Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-26 / 21. szám
1983, január 26., szerda Termésingadozas a gyümölcsösökben a tréfálkozást a gyümölcsösben ildomos elkerülni. Egyszerűen nem illik megkérdezni, hogy végül is mennyi gyümölcs terem az országban — mert sok kerü] a fák alá —, és udvariatlanság arról fagga- tózni, milyen lesz a termés jövőre? Akik erről beszélgetnek, azoknak illik olyan képet vágniuk, mintha savanyú almába haraptak volna. A derűnek a szájszegletben sem szabad feltűnnie, mert talán úgy tűnhetne, hogy az illető tud valami üdvözítő megoldást a termelésben, forgalmazásban. Persze olyat, ami saját háza táján lenne megoldás és nem másutt, ahonnan — úgy tudja — mindig is szívesen mutogatnak,ét hozzá, amikor a guruló gyümölcs ellekvároso- dásának ^folyamatát elemzik hosszasan. A folyamat ugyanis — mitagadás — eléggé bonyolult. Az őszi gyümölcsfolyam olyan szitokáradatot hozott magával, ami sokak szerint oda vezethet, hogy az áruját sirató tsz-élnök egyszer csak csúnyát talál mondani a felvásárlónak, vagy éppen fordítva. — Jó lenne, ha egyszer rendeznénk dolgainkat! — Sok tanácskozáson hangzott ez el, de mindig többes számban. Ami már ott és akkor gyanús volt, mármint a kívülállónak, aki nem ismerte a szakma mesterfogásait, amihez — mondjuk — már nemcsak a permetezés, hanem — újabban — a ködösítés is hozzátartozik. A tények közül persze némelyik nagyon is világos; olyan „egyszer hopp — másszor kopp” állapotban van a magyar gyümölcstermesztés. A termésingadozások a hullámvasút pályájához hasonlatosak, ember legyen a talpán, aki a kilengéseket két lábon kiállja. A Kertészeti Egyetemen Mádi Rezső adjunktus a szakemberek körében élénk reagálást kiváltó elemzést készített gyümölcsöseink hozamáról. Nem is igazán megdöbbentő megállapítása nem az, hogy a jó és a rossz évjáratok között hazánkban kétszeres termésingadozások tapasztalhatók, hanem az, hogy egyes gazdaságok között gyakorta ötszörös, egyes gyümölcsfajoknál pedig tízszeres eltérések is mutatkoznak! A biölógiai, a természeti és más szakmai tényezők néha annyira felerősítik egymást, hogy a bőséges gyümölcsáldás egyszer csak nem kívánt gyerek lesz, máskor pedig ki kell seperni a raktárakat is. A szakember így fogalmaz: a gyümölcstermelésben előttünk járóknál a technológia szerves része, hogy mindent meg kell tenni a termelésingadozás kiküszöböléséért! Mert a piac kegyetlen, és ezzel a ténnyel idejekorán szembe kell nézni! És ha ott nem ülnek ölbe tett kézzel, ahol kajszibarackból hektáronként történetesen 18 tonnát terem (nem úgy, mint nálunk, ahol az átlag valahol 2,5 tonna alatt van), akkor tényleg lehet valami a dologban. Mert alapjában véve erre a 2,5 tonnára még jobban kellene vigyáznunk ... A kutató szerint meg kellene állítani a tavaszi fagyok ámokfutását. DermeszErdei út a soproni hegyekben A Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság 4200 hektárnyi erdeiben a hegyvidék legszebb pontjait szeli át a most megépült több mint két kilométer hosszú út, amely 400—500 méter magasban kanyarog. A kitermelt fát szállító tehergépkocsik eddig az üdülőnegyeden át haladtak, ezentúl fiz új, tő hidegével csak a vele szemben viseltetett közöny fagyossága vetekedhet. A cégeknek, vállalatoknak még az sem érdekük, hogy tudományos módszerekkel meghatározzák; valójában milyen károkat is okozhat nálunk a fagy úgy általában, mert már a biztosítás mai rendszere sem ilyen irányba tereli érdekeiket. Másutt kedvetlenül egyszerűsítették a dolgot: szabadulnak a fagyérzékeny gyümölcsöktől. A mandula például eltűnt a nagyüzemi termelésből, jó, ha egy üzem foglalkozik vele, az is azért, mert hatósági úton megakadályozták a fák kivágását. Más gyümölcsfajoknál meg éppen fordítva; egy-egy, a korábbinál két-háromszorta nagyobb termés értékesítési gondjai nyomán készítik elő a fejszéket, éspedig — fur- fanggal. Egy országos hírű gyümölcstermesztő szakember azt állította, ő pontosan tudja, hol vannak a kivágásra előkészített területek — így nevezte ezeket —, azok, amelyekben a termelés felszámolását központi akaratból nem engedélyezik addig, amíg az ültetvény egyáltalán egy ültetvény képét mutatja. És a termelők tesznek arról, hogy ne sokáig mutassa ... De honnan ered ez a keserű összefüggés a hazai gyümölcstermesztés és a fagy között? Onnan, hogy a korábbi tervutasításos rendszerben fagyjárta helyekre kerültek nagyobb ültetvények, holott a legokosabb védekezés: a termőhely helyes kijelölése. Ma már tudjuk: nincs olyan kényszerítő ok, hogy ne alkalmas helyre telepítsék az új gyümölcsöst. Keserű tanulság ez! Még akkor is az, ha közben tudjuk, nem mindenki telepít azok közül, akiknek igazán alkalmas termőhelyük lenne. Tartva a kockázattól, látva a szomszéd balsikereit. Mindegy, az elvet nem szabad feladni: a termés biztonsága, amely az áruvá válás egészséges folyamatát megalapozza, a kiválasztásnál kezdődik. Nem véletlenül dolgoznak az MTA megbízásából több tudományos intézmény "kutatói egy országos felmérésen, amely több tudományág bevonásával végre tisztázza, hogy hol és milyen gyümölcsöknek érdemes helyet szorítani. M agy késéssel ugyan, de végre megkezdődtek a próbálkozások a nagyüzemi módon alkalmazható fagyvédelmi eljárásokkal. Például a kaliforniai eredetű szélgépet használják, amely hatalmas lapátjaival a felső rétegek langyosabb levegőjét keveri ösz- sze a fagyos zónáéval. A vegyszeres megoldás kínálja magát, szóba jöhet az esőztető védelem is, ehhez azonban a hazai ipar nem gyárt speciális szórófejet. Holott szükség lenne rá, mert a külföldi — nagyon drága. Ugyanúgy a kiskertekben használható, hordozható fagyvédelmi kályhához sem lehet hozzájutni; ez már nem is hiánycikk, egyszerűen sehol sem gyártják. Túlságosan drága mulatság a termés ingadozása, hullámzása, ami olykor azokat is megszédíti, akik tisztán akarnak látni. Jászonyi Ferenc rövidebb úton közlekednek, nem zavarják a soproni üdülőkben és gyógyászati intézményekben pihenőket. A vadregényes környezetben kiépített utat csak az erdészet járművei használhatják, a gyalogos turisták előtt azonban nyitva áll, számukra pihenő- és kilátóhelyeket is kialakítanak. Hz osztrákok is felfigyeltek Piacon a nagyszénási módszer Hír: „A MTESZ az energiatakarékosságért” címmel meghirdetett 1982-es országos pályázaton megosztott második díjban részesült a békésszcntandrási Zalka Tsz- től, valamint a nagyszénási Október 6. Tsz- től benevezett kollektíva. A pályázók nevében a díjat Hrabovszki Mihály tsz-elnök, illetve Hudák János főmérnök vette át. A Zalka Tsz újítói a szórvavetés energiakímélő technológiájának, eljárásának kidolgozásával, az Október 6. Tsz műszaki gárdája a terményszárítók energiafogyasztását csökkentő, általánosan alkalmazható átalakításának megoldásával vívták ki az elismerést. Egy kis játék: Magyarországon 1982-ben 710 Bábolna típusú és 270 DSZP típusú szárító üzemelt. A nagyszénásiak a szolgálati szabadalomként is bejelentett átalakítással mind a két típus energiafogyasztását 30 százalékkal csökkentették. Hg a csaknem ezer szárítótelepen — esetenként 300 ezer forintért (mert ennyibe kerül — végrehajtanák ezt az átalakítást, mintegy 82 ezer tonna tüzelőolajat lehetne évente megtakarítani. A befektetés tehát már rögtön az első esztendőben megtérülne ... A tények: A nagyszénási Október 6. Tsz-ben 1981-ben hajtották végre a Bábolna terményszárítón azt a hő- technikai-műszaki átalakítást, amelynek eredményeként a korábbinál 20—35 százalékkal kevesebb energia kellett egy kilogrammnyi víztartalom elpárologtatásá- hoz a szemes termény szárítása során. A megtakarított tüzelőolaj értéke már akkor elérte az egymillió forintot. Tavaly az egyik iker DSZP-jük került sorra, és a meleg őszben az átlagosnál jóval alacsonyabb víztartalmúvá vált kukorica szárítása során is mintegy másfél millió forintot tett ki az össz- megtakarítás fűtő- és tüzelőolajból, amire a háromezer hektáron kukoricát termesztő közös gazdaság több mint hatmillió forintot költ még a legkevésbé energiaigényes esztendőben is. Szintén a tényékhez tartozik, hogy az elmúlt esztendőben a nagyszénási tsz az eljárást 16 gazdaságban értékesítette referenciaszinten, generálkivitelezőként vállalkozva a szárítótornyok átalakítására is. Megyénkben a gyomaendrődi Béke Téesz- ben már működik is az átalakított szárító, aláírták a szerződést a battonyai Május 1. Tsz-szel, s további öt mezőgazdasági üzemünkkel folytatnak előkészítő tárgyalásokat. A lényeg: Anélkül, hogy az olvasót részletes műszaki leírással untatnánk, próbáljuk megragadni a nagyszénási újítás velejét. A szóban forgó szárítók, szárítótornyok a termény nedvességtartalmának elvonásához külső környezetükből szívják be a szükséges levegőmennyiséget, ezt olaj vagy gáz elégetésével melegítik föl , a kívánt hőmérsékletre, majd a meleg levegőt ventillátorok nyomják keresztül a szárítandó anyagon. A nagyszénásiak megállapították, hogy így a rendszerből olyan füst-gáz tartalmú levegőkeverék távozik, amely még egyáltalán nem telített, vagyis további nedvességelvonásra alkalmas. Ezt a levegőt egy külső csatornán át visszaáramoltatták az újítók a felismerés alapján. Ezzel jelentősen csökkent a toronyba befúvott forró levegő szükséges meny- nyisége, s ezzel egy időben értelemszerűen a szárítólevegő felmelegítésére felhasznált tüzelőolaj mennyisége. Az új eljárás második lényeges pontja, hogy a hűtő- ventillátorok működési irányának megfordításával immár a szárított, tehát fölmelegedett terményen át szívják be a levegőt, amely így előmelegedve jut az égőtérbe. A termény hűtésével keletkező meleg levegő szolgáltatja a szárítás teljes levegőigényének kétharmadát, s ezzel újabb tetemes energiamegtakarításhoz jut az üzemeltető. Mindehhez számítsuk még hozzá, hogy a folyamatosan visszaáramoltatott levegő fel- használásával csökkenthető a ventillátorok teljesítménye, vagyis az elektromos- energia-fogyasztás, az eljárás környezetkímélő voltáról nem is beszélve. Még egy hír: Miután a toronyszárítók átalakításának elve általánosan alkalmazható, hasznosítható, s az eljárás nemzetközi szabadalmaztatása is folyamatban van, nemrég Bécsben az osztrák KROBATH cég meg a nagyszénási Október 6. képviselői tárgyalóasztalhoz ültek. Első lépésben egy referenciaüzem létrehozásáról egyeztek meg, előfeltételként a szabványos licencértékesí- tésnek. Megjegyzés: Legfeljebb annyi, hogy akad azért még megyénkben is néhány Bábolna meg DSZP típusú szárítótelep a gyomaendrődin, a battonyain és azon a másik ötön kívül, amelynek gazdái már bejelentkeztek Nagyszénáson, és valamennyi telep közelebb esik Nagyszénáshoz, mint Bécs! Utóirat: A búza szórvave- tésének Békésszentandráson kikísérletezett módszerét lapunk már több alkalommal is ismertette, népszerűsítette. E helyütt csupán azt érdemes megjegyezni: a Hrabovszki-módszert ma már több tízezer hektáron alkalmazzák eredménnyel a mezőgazdasági üzemek! Kőváry E. Péter Méhészek a fásításért Békés megye mezőgazda- sági és élelmiszeripari ágazataiban a VI. ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési célok között helyt kaptak az erdősítés, a fásítás feladatai is abban a megfogalmazásban, hogy a gazdaságos mezőgazdasági művelésre nem alkalmas földterületeken kerüljön sor fokozottabban fásításra, erdősítésre. Ez nemcsak az adott földterületek jobb hasznosítását eredményezné, hanem a pihenés, a kikapcsolódás lehetőségének növelését is segítené. Ugyanakkor a fásítás jelentős mértékben hozzájárulna a környezetvédelemhez. Az erdőgazdaságok már ismerik ezzel kapcsolatos teendőiket, melynek valóraváltása folyamatban van. A tanácsok fásítási tervet készítettek, illetve készítenek. A Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága a tanácsok részére anyagi támogatást nyújt a fásításhoz. Ismereteink szerint azonban a szóban forgó anyagi támogatás csak részben fedezi az ehhez szükséges költségeket. A tanácsok fásítási tervének fokozatos megvalósításához ;— hallottuk Erdei Lajos megyei méhészszaktit- kártól — a MÉSZÖV méhészszakbizottsága meghatározott időre az erdészettől az akáccsemetét beszerzi, és térítés nélkül a községek rendelkezésére bocsátja. Ugyanakkor a megye méhészei társadalmi munkában kívánnak részt kérni az akáccsemeték kiültetéséből, azok védelméből, 3-4 évig tartó ápolásából. A megyei méhészszaktit- kár azt is elmondotta, hogy a fásítás mielőbbi megkezdését sürgetve néhány nappal ezelőtt levelet írt a helyi tanácsok elnökeinek. E levelében ajánlotta fel a szakbizottság már említett vállalását, és a méhészek fársadalmi munkáját. Ugyanakkor kérte a tanácsok elnökeit, hogy tájékoztassák a szakbizottságot: az adott községekben pontosan hol, mely utcákban, mely ipartelepek környékén!, és mikor lehet megkezdeni a fásítást. Majd javasolta a szaktitkár, hogy az akáccsemeték ültetését — ahol a községekben erre lehetőség van — már az idei tavasz beálltával kezdhessék meg. Amikor beszélgetésünk végén megkérdeztük Erdei Lajos szaktitkártól: milyen válaszokat vár a tanácsok elnökeitől, a következőket mondotta: — Félreértés ne essék, korántsem a megyei méhészszakbizottság akarja megoldani, magára vállalni a községek fásítását. Méhészeink társadalmi munkája is csak egy kevéske részt jelentene a nagy egészen belüli Mi a már említett akáccsemeték beszerzésével, díjtalan közrebocsátásával, és méhészeink társadalmi munkájával csak igen szerény részarányt szeretnénk magunkra vállalni, amit becsülettel teljesítenénk is. Mi, méhészemberek bízunk abban, hogy a tanácsok elnökei ezt*ismerik fel a hozzájuk megküldött levélből, és e nemes cél teljesítéséhez a mi szerény hozzájárulásunkat is igényűik. Balkus Imre T Husmarhahonosítás Hivatalos honosítási eljáráson esett át a külföldön ismert He- reford-fajtájú szarvasmarha, amelyet nagy hústermelő képességéről ismernek, és arról, hogy igen jól tűri a mostoha időjárást. Az első tenyészállatokat 6-7 évvel ezelőtt hozták be az országba, és a kisebb klimatizá- lódási nehézségek után végül is kialakult a törzsállomány, amely alapját adta a további nemesítésnek, az állomány szaporításának. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben az ország legkülönbözőbb vidékein tartott húsmarhák tenyésztői nemrégiben kaptak „zöld utat”, az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács a hazánkban ismert állatfajták hivatalos listájára felvette a Herefordot, ezzel államilag elismerte ezt a szarvasmarhafajtát. Az államilag elismert Here- ford szarvasmarha nem igényel zárt istállót, fészerszerű építménnyel is beéri, hidegtűrő képessége ugyanis szinte páratlan. Rosszabb minőségű legelőkön is megél, így például a Nagybere- ki Állami Gazdaságban szinte lápi környezetben él, és olyan füveket fogyaszt szemmel látható élvezettel, mint amilyent más fajtákkal nemigen tudnak etetni. A Hortobágy szikes legelőin szintén elboldogulnak vele, ott, ahol korábban csakis a juhokat, vagy — régebben — a magyar szürke fajtát járatták. Átalakuló alföldi táj 1983 Fotó: Veress Erzsi
