Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

1983, január 9., vasárnap NÉPÚJSÁG Tartják a színvonalat a megyei lovasok SPORT Zico: együtt a trió Zico, a brazil együttes kö­zéppályása, egyik karmeste­re alaposan erősíti „hátor­szágát”. A 29 esztendős dél- amerjtai sztár felesége ugyanis immár harmadik fiú­gyermeküknek adott életet. A Tiago névre hallgató újabb Zico-jövevény 4,3 kilós, és amint édesapja az örömteli esemény után elmondta: „Most már együtt a nagy trió, Tiago ugyanúgy futbal­lozni fog, mint az ötéves Junior és a négyesztendős Bruno.” Természetesen azt sem hagyhatják újságírók meg- kérdezetlenül, hogy a három fiú milyen poszton fog ját­szani. Zico elmondta, hogy neki teljesen mindegy, hogy középpályás sort, vagy tá­madó triót alkotnak fiai, a lényeg az legyen, hogy egy- időben játsszanak majd a brazil válogatottban... A Zico-házaspár egyébként lányt szeretett volna harma­dikként. Ma A vasárnap kiemelkedő Békés megyei sportesemé­nyei. KÉZILABDA. XXVI. Bé­kés megyei Népújság terem­kézi labda-torna. Békéscsaba, 2. sz. általános iskola, 8.01) órától. Béke Kupa kézilab­datorna nyitófordulója, Oros­háza, Táncsics Mihály Gim­názium, 8.00 órától. LABDA­RÚGÁS. Előkészületi mér- kőzéSj Gyulai SE—Volán SC. Gyula. 10.00. A vésztői szakosztály megszűn­tével (!?) számszerűleg csök­kent ugyan a szakosztályok szá­ma, de az eddigi színvonalat si­került tartani állapította meg nemrégiben az 1982-es évadot értékelő ülésén a megyei lovas­szövetség elnöksége. Legörven- detesebb a fiatal kezdő lovasok számának növekedése; ugyan­így, hogy Orosházára került az országos bajnoki cím díjugra­tásban, s ugyanebben a szám­ban csapatban a területi arany­érem is. Ezenkívül több jelen­tő^ versenyen elért eredmény támasztja alá a jövőt illető jo­gos bizakodást. Az 1982. évi Békés megyei lo­vasbajnokság végeredménye. Alapfokú díjugratás. Bajnok: Herczegfalvi Tibor (Mezőhegye- si SE) 470 pont. 2. Krucsó (MSE) 150. 3. Szellelki (Mezökovácshá­zi Üj Alkotmány Tsz) 140. 4. Gulyás (Mezökovácsháza) 120, 5. Fekete (Füzesgyarmati TSZSK) 80, 6. Janiga (Mezökovácsháza) 60 Kezdő lovak díjugratása. Baj­nok: Krajnyák Attila (Oh. Új Elet Tsz) 410. 2. Tóth (Oh. Új Élet Tsz) 170, 3. Nagy (Vésztő) 110. 4. Rácz (MSE) 80. 5. Ivá- nyi (MSE) 60. 6. Horváth (Oh. Üj Elet Tsz) 40. Ifjúsági díjugratás. Bajnok: Szabó Ildikó (Oh. Üj Élet Tsz) 1020. 2 Kozma (MSE) 1000. 3. Krajnyák (Oh. Üj Élet Tsz) 900. 4. Gombár (Oh. Üj Élet Tsz) 810. 4. Töröcsik (Oh. Üj Élet Tsz) 810. 6. Nagy Zita (MSE) 760. Felnőtt díjugratás, egyéni. Baj­nok: Krucsó Ferenc (MSE) 4290. 2. Gróf (MSE) 2960. 3. Szabó (MSE) 2860, 4. Sztojka (Oh. Dó­zsa Tsz) 2600. 5 Kecskeméti (Mezökovácsháza) 2300. 6. Szik- SZai (MSE) 1950. Ifjúsági díjugratás, csapat. Baj­nok: Oh. Üj Elet Tsz 2220, 2. Mezőhegyes 1500. 3. Gyula-Vész­tő 960. Felnőtt díjugratás, csapat. Baj­nok: Mezőhegyes ..A" 4860. 2. Gyula-Vésztő 3280. 3. Mezöko­vácsháza 2840. 4. Oh. Dózsa Tsz 2400. 5 Mezőhegyes ,.B” 1940. Galopp. Bajnok: Pribolyszki László (Bcs. Lovas Klub) 1190. 2. Kiss (Oh. Üj Élet Tsz) *540. 3. Király (Bcs. Lovas Klub) 470. Ügető. Bajnok: Náfrádi And­rás (Oh. Dózsa Tsz) 900. 2. Gyú­rás (Oh. Üj Élet Tsz) 680. 3. Kovács (Oh. Üj Élet Tsz) 400. Négyesfogathajtás. Bajnok: Kiss Imre (MSE) 580. 2. Varga (Oh. Üj Élet Tsz) 550. 3. ifj. Koncsek (MSE) 300 ponttal. Az 1982. évi tenyészvándordi- jak győztesei. Díjugratás, 130 cm: sztojka Illés (Oh. Dózsa Tsz). Négyesfogathajtás, mara­toni táv: Varga Sándor (Oh. Üj élet Tsz) A legjobb díjugrató, a mezöhegyesi Krucsó Ferenc, 130 centis akadályon Zongora A mikrofontartó állvány törésénél apró kék-fehér zászlócska. A Gyulai SE irán­ti szimpátia. „Minden srác közel áll a szivemhez, de Ko­csis Lajos különösen, őérte érdemes kijárni a gyulai meccsekre" — mondja, gyor­san, amint észreveszi, hogy tekintetünk a zászlón állt meg. És gyorsan kiegészíti a mondatot: ,,A kocsimban van egy másik, az piros-fehér, amióta az eszem tudom, a Honvédnek szurkolok. Ahogy ök fociztak... elég, hogy az ember egy életen át szeres­se a játékot." Ennyi körülbelül a be­mutatkozás. persze a mosta­ni, hiszen ismeretségünk ré­gi, úgy két évtizednyi leg­alább. Fel is idézzük egyik hajdani találkozásunkat, a pesti időkből. A Római parti Halászkert étterem kora esti zsongásában integettünk egy­szerre egymásnak — a két gyulai: „Apám Aradon volt vendéglői zenész, s sohasem bocsátja meg, hogy követ­tem. Tanítóképzőbe íratott, de közbeszólt a háború, s úgy alakult, hogy az új idők hajnalán, no, ez kissé köl- tőiesen hangzik, de így volt, szóval a csabai zeneiskola el­ső növendékei között talál­tam magam, mint például a nálam messzebbre jutott Ga- rai Attila. Mivel csak zon­gora szak indult, azt végez­tem el. Akkor már tudtam, zenész leszek, köszönet érte Szelei Ervinnek és a nemrég elment dr. Matusovszki néni­nek." Szóval zenész. Csakhogy, valami más is mindig fősze­repre vágyott életében. Hát persze, az a bizonyos máso­dik szó, a futball. „Még­hozzá jóval hamarabb, mint a másik. Ott rúgtuk a port' és rongylabdát naphosszat a mai Cinka Panna utcában, akkor Vég utcának hívták, mivel Gyula szélének számí­tott. Portörő Gabi sokra vit­te a focival, akit ötvenéve­sen is név szerint köszönté­nek Szegeden, annak azt mondom, már megérte. Szó­val játszottunk reggeltől es­tig, illetve én ebéd után egy árát hegedültem is.” Először Vásárhelyen ját­szott esténként, talán abból merítette az első bátorságot, amikor a Lavotta szerelmét szólózta kisfiúként nagykö­zönség előtt a gyulai mozi­ban, hosszú tapssal. Németh László pátriájában persze a Vörös Meteor nevű járási futballcsapat is fontos volt, amelyben vasárnaponként szintén játszott. Aztán jött a veretes gyulai Otthon kávé­ház, a híres Bakró-zenekar, a prímás — keresztapa. De hiszen a Halászkertnél tartottunk tulajdonképpen. „Az ám, mennyi kedves emlék fűződik Pesthez, ahol kétszer dolgoztam hosszabb ideig, de ez így nem is jó kifejezés. A zenét jobban szeretem annál, mintsem azt mondjam, munka. Volt egy sláger, valahogy így: A vé­gén mindent másképp lát az ember, Amikor már elmúlt a szerelem Vihar után meg­nyugszik a■ tenger Ügy állsz előttem, mint egy idegen. Erre emlékszem nagyon, Si­pos Feri, a Tüdő, erre mond­ta sokszor, hogy ,ilyen klasz- szul zingelsz öregem’, mert hogy ő a németet is bírja. Micsoda nagy futballista volt, főleg honvédos korá­ban. Máig jó barátok va­gyunk, ez még onnan indult a tizennégy kerületi Mimóza presszóból. Valahogy mégsem tudtam Pesten gyökeret ereszteni, újra és újra haza­jöttem.” Gyulán majd minden étte­remben játszott, volt hogy a Komló hatalmas táblaüvegé­re akasztott plakáton csak ennyi szerepelt: Árpi—Tutus duó. futball Menjünk vissza a focihoz! Most már közelebbi a va­rázs, túl a harisnyagyári és a zenészek csapatában be­töltött aktív stopliscipős szerepeken. „Ha jól emlék­szem, szervezőként, aktivis­taként még Hargittai Józsi bácsi idejében kezdtem, an­nak pedig sok-sok éve. Sze­rettem és szeretem a szövet­ség ügyes-bajos dolgait in­tézni, most például a városi Isz elnöke, s büszke arra, hogy nagypályás bajnoksá­gunk háromszáz fiatalnak- idősebbnek nyújt sportolási lehetőséget. Még ha olykor sok is a dolga a fegyelmi bi­zottságnak ... Büszkén említi még hah éve kapott országos sportki­tüntetését, s hogy most is kellemes helyen, a törökzugi lakótelep Rózsakért éttermé­ben játszhat esténként. Hogy mit hívnál^ harminc éve egy­folytában slágernek? — erre azt mondja, a „Mondd, miért szeretsz te mást, s én csak téged"-et, azt most sokan kérik, mint régen, a zöld lódenes időben is. Igaz is, a lódén is újra divat. Éppen a harmincharmadik szilveszter volt, amelyet má­solj szolgálatában töltött. Mondjá utólag, hogy remek volt a mostani, ötig „húz­ták”, ha belefér a cikkbe, ne felejtsem ki. A fiatalabb zenésztársak már a helyükön, a vendé­gek utólag talán megbocsát­ják a kissé hosszabb szüne­tet. Mint mindig, most is mosolyog, láthatóan örül. hogy kibeszélgethette ma­gát — a zongoráról és a fo­ciról. Leüt egy billentyűt, újra csak zenész: „Ne nézzen úgy reám . . .” Fábián István PÓLYOSZÉLJEGYZET Klampárról sokadszor Szomorúan veszem tudomásul, hogy Klampár kérel­mét, miszerint tárgyalják újra fegyelmi büntetését, egye­sülete később tartja időszerűnek megvizsgálni. Legjobb tudomásom szerint másként van. Közben azonban január végén el kell küldeni a nevezéseket az április végén kezdődő tokiói világbajnokságra. Nem nehéz kiszámíta­ni, hogy Klampár aligha lesz ott a legjobbak kétéven­ként esedékes igazi nagy versenyén. Bűnhődjön a fenegyerek — mennydörgik sokan. Példát kell statuálni — így mások. Nem az első esete már — állítják jó néhányon. És tényleg. Nem először hoztak Klampár ellen fegyelmi döntést. De vajon miért? Hibá­zott, kétségtelenül, s nem egyszer. Ám ö úgy érzi, nem egyenlően osztogatják a büntetéseket. Neki sosem volt vámügye, nem jelent meg részegen edzésen, nem akarta megverni az edzőjét, mint akár az asztaliteniszben, akár más sportágban már előfordult. Többnyire a szájára fe­lejtett el a szükséges pillanatban lakatot tenni. Nyers, pontosabban faragatlanul szókimondó. (És ezt nem ve­szik szívesen, kivált, ha némi igazság is van abban, amit mond.) A legutóbbi esetben sem a versenyt akarta ő megtagadni, csupán saját kocsijával szeretett volna a Német Szövetségi Köztársaságba utazni, és nem csapat­társaival. Teljesen egyetértek Lepies György ■ kollégámmal, aki a Népszavában Gergely Gábor védelmére kelt, mondván, egy többszörös világbajnok már méltányosabb elbírálást érdemelne, még akkor is, ha nem indul el olyan verse­nyen, amire egyébként egyesülete kötelezte. Szent igaz, képtelenség elvárni, hogy (ha még világklasszis is vala­kif állandóan csúcsformában legyen a játékos. Gergely büntetése méltányos volt. Klampáré pedig, úgy érzem, egyáltalában nem. Gergelynek megmaradt a lehetősége, hogy, az asztalnál, ütővel a kezében feledtesse mulasztá­sát. Bár közben anyagilag rövidült. Klampárnak ugyanez nem adatott meg. Egyébként is különösnek tartom az esetek többségé­ben azt a megoldást, amikor a versenyzőt, a játékost eltiltják akár a hazai, akár a nemzetközi versenyzéstől. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az élsportolónak az a fog­lalkozása, hogy sportol. Mármásot, képzeljenek el bárkit a civil életben, aki valamilyen fegyelmi vétséget követ el. Vajon az lenne-e a helyes, ha nem engednék be a munkahelyére dolgozni? Nevetséges. Természetesen dol­goznia kell, viszont prémiumot vonnak meg tőle, csök­kentik a fizetését, vagy egyéb kedvezményektől esik el. És ez így van jól. Klampárban pedig lázadozik az igazságérzet. Nem tartja magát földre szállott angyalnak, de fel tud sorolni asztaliteniszezőket és más sportágbeli versenyzőket is. akik nálánál nagyobb vétket követtek el, és mégis kisebb büntetéssel, vagy büntetés nélkül megúszták. Attól tar­tok, sok szempontból igaza van. Hogy diplomáciai érzéke egyenlő a nullával, az kétségtelen, hogy befolyásolható, az is igaz. De ma is edz rendszeresen, és az asztaliteni­szen kívül semmi más nem érdekli. Még a sportágban fölöttébb elburjánzott pletykák és intrikák sem. Nem kötelezte el magát senkinek, leszámítva a bátyját. Hogy kettejük viszonya mennyi haszonnal, vagy kárral jár szá­mára, azt Klampár Tibornak kell fölmérnie. De, hogy ezzel a fiúval nem sikerült gazdálkodni, az biztos. Eve­ket vesztett (jórészt saját ostobasága miatt is) pályafu­tásából, és még félő, fog is. Ha egyáltalán ez a pálya­futás még folytatódhat. Nem csupán Klampár Tibor miatt bosszantó ez, ha­nem mert hány és hány befolyásolható, gyengébb aka­ratú tehetségünket hagytuk veszni, csupán azért, mert a velük való foglalkozás addig tartott, ameddig az edzés vagy a verseny. Szlalom 0B-döntö Békéscsabán A Bcs. Volán SC autó­szakosztálya értékelte az 1982-es versenyévet. Megál­lapították, hogy nem sike­rült az előző évet megismé­telni, elsősorban a szlalom­bajnokságban. A részletes eredmények az alábbiak sze­rint alakultak: A rallye I. osztályban a Matusik—Kisházi páros La­dával három kilencedik és egy tizennyolcadik helyezést ért el. Ök valamennyi baj­noki futamon indultak. A Sárközi—Bánki páros a Vo­lán Rallyén tizedik lett. Ez a páros felbomlott ezután a verseny után, s a Mecsek Rallyen az új összetételű Sárközi—Szekeres <juó a 6. helyen végzett. A rallye II. osztályban a Dinya—Pilán kettősnek egy nyolcadik és egy tizedik he­lyezése volt az elmúlt év­ben. Dinya Géza bejelentet­te, hogy ez év.ben csak a szlalomversenyeken kíván indulni. A Kelle—Cserven páros a Hungária Safari ver­senyen a 2. helyezést érte el, de az új bajnoki szezonban ők sem autóznak együtt, mi­után Kelle Mihály időköz­ben a győri főiskola hallga­tója lett. A túrabajnokságban a Sze­keres—Mucsi páros a Vihar­sarok Kupán első lett. Ugyanezen a versenyen az Annus-házaspár hatodik he­lyezést ért el. A Pannónia Kupán az Örkényi—dr. Sztankó párosnak a 8. he­lyezést sikerült megszerez­nie. A szlalom OB kecskeméti döntőjében három csabai versenyző indult el, s kate­góriájában Örkényi 7., dr. Hutter Károly 6.,, Bertók La­jos 10. lett. Az idén lesz lehetősége ja­vítani a mérlegen a csabai autósoknak, hiszen új össze­tételű párosok indulhatnak az országos versenyeken. A MAMSZ értesítette a megyei szövetséget, hogy 1983-ban egy országos bajnoki túra­verseny, agy OB szlalom elő­döntő, valamint az OB szla­lom döntő rendezési jogát a Békéscsabai Volán SC kap­ta meg. Most néhánynapos pihenő következik, majd a tervek szerint valószínű egyhetes hegyi edzőtáborba utaznak. Mostantól a szakosztályehiö- ki • teendőket dr. Orosz Ist­ván látja el. A. V. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedl G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5061. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents