Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
1983. február 12. szombat o Lapszemle 1945 kora tavaszáról _ A demokratikus |B front napilapja, a ___! Szabadság 1945 - február 8-án, csütörtökön hírt ad arról, hogy űj színfolt tűnt fel a főváros utcáin. „Egyre több és több olyan formaruhás rendőrt látunk, akiknek az öltözéke nemcsak szimbólum, mert ol- daLfegyvert és kardot is viselnek. Ma reggel azonban érdekes látvány fogadja a pestieket. A Király utca és a Teréz körút sarkán orosz női forgalmi rendőr helyett magyar forgalmi rendőr irányította az autók és a gyalogosok átkelési rendjét. Kissé szokatlanul hatott a posztján, mert a régi, jól bevált karmozdulattal való irányítás helyett, orosz szó- - kás szerint, piros és sárga zászlócskákat lengetett. Látszott a rendőrön a boldogság, hogy újból gyakorolhatja a régi tisztét, de az orosz autók sofőrjei is jóindulatúan mosolyogtak, ha a magyar rendőr néha eltévesztette a színes zászlócskák használatát. Tíz órakor jött érte a váltás. Rendőrünk topogott a sáros bőiében, és boldogan nézett szét a még rendezetlen körúton. — Fog ez menni! — mormolta magában, és kíváncsiak gyűrűje szeretettel simogatta szemével.” Február 11-én, vasárnap a Szabadság felhívja az olvasók figyelmét, hogy Szálasi továbbra is kiszolgálja a németeket : „A nyilas-rádió közleménye szerint Szálasi legutóbb meglátogatta Győr megye néhány községét. Körútja során Győrszentmárton községben az egybegyűltek előtt beszédet mondott. Megmagyarázta nekik a nemzetvezető és a vezetettek viszonyát. Ez a viszony szerinte közvetlen és egyszerű: a nemzetvezető vezet, a vezetettek engedelmeskednek. Kijelentette, hogy a hungarista kormány fő célja a magyar—német sorsközösség teljessé tétele. A magyarok ezt a sorsközösséget már elég teljesnek tartják. Kézzel fogható nyilvánulása a vesztett háború, a Voro- nyezsnél, a Kárpátokban és a Tiszánál sírba tett százezrek, Nyíregyháza, Budapest és más magyar városok romjai, a négy éve tartó nyomor és szenvedés.” Címében Petőfit idézi a tudósítás („Talpra magyar, hí a haza!”), amely a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek a Magyar Színházban tartott első to- borzó nagygyűléséről számol be: „Hatalmas, jelszavas táblák alatt, hosszú sorokban vonultak fel az ifjúság csoportjai a város különböző pontjairól. A műsort az újpesti ifiszövetség fúvószenekara kezdte meg, a régi népszerű, Szalmás- és Ván- dor-kórusindulókkal szerepelt. Gyarmati Anikó Ady- versei, Major Tamás szavalata és Török Erzsi Kossuth- nótái adták a műsor kulturális részét. A négy szónok világított rá a gyűlés tulajdonképpeni céljára. Kiss Sándor hosszabb beszédben mutatott rá a szövetség alakulásának rendkívüli jelentőségére, célkitűzéseire, programjára. A reakció által eddig mindig lehetetlenné tett ifjúsági egység most végre megvalósulás előtt áll, tőlünk függ, milyen keményre, milyen harcosra tudjuk kovácsolni. Kicsi Sándor a magyar ifjúság különböző rétegeinek ösz- szefogásáról beszélt, Hollós Ervin a magyar nemzeti hadseregről, amelybe az ifjúságnak kell a legjobb harcosokat adni. Hazai Jenő önkéntes jelentkezésére szólította fel az ifjúság tömegeit.” A „Debreczen” című újság február 13-i, keddi számában a nádudvari fiatalok szervezkedését ismerteti, akik a Népkor nagytermében nagy sikerű gyűlést rendeztek: ..Oláh István helybeli titkár megnyitójában az ifjúság szerepét vázolta az új társadalomban és országépítésben, majd a debreceni diákság nevében Csatáry Dániel beszélt az ifjúság történelmi szerepéről, és ismertette a DISZ programját. A nagygyűlés szónoka Kiss József, a DISZ országos titkára volt, aki a több száz főnyi hallgatóság előtt a paraszt- és munkásifjúság helyzetéről szólott, majd rámutatott a negyedszázados reakciónak az ifjúság egységét megbontó szerepére. A vidék parasztifjúságának legfontosabb tennivalójaként az ipari munkásifjúsággal való szoros együttműködést jelölte meg. Ezután Kiss Lajos községi bíró a DISZ-hez való csatlakozásra szólította fel a falu ifjúságát. A nagygyűlés megválasztotta a helyi szervezet tisztikarát." Ugyancsak a ..Debreczen" hasábjain lát napvilágot, miszerint katholikus és protestáns lelkészek másfél napos testvéri találkozóra gyűltek össze a hajdúsági városban, hogy megbeszéljék a közös állásfoglalás lehetőségét a legégetőbb kérdésekben. Nyilatkozatukból:: ,.A megoldásra váró sok magyar feladat közül jelenleg a következőkre kívánunk az evangélium fényével rámutatni: a) A testi és a szellemi munka, valamint a munkabér időszerű kérdésében útmutatónk e két ige: «Ha valaki 1 nem akar dolgozni, ne is egyék« (II. Thess. 3:10) és »Méltó a munkás az ő bérére« (Mt. 10:10). Igazságtalan az, hogy valaki olyan jövedelemben részesüljön, amely őt munkája értéke alapján nem illeti meg, de igazságtalan az is, hogy a munkást bárki is éhbérért dolgoztassa. b) Kívánjuk a földkérdésnek és az egyéb nemzeti vagyon kérdéseinek igazságos rendezését, s ebben érvényesüljön a nemzet közös érdeke és az egyének rátermettsége.” összeállította: Tuza István Hogyan is történt? Válaszol: Hollós Ervin Jól emlékszem a Magyar Színházba összehívott ifjúsági nagygyűlésre. Már az rendkívül megkapó volt, ahogy a fiatalok jöttek, sok százan, énekelve. Negyvenöt februárjában, énekelve! Nagyon rosszul öltözött, túlnyomó többségben kopott kabátos munkásfiatalok, diákok, akiknek szeméről, arcáról látni lehetett az éhezést és a nélkülözést. Ugyanakkor a lelkesedést és az odaadást is. A teremben mi, az elnökség, meg a szónokok a színpadon ültünk. Egyszer csak szétnyílt a függöny. Maga a hangulat, a jelszavak kiabálása, miközben zene szólt, aztán a szavalatok között elhangzó egy-egy beszéd felemelte az embert. Az egész műsor talán másfél órát tartott. Néztem a közönséget, és a szívem a torkomban dobogott, de kiváltképp akkor, mikor fel kellett állnom beszélni. Ahogy az újságcikkben is megjelent, négyen kaptunk szót, s ha nem tévedek, én harmadikként kerültem sorra: Jóllehet, addigra már volt némi tapasztalatom, mert előzőleg a felszabadult Szegeden, sőt Budapesten is tartottunk gyűléseket, nem is beszélve a felszabadulás előtt még az Országos Ifjúsági Bizottság által szervezett megmozdulásokról, de azok a fellépések kisebb közösségekben, ötven—hatvan fiatal előtt történtek. Itt azonban sok száz, talán ezer, ezerötszáz szempár szegeződött rám. Először a szó szerint leírt mondanivalót olvastam, később valahogy letettem a papírt, és szabadon kezdtem beszélni. Azt mondtam, amit éreztem, amit gondoltam. Hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert a hivatalos Magyarország vezetőinek jóvoltából részt vett a dicstelen háborúban, sok százezer munkás, paraszt, értelmiségi dolgozó, többségében fiatal, elpusztult, hadifogoly lett, megsebesült. Az összeomlott, népellenes, fasiszta típusú rendszer maga alá temette az előző korszakot az eszméivel, illúzióival együtt, a fiatalok jelentős része majdnem mindenből kiábrándult. Igaz, elegünk volt a háborúból, mi most mégis azt akarjuk, hogy minél több magyar fiatal csatlakozzon az •új hadsereghez, hogy az utolsó pillanatban, de magyar katonák is harcoljanak a' német fasiszták és magyar csatlósaik ellen. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség első szabad, engedélyezett, legális nagygyűlése nagy jelentőséggel bírt. Toborző munkánk ezzel nem merült ki, hanem folytatódott a kerületi ifjúsági szervezetekben, az üzemekben, az iskolákban. Abból, hogy március végére Budapesten kétezer, országosan pedig harmincezer fiatal jelentkezett a demokratikus hadseregbe, a MA- DISZ oroszlánszerepet vállalt. Reggeli eligazítás Téli vadászat — hó nélkül A sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság vadászai közt valóban teljes az egyetértés. A harminckilenc tag és a két hivatásos vadász eddig 3500 fácánkakast értékesített a MAVAD-on keresztül. de jól sikerült •az élő nyúl befogása is. A vadászati szezon utolsó napjaiban jól szervezett, fegyelmezett vadászaton ~ „termésbetakarításon" —; vett részt kameránk, természetesen fény- érzékeny anyaggal töltve. Fazekas László képriportja Levezető gyakorlatok: a teke cs traktor vontatása És az elmaradhatatlan csoportkép ... ennek a kakasnak Lőttek ...
