Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

1983. február 5.. szombat Eszperantó nyári egyetem Gyulán A budapesti eszperantó vi­lágkongresszust megelőző hé­ten, július 24-től 30-ig ren­dezik meg a szép, Körös-par­ti fürdővárosban, Gyulán a 21. eszperantó nyári egye­temet. A rendezvény a hall­gatóknak az általános tago­zaton kilenc előadást kínál, egyebek közt a mai Magyar- országról, a magyar népmű­vészetről, az Alföld madará­ról, a túzokról és a modern eszperantó költészetéről. Hallhatnak majd előadáso­kat a résztvevők a pedagó­giai és módszertani tagoza­ton az eszperantó oktatásá­nak újabb tapasztalatairól, és a nyelvi laboratórium hasznáról. Az egyhetes gyulai nyári egyetem a résztvevőknek bé­késcsabai, szegedi és Körös­parti kirándulást, valamint művészeti programokat is kínál. Április 8—10 XXX. országos amatőrfilm­fesztivál Az idén április 8. és 10. között rendezik meg Dom­bóváron a XXX. országos amatőrfilm-fesztivált. A ver­senyen részt vehet minden olyan egyénileg vagy közö­sen készített amatőr film, amely eddig országos feszti­válon nem szerepelt. Nevez­hető 8 mm-es, S—8 mm-es és 16 mm-es fekete-fehér vagy színes, fényhangos, magnetofon hangosítású, il­letve szélcsíkos film. A be­küldött filmek közül előzsü- ri választja ki a fesztiválon bemutatásra kerülő alkotá­sokat. A fesztivál legjobb al­kotásai díjazásban részesül­nek. A filmnevezési és be­küldési határidő: 1983. már­cius 22. A XXX. országos amatőr- film-fesztivállal egy időben rendezik meg a filmplakát- kiállítást. A pályázaton részt vehet minden amatőrfilmes, a fesztiválra benevezett film­jének 50x70 cm-es, saját ké­szítésű plakátjával. Egy film­ről több plakátvariációt is be lehet küldeni, a legjob­bakat díjazásban részesítik. A nevezési és beküldési ha­táridő itt is március 22. Hatszázéves horvát nyelvemléket találtak Páratlan dokumentumot — hatszázéves horvát nyelvemlé­ket — fedeztek fel egy XIV. századból származó ferences­rendi kódexben a kutatók. A könyvet nemrégiben magánsze- ménytől vásárolta a Széchényi Könyvtár. A szerzemény tudo­mányos feldolgozása közben az utolsó oldalon egy szláv nyelvű szövegre bukkantak. Sokáig azonosítani sem tudták: ponto­san milyen nyelven íródott. Vé­gül Hadrovics László akadémi­kus közreműködését kérték, a szlavisztika kutatója megállapí­totta, hogy a szöveget horvát nyelven írták. Nem maradt is­meretlen a másoló sem, aki a Paulus de Sclavonia nevet vi­selte a rendtársai között. A szöveg másolójának más munkája is ismeretes. A szóban forgó kódex-szel egy idős pél­dányokat őriznek Sibenikben. Az egyikben egy horvát nyelvű Mária-imádság olvasható, amely­nek lejegyzője nyilvánvalóan azonos Paulus szerzetessel. Ezt filozófiai bizonyítékok igazolják. Csakhogy a sibeniki irat prózai mű, a most felfedezett emlék viszont verses szerzemény, így az eddig ismert legkorábbi — 1385-ből származó — horvát nyelvű versnek tekinthető. A felfedezett lapon 132 nyolc szótagos, páros rímű verssor ol­vasható. Már a fordítása is el­készült: egy passióének kereté­ben a nagypénteki és a nagy- szombati eseményekről verselt a szerző. A nem mindennapos tudomá­nyos felfedezésről első ízben a Magyar Tudományos Akadémi­án az MTA nyelv- és irodalom- tudományi osztály, valamint a nyelvtudományi társaság rendez­vényén február 14-én ad részle­tes tájékoztatást Hadrovics László akadémikus. Az eseményre jugoszláviai szaktudósokat is meghívtak. „Nem tudunk tízkor takaródét fújni” „Ötnapos” gondok a tanításban Az ötnapos oktatási rend tapasztalatait összegző egyik hivatalos jelentésben buk­kantunk rá a következő megállapításra: gondot okoz a nemzetiségi iskolák és a szakosított tantervű osztá­lyok magas óraszáma. E rö­vid megjegyzés terjedelme­sebb hátterét kutatva, elő­ször a szarvasi szlovák taní­tási nyelvű általános iskolá­ba látogattunk el, ahol eb­ben az esztendőben az isko­lai előkészítő óvodai cso­porttal együtt 26 pedagógus 230 gyermek nevelését, ok­tatását látja el. Az ötnapos munkarendről beszélgetve az iskola igazga­tója, Folytán Mihály több fontos, az iskola életét, a pedagógusok tevékenységét befolyásoló körülményre is ráirányította figyelmünket. Eleinte úgy tűnt, az óraterv­vel kapcsolatos kérdésünktől alaposan elkalandozik. Az­tán hamarosan kiderült, mi­lyen bonyolult összefüggé­sek. ugyanakkor aprónak is tűnő hibák között kell ke­resni a választ. — Azzal a meggyőződé­semmel szeretném kezdeni, hogy állami vonalon is fel­tétlenül felül kellene vizs­gálni a munkastílust. Töb­bek között azért is, mert ha a jelenleginél jobb munka­stílusban dolgoznának a mű­velődés irányítói, kevesebbet kellene változtatni, korrigál­ni a döntéseken. Ezt azért említem meg, mert az új dokumentumok bevezetése­kor — a korábbi gyakorlat­tól eltérően — nem kérdez­ték meg . a véleményünket. Pedig úgy vélem, feltétlenül szükséges volna a „végek­ről” is hiteles információkat szerezni. Ha megkérdeznek bennünket a tantervről, ide­jében jelezhettük volna, hogy mind követelmény-, mind célfeladatrendszerében túlméretezett. Ehhez jött az­tán az ötnapos munkarend, az ugyancsak túlméretezett óratervvel és egyéb gondok­kal. Igaz, tavaly szeptem­ber közepén volt egy érte­kezlet e témával kapcsolat­ban a nemzetiségi iskolák vezetői számára, de akkor még az ötnapos munkarend­ről. tapasztalatok híján, nem sokat mondhattunk. Akkor jeleztük, hogy sok probléma van a tankönyveinkkel. A nemzetiségi iskolákban ugyanis később, 1979-ben ve­zették be az új tanterveket. A nyomdák ekkor már csak az új tankönyveket nyom­ják, a régieket kivonták a forgalomból. Micsoda bar- kochbázásba került nekem, mire kinyomoztam, hol le­het ezeket a régieket kapni! Nos, mindezt azért mond­tam el, mert a korábban már említett munkastílus tárgykörhöz tartozik. — Mikor az iskolába lép­tem, alaposan szemügyre vettem a falra kifüggesztett órarendét. Az egy napra eső tanítási órák számát már az alsó tagozatban is túl soknak találtam — kanyarí- tottam vissza a beszélgetés fonalát az eredeti témánk­hoz. — Tessék, itt a Művelődé­si Közlöny. Írja a számokat, s megérti, mitől olyan sok. A nemzetiségi iskolák első osztályában az éves óraszám 722, a normál iskoláké 740. Ez a viszonylag kedvező szám onnan ered, hogy ak­kor még nem tanulnak ma­gyar nyelvet a gyerekeink. De nézze a folytatást! Má­sodikban nálunk 907 az órák száma, míg a nem nemze­tiségi iskolákban 868. Har­madikban már 75-tel több az éves óraszám, negyedik­ben 73-mal, ötödikben 109- cel, hatodikban 89-cel. hete­dikben 93-mal, nyolcadik­ban pedig 103-mal. Ezt a többletet a nemzetiségi nyelv és irodalom adja. Óriási megterhelést jelent ez gyereknek, pedagógusnak egyaránt. A másodikos gye­rekeknek például egy héten háromszor van hat órája, s A testnevelés-tagozatos iskolákban reggeltől estig „muben"a tornaterem Fotó: Veress Erzsi nem egyszer a tömegsport- és énekkari foglalkozásokat reggel negyed 8-tól kell tar­tanunk. Az igazgatóval még hosz- szasan beszélgettünk az is­kola életéről, eredményeiről. Szólt arról, hogy jelentősen javult a taneszköz-ellátott­ságuk, az ismerethordozók — diaképek, magnószalagok, fóliák — forgalmazása is nagyot lépett előre a veszp­rémi Országos Oktatási Központ segítségével. Az is­kolában lelkes, áldozatkész pedagógusgárda dolgozik. De ez a feszített munkatempó alaposan próbára teszi őket. Az oktatás eredményessége szempontjából úgy vélik, hosszabb távon nem tartható ez a magas óraszám. A gyulai Balcescu Román Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium igaz­gatója, Budai János kérdé­semre tömör, köntörfalazás nélküli választ ad: „A je­lenlegi óratervek gyermek­nyomorítók.” Bizonyításul az iskola órarendje elé vezet. Felsőben többször is kény­szerülnek reggel hét órától tartani tanítási órát. A kis­iskolások zöme háromnegyed kettőkor végez, s mivel az órák többsége ekkor ér vé­get, az ebédelés elhúzódik háromnegyed háromig is. — Nem túl egészséges megoldás . . . — És aztán a nonstop dél­utáni elfoglaltságok. Az is­kolában 149 általános és 123 gimnazista tanul. A sokféle egyéb szabad idős foglalko­zást nem lehet annyira egyenletesen elosztani, hisz kevés a gyerek. És itt jön az egyén megterhelése. Nem küldhetem el se a tánckar­ról, se az irodalmi színpad­ról vagy az énekkarról, a tömegsport-foglalkozások­ról, esetleg a két sportszak­osztályunkból azzal, hogy te fiam nem jöhetsz, van már neked éppen elég. Emellett színházba, hangversenyre, az ifjúsági ház szakköreibe is járnak a gyerekeink. S hogy alaposan megnőtt a gyerekek megterhelése, bi­zonyítja, hogy este 10-kor a kollégiumban nem tudunk takarodót fújni. Sokan, fő­leg a gimnazisták, akkor még javában tanulnak. A feszített óraterv következté­ben ugyanis a kollégisták délutánjai is zsúfoltabbak, és nem tudjuk számukra biztosítani a délutáni tiszta háromórás felkészülési időt. Ezzel együtt természetesen a pedagógusok megterhelése is nőtt. A Békéscsabai 2-es számú Általános Iskolában, ahol ének-zene, valamint testne­velés szakosított tantervű oktatás folyik, s emellett még nemzetiségi nyelvet is oktatnak, hasonló gondok­kal küszködnek. Az igazga­tónő, Szelényi Pálné, mielőtt az óratervekre térnénk, né­hány általános tapasztalatot fogalmaz meg. — A gyerekek nagyon fá­radtak, s ugyanezt mondha­tom el a pedagóguskollé­gákról is. Semmi meglepő nincs abban, hogy éppen a kezdők bírják nehezen. A fokozott megterhelés, a haj­rátempó miatt szombat és vasárnapra mi nem terve­zünk rendezvényeket. Ha szabad a hét vége a fel­nőttnek, legyen az a gye­reknek is. Az óratervek. Elsősorban az ének-zene tagozatos gye­rekek megterhelése nagy. valamint annak a kétszáz gyereknek, akik fakultatív szlovák nyelvoktatásban vesznek részt. Ének-zenéből már az elsős gyerekek az évi 37 óra helyett 130-at teljesítenek. Másodikban már 186-ot. A felső tagozat­ban különösen a hetedike­seknek, nyolcadikosoknak jelent ez komoly óratöbble­tet, 83 és 92 órát. De már a harmadik osztályban az a helyzet, hogy ha lenne kö­telező korrepetálás, nem tudnánk az órarendbe illesz­teni. A negyedik osztályos ének-zene anyagot pedig csak fogcsikorgatva lehet teljesíteni, illetve bizonyos anyagrészeket kénytelenek a pedagógusok átcsúsztatni a következő évre. A szlovák nyelvet tanuló gyerekek megterhelése is túlzott. Hi­szen az anyanyelvet és iro­dalmat, a magyart is teljes óraszámban tanulják, az oroszt is, és még ebhez jön a nemzetiségi nyelv. Har­madiktól ez ciklusonként 7 többletórát jelent. Kapnak igaz csökkentést rajzból és technikából, de az minimá­lis. Néhány példát említek. A nemzetiségi nyelvet fakul­tative tanuló harmadikos gyereknek a normál osztály éves 868 órájához képest 915 van. Nyolcadikban ez a szám 977 az 1098-hoz. A leg­nagyobbaknak egy ciklus alatt négyszer van napi 7 órájuk. S emellett csak nem akar csökkenni a különböző kö­telező rendezvények, verse­nyek száma. Pedig feltétle­nül felül kell vizsgálni a gyerekek megterhelése mi­att. Olyan gyerekünk — ha napközis is — nincs, aki nyolc óránál kevesebbet töl­tene el az iskolában. S ez még nem jelenti azt, hogy el is készült a napi leckéjével. Régóta tanítok, már közeleg a nyugdíjazásom ideje, s higyje el, tapasztalatból mondom: a sok kapkodás, a túlzott hajsza nem vezet jó­ra. A szülők többsége pél­dául ma is reggeli nélkül engedi az iskolába a gyere­keket, s emiatt már nem is egy tanulónk lett rosszul. Ugyanakkor fáradtak, in­gerlékenyek is a gyereke­ink, s már a mozgáshoz se nagyon van kedvük. Böngészde a régi lemezek között A fentebb leírt jelzések néhány speciális gondtól el­térően egész alsó és közép­fokú oktatásunkra érvénye­sek. Az ötnapos munkarend okozta feszültségeket vala­miképpen feltétlenül oldani kellene. Nem a lényeges és fontos ismeretek elhagyása árán. hanem gondos szelek­ció, a tantervek, tankönyvek szigorú átfésülésével. Ügy véljük, erre az irányító szerveknek időben megvolt a lehetőségük. S mert nem éltek vele megfelelően, an­nak néhány kényszerű kor­rekció lesz az ára. Fotó: Gál Edit B. Sajti Emese MOZI II postás mindig kétszer csenget l-ll. Nagy film, de ... Igen, mindenkit zavar ez a kis „de”, ami a rossz ízű hátsó gondolatok előrenyoma- kodását jelzi. A két és egyne­gyed órás színes amerikai film vetítése után mégis gon­dolataink közé lopakodik. Talán azért, hogy kicsiny és mérges fullánkjával a kije­lentés igazát kétségessé téve mérgezzen, hogy lehetetlenné tegye az élményt. Karácsony táján újabb és nagy példányszámú kiadás­ban jelent meg M. Cain A postás mindig kétszer csenget című, bűnügyinek is nevez­hető regénye, amelyből ez a hatodik filmváltozat készült. A téma banálisán örök, mondhatni bibliai ihletésű. Mi újat lehet még ezzel mon­dani? Mire jó előkaparni, új­ra forgatókönyvezni, ismét megrendezni? Azért, hogy Ingmar Bergman lekörözhe- tetlenül zseniális operatőre. Sven Nykvist ismét bebizo­nyítsa: az ő kameráján ke­resztül nézve az üresség is értékekkel telítődhet? Vagy hogy Jack Nicholson megint megmutathassa színészi pa­lettájának kifogyhatatlan ár- nyalatbőségét? Vagy éppen azért, hogy megismerkedhes­sünk egy nagyszerű külső adottságú, s ehhez hasonlato­san felejthetetlenül hiteles alakításra képes, pompásan tehetséges színésznővel, Jes­sica Lange-zsal? Hogy Bob Rafelson rendező annak a mágusnak a szerepében tet­szeleghessen, aki mindent- és mindenkit előretol attól a hamis önfeláldozástól vezé­reltetve, hogy ő ne látszód- jék? Hogy egy minden pil­lanatában valósághűnek és hitelesnek látszódó, mégis gondolat nélküli és csak a felületet karcolgató korrajzot nézhessünk meg nem kis pénzünkért? A megannyi kérdésre számtalan válasz adható. Mégsem juthatunk el az őszinte feleletig. Talán azért, mert sem a regény, sem a film nem lehet alkalmas rá. Nem is volt szándékában! Hiába valóságos, és sajnos, igen gyakran ma is megtör­ténő az eset, itt mégis fikció marad. Pedig a film készítői felhalmoztak minden kellé­ket, amiknek feladata lenne a megtörténtség hitelesítése. Nem, nem sikerült! Nagy film és — sikerfilm is. Talán azért, mert olvasat­ban ismert a történet. Talán azért is, mert az itt látható, prüdériánk miatt eleddig tit­kolt erotika újszerűségével hat. így kiragadottan azon­ban megalázó hirhedettséget jelent a filmnek. Érdemtele­nül. Leplezetlenül nyílt, bru­talitásig elmenő, mégis em­beri és őszinte ez a testi sze­relem, azaz ábrázolása. A testiség fetisizálása nélkül, azt a maga létfenntartó és örömszerző funkciójának kö­rében megtartva, ha úgy tet­szik: oda visszahelyezve. Ez persze csak egyetlen morzsája, parányi darabja a „de"-ket szülő jelenetsorok­nak. Van még több, nagyon sok gyöngyszem, amiből mégsem lesz ékszer, csillogó­an nemes füzér. Kétszer csengetett Coranak és Frank- nek a postás. De — harmad­jára értünk jött el. Most az egyszer mi is legyünk őszin­ték: megérte... Nemesi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents