Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 8., kedd Az Orosházi Mg. Szakközépiskola tanulói a mezőkovácsházi ÁFÉSZ tojáskeltetőjében heti egy alkalommal gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. A három éve tartó kapcsolat során a diákok megismerkedhetnek a nagyüzemi tojáskeltetés fortélyaival Fotó: Fazekas László Gazdálkodás hitel nélkül Legutóbb hat évvel ezelőtt vett fel hitelt a 3600 hektáron gazdálkodó békéssámsoni Előre Termelőszövetkezet. Jelenleg, azaz január 1-i forduláskor egyszámlájukon 40 millió forint volt. A tavalyi gazdasági évet jól zárták. Kenyérgabonából megközelítették a megye legjobb termelőszövetkezeteinek eredményeit, kukoricából is a közepesnél többet takarítottak be, és számításba véve a mintegy 14 millió forintot kárt okozó jégverés terméscsökkentő tényét, elmondhatták a pénteken megtartott zárszámadó közgyűlésen, hogy a tervszerű, takarékosságon alapuló, a belső tartalékokat feltáró és hasznosító munkamódszer eredményeket hozott. A közepes nagyságú termelőszövetkezetekben tíz évvel ezelőtt mélypontra jutott a gazdálkodás. Gyakorlatilag fizetésképtelenné váltak. Ha vásárolni, fejleszteni akartak, „sorban álltak”, és csak akkor jutottak a kívánt géphez, műtrágyához, növényvédő szerhez, ha a fizetésképes gazdaságok már elfogytak előlük. A szállítók, vagyis a kereskedelmi vállalatok „fekete listára” tették a sámsoniakat. Ilyen körülmények között került sor a tsz vezetésében a váltásra. Az akkori új gárda alapjaiban változtatott a termelésszervezésen. Meggondoltan vettek fel hitelt, s azt csak a legszükségesebbekre költötték. A gépek és növényvédő szerek beszerzése során a célnak jól megfelelő, de nagyobb szakértelmet és figyelmet követelő olcsóbb hazai, illetve szocialista ipar termékeit vásárolták. A szakmai irányítást szigorították, a munkafegyelmet megkövetelték, és még számos intézkedést tettek, rajta tartották kezüket a gazdaság érrendszerén. Az eredmény; 1975-re megszilárdult a szövetkezet pénzügyi helyzete, jelentős tartalékaik képződtek. Ekkor gondoltak nagyot és merészet, s a következő évben már nem vettek fel hitelt. Vállalkozásaikra jellemző példa, hogy amikor a cukorrépa termelését az állam nem támogatta, ők leálltak ennek a növénynek a termesztéséről. Amikor az állami támogatás ismét napirendre került, anélkül, hogy felkészültek volna a cukorrépa-termelésre, mégis 250 hektáron vetették ezt a növényt. Az első évben, vagyis 1981-ben ez a vállalkozásuk 5 millió forint nyereséget, tavaly pedig 8 millió forint hasznot hozott. Ügy fogalmaznak, hogy saját magukat hozták kényszerhelyzetbe, minden fillérre vigyáztak. Ma is meggondolják, hogy mit fejlesszenek, mire adják ki a forintot, pedig most már lenne hitelük, a kereskedelem a sor elejére helyezte őket, a „zsebből fizető békéssámsoniakat”. Gazdaságok megbízásai egyetemi kutatóknak A nagyüzemi gazdaságok egyre gyakrabban önálló kutatási megrendelésekkel igyekeznek javítani gazdálkodási feltételeiken. Az Állatorvos-tudományi Egyetem járványtani tanszéke egész sor nagyüzem megbízására változatos témakörben indított olyan kísérleteket, amelyek gyakorlati haszna az állattelepeken közvetlenül is lemérhető. Tavaly már egymillió forint értékű szerződéses megbízatásuk volt, a befolyt összeg felét kísérleti berendezések, anyagok vásárlására fordították, javítva ezzel is a kutatómunka feltételeit. Az Állami Gazdaságok Országos Központja különleges vakcinázási program kidolgozására és a bevezetés irányítására szerződött a tanszékkel. Már 140 nagyüzemi állattelep mentes az egyik jelentős veszteségeket okozó kórtól, az Aujeszky-féle betegségtől, és az egyetem járványtani szakemberei most újabb helyeken teszik lehetővé a betegség felszámolását; a helyi viszonyok ismeretében tesznek javaslatot a vakcinázási programra. Az egyetemi oktatók rendszeresen elvállalják az állami gazdaságok állatorvosainak továbbképzését is, az elmúlt évben 350 üzemi szakember vett részt, állategészségügyi tanfolyamokon. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát több éve alkalmazza az egyetemi kutatások eredményeit. Egyebek között a nagy értékű versenylovak vírusos megbetegedéseinek megelőzésére dolgoztak ki tudományos módszert az egyetemi kutatók, ezzel veszik elejét annak, hogy a versenypályákról a' gazdaságokba tenyésztésre visszakerülő állatok netán fertőző betegségeket terjesszenek új környezetükben. Ugyancsak a bábolnai állattenyésztők megrendelésére a juhok légző- és emésztőszervi megbetegedésének — ezt az úgynevezett Adeno-vírus okozza — megelőzésére fejlesztettek ki vakcinát, amelyet a Phyla- xiában üzemszerűen gyártanak. A készítményt nemcsak Bábolnán, hanem például a Hortobágyi Állami Gazdaságban is jó eredménnyel használják. A borjak egyik szintén vírusos eredetű betegségének felszámolására az Országos Állategészségügyi Intézettel közösen dolgoznak a szakemberek hatásosnak ígérkező védekezési eljáráson; ezt a munkát egyebek között a mezőfalvi és az agárdi gazdaságok támogatják anyagilag is. 1983-ban az egyetemi kutatók a takarmánytárolás új módszereivel kapcsolatos szakmai kérdéseket elemzik. A kísérletsorozat jó alkalmat ad arra, hogy tovább tökéletesítsék az úgynevezett nedves tárolási eljárást, megelőzve a takarmányok minőségromlását, és az ezzel kapcsolatos veszteségeket. Fellendülőben Sarkad környékén az olajtökmag termesztése — Első alkalommal a múlt évben termeltettünk öt hektárnyi területen olajtökmagot. A tíz vállalkozó szellemű termelő az említett földterületről 35 mázsa olajtökmagot adott le, előre megkötött szerződésre. És mert ez a termék jól értékesíthetőnek bizonyult, már tavaly mintegy 67 mázsa tökmagot vásároltunk fel. Gondolom, nem mellékes az sem, hogy egy mázsa tökmag felvásárlási ára 5700 forint. Ha az időjárás kedvező, s a termesztés megfelelő gondossággal történik, úgy hektáronként 30—40 ezer forint értékű olajtökmag könnyen betakarítható. Marcsó János, a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ főosztály- vezetője beszélt így a háztáji és kisgazdaságokban meghonosodni látszó új termékről, az olajtökmagról. A szövetkezet szakvezetői ugyanis mindent elkövetnek azért, hogy az olajtökmag termesztése az ÁFÉSZ körzetében fellendüljön. Majd így folytatta a főosztályvezető: — Az idén már arra számítunk, hogy legalább 15 hektárnyi területen termeltethetünk olajtökmagot. Ehhez 20—25 vállalkozó szellemű termelőre van szükség. Különösen javasoljuk a tökmag termesztését a pedagógusoknak, mivel ez a kultúra nem kíván túl nagy erőfeszítést. Itt jegyzem meg, az olajtökmag kukoricával köztesként is eredményesen termeszthető. S ez azt eredményezi, hogy jó időjárás esetén egy hektár földterületen 50—60 mázsa csöves kukorica is megteremhet. Ugyanakkor a minden második sorba elvetett tökmag szép és bő termést eredményez. És e kettő együttvéve nemcsak az adott terület megfelelő kihasználását jelenti, de a munkát viszonzó jövedelem sem marad el. Egyébként 1500—2000 négyzetméternyi földterületen már kifizetődőén lehet olajtökmagot termeszteni. Egy ekkora területről mintegy 5000—6000 forint értékű tökmag várható. És ehhez — mint alapárhoz — még hozzá kell számítani az exportfelárat. Balkus Imre Csatlakozva a gabona- és húsprogramhoz Révbe érkezik a nagykamarási Ságvári Tsz Két évvel ezelőtt, de már korábban is, az almáskama- rási Sallai Tsz-ben az okozta a legfőbb gondot, hogy bármint ügyeskedtek is, nem tudtak lépést tartani a gépesítésben a követelményekkel. A szomszédban, a nagykamarási Ságvári Tsz-ben ezzel szemben éppen az akadályozta a gazdálkodás jövedelmezőbbé tételét, hogy a korszerű, nagy teljesítményű gépeket nem lehetett igazán az alig háromezer hektárjukon gazdaságosan kihasználni. Ebben az adott esztendőben a Sallai Termelőszövetkezet épp hogy csak meg tudott maradni a felszínen, a Ságvári Tsz pedig nagyon nehezen közelítette meg az egy esztendővel korábbi, nem is túl tetemes nyereséget. Új távlatok nyíltak A változást az 1982-es év hozta meg. Sorsfordulónak számít ez az esztendő nemcsak a két közös gazdaság, hanem a két község életében is. Ugyanabban az időben — 1982. január 1-én — kötötte össze jövőjét a két falu és a két tsz. Ezzel természetesen a gazdálkodást alapvetően nehezítő körülmények jelentős része nem szűnt meg, hiszen a belvíz továbbra is veszélyezteti, tarolja a két település határát, s a Ságvá- riban évtizeddel ezelőtt felgyülemlett adósság is változatlanul terheli a közös szekeret. Az immár 1200 tagot — köztük hatszáz dolgozó tagot — számláló közösség előtt a több mint egy éve kimondott egyesülés mégis új távlatokat nyitott. Nem szeretnénk természetesen elhamarkodottan ítélni csupán egyetlen esztendő eredményeiből, ám annyit már most hadd áruljunk el, hogy az említett távlatok legjobban a mostani zárszámadásban tükröződtek. A nagykamarási és az al- máskamarási részközgyűlésen Kovács Ferenc elnök, illetve Ambrus Attila elnök- helyettes arról számolhattak be ugyanis a tagságnak, hogy az egyesült tsz a volt két közös gazdaság egybeszámított nyereségének megelőző három évi átlagát 1982- ben megháromszorozta. Nem véletleneken múlott Aki a tavalyi termelést meghatározó feltételeket csak általánosságban ismeri, könnyen mondhatja az előbbiekre, hogy a sikerben a jól előkészített, jól sikerült egyesülés legfeljebb csak osztozik a rendkívüli időjárással, ám a főszerep mégis az utóbbié. Ebből annyi mindenképp igaz, hogy a természet valóban pártfogásába vette az egyesült termelőszövetkezetet, amely az átlagosnál jóval kevesebbet vesződött a felesleges vizekkel most, a megelőző évekhez képest. Minden eddiginél kevesebb belvíz, napos, meleg nyár, száraz ősz — mindez kétségtelenül eredménymeghatározó, de az átütő teljesítményhez édeskevés. Hárommillió forint gabonaprémiumot zsebre lehét tenni, ha az őszi búza a pompás aratási időben minden várakozást felülmúlóan fizet, de csak ott, ahol szép csendesen mindent meg is tettek ezért a produktumért. És ezen a ponton jutunk el a kamarási sikerek titkához, magyarázatához. Mert itt nincs szó véletlenek össz- játékáról, hanem egy olyan körültekintő, átgondolt, következetesen, tervszerűen végrehajtott programról kell beszélnünk, amelyet az egyesülést elhatározó két közösség vezetői még az egyesülés előkészítésének idején fogalmaztak meg, s amelyet valamennyi demokratikus fórum támogatott, helyeselt és jóváhagyott. A kamarásiak alapos megfontolás után döntöttek úgy, hogy termelőtevékenységükkel a két kiemelt országos programhoz csatlakoznak, miután a gabona- és hústermelés valamennyi feltétele — természeti adottságokban éppúgy, mint hagyományokban, emberi felkészültségben, gépesítettségben, meghonosított és gyorsan meghonosítható korszerű technológiákban — a két Kamaráson egyként adott. Ugyanakkor ez az a két vonala a mezőgazdasági termelésnek is jelenünkben, amely biztos haszonnal kecsegtet — ha jól csinálják! Háromszoros nyereséggel Nos, a ma rhár ötezer hektáron gazdálkodó nagykamarási Ságvári Termelő- szövetkezetben a gabonatermesztés meg a hústermelés is a várakozásoknak megfelelően alakult 1982-ben. A 4 ezer 800 hektár szántóból 1500—1500 hektárt szenteltek a búza meg a kukorica termesztésének, s a kamarási határban rekordnak számító átlagtermések eredményeként összesen több mint 20 ezer tonna gabonát termesztettek. (Az 1981-es teljesítmény a két tsz-ben együttesen számítva nem érte el ennek a felét sem.) Ennek jelentőségét csak növeli az a tény, hogy a szántó háromnegyed részén termesztett gabona így 1982- ben a tsz teljes árbevételének több mint egyharmadát, nyereségének pedig csaknem kétharmadát adta. A hústermelésről annyit, hogy a Ságvári Tsz a kifutó szarvasmarhatartás helyett a sertéstartást futtatta fel. A három évvel ezelőtt veszteséggel előállított 450 tonnával szemben, most mintegy 900 tonna sertéshússal járult hozzá a húsprogramhoz, megfelelő jövedelem mellett. Ehhez kell még hozzászámítani azt az öt és fél ezer hízót, meg 350 hízó marhát, amit a háztáji produkál a 3900 lakost számláló két községben. Vagyis, a sikerélmény mindenképp jogos. Kevesebb örömet okozott az ismert nehézségek közepette a baromfiágazat, amely a 30 ezer tenyészcsirke tartása mellett több mint 400 ezer húscsirkét is meghizlalt. A szövetkezetiek a nem túl távoli kibontakozás reményében mindazonáltal tartani igyekeznek a pozícióikat ebben is. ♦ Szó volt az adósságokról, amelyek a jelentősebb fejlesztések legfőbb akadályai ma a kamarási közösben: az elmúlt évben ötmillió forintot kellett például törleszteniük. Befejezésül álljon hát itt egy megnyugtató tény ezekről a visszafizetési kötelezettségekről is, mert ahogy mondani szokták: „látszik már a vége” a részleteknek, amelyeknek összege jövőre mindössze kétmillió forint. Ezek után talán nem sietjük el a megállapítást: a nagykamarási Ságvári Tsz révbe érkezett. Kőváry E. Péter Tavaly már terményt is tároltak a célcsoportos állami beruházásként épült 9600 tonna befogadóképességű új fémsilóban, Sarkadon Fotó: Fazekas László
