Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

chhö—------------------------------------------------------­Ú j cég: nVIFOR GT. Az ÁFOR és az energiatakarékosság 1983. január 19., szerda o Hogy tetszik az önnállóság? Megkérdeztük az ÜGROKER-nél A szénhidrogén-felhasz­nálás csökkentése, a folyé­kony energiahordozókkal való takarékoskodás már évek óta a legfontosabb köz­ponti programok közé tarto­zik hazánkban. Nem is vi­tatja senki a program fon­tosságát, de mit tegyen az a kereskedelmi vállalat, ame­lyik abból él, hogy folyé­kony szénhidrogéneket ad el? Az ÁFOR — eleget téve az elvárásoknak — tulaj­donképpen saját maga ellen dolgozott, amikor létrehozta tanácsadó szolgálatát. En­nek is köszönhető, hogy év­ről évre csökken a benzin- és olajforgalom az ÁFOR- nál. A vállalatnak viszont meg kell élnie, és biztosíta­ni kell a megélhetést a 7 ezer 500 dolgozónak is. Csökken a benzinforgalom Az utóbbi évek többszöri áremeléseire gondolva a laikus könnyen azt hihetné, hogy semmi vész, az áremel­kedésekből adódó többletbe­vétel bőségesen fedezi a forgalomcsökkenés miatti kiesést. Erről persze szó sincs. — A benzin és olaj árá­nak emelkedése csak az ár­bevételünket gyarapítja, nyereségünk ettől nem vál­tozik, a többletet az utolsó fillérig be kell fizetnünk az államkasszába. Ráadásul a mi árrésünk nem az ár szá­zalékában, hanem egy fix összegben lett megszabva. Ezért mi az ártól függetle­nül ugyanannyit kapunk egy tonna üzemanyag eladá­sáért, mint régen, ebből kell fedeznünk minden kiadá­sunkat úgy, hogy közben körülöttünk az árak szépen emelkednek. Ráadásul az általunk is támogatott ener­giatakarékossági mozgalom ezeket a bevételeinket is fo­lyamatosan csökkenti. Vala­mit tehát tennünk kellett, hogy állva maradjunk — mondja dr. Karádi István, az ÁFOR Ásványolaj forgal­mi Vállalat kereskedelmi igazgatója. A piacért folyó harc klasz- szikus módszereit az ÁFOR nem alkalmazhatja. Mivel lényeges konkurrenciája nincs, nem teheti azt meg. hogy magához Csábítja a másik cég vevőit. A bevétel növelésére csak egyetlen le­hetőségük maradt: bővíteni a szolgáltatások körét. E szolgáltatási körben az egyik legnagyobb „fogás” a repülőtéri ellátótevékenység megszervezése. Az idei év­től már az ÁFOR szállítja a Ferihegyi repülőtér ré­szére az üzemanyagot. Ed­dig a kerozin importból ér­kezett közvetlenül Feri­hegyre. ahol óriási gondot jelentett a megfelelő tároló­tér hiánya. Nagyobb meny- nyiségek lökésszerű beér­kezésekor eddig is az ÁFOR segített a repülőtér gondja­in, a jövőben minden ezzel kapcsolatos tevékenységet már ők végeznek. Ráadásul csökkenhet az import is, mert a hazai finomítókapa­citások átszervezésekor itt­hon is megkezdődhetett a kerozingyártás. Ennek az értékes anyagnak a forgal­mazása jelentős bevételt hoz majd a vállalatnak. Ez azonban a lakosságot közvetlenül nemigen érinti. Az autósokat inkább az izgatja: lesz-e valamilyen újdonság a "benzinkutaknál? Porszívók a kutaknál Ha a szénhidrogén-forga­lomból eredő bevételek csökkennek, akkor valami más után kell nézni — vél­ték az ÁFOR-nál. — És mert alapvetően az autózással kapcsolatos a benzinkutak forgalma, nyilvánvaló, hogy ezen a területen kell vala­mi újat keresni. Nos, ez a keresés már megkezdődött, sőt eredményeket is hozott. Meglepően nagy a sikere például a pénzbedobós por­szívóknak. Ezek hazai gyárt­mányú, az iparban már ed­dig is használt, nagy telje­sítményű porszívók, melye­ket most néhány benzinkút­nál már felállítottak. Fel­szereltek rá egy egyszerű készüléket, mely három két­forintos bedobása után öt percre bekapcsolja a porszí­vót, és az alatt az autós ki­tisztíthatja a járművét. Je­lenleg tíz benzinkútnál mű­ködik ez a szolgáltatás. Az idén jó néhány újabbat kí­vánnak üzembe helyezni. Érdekes újdonság az olaj- leszívó készülék is. Ez vég­re megoldja a fáradtolaj begyűjtésének, és ezzel a környezetszennyezés meg­akadályozásának régi gond­ját. Egy ügyes berendezés az olaj nívómérő pálca helyére dugva pillanatok alatt ki­szippantja a motorból az el­használt olajat, és máris be lehet tölteni a frisset. Fő­leg a Balaton körüli és a vízgyűjtő területeken levő benzinkutakat szerelik fel először ezzel az importké­szülékkel, mert itt okozhat legnagyobb kárt az esetleges olaj szennyeződés. Új szolgáltatása a ben- zinkutaknak, hogy átveszik a használt akkumulátorokat. Ezt a szolgáltatást a MÉH- hel közösen végzik, és óriási mennyiségű, újra felhasz­nálható ólmot lehet így egy évben begyűjteni. A múlt esztendei sikeres Pest me­gyei tapasztalatok után ez évtől már az ország összes ÁFOR-benzinkútjánál lead­hatók a használt akkumulá­torok, melyek ellenértékét azonnal ki is fizetik. És mindezek mellett létrejött egy gazdasági társulás is, az AVIFOR GT. Ki mihez ért? Ez az új név természete­sen rövidítés, és egy olyan vállalkozást jelent, melynek neve Autóvillamossági, For­galmazási és Szaktanácsadá­si Szolgálat. A veszprémi Bakony Művek, a budapesti Akkumulátor- és Száraz­elemgyár és az ÁFOR hozta létre. Hogy miért, arról a vállalkozás gesztora, Frank György, az ÁFOR osztály- vezető mérnöke a követke­zőket mondja. — Abból indultunk ki, hogy a dolgok akkor mennek a leg­hatékonyabban, ha mindenki azt csinálja, amihez ért. A gyártó tehát gyártson, a ke­reskedő pedig kereskedjen. Nekünk van egy egész or­szágra kiterjedő kereskedel­mi hálózatunk, partnereink pedig csupa olyasmit gyár­tanak. melyekre az autósok­nak szükségük van. Létre­hoztuk tehát az AVIFOR GT-t, melynek az a feladata, hogy forgalmazza a Bakony Műveknél gyártott valameny- nyi autóvillamossági cikket és a hazai akkumulátorokat. De az AVIFOR nemcsak ez­zel foglalkozik majd, hanem szaktanácsadással is. Az ak­kumulátorgyárban nemrég Európa egyik legkorszerűbb gyártósorát helyezték üzem­be. Ahhoz, hogy az ott ké­szülő akkuk tudják is azt, amit a gyártó vállal, ahhoz érteni kell a kezelésükhöz is. Ehhez tanfolyamokat szerve­zünk. Ugyanilyen tanfolya­mokon * ismertetjük a Ba­kony autóvillamossági cik­keinek kezelését, karbantar­tását is. Rugótól a gyújtáskapcsolóig Az AVIFOR azonban en­nél is többet akar. Meg akarja tanítani kereskedni a benzinkutasokat. Az idei év­től már a benzinkutaknál nem jár jutalék a folyékony szénhidrogének értékesítése után. Többletbevételt tehát csak a melléktevékenység, a kereskedelmi tevékenység fo­kozása hozhat. A jelentősebb benzinkutaknál a kis, csak néhány cikket árusító bolto­kat komoly szaküzletekké kí­vánják fejleszteni. Nincs akadálya annak sem, hogy azokban a községekben, ahol erre igény van, a helyi ben­zinkutak is forgalmazzák az AVIFOR mind a négy-ötszáz cikkelemét. Hogy a válasz­tékból mennyi lesz raktáron, azt a benzinkút vezetője dön­ti el, szabad kezet kap a rendelésben. A forgalomnövelésen túl az AVIFOR-nak még egy fel­adata van, a jó hírnév meg­teremtése. Sem az akkumu­látorgyárnak, sem a Bakony- nak nem mindegy, hogy mi­ként vélekednek termékeik­ről a felhasználók. Ezért az AVIFOR bolthálózatában a legkisebb néhány filléres ru­gótól kezdve a komplett gyújtáskapcsolóig minden kaDható lesz majd; így meg­hibásodás esetén javítani is lehet, és nem csak cserél­ni. Felmerül persze az a kér­dés: pótolja-e ez a mellékte­vékenység az ásványolaj- forgalom csökkenéséből ere­dő bevételkiesést? Dr. Ka- •rádi István kereskedelmi igazgató optimista. Szerinte az ÁFOR-nál maradó nyere­ség talán még nőni is fog. A benzinkutasok is tekinté­lyes többletjövedelemhez jut­hatnak majd, teljesen törvé­nyesen, tisztességes úton, és ami a fő, az újfajta keres­kedői szemlélet előnyeit él­vezheti az autósok több mil­liós tábora is. Az ő kedvü­kért is reméljük, hogy az AVIFOR GT nem az utolsó ötlete volt a vállalatnak. Lónyai László A megyeszékhelyen műkö­dő AGROKER — más me­gyékben dolgozó társaival együtt — a múlt év elejé­től önálló vállalatként tevé­kenykedik. Az önállóság első esztendejének tapasztalatai­ról beszélgettünk Molnár La­jos igazgatóval és helyette­sével, Balogh Józseffel. Molnár Lajos egy kis visz- szaemlékezéssel kezdi. Esze­rint Sz Agrotrösztöt és vál­lalatait, az AGROKER-eket két évtizede hozták létre. A tröszt egyetlen nagy vállal­kozásként számolt el alapí­tójának — az államnak. Tag­vállalatainak utasításokat adott, szigorú bér- és lét­számgazdálkodást írt elő. A megyei AGROKER-eknek nem sok lehetőségük volt az önálló kezdeményezésre, az alapítólevelükben rögzített ellátási felelősség pedig a valódi kereskedelem lehető­ségétől fosztotta meg őket. Kétségtelen, hogy a tröszti formának is voltak előnyei. Ha valamelyik vállalat töb­bet rendelt egy bizonyos cikkből és nem' tudta értéke­síteni, a központ átirányítot­ta egy másik tagvállalathoz a fölös készletet — minden különösebb következmény nélkül megszabadult a túl so­kat rendelő a nyakán maradt cikkektől. És a múlt évben végre jött az önállóság. A csabai vál­lalat neve önmagában is jel­zi a változás lényegét. AJBé- kés megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatból Mezőgaz­dasági Termelőeszközkeres­kedelmi Vállalat lett. Meg­szűntek tehát a megyehatá­rok és az ellátási felelősség, kereskedő lett az ellátóból. Természetes, hogy az átszer­vezés nem ment zökkenők nélkül. Már csak azért sem, mert a változásokat változat­lan dolgozói létszámmal kel­lett végrehajtani. Vegyük sorra a leglényegesebbeket! Átdolgozták a vállalat mű­ködési szabályzatát, kollektív szerződését; a létezését be­szabályozó okiratok egész so­rát, pontosan 14-et. Az ad­minisztráción túl a vállalat dolgozói felvették a kapcso­latot a szintén tavaly alakult AGROTEK Vállalattal, és járni kezdték az országot. Is­merkedtek a tiszántúli AG- ROKER Vállalatokkal, a műtrágyát, vegyszert vagy gépet gyártó üzemekkel. És igyekeztek minél kedvezőbb szerződéseket kötni, mert most már ebben is csak ma­gukra számíthattak. Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy az évet minden különösebb nehézség nélkül kezdhették, hiszen a meg­szűnt tröszt egyik utolsó ténykedése az volt, hogy fel- töltötte korábbi tagjai rak­tárait. Így nem kellett már az év elejét áru utáni futko- sással kezdeniük az önálló­sult vállalatoknak. Épp ezért, inkább olyan területeken néztek szét a csa­bai „AGROKER-esek”, ahol hiányt éreztek. Gyártókat kerestek importot pótló vagy krónikus hiányokat enyhítő cikkekre. Hogy milyen siker­rel, azt egyetlen szám jól bizonyítja. Míg 1981-ben csak egy alkatrész gyártását bízták az egyik termelőszö­vetkezetre, a múlt évben már hetven (!) alkatrészt, hi­ányzó kis szerkezeti elemet készíttettek megbízás alap­ján. De nemcsak hiánycikkek­kel bővítették a választékot. Javításhoz szükséges techni­kai segédanyagokat, fém-, gumiragasztókat, kéztisztító szereket vettek fel a forgal­mazott termékek listájára, összességében: forgalmuk tíz százalékkal nőtt a bázis­hoz és az előző évhez ké­pest. Annak ellenére, hogy a Békéscsaba és Környéke Ag­ráripari Egyesülés tavaly óta önállóan látja el tagszövet­kezeteit eszközökkel. Hogy mi a siker titka? Molnár Lajos szerint nem le­het a forgalomnövekedést a gépek, eszközök drágulására fogni. Sok munka, utánjárás van a forgalom és a nyere­ség emelkedése mögött. És egy nagyon fontos megálla­pítás: hogy Békés megye ma­gas színvonalú mezőgazdasá­ga, élelmiszeripara jó piac a különböző gépek, berendezé­sek számára. Tehát elsősor­ban itt, a megyén belül kell keresni az értékesítési lehe­tőségeket, és akkor vígan meg tudnak élni. Ez a „vígan” kifejezés szó szerint értendő, hiszen mint a vállalat két vezetője el­árulta, már az év elején az országos átlagnál lényegesen nagyobb mértékben fejleszt­hetik dolgozóik bérszínvona­lát, mindenki közvetlenül érezheti jó munkája eredmé­nyét. Az is tény azonban, hogy az első év amolyan pró­baév volt, éppen az induló készletek miatt nem ment igazán „élesben” a dolog. Az igazi nagy próba 1983 lesz, amelyet nagyrészt már meg­alapoztak a termelőkkel kö­tött szállítási szerződésekkel. A kérdésre, hogy hogyan tet­szik az önállóság, egyértelmű a válasz: igen, tetszik. M. Szabó Zsuzsa A békéscsabai Szarvasi úti benzinkút boltjában is rövidesen megjelennek az AVIFOR GT árucikkei Fotó: Fazekas László Növénytermesztés 1983 Hz élelmiszer-kereskedelem idei tervei A hazai gabonatermesztést a világ élvonalában tartják számon. Egy-egy kiemelke­dően gazdálkodó magyar nagyüzem teljesítménye áll­ja a legigényesebb nemzet­közi összehasonlítást is, en­nél fogva a növénytermesz­tés idei terve nem is irá­nyoz elő újabb dinamikus fejlesztést. A terv szerint a növénytermesztés az idén az elmúlt évhez mérten 2,3 százalékkal fokozza a terme­lést, ám ez csak látszólag „óvatos” fejlesztési tempó; már az induló alap is túl­ságosan magas, és az előre­lépésnél minden tonna több­lethozamért valóban meg kell küzdeni. Az, hogy az idei terv az elmúlt évi jó gabonatermesztési eredmé- 1 nyéknél is többet vár 1983- ra, alaposan feladja a lec­két a nagyüzemi gazdasá­gok szakembereinek. Az egyéb növények közül visszafogják a cukorrépa ter­mesztését, miután a világ­piaci árak csökkenőben van­nak. Az olajosmagvak ter­mesztésénél a hozamok fo­kozásával igyekeznek majd ellensúlyozni a termelők a terület nem nagy, mindösz- sze 1,5 százalékos csökkené­sét. A kiskerti termeléssel együtt a tavalyinál nagyobb burgonyatermő-területtel számolnak. Az előirányzat szerint lehetőség van a ter­mésátlagok fokozására. A ha­zai szükségletet teremtik majd elő a burgonyaterme­lők. A lakosság élelmiszer-ellá­tása tavaly — miként évek óta — kiegyensúlyozott volt, az alapvető cikkekből folya­matos kínálat volt a jel­lemző. Az elmúlt évben át­lagosan 74 kiló húst fogyasz­tottunk fejenként, zöldség­ből és gyümölcsből egy la­kosra több mint 160 kg ju­tott, tejből és tejtermékek­ből 163, s kenyérből, pék­áruból pedig mintegy 100 kilogramm. Szeszfogyasztás­ban tavaly sem maradtunk el az elmúlt évek mögött. Az élelmiszer-ellátás alaku­lásáról, az idei tervekről tá­jékoztatta Szigethi Gyula, a Belkereskedelmi Minisztéri­um főosztályvezetője az MTI munkatársát. A lakosság táplálkozása az elmúlt évben tovább korsze­rűsödött — mondotta —, az eredményekben nem kis ré­sze volt az élelmiszer-keres­kedelemnek. A kereskedelmi vállalatok egyebek közt ki­emelkedően jó eredményeket értek el a baromfiértékesít- tésben, 11-12 százalékkal többet adtak el tavaly, mint a megelőző évben. A szár­nyasok személyenkénti 16-17 kilós évi fogyasztásával a világranglista élére kerül­tünk. Javult a kereskedelem élőhalkínálata is, a nyári hó­napok kivételével kielégítet­ték az igényeket. A zöldség­gyümölcs fogyasztás szintén növekedett, főként a tava­lyi jó termésnek köszönhe­tően és különösen a máso­dik félévben. Ehhez hozzájá­rult a kedvezményes alma­vásár, ennek során olcsón és nagy mennyiségben juthat­tak a vevők a gyümölcs­höz. A javulás mellett azonban akadnak még gondok táplál­kozásunkban, s ez az élelmi­szer-kereskedelemben is ér­ződik. Még mindig túl ma­gas a zsiradékfogyasztás — bár ma már sertészsír he­lyett egyre többen naprafor­góolajjal főznek, s a terve­zettel ellentétben nem csök­kent a cereáliák és a szén­hidrátok fogyasztása, forgal­ma sem. Sőt, különösen az édesipari lisztes áruk egyes fajtáiból több is elkelne az üzletekben. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar idén is meg­felelő mennyiségben és vá­lasztékban bocsátja a keres­kedelem rendelkezésére ala­kosság ellátásához szükséges élelmiszereket. Az ipar és a kereskedelem tárgyalásai, szerződései alapján az alap­vető élelmiszerekből — hús­ból, kenyérből, tejtermékek­ből, cukorból, lisztből, zsír­ból és burgonyából — fo­lyamatos lesz a kínálat. A ZÖLDÉRT-ek és ÁFÉSZ-ek kellő mennyiségű burgonyát, zöldséget és téli almát tá­roltak, így a primőrökig ki­tart a készlet.

Next

/
Thumbnails
Contents