Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

1983. február 10., csütörtök Kép a gyulai Várfürdőből, avagy gondolatok cumizás közben Fotó: Veress Erzsi Magyar—szovjet együttműködés a csőgyártásban A Csepel Művek Tervező és Kutató Intézetének és szovjet partnereik mérnökei olyan csőgyártó gépsor ki­alakításán dolgoznak, ame­lyek rozsdamentes csöveket állítanak majd elő. Különö­sen a járműiparban, a szer­számgépiparban, a mezőgaz­dasági gépgyártásban és a vegyiparban előnyösen al­kalmazható, pontos, tartós, nagy teljesítményű gépsor műszaki dokumentációja rö­videsen elkészül, s a kiviteli tervek alapján a csepeli egyedi gépgyárban megszer­vezik a berendezés sorozat- gyártását. Ezekre a csőgyár­tó gépekre az előzetes igény- felmérés szerint nagy a ke­reslet, elsősorban a _ szovjet iparban. A csepeli kutatóintézet és a szovjet társintézmények között immár két évtizedes az együttműködés. A hat­vanas években közösen fej­lesztették ki az első komp­lett csőgyárat. Az egyedi gépgyár már három ilyen üzemet felszerelt a Szovjet­unióban, s a gyárakban évente egymillió tonna cső kerül le a futószalagokról. A hetvenes években hosszú távú; tudományos együttmű­ködési szerződést kötöttek egymással a kutatóintézetek, s annak eredményeként ki­alakították a csőgyártó­technológia korszerűbb tí­pusát, az úgynevezett pilger- rendszerűt. Az egyenként 860 tonnás nagyberendezés­ből minden évben rendel a szovjet gépipar a csepeliek­től. Az eddig gyártott és szállított csőgyári technoló­giákkal elsősorban olaj- és földgázvezetékekhez szüksé­ges csöveket állítanak elő. A műszaki együttműködés részeként egyre intenzívebbé válik a szakembercsere is. 1983-ban négy-öt magyar, illetve szovjet műszaki cso­port utazik egymáshoz, a kutató- és a tervezőmunka, a gyártásszervezés és a tech­nológia tanulmányozására és egyeztetésére. Hazakerül a Glatz-gyűjtemény A Nógrád megyei Buják köz­ségnek adományozta értékes festménygyüjteményét Glatz Henrikné, az 1958-ban elhunyt Kossuth-díjas Glatz Oszkár me­nye. A gyűjtemény legértéke­sebb része Glatz Oszkár negy­ven olajképe. A hagyományozó egyetlen kikötése a festmények méltó elhelyezése, illetve állan­dó Glatz-kiállítás rendezése Bu­jákon. A községi tanács már meg is vásárolt e célból egy ti­zenhetedik századbeli műemlék jellegű barokk kúriát, Francis- kus Fister német építőmester munkáját. Helyreállítását, és a jelenleg a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban őrzött gyűj­temény végleges elhelyezését még az idén meg akarják ol­dani. Glatz Oszkár a nagybányai festőiskola egyik megalapítója. A kilencszázas évek elején rende­zett be műtermet Bujákon; kap­csolatait a szép fekvésű falu­val, népviseletéhez máig ragasz­kodó népével haláláig 'ápolta. Bujákon, ahol igen sok Glatz- kép született, rendkívül eleven a festő kultusza, 1936-ban a köz­ség díszpolgárává is választot­ták. Elrabolták a „csodalovat” Kedden éjjel az írországi Newbridge-bcn két ismeret­len tettes elrabolta az Aga Khan — egy siita vallási közösség feje — tulajdonában levő „Shergar” nevű, 5 éves mént, a világ egyik leghíresebb és legdrágább ver­senylovát. A rendőrségi nyomozás eddigi eredményei szerint két fegyveres behatolt John Fitzgerald főlovász lakásába, majd arra kényszerítette a gondozót, hogy az istállóban válassza ki a lovak közül Shergart. Ezután a 13 millió font értékű paripát a lovásszal együtt egy lószállító ko­csiba tuszkolták és elhajtottak. A bekötött szemű gon­dozót később elengedték, és közölték vele, hogy 2 millió font váltságdíjat kérnek a lóért. A versenyló 1981-ben rekordfölénnyel, 30 lóhossz kü­lönbséggel nyerte a 1,5 mérföldes epsomi derbyt, majd három héttel később az ír derbyn is diadalmaskodott. Még ugyanebben az évben azonban a ló vereséget szen­vedett az St. Leger-i versenyen, s ezt követően tulajdo­nosa, Aga Khan többször már nem állította rajthoz. Shergar alig 3 éves versenyzői pályafutása alatt 388 970 font pénzdíjat hozott gazdájának. Ez a negyedik legna­gyobb összeg, amelyet versenyló valaha is nyert. Tanácskoztak az Országos Tervhivatal és az Ipari Minisztérium vezetői Az Országos Tervhivatal és az Ipari Minisztérium ve­zetői, Faluvégi Lajos mi­niszterelnök-helyettes és Méhes Lajos ipari miniszter vezetésével megbeszélést tartottak, amelyen részt vet­tek a két intézmény vezető munkatársai is. A megbeszé­lés középpontjában az ipar hosszú távú fejlesztése, és termelési szerkezetének kor­szerűsítése állt, ennek kere­tében megvitatták a távlati fejlődés legfontosabb kérdé­seit, és meghatározták a ter­vező-szervező munka továb­bi feladatait. Nagy figyel­met fordítottak a KGST- ben megvalósuló együttmű­ködés bővítésére, továbbá az energiagazdálkodást és a gazdaságos anyagfelhaszná­lást előmozdító programok­kal kapcsolatos tennivalók­ra. Munkaprogramot fogad­tak el az 1984—85-ös évek tervező munkájára, és meg­tárgyalták az intézmények közötti együttműködés to­vábbi bővítését szolgáló teendőket. Bízva a fiatalok tettrekészségében Érdekes és sokat ígérő if­júsági fórumot rendeztek a napokban az Orosházi Álla­mi Gazdaságban. Az üzemi KISZ-bizottság a gazdaság vezetése, a párt- és a szak- szervezet támogatásával mintegy hetven fiatal szak­embert, élvonalbeli szakmun­kást hívott össze, hogy a mai gazdasági helyzetről, a gaz­daság jövőjének formálásáról beszéljenek, vitatkozzanak. Akik ezen az A. G.-fórumon részt vettek, meggyőződhet­tek arról, hogy ifjúságunk zöme tisztában van a köte­lességével, megérti, mi törté­nik ma a nagyvilágban és idehaza. Zsótér János terme­lési igazgatóhelyettes vitain­dítóján szó esett a fiatal szakemberek beilleszkedésé­ről ; az emberi érték nagy szerepéről; a hatékonyabb munkaszervezés problémái­ról; a nagy értékű gépsorok hatékonyabb kihasználásáról, a gépek jobb megőrzéséről: az új számítógépes takarmá­nyozási receptúra több mil­liós eredményéről; a nagy értékű termőföldek hatéko­nyabb hasznosításáról; az újítások szerepéről. A meghívott vendégek el­ismerően nyilatkoztak a fó­rum rendezéséről, szerepéről. Szabó Miklós, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára felszólalásában ki­emelte, mit jelent a hozzá­értő fiatalok nagy száma a vezetésben a főbb munkate­rületen. A mostani nehéz közgazdasági viszonyok mel­lett igazi tartaléknak számít a fiatal gárda korszerű gon­dolkodása és cselekvő tenni- akarása, amit ez a tanács­kozás is bizonyít. Ennek szellemében szólt a jelenlevő fiatalokhoz dr. Násztor Sándor, a gazdaság igazgatója, arra kérte őket. hogy az új célok megvaló­sításáért tegyenek meg min­dent. Az Orosházi Állami Gazdaság KISZ-fiataljainak kezdeményezését követésre érdemesnek nyilvánította Pataki István, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára is. A lezajlott fórum végül is állásfoglalást és fel­hívást fogadott el az 1983 gazdasági év sikeres megva­lósítására: a célirányos ver­senymozgalom szélesítésében minden fiatal és idősebb dol­gozónak részt kell vennie. Műkincsek — több példányban Hamarosan rajzos katalógus készül azokról a múzeumi tárgyakról, amelyekről má­solatokat készítenek a Köz­ponti Múzeumi Igazgatóság műhelyeiben. Ez segíti majd az eligazodást a gazdag kí­nálatban. 1968 óta ugyanis megközelítőleg 700 különféle tárgyat választottak ki e célra: kerámiákat, ötvöstár­gyakat, csontfaragásokat, kis­plasztikákat. A másolatokat az igazgatóság négy önálló üzletében és a bizományosok hálózatán keresztül a múzeu­mok többségében is árusít­ják. A műkincsek másolatainak forgalmazásával közművelő­dési feladatot teljesítenek a múzeumi intézmények, mert a felbecsülhetetlen értékű tárgyak a másolataik révén is ízlést formálnak, rég múlt korok kulturális értékeit köz­vetítik. A másolatok legtöbb­je elsősorban küllemében kí­ván az eredetire hasonlíta­ni. A tökéletes hatás illúzió­jáért minden technikai lehe­tőséggel élnek: a kerámiák például az avittság látszatát keltő hajszálrepedésekkel ke­rülnek ki a műhelyből. A műtárgyak másolatait festők, keramikusok, ötvö­sök, öntők — összesen mint­egy ötvenen — készítik. A mind kedveltebb másolatok kereskedelmi forgalma éven­te körülbelül 6 millió forint. Gimnázium a külföldi magyar diákoknak Külföldön élő magyarok gyermekei kezdik meg tanul­mányaikat szeptemberben a kőszegi Jurisics Gimnázium­ban: a Magyarok Világszö- i'tségének kezdeményezésé- e nyílik módjuk a második, harmadik generációs magya­roknak hazánkban érettsé­gizni, s közben jól elsajátí­tani szüleik, nagyszüleik anyanyelvét. Hogy az ősszel érkező első diákokat fogad­hassák, bővítik a gimnázium leány- és fiúkollégiumát. Az iskolában már tavaly kiala­kították a nyelvi labort, s készülnek a speciális tanter­vek is. Az elképzelések sze­rint az első tanévre a ma­gyarul többé-kevésbé beszé­lő gyerekeket veszik föl, s ők még nem is alkotnának külön osztályt, hanem heti hét-nyolc órában angolt ta­nuló közösségbe kerülnek, így az osztálytársak kölcsö­nösen segíthetik egymást a magyar és az angol tanulá­sában. Dohányzás-statisztika Az amerikai Dohánykutató In­tézet jelentése szerint minden felnőtt kanadaira 10,2 font (egy font = 45,36 dekagramm) do­hányfelhasználás jut. A máso­dik helyen az USA polgárai áll­nak 10,1 font fogyasztással. A harmadik helyet a hollandok foglalják el 8,7 fonttal. A jelen­tés megjegyzi, hogy Hollandiá­ban a pipadohány-fogyasztás a világ ranglistájának első helyén áll, minthogy ebben az ország­ban a dohányosok nagy része pipázik. Ami a cigarettázást il­leti, e tekintetben az USA ve­zet, egy-egy felnőttre évente 3860 rigaretta jut, Kanadában 3450, Angliában 2830 darab. Ezek az adatok csak a gyárilag előállí­tott cigarettára vonatkoznak, nincsen bennük a házilag so­dort vagy töltött cigaretták szá­ma. Érdekes, hogy a tubákolás (a dohánypor orrba szippantása) is jelentős tényező a dohányfo­gyasztásban. Ez a divat az USA-ban a legelterjedtebb, így egy év alatt 280 900 000 font tu- bákot adtak el. A második leg­nagyobb tubákfogyasztó India, 9 500 000 fonttal* harmadik he­lyen Svédország áll, 5 500 000 fonttal. II minisztériumok és a megyék a nemzetközi élet hí­reit olvasva megszok­tuk, hogy két ország kormányfői időnként talál­koznak egymással. S azt is, hogy nemcsak csúcstalálko­zók vannak: a két ország külügy-, ipari, mezőgazdasá­gi, meg más miniszterei is fel-felkeresik egymást hogy —- az ilyenkor szokásos köz­lemények szövege szerint — „a felek kölcsönösen kicse­rélhessék és egyeztethessék a nézeteiket...” A diplomáciai életből vett hasonlatnál maradva a hazai minisztériumok és a megyék között is gyakoriak az al­sóbb, meg a felsőbb szintű tárgyalások. Hogy milyen időközönként, az miniszté­riumonként változik. A MÉM-ben például az a szo­kás alakult ki, hogy a mi­niszterhelyettesek az év első hónapjaiban látogatják vé­gig a 19 megyét, tervegyez­tető tárgyalások címén, bár magától értetődik, hogy nem­csak árról konzultálnak. Az ÉVM, IPM (Ipari Miniszté­rium) államtitkára, minisz­terhelyettesei viszont általá­ban akkor mennek, amikor az eldöntésre váró ügyek ösz- szegyűlnek. Arra töreksze­nek, hogy évenként egyszer lehetőleg, minden megyét felkeressenek. Maguk a miniszterhelyet­tesek és államtitkárok mond­ják, hogy az alsóbb szintek­re hárul a munka zöme, hiszen, ott állandóak a kap­csolatok. Való igaz: a mi­nisztériumok főosztályveze­tői, osztályvezetői, szakértői rendszeresen részt vesznek a megyei pártbizottságok, ta­nácsok olyan ülésein, ame­lyeken — a tárcájukat is érintő — közös ügyeket tűz­nek napirendre, mint ahogy az. is régi gyakorlat, hogy a megyei párt- és tanácsi ve­zetőket is gyakran meghív­ják a minisztériumok or­szágos rendezvényeire. Mindez persze még csak keret, ami vajmi keveset árul el a tartalmi munkáról, mármint arról, hogy miről és hogyan tárgyalnak. Ez még akkor sem elhanyagolható kérdés, ha egyértelmű és világos, hogy a „felek” tuda­tában vannak annak, hogy az országos meg a helyi ér­dekek alapjában véée meg­egyeznek. Ez annyira természetes, hogy — úgy mondjuk — er­re szót sem vesztegetnek. A Fejér megyei Tanács elnöke is nyomban egyetértett az­zal, hogy egy ideig várha­tunk még a tervbe vett Bicskei Hőerőmű felépítésé­vel. hiszen — hála a mind sikeresebb energiatakaré­kossági mozgalomnak — észrevehetően kevesebb az ország energiaigénye, mint amennyire számítottunk, s különben is itt van a Paksi Atomerőmű első részlege. De amikor arra fordult a szó, hogy — a hőerőmű épí­tésére számítva — tető alá került 120 új lakás a nagy­községben, amelyet erede­tileg átmeneti munkásszál­lásnak szántak, és most üres lesz, s kié legyen, megkét­szereződött a figyelem. A megyei tanács elnöke — ért­hető okokból — azt fejte­gette, hogy szeretnék meg­szerezni azt a 120 új ott­hont, az IPM államtitkára viszont — ez is természetes — arra hivatkozott, hogy az ország egyik ismert nevű vállalata új üzemet akar lé­tesíteni Bicskén, feltéve, hogy lakáshoz jutnak a ve­zető szakemberek és szak­munkások. A megyei tanács­elnök — mosolygó arccal és nagyon fegyelmezetten — az­zal folytatta, hogy már ne legyen félreértés, de a hely­beliek lakáskérdései talán fontosabbak volnának, mire az államtitkár úgy válaszolt, hogy a .tudomása szerint vá­ros szeretne lenni Bicske, miért ne volna érdeke hát, hogy egy újabb gyárral gaz­dagodjék? ... Vagyis — amint várható volt — nem tudtak azonnal megegyezni, ezért abban maradtak, hogy a megye és a minisztérium szakértői még egyszer meg­vizsgálják a témát, s két hét múlva majd döntenek. Ez a 120 lakás csak egy kis ízelítő abból, miképp megy végbe az életben az a folya­mat, amit a közgazdászok a tárca-, meg a helyi érdekek ütköztetésének, egyeztetésé­nek neveznek. Ugyanis se szeri, se száma az összehan­golást igénylő témáknak. Az IPM és a megyék megbeszé­léseinél maradva ezek kö­zé tartoztak például a káder­ügyek (sok új ipari vezető került a régiek helyébe, s ilyenkor mindig a miniszté­rium meg a megye dönt, kö­zösen), az egyes vállalatok decentralizálásával járó problémák, köztük annak mérlegelése, mi történjék a GELKA helyi részlegeivel, az energiagazdálkodás ilyen­olyan területe, eközött a közületi olajkályhák he­lyettesítése, vagy pedig az, hogy a vállalatoknak kisebb a nyereségük, ezért kevesebb pénzt tudnak befizetni a szűkölködő tanácsnak stb. V an tehát miről beszél­ni, sőt vitázni. De mivel az alapvető dolgokban azonosak az érde­kek, ha közleményt írnánk e megbeszélések tartalmáról, nem kellene olyan diplomá­ciai szóhasználattal élnünk, hogy „a felek kölcsönösen kicserélték a nézeteiket az egymást érdeklő kérdések­ről”. Ehelyett hosszú listá­ban rögzíthetnénk, hogy mi mindenben egyeztek meg. Még mindig az IPM-re visz- szatérve például, a miniszté­rium — Tiszakécske, illetve a megye kívánságának ele­get téve — tárgyalt az egyik fővárosi gyógyszertárral, s elintézte, hogy rekordidő, mindössze néhány hónap alatt egy gyógyszercsoma­goló üzemet adjanak át az említett nagyközségben, hogy ne kelljen más falvakba, vá­rosokba dolgozni járniuk az asszonyoknak és lányoknak, helyben is találjanak mun­kaalkalmat. A lapok meg­lehetősen szűkszavúan szok­tak beszámolni a miniszté­riumi meg a megyei vezetők, szakértők találkozásairól. Többnyire a protokolláris eseményre helyeződik a hangsúly, nem pedig a mun­kára, a vitára. Pedig értünk vitatkoznak. Magyar László A váratlanul érkezett, sűrű, tartós hóesés megnehezítette az autóval közlekedők helyzetét. Fotónk az ember és az autó küzdelmének egy nehéz pillanatát örökíti meg a 8-as úton (Fotó: MTI — E. Várkonyi Péter felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents