Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
1983. január 16., vasárnap Gazdasági perekről, bűnügyekről Beszélgetés dr. Szilbereky Jenövei a Legfelsőbb Bíróság elnökével (Folytatás az 1. oldalról) % a teljesítés időpontjában — vita esetén — bizonyos támpontok, ráutaló magatartások stb. megléte mellett a bíróság létrejöttnek tekintheti a megállapodást, és alkalmazhatja a jogkövetkezményeket. A gazdálkodó szervezetek — a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek kivételével — kisebb számban érvényesítenek egymással szemben szerződésszegésből származó kártérítési követelést, mint ahogyan az indokolt lenne. Ebben — a másik féllel szembeni hátrányosabb gazdasági helyzetükön kívül — szerepe lehet annak is, hogy körülményes, és igen munkaigényes a kár összegszerű kimutatása és bizonyítása. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint: ha a bíróság az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján bizonyítottnak látja, hogy a szerződésszegés az ellenérdekű félnek kárt okozott, de a kár összege pontosan nem számítható ki — általános kártérítést ítélhet meg, s ezen a címen a károkozót olyan összeg megfizetésére kötelezi, amely alkalmas a károsult megfelelő anyagi kárpótlására. A szerződések megfelelő teljesítésének bírósági érvényesítése — például a lakásépítéssel kapcsolatos szavatossági perekben a jogkövetkezmények szigorú alkalmazása — a minőség védelmét is szolgálja. Külön kell szólni a mezőgazdasági tárgyú perekről. A mezőgazdasági üzemeknek — tsz-ek- nek — az általánosnál nagyobb a költségérzékenysége és az anyagi érdekeltsége. Ez jelentkezik a bíróság előtti igényérvényesítésnél is. Hatékony jogi eszköz e területen a negatív jelenségekkel szemben — a szerződés nem megfelelő teljesítése esetén — a szigorú kártérítési gyakorlat. Ezzel arra kívánunk ösztönözni, hogy a termelő üzemek olyan árut és olyan minőségben termeljenek, amire vállalkoztak, a felvásárlók pedig a terményt, ha az megfelel a szerződési előírásoknak, vegyék át és juttassák el a fogyasztókhoz. Ezek a kiragadott példák jól érzékeltetik azt a törekvést, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása mellett a bíróságok jogi eszközökkel is segítsék a gazdálkodásban a kötelezettségek megfelelő teljesítését. — A vagyon elleni bűncselekmények száma — mint tudjuk —, viszonylag nagy. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények közül milyen ügyek kerülnek a Legfelsőbb Bíróság elé, s elbírálásuknál melyek a tapasztalatok? — A Legfelsőbb Bíróság bírálja el végső fokon — az élet elleni bűncselekmények mellett — a vagyon elleni súlyosabb bűncselekményeket is. Ezek nagy része a társadalmi tulajdont károsítja. A büntető törvény egyaránt védelemben részesíti a különböző tulajdoni formákat. A társadalmi tulajdonnak azonban alapvető fontosságára tekintettel, fokozottabb a büntetőjogi védelme. A népgazdaság különböző gazdálkodó ágazataiban a szervezettség ma már olyan fokú. hogy általában csak több személy korrupt kapcsolatával. munkaköri kötelességének megszegésével lehet nagyobb kárt okozó vagyon elleni bűncselekményt elkövetni. Az esetek nagy részében tehát több elkövető van. gyakori a csoportos elkövetés és a bűnszövetségbe tömörülés, amely kiemelkedő veszélyességű a társadalomra. A társadalmi vagyon károsító bűncselekmények elbírálása során találkoznak ' bíróságaink szervezett, folytatólagos. úgynevezett áruházi lopásokkal, amelyek elkövetői egy-egy áruház szempontjából sem elhanyagolható, országos mértékben pedig sokmillió forint kárt okoznak. A belső rend, az ellenőrzés, a bizonylati fegyelem hiánya, a lazaságok sokszor elősegítik a társadalmi tulajdon elleni bűnözést. Az ilyen bűncselekmények gyakran fonódnak össze üzérkedéssel. Előfordul az is, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények árdrágítással kapcsolódnak, s elkövetőik az így „létrehozott” többletet eltulajdonítják. Egy nagyvállalat munkahelyi boltjának vezetője például a gyár dől-' gozói részére kedvezményes áron eladásra szánt burkolóanyagokat és tapétát magasabb áron, illetőleg minőségileg magasabb osztályba sorolva hozta forgalomba; az árdrágítással szerzett nagyösszegű többletbevételt hamis blokkok felhasználásával vette ki a pénztárból. Az árufuvarozás, szállítmányozás területén vannak olyan visszaélések, amelyeknek elindítója viszonylag csekély összegre irányuló bércsalás, ez azonban — szinte láncreakcióként — jóval nagyobb visszaélés-sorozathoz vezet. Így történt például abban a büntető ügyben, amelynek vádlottja egy szállítási vállalat gépkocsi- vezetője volt: a vállalat szerződés alapján nagy teljesítményű tehergépkocsit bocsátott egy gyár rendelkezésére, de a munkaszervezési hiányosságok folytán a tehergépkocsi nem volt kellően kihasználva; a gyár vezetői hozzájárultak ahhoz, hogy ténylegesen el nem végzett fuvarokat is igazoljanak, s ezzel a gépkocsivezetőt nagyobb keresethez juttatták. Ezzel, a viszonylag nem nagy összegű bércsalás bűncselekmények — üzemanyaggal való visszaélés stb. — lavináját indította el, amely több százezer forintos kárhoz vezetett. A társadalmi tulajdonnal kapcsolatos visszaélések és a korrupció szinte rokon bűncselekmények: nem ritka, hogy az elkövető más olyan személyt is anyagilag érdekeltté tesz, akire a bűn- cselekmény folytatása során, a lelepleződés veszélye nélkül támaszkodhat. így „okoskodott” — s kiterjedt bűnügyet indított el — egy vegyi anyagokat szállító külföldi cég nem magyar állampolgárságú ügynöke, aki vegyi anyagokat gyártó és forgalmazó magyar vállalatok dolgozóit megvesztegette, hogy az általa reklámozott anyagokat vásárolják, jóllehet, ezek minősége távolról sem felelt meg a kívánt színvonalnak. E bűn- cselekmény miatt több millió forint kár keletkezett a társadalmi tulajdonban. A vállalatok rosszul felfogott nyereségre törekvése is elindítója lehet bűncselekményeknek. További veszélyeket rejt magában, ha ezeket a gazdasági szabályozórendszer egyes rendelkezéseit kijátszva követik el. Ez történt egy, a megyei javító szolgálathoz tartozó szervizhálózatnál, ahol a munkát az árképzési előírások megszegésével, többletösszegeket felszámolva végezték, és így illetéktelen nyereséghez jutottak. Az ártúllépés összege meghaladta a félmillió forintot. A bérszínvonal megtartása végett 15—20 olyan „olcsó bérű” dolgozót is felvettek, aki nem vagy alig vett részt a munkában. Ez kihatott az adózásra is: 300 ezer forint adócsalás lett belőle. Égyrészt az indokolatlan, nagyobb nyereség elérése, másrészt a prémium jogosulatlan felvétele motiválta ezt a cselekményt. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények elbírálása nem fejeződik be a felelős személyek megbüntetésével. A ' vagyoni haszonszerzésre irányuló bűncselekmények elkövetőit a bűnös cselekmény folytán elért haszontól meg kell fosztani: vagyonelkobzás kiszabásával és egyidejűleg kötelezéssel a kár megtérítésére. A bíróságoknak feladata az is, hogy a bűncselekményeket lehetővé tevő, elősegítő okokat is felderítsék, s ezek megszüntetése érdekében, a hasonló bűn- cselekmények megelőzése végett felhívják az illetékes szervek vezetőinek figyelmét. A büntetőjogi felelősségre- vonás nem elsődleges, hanem csak végső eszköze a társadalmi tulajdon védelmének. Az alapvető kívánalom a bűncselekmények elkövetésének megelőzése. Ezért úgy kell formálni a társadalmi erkölcsöt, hogy az a bűnözést nagymértékben visszaszorítsa, meggátolja! Ez pedig nemcsak bűnüldözési vagy ítélkezési kérdés, hanem össz-társadalmi ügy. — A lakosság anyagi körülményeinek változásai tükrözöd- nek-e — s hogyan — a bíróság előtti vagyonjogi vitákban? — A személyi tulajdonban levő vagyontárgyak, így elsősorban a lakások, üdülők, tartós használati tárgyak, gépkocsik számának - nagymértékű emelkedése természetesen növelte a jogviták számát is. Ezekben jó néhány elkerülhető negatív jelenség is észlelhető. Az építőközösségek perei társasházuk építésével kapcsolatban például nemegyszer szervezetlenségre vallanak, a gépkocsi-adásvételi viták pedig indokolatlan nyerészkedési törekvésekre mutatnak. Az állampolgárok egymás közötti szerződéses viszonyaiban gyakran okoz gondot, hogy az emberek kellő körültekintés, a szerződéskötés következményeinek megfontolása nélkül vállalnak kötelezettségeket, s nem fordítanak elég figyelmet jogaik és kötelezettségeik világos megfogalmazására sem. A „felelőtlen kötelezettségvállalás” miatt azután sok esetben — a jogszerűség látszatát keltve — a bíróságtól várnának jogvédelmet ahhoz, hogy szabaduljanak terhessé vált szerződéses kötelezettségeiktől. Viszonylag magas a száma azoknak a tulajdoni és birtokpereknek, amelyekben, rendszerint a tulajdontársak és a szomszédok, túlhajtott igényeket érvényesítenek, kicsinyes vitákat folytatnak. Az ilyen ügyekben gyakran tapasztalható a szemben álló felek erőszakossága, a mi közgondolkodásunktól idegen magatartás. Itt kell említést tenni a házassági vagyoni vitákról. Köztudomású, hogy a válóperek száma magas. Ez maga után vonja a volt közös vagyon — beleértve a lakás- tulajdon, illetőleg a korábbi közös lakás — megosztását, s a vele kapcsolatos pereket. Gyakran igen kiélezett viták folynak, és sokszor tapasztalható kicsinyes, nemegyszer haragtól vezetett elszámoltatás. Figyelemre méltó, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz — az alsófokú bíróságok ítéletei ellen — benyújtott panaszok nagy része házassági vagyoni tárgyú. A bíróság fontos feladata, hogy a vitatott kérdéseket életszerűen rendezze, minden méltánytalanságot kiküszöböljön, a jogvitát véglegesen lezárja. A Legfelsőbb Bíróság ezen a területen is több iránymutatást adott a bíróságoknak a jogszabályok egységes és társadalmi rendeltetésének megfelelő értelmezésére. A vagyonjogi perek egy része fellebbezés folytán, egy kisebb része pedig az alsófokú bíróság jogerős ítélete elleni törvényességi óvás folytán kerül a Legfelsőbb Bíróság elé. Az ilyen perekben hozott döntéseknek és elvi iránymutatásoknak nemcsak az állampolgárok jogos érdekeinek határozott védelme, a konfliktusok megoldása és az egységes törvényesség érvényesítése, hanem a jogsértések megelőzése is a célja — mondta befejezésül dr. Szilbereky Jenő. Gádoros utcáit járva néhány, a hagyományostól merőben eltérő típusú ház hívja föl magára a figyelmet. A modernségre törekvés az újonnan épült, vagy a jelenleg épülő létesítményeken vehető észre leginkább. A megszokott sémáktól, a jellegtelen vonásoktól való elszakadás azonban nemcsak a település arculatán látszik, hanem „tetten érhető” a helyi vezető gondolkodásmódján, a társadalmi, gazdasági és kulturális élet egyes megnyilvánulásain is. Ezek közül itt most csupán kettővel, a közművelődéssel és a szövetkezeti ellátással (ÁFÉSZ) foglalkozunk kissé részletesebben, felhasználva a helyszínen szerzett közvetlen tapasztalatainkat. Az 1966-ban épült művelődési házat szemügyre véve, az idegen könnyen azt hihetné, hogy ma is teljesen megfelel a kor követelményeinek. Ami az épület állagát illeti, a látszat valóban nem csal, de a helyiségek számát tekintve már korántsem ilyen kedvező a helyzet. Ezen a véleményen volt Kiss Imre igazgató, akit bokros teendőinek ellátása közepette kerestünk fel. Hiába, neki is sokat kell dolgoznia, hiszen a feladatokat mindössze ketten látják el. Ennek ellenére megelégedettség jellemezte az intézmény vezetőjét, amikor az eddig elért eredményekről, s a közeli célokról, tervekről beszélt. Megtudtuk, hogy a művelődési ház, a tanácsi és gazdasági szervek közös erőfeszítése révén sikerült fellendíteni a zenei életet. Ugyanis évtizedekkel ezelőtt több, színvonalas népi és fúvós zenekara volt a községnek. Az elöregedés és az utánpótlás hiánya miatt megszűnt az együttesek tevékenysége, s a szervezőmunka csak a ’70-es években kezdődhetett meg. Hét éve alakult meg a két ízben is bronz fokozattal kitüntetett úttörőzenekar, és nyolcéves múltra tekint visz- sza a népitánc-mozgalom. Az előbbinek 32, az utóbbinak több mint 100 tagja van. A citerazenekart már korábban létrehozták, s nemrég szóba jött a furulyazenekar, valamint a népdalkor megszervezése is. Szintén az elképzelések között szerepel a hét évvel ezelőtt kezdett zongoraoktatás továbbfejlesztése. A hangszereket, felszereléseket stb. illetően kedvező feltételek alakultak k; a különféle szakköri tevékenységhez. A színoadi körfüggönyön kívül a népi táncosok ruhái is társadalmi munkában készültek el. Ebben nem kis része volt a szarvasi Szirén Szövetkezet gádorosi telephelyének. De tovább lehetne sorolni azQkat a termelőüzemeket, amelyek anyagi támogatást nyújtanak a közművelődési intézménynek. A November 7. Tsz 15 ezer, a helyi ÁFÉSZ 10 ezer forinttal járul hozzá évente á kulturális célok eléréséhez. A helyiséghiány ellenére sok szép eredményt tud felmutatni a kézimunka- és a fotószakkör, s megfelelő programja van az ifjúsági, az értelmiségi, valamint a nyugdíjasklubnak is. Az idegen nyelvi tanfolyamok mellett számos kulturális esemény, egészíti ki a Fiatalok a művelődési ház bejárata előtt művelődési ház tevékenységét. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ gádorosi helyi szervének munkáját Bottyán Jánosáé irányítja, aki éppen valamilyen tanácskozásra készült, amikor irodájába léptünk. Elmondta, hogy a 854 szövetkezeti tagot számláló .egységben kéthavonta értekezik a koordinációs bizottság, s ezen többek között részt vesznek a tanácsi, gazdasági szervek, valamint a népfront képviselői is. A kereskedelmi áruellátásról, az ötnapos munkahét tapasztalatairól maga az ügyvezető számolt be a közelmúltban tartott tanácsülésen. Így ottjártunkkor bő információval tudott szolgálni. Eszerint 1982. január 1-től október 31-ig csaknem 10 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le az élelmiszereket árusító egységek, mint az előző esztendő hasonló időszakában. Noha megfelelő volt az alapellátás, ám bizonyos cikkekből (rizs, kakaó, fűszerkömény, füstölt szárazáru stb.) esetenként mégsem tudták kielégíteni a vásárlók igényeit. Az első félévben silány volt édességfélékből a választék, s akadozott a mosó-, mosogató- és fertőtlenítő szerekből az árusítás is. A jobb áruellátás végett az ABC, a zöldségbolt és a 2-es számú vegyesbolt — burgonyából, zöldségből és gyümölcsből — összesen 18,5 tonnát vásárolt fel a lakosságtól mintegy 200 ezer forint értékben. A jelzett időszakban a ruházati cikkek forgalma 7 százalékkal visszaesett, míg az iparcikkeké 5,5 százalékkal nőtt. Nemcsak egyes ruházati cikkek, hanem bizonyos építőanyagok (cement, tégla) és berendezési tárgyak (széntüzelésű kályha, bojler stb.) is szerepeltek a hiánylistán. ’ A kedvezményes vásárok alkalmával viszont jelentős mennyiségű áru (kerékpár, tévékészülék, hűtőgép) talált vevőre az iparcikkeket árusító üzletekben. Kedvező volt a háztáji gazdaságok termény- és tápellátása is. A vendéglátóegységek 1982. január 1. és október 31. között csaknem 5 százalékkal növelték előző évi forgalmukat. Az étteremben és a vendéglőben jól megoldották a lakosság előfizetéses étkeztetésének problémáját. Gondot jelent viszont a konyhai dolgozók szabadnapjának kiadása .. . Utunk végén felkerestük a II. osztályú presszót, amelyet még a múlt év novemberében Szabó József és felesége vett át szerződéses üzemeltetésre. Vállalkozásuk azonban nem járt sikerrel, ugyanis veszteséges lett. Ezért közös megegyezéssel felbontották az ÁFÉSZ-szel kötött megállapodást, s a felmondási határidő ez év január 2-án járt le. De mi lehet e gyors visszalépés igazi oka? Talán hozzá nem értés? Ez aligha, hiszen Szabó József 25, neje pedig 17 éve dolgozik a szakmában. Sőt a férje, akinek szakközépiskolai érettségije, szakács és felszolgáló szakmunkás-bizonyítványa is van, bizonyos ideig Angliában dolgozott hivatalos kiküldetésben. A házaspár Gádoroson szeretett volna letelepedni, ugyanis az asszony szülei itt laknak ebben a községben. Mint mondották, komoly tőkét szerettek volna befektetni, és a presszót — a helyi igényeknek megfelelően .— II. osztályról III. osztályúra minősíttetni. Gyér a forgalom, mivel a legtöbb vendég szem előtt tartja a spórolás elvét, s inkább otthon, vagy egy olcsóbb helyen fogyasztja el a hűsítőt, a szeszes italt. Mint hallottuk, akadozott az édességek beszerzése is, és szegényes volt a választék. Szabó József szerint akkor fizetődött volna ki a vállalkozás, vagyis akkor hozott volna az üzlet nyereséget, ha alacsonyabb kategóriába sorolják. Eddig az ÁFÉSZ fizette az energiát, ezután viszont az új vállalkozónak kell kigazdálkodnia a munkabér mellett az ilyenfajta kiadást. Kép, szöveg: Bukovinszky István Szabó József, a II. osztályú presszó volt vezetője
