Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
o 1983. január 18., kedd Zárszámadás előtt Egy brigád az üveggyárból Az első meghívók az 1982- es gazdálkodást záró közgyűlésekre már a múlt hét végén, megérkeztek szerkesztőségünkbe. Ezek szerint e hét második felében a dombegyházi, illetve a gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet nyitja meg a zárszámadások sorát. Nem jelenti ez azt, hogy a többi közös gazdaságban nem ismerik még a pontos eredményeket. A GYOMAENDRÖDI ALKOTMÁNY TERMELŐSZÖVETKEZET az elmúlt esztendőben a legalapvetőbb célkitűzéseit sikerrel teljesítette, igaz, a búza vetésterületét most is megjárta a belvíz, a napraforgót a megyeszerte taroló betegség pusztította, ám a több mint ezer hektáron termesztett kukorica a tervezett 6 ezer 700 kilogramm helyett több mint nyolcezret termett egy-egy hektáron, ami igazán nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesz- szük, hogy az Alkotmány Tsz földjeinek átlagos aranykorona-értéke 21. Nem százszázalékos az állattartás teljesítése, a gyo- maendrődiek mégis úgy ítélik, hogy jó esztendőt hagytak maguk mögött, s ha sikerül az idén ugyanezt produkálniuk, újabb lépést tehetnek előre a gazdálkodás megerősítésének útján. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul majd, hogy csatlaJelenkorunk egyre nehezebbé váló gazdasági körülményei között a szigorodó feltételeket diktáló közgazdasági környezetben mind nagyobb a jelentősége és a haszna az agrárüzemek ösz- szefogásának. Az együttműködésnek már hagyományai vannak, és a módjai is különfélék. Régebben — némi túlzással — alkalmi, csak egy-egy nagyobb feladatra koncentrálódó volt az összefogás, ám az utóbbi esztendőkben országszerte kialakultak azok a formák, amelyek rendszeressé — az egyenes üzemi terveket alapul véve —, általában is tervszerűvé tették a mozgalmat. HITELT AD A TSZ-EK KÖZÖS BANKJA Bács-Kiskunban a gazdaságok két- vagy többoldalú kapcsolatai mellett például közös támogatási alapot (KTA) hoztak létre. A tsz- ek olyan pénzügyi bázist alakítottak ki, amelyből szükség esetén segítséget, a fejlesztéshez, a beruházásokhoz hosszabb-rövidebb lejáratú hitelt nyújthatnak egymásnak. Munkájuk fontosságát igazolandó: az elmúlt években csaknem 200 kölcsönkérelemmel foglalkoztak. Az alakuláskor negyvenegyen voltak, de az ötlet hasznát látva, azóta megduplázódott a tagszövetkezetek száma. önkéntes a belépés, a részvétel, a szervezet felépítése és működése demokratikus. A lényegi kérdésekről — az egyéni és közös érdekeket szem előtt tartva — küldött- értekezleten döntenek. Lehetővé vált az is, hogy az átmeneti pénzzavarok áthidalására kölcsönszerződést kössenek a tagok. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 53 tagszövetkezet részesült valamilyen hitelben. Az odaítélt összeg együttvéve meghaladta a 240 millió forintot. Kértek, s kaptak a közös gazdaságok pénzt fejlesztésre, alkalmasint a veszteség vagy az alaphiány fedezésére, beruházásokra. A KTA támogatásával épült terménytároló és lucernaszárító, magtár és szarvasmarhatelep, hidroforház, szolgálati lakás és orvosi rendelő a tsz-ekben. koztak a KITE gabonaprogramjához, s az, hogy megfelelően alakították a feltételeket a tejtermelés növeléséhez. Emellett növelni szeretnék a háztáji termelését is. A KÖRÖSLADÁNYI MAGYAR—VIETNAMI BARÄTSÄG TSZ VI. ötéves tervi törekvéseit a természeti adottságokhoz és a közgazdasági lehetőségekhez való rugalmas alkalmazkodás határozta meg. Ezeknek helyességét az eredmények igazolják: az éves termelési érték a tervezett 1,7 százalékkal szemben 3,4 százalékkal növekedett. Különösen szép a növénytermesztés teljesítménye, egy hektár szántón átlagosan 14 ezer forint értéket állítottak elő a körösladányiak, amely csaknem 14 százalékkal haladja meg az előző évi produktumot. A kedvező időjárás egyébként lehetővé tette azt is, hogy rövidebb idő alatt, és kisebb költséggel teljesítse feladatát az ágazat. összességében mintegy kétmillió forint üzemanyagot tudtak megtakarítani. Teljesítette tervét a szarvasmarhatartás, s ennek eredményeként a közös gazdaság 1982-ben egymillió 300 ezer liter tejet értékesíthetett. A juhászat különösen a gyapjútermeléssel emelkedett ki tavaly: egy-egy állatról átlagban 5 kiló gyapSok helyütt segítettek egymá- ’son gépek vásárlásakor, a meliorációs munkák megindításánál, az öntözéses zöldségtermesztés kialakításakor és a melléküzemági épületek létesítésében. Olyan befektetések ezek, amelyeket a szövetkezetek egyedül, önerőből nem tudtak volna megvalósítani. Ugyanakkor a KTA ma már nemcsak gazdasági, hanem társadalmi intézmény is. Jó iskolája a közös gondolkodásnak. A KISKÖRZETI RENDSZER VIZSGÁJA Hozhatunk példákat a nagyobb eredményeket adó együttes cselekvésre az ország más vidékeiről is: Borsodból, Csongrádból, Vasból. A szövetkezetek Vas megyében éppúgy, mint másutt, különféle adottságúak. Ez egyrészt a földek elhelyezkedéséből, minőségéből, az alkalmazott technológiák színvonalából, másrészt pedig a termelés szervezettségéből és hatékonyságából fakad. Néha azonban a jó gondolatnak maga a természet vonja meg a határait. Például akkor, ha valamely munka gépesítése — a területek nagysága, vagy a domborzati viszonyok miatt — egy-egy szövetkezetben nem teremthet a ráfordítással arányos nyereséget. Többek között ezért volt figyelemre méltó a vasi tsz-ek kezdeményezése az úgynevezett kiskörzeti rendszerének a kialakítására. Arra törekedtek, hogy a gazdaságok minél szorosabban dolgozzanak együtt. Ez az egyik módja a szakmai tapasztalatok, a szellemi értékek kihasználásának, gyors forgásának, továbbításának, az állandó megújulásnak is. A megyében tíz kiskörzetet szerveztek. Általában öt-hat gazdaság tartozik mindegyikhez — s megtartva önállóságukat —, összesen átlag 15 ezer hektáron munkálkodnak. A szövetkezetek a műszaki fejlesztés során ügyelnek arra — különösen költséges gépek vásárlásakor —, hogy ne legyenek körzetükben fölösleges párhuzamosságok, hogy ésszerűen tervezzék meg a gépi kapacitást. jút nyírtak lé. A vártnál jobban szerepeltek a termelőszövetkezet ipari üzemei, a tésztaüzem az év első három negyedében 650 tonna száraztésztát értékesített, ötmillió forinttal növelve meg terven felül az árbevételt. A MEDGYESBODZÁS— PUSZTAOTTLAKAI EGYETÉRTÉS TSZ az elmúlt esztendőben is sokat viaskodott a belvízzel. Az ősziárpa-vetég egynegyedét pusztította el a víz, amely a május végi jégveréssel együtt alaposan megtépázta a közös gazdaság növénytermesztőinek reményeit. A 150 hektár rostkendert szinte egészében a jég aratta le, amely kárt tett a búzában is meg a cukorrépában is. Az előirányzatot legjobban az 1450 hektáron termesztett kukorica közelítette meg. Közismert, hogy a med- gyesbodzás—pusztaottlakai tsz a megye egyik legnagyobb baromfitartó gazdasága. Ez 1982-ben az átlagosnál nagyobb erőkifejtésre kényszerítette a termelőszövetkezetet. Egyszer azért, mert az egy év alatt meghizlalt kétmillió csirkének az eddigieknél jóval nehezebb volt piacot találni, másodszor azért, mert ez az ágazat igen energiaigényes. Ezért is döntött úgy a téesz, hogy a fűtőolajat gázzal váltja ki, a beruházást tavaly már meg is kezdték. K. E. P. Ugyanakkor a már meglevő eszközök jobb, intenzívebb alkalmazását is feladatul tűzték. Hasonló a helyzet a telepi berendezések és a szállító járművek esetében is. A beszerzésnél nem négy-öt kocsi járja az országot, sokszor üresen futva, emésztve az üzemanyagot, hanem összehangolják a fuvarokat. Különösen jól vizsgáztak a kiskörzetek tavaly ősszel, amikor ár pusztította a határt Vas megyében. Odaveszett a beérett termény, a kukorica, a napraforgó, a takarmánynövények jó része, szántatlanul, vetetlenül maradtak sok helyütt á táblák. Az egymást segítő akarat azonban csökkentette a veszteségeket, az aktuális tennivalók végzésében a komisz idő okozta lemaradást. Géppel, eszközökkel, emberekkel vontak hidat a szövetkezetek maguk közé. NEM ÖNZETLENÜL — A KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖKÉRT Az árvízi példa persze szélsőséges, hiszen ilyenkor íratlan törvény az önfeláldozó segítség. De ha az élet visz- szatér a szokott medrébe, már más normák jutnak ismét érvényre. Ekkor már az egymást segítést hallva senki sem gondolhat a belső üzemi érdekeket, a gazdasági kívánalmakat mellőző önzetlenségre. Ilyen rendszerben ugyanis hiába a jószándék, a támogatás akarata, aligha valószínű, hogy valódi hasznot hozó lesz a vállalkozás. Más szóval a nagyüzemek összefogása a tervek, a célok megvalósítására csak akkor válthatja be a hozzáfűzött reményeket, ha az egyes üzemek — a maguk sajátos adottságaikat, lehetőségeiket maximálisan kihasználva — külön-külön is mindent elkövetnek a belső tartalékok mozgósításáért. Ha így tesznek, egyértelműek az előnyök: az agrárüzemek kézfogása szinte mindenütt az eredmények, a jövedelmezőség növeléséhez, a termelési biztonság fokozódásához, a gazdálkodás ésszerűsödéséhez vezet. Deáki László Az Orosházi Üveggyár vasszerkezeti üzeméhez csőszerelők, festők, karbantartók, vasszerkezeti lakatosok tartoznak. Az utóbbiak képviselik a tizenhárom tagú Auróra brigádot, amely 1974-ben alakult, s azt követően minden évben elnyerte a szocialista cím valamilyen fokozatát. Volt ezüst- és aranyjelvényes, majd az 1980. évi eredménye alapján az üveggyár, aztán pedig az üvegipar kiváló brigádja lett. Egy-egy nagyobb munkánál kiegészítik a brigád létszámát. Olykor valamelyik kivitelező vállalat szakmunkásaival is, aminek az üveggyáriak nem nagyon örülnek, mert elviszik a pénzt. Méghozzá nem keveset. mert sok a rezsiköltség. Ezért huszonnyolcán — köztük a brigádtagok valameny- nyien — vállalati gazdasági munkaközösséget alakítottak, hogy így az üveggyár és önmaguk javát is szolgálják. Igaz, nem olyan egyszerű ez, mint ahogy kimondják. Tavaly decemberben például másfél hétig túlóráztak. Vállalták, hogy elkészítenek egy sok embert és gépjárművet helyettesítő kaparószalagot. — Vállalásukkal több tízezer forint gazdasági hasznot hajtottak az üveggyárnak — jelenti ki Varga Zoltán üzemvezető. Megroppant a vasszerkezet Az üveggyár hasznából természetesen a brigád tagjai is részesülnek. — Nincs abban semmi szégyellni való, ha kimondjuk, hogy a pénzért „hajt” az ember, hiszen pénzből élünk — jegyzi meg Podma- niczki László szakszervezeti főbizalmi. — Ha például pálinkát akar inni az ember, akkor meg két féldecit kell fizetni — tréfálkozik Kasuba Mihály géplakatos, a brigád vezetője. Gyanakodva nézek rá, mire ő kiegészíti az előbbieket: — Ugyanis egyedül nem megyek kocsmába. Tudvalevő dolog, hogy „ökör iszik magában”. Derülnek, akik hallják. De, ami igaz, igaz, a legtöbben megisszák a sört, a bort, a pálinkát. Miért ne, ha jólesik? Persze csak mértékletesen. Munkaidő előtt és alatt pedig egy cseppnyit sem. A brigád tagjai amúgy is ki vannak téve balesetveszélynek. Egyszer be is következett a baj, amire Gelegonya János laA nagy szénlelőhelyek kiaknázása érdekében a Szovjetunióban fokozott figyelmet szentelnek a nagy teherbírású szénszállító járművek gyártásának. Egymás után születtek meg a mind nagyobb — 30, 40, 75 tonna — befogadóképességű változatok, mígnem elkészült a 120 tonna teherbírású óriás is. katos így emlékszik vissza: — Az egyik huta tetőzetét javítottuk, amikor megroppant a vasszerkezet. Aztán megállíthatatlanul zuhanni kezdtünk. Többen megsérültünk. Nekem a kezem tört el. — Mikor történt? — Sohasem felejtem el a napot: 1979. november 11- én. — Mi lett a baleset következménye? — Negyven százalékos rokkantság. Sajnos, nem tudom elérni azt a teljesítményt, amit a többiek, ezért havonta ezer forint kiegészítést kapok. — Főleg hegesztési feladattal bízzuk meg. Abban eléri a 100 százalékot — szól közbe Kasuba Mihály. — Igen, igen, rendben van minden. Nős vagyok, két gyermekem van, és szerencsére annyi a keresetem, mint másnak a brigádban. Csak egy a baj: ismét műtéten kell átesnem— mondja Gelegonya János, és mutatja a kezét. Itt a „lógás” nem erény A brigád munkája a termelést segíti elő. Ha például elkészíti a kemencét, annak négy évig üzemképesnek kell maradnia. Nemrég fejezte be a 4-es öblösüveghuta felújítását, márciusban pedig következik az 1-es huta. Most a műhelyben a 2-es huta boltozati hűtése készül. Jókora vasszerkezet. Az egyik fiatalember is ott serénykedik, akit a brigádvezető így mutat be: — A művész úr. Egyébként Talpas László lakatos, aki éppen köszörül, de más vasmunkához is ért. — Amit csinál, arra éppen nem lehet azt mondani, hogy finom munka — jegyzem meg. — Legalább erősödik, és nem fog remegni a kezében az ecset — tréfálkozik Kasuba Mihály, de azt hangsúlyozza, hogy Talpas Lászlót igen tehetséges amatőr festőnek tartja. ö a szakszervezeti bizalmi helyettese is, aki a brigádot elsősorban azért dicséri, mert itt a „lógás” nem erény. — Mindenki a legjobb tudása szerint dolgozik — magyarázza, majd hozzáfűzi még: — Persze előfordul, hogy valakinek rossz a hangulata. Az embert különböző hatások érik, ami alól nem mindig tudja kivonni magát. Ilyenkor megértésre van szükség, és igyekszünk Ez utóbbi 20 méter hosszú, s a rakterűiét felső szegélye négy és fél méterre ván a talajtól. Egy-egy 2,5 méter átmérőjű kereke 300 kilóval nehezebb, mint egy egész Volga személygépkocsi. A kétvagonnyi terhet szállítani képes járműóriás Dieselmotorjának teljesítménye 1000 kW körül van. helyette egy kicsit többet tenni. Kasuba Mihály egyetért vele: — így igaz. Az ember nem robotgép. Ha mégis annak tartanánk, mindenkinek elmenne a kedve a munkától. Mi ad rangot az embernek? — Hogy ítélik meg, mi ad rangot az embernek? — fordulok Kiss Imre lakatoshoz. — Ki, hogy ért a munkához — szólal meg valaki. — Még inkább az, ki hogy dolgozik — igazítja ki Kiss Imre. — Ilyen alapon ki a brigádban a legrangosabb? — Legalábbis az elsők közé sorolom Kasuba Mihályt. Másképp nem is lehetne a brigád vezetője. Mert ő hozza összhangba a munkát, és biztosan jó, amit megcsinálunk. Sokba kerülne, ha valamit elrontanánk. Az ilyen nagy vasszerkezetek néha több százezer forint értékűek. .Hangoztatják: a termelés a lényeg. Pontosabban az a munka, amivel a brigád az üveggyártás feltételeinek a megteremtésén fáradozik. Az csak ráadás, hogy például Cserenyecz Lajosnak, a brigád egyik tagjának segítettek a lakásépítkezésben. Több száz órát dolgoztak, hogy mielőbb beköltözhessen a feleségével és a két gyermekével. A 4-es számú általános iskola négytantermes, alumíniumvázas épületét a brigád egész rövid idő alatt szerelte össze, és tavaly szeptember 1-én már ott is elkezdődhetett a tanítás. — Vállalnánk — jelenti ki Kasuba Mihály — a gyopá- rosi uszoda építését, és hozzáfűzi még: — Csak kezdhetnénk már! — Mindez hozzátartozik a brigád életéhez, ahhoz, hogy újabb és újabb sikerélményekkel gazdagodva, az ösz- szetartozás érzésével, és még jobb kedvvel tegye azt, ami a kötelessége, és amit külön vállal. Természetesen tudja mindenki: a legfontosabb, hogy a gyárnak pénze legyen, lehessen munkabért fizetni, a termelőberendezéseket' fejleszteni, korszerűsíteni, a munka- és szociális körülményeket tovább javítani — mondja végül is Podmeniczki László, s úgy vélem, ezt a kérdést olykor-olykor megtárgyalja a brigád tagjaival is. Pásztor Béla Képünk jobb oldalán a Belorusz Autógyár 120 tonnás szénszállító gépkocsiját láthatjuk, amely tulajdonképpen két részből, a kéttengelyes vontatóból és a nyerges pótkocsiból áll. Ä konstruktőrök még ennél is nagyobb teherbírású — 180 és 300 tonnás — változatok kidolgozásán fáradoznak. (APN—KS) A szövetkezetek kézfogása
