Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-06 / 4. szám
1983.-január 6., csütörtök o Hatékonyság — egyensúly — életszínvonal Ipari aktíva Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) lassú reagálása a külgazdasági változásokra. A megyei személy- és áruszállítási igényeket alapvetően a MÁV és a Volán elégíti ki. A vasúti személyszállítás múlt évi teljesítménye 8 millió, a Volán 8. számú Vállalaté 46 millió utas volt. Az áruszállítás is mindkét szállítási ágazatban csökkent, ennek fő oka a beruházások, az import- és tranzitszállítások visszaesése. A hétvégi rakodási készség jelentősen romlott, és ez komoly gondokat okozott. Megyénkben a kereskedelem árukínálata a múlt évben is alapvetően kiegyensúlyozott volt, az ellátás színvonalát megőriztük. Egyes termékcsoportoknál azonban ellátási hiányok keletkeztek, elsősorban az importlehetőségek csökkenése miatt. A vendéglátóipar növelte bevételeit. Az új vállalkozási formák kedvezően hatottak az ellátási színvonalra. Nő a vezetők felelőssége A megye iparának, közlekedésének és kereskedelmének áttekintése után dr. Szabó Sándor így folytatta: — A világpiaci hatásokra hivatkozunk — sokszor joggal —, mégis, a világpiaccal csak a népgazdaság eredményei számba vételekor találkozik az ország, a megye. Az üzletek mindig konkrét piacon, konkrét partnerekkel kötődnek. És itt van óriási felelőssége és jelentősége — az adott pillanatban — a személynek, legtöbbször a vezetőnek, akinek tudásán, kollektív tapasztalatain sok múlik, akinek a jövő egységes értelmezése alapján kell tevékenykednie. Termelőkapacitásaink végesek, infrastruktúránk adott, alapanyag-ellátásunk korlátozott, a piac érzékenyen instabil. Valamennyi erőforrás közül a legnagyobb tartalék az emberi munka javításában, az alkotó kezdeményezés kibontakoztatásában rejlik. A gazdaság teljesítőképességének fokozása döntően attól függ, mennyivel sikerült az eddiginél jobban, eredményesebben dolgozni az iparban, a mezőgazdaságban, az állami irányításban, egyszóval társadalmi életünk minden területén. Nemcsak a vezetők között kell keresni a problémák kialakulásában a felelősöket, de azok megoldásáért — az általuk vezetett kollektívákra támaszkodva — elsődlegesen ők tehetnek sokat. A feddhetetlen etikai magatartást, a gazdaságpolitikai célok szellemének, a feladatok, a lehetőségek biztosításával való együttes, érthető közlését, az aktív cselekvést ismerhetjük csak el. Nagyon nehéz ma gazdasági vezetőnek lenni. Most látszik csak igazán a hármas követelmény egységének szükségessége. Szilárd politikai alapon, hozzáértő és ráérző szakmai ismeretekkel, mozgósító erejű vezetői készséggel lehet csgk eredményt elérni. Szándékosan nem mondtam sikereket, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez minden gazdasági cselekvésünket követni fogja. Mégis vállalkozni kell, nincs más alternatívánk. És köztünk szólva, még minden vállalatnak, szövetkezetnek van tartaléka. Egyszerűbbek közül néhány: rend, fegyelem és számonkért felelősség. De ugyanez vonatkozik a vállalatközi kapcsolatokra is. Ez még mindig egyszerűbbnek tűnik-, de enélkül — a nagyobb célok érdekében — nincs előbbre haladás. Tudjuk, hogy a gazdasági környezet romlásával, a belső és külső lehetőségek csökkenésével egyre nehezebb a tartalékokat felszínre hozni. A minőségi fejlődést, a világpiac konkrét formában jelentkező személyes kihívásának kivédését csak az általunk vezetettek megnyerésével, megszervezésével lehet elérni. Alapvető segítséget — a céltudatos vezetői munka egészének támogatásához — a pártszervek és -szervezetek tudtak és tudnak adni. A párttagsággal meg kell értetnünk, el kell fogadtatnunk, hogy gazdasági helyzetünk nem szubjektív értékítéleten alapul, hogy jövőnk munkánktól függ. A politikai feltételeket úgy kell kialakítani, hogy azt a vállalati és vállalkozási magatartást és tevékenység kibontakozását segítse, amely határozottan és tudatosan a célok megvalósítását szolgálja. A tisztességes munka mindenkire — vezetőre, beosztottra — egyaránt kötelező, de a párttagoknak, KISZ-tagoknak példát is kell mutatni ellentmondásos gazdasági helyzetünkben. A vállalati és szövetkezeti önállóság növekedésével a vezetők felelőssége is nő. Munkájának gazdasági korlátái nagyobbak, vezetői hatásköre fokozatosan bővül: ez a némileg ellentmondásos változás mindjobban megköveteli az üzemi demokrácia kiteljesedését, amelyet mindig a jogok és kötelezettségek ötvözeteként kell felfognunk. Ha valamikor, napjainkban indokolt feltenni a kérdést, hogy a dolgozóknak — fizikainak, szelleminek, adminisztratívnak egyaránt — az irányításban való részvételét mennyire és ki tudtuk-e használni a hatékonyság növelésére. Vállalati, gazdasági viszonyainkból adódóan mind ez ideig nem sikerült elérni, hogy minden ember cselekvésében megfelelő szerepet kapjon az erőfeszítés, sőt nem ritka a teljesítmény visszafogása sem. A központi elosztás mérséklődése folytán erősödött az egyéni boldogulás saját erőből való megteremtésének szemlélete. Ha nem vigyázunk, ez torz pályára futhat. A munkaverseny mozgósító ereje is lelassult, tartalmában és formájában átalakulóban van. A szervezett munkásság körében az egyén és a közösség érdekének ösz- szekapcsolódását szemléletben és gyakorlatban a szak- szervezetek segítik elő. Az üzemi demokrácia fórumai, a demokratikus jogok kiterjesztése a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásában, bér- és kereseti viszonyaiban, érdekeltségében, a szakszervezeti vezetőknek, bizalmiaknak is fokozott a felelősségük. Fontos, hogy a képviseleti testületek ne szakadjanak el választóiktól, ismerjék a gazdaságpolitikai célokat, a megteremthető gazdasági lehetőségeket, a vállalati viszonyokat. Lássanak tisztán a gazdálkodás fő kérdéseiben, az egyes egyének, csoportok által végzett munka mennyiségében és minőségében. Rendkívül fontos pártmegbízatás szakszervezeti vezetőnek, bizalminak lenni, mert az üzemi demokrácia gyakorlásának, fejlesztésének sokoldalú politikai vetülete van. Fő feladat: a fizetőképesség megőrzése A dolgozók ma elsődlegesen az érdekeiket erősen és közvetlenül érintő döntésekbe, a bér- és munkafeltételek alakításába vonhatók be. Különböző szinteken, kellő előkészítéssel és differenciáltsággal törekedni kell, hogy a dolgozók és a kis kollektívák a terveket magukénak vallják, mert csak akkor érzik sajátjuknak a végrehajtást is. Röviden: a tulajdonosi szemléletet kell erősíteni, és nemcsak a politika, hanem a gazdaság oldaláról is. E fontos kérdések ismertetése után az előadó nem kevésbé lényeges szempontra hívta fel a hallgatóság figyelmét. Arra, hogy az ország fizetőképességének megőrzése ma elsőrendű feladat, népgazdaságunk, szocialista rendünk védelmét jelenti. Szólt a teljes foglalkoztatottság szükségességéről és arról, hogy ez nem jelenthet gyáron belüli munkanélküliséget. A népgazdasági terv az életszínvonal védelmét csak társadalmi méretekben tudja vállalni, ezért rendkívül fontos politikai, szociálpolitikai feladat, hogy a legalacsonyabb jövedelmű rétegek életkörülményei ne romoljanak. Megyénk gazdasága is érzékeny a konjunktúrába, szükséges a gyártott termékek korszerűbbé tétele, versenyképességének fokozása — mondta dr. Szabó Sándor. — A termelés növekedési ütemének és szerkezetének a hagyományos piacok megtartásával, de a pillanatnyi, új piaci lehetőségek megragadásával is a nem rubelelszámolású export növelését kell szolgálnia, természetesen nem a tőkés import fokozásával. A tőkés importkiváltás — az exportnövekedés mellett — a vállalati munka középpontjába kell hogy kerüljön. A legkisebb tétel is számít az ország költségvetésében. A már jól bevált piacokon áldozatok árán is vállalni kell a bennmaradást. A tőkés exportlehetőségek és az importhelyettesítés érdekében, félretéve az önös érdekeket, keresni kell a vállalati együttműködést, és a KGST-piac lehetőségeinek kihasználását. A szocialista országok még szorosabbra kívánják fűzni gazdasági kapcsolataikat, amit jelenleg a tőkemozgósítás megoldatlansága, a konvertibilis érdekek hiánya lassít. A megyei gazdálkodók az események elébe menve minden eszközzel bővítsék piaci ismereteiket, tárják fel a kapcsolatok új lehetőségeit, igyekezzenek a termelőkkel és vevőkkel mind közvetlenebb és szorosabb együttműködést kialakítani! Az aktívaülésen természetesen szó esett az idei feladatokról is. — Az elmúlt év eredményeiből és a népgazdasági követelményekből kiindulva az iparban sem mondhatunk le a termelés növeléséről. A piaci viszonyokból és a termelés feltételeiből kiindulva átlagosan 1,5—2 százalék növekedésre látunk lehetőséget. Az ágazatokon belül az egyre inkább differenciálódó növekedésben még meghatá- rozottabbá kell tenni a hatékonyságot. Terveink fokozott erőfeszítéseket követelnek Az élelmiszeriparnak továbbra is meg kell őriznie exportorientációját. Belföldön ütemesebb és kellőképpen differenciált ellátást kell biztosítani. A nehéziparban a központi programok által meghatározott szénhidrogénkutatási és -kitermelési terv teljesítését minden erőnkkel segíteni kell. Ez népgazdasági érdek. A gázkincsek további megyei felhasználásáról azonban nem mondhatunk le. Az építőanyag-iparban a termelés folyamatosságának biztosítása mellett a rekonstrukciók gyors, eredményes végrehajtására kell nagy figyelmet fordítani. A gépipar termelésében a növekedés viszonylag dinamikusabb ütemét — főként az export további bővítésével — biztosítani lehet és kell. Fokozni kell a háttéripari tevékenységet, a gazdaságos és szükséges alkatrészgyártást, a fémtömegcikkek választékát. A könnyűipar korábbi mennyiségi színvonalát csak termékei minőségének javításával érheti el. A piaci és a munkaerőhelyzet kedvezőbbé válásával rövid távon nem számolhat. A hazai fonodáknak és szövödéknek a feldolgozók igényeit jobban figyelémbe kell venni. A bútorgyártásban a hazai piacra való termelés mellett külföldre, a nagy munkaigé- nyességű termék-előállítást szükséges fokozni. A könnyű- iparban — a gépiparhoz hasonlóan — határozottan kell élni a munkaerő-átcsoporto- sításáal, a mindenkori keresett termékek gyártása érdekében. a tartósan ki nem használt eszközöket pedig mobilizálni kell. A megye építőipara az elmúlt évhez hasonló teljesítményre vállalkozhat. Feltétlenül javítandó azonban a minőség, és a szervezett, ütemes munkavégzés. Az autóbusz- és vasúti közlekedés az idén viszonylag keveset tud fejlesztésre fordítani. A menetdíjemelés után azonban az utasok joggal elvárják, hogy az utazás kulturáltsága és a menetrend biztonsága javuljon. Tovább folytatódik megyénkben a hidak korszerűsítése, és a békéscsabai átkelési szakasz építése. A helyi úthálózatok fejlesztésében a jövőben nagyobb szerep hárul a tanácsokra. Energiagazdálkodás terén az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján további megtakarítások érhetők el. A kormányprogramhoz csatlakozó megyei energiagazdálkodási koncepció és irányítás támogatni fogja a kedvező szerkezeti változásokat. A kereskedelemnek és a vendéglátásnak fontos feladata, hogy az alacsonyabb jövedelműek is találják meg jó minőségben a keresett, olcsóbb cikkeket. A kereskedelemnek fel kell készülnie, hogy a tőkés import részaránycsökkenését belföldi vagy szocialista országból származó termékekkel, megfelelő választékkal pótolják. A vendéglátásban az elmúlt évi pozitív tendenciák erősítése, a belföldi kereslet élénkítése, és az egyre igényesebb idegenforgalom szolgálata a cél. A lakossági szolgáltatás is az életszínvonal fontos tényezője, hangulatformáló tényező. Ennek az ágazatnak a központi támogatása csökkent, a maradék főleg a tömeges lakásépítéshez kapcsolódik. Dr. Szabó Sándor végezetül a következőket mondta: — Társadalmi haladásunk elmúlt negyedszázad alatt megtett útján, további fejlődésünkhöz fokozott erőfeszítésre van szükség. Nemcsak hinnünk kell a kibontakozásban, hanem tudnunk is kell annak lehetőségeit. Legnagyobb erőnk, fejlődésünk egyetlen záloga a cselekvő alkotás, a dolgozó emberek áldozatos munkája. Helyzet- megítélésünk objektív, a kitűzött gazdaságpolitikai célok reálisak. Meg lehetünk győződve, ha jól dolgozunk — és jól kell dolgoznunk — sikerül enyhíteni a világgazdaság egyre nehezedő nyomását, és sikeresen meg tudjuk védeni elért eredményeinket. A gazdasági vezetőktől, a munkáskollektíváktól várjuk az értő politikai gondolkodáson alapuló eredményes végrehajtást. A pártszervek és pártalapszervezetek támogassák a feladatokra irányuló vezetői munkát, a közvélemény — a közvetlen környezet — politikai hangulatának formálásával segítsék elő a célkitűzések megvalósítását, a jól dolgozók elismerését, a keletkező feszültségek feloldását. Minden párttagunk munkahelyén, társadalmi és tömegszervezetben, mozgósító példamutatással és aktivitással, munkájával és magatartásával álljon ki pártunk politikája mellett. Dr. Szabó Sándornak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének előadói beszéde után hozzászólásokkal folytatódott az aktívaülés. Először Tari József né, a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet elnöke lépett a mikrofonhoz. Hozzászólásában a könnyűipari szövetkezetek értékesítési gondjairól beszélt, majd szólt a Szirén erőfeszítéseiről, melyekkel az elmúlt évben végül is het- venkétmillió forintos tőkés exportot sikerült elérni. Dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese a pályakezdő fiatal értelmiségiek helyzetéről mondott megszívlelendő adatokat. Sajnos bármilyen szempontból is vizsgáljuk az értelmiség helyzetét, mindenben nemcsak az országos, hanem a vidéki átlag alatt is vagyunk. Igaz, az utóbbi években több helyütt komoly fejlődés tapasztalható, de ez kevés. Tarján József, az Orosházi Üveggyár pártbizottságának titkára hozzászólásában elmondta: az üveggyár 2,4 milliárd forintos termelési értéket nrodukált 1982-ben, 400 millió forintos eredmény mellett. Ezt úgy érték el, hogy növelték termékeik feldolgozottsági fokát, és a jövőben is folytatni akarják ezt az irányzatot. Sipos Mihály, a DÉLÉP vezérigazgatója elismerte: a múlt évben nem tudták teljesíteni a megyének tett ígéreteiket, nem építettek fel annyi új létesítményt, mint amennyit vállaltak. Ebben az évben megpróbálják behozni a lemaradást, és visszaszerezni a kissé megingott bizalmat. Dr. Csikós Sándor, a Kunság Kereskedelmi Vállalat, ismertebb nevén, a FÜSZÉRT igazgatója elmondta: igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az ellátás az olcsóbb cikkekből is bőséges és zavartalan legyen. Valkó Pál, a MÁV üzemfőnöke a vállalatok rakodási készségéről beszélt. Ez Békés 'megyében jobb, mint az országos átlag, de még mindig messze van a kívánatostól. Dr. Körösfalvi Pál, a BÉ- TERV igazgatója a nagy és kis építőipari szervezetek összefogását szorgalmazta. Megfelelő koordinálással jelentős kapacitások szabadulnának fel, és lényegesen lecsökkennének az építési idők. Botyánszki Pál, a Békés megyei Szolgáltató Szövetkezet elnöke gondjaikat tárta a résztvevők elé. Tizenkilenc szolgáltatóházat és 350 kisebb üzletet üzemeltetnek. Tóth Sándor, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkaiba elmondta: a vállalat igyekszik jobban kielégíteni az igényeket. Az utóbbi évek szívós munkájának eredményeként, tervszerűbbé váltak a lakásátadások, javult a minőség és több kisvállalkozást is létrehoztak a sürgős és fontos feladatok ellátására. Bereczki András, a megyei tanács tervosztályának vezetője az életkörülmények alakulásának fontosságáról beszélt. Elmondta, hogy menynyire fontosak azok a pénzben gyakran ki nem fejezhető tényezők, melyek az élet minőségét teszik jobbá. A hozzászólások után dr. Szabó Sándor foglalta össze a vitát, majd Csatári Béla köszönte meg az aktív részvételt, és kívánt sikere?, jó munkát az új évben. Résztvevők Fotó: Fazekas László L. L.