Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
NÉPÚJSÁG MOZI 1983. január 29- szombat Oz üres próféciák ideje lejárt „Hagyományápolásért” fegyelmi Nem mondunk újat azzal, ha megállapítjuk: baj van az iskolások fegyelmezésével, fegyelmezettségével. Mind az általános, mind a középiskolákban. Az okok feltárása — lévén az túl bonyolult és szerteágazó — nem lehet írásunk célja. Mindössze néhány jelenségre szeretnénk ráirányítani a figyelmet, olyan eseteket vázolva fel, amelyekkel néhány szülő felkereste szerkesztőségünket. Nem kacsa a papagáj Magyarországról ered a népszerű táncdal - Beszélgetés a szerzővel A megyeszékhely egyik általános iskolájába járó elsős kisgyerek édesanyja azt panaszolta, hogy mozgékony kisfia megfegyelmezésére . a tanító néni a tízórai megvonását választotta. A gyerek délelőttönként szomorú szemekkel és korgó gyomorral figyeli társai falatozását. Az adott osztályban pofonok is csattannak. A fegyelmezés eme — a pedagógus gyengeségéről, hozzá nem értéséről tanúskodó — formái nem igényelnek különösebb kommentárt. Az okok azonban itt sem lehetnek túl egyszerűek. Még mindig a kisebbeknél maradva. Az egyik apuka segítségért fordult hozzánk. Kislánya ugyanis egy idő óta nem akar iskolába menni. Minden reggelt sírással kezd, ami csöppet sem kedvez a szülők munkakedvének. Az örökös győzködések, a gyerek valóságos betuszkolása az iskolába, már kikezdte ideg- rendszerüket. Kiderült, az okok alapos vizsgálatakor, hogy az érzékeny 10 , éves kislány attól fél, hogy újból kezdődik a tanító néni durva szavakkal fűszerezett or- dibálása. Mindennap több órán át hallgatni még egy felnőtt számára is megpróbáltatás lenne. Pláne, ha nap mint nap azt táplálnák bele, hogy semmirekellő, tehetségtelen, fafejű és még gonosz is. A felsorolt esetek nem általánosak. S ezt nagyon fontos kihangsúlyozni az oktatás egyre nehezedő körülményei között is emberséggel, példamutatással helyt állni tudó pedagógusok védelmében. Mint említettük, nem keressük az okokat. De annyit meg kell jegyeznünk, hogy a pedagógusok fokozott türelmetlensége, a gyerekek túlzott érzékenysége valahol közös okokban kereshető. A túlterhelésben, az iskolák zsúfoltságában, s a pedagó- guáképzés — már rég és több helyütt is jelzett — gondjaiban. E még csak bevezetőnek tűnő sorok után pedig a megye egyik középiskolás kollégiumában megtörtént — sajnos nem példátlan — eset kissé részletesebb felidézésével kívánunk elgondolkoztatni. Az eset ugyanis nemcsak a jelzett helyen fordult elő. Durvább változata évekkel ezelőtt egy kollégium ..vezetésének leváltásával végződött. A szóban forgó kollégiumban évek óta küszködnek a felsőbb évesek elsősöket megalázó uralma ellen. Megoldásként, több esetben Akadémiai Kiadó Major Máté: Vágó Péter. (Architektúra) Európa Könyvkiadó Pruszynsky, Ksawery: A szamarkandi kürtös. Válogatott elbeszélések. Stendhal: Az itáliai festészet története. Gondolat Könyvkiadó Juskevics: A középkori matematika története. Pais István: A görög filozófia. Helikon Kiadó Karácsony Benő: Napos oldal. Magvető Könyvkiadó Bókay Antal, Jádi Ferenc is, a basáskodó, kegyetlen- kedő negyedikes tanulók kizárását választották. Ügy látszik, nem sok eredmériy- nyel. Természetesen, a kollégium vezetőig nevelői gondoltak a megelőzésre is. Minden évkezdéskor nyomatékosan felhívják az egész közösség figyelmét a házirendre, amely egyenlő jogokat és kötelességeket biztosít az elsősök és a negyedikesek számára, azaz, nem kötődik életkorhoz, súlyhoz, és erőnléthez. A szülők közbenjárásával kipattant legújabb eset azonban arra figyelmeztet: a „hagyományok” erősebbek az új törvényeknél. Illetve, csak bizonyos hagyományok. Mert az egyensapka, egyenruha szép hagyományáról ugyancsak lemondtak a középiskolás diákok. Sőt, a dohányzás és a szórakozóhelyek esti látogatásának hagyományos tiltása sem volt szimpatikús számukra. Viszont az elsősök felavatása, a múlt rendszerben dívott csieskástartás joga eltéphe- tetlen köteléknek bizonyult. De mi is történt? Néhány szülő, igaz, csak kéthetes késéssel, elsős fián véraláfu- tásokat vett észre. A gyerekek faggatásakor kiderült, hogy a kollégium Télapóünnepségét éjszaka arra használták fel a harmadikos fiúk, hogy alaposan felavassák őket. Igyekezetük oly sikeres lett, hogy némelyik elsős bőre csupa véraláfu- tás, hurka lett a botütések,- vesszőcsapások nyomán. S ahogyan ez már lenni szokott, ez ügy kapcsán egyéb dolgokra is fény derült. A „játékos kedvű” nagyfiúk némelyike csicskásként használta — cipőtisztításra, ágyazásra, takarításra és rendszeres leckemásolásra — az elsősöket. Aki nem parírozott, annak kijárt a nyakleves. A még humorosabbak szemeteskosárral zavarták ki a gyerekeket egy kis friss levegőért az udvarra. Az meg már egyenesen kötelességük volt. hogy a hazulról jött élelmiszercsomagból „önkéntesen” nhegkínálják néhány erőszakosabb ..pártfogójukat”. Aztán — s ez sem rossz ötlet, ha mások megalázásáról van szó —. arra is kényszerítettek egy gyereket, hogy kiselőadást tartson a nemi életről, vagy hogy éppen mankóval iátsz- szon a gitáron. A legötletesebb mégis az volt — a kecske is iól lakik, a káposzta is megmarad elv betartására ügyelve —, hogy az elsősöket egymással po- foztatták meg. így nem kellett ugyebár a házirend és Stark András: „Közte- tek lettem én bolond ...” Sors és vers József Attila utolsó éveiben. (JAK-füze- tek 3.) Buchheim, Lothar-Günther: A hajó. (Világkönyvtár) Csapiár Vilmos: Előtanulmányok a Szép epikus korszakunk című regényhez. Fasirt avagy viták a „fiatal irodalomról”. (JAK-fü- zetek 1.) Kölcsey Antónia naplója. (Magyar Hírmondó) Ver(s)ziók. Formák és kísérletek a legújabb mamegszegépétől tartani, de a heccből sem maradtak ki. A szekrény tetején kukorékol- tatás viszont már csöppet sem számít eredeti ötletnek, s talán nem is olyan nagy vétség. Nos, a szabályosan lefolytatott fegyelmi eljárás alatt csak nyolc elsős mert nyilatkozni, a többi előtt bizonyára felsejlett a szomorú jövő, s inkább magukba fojtották panaszaikat. A tárgyalások során néhány erős fiú azzal védekezett, hogy ők is ugyanezt kapták elsős korukban, tehát — állítják — joguk van visszaadni. Mert kérem, a hagyomány, az hagyomány. Nos, a fegyelmi azzal végződött, hogy három fiút kizártak a kollégiumból, három nevelőtestületi megrovást és végső figyelmeztetést kapott, egy pedig nevelőtestületi megrovást. A többi tíz valamivel enyhébb büntetéssel úszta meg. A fegyelmik jogossága nem vitatható. Csakhogy — s ezt maga az igazgató állapította meg —, nem bízik abban, hogy ezzel egyben meg is szűnik a jelenség. Ahogyan a korábbi években kiosztott büntetések hatástalansága is bizonyítja. A bevezetésben már jeleztük: nem kutatjuk az okokat. Néhány megjegyzés azért ide kívánkozik. Magam is emlékszem, hogy egykori gimnáziumunkban minden elsőst, azaz gólyát felavattak. De ehhez csakis a negyedikeseknek volt joguk. Másrészt, a felavatás sosem csapott át szadizmus- ba, a kisebbek, a gyengébbek testi, lelki megalázásá-’ ba. Tehát, ha hagyományokat akarnak folytatni a mai gyerekek, tudatosítani kellene ezt is bennük. Azt "is rjehezen értem, hogy az értelmesebb, úgynevezett eminens diákok becsülete miért veszett olyannyira ki, hogy kénytelenek elszepará- lódni, ez esetben pedig szégyenkezve, de csendben végignézni ezt a barbárságot. (Mert gondolkodó, ép lelkű gyermek ilyenre nem lett volna képes.) Az egyik verekedő meg is jegyezte, csak azért' csinálta a többivel együtt, mert félt, hogy kinézik, s őt is megalázzák. Ez pedig már azt jelenti, hogy az etikai normákkal is súlyos baj van. Aztán az is felmerült bennünk, hogy miért nem voltak őszinték tanáraikkal, szüleikkel a gyerekek, holott erre külön biztatást kaptak. Egy sor megválaszolásra váró kérdés a fegyelemről és fegyelmezettségről. Amellyel az oktatásügy irányítóinak. a szakembereknek, a tömegszervezeteknek, a szülőknek és gyerekeknek, tehát mindenkinek minél hamarabb foglalkoznia kellene. Mert a fejcsóválás, a panaszkodás, az „ugye én megmondtam" üres próféciáinak ideje lejárt. Határozott cselekvésre van szükség. B. Sajti Emese gyár lírában. (JAK-füze- tek 2.) Mezőgazdasági Könyvkiadó Juhtenyésztők kézikönyve. Szalva Péter: Káposztafélék termesztése. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Csukás István: Csicsóka és a moszkitók. Vries, Leonard de: Furcsa találmányok. Kozmosz D. Németh István: Tájképek és történetek. Versek. Szépirodalmi Könyvkiadó Kormos István: A vasmozsár törője alatt. Összegyűjtött prózai írások. Nem hivatásos kiadók Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék II. A kacsatánc eredeti zenéjének szerzője: Bakos Géza Kacsatáncügyben újságolvasó és rádióhallgató — főleg táncos lábú — állampolgáraink az elmúlt hetekben rendkívül sok információt szerezhettek. Hallhatták a rádióban, hogy az alig egy éve példátlanul népszerűvé vált — külföldi eredetű — dalocska („Irigykednek a kacsák, ők is járni akarják” ...) tulajdonképpen magyarországi színpadokon már valamikor felcsendült. (Pl. Békéscsabán, Győrött, Szegeden.) És nem is visszhangta- lanul. A Népszabadság 1965. február 24-i számában például a színikritikus ezt írja: „Nem véletlen, hogy valamennyi dalbetétet nyílt színi taps fogadta”. Ezen dalbetétek között volt a „Mint a törpepapagáj ...” kezdetű. E dalok a Bajnokcsapat című zenés vígjátékban hangzottak fel. A darab zeneszerzője Bakos Géza volt, versszövegírója Fülöp Kálmán. Minden lehetséges — Mikor hallotta először a külföldi kacsadalt? — kérdeztem Bakos Gézától. — Néhány hete a rádióban valami hirdetés keretében. Először megdöbbentem, mert nem emlékeztem rá, hogy a Bajnokcsapat feleselő dalbetétjét, amit a hatvanas évek elején írtunk, felvették volna. De hát gondoltam, végül is minden lehetséges ... Valóban sok minden lehetséges és talán egyszer az is kiderül, hogy a dalocska körül mi lehetett. Minden bizonnyal vizsgálják majd az esetet szerzői-jogászok, zenei szakértők, és talán sikerül megállapítani, hogy mi volt előbb: a kacsa vagy a papagáj ? — Egy körültekintő igen képzett jogász még azt is felvetette, hogy esetleg mindkét szerző . „valamely harmadik forrást, például a folklór dallamvilágát használta fel”. Furcsa helyzetben vannak Sajnos az angol szerzőpártól, Werner Thomastól és Terry Rendaltól nem tudtam érdeklődni arról, hogy mit használtak fel. Bakos Gézával azonban beszélgethettem, és ő — pedig erősen törte a fejét — nem emlékszik, hogy valamely folk- lórmözzanat ihlette volna meg őt, amikor a Bajnokcsapatban Ludasiné és Jóska feleselőjét komponálta. A pécsi székesegyház körüli parkövezetben felállítják azoknak a nagy művészeknek a szobrait, akik valamilyen módon kötődtek a mecsekaljai városhoz. Hangulatos kertek, sétányok, terek adtak, illetve adnak helyet a műveknek — valamennyi jeles szobrász alkotása. Megkapó- an szép szabadtéri galéria bontakozik ki ily módon a négy- tornyú Dóm karéjában. A középkori várkertben áll a Borsos Miklós alkotta Janus Pan- nonius-szobor; első európai rangú költőnk — mint ismeretes — Pécs püspöke volt, a XV. században. A megyei könyvtár közelében levő kis térre került Borsos Miklós másik műve, Ba— Engem elsősorban az izgat — mondta Bakos —, hogy ha például a darabot valamikor újra előadják, a nézők engem vádolhatnának azzal, hogy eloroztam a dallamot. Nagyon körülményes volna magyarázgatni, hogy az már több mint 20 évvel ezelőtt elhangzott... Valóban furcsa helyzetben vannak a slágerszerzők. A hírnév — különösen a népszerűvé vált dalok esetében — az énekest feltétlenül szárnyára veszi. Emlegetik az együttes nevét is. A szerző azonban igen gyakran elsikkad. Kérdés-felelet Egyik maliciózus, de köny- nyűzenei műveltséggel eléggé felvértezett barátom, amikor erről társaságban beszélgettem, így szólott: — Hát azért nehogy agyonsajnáljuk szegényeket... Igazamat bizonyítandó viszont erre provokációképpen néhány címet dobtam be, választ várva rá. Efféleképpen: — Ez a dal, az a dal. Felelet: Szenes Iván szövege. — Volt-e más bolond. Felelet: Universal együttes. — Azt akarom .. . Felelet: Sárosi Katalin. — Bűnt követtél el. Felelet: Zárai Márta. — El fogjuk felejteni. Felelet: ?. — Búcsúzik a nyár. Felelet: Zeneszerző — Bakos Géza. — És természetesen — tettem hozzá — a felsorolt dalok mindegyikének zenéjét Bakos csinálta. Mert hát azért kérdeztem. És magyar módra ? Nehéz volna megjósolni, hogy mi lesz kaCsatáncügy- ben? A Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatójának nemrég elhangzott tájékoztatójából arra lehet következtetni, hogy egy ilyen ügyet igen sokágú és hosszadalmas procedúra követ. Pláne, ha az ágai-bogai országhatárokon át nyúlnak. Követelésekről beszélt a főigazgató, amelyeket csak perben és peren kívül lehet érvényesíteni, az új alkotás és a nyilvánvaló idézet arányáról, megengedett taktusszámokról, dallamfutamokról ... Mindez természetesen felkészült szakértők asztalára kívánkozik. Én csak egy szakértő véleményét szeretném itt idézni; nevezetesen L. Margit 22 éves kislányét, akit tegnap este kértem fel, hogy nyilatkozzék a H-i Rozmaring klubban. Ö minden bizonynyal alapos mérlegelés eredményeképpen ezt mondotta: — Tudja, azért jó ez a nóta, mert olyan vicces. És mikor ezt táncoljuk, nem kell felvenni a fapofát, mint a legtöbb diszkószámnál. Egymásra nézhetünk. Egymásra nevethetünk ... Hát ezért pergetik — miközben a szakemberek vitatkoznak — Werner Thomas és Terry Rendal angol kacsadalát a közvigalmakon — Vándor Kálmán új szövegével. Bóday Pál bits Mihály bronz szobra; a költő tíz éven át diákoskodott Pécsett. A sétatér fái között, a művésznek szentelt múzeummal szemközt kapott helyet Csont- váry Kosztka Tivadar szobra; korának egyik legnagyobb festőjét Kerényi Jenő formálta meg bronzból. A vársétányt díszíti Pécsett is járt költőnk, Ady Endre szobra, amelyet fehér márványból faragott ki Meloc- co Miklós. Kodály Zoltánt sok sz$l fűzte a városhoz, szobrát Varga Imre készítette el, a, mű a székesegyház előtti parkban áll. Ugyancsak Varga Imre alkotta meg Liszt Ferenc szobrát, amelyet az idén avatnak fel a Dóm téren; Liszt 1846-ban hangversenyezett a városban. Most Bulldózernek hívták A Hargita fenyveseiben nyugodtan szamócázó, nagy barna medvékre emlékeztet Búd Spencer. Persze csak addig érvényes rá ez a hasonlat, amíg valaki bele nem tenyerei a „lépesmézébe”. Mert akkor „különben”, „és megint” dühbe jön. Vagy végigbunyózza Egyiptomot és Afrikát. Hol az azúrkék szemű Terence Hill nevű barátjával, hol pedig magányosan, mint e legutóbbi kasz- szasikert hozó filmjében is, a Michele Lupo rendezte Akit Bulldózernek hívtak- ban. Fölösleges. lenne a Mar- cello Fondato és Francesco Scardamaglia írta forgató- könyvet méltatni. Hiszen vérszegény mesét nyújtottak csak, amit végül is Búd Spencer tett eladhatóvá. Hovatovább már oda jutunk, hogy elég a nevét kitenni egy plakátra, s már kígyóznak is a sorok a mozik jegypénztárai előtt. A világjáró, mázsás öklű és súlyú filmszínész ezúttal egy kagylóhalász szerepében hódít. Illetve, hamar kiderül róla, hogy ő a legnagyobb, de immár visszavonult rögbijátékos. A titok felfedezése viszont egy kikötői kocsma tíztojásos rántottál és a Vaskarúnak becézett Kempfer őrmester (Raimund Harmsdorf) rosszindulatú ármánykodásai felé sodorja. A jóságos Bulldózer most pedagógusként is remekel. Ugyanis a kikötő kallódó vagányait megtanítja rögbizni, új embert kovácsolva eközben csapata minden tagjából. No, azért nem kell aggódni. Míg a fiúk átváltozása bekövetkezik, jó néhány pofon elcsattan, a főszereplő enyhe kézmozdulatára rángatózásba kezdenek a különböző súlyú és fazonú ajtók, összetörik egy kikötői kocsma berendezése és egy titkos szerencsejáték-barlang is. Eközben rengeteg — megszokottá vált — helyzet- komikum, burleszkszerű képsoron kacaghat a közönség. A film kétségkívül legizgalmasabb része a rögbimeccs, amelyen ígéretük ellenére a katonák tisztességtelen játékot folytatnak Bulldózer vézna kisfiúkból álló csapatával. És akkor ismételten dühbe jön a nagy Búd, alias Bulldózer. Hóna alá kapja a tojáslabdát, és ellenállhatatlanul vágja az ellenfél hálójába. Győz tehát az igazság, a jó. Sokat töprengtem már azon, mi lehet Búd Spencer filmjeinek a varázsa, leszámítva természetesen az egyéniségéből és az örökösen csépelő karjaiból sugárzó hódítást. S akkor rá kellett döbbennem, hogy nem más ő, mint egy huszadik századi mesehős. A robotoktól, katasztrófáktól megcsömörlött nézők most egy valódi ember vándorlásainak, küzdelmeinek, s méltó jutalmának lehetnek lelkes szurkolói. Félniük nem kell, hiszen annak tudatával ülnek be a moziba, hogy a csupa jóság Búd legyőzhetetlen, s csak győzelmeinek körülményei, helyszínei és partnerei váltakoznak. S hogy ezek a vándorlások még kacagtatnak is, az újabb vonzerőt jelent. Mindenki tudja, nem Os- car-díjra érdemes alkotások Búd Spencer filmjei. S bár lehet, a filmesztéták megköveznek érte, de nem tartom megbocsáthatatlan bűnnek, ha valaki szereti, élvezi ezeket a kommersz filmeket. Hiszen igen nagy előnye, hogy a néző tudja, mire vált jegyet. B. S. E. Heti könyvajánlat Művészszobrok a pécsi dóm körül
