. Csakúgy, mint Ciprus szigetén, ahol a he­gyek lankáin, a sík vidéken, mint óriás fehér virágok fo­rognak, pörögnek a malom­vitorlák. Talán az alexandriai He- ron, a ragyogó amatőr me­chanikus találta fel a szél energiájának speciális hasz­nosítását az első században, egy orgonát hajtott a szél erejével. Tipikus holland malom let” 1742-ben még üresen állt. Bél Mátyás sem említi, hogy létezett volna már az Orczy-kastély a város hatá­rán túl. Viszont megemlíti, hogy ott állt már két major­sági épület, Orczy István és Grassalkovich Antal tulaj­donában egymás szomszéd­ságában. Valószínűleg ezen épületek egyikéből építették ki az első barokk stílusú kastélyt, 1750 táján. A ké­sőbbi klasszicista kastély építési, terve is dátum és alá­írás nélkül maradt meg, mert a hozzá csatolt íratok elvesztek. Az úriszék jegy­zőkönyvében 1826-ban tesz­nek említést Orczy Lőrincz épülő palotájáról, melynek következtében a környéken levő huszonegy portát tűzve­szély miatt kisajátítja, le­bontja. Ezt a területet épí­tette ki a későbbi angolpark­ká. Az építés során az U alakú barokk kastély keleti szár­nyát lebontják, és kapube­járatot alakítanak ki, de a régi épület bejáróját is meg­hagyják. Megmaradt az ut­cai szárny udvari homlok­zatán a földszinti árkádsor is. Monumentális, mégis har­monikus épület. A kortársak is elismerően nyilatkoztak róla. Egyes források szerint Kí­nából, mások szerint Irán­ból vagy a Tibeti-fennsíkról származott Európába a szél­malom. Iránban ugyanis már az írásos források sze­rint a 9. század óta ismerik a szélenergia efféle haszno­sítását. A franciaországi Ár- les adattárában a 12. szá­zadban említik először a szélmalmokat, de egy évszá­zaddal később már egész Frankhonban ismerték. Előbb terjedt el a szélmal­mokkal való őrölés Skandi­náviában, Észak-Európában, mint a szélmalom hazájá­ban, Spanyolországban. Dá­niában, Svédországban van­nak ma is a legjobban kon­zervált, sokszor ma is mű­ködő szélmalmok. Csak Óland-szigetén 400-at, Skan­dináviában pedig kétezret őriznek. Hogy Cervantes hőse, Don Quijote szembeszáll a szél­malommal, annak a késői spanyolországi meghonoso­dás az oka, számára isme­retlenek lehettek még e ha­talmas szörnyek. Később La Mancha vidékén, Malorca- szigetén egymást érték a szélmalmok, amelyek közül ma is sok áll. Casablanca és Algáidé között élénk színű, működő és műemlék szél­malmok szegélyezik az utat. „A szél megragadja a vi­torlákat és játszik velük” — írja egy holland költő, a szélmalom másik hazájából. Itt már nemcsak őrlésre, de öntözésre, vízemelésre is használták a szélmalmokat A két kapu oroszlánjait Uhr Ferenc morvái szárma­zású pesti szobrász készítet­te. Az utcai vaskerítést a hagyomány szerint a napó­leoni háborúkban zsákmá­nyolt puskacsövekből építet­ték a falba. A korabeli kas­télyhoz díszes gazdasági épü­letek is csatlakoztak, közü­lük ma már csupán egy áll. Az Orczy-kastélyt 1814-ben' I. Sándor orosz cár is felke­reste, és meg is szállt ott. Még egy történelmi neve­zetesség színhelye volt az épület: 11149-ben itt tartott haditanácsot Kossuth Lajos jelenlétében a honvéd had­sereg tiszti kara, és innen indult diadalmas tavaszi hadjáratára Görgey Artúr. Sajnos, néhány hónappal ké­sőbb itt szállt meg Paskie- vics cári tábornok is. Orczy Lőrinc birtokát előbb Orczy Anna, majd házassá­ga révén gróf Szapáry Jó­zsef örökölté. Tőle került Wildburg Artúrné tulajdo­nába, akitől 1930-ban a vá­ros megvásárolta. A kastély 1945-ben ipari- tanuló-iskola lett, majd 1957-től itt rendezték be a Mátra Múzeumot. — a 15. századtól kezdve. Egykor 10 ezer malom for­gott Hollandiában, s máig is dolgozik közülük több mint ezer. A Wipmolen típusú mal­mok feladata volt a tenger­től elhódított területeken a csatornák mentén a víz­emelők működtetése. A hol­land malom szilárd kőalap­zaton áll, csak a vitorlája forog. A német malmot fa­lábakra építették, a rásze­relt egész malomház elfor­dul a szélfúvás irányába. Ilyenek a gyertyatartónak becézett bretagne-i szélmal­mok is. A malmok — ma látvá­nyosságul szolgálnak a tu­ristáknak, éttermet, múzeu­mot rendeznek be bennük, vagy művészek vásárolják meg műteremnek. Sok ke­rült szabadtéri múzeumba, skanzenbe. Hollandiában 1923 óta mű­ködik egy klub, amely védi, őrzi a régi malmokat és ha­gyományaikat. A németor­szági Münster büszkesége az' a szabadtéri múzeum, ahol egykor 23 szélmalom for­gott. Közülük a legnagyobb 1748-ban épült, s ma is őröl. Ez a malom látható azon a képeslapon, amelyet az agadiri földrengés sújtot­ta árvák megsegítéséért bo­csátottak ki. A malom ma is -forog — jó célért: a világ éhező gyermekeinek külde­nek a látványért beszedett díjakból adományt. Kádár Márta Ahogy nőttek, terebélye­sedtek a városok, nem volt elegendő csupán az utcát megnevezni, a sok viszony­lag egyforma háznak számot is kellett adni. Bécs például a múlt század első negyedé­ben — legalábbis a korabeli magyar városokhoz mérten — olyan volt, hogy Márton Józsefnek, a Bétsi Magyar Újság mellé Toldalékul adott kötet szerzőjének sorai szerint: „Minden házon raj­ta van annak száma; az út- szák szegletházain pedig az utsza neve fel van írva.” A reformkorban városa­inkban testületek alakultak, melyek már tudatosan igye­keztek az egész település összképét, belső rendezettsé­gét alakítani. Pesten 1808- ban Szépítő Bizottmány kez­dett működni a nádor elnök­letével, Pollack Mihály szak­értelmével és sokak város- szeretetével. Az utcák több­ségének már itt is neve van, néhány máig is élő (Borz, Zöldfa, Aranykéz, Mozsár, Fehérhajó, Vaskalap, Rum- bach). Szombathelyen a „csinosságra ügyelő bizott­ság” 1838-ban számoztatja meg a házakat, s gondosko­dik az utcanévtáblák elké­szítéséről. A nagyvárosok a század- forduló környékéről lassan magukba olvasztottak sok környező kistelepülést. (Ez a folyamat ma sem ért véget.) Többek között Nagy-Buda- pest a példa rá, hogy mivel jár — mármint az utcák el­nevezését illetően — az ilyen egyesülés. Még mindig sok Budapesten az azonos ne­Most, a télutón sok csa­ládban születik meg olyan elhatározás, hogy a ház kö­rüli udvaron, vagy az újon­nan megszerzett telken zöld­ség- vagy virágtermesztést, gyümölcsfák telepítését, esetleg kisállattartást is kez­denek. S noha legtöbbször a kistermelés nem lesz a családi megélhetés alapja, mégis érdemes a szükséges tennivalókat jól átgondolni, sorra venni, ha úgy tetszik megtervezni. A tervszerűtlenség, kap­kodás, az ötletszerű szaporí­tóanyag, szerszám és vegy­szervásárlás felesleges pénz­kiadás, a tervszerű előké­szület viszont sok csalódás­tól óvhat meg. Legelőször azt kell eldön­tenünk, hogy csak a család ellátása a cél, vagy adottsá­gaink lehetőséget nyújtanak felesleg termelésére, értéke­sítésére is. Azt is célszerű körültekintően megvizsgálni, telkünk talaja, a vidék ég­hajlata mit tesz lehetővé. Jó előre tudnunk azt is, hogy az országos és helyi rendel­kezések milyen fatelepítési rendet, állattartási lehetősé­geket engedélyeznek. Ahány család, annyi igény, mégis érdemes a ré­gebben kertészkedő szom­szédoktól megtudakolni, ők mit termelnek sikereseb­ben? A környék hagyomá­nyai legtöbbször jól igazí­tanak el a számbajöhető fajták, módszerek tekinteté­ben. Azt sem árt megfigyel­ni, hogy a helyi piacon mi­lyen termelvényeket lehet rendszeresen és olcsón kap­ni, s mihez nehezebb hozzá­vű utca és tér. Pedig már a múlt század hetvenes évei­ben rendelettel szabályozták az utcaelnevezéseket. 1976 óta a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának rendelke­zése előírja, hogy minden utcát, parkot, teret, utat, közutat el kell nevezni (ám élő személyről nem szabad), s egy kerületben, városban vagy községben azonos ne­vű utcák nem lehetnek. Mára azért a szívós és türelmes munkának kö­szönhetően csökkent az azo­nos elnevezésű utcák száma. A fővárosi kerületeken be­lül már sikerült felszámolni az azonos utcaneveket, de az is igaz: ma is több tucat­nyi Kossuth, Petőfi, Rákóczi utca, út, tér között kell el­igazodni. Nemrégiben jelent meg a Budapesti utcajegyzék című fontos könyvecske, amelynek tartalma látszatra nem sok­kal több a hét és fél ezernyi utca felsorolásánál, megje­lölve azok helyét, esetleges névváltozásait és megközelí­tésük módját is. Valóban nem sokkal? Hisz az egész magyar történelem és iroda­lom, tudományunk és ipa­runk múltja áll a nevek mö­gött! Őszintén szólva nem csodálható, hogy Szép Ernő is izgalmasnak talált egy hasonló füzetecskét harminc­öt évvel ezelőtt. Az akkori Fővárosi útmutató azt is jelölte pár szóval, kire em­lékeztet az utcasarki tábla. Mára eltűnt a könyvből a magyarázat, uralkodik a praktikum (persze, hiszen így is 600 oldalas a kötet). jutni. Természetesen, ha le­hetséges, az utóbbiak ter­melését érdemes megkezde­ni. Kiskertben például alig­ha célszerű téli alma ter­melésére berendezkedni, hi­szen a nagyüzemek, a na­gyobb kerteket művelő ter­melők ezt nagy mennyi­ségben, viszonylag olcsón állítják elő. Viszont a nyá­ri alma, a bogyósok, a kü­lönlegesebb zöldségfélék már nehezebben szerezhetők be, gyakran az áruk is bor­sos — inkább ezeket érde­mes a ház körül megter­melni. Már az előkészületek, a tervezgetés idején is jó fi­gyelembe vennünk — mi­nél kisebb egy kert, annál fontosabb a terület jó, ará­nyos beosztása, a termelni kívánt fajták összeválogatá- sa. Az is régi igazság, hogy a termelt fajták számának növekedése jelentősen eme­li a ‘ műveléshez szükséges munkaigényt is. A termést nem adja ingyen a föld. Érdemesebb kisebb felada­tot vállalni, kevesebb faj­tával indulni, a munkákat mindig idejében elvégezni, mint nagy kezdeti lendület­tel rengeteg magot elszórni, palántát ültetni, és idő, erő híján később kapkodni, esetleg abba is hagyni a megkezdett munkát. Ha területünk adottságai megfelelőek, s a kereslet is erre buzdít, emellett ked­vünk és erőnk is van, érde­mes a család szükségletén túl piacra is termelnünk. Az árutermelés természetesen már nagyobb' körültekintést kíván, hiszen nagyobb a be­Sok helyen az utca elején legalább egymondatos tábla frissíti fel a közös emlékeze­tet. (Tudja-e különben a mai járókelő, hogy Bertalan La­jos Tisza-szabályozó mér­nök volt, hogy a Beniczky Lajos utcában a Haynau ál­tal kivégeztetett honvédez­redes előtt kell főt hajta­nunk?) A város egyes utca­nevei (s ez szerencsére nem­csak fővárosi jellegzetesség) megváltoztathatatlanok. Vannak védett utcanevek, amelyek a város kialakulá­sára, fejlődésére, a település­re vagy lakosaira, eleink te­vékenységére utalnak, s ne­vüket régen, legalább a szá­zadfordulón kapták, azóta jellegzetessé váltak. Ilyen módon is őrizzük a hagyo­mányokat. Felsorolni lehe­tetlen az összesét, néhány példa mégis ide kívánkozik. Védett utcanév az I. kerület­ben: Alagút, Apród, Csalo­gány, Mészáros, Tárnok; Óbudán a Flórián tér, Kis- celli, Mókus, Hajógyár, Sző­lő, Vöröskereszt utca; az Opera mellett a Dalszínház; a Belvárosban: Akadémia, Alkotmány, Aranykéz, Bás­tya utca, Múzeum körút; kissé arrébb, a Józsefváros­ban a Bérkocsis, a Kisfuva­ros, Koszorú, Kőris, Jázmin utca. Az egyedi utcaneveket sem szabad megváltoztatni. Megszokottságuk, a helyi sa­játosságok, hagyományok diktálják: maradjon néhány tucatnyi biztos „támpont” (Fátyol, Fém, Cserfa, Harcsa, Kacsa, Bokor, Ágoston, Jáz­min, Tavaszmező — ugye, milyen szép?) Jó tudni, hogy a főváros­ban a házak számozása is áttekinthető rendben törté­nik. A város közepe a Lánc­híd, innen kifelé nő az utak mellett a házszám, mégpe­dig a jobb oldalon a párat­lan, a bal oldalon a páros számok. A főútvonalakat a Dunánál kezdik számozni — innen van, hogy a Körúton változik a páros-páratlan. Vagyis a Ferenc körút páros oldalának folytatása a Jó­zsef körút páratlan oldala. A mellékutcákat mindig a főútvonalnál kezdik szá­mozni, a tereket pedig az óramutató járásával ellenté­tes irányban. fektetés, így a kockázat is. Ilyenkor érdemes csak iga­zán hozzáértő segítséget kér­ni. Hasznos, ha még a ter­vezgetés idején felkeressük a helyi kertbarát kört, tájé­kozódunk olyan szervezetek­nél (ÁFÉSZ, tsz), amelyek szervezik a kistermelést, szerződést is kötnek az áruk átvételére. A szerződéses termeltetők ma már sokol­dalúan közreműködnek a kistermelésben. Jó minőségű szaporítóanyagot szállíta­nak, rendszeres termelési tanácsot adnak, kedvezmé­nyes áron juttatnak eszkö­zöket, berendezéseket a kis­termelőknek, nagyobb be­ruházáshoz esetleg termelé­si hitelt is adnak. De ami talán a legfontosabb: átve­szik a szerződésben lekötött árukat, így a piacozás, érté­kesítés gondját leveszik az amúgy is elfoglalt kister­melő válláról. A társulásokban való részvétel megóvhat tetemes kiadásoktól. Számos helyen kölcsönözhetők egyedül kel­lően ki sem használható gé­pek, közös beszerzéssel ol­csóbb a műtrágya, az együtt felfogadott traktor nehéz munkákat olcsóbban végez el. Ha már eldöntöttük, mit és mennyit termelünk, ér­demes részletesebb termelé­si tervet, területünkről ágyásokig átgondolt rajzot készíteni. Ez nem felesleges bürokrácia. Így szerezhet­jük be idejében a szükséges anyagokat, készülhetünk fel a soron levő munkákra. De ezek az előzetes tervek az évközi feljegyzésekkel együtt a további esztendők­ben mással nem pótolható segítséget adhatnak a sike­resebb gazdálkodáshoz. Horváth László Szémann Béla V. Gy. A kistermelés tervezése Megfontoltan, meggondoltan Spanyol táj malmokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents