Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
1983. február 15., kedd o Iliiül JkfiM A Medgyesegyházi Vas-, Faipari Szövetkezet 210 dolgozónak ad munkalehetőséget, és több mint százféle terméket állít elő. Száz közül egy: a képen látható vákuumformázó gép készíti kooperációs munkában a sütemények csomagolásához szolgáló műanyag tálkákat Fotó: Fazekas László Infra gázhösugárzó Székesfehérvárról Infra gázhösugárzó kísérleti gyártását kezdték meg hétfőn Székesfehérvárott, az Univerzál Ipari Szövetkezetben. A Schwank osztrák céggel kooperációban előállított sugárzó fűtőberendezések földgáz felhasználásával 800 wattos és 3,6 kilowattos fűtőenergiájú kivitelben készülnek. A közvetítő közeg nélküli, infrasugárzó fűtőberendezés a hagyományos kazánfűtéshez mérten 30—50 százalékos hőenergia-megtakarítást eredményez. Elsőként a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát és a hernádi Március 15. Tsz baromfitelepein szerelik fel a székesfehérvári készülékeket. A hőtakarékos, tiszta fűtő- berendezéshez az osztrák cég csupán a különleges kerámia fűtőtesteket szállítja, s a szerkezet többi része hazai alapanyagokból, több vállalat együttműködésében készül. A székesfehérvári Uni- verzál Ipari Szövetkezet a sugárzó fűtőberendezés sorozatgyártását március közepén kezdi meg, és az idén összesen mintegy ezerhat- száz készüléket gyárt. A kutató is legyen piacérzékeny Beszélgetés dr. Kiss Károly kandidátussal, a szarvasi ŰKI igazgatójával Amikor dr. Kiss Károlyt, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet igazgatóját a múlt év eredményeiről kérdem, vékony, feketébe kötött füzetet tesz elém: az 1982-ben befejezett kutatások jegyzékét. Nem nehéz összeszámolni: tizenegy témát zártak le az intézet munkatársai. Közülük nyolc a vízgazdálkodás és öntözéses gazdálkodás, kettő a rizstermesztés, egy pedig a gyepgazdálkodás fejlesztését célozza. — Sok ez a tizenegy, vagy kevés? — Átlagosnak mondható, összesen négy szakterülettel foglalkozunk, egyedül a lucernafejlesztési ágazat nem adott be a múlt évben lezárt kutatási eredményt. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoztunk a lucernatermesztés megújításában, hanem azt, hogy folyamatban vannak a kutatás alatt álló témák. Mint említettem, átlagosan a múlt évihez hasonló a gyakorlati alkalmazásra ajánlott eredmények száma, ezen belül változó az egy.es ágazatok aránya. Ennél fontosabb, hogy a múlt évben sokat javult a munkánk minősége. Ezt abból állapítottuk meg, hogy a korábbival azonos propaganda — évi 5-6 bemutató — mellett nőtt irántunk az érdeklődés, valamint az eredmények értékesítése. És tudott, hogy a csakorlat csak azt alkalmazza, amiben hasznot lát... — Ki tudna emelni valamit a múlt év sikereiből? — Nagyon nehéz... Egy dolgot azonban feltétlenül érdemes elmondani. Tavaly megbízást kaptunk a Békés és a Csongrád megyei Tanácstól, az MTA segítségével mérjük fel a két megye ökológiai potenciálját, hogy mekkora termések elérése lehetséges a két térségben. Itt alapvetően a vízgazdálkodás terén elért kutatások eredményeire támaszkodhatunk. A vízháztartási helyzet és a hozamok kapcsolatát vizsgáljuk, összefüggésben az gazdaságossági kérdésekkel. A munka első részét, az állapotfelvételt már elvégeztük, az idén eleget teszünk a megbízás egészének. Nemcsak az egyes részeken elérhető leggazdaságosabb hozamokat és megtermelésük módját írjuk le, hanem matematikai optimalizálási modellt készítünk, amellyel a két megye mezőgazdasági fejlesztési stratégiájára is javaslatot teszünk. Nagy és megtisztelő feladaton dolgozunk. — Nyilván a belső eredmények között is akad említésre méltó... — Most már több rizsfaj- tajelöltünk van, amely augusztus végén, szeptember elején érik, szemben a régebbi, későn érőkkel. Az Oryzella és a Karolina várhatóan rövidesen elismerésre kerül. Nagy dolognak tartom, hogy erre a két fajtára megkaptuk az előzetes szaporítási engedélyt; elismerésük után azonnal tudunk majd vetőmagot adni az igénylőknek. A pozsonyi kutatóintézet munkatársaival van egy közös öntözőgép-szabadalmunk. Gazdálkodásunkban meghatározó, hogy húsz gyepalkotó fajtafenntartásával foglalkozunk, tavaly mi állítottuk elő az ország elitfűmag-szükségle- tének kilencven százalékát. Két lucernafajta, a Nagy- szénási és a Szarvasi 4-es fajtafenntartói is mi vagyunk. — Az intézet nevében szerepel az „öntözési” kifejezés. Napjainkban mélyponton van az üzemek öntözési tevékenysége. Érezni ezt a kutatásokon is? — Valóban mélyponton van az öntözés. Fő oka, hogy az utóbbi időszakban nedves évjáratok jellemezték időjárásunkat, és hogy drágák a berendezések. De figyelembe kell venni, hogy egyre inkább a vízhiány akadályozza a még nagyobb termések elérését. Mi nem elsősorban öntözéssel, hanem vízgazdálkodással, a vízháztartások kutatásával foglalkozunk. Ez egy összetett szakterület, amely magába foglalja annak a meghatározását, mikor kell a táblára vizet juttatni, illetve elvonni. Az öntözési kedvetlenség ellenére dolgozunk, hiszen a tudománynak fel kell készülni a következő fellendülésre, a vízigényes kultúrák termesztésének megalapozására. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ismét előtérbe kerül az öntözéses gazdálkodás. — Említette a nehéz gazdasági helyzetet, amelynek egyik következménye, hogy csökken a kutatások állami támogatása. Okoz-e ez gondot az ÖKI-ben? — Megnőttek a minket érintő elvonások is, ez tény. Mégsem vagyunk rossz helyzetben, mert jelentősen, hatvan százalékkal növelni tudtuk saját bevételeinket. Több mint 12 és fél millió forintos nyereségünk 70—80 százaléka a tudományos eredmények értékesítéséből származik, fennmaradó hányada a vetőmagtermesztésből. Az államtól 18 millió forintot kaptunk, így jut az intézet fenntartására, fejlesztésére és a kutatásokra. Dolgozóink közvetlenül és anyagilag érdekeltek, hogy eredményeik mind nagyobb hányadban kerüljenek gyakorlati alkalmazásra, ezt szigorú érdekeltségi rendszerrel szorgalmazzuk. — A kötelezően előírt létszámcsökkentést is végre keli hajtaniuk ... — Igen, nálunk tizenegy százalékos a csökkentési előírás. Kemény feladat, de meg kell vele birkózni, ösz- szesen 36 kutatónk van, ötven százalékuk megszerezte az előírt tudományos minősítést, vagy megszerzése előtt áll. Nem a tudományos munkatársakat küldjük el, hiszen nincsenek sokan. A létszámcsökkentés felét már végrehajtottuk, célunk, hogy az idén befejezzük ezt a kényes munkát. — Mondana néhány szót az idei feladatokról? — Taián a legfontosabbat: kisebb létszámmal fogunk többet dolgozni. A korábbinál még inkább törekszünk a kész eredmények értékesítésére. Beléptünk és belépünk több gazdasági társaságba. így jobban tudjuk, mire tart igényt a gyakorlat, amelynek fejlesztése a fő feladatunk. A közhiedelemmel ellentétben a hasznos eredményt igenis megfizetik a termelők, így anyagilag is jól járunk. Fokozzuk eredménypropagandánkat, igyekszünk alkalmazkodni a piac követelményeihez, mert az élet tőlünk is ezt követeli. Erősítjük vízgazdálkodási kutatásainkat, felszaporítjuk az említett rizsfajtajelöltek magvait. Az új fajtákat termesztési technológiákkal együtt értékesítjük, hiszen akár a szépen csomagolt áru, a fajta is kelendőbb technológiával együtt. M. Szabó Zsuzsa Önálló exportőr a világpiacon ...és a pártszervezetek? A Békéscsabai Kötöttárugyár hadrendváltás előtt áll. Ez év július 1-től megkapják azt a jogot a kormányzattól, hogy önálló exportőrként jelentkezhessenek a világpiacon. Már készülnek a nagy eseményre. Szervezik az osztályt, melynek feladata lesz a nemzetközi poróndon a piackutatás, s általában az exporttermelés bonyolítása az anyagbeszerzésektől az értékesítésig. Ez termelésszervezési, gazdasági feladat. Am, hogy az új helyzetben megállja a helyét a gyár 2500-as kollektívája, ahhoz mélyreható változásnak kell bekövetkeznie mind az irányítók, mind a fizikai dolgozók felfogásában, vagy ahogy a gyárban fogalmazzák: az egész hadrendben. A minőség, a határidők pontos betartása ugyanis közvetlen létérdekké válik, s míg azelőtt féléves vagy egyéves előrendelések alapján dolgozott a gyár, július 1-től minimálisan hat hét alatt kell majd szállítani a tőkés rendelőknek a kívánt divatcikkeket. Ennek megvalósulása alapozhatja csak meg a gyár hírét és jövőjét, e „kényszerpálya” vezethet csak odáig, hogy gazdasági eredményeit növelve, versenyben maradhasson a BEKÖT a világpiacon. ... És a pártszervezetek? Hogyan kapcsolódnak az új feladatok megvalósításának előkészítésébe? — erről beszélgettünk Biró Bélával, a kötöttárugyár pártbizottságának titkárával. — Bonyolultabbá vált a mi múnkánk is, mint ahogyan ebben a rohanó, mindig változó világban már nem lehet úgymond „becsukott szemmel” csinálni munkafogásokat, magyarán: nem lehet a rutinból élni. Sajnos, az a helyzet, hogy a mi szakmánk, a textilipar érzi meg leginkább a válságot, hiszen, ha az embereknek spórolniuk kell, kevesebb a pénzük költekezésre, akkor először a ruhavásárlásokon takarékoskodnak szerte a világon, mert azt mondják: ez a köntös vagy zakó, munkaidőruha eltart még egy ideig ... Ezért a textilesek dolga a gyárakban még inkább megnehezül, hiszen dolgozni azért kell, sőt úgy kell, hogy abból haszon legyen. Azelőtt egy jéger gyártása megszokott, begyakorlott munkafolyamat volt. Most, például egy tetszetős köntös megvarrása, vagy egy-egy szabadidő-ruha elkészítése hat—nyolc színből, kapcsok, pántok tarkítják, s mindez bizony megerőltetést, idegi kimerülést okoz gyártóinak. De visszatérve a kérdésre, hogy mit tesz a gyárban a pártszervezet, lehet, hogy sablonos lesz a válaszom. Ugyanis a gyárak államosítása óta ugyanazt: agitálnak a tagjai az emberek között, s már szinte unalmas a jelszó, hogy dolgozz jobban ... — Ezek szerint nem is olyan nagyon vált „bonyolultabbá" az alapszervezetek munkája . . . Vagy tévedek? — Igen. A sokrétűbb és bonyolultabb gazdasági feladatokkal párhuzamban elsődleges ma a termelési agitáció. Eddig azt mondtuk, hogy kulturálódjunk — ne a munkaidő alatt természetesen! —, mert a műveltebb ember könnyebben el tudja látni az új és új helyzetekben is a munkáját. Ez mélyen igaz. Ám hogyan lehet összeegyeztetni az erre való törekvésünket az új és nagyon hasznos lehetőségek realizálásával? Például azzal, hogy gyárunkban is a munkaidőn túl egyre több kisvállalkozásban látnak el bizonyos feladatokat a dolgozók. A túlóra korábban a béralapot terhelte. Most egy összegű elszámolásban, mind a varrodában, festődében, vagy a kőműveseknél kiadják a dolgozóknak a halaszthatatlan, de a munkaidőbe bele nem férő munkákat, vagy kisvállalkozásban kijavíttatjuk a gépeket, amilyen formában tmk-saink teszik, természetesen munkaidő után. Persze, ízek szervezésében is jelen vannak alápszervezeteink, mégis a pártmunkában is bonyolultabb helyzetet teremtett, hogy ennek ellenére a kulturális, s szakmai nevelőmunkát talán még az előző éveknél is intenzívebben kell irányítani... — Ez az előbbi, gondolom, összefüggésben van azzal, hogy július 1-től új szerepkört kap a gyár... — Igen. Olyan cikkek gyártására képes üzemünk, amelyek eladásához új vevőkör keresése vált szükségessé. Minden eddiginél jobban előtérbe kerül, hogy ezentúl mindenért mi, a gyár dolgozói vagyunk a közvetlen felelősek. Az irányítóknak el kell söpörni minden akadályt a zökkenőmentes termelés útjából, a fizikai munkásoknak pedig még tisztességesebben kell dolgozniuk. Meg kell érteni mindenkinek, hogy a tőkés kereskedő csak akkor fizeti meg a divatcikkeink felárát, ha valóban minőségi kifogás nélkül és gyorsan, hetek alatt szállítjuk a rendelt árut. Ezek megértetése a dolgozók körében a három, összesen kétszázötven tagot számláló alapszervezetünk elsőrendű fela'data. Taggyűléseinken, termelési tanácskozásokon már szóltunk erről. A politikai oktatások, a helyi marxista—leninista középiskola, s más formák beindítása ugyancsak ezt célozza, mint ahogyan a Tre- fort utcában nyíló tanulótermekben is a leendő, képzett szakmunkások nevelését szorgalmazzuk. Felkészülünk arra is, hogy az idén Békéscsabán beinduló számító- központ segítségével gépi programozást valósítsunk meg, és ehhez megfelelő képzettségű szakembereink legyenek. — Konkrétabban az új helyzet milyen feladatokat ró a párttagokra? — Hogy gondolkodó, a feladatokat tisztán látó emberek legyenek, és ilyen irányban hassanak környezetükre is. Mindenekelőtt a maguk munkaterületén — dolgozzanak bármilyen beosztásban — álljanak helyt, és ami pluszt kérünk tőlük, az az, hogy azonnal tegyenek szóvá mindent, ami nehezíti mások munkáját. így alakíthatnak ki olyan kapcsolatokat munkaterületükön — saját példamutatásuk révén —, ami ösztönzően hat a termelés zavartalan biztosítására, s növelhetik egyben alapszervezetük tekintélyét. A pártbizottság számon tartja ezt a tevékenységet, amikor rendszeresen beszámoltatja a munkahelyek vezetőit, a társadalmi szerveket a működésükről, a termelést segítő munkájukról. Sok olyan, korábban a termelést akadályozó dologban emeltek már szót a párttagok, amelyek megoldása lényegében már a július 1-től következő új helyzet előkészítését szolgálta. — Mondana példákat is? — Nos, a festődében korábban sok volt a visszavetés, a selejtesen festett áru, pedig mindent láthatóan jól csináltak a festők. A hármas alapszervezetünk kapta a feladatot: vizsgálják ki, mi okozza a rossz festést, ami károkat csinál a gyárnak, és természetesen a festöde dolgozóinak is. Megállapították, hogy szennyezett a víz, és öblítéskor ez változtatja meg a festések színezetét. Vízvastalanítót építettünk, és kiküszöböltük ezt a problémát. Ugyancsak elvtársaink tették szóvá, hogy sok gondot okoz a fonalak szétválogatása a kötőteremben. A nem jól válogatott fonalak felemássá teszik az elkészített árut, ami csak a festéseknél derül ki. Rájöttek, hogy például a 34-es Szíriái fonáltól elüt az ugyancsak 34-es egyiptomi, amiket korábban egy fakba tettek. Intézkedtünk, hogy külön-külön kell választani még az azonos számozású fonalakat is, ha azok nem egy üzemből érkeztek ... Az ilyen jelzések odafigyelésre késztetik az irányítókat, és a hasonló észrevételeknek megnő az értéke, amikor hat hét alatt kell majd elkészítenünk egy-egy tőkés rendelést. — A korábbi fél-, vagy egyéves előrendelések után képesek lesznek-e ilyen gyorsan alkalmazkodni a rendelők igényeihez? — Ettől függ a jövőnk, és ezt akarjuk megértetni a dolgozókkal. A képesség gyárunkban megvan erre. Nemrégiben járt nálunk Nyugatról egy cég képviselője, és speciális mintázatú divatcikkeket rajzolt, hogy ilyenekre lenne szüksége, már nem tudom milyen tételben. Még el sem utazott hazánkból, amikor Budapesten megkerestük az elkészült (!) mintadarabbal. ö is meglepődött a gyorsaságunkon, nyélbe is ütötték az üzletet. Nos, ezt kell majd állandósítanunk közös erővel ... — Az első év bizonyára nehéz lesz. Milyenek a tervek? — A tavalyi nyereségünket, ami 12 millió, szeretnénk növelni, vagy legalábbis megtartani. A terv a tavalyinál 27 millió forinttal magasabb produktum elérését célozza, vagyis 675 millió forintot, amiből az export a tavalyi 112-vel szemben 135 millió forint. Az első félévre kapacitásunk 41 százaléka már le van kötve. Tehát mindenféleképpen növekednek a feladataink ... — És a pártalapszerveze- tek erőssége? Gondolom, a feladatokkal együtt az is növekszik ... — Tavalyelőtt 21, tavaly 17 fiatal párttaggal erősödtek alapszervezeteink. S ami még ennél is fontosabb: tömegbefolyásuk is nőtt. Varga Dezső Beruházási hitel a gabonatermelés korszerűsítésére A Magyar Nemzeti Bank pályázatot hirdet a gabonatermelés fejlesztését szolgáló és a gabonatárolás feltételeit javító beruházásokhoz beruházási hitel igénybevételére. A pályázat célja. hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a gabonatermelés színvonalához igazodó korszerű gépeket vásárolhassanak, illetve a tárolási veszteségeket új tárolók építésével és a meglevők korszerűsítésével csökkenthessék. A termelésfejlesztési beruházásokhoz a konvertálható export árualapokat növelő, a tárolófejlesztéshez pedig az ágazati hitelfeltételek teljesítése esetén lehet hitelt igényelni. A pályázaton bármely mezőgazdasági nagyüzem részt vehet, függetlenül attól, hogy tagja-e valamely termelési rendszernek vagy sem. A gabonatárolók létesítésére és korszerűsítésére a mezőgazdasági nagyüzemek, a gabonaforgalmi és malomipari vállalatok és ezek társulásai pályázhatnak. A tárolásfejlesztés keretében a nedvesgabona-tároló kapacitás bővítésére is lehet hitelt igényelni. A pályázat benyújtási határideje 1983. február 28. Az MNB felhívja a mezőgazdasági nagyüzemeket és a gabonaipari vállalatokat, hogy a határidő rövidsége miatt, a részletes pályázati feltételek, a hitelnyújtási és támogatási lehetőségek megismerése érdekében vegyék fel a kapcsolatot a bank megyei igazgatóságaival. Az igazgatóságok munkatársai az érdeklődőknek minden szükséges információt megadnak.
