Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

NÉPÚJSÁG 1983. január 20., csütörtök Az Állami Fejlesztési Bank és a vállalkozások Az Állami Fejlesztési Bank a hagyományos tevékenysé­gen túlmenően egyre inkább bekapcsolódik a hazai vál­lalkozások szervezésébe, új szervezeti formák létrehozá­sába. Jelenleg már öt, úgyneve­zett fővállalkozási betéti társulásban vesz részt a bank. Az ÁFB részvételével hozták létre a Medivenstet egészségügyi létesítmények, a Kulturinvestet, a művelő­désügyi, oktatási, sportléte­sítmények, a Transinvestet, közlekedési rendszerek, út, vasút, híd, repülőtér, alag­út, metró, a Farminvestet, komplett mezőgazdasági üze­mek növénytermesztési, ál­lattartási, öntözési, tárolási, tartósítási technológiák kivi­telezésére. A nemrégiben megalakult FILAV Fővállal­kozási Lakásépítő Közös Vállalatban építőipari válla­latok társultak az Állami Fejlesztési Bankkal. A ter­vek szerint vállalkozásszerű­en, azaz saját beruházásban és kivitelezésben építenek la­kásokat, amelyeket aztán ér­tékesítenek. Az építésnél fi­gyelembe veszik a fiatalok anyagi lehetőségeit, és ehhez alkalmazkodva többlépcsős kivitelezésű lakásokat is ké­szítenek. Az öt fővállalkozá­si szervezet alaptőkéjéhez az Állami Fejlesztési Bank több mint 20 millió forinttal já­rult hozzá. A bank kocká­zatot vállalva a működés­ben, a tőkejuttatás arányá­ban részesedik a szervezetek eredményéből, illetve vesz­teségéből. A fővállalkozói szerveze­tek mellett a bank olyan egyesülések, illetve irodák létrehozásában is részt vett, amelyek segítséget nyújtanak az újítások, innovatív ötle­tek megvalósításához. Így például az ÁFB és a KISZ KB társulásaként jött létre korábban az Alkotó Ifjúság Egyesülés, a KlOSZ-szal együttműködve alakult meg a közelmúltban a Kisüzemi Innovációs Iroda. Mindezeken túl a bank törekszik arra, hogy segítsé­get nyújtson olyan gazdál­kodói szervezetek létrehozá­sához, amelyek a jelenlegi vállalati struktúrából még nagyrészt hiányoznak. Pél­dául kisvállalatok, kisszö­vetkezetek, társulások, kül­földi részvétellel létrejövő, úgynevezett vegyes vállala­tok létrehozásánál az ÁFB közreműködik az együttmű­ködésre alkalmas partnerek felkutatásában, az érdek- egyeztetésben, valamint a szervezeti, pénzügyi és jogi formák kidolgozásában. A szervezői tevékenységek mellett — ha nem is alapí­tótagként —, de kockázat- megosztással hozzájárul a működéshez szükséges tőke biztosításához is. Ilyen eset­ben úgynevezett alapítási tő­két juttat az új szervezetek­nek. A tőkejuttatást — an­nak hozadékával együtt — meghatározott idő után visz- szafizetik a szervezetek. A 43-as számú Állami Építő­ipari Vállalat paneles lakó­épületek javítását és kar­bantartását végző két leány- vállalatának, a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat budapesti lakásépí­tésén dolgozó leányvállala­tainak, illetve a kecskeméti VITÁL Gyógyászati Segéd­eszközöket Gyártó és Szol­gáltató Kisszövetkezetnek nyújtott már eddig alapítási tőkét az Állami Fejlesztési Bank. A Magyar Postagalambsport Szövetség országos kiállítást rendezett Budapesten a Technika Házában. A nagy érdeklő­déssel kísért bemutató érdekes eseménye volt a magyar pos- tagalamb-tcnyésztés történetének. Az itt kiválóan szereplő ga­lambok alkotják az olimpiai keretet a Prágában január 28— 30. között megrendezésre kerülő XVIII. postagalamb-olim- pián (Fotó: Hauer Lajos — KS) Goodwill? Hogy ez mit jelent? Angolul jóakaratot, de állítólag sokkal többről van szó. A jószívet, a készséget is magá­ban foglalja. Mindezt Az ügyes eladó kézikönyvéből vet­tem, amelyet a felső-kereskedelmi királyi főigazgató írt annak idején. Például: az árusító ne legyen barátságta­lan, mert ez a legnagyobb luxus, amit egy üzlet megen­gedhet magának. A barátságtalan árusító elűzi a vevőt. Népszerűtlenné teszi az üzletet. Többek között így. Békéscsaba, ÁFÉSZ-bútorbolt. Rajtam kívül egyetlen vevő sincs. A méterárupultnál három eladó beszélget. Mondom a szemüveges férfinak: — Román hintaszékért jöttem ... Csodálkozva néz. — Van, a déli órákban az egyik kollégája azt ígérte: délután elvihetem — erősködök. — Nincs ára — tromfol a kereskedő. — Azt is megnéztük, megérkezett a számla is. A fiatalabb nő közbevág: — Délelőtt kaptuk, csak holnap reggel csomagoljuk ki — veti oda, és máris cseveg tovább a szőke eladónővel. — Szóval nem eladó? — fordulok ismét a férfihoz, és képzeletben beleülök a székbe. Hinta-palinta. Megsértet­tem az eladókat. Kést döftem a hátukba. Naiv vagyok, ők nem azért vannak itt, hogy eladjanak, kicsomagol­ják, kirakják, netán bemutassák az árut. Persze, idejük sincs hozzá. Az ördögbe is, mit akadékoskodok én itt? — Fizessen! — harsan az eladó hangja, mint aki ke­gyet gyakorol, és kelletlenül elindul a raktár felé. A pénztárfülkében hárman-négyen nevetgélnek, köztük van az egyik főnök is. Jól érzik magukat. Goodwill, 1983? — seres — Harminckét év a volán mögött Vándor Pál igazgató köszönti Varga István autóbuszvezetőt (Tudósítónktól) Bensőséges ünnepség kere­tében köszöntötték tegnap, szerdán a Volán 8. számú Vállalatnál Varga István autóbuszvezetőt, aki 1952 óta a vállalat dolgozója, és más­fél mijlió kilométert vezetett balesetmentesen. Először mint tehergépjármű-vezető járta az ország útjait, 17 éve pedig autóbuszvezető, s eny- nyi ideje egy járaton, a Bé­késcsaba—Kunszentmárton vonalon teljesít szolgálatot. Mint mondta — „szinte már minden fát ismerek ezen az úton”. A vállalat történetében ő az első, aki magának vall­hatja ezt a szép teljesít­ményt. Két év múlva megy nyugdíjba, s még a hátrale­vő időt szeretné az autóbusz volánja mögött tölteni, sza­porítani a balesetmentes ki­lométereket. A kis ünnepségen — me­lyet tiszteletére rendeztek — Vándor Pál vállalati igazga­tó köszönte meg eddigi mun­káját a Volán nevében és adott át jutalmat. Sajti Im­re nyugalmazott rendőr ez­redes, a megyei Közlekedés- biztonsági Tanács elnöke a társadalmi szervezet nevében átnyújtotta Varga Istvánnak a Közlekedés Biztonságáért emlékplakettet munkája el­ismeréséül. Kép, szöveg: Bikfalvi Ferenc Csökkenő belföldi igény, nagyobb export 1983-ban Hz átlagnál gyorsabban fejlődik a gépipar Az ipari ágazatok közül 1983-ban a gépipar termelése fejlődik a legdinamikusab­ban, körülbelül 3-4 százalék­kal. Tekintettel arra, hogy beruházási javak belföldi ér­tékesítési lehetőségei tovább­ra is szűkösek, sőt a vállala­tok még a múlt évinél is ke­vesebb ilyen jellegű gépet kívánnak vásárolni, a gyár­tóknak és külkereskedelmi partnereiknek nagyobb erő­feszítéseket kell tenniük az exportpiacok feltárására és a kínálkozó exportlehetősé­gek gyors kihasználására. A gépiparon belül gyor­sabb ütemben bővíti termelé­sét a híradás- és a műszer­ipar. Kiemelt cél az elektro­nikai központi fejlesztési program előirányzott felada­tainak teljesítése is. A gép­ipari átlagnak megfelelően fejlődik majd a gépek és gé­pi berendezések, valamint a járműipar termelése, míg a többi alágazat, így a villa­mosipari gépgyártásé és a fémtömegcikkiparé valame­lyest elmarad ettől. A szocialista országokba irányuló gépipari kivitel jó néhány területen bővül, kü­lönösen a vegyipari és az élelmiszer-ipari gépek, mik­rohullámú berendezések, táv­beszélő központok és számí­tástechnikai egységek kivite­lét fokozzák. A gépipar fon­tos feladata a tőkés export növelése, az előirányzat sze­rint 8—9 százalékkal. A na­gyobb kivitelre főleg fény­forrásokból, vákuumtechni­kai gépekből, járművekből, orvosi műszerekből, tartós fogyasztási cikkekből, kikötői és energetikai berendezések­ből, szerszámgépekből, me­zőgazdasági és élelmiszer- ipari gépekből kínálkozik le­hetőség. A piaci felmérések szerint tovább növelhetik a komplett rendszerek értéke­sítését is, ami az egyedi gyártmányok exportjánál — kiváltképp mezőgazdasági termelési technológiák és más jellegű fővállalkozások, kulcsrakész szállítások, sze­relések esetében — bizonyí­tottan jövedelmező vállalko­zás. A vállalati tervezőknek út­mutatást nyújtó ágazati irányelvek szerint szükséges a gépipari termelési szerke­zet még gyorsabb ütemű át­alakítása, és ezzel a verseny- képesség lényeges javítása. Ezért nagyobb figyelmet for­dítanak a jövőben az ener­getikai gyártmányok fejlesz­tésére és a háttéripar korsze­rűsítésére. Fontos feladat to­vábbá a ráfordítások csök­kenése, ezért az alapanyago­kat előállító vas- és alumí­niumkohászati üzemeknek és a felhasználó iparvállalatok­nak szorosabb napi együtt­működésre kell törekedniük. A gépipari vállalatoknál ezekben a napokban fejező­dik be az éves tervek ösz- szeállítása. A következő he­tekben a tárcával egyeztetik a programokat és egybevetik a vállalati elképzeléseiket a népgazdasági és az ágazati elvárásokkal. Küzdenek a széllel a visontai bányászok Fokozott helytállást köve­telt az utóbbi 2 nap — kedd és szerda — szeles időjárása a visontai bányászoktól. A Mátra vidékén a szél időn­ként annyira felerősödött és olyan viharos erejűvé vált, hogy esetenként megbénítot­ta a külszínen dolgozó ha­talmas gépeket. A mozgó gyárra emlékeztető gépóriá­soknak az esetleges felboru­lása ugyanis végezetes kö­vetkezményekkel járna. A széntermelő és a meddőle- takarító gépeket fenyegető veszély elhárításában sok korszerű műszer is segíti a bányászokat. Ezek a szél erősödésére automatikusan kikapcsolják az árbocszerű­en magasba nyúló gépeket, majd a szél irányába állít­ják őket. Ezzel a legkisebb­re csökkentik a felborulás veszélyét. Kedden még csak egy, szerdán viszont már három gépet is több ízben le kel­lett állítani rövidebb-hosz- szabb időre. Szerencsére a szél elsősorban a magasabb szinten dolgozó meddőleta- karító gépek munkáját za­varja. A nyitott bányagödör mélyén elhelyezkedő szénter­melő gépek kevésbés ütköz­nek a széllel, így a visontai bányászok fokozott erőfeszí­tések árán, de zavartalanul ellátják a szomszédos Gaga- rin Hőerőművet fűtőanyag­gal. Doktor úr, a maga szíve sose fáj? indig berzenkedve hallgatom a rádió­ban ezt az érzelgős- édeskés slágerszöveget egy nagyon is komoly problé­máról. Az orvosok átlagos életkora ugyanis kilenc év­vel rövidebb a magyar la­kosság átlagánál, egyes kor­csoportokban a halálozásuk húsz, sőt harminc százalék­kal haladja meg a lakossá­gét, az infarktusos halálozá­suk pedig — különösen a 40—50 évesek körében — többszöröse a lakosságénak. Egy alkalommal megláto­gattam egyik nagy kórhá­zunk röntgenosztályának fő­orvosát. érdeklődéssel néze­gettem elődeinek fényképét szobája falán. Egyenként bemutatta őket, kettőnél hoz­záfűzte : leukémiában halt meg. Azóta őt is elvitte a röntgenben dolgozókra le­selkedő kór, a fehérvérűség. Ma már a korszerűbb gépek és óvórendszabályok köze­pette nagyobb biztonságban dolgozhatnak mind az orvo­sok, mind az asszisztensek, de a „Sugárveszély!” fel­iratot nem vehetik le az aj­tóról. A fertőző májgyulladás egyik jellemző járványtani sajátossága az, hogy az egészségügyi dolgozók köré­ben gyakran okoz foglalko­zással járó fertőzést. Az Or­szágos Közegészségügyi In­tézet járványügyi osztályá­nak vizsgálata szerint a hepatitiszben megbetegedet­tek között három-, esetleg hatszoros arányban vannak az egészségügyi dolgozók. Különösen veszélyeztetettek a klinikai laboratóriumok­ban, a fertőző osztályokon, a vérgyűjtő- és műveseállo- másokon dolgozó orvosok, nővérek, asszisztensek. De alattomban támadhat a belgyógyászaton is. mert itt a betegek még kivizsgálás előtt vagy alatt vannak, és így még nem vált nyilván­valóvá betegségük. A narkózis történetében minőségi változást hozott a gépi altatás, ami azonban újabb munkaártalom az or­vosok és asszisztensek szá­mára. Az altatásnál haszná­latos gyógyszerek, narko­tikumok gőzeinek belégzése, és a munkával járó zaj igen nagy megterhelést jelent. Az aneszteziológusok körében az átlagosnál több a vetélés, a koraszülés, az allergia, a ve­sebetegség, a felső légutak megbetegedése. Kevés a hipochonder or­vos, és más egészségügyi dolgozó, annál több az olyan, aki csak végszükségben fi­gyel fel szervezetének vész­jelzéseire. Sokszor csak úgy menetközben, a kórházi osz­tály folyosóján kérdi meg kollégáját: mit ajánl erre vagy arra a panaszára. Az egészségügyiek általában túlterheltek, gyakran a má­sok iránti tapintatból és em­berségből hanyagolják el sa­ját betegségüket, mert ha kimaradnak a munkából, hátrányos helyzetbe hozzák ápoltjaikat és munkatársai­kat. Bármilyen furcsán hangzik, nem egy orvos akad, aki eltagadja betegsé­gét, azaz disszimulál. Egy ügyeletes orvosnak például az mentette meg az életét, hogy beteghez hívták, és ott lett rosszul: átfúródott a vakbele. Kiderült, hogy hó­napok óta hasi fájdalmakkal dolgozott. Egy másik kiváló belgyógyász főorvos — még elintézte legsürgősebb teen­dőit, pedig már felismerte önmagán az infarktust. Az orvosok munkája ideg­feszítő; túlnyomó többsé­gük elsőrendű lelkiismereti kérdésnek tekinti a munka tisztességes ellátását. A fi­zikai megterhelésnél ugyan­is nem kisebb a nap mint nap átélt lelki igénybevétel, a viaskodás a lelkiismeret­tel, az orvostudomány kor­látáival az orvosi tevékeny­ség számos területén. Hiába a hivatalosan csökkentett munkaidő, szabad napjait, olykor éjszakáit beárnyékol­ja az aggodalmaskodás: he­lyes volt-e a diagnózis, hatá­sos-e az előírt gyógymód, megkapott-e a beteg min­dent, ami felépüléséhez szükséges? Hiába a nélkü­lözhetetlen csoportmunka, végső soron egymagának kell döntenie a rábízott be­teg sorsáról, s vállalnia a döntéssel járó felelősséget. Az alkotó embernek min­den szakmában és pályán vannak sikerélményei, de ezek alig hasonlíthatók az orvoséhoz. Bármilyen csap- zottan, fáradtan jön is ki a műtőből az operatőr, ha a beavatkozás eredményes volt, ha segíteni tudott válságos állapotban levő betegén, szinte pilanatok alatt fel­frissül, ha nem, van aki a pohárhoz nyúl. A fásultság, a közömbös­ség sokuknál kezdetben ön­védelem (nem halhatok meg, és nem támadhatok fel minden betegemmel — vall­ják), később megszokott ma­gatartásukká válik. De az ilyen orvos sincs híján bel­ső konfliktusoknak, ha őszintén szembenéz önmagá­val. Az igazi kórházi orvos együtt él intézményével, a körzeti orvos pedig a gond­jaira bízott faluval. Közér­zetét, munkakedvét nagyon is befolyásolják, sőt megha­tározzák azok a körülmé­nyek, amelyek közepette dolgozik. Az intrika, az ér­telmetlenség, olykor az in­dokolatlan mellőzés nem csak a gyógyító munkát hát­ráltatja, hanem állandó bel­ső, egészségromboló feszült­séget okoz. Mindebből úgy tűnhet, hogy éppen azok, akikre egészsé­günk védelmét bízzuk, áll­nak ugyancsak rosszul egész­ség dolgában. Mintha kísér­tene a régi mondás: a susz­ternek lyukas a cipője ... Munkavédelmi előírások, óvórendszabályok veszik kö­rül a különösen veszélyes egészségügyi munkaterüle­teket. Minden olyan intéz­kedés, ami enyhít a kórhá­zak, a rendelők zsúfoltsá­gán, és korszerűbb feltéte­leket teremt a gyógyításhoz, hatékonyabbá teszi az or­voslást és egyben a dolgo­zók egészségvédelmet is szolgálja. Ök maguk ris ja­víthatnak rajta. Elsősorban a biztonságot adó szakmai tudás folyamatos „karban­tartásával”, a lelkiismeretes, a beteg üdvét szolgáló elha­tározásokkal. hiszen csak így csökkenthetik a hivatás­sal járó feszültséget, és ér­hetnek el megelégedésükre és közmegbecsülésre számító eredményeket. j Is, mert az orvos is | ember, rá is vonat­I koznak az egészsé­ges életmód és a tapintatos együttélés szabályai. És még valami, amit dr. Magyar Imre professzor találóan így fogalmazott meg: „A mű­vészet kárpótolja az orvost a betegség és a halál igaz­talan aratásáért. A zene, a színek gazdagsága segítenek abban, hogy örömet találjon munkájában, életében.” Székelyné Kertész Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents