Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

1983. február 26., szombat NÉPÚJSÁG Ikarus-történet Szekérbusz és toló-csuklós Elkészültek a következő évek autóbuszainak első pél­dányai az Ikarusban. Fő vonalaikban a ma általánosan ismert 200-asokhoz hasonlítanak, de mégis mások. Kor­szerűbbek, természetesen, és szebbek is. A csuklóson például hátúira került a motor. Toló-csuklós — így ne­vezik a jól sikerült járművet szülői. Nem kell jóstehet­ség megjövendöléséhez: az új típusoknak sikerük lesz, világszerte. Miként az eddigieknek is, például a 200-asok a legfejlettebb autóbuszgyártó országokban is feltűnést keltettek. Haza is hoztak a ’60-as évek végén, a ’70-cs évek elején, a monacói buszversenyről három díjat, Nizzából pedig egy ezüst serleget. A legszebb siker azon­ban kétségtelenül az, hogy például tavaly 13 ezer 800 Ikarust gyártottak hazánkban, s elkelt mind. Kaptunk értük rubelből 470 milliót, s dollárból 50 milliót. Az itt­honi piacot nem is említve. Csak azért sem E hazánknak osztatlan si­kert és megbecsülést hozó iparág egy századfordulós kis kócerájból indult ki. 1895-ben nyitotta meg bi­zonyos Uhri Imre kovács­mester karosszériajavltó és -gyártó műelyét. 1913-ban a VII. kerületi Gizella úton már csinos üzemecske műkö­dött. A mester segédjeivel ekkor még csak javított, át­alakított, zömmel külföldi gyártmányú tehergépkocsi­kat, pótkocsikat, autóbuszo­kat. Ez utóbbiak gyártásával először a 20-as évek elején próbálkozott meg — siker­rel. Bár az új munka még ismeretlen volt, a kikerülő produktumok mégis elisme­résre méltóan korszerűek, és az akkori igényeknek meg­felelőek voltak. Akárcsak az Uhri gyártmányú különféle teher- és reklámgépkocsik; mert a teherjármű lett a már-már gyárnak is nevez­hető üzem másik fő profil­ja. Az igényekhez igazodva egyedi gyártásra rendezke­dett be a cég. Ez rendkí­vül munkaigényes volt, a késztermék pedig — drága. Azt azonban meg kellett fi­zetni, hogy a nagy tapasz­talaté bognár 1:1 mértékű, tehát természetes nagyságú rajzokat készített, s e rajzok alapján a gyártáshoz szük­séges sablonokat is megcsi­nálta. Mert a 20-as évek gépkocsijainak a váza fából készült, s a szerkezeti meg­oldások sem sokban külön­böztek a lovasszekérétől. A főváros 1927-ben kezd­te növelni autóbusz-állomá­nyát, s ezzel biztató jövő körvonalazódott a vállalat számára is. Ám — jött a gazdasági világválság, a vál­lalat rövid úton fizetéskép­telenné vált, és felszámolták. A géppark nagy részének megvásárlásával az Uhri- testvérek próbálták meg életre kelteni a halottat. Az évtized végének gazdasági konjuktúrája meghozta a fel­lendülést. Rendre érkeztek a megrendelések a legkülön­bözőbb típusú járművekre, főleg teherautó pótkocsikra; a bécsi Lohner karosszéria­gyár pedig feladta a leckét. Télutó a kertben Tél vége felé van leginkább alkalom és lehetőség arra, hogy a szőlők és gyümölcsösök meg­rongálódott támberendezéseit ki­javítsuk. Amennyiben szükséges, akkor most kell a tönkrement huzalokat és oszlopokat cserél­ni, illetve javítani. Február hónapban a gyü­mölcsfák még mély nyugalom­ban vannak» Ez azonban már a kényszerpihenés időszaka. Amennyiben nincs erős fagy, érdemes ilyenkor elvégezni ter­mő gyümölcsfáinkon a kéreg­kaparást. Az ápolási és fatisz­togató mechanikai munkák so­rán távolítsuk el a liszthamattal fertőzött vesszőket és a kalifor­niai pajzstetüfertőzéseket jelző, fás részeket. A sebzési felülete­ket minden esetben vágjuk si­mára, és kenjük be fasebkát- ránnyal. Távolítsuk el a fákról a monília telelését elősegítő gyü­mölcsmúmiákat, és a galagonya­pille hernyóit tartalmazó fészke­Hetven autóbusz-pótkocsi gyártására adott megbízást! Szűknek bizonyult ehhez a hely, elavultnak a gyártási rend. Az ekkor már a Hun­gária körúton működő gyár gyorsan nőni kezdett. Köz­ben a profil repülőgépgyár­tással bővült, felépült a má­tyásföldi telep, ahol 1947- ben — még részvénytársa­ságként — megkezdte műkö­dését a mai üzem. Egy év múlva államosították, és a főépület homlokzatára fel­került: Ikarus Karosszéria- és Járműgyár. A szó minden értelmében új korszak kezdődött az egy­kori Uhri-cég életében. Azt lehet mondani, hogy a mai, világhírű Ikarus igazi hősko­ra ezekre az évekre esik. Akkor még készítettek kü­lönleges gépkocsikat, tűzoltó-, mentő-, rendőrségi autókat; a főváros közlekedési válla­lata, a BSZKRT azonban már feladja a nagy megren­delést: 50 autóbuszt kér. Az első 5 darab 1948. január 5- én gördül ki a gyár kapu­ján, az év végi mérleg pedig minden elképzelést felülmúl: 164 Ikarus! Igaz, a konst­rukció kissé már korszerűt­len, ám a minőség a szak­emberek egyöntetű vélemé­nye szerint eléri a külföldi termékek színvonalát. Ki- mondatik: tilos behozni au­tóbuszt, fejlődjék a hazai gyár! A magyar tervezők az ’50-es évek elejére megál­modták az első nagy sikert elért, sorozatgyártásra al­kalmas, önhordó szerkezetű kisautóbuszt, az Ikarus 30- ast. Hozzájuk az első hazai gyártású motorok a Csepel Autógyárban, a futóművek Győrben születtek meg. Ezek a járművek már sajtolt acéllemez-idomokból ké­szültek, a kor ízléséhez ké­pest szépek és kényelmesek voltak. Nem sokkal később kihozta a gyár az Ikarus 60- 'as típust, majd 1952. július 1-én bemutatták a világszer­te nagy figyelmet keltő új gyártmányukat, a farmotoros autóbuszt. A motor elhelye­zése szakkörökben óriási vi­tákat váltott ki; ennek elle­nére az Ikarus 55-ös évtize­ket. A kaparékot — a további veszély elkerülése miatt — sem­misítsük meg. Ha az időjárás alkalmas, el lehet kezdeni a fák ritkító metszését is. A felesle­ges ágak eltávolításával permet- anyag-megtakarítást is elérhe­tünk. Jó idő esetén az almater- mésűek és a csonthéjasok ter­mőkaros orsóin és sövényeken elvégezhető a termőrészif jító metszés. Megkezdhetjük a pázsit gondo­zását is. Fagymentes, száraz idő­ben a gyepet 2 cm vastagság­ban terítsük be olyan komposzt- tal, amelyhez köbméterenként 3 kilogramm szuperfoszfátot és 1 kiló kálisót kevertünk. Az el­teregetett morzsalékos komposz- tot fagereblyével ütögessük a talajba. Természetesen vigyáz­zunk,, hogy a fű gyökérzetét ne sértsük meg. A korai ültetésü palánták ve­tését már kezdhetjük. A dísz­cserjék metszését fagymentes időben, szintén végezhetjük. Sza­badföldön folytathatjuk a gyö­kérzöldségek és a zöldborsó ve­tését. dekig egyik legkedveltebb járműve volt a hazai és a külföldi üzemeltetőknek és az utazóközönségnek. 1952-ben a gyártott buszok száma túlhaladta az 1000 darabot, 1960-ban elérte az 1693-at. És 70 százalékuk külföldre indult! Ugrásszerűen megnöve­kedtek az igények az Ika­rus termékei iránt. Kielégí­teni ezeket azonban csak nagyarányú fejlesztéssel, korszerűsítéssel lehetett. 1964-ben megkezdődött a gyár rekonstrukciója, 1967- ben hatalmas beruházások indultak, 1968-ban pedig len­dületet adott mindennek, hogy a kormány kiemelt központi programmá nyilvá­nította a közúti járműgyár­tás komplex fejlesztését. Lét­rejött Székesfehérvárott az Ikarus II. gyára, Móron ki­alakult a világ legnagyobb székgyára (amely ma éven­te 400 000 ülést készít), üzem nyílt Szegeden. A konstruktőrök sem tét­lenkedtek. 1967-ben megal­kották az úgynevezett 200- as típuscsaládot. Telibe ta­láltak. Olyan autóbuszt for­máltak — tizenöt évvel ez­előtt! —, amely ma is az új­donságok erejével hat. A harmonikus, könnyed forma természetesen számos tech­nikai, technológiai újdonsá­got takar. Rendkívül nagy­mértékben variálhatók pél­dául az előregyártható, kü­lönböző méretű elemek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Ikarusban a 200-as családnak eddig 200 variációját építették meg, míg a Mercedes 160-nál tart. Az NSZK-ban, az autóbusz hazájában 170 Ikarus fut, s ez a magyar autóbuszok komoly erkölcsi — és nem utolsó sorban anyagi — el­ismerése. Ma a budapesti és a fehér­vári gyárban naponta ösz- szesen csaknem fél száz Ika­rus hagyja el a szerelőszala­got: városközi és távolsági luxusbuszok vegyesen. A ki­sebbek Székesfehérvárott, a nagyobbak a fővárosban ké­szülnek. Budapesten ké­szülnek a csuklósok is, éven­te több ezres szériában. Mindez nemzetközi összeha­sonlításban azt jelenti, hogy az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár termelését te­kintve az 5., exportját te­kintve a 3. a világ legna­gyobb autóbuszgyártóinak sorában, a csuklósautóbusz­gyártásban pedig hagyomá­nyosan az első helyen áll a világon. Az államosítás óta a földkerekség 58 országába kerültek el a magyar bu­szok, köztük az Egyesült Ál­lamokba is. Ott jelenleg 186 rója az utakat, s készülnek a hajóútra az újabbak is. Február végén, ha az idő eny­hül, már elkezdhetjük az oltó- vesszők megszedését. Az oltvá­nyokat az oltás elvégzéséig kö­tegelve és homokba rakva — esetleg műanyag zacskókban — fagymentes helyen kell tárolni. A szőlő telepítése előtt — ha ez eddig még nem történt meg — lássunk hozzá a terület mély­forgatásához és a trágyázáshoz. Amennyiben még nincs szaporí­tóanyag, akkor a beszerzésről haladéktalanul gondoskodni kell. Ez az időszak a legalkalmasabb arra is, hogy az őszről elma­radt talajmunkákat elvégezzük. Egész évben nagy segítséget jelent majd, ha növényvédelmi tervet készítünk. Így a perme­tezésekhez szükséges szereket is kellő időben beszerezhetjük. Az előző évről megmaradt növény­védő szereket gondosan nézzük át. Amelyeknek lejárt a szava­tossági határideje, azokat kör­nyezetkímélő módon semmisít­sük meg. Kalocsay Klári Nagyon sok szülőnek je­lent komoly gondot, hogy gyermeke nem eszi meg az eléje tett ételt, válogat. A szülő túlzott aggodalommal, szinte kétségbeesve erőlteti, hogy többet egyen. A gyer­mek gyorsan felismeri a helyzetet, hogy az ő étkezé­se körül forog a világ, kö­rültáncolják, kínálják, tö­mik belé az ételt, s ezután az evés ellenében különböző kedvezményeket csikar ki szüleitől. Ha a szülő fűt-fát ígér gyermekének, hogy még egy falatot egyen, akkor szinte arra készteti, hogy valóság­gal zsarolja majd szüleit az evéssel. Ezáltal jellemhibák is kialakulhatnak, önzővé, követelődzővé, akarnőkká válhat a gyermek. A személyiségtorzulás a gyermeknél abban nyilvánul meg, hogy szinte követeli minden igénye teljesítését. Még akkor is, ha túlnő a család anyagi lehetőségeinek határán. Ellenkező esetben elégedetlen, mogorva, „meg­bünteti” a szüleit azzal, hogy nem közlékeny, elzárkózik a családi beszélgetések elől. Egyszóval kellemetlen ma­gatartásával kierőszakolja, hogy túlzott igényeit telje­sítsék. Született rossz evő gyer­mek nincs. Mindössze annyi Tavaly érkezett a híre, hogy Svájcban idős korában meghalt Porkay Márton mű­kereskedő és képszakértő. Élete valóságos regény volt, nemhiába ruházta föl annak idején az egyik újság a „vi­lágcsaló” jelzővel. Polgári családból szárma­zott, eredetileg Pikier Már­ton volt a neve. Érettségi után huszárönkéntesként vet­te fel a Porkay nevet. Már fiatal korában érdek­lődött a képzőművészet iránt, később valóságos szerelmese lett a festményeknek. Még ellenségei is elismerték, hogy kiváló szakértője volt első­sorban az elmúlt századok képeinek. Az első világhábo­rú után külföldi tanulmány­útra ment, beutazta úgyszól­ván egész Európát, de járt Amerikában is. A jó megje­lenésű, több nyelvet beszélő, és kitűnő beszélőképességű embert mindenütt szívesen fogadták, olykor még a felső tízezer tagjai is. A húszas években mint nemzetközi szaktekintély jött vissza Bu­dapestre. Ebben az időben az akkori pénzügyi nagyságok klikkjéhez férkőzött, és óriá­si üzleteket kötött. Költeke­zésére jellemző, hogy egy íz­ben, amikor Siófokon nya­ralt, az átmulatott éjszaka után a titkárával Budapest­ről hozatott sürgősen kavi­árt a barátnőjének. A Szépművészeti Múzeum­mal gyakran állt „harcban”. Főleg olyankor, amikor egyik vagy másik festményre vo­natkozólag nem kapta meg azt a szakvéleményt, ame­lyet ő akart. Ilyen eset volt, hogy a múzeum idős, puritán igazgatóját korrupcióval vá­dolta meg. Akkoriban az igazgató öngyilkosságát is ez­zel az üggyel hozták össze­függésbe. Hasonló módon bánt el néhány évvel később az utódjával is. Három mú­zeumi festményről bizonyí­totta be, hogy hamisítványok. Az igazgatónak le kellett mondania állásáról, noha már akkoriban is tudni vél­ték, hogy a hamisítványok különbség van a gyermekek között, hogy az egyik na­gyobb, a másik pedig mér­sékeltebb étvággyal születik. Az egyik gyermek alkatánál fogva kövérebb, a másik so­ványabb. Az egyik gyermek szervezetének több táplálék­ra van szüksége a zavarta­lan testi fejlődéshez, a má­siknak kevesebbre. Ezeknek a tényeknek a fi­gyelmen kívül hagyásával követi el a szülő a hibát. A gyermeket természetes ösz­töne arra készteti, hogy da­coljon az erőszakkal szem­ben, és csak azért sem eszi meg az ételt. Ha erőszakkal etetik, akkor elkezd öklen- dezni, fuldokolni, hányni vagy összegyűjti a szájában az ételt, és alkalmas pilla­natban kiköpi. Mi hát a helyes magatar­tás? A gyermek tányérjára egyszeri adagnak szánt ételt (vagy ennél kevesebbet) te­gyünk, és bízzuk rá, hogy mennyit 'fogyaszt el belőle. Ha még enne, kérjen utána. Ha azonban ezt a mennyi­séget nem eszi meg, ne csi­náljunk belőle nagy ügyet, nyugodtan vegyük el előle a tányért, ne dorgáljuk meg, ne próbáljuk erőszakkal megetetni. Ha elfogyasztja az ételt, ne dicsérjük meg, ne örvendezzünk, mintha valami óriási dolog történt volna. Természetes dolog­éppen Porkaytól származtak. Az infláció utáni nagy bess és az akkori gazdasági világválság Porkayt is sú­lyosan érintette. Rengeteget veszített a tőzsdén és mecé­násai is elszegényedtek. Hosz- szú hónapokon keresztül a legnagyobb szegénységben élt, másodrendű vagy har­madrendű szállodákban hú­zódott meg, és gyakran he­tekig adós maradt számlájá­val. Olykor még ruháit is zálogba tette, hogy legyen mit ennie. De hagyományos szerencséje ekkor sem hagy­ta el... A Keleti pályaudvaron is­merkedett meg egy belga gyémántkereskedő hazafelé induló feleségével. A hölgy útbaigazítást kért Porkaytól, és miután a férfi kitűnően beszélte a nyelvet, fel-alá sé­tálva beszélgettek a pálya­udvaron. Porkay annyira megnyerte a belga hölgy tet­szését, hogy egy nappal el­halasztotta utazását, kifizet­te Porkay adósságait, és más­nap már vele együtt utazott el Budapestről. Külföldön Porkay valóban nagy üzlete­ket kötött. Németországban megismerkedett Lopftowicz herceggel, akivel szintén ösz- szebarátkozott, olyannyira, hogy együtt utaztak el Ame­rikába. Ott a herceg Gains- borugh Galery néven előke­lő műkereskedést alapított. Vezetésével Porkayt bízta meg. De hamarosan rájött arra, hogy Porkay becsapja, ezért megvált tőle. A kép­szakértő nem esett kétségbe. Washingtonban megismerke­dett egy szenátor lányával, akit házassági ígérettel vett rá arra, hogy szökjenek Európába. Arra azonban Por­kay nem számított, hogy a lány apja lehallgatókészülé­ket helyezett el abban a szo­bában, ahol Porkay és a lány a terveket szőtték. Így az­után a szöktetésből semmi sem lett, a szenátor Porkayt kitoloncoltatta Amerikából. Itthon egy Vigadó utcai panzióban ütötte fel főhadi- sz„.lását. Járta a műkeres­kedéseket, sőt még a Teleki ként kezeljük, hogy az ételt a gyermek elfogyasztotta, ezért nem jár semmi külön elismerés. Így érhetjük el, hogy az étkezés néni válik teljesítménnyé, amelyért di­cséret vagy elmarasztalás jár. Inkább az étkezés örömé­re vezessük rá a gyermeket, igyekezzünk elérni, hogy szívesen, jó étvággyal egye meg az eléje tett ételt. Ki­sebb gyermeknek vegyünk ízlésesen díszített tányéro­kat, poharakat, terítsünk meg szépen papírszalvétá­val. A kulturált étkezési szokásokat már kisgyermek korban kell fokozatosan el­sajátítani. Érdekes, hogy a szeré­nyebb körülmények között élő családban általában nincs probléma a gyerme­kek étvágyával, etetésével, mert az édesanya nem ér rá gyermekeit elkényeztetni. Így azok örülnek az ételnek, és jóízűen elfogyasztják minden biztatás nélkül. Ne engedjék tehát a gyer­meket válogatni az ételek­ben, egye azt, amit a csa­lád többi tagja (természete­sen, ha undorodik például a spenóttól, ne erőltessük, hogy megegye). Étvágfrontó viszont a sok édesség, az üdítő ital. Nem árt, ha a gyermek idejében megtanul­ja, hogy szomjúságoltásra kitűnő a csapból folyó víz! Fási Katalin térre is kiment, és egymás­után „fedezte fel” a szenzá­ciós műalkotásokat, amelyek­ről azonban hamarosan ki­derült, hogy hamisítványok. Felfedezése ugyanis abból állt, hogy a korabeli gyen­gébb festményeket az ugyan­abban a korban élt nagy mesterek munkájává restau- ráltatta át. Tehette, mert kiváló képszakértő volt és pontosan tudta, hogy az illető képen mit kell átfestetnie ahhoz, hogy mint korabeli mesterművet adhassa el. Emiatt egyre több per in­dult ellene, amelyekből azon­ban csaknem minden alka­lommal ő került ki győzte­sen. A felszabadulás után ismét felvette a Pikier nevet, és ezentúl mint Porkay Pikier Márton szerepelt. Óriási költ­séggel rendbe hozatott a bel­városban egy kétszoba-hal- los lakást és pazarul beren­dezte. Ismét az édes élet kö­vetkezett. Egyik pazar esté­lyén beszélte meg egyik is­merősével a Régi Képszalon Kft megalakítását. A képsza­lon valójában képcsempészés céljára alapult. Akkoriban a Szépművészeti Múzeumban a külföldi mesterek képeit va­lódi értéküknek csak töredé­kére értékelték. Később eze­ket a festményeket is kivit­ték Svájcba, ahol megkapták értük a megfelelő árat. De feketén is csempésztek ki képeket külföldre. Mondani sem kell talán, hogy Porkay óriási összegeket keresett, s költött. Az akkori gazdasági rend­őrség is felfigyelt Porkayék tevékenységére. A műkeres­kedőt előállították, de — bi­zonyítékok híján — mind­össze két napig volt őrizet­ben. Utána sebtiben eladta a lakását, majd rövid idő múlva eltűnt az országból. Svájcban telepedett le, ahol felhalmozott tőkéje révén műkereskedőként tisztes öregkort élhetett meg. Bállá Ödön (Következik: A rulettcsá­szár és a fia) D. G. Kalandorok, aranyifjak és más ingyenélők Q 0 világcsaló képszakértő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents