Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-06 / 31. szám

NÉPÚJSÁG Régi és új Mezőkovácsházán. A községi tanács ablakából ké­szült felvétel különös hangulatot árasat. Még ebben az évben elkészül ugyanis a tanács új épülete és a régi lebontásával érvényesül majd igazán a mögötte levő áruház jellegzetesen modern formája Fotó: Veress Erzsi A Moszkva Rádió magyar nyelvű adásairól Megyénkben is nagy nép­szerűségnek örvend a Moszk­va Rádió magyar nyelvű adásainak műsora. Naponta kétszer sugároz műsort a rá­dió magyar nyelven. A fél­órás műsor magyar idő sze­rint 18 óra 30-kor, az egy­órás pedig 21 órakor kezdő­dik. Több állandó rovat is jelentkezik, mint például az információs összeállítás, amely a nemzetközi élet ese­ményeivel foglalkozik. Aki­ket a szocialista országok együttműködésének kérdései érdekelnek, azok Az együtt­működés gyakorlatáról című, hétfőnként az első adásban elhangzott műsort hallgathat­ják. Részt vehetnek a hallga­tók a műsor összeállításában is, a rovat ugyanis állandó pá­lyázatot hirdet Hallgatóink írják címmel. A pályázat eredményét félévenként ér­tékelik, és a legérdekesebb levelek íróit emléktárgyakkal jutalmazzák. A szovjet tudomány és technika világa című rovat az atomenergetika, az űrku­tatás és a biológia, az orvos- tudomány, a szovjet ipar és mezőgazdaság legújabb ered­ményeit ismerteti, minden kedden az egyórás műsor ke­retében. A szovjet ifjúság életéről hallhatnak a Moszk­va Rádió ifjúsági műsorából, amely pénteken és vasárnap hangzik el a 18 óra 30-kor kezdődő adásban. E műsor keretében hallhatunk a Szov­jetunió legnagyobb építkezé­seiről, főiskolások, egyete­misták életéről. A sport ka­leidoszkóp, amely minden hónap utolsó péntekjén je­lentkezik, neves szovjet spor­tolókkal, világ- és olimpiai bajnokokkal ismerteti meg a hallgatókat. E rovat is szí­vesen várja a hallgatók ké­réseit, rendszeresen minipá­lyázatot hirdetnek, s a nyer­teseket tárgyjutalomban ré­szesíti. A barátság útjain cí­mű műsor révén megismer­kedhetünk a Szovjetunió és Magyarország bővülő kapcso­latával. Ezt a műsort szom­batonként az egyórás adás­ban hallhatjuk. A magyar hallgatók kéré­sére a Moszkva Rádió mű­sorciklust közvetít Találko­zás hallgatóink kérésére címmel. E műsor lényege, hogy szovjet emberekkel, ne­ves állami és közéleti sze­mélyiségekkel, írókkal, mű­vészekkel,- sportolókkal talál­kozhatunk. A hallgatók meg­írhatják, kivel szeretnének találkozni a műsorban, és miről, milyen kérdéseket akarnak feltenni a beszélge­tő partnernek. A találkozó időpontjáról természetesen értesítik a hallgatókat. A rá­diós utazások klubja című műsorral minden harmadik szombaton az első adásban találkozhatunk. A hallgatók érdekes rádiós utazáson ve­hetnek részt Szibériában, Kamcsatkán, a Távol-Kele­ten, északon és Közép-Ázsiá- ban. A felsoroltak mellett még számos színes, érdekes műsor szórakoztatja a hall­gatókat. Hó a hegyekben Élelmiszerek, húskészítmények, tejtermékek A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet az elmúlt év második felében 2712 új hazai termékről adott szak- véleményt, s 536 fővárosi, va­lamint 222 vidéki üzletben, raktárban, TÜZÉP-telepen, vendéglátóhelyen ellenőrizte a már forgalomban levő áruk minőségét. Tapasztalataik szerint a korábbinál valamelyest több újszerű, jó minőségű termé­ket állítottak elő az élelmi­szeriparban. Kiemelkedően jónak ítélték — többek kö­zött — a főtt csirkemellet és csirkecombot, a csülökhúsból és szalonnából készült feszti­vál szalámit, és a boszor­kánykolbászt, a filézett puly­kamellet, a natúr és fok­hagymás ízesítéssel készült kecskesajtot. A már forgalomban levő élelmiszerek vizsgálata so­rán a húskészítmények mi­nőségében nem tapasztaltak változást. A kolbászfélék, füstölt és főtt áruk általá­ban jó, a tartósított töltelék­áru, felvágott és vörösáru többsége gyenge minőségben került forgalomba. A tej és tejtermékek egy részének mi­nőségét vizsgálták, s a szab­ványban előírt követelmé- nyeknelc közülük 308 — a vizsgált minták 86 százaléka — felelt meg. A kenyér mi­nősége nem változott: 97 százaléka kielégítette a szab­ványban előírt követelmé­nyeket, a vizsgált kenyerek mintegy 20 százaléka, s a péksütemények 16 százaléka azonban súlyhiányos volt. Az új vegyi áruk közül kiemelkedőnek minősítették többek között a Csillag cipő­ápoló szereket, a Fabulon ti­ni folyékony szappant, a Tímea körömerősítőt és a Helia—D arckrémet. A vizsgált új fűtőberende­zések szilárd tüzelőanyagra készültek, köztük kiemelke­dő a Karborobot elnevezésű automatikus széntüzelésű ka­zán, amelynek előnye, hogy villamos segédenergiával aránylag állandó hatásokkal automatikusan üzemeltethe­tő, kezelése egyszerű. A KERMI a vendéglátó­ipari szolgáltatások ellenőr­zésénél megállapította, hogy a felszolgált ételek, italok nagy részének minősége to­vábbra is kifogásolható. Februárban beköszöntött a tél, s ezt nemcsak a hőmér­sékleten jelzi: többfelé az idén ritka látványosságnak számító hó borítja a hegye­ket. Igaz, vastagnak éppen nem nevezhető, csupán Bán- kúton mértek szombat dél­előtt 13 cm-t, ami már többé- kevésbé alkalmas téli sporto­lásra. Dobogókőn 5 cm-es, a Nagyhideghegyen 8 cm a hómélység. A Kékest és a Galyatetőt mindössze 1 cen­timéternyi „díszhó” borítja. Borsod megyei jelentés szerint a havas Bükköt va­lósággal megszállták kedve­lői. Már a reggeli órákban autókaravánok vonultak a sípályák környékére, a lej­tős, hegyi utakat felszórták, s így gépkocsival egészen a szentlélek—bánkúti elágazá­sig, az ott levő autóparkoló­szépen gyarapodik az ötös ik- rek súlya. Szilvia 50, Melinda 40, Hajnalka 60, Sándor 90, Erika 60 grammot ,.hízott”, miként az or­vostovábbképző intézet szülésze­tén elmondták, nem egyformák a Tarjányi gyerekek — hiszen születésükkor is különböző mé­retűek voltak, s a szülés után is egyikük többet, másikuk ke­vesebbet fogyott — viszont most ig fennakadás nélkül juthat­tak el a gépjárművek. Nem volt kevesebb azoknak a száma sem, akik az erdei kisvonattal, annak végállo­másától pedig gyalogosan kö­zelítették meg a lesiklópá- lyákat. Telt ház volt a bánkúti tu­ristaházban és a bánkúti sí­klub menedékházában is. So­kan a bükkszentkereszti és -szentléleki turistaházakban foglaltak szobát. Az országos meteorológiai szolgálat előrejelzése szerint vasárnapra nagyobb felhősö- dés várható, ennek nyomán előfordulhatnak újabb hava­zások nemcsak az északi me­gyékben, hanem a Dunántú­lon is, de a nappali enyhébb hőmérsékleten többnyire ez is havas esőbe, esőbe lénye­gül át. mindannyian egyenletesen, jól fejlődnek. Napról napra több anyatejet — kalóriát — fogyasz­tanak, egyre ritkábban kell vé­nán át pótolni a táplálékukat. Az élettani sárgaság, amely szü­letésük utáni negyedik napon érte el tetőfokát, fokozatosan csökken. Az édesanyjuk, Tarjá­nyi sándorné naponta megláto­gatja gyermekeit. Gyarapodnak az ötös ikrek Felújítják a csanádapácai művelődési ház épületét. Képünk a könyvtárban készült, ahol festéshez készülődnek Fotó: Gál Edit Programok a „Téglában” A békéscsabai téglagyár Kulich Gyula Művelődési Háza a közeljövőben két ér­dekes műsoros estre is várja az érdeklődőket. A területi jelleggel is működő, Szak- szervezeti fenntartású köz- művelődési intézményben február 17-én, csütörtökön a Randori kaszkadőrcsoport lép a közönség elé. A paródiák­kal színesített műsor este 6 órakor kezdődik. Másnap, 18-án ugyancsak 18 órakor vidám szórakozta­tó műsor jelent programot. A tarka műsorban többek között Horváth István ci- gánynóta-énekes, ' Fónay Márta színművész, Korda György és Balázs Klári tánc- dalénekesek, valamint Bon- tovics Kati dzsesszénekesnő lép színpadra. 1983. február 6., vasárnap Import — pénz nélkül Ö anapság a politiku­sok, a gazdasági ve­zetők beszédeiben, az újságcikkekben az im­port szóhoz talán leg­gyakrabban a takarékosság szó társul. A fogyasztó — ebből következtetve — fel­készült arra, hogy a meg­szokottnál mind kevesebb külföldi árut talál az üzle­tekben. Tény, hogy az a dollárösz- szeg, amelyet az ország a fogyasztási cikkek behozata­lára fordít, korábban — a hatvanas években, a hetve­nes évek első felében — nőtt, és később ez a növekedés megállt, majd lassan csök­kent. Tekintve, hogy a tő­kés infláció miatt változat­lan összegért mind kevesebb árut lehet importálni, már a stagnálást is megérezhet­te a fogyasztó. A gyakorló vásárlónak mégsem az a be­nyomása, hogy eltűntek a polcokról a márkás külföldi áruk. Sőt, mintha inkább nőtt volna a választékuk. Ellentét lenne hát a sza­vak és a tettek között? A kormánynak az az álláspont­ja, hogy az alapvető fogyasz­tási cikkekből, még ha dol­lárral kell is fizetni értük, legyen folyamatos az áruel­látás. Ezért nincs hiány pél­dául kávéból, citromból, tá­voli tájakon termő fűszerek­ből. Az első narancsszállít- mápyok tavaly már kicsit később érkeztek, mint más­kor, és banánból is valami­vel kevesebbet forgalmaznak ebben a szezonban a válla­latok. Ugyanakkor azonban a legkorszerűbb nyugati iparcikkek, a divatos külföl­di ruhaneműk, a márkás farmerek, italok, cigaretták is megvásárolhatók. A fogyasztási cikkek im­portjának ugyanis — túl a lakosság alapvető ellátásán — fontos szerepet szán a gazdasági kormányzat. Egy­részt azt, hogy lekösse a na­gyobb vásárlóerőt, másrészt azt, hogy a legkorszerűbb technikát képviselő termé­kek megjelenése az üzletek­ben ösztönözze a hazai ter­melőket hasonlóan magas színvonalú gyártmányok elő­állítására. Adott pénzért azbnban csak adott mennyiségű árut lehet külföldön vásárolni; így a fenti szándékok az importkeret csökkenése mel­lett csak „halványan” való­sulhatnának meg. Kifejlődő­ben van azonban az import­nak egy úgynevezett deviza­kímélő módja is, amely egy­re több árut eredményez. Ezt a módszert — a köz­vetlen árucserét — kezdet­ben csak néhány KGST-tag- országgal alkalmaztuk. Túl azon, hogy az országok kor­mányszervei éves vagy több évre szóló megállapodást kö­töttek meghatározott fo­gyasztási cikkek behozatalá­ra és kivitelére, a magyar belkereskedelmi vállalatok is üzleti kapcsolatot építettek ki például csehszlovákiai, lengyel, román vállalatokkal. Felajánlottak olyan hazai fo­gyasztási cikkeket, amelye­ket bőségesen tudtak itthon beszerezni, és kértek értük cserébe a külföldi belkeres­kedelmi vállalattól olyan termékeket, amelyekkel azok rendelkeztek esetenként a szükségesnél nagyobb meny- nyiségben. Ez a belkereske­delmi vállalatok közötti vá­lasztékcsere később elterjedt a KGST-ben: a tagországok nemcsak velünk, hanem egy­más közt is kicserélik nél­külözhető árualapjaikat. Az utóbbi években ezt a bevált gyakorlatot — amely a partner országokban egy­aránt színesítette, változato­sabbá tette a belső árukíná­latot — Magyarország kiter­jesztette több tőkés cégre is. A Centrum Áruházak pél­dául az NSZK-beli Quellével cserél árut, és jut anélkül külföldi termékekhez, hogy dollárral kellene fizetnie. Hasonlóképp jár el a Skála- Coop is, amikor finn, dán és más áruházakkal folytat cserét. S míg korábban túl­súlyban voltak az úgyneve­zett homogén cserék — mondjuk ruhát adtunk ruhá­ért, cipőt cipőért — addig ma változatosabb üzleteket is kötnek. Itt vannak például a vas­műszaki kereskedelmi válla­latok, amelyek az NSZK-be­li Kludi céggel állnak üzleti kapcsolatban. A Kludi kor­szerű csaptelepeiért a VAS­ÉRT már nem a raktárán levő fogyasztási cikkekből szállít, hanem olyan árut ad, amit partnere jobban tud hasznosítani: rézcsövet, önt­vényt. Ehhez azonban az együttműködésbe be kellett vonni olyan vasipari válla­latokat, mint a Csepel Mű­vek vagy a Mofém. Az OFOTÉRT a szintén NSZK-beli Foto Quelle-vel lépett hasonló kapcsolatba. A márkás külföldi fotócik­kekért egyebek között szem­üvegkereteket és szemüveg­tokokat szállít, amelyeket ki­fejezetten erre a célra ren­del a hazai termelőtől. A példákat még hosszan sorolhatnánk, hiszen ma már jóformán valamennyi jelen­tős belkereskedelmi vállalat folytat valamiféle árucserét külföldi cégekkel. Méghozzá úgynevezett null-szaldósat, tehát olyat, amelynek révén deviza , egyáltalán nem, csu­pán áru cserél gazdát. A megállapodások olykor ter­melési kooperációval társul­nak, sőt, az is előfordul, hogy a magyar belkereske­delmi vállalatok a bérmun­ka eszközével élnek: a ha­zai alapanyagot — például műanyagot — külföldön dol­goztatnak fel az ottani ma­gasabb színvonalú technoló­giával késztermékké, példá­ul műanyag vödrökké, szeny- nyestartókká. A devizakímélő import kü­lönféle formái teljesen új te­vékenységet követelnek meg a belkereskedelmi vállala­toktól. Míg korábban csak a hazai ipartól rendeltek a ma­guk számára árut, illetve a rendelkezésükre álló devizá­ból vásároltak külkereske­delmi vállalatok közreműkö­désével külföldön, addig újabban mindenütt intenzív piackutató munkát folytat­nak. Egyrészt felkutatják külföldön az itthon hiányzó és várhatóan kelendő fo­gyasztási cikkeket, másrészt a hazai kis- és nagyterme­lőkkel tárgyalva keresik az ellentételként felajánlható alapanyagokat, félkész ter- keket. késztermékeket. indezt természetesen érdekünkben áll megtenni, hiszen az importálandó fogyasztási cikkek általában a szabad árformába tartoznak, s így forgalmazásukkal az átlagos­nál nagyobb nyereséget rea­lizálhatnak. Számunkra az sem mellékes, hogy a külföl­di áruk színesítik kínálatu­kat, a nagyobb választék több vásárlót csábít az üzle­teikbe, amelyek ezáltal más, hazai áruikból is többet ér­tékesíthetnek. A devizamen­tes árucserék — amelyek ré­vén ma már évente 40—50 millió dollár értékű áru ér­kezik az üzletekbe — úgy juttatják a fogyasztót kül­földi fogyasztási cikkhez, hogy az nem terheli az or­szág , fizetési mérlegét. Nem kis részben az ilyen árucse­réknek köszönhető, hogy a devizatakarékosság körülmé­nyei között -sem kell a vá­sárlóknak lemondaniuk a legkorszerűbb, a legdivato­sabb, márkás külföldi ter­mékekről. Gál Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents