Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

a 1983. február 12., szombat Keresztúton Nagygyantéra Gyerektenyérnyi világ. Előttem tábla mutatja az irányt Zsadány, Mezögyán, Sarkad felé. Vadvíz hullám­zik, amott a térdig érő gaz­ban tyúkok kapirgálnak. A keresztutak mellé szórt hat- vanegynéhány ház — ez Nagygyanté. Komoly arcú ha­tárőr figyeli az idegent, a buszmegállóban nők, férfiak várakoznak. Szabó Feri bá­csi felkapja a fejét, a kucs­máját hátralöki, és magya­ráz: — Jog szerint Mezőgyán- hoz tartozunk. Tanyavilág volt ez sokáig, a Tiszák bir­toka. Ott cselédeskedtem én is. Még 1922-ben kerültem ide. Tizenhatan laktunk egy négykonyhás cselédlakásban. Ott a sarkon állt a házam — nyújtózkodik az ellenkező irányba —, aztán lebontot­tuk, újat építettünk. Trakto­ros voltam a grófnál, a gép­állomásod, onnan mentem nyugdíjba 1971-ben. — Mi gondja a világgal? — bogozom tovább az élete fonalát. Szeme apai számadással te­lik meg. A nyugdíjas tanító — Semmi, csak a gyere­kek . . . Négyet neveltünk fel, és mind itthagyott — sóhajt. — Miskolcon, Egerben, Szol­nokon, Lökösházán laknak. Persze, • jönnek látogatóba, amikor tehetik. Az anyjuk beteges, én is már 72 éves vagyok. Csönd telepszik közénk. Fehér sapkában, kerek képű fiatalasszony lép elő: — A fiataloknak sem köny- nvebb. Fél hétkor megy a busz Mezőgyánba, viszi a gyerekeket az óvodába, az iskolába. Fél hatkor kelnek, végigbömbölik az utat. Itt lassabban mérik az időt. Szemben, a fák között játszótér. Elárvult hintát ló­bál a szél. A harangláb mel­lett hirdetőtábla, tavalyelőtti cetlikkel. A vegyesbolt ud­varán üres rekeszek, olajos­hordók, pumpával. Farkas Istvánná áll.a pult előtt, biz­tatni sem kell, sorolja a gon­dokat: — Már délután 3 órakor meggyújtják a villanyt, reg­gel fél hatkor meg eloltják. Ilyenkor mennek a legtöbben a buszhoz. Botorkálnak a nagy sárban, a sötétben. A tanács a füle botját sem mozdítja. A birkás ember is a járdán hajtja az állatait, de nem tisztítja meg. — Szóljon neki ... — Nem merek. Erős, el­látja a bajom — nevet jóízű­en. Molnár János bácsi somo­lyog a bajusza alatt. Bólogat, miközben friss tyúktojásokat szed ki a szatyrából. — Húsz tojó van otthon — mozdul az öreg —, csak az a. baj, hogy 1,20-at adnak a tojás darabjáért. Vass Pálné, az üzlet veze­tője 15 éve kereskedő. Itt született, itt járt iskolába. tanácstag, elnöke a tanyasi népfrontbizottságnak. Tu­dom, nem dúskálnak a pénz­ben a mezőgyániak. Az vi­szont igazságtalanság, hogy 30 évig szinte egy forintot sem kaptunk. Áll minden. A vízmű építése is 3 éve vajú­dik,. az egerek eszik a „ta­nácsházát”, a kúthoz 40 cen­ti széles járda vezet, bokáig ér a sár. Falugyűlést ötéven­ként. tanács- és népfront- választáskor hívnak össze. Az emberek elfásultak, tár­sadalmi munkára sem lehet már mozgósítani. A kütnal — Mi lesz ezzel a telepü­léssel? — Fogalmam sincs... Mi nemsokára felkötjük a be- tyárbocskort, és irány Pest megye... Dél van. Nem szól a ha­rang, templom sincs. A va­dásztanya udvarán egy szi­kár ember fát aprít. Benn Váczi Jánosné, a kocsmáros tányérokat rak az asztalokra, jönnek az ipari tanulók ebé­delni. Szalad a söntés mögé. méri a pálinkát, a fröccsöt. Szódavíz nincs. Megyek a kút felé. Ez már a puszta. Magányos kútgém nyúlik az ég felé. Bamba birkák áll­ják az utamat, kerülgetem a tócsákat. A 35—40 fokos víz folyik, folyik a semmibe. Amott új téglaház, piros cse­repekkel. Vajon ki a gazdá­ja? Fáslizott lábú, jól meg­termett asszony áll a' régi épület tornácán, özvegy Buz­gón Györgyné. — Miért itt építettünk — ismétli a kérdést. — Egy éve halt meg az uram, 11 gye­rek maradt utána, négyen még itthon vannak. Ez már majdnem ránk dőlt — mu­tat a rozoga hajlékra. — Köl­csönt kértünk az OTP-től, a vejem segít, de rettenetesen nehéz szakembert szerezni. Trombózisos a lábam, a 15 éves kislányom halasztást ka­pott az iskolától, míg beteg vagyok, ellátja a családot. A lány kannát fog. kopott farmerban siet a kúthoz. — Szeretsz itt lakni? — ioholok utána. — Igen. — Miért? — Nem tudom . . . És Rodics Miska, a Szellő­ző Művek sarkadi gyáregy­ségének helyi üzemében, mi­ért vágyott vissza? — Betanított hegesztő va­gyok, együtt dolgozunk az apámmal. Tavaly januárban jöttem vissza Gyuláról, a Munkácsy Tsz-ből. Elég volt a csavargásból. Megnősültem, már gyerek is van. Most ve­szünk 200 ezerért egy há­romszobás. kényelmes la­kást. Jó itthon lenni . . . A posta lécajtaját nyitja Gazsó Lajosné, a kézbesítő. Mezőgyánból hozta a külde­ményeket. Szatyrában cso­mag, levelek, újságok. Hírek a gyerekekről, a rokonokról, a nagyvilágról. Nyargal a februári szél, öregember bal­lag a keresztúton .. . Várakozás Nemcsak elad, ő a felvásárló is. — Ezen a helyen ültem, tanultam a betűvetést — döngeti a padlót —, mert ez valamikor iskola volt. — Nem mennék el innen semmi pénzért. Nyáron látná, mi­lyen gyönyörűek a fák, az erdő. Felújítottuk a házat, a kertben minden megterem. Talán lesz törpevízművünk is. A tanács, a gyulai ÁFÉSZ, az erdőgazdaság és a Szellő­ző Művek itteni üzeme ösz- szefogott. Közkifolyót is ígértek a lakosságnak. Igaz, csupán 7-8 fiatal család ver.t gyökeret, a többiek bizony idősek. Tíz óra múlt. Tej, kifli van, a kenyérre még várni kell. A pulton vetőmagnak. A polcokon befőtt, illatsze­rek, szilveszteri pezsgő, kö­ménymag, csak papíráru nincs. A padlón rekeszes al­ma, üres pálinkásüvegek. — Ami mindennap szük­séges, megtalálhatják a ve­vők —• folytatja a fiatalasz- szony. — Az elmúlt hónap­ban 140 ezer forint forgal­mat értünk el, de több is lenne, ha nem szorítana a raktárkészlet. — Alkohol mennyi fogy? — Havonta 10—20 rekesz pálinka, hetente 10 láda sör. A bor nem kelendő, sok a szőlős gazda. Nehéz örökségek az itteni­ek. Sokféle sorsot fűzött szik­kadt szalagjára az idő. Vass Gábor és neje', a tanító há­zaspár is megöregedett. Ül­nek a konyhában, a kályha mellett, és melegszenek. — Harminckét évvel ez­előtt alig száradt meg a tin­ta a diplomámon, amikor idekerültem — emlékezik a nyugdíjas tanító. — Egy esz­tendő múlva jött a feleségem is. A gyularemetei tanítókép­zőben dr. Varga Ferenc igaz­gató belénkplántálta: nem szabad meghátrálni. Csinál­tunk mi sok mindent, még három felvonásos színművet is betanítottunk. A tanítvá­nyok hálásak, ha itthon van­nak felkeresnek, beszélge­tünk. Van közöttük szak­munkás, tanár, katonatiszt. Az ötvenes években 500-an laktak Nagygyantén. Még ta­nácsháza is épült, kutat fúr­tak, építkeztek, önálló köz­ségről álmodoztak. Aztán 1974-ben megszűnt az iskola. Mezőgyánban tanítottam, vé­gül a Szívem miatt leszázalé­koltak. Megvettük ezt a szol­gálati lakást, kettesben élde­gélünk. — Azok a fényes szellők... — kavarom fel az érzelmeit. — Elmúlt — legyint kese­rűen. — Nem mondom: ér­tünk el valamit. A kastély­ban üzem létesült, játszóte­ret építettünk társadalmi munkában, az utóbbi időben 6-7 új házat hoztak tető alá, a szakmunkások egy része visszajött. — Csak . .. — Nem szívesen beszélek erről, de úgy érzem: az it­teni 200 ember többet érde­melne. Tigenhat éve vagyok A buszmegállóban Fotó: Veress Erzsi Seres Sándor II munkásifjúság és a mozgalom Beszélgetés Pataki Istvánnal, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkárával A KISZ Központi Bizottsága 1982. december 9-én ho­zott határozata a munkásifjúság helyzetével foglalko­zik, s egyben megjelöli a további feladatokat. A hatá­rozat alapján elkészült a megyei feladatterv is, ame­lyet januári ülésén vitatott meg és fogadott el a KISZ Békés megyei bizottsága. E határozat apropóján foly­tattunk beszélgetést a megye munkásifjúságáról, a KISZ- es fiatal munkások tennivalóiról, s ezzel összefüggés­ben a KISZ-szervezetek feladatairól Pataki Istvánnal, az MSZMP Békés megyei bizottságának tagjával, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkárával. — Bevezetőül hadd kérdez­zem arról, miért vált szüksé­gessé napirendre tűzni ezt a témát? — E határozatot megelő­zően legutóbb 1975-ben volt napirenden ez a téma. S hogy most ismét előtérbe ke­rült, annak oka, hogy az el­múlt időszakban változtak a gazdasági és politikai felté­telek, s ezzel együtt válto­zott a munkásifjúság is. Az aktív keresők körében nőtt a fiatalok ‘ aránya, változott a képzettségük is, mégpedig kedvező irányban. Több a szakmunkás, kevesebb a se­gédmunkás, országosan nö­vekedett a nyolc általánost végzettek száma, és mind nagyobb az igény a második szakma megszerzésére is. Me­gyénkben a munkásfiatalok­nak csaknem egyharmada bejáró. A fiatal fizikai mun­kás KISZ-tagok száma Bé­késben 9 ezer 800, s közülük 2400 a bejáró! A változások sorába tartozik azután a bél ­és jövedelemviszonyok vál­tozása, amelynek következté­ben a fiatal munkáscsaládok jövedelme lassúbb ütemben növekszik, mint korábban. Ennek következtében na­gyobb a plusz jövedelem megszerzésére való törekvés, ami hatással van az életvi­telre. Mindezek a körülmé­nyek. a kialakult új felté­telek tették indokolttá azt, hogy a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség áttekintse a munkásifjúság helyzetét, s a megváltozott körülmények­hez igyekezzen alkalmazni a szervezeti életet. Ez az al­kalmazkodás szükségszerű. Nem kerülhetünk lépéshát­rányba, hiszen a KISZ-nek politikai feladata, hogy a munkásosztály legjobb tulaj­donságaira nevelje az ifjú­munkásokat, ez pedig csak akkor lehetséges, ha jelen vannak a KlSZ-szervezet- ben! Nagy erőt jelent, hogy a 9 ezer 800 fiatal fizikai munkás közül 1400 a párt­tag. Mindaz, amit bevezető­ül elmondtam, nem azt je­lenti, hogy az elmúlt évek­ben nem foglalkoztunk ez­zel a területtel. — A határozatra térve, kezd­jük a sort a legfontosabbal, a gazdasági építő munkával. Mi­lyen feladatok várnak ebben a megye KlSZ-eseire? — A KISZ a gazdasági építőmunkában eddig is je­lentős feladatokat vállalt, fo­lyamatos és eredményes a társadalmi munkaakciók so­ra, a védnökségi mozgalom, a kommunista műszakok. Ugyanakkor kevés fiatal munkás vett részt az újító­mozgalomban, az Alkotó If­júság pályázaton, és az olyan egyéni, a szakmai tudást fej­lesztő és bizonyító vetélke­dőkön, mint a „Ki minek mestere” és a „Szakma If­jú Mestere”. Sok munkásfia­talnak az az érzése, hogy nem kellően felkészült az újításokhoz, az egyéni ver­senyhez, pedig a gyakorlat épp az ellenkezőjét bizonyít­ja, ahol ugyanis sikerül meghonosítani az újítómoz­galmat, a' versenyeket, ott kiváló eredmények szület­nek. Az érem másik oldala, hogy sok munkahelyen pá­lyázati kiírás sem készül, másrészt a KlSZ-alapszerve- zetek sem elég kezdeménye­zőek. Alapvető törekvésünk, hogy a következő, időszak­ban munkaformáink — a gazdasági hasznosság mellett — jobban szolgálják a mun­kára nevelést, a közösség erejének növelését — gondo­lok például a társadalmi munkákra, kommunista mű­szakokra. Ezt azért is tart­juk nagyon fontosnak, mert mozgalmi munkánkban, a sport mellett, ezekbe a for­mákba a leginkább be lehet vonni a KISZ-en kívüli fia­talokat is, ami a politikai hatásunk szempontjából sem közömbös. Ugyanakkor alap­vető kérdés munkaformáink korszerűsítése is. Ezek kö­zött szerepel két új, az egyik az úgynevezett minőségi kö­rök szervezésének kezdemé­nyezése, a másik pedig az anyagtakarékos termelés, a hulladékok, másodnyers­anyagok, melléktermékek új­rahasznosítása feletti KISZ- védnökség, amely e kor­mányprogramhoz való kap­csolódásunkat jelenti. — „Aki dolgozik, az boldo­guljon!” — ez a címe a hatá­rozat második fejezetének. Mit jelent ez közelebbről? — Törekvésünk, és szeret­nénk abban előrelépni, hogy a jó munkások, jó szakem­berek megbecsülése legyen állandóan napirenden, s a fiatalok körében a jó mun­kás legyen a megbecsült, az elismert, a példakép. Arra is törekedni szeretnénk, hogy aki dolgozik, bizonyítani akar, annak legyen meg a lehetősége. Napjainkban so­kat beszélünk a munka szer­vezettségéről, színvonaláról, az anyagellátásról. Hogy mindez jobb legyen, ahhoz hozzá kell járulniuk aKISZ- fiataloknak is, többek között például úgy, hogy a fiatal irányító szakembereknek ez legyen a KISZ-feladata. Meggyőződésem, nem igaz, hogy a fiatalokat nem ér­deklik a gazdasági kérdések, a politika — csak olyan helyzetbe kell hozni őket, hogy kifejthessék vélemé­nyüket, hogy őszinte választ kapjanak. Visszatérve a fe­jezet címére, szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy ki-ki a végzett munka ará­nyában részesedjék. Ezt szol­gálja érdekképviseleti tevé­kenységünk is, mellyel egy­aránt segítenünk kell a gaz­dasági feladatokat, és ugyan­akkor a becsületesen dolgozó munkások boldogulását is. — A következő új, nagy té­makör a politikai nevelőmun­ka, amely tulajdonképpen nem is választható el mind­attól, amelyről eddig beszél­tünk, s amely területen van még bőven tennivaló. — Az aktív -politikai ne- velőmúnka a munkásfiata­lok körében alapvető felada­tunk. Meggyőződésem, hogy akkor állnak tudatosan a szocializmus ügye mellé, ha részesei lehetnek a szocia­lizmus, s ezáltal a saját sorsuk alakításának. Ebben pedig nem kis felelőssége van a KlSZ-szervezetek- nek. Arra gondolok, hogy az aktív politikai munka nem­csak azt jelenti, hogy poli­tikai kérdésekről beszélünk, például vitakörökön, ünnep­ségeken, hanem az aktív cselekvést is, ami az élet minden területén megnyil­vánul. Igaz, a KlSZ-szer- vezetekben az elmúlt idő­szakban a politikai nevelő­munka eszközei, módszerei nem voltak eléggé színesek, sokrétűek. Változatosabbá, vonzóbbá kell tenni a poli­tikai véleménycsere fóru­mait, a politikai képzésben pedig jobban törekedni a propagandajellegre, különö­sen a szakmunkástanulók körében, segítve őket a megalapozottabb, átfogóbb világnézet kialakítására. A munkásifjúság körében pe­dig az osztályöntudatra ne­velés legyen tudatosabb, hogy ne csupán érzelmi ala­pon fogadják el a szocializ­mus ügyét. — Végül szóljunk a KISZ szervezettségéről a munkás- fiatalok körében, s a szabad idejükről, amellyel a most változó körülmények között sokan másképpen gazdálkod­nak. — A szervezeti élettel kapcsolatosan négy témát tartok kiemelkedően fontos­nak. Többször szóba került már a politikai befolyás erő­sítése. Ez azt jelenti, hogy Szeretnénk a fiatal fizikai munkások köréből a taglét­számunkat növelni. Jobban oda kellene figyelni azokra, akik tisztességesen dolgoz­nak, viselkednek, odamenni hozzájuk, hívni őket a KISZ-be. A jelenleginél jó­val többen vannak olyanok, akik bekapcsolódhatnának a mozgalmi munkába. Külön jelentőséggel bír a szakmun­kásképzőbeli KISZ-élet, hi­szen itt találkoznak a fia­talok először a KISZ-szel, s ez a találkozás döntő lehet. Ügy vélem, az alsóbb szintű KISZ-vezetőség nem érde­kelt abban, hogy növekedjék a taglétszám, szemléletvál­toztatásra is szükség van te­hát. A következő, amiről fel­tétlenül szólni kell, a párt­taggá nevelés a munkásfia­talok körében. A legjobba­kat bátrabban kellene aján­lani. és különösen az aján­lás időszakában konkrétab­ban, élményszerűbben meg­ismertetni velük a pártéle­tet. Egyébként az új moz­galmi évben egyetlen elő­írt napirendjük lesz a me­gyében a KlSZ-szervezetek- nek, és ez a párttaggá ne­velés. Röviden még két dol­got hadd említsek: a jövő­ben a programalkotás mel­lett több figyelmet kell for­dítani az irányító munká­ban a következetes végre­hajtásra. A másik dolog: növekszik a taggyűlések szerepe. Érte olyan bírálat a KISZ-t, és van is benne igazság, hogy akció- és mozgalomcentrikus. Nos, az alapszervezetek ereje nem ebben, hanem a tartalmas, nyílt vitákra alkalmat adó taggyűlésekben van. Befeje­zésül pedig a szabad időről. A legtöbb munkásfiatal a munkaidő után is dolgozik. Meg kell érteni és támogat­ni őket, hiszen valós, társa­dalmi szükségleteket elégít ki, s így jutnak ők maguk is előbbre. Ezt tudomásul kell venni. Ezt össze lehet, és össze is kell egyeztetni. Figyelembe kell azt is ven­ni, hogy a 25 év alatti fia­talt könnyebb rendezvé­nyekre, kirándulásokra moz­gósítani, hogy a fiatal mun­kásnők elsősorban a mű­velődésbe vonhatók be könnyebben, a fiúk pedig a sportba. A KISZ-es akciók elfogadottak, esetenként népszerűek a munkásfiatalok körében, de még mindig el­maradnak a kívánalomtól. Gond a megyében is, hogy a különböző »endezvényeknek nincs jó propagandája, ke­vés a személyes agitáció, s a meglevő lehetőségek nin­csenek kihasználva — mond­ta befejezésül a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára. T. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents